*
Elolvastam a "modoros" gasztroblog- kritikáját... A kommenteket is.
Van benne igazság is. Meg nem igazság is.
Az írás találó. Tény, s való. Bár könnyű más pipilőjével a csalánt verni.
Azonban hozzászólni ott nem kívánok. A hozzászólások hogy úgy mondjam - modorosak?! Még ha azok lennének. Sajnos kritikán aluliak.
Egy-két kivétellel.
Arra lennék csak kíváncsi, a kommentelők hogy írnák le és milyen fotóval illusztrálnák a kreálmányaikat. Milyen szavakat használnának vajon? Valószínűleg egy új nyelvet kéne kitalálniuk, nehogy őket is modoros jelzővel illessék... Esetleg meg is kéne fizetniük egy fotóst, hogy értékelhető képek tartozzanak a receptekhez? Valószínűleg igen. És az elkészül ételek minőségéről most ne is beszéljünk.
A gasztroblogot írók zöme munka és család mellett ír, fotózik. Talán nem jelöltethetnénk magunkat a következő irodalmi Nobel-díjra - de nem is ez a cél. Sokak saját szórakoztatásukként csinálják, sokak virtuális receptfüzetként nevezik meg oldaluk funkcióját, sokak pedig szeretnék átadni, megosztani a főzés terén meglévő, nem is kevés tapasztalatukat.
Lehet hogy modorosan, igen. De azt gondolom, aki ezen fönnakad az nem mást keres, mint hogy legyen mibe belekötnie. A modoros blog kiváló példa erre. Mindig azok kritizálnak a legélénkebben, akiknek sem tehetségük, sem kitartásuk, sem intelligenciájuk nincs semmihez. Csak a kritizáláshoz.
A férfiak-nők témához. Nem minősítem, hogy a pasik mit és hogyan képesek ömlengeni a fociról, autóversenyről és egyebekről. Mi nők mindezt a főzés-sütés terén csináljuk.
Hagyjuk élni egymást, ha kérhetem.
Végül: kíváncsi lennék a tisztelt hozzászólók vajon hányszor kerestek jó recepteket a neten. Szerintem már sokszor. De persze, ezt nem kell bevallani.
Vannak "sznob" blogok is. Igen. Azok is kellenek. Vannak hétköznapi blogok - igen. Azok is kellenek. És minden blog mögött ott az ember. Az ember, aki nem tökéletes, aki férj, feleség, anya, apa, dolgozik, gyereket nevel, háztartást vezet, különmunkát vállal. Aki huzamosabban olvas egy-egy blogot, meglátja mindezt. És nem azt értékeli a másikban, hogy esélytelen a Pulitzer-díjra, vagy hogy nem egy Capa színvonalú fotós - hanem a munkát, a kitartást, és az adás-megosztás önzetlenségét.
A "modoros" meg csak kritizáljon. Jó időtöltés az is. Bár kreatívnak nem nevezném. Viszont jól el lehet csámcsogni egy darabig a témán... Míg korgó gyomruk nem figyelmezteti őket arra, hogy kritikával még senki sem lakott jól.
54 megjegyzés:
Engem is elgondolkodtatott a bejegyzés a modoroson. Írtam is róla - más szemszögből, mint Te - de majd csak holnap teszem közzé, ma már volt nálam poszt.
Engem egyébként nem különösebben zavar, szívük joga a másikon nevetni, nekünk meg gasztroblogot írni. Egyébként alaposabban elolvasva látszik, hogy a szerző csak felületesen olvashat néhány blogot. Vagy ennyire egysíkúnak akarta bemutatni a gasztrobloggereket. Nem baj.
Nagyon kíváncsi vagyok rá! :)
Engem sem - pusztán leírtam a másik oldalt, amit ők voltak szívesek abszolút figyelmen kívül hagyni.
Valóban nem baj. Tudod. Ahogy Marcus Aurelius is mondta... :)
Jól megaszontad, tetszik :D. Amúgy egyértelműen egysíkúnak akarta bemutatni a gasztrobloggereket, mert a kifigurázás mint műfaj, csak így működik. Ezt megírtam odaát is. A férfi-női séfek számából kiindulni meg sértés!
na most már én is elolvasom ezt a "modorost"
Duende,
ez talált....
Kár, hogy én még ilyen hülyeségeken felhúzom magam,teljesen mindegy, mi a konkrét téma, maga az igazságtalanság, az általánosítás bosszant. De csak egy pillanatig-aztán továbblépek.
Napmátka, várom a véleményed!!!
Amúgy épp rólatok, akik itt írtatok, mindent lehetne mondani, csak azt nem, hogy modoros.:)))
Nem ránk vonatkozott, ettől függetlenül én is azt mondom: mutassák meg és csinálják jobban, mint akikre utaltak!
Engem sem zavart, sőt néhány kitétellel egyet is értek, pl nem tudom megemészteni a pipihusi-ubisali-üdcsi féle nyelvhasználatot, felfordul tőle a gyomrom.
Szívemböl szóltál! :)
Bár (ezt tegnap egy szük körnek ki is fejtettem) nem ér annyit a téma, hogy idöt fecséreljek rá. Értelmesebben, hasznosabban töltöm inkább az idöt, mint, hogy megváltoztassam a megváltozhatatlant :)
Elolvastam ezt az írást a modoroson.
Én inkább veled értek egyet.
Aki azt írta véleményem szerint nem tud főzni, és eszi a penész, hogy mások nemcsak főznek, de még közzé is teszik és így vagy úgy sikereket-elismerést érnek el vele.
Timus, nekem is ez az egy bajom volt vele. Nem lehet minden gasztroblogot egy kaptafára venni.
És igen. Azért van sokkal kevesebb női séf, mert az a hivatás teljes embert kíván. Sokszor 16 óráznak, lehetetlen időkban vannak nyitva za éttermek, és nem lehet hiányozni. Ezt egy nő család mellett képtelen megcsinálni, mindössze ezért van több férfiséf. És nem azért, mert jobban főznek a férfiak.
Így van, Trin. Kritikát attól szoktam elfogadni, aki maga is műveli azt, amiről beszél. Anélkül komolytalan és nevetséges hozzászólni.
Azt én sem szeretem, Zsuzsi. Tényleg színvonalon aluli. Sőt, volt olyan blog, amin én is kiakadtam, mert úgy adott közre egy tájjellegű ételt, hogy azt sem tudta, mi a recept. Mikor szóltam, törölte a kommentemet a szerző. Nos, az ilyen blogok valóban sokat rontanak a helyzeten, és tényleg kritikán aluliak.
Amin én kiakadtam, az nem az írás volt, hanem a hozzáészólások színvonaltalansága.
Kösz, Mian. :)
Tudod, elég lepcses szám van. Különösebben nem zavart a dolog, az íráson meg jókat röhögtem. De ezek úgy belémvillantak a kommentek olvasásakor, leültem, osztán kigyütt. Ennyi.
Igen, egyetértek, Fahéj és Feta.
Csinálják jobban, és akkor majd lehet szájat tépni. :))
Szerintem is úgy van, ahogy Fahéj és Feta írta. Aki írta nem tud főzni, süt az irigység az egészből, és igen felületes is.
Én kommenteltem ott, aki elolvasta a kommenteket, az láthatta, és utána figyeltem, hogy hányan néztek rá a blogomra, hogy egyáltalán ki is vagyok, és miket írok, stb. Hát...
Szerintem sehányan. Tehát, puffognak, szuper jófejek, egymást hülyítik. És ha jól láttam, nem az evés a fő vonal náluk, mert a legtöbbje inkább a borokról olvasna...
Felesleges időpocsékolás akár az olvasásuk is.
Szeretnék némelyiküktől olvasni a kommentjeiken kivül valami mást is, mert ebből nem tudtam meg túl sokat róluk, csak sejtéseim vannak.
Azt sejtem, hogy a poszt írója kb kétszer főzött életében, amikor megpróbálta, az sem sikerült. Nehéz dolog a más örömének örülni, ha irigy az ember, és nála ezt látom. A kommentelőknél meg úgy érzem, hogy 17-21 év körüli srácok-lányok, akik nagyon-nagyon-nagyon jópofák...
Egyébként, még egymás poénjait sem értik.
Jah, és nem azt mondom, hogy nincsenek olyan blogok, mint amiről írtak, csak általánosítani nagy butaság volt. Felületes. Ami kb olyan csúnya-rossz dolog, ha nem csúnyább, mint a modorosság...
Uff
Jobbra el.
Uff!
Egyetértek, röviden és tömören Szepyke.
:))))))
Én is olvastam az írást, de engem már nem lepett meg, szűkebb környezetemben is találkoztam már a gasztroblogok lesznobozásával, és a "na, én aztán nem főzök, be se teszem a lábam a konyhába" mentalitás villogtatásával. Nem mondom, hogy eleinte nem zavart, de most már magasról teszek rá. Kit érdekel, hogy mások mit gondolnak, amikor látom az elismerő pillantásokat, ha főzök? Senkit! Úgyhogy take it easy, és futás a konyhába! Csak a fényképezőgép legyen nálatok és a kreativitásotok, akkor nincs baj!:)
Így igaz, Fakanál! :)
Sziasztok!
Én elég sok bejegyzést olvastam már ezen a blogon. Még egyszer sem sikerült olyan jól szórakozom, mint ahogy a legtöbb kommentelő írja. Mindig valami hiányérzetem van. Pedig vannak témák szép számmal, amelyek nekem is szemet szúrnak, sőt egyet is értek az adott körök kipécézésével.
Szerintem nem az a baj ezzel a modoros bloggal és történetesen ezzel a gasztrobloggeres bejegyzéssel, hogy "süt belőle az irigység". Ezzel nem értek egyet. Sajnos a legnagyobb baj, hogy a jó témaválasztást nem tudják elég jól megírni. Nem elég jók a szatíra műfajában, ahhoz sokkal több tehetség kellene.
És tehetség híján ők maguk is modorossá válnak. Pedig lehetnének igazán viccesek is. Kifejezetten sajnálom, hogy nagyon ritkán sikerül ez nekik, pedig én szeretném az ilyen kritikus, de könnyed dolgokat.
Valaki írta közületek is ezt a "husizást". Igen, a tyütyögés, gügyögés valóban iszonyat gáz, nekem is feláll tőle a szőr a hátamon. Az ilyesmiket lehetne sorolni vég nélkül. Kinek mi, ízlése diktálja.
Azt viszont nem szabad számonkérni rajtuk, hogy általánosítanak. Amit ők szeretnének megvalósítani, az a műfaj bizony az általánosításon, a nagyon jellemző közös jegyek, tulajdonságok megfigyelésén és megmutatásán alapul. Az már más kérdés, hogy ezt milyen színvonalon teszik. De ezt már kifejtettem fent.
Van még egy dolog, amit sokan elfelejtenek a netezés, blogolás, fórumozás, kommentelés közben. Azért ez egy nagyon szűk csatorna, amit használunk, nincs benne semmi gesztus, hangsúly, arckifejezés, ami alátámasztja vagy ironikussá teheti a leírtakat. Vannak a hangulatjelek, de ugye azokat használni modoros.:)
Tehát nem egyszerű az író szándékát minden esetben megfejteni ezeknek a nonverbális jelzéseknek a híján.
"a legnagyobb baj, hogy a jó témaválasztást nem tudják elég jól megírni. Nem elég jók a szatíra műfajában, ahhoz sokkal több tehetség kellene."
Ezzel Egyetértek.
Tudom, sokan szeretik a szatírát. Nekem sosem jött be - ki nem állhatom. Valahogy úgy vagyok ezzel a műfajjal, mint a cirkuszi bohócokkal. Szomorú és letargikus leszek tőlük. Elszívják az erőmet, kiszívják a vidámságot belőlem. Mint a Harry Potterben a dementorok. Mert mikor nem szívből jön a nevetés, a felszabadultság, ha bohóckodás az egész - és a szatíránál még van egy nagy adag cinizmus is - az borzasztó. Számomra az. Fájdalmas.
Lehet jópofán is, valóban. De a hozzászólások borzasztóak. Hogy szép magyar szóval éljek, nem csinálnak mást, mint "fikáznak".
El szoktam fogadni a kritikát - ha olyan mondja, aki letett már valamit az asztalra. Minden más csak agymenés.
Súlyosan félreértelmezi egy részetek (hálisten, nem mindenki) a modorosblogot. Akinek nem inge, ne vegye magára.
Főzni jó és hasznos, de (csak) ettől felsőbbrendűnek érezni magunkat modoros akármennyi energiát is feccöl az ember bele és azért feccölni bele energiát, hogy felsőbbrendűnek tűnjünk mások előtt, na az az igazán modoros. Ezt figurázza ki a mod.blog. Ha nem ilyenek vagytok, rátok nem vonatkozik.
Kedves Névtelen!
Hát. Akkor csináljátok jobban, mert nekem mindez "nem jött le".
És még egy. Ha már véleményem van, vállaljam. Ha mással nem, legalább egy nicknévvel.
Üdv,
duende
A hozzászólásokhoz. Tudod, a vélemény a legolcsóbb árucikk. Mindenkinek van.:) Ahogy nekem is. Gyakorlatilag mindenről.:)
A cirkuszt kifejezetten rühellem, az állatszámokat főleg, esetleg néhány artistán elámulok, mire képes, viszont a cinizmussal nincs sok bajom. De persze ez is ízlés kérdése. Csak mindent a helyén kell kezelni.
:)
Így igaz Makka. Ez a legnehezebb. Mindent a helyén kezelni. :)
én voltam névtelen, itt a nicknevem, csak nem láttam még ilyen kommentelési lehetőséget, ahol valami google fiókot kérnek. Megörültem, amikor a "névtelen" bejelölésével el lehetett küldeni a kommentet, utána vettem észre, hogy van lehetőség nevet írni.
Mi az, hogy csináljátok jobban? Te még mindig nem érted, mit írtam az előbb, ugye?
Kedves névtelen!
Valóban vannak olyan gasztroblogok, amelyek írói felsőbbrendűnek tűnhetnek, de hogy tényleg annak is érzik-e magukat, azt nem tudom.
Én, úgyis mint gasztroblogger (jesszus, ez is már egy identitás része lehet?:-D) vállalom, hogy egy csomó dologban sznob vagyok, nem feltétlenül az ételek terén, ez is igaz. Viszont a sznobériát lehet úgy is tárgyalni, mint egyfajta igényességet. Ha ez valakinek fáj vagy rosszul van tőle, lelke rajta. Én meg mástól vagyok rosszul. Az élet sok területén megnyilvánuló igénytelenségtől egészen biztosan.
Akkor megosztom a többiekkel is egy élményemet. Volt ugye mostanában ez a Goldenblog 2009. Miután neveztem kultúrblogot, meghívtak szavazni. Nagyon szerettem volna találni jó irodalmi blogot, legyen az akár olvasónapló vagy krtitikai hozzáállású. Volt egy jó pár hasonló témájú, nagyon jó dizájnnal – nekem az is fontos, szerintem egyfajta igényszintet mutat – nagyon jó sítlussal, viszont valami egetverően gyatra helyesírással. Na, szerintem ez igazán siralmas, hogy egy irodalmi blog írója nincs tisztában a magyar nyelv szabályaival, se központozás, semmi. Megjegyzem, az összes nevezett és a válogatásba bekerült irodalmi blog hemzsegett a helyesírási hibáktól.
Lehet erre a kívánalomra azt mondani, hogy sznobéria vagy modorosság.
Kedves Makka!
Az igényesség nem sznobság. A sznobság valami általunk képviselt (képviselni vélt), objektíven nézve teljesen lényegtelen magatartáselem, tulajdonság, mentalitás, stíluselem, származás (megadom magam: dolog) miatt magunkat felsőbbrendűnek érezni és ezt másokkal tudatni is.
Nem hiszem el, hogy nem lehet megmagyarázni, hogy mi a helyzet.
Minek megsértődni? Ha rátok nem vonatkozik a kifigurázás, nevessetek! Ha némely része igen, akkor is és gondolkodjatok! A blogszférában kevés rosszindulatú szerzővel találkoztam, modorék biztos nem azok.
"Azt akkor még nem tudtam, honnan az a sok fájdalom bennük. Csak éreztem és magamra vettem. Nem értettem, csak szenvedtem, és ez iszonyú kín volt. Az ő fájdalmuk jobban fájt, mint az, mikor engem bántottak.
Még a legfőbb gyógyírt úgy látszik nem találtad meg: nevetni saját magunkon.
/aki szerint a zöldborsóhoz Marcus Aurelius idézet nem modorosság...hát nem is tudom mivel lehetne jobban illusztrálni/
Kedves magyarnaba!
Bocs, de mielőtt be tudtál jelentkezni nickkel, azelőtt írtam meg az előző hozzászólást, ezért névteleneztelek.
Szerintem elég érthetően kifejtettem, hogy ugyan én szeretnék nevetni a modoroson úgy általában, a gasztrobloggeres poszton is, de miért nem lehet.
Nem hiszem, hogy bárki megsértődött volna, azok biztosan nem, akik hajlandók voltak véleményt nyilvánítani. Legalábbis én senki hozzászólásában nem érzek semmi ilyesmit. Rosszindulat tulajdonítását meg pláne nem.
Mondjuk, azt nem gondolnám, hogy a modoros blog "magyarázná meg, mi a helyzet". Márcsak ezért sem lehet megsértődni rajtuk. Én biztosan nem vettem magamra, amit írtak, annak ellenére, hogy van egy gasztroblognak titulálható blogom. Azért sem, mert ugyan nekem is vannak modorosságaim, de azokat nem sorolták fel.:)
Illetve ez így nem teljesen igaz, én is a kezdőbetűjén emlegetem a párom, pasim, barátom, kinek mi tetszik. Ugyanis nem szeretne megjelenni a nevével, de ez így elfogadható számára.
Kedves Magyarnaba, felsőbbrendűnek csak az érzi a másikat, aki magát alsóbbrendűnek érzi.
Sophia!
A folyók és a tengerek azért nyerik el száz és száz hegyi patak hódolatát, mert mélyebben fekszenek, mint emezek, tehát uralkodni tudnak a hegyi patakok felett. Így a bölcs is, aki az emberek fölött akar állni, alájuk helyezi magát; ha előttük akar járni, mögéjük áll. Ilyen módon, bár felettük van a helye, nem érzik a súlyát, és bár előbbre való náluk, létét nem érzik sérelemnek.
Asszem, ez Neked való :)
ja, Lao-Ce :)
jajj, és természetesen Sofia... pardon
szerintem az írással nem volt különösebb baj. persze általánosított, de hát másképpen nem is lehet parodizálni, kifigurázni valamit, csak ha általánosítunk.
ami engem igazán elszomorított az a kommentek. ennyi ostoba, rosszindulatú megjegyzést nehéz volt végigolvasni, és nagyon rosszul érzem magam attól, hogy vannak emberek akikben ennyi rosszindulat van. ráadásul sok fikázó kommentet olyan "nick" alatt láttam, akiket egyyébbként sokszor látok gasztroblogokon mint "lelkes" hozzászólót...
magának a modoros blognak is ez a rákfenéje, hogy jók a posztok, és sokszor mutatnak rá tényleg modorosságokra, de sajnos, mint minden "kritikus" blog, vonzza a trollokat, a hivatásos fikázókat és ők alkotják a kommentelők többségét. száz komment közül, jó ha tíz releváns, értelmes hozzászólás van...
Toma,
látod..... Ez a mérhetetlen gonoszság, ez borzasztó...Ezeknek tök mindegy, hogy mi a téma, az a lényeg, hogy valakit jól megrugdossanak.
Ezt a magatartást elutasítom, ez engem felháborít...
A blogjainkat nem kötelező olvasni, el lehet kerülni....
Engem ez bántott. Hiába nem vettem magamra-egy kalap alá vettek mindenkit...
Duendéről azt írni, hogy modoros???
Itt áll meg az agyam!!!!
Én a lelki-szellemi-testi táplálékot egyaránt igénylem, és szívesen fogyasztom néha együtt is. Ha egyedül ebédelek, gyakran olvasok közben (csak mert megtehetem itthon), és ilyenkor nem bánom, ha Marcus Aurelius és a zöldborsó egyszerre kerül az asztalomra.
De tudom, hogy nem mindenkinek jó ez így, és persze nem csak Marcus Aureliust szoktam olvasni, van, hogy "csak" receptfüzetet, esetleg a helyi újságot.
Mindenesetre vagyok annyira önző és kényelmes, hogy juszt sem mondok le az élvezeteimről.
Amúgy magam is azt gondolom: túl komolyan veszik néhányan azt a bizonyos írást meg a hozzászólásokat.
Pedig biztosan van benne mosolyogni való, én is furának tűnhetek, amikor például (az egyébként Mammától tanult) balzsamecetkrémemet locsolgatom lelkesen mindenfélére, vagy éppen sós-borsos őszibarackokat sütögetek előételnek...
De: megtehetem. És meg is teszem, ha úgy tartja kedvem.
(S talán akkor lennék igazi sznob, ha a gondosan bejegyzett és lefotózott ételeim nem a bendőnkben, hanem a kukában kötnének ki, mint olyan különlegességek, amit valójában senki sem akarna megenni...)
Én jót mulattam az egész felhajtáson, és itt szeretném megköszönni a gasztroblogok nevében is az ingyenreklámot. Valószínűleg fáj sok okostojásnak, hogy némelyik "egyszerű háziasszony" blogja látogatottabb, olvasottabb, mint az övék. Továbbra is olvasom kedvenc modorosan modortalan konyhablogjaimat, és a sajátomban sem az lesz a főszempont, hogy most vajon modoros voltam-e vagy sem. Ja, és az irodalom és a költészet, mióta világ a világ, kézen fogva jár és egymásból táplálkozik:) csak azért is a végére biggyesztettem egy szmájlit...
Én is sokszor olvasok evés közben, ha egyedül eszem....
És miért lenne a balzsamecetkrém sznobizmus? Az a termék, ami már a Lidlben is kapható, nem kifejezetten a sznobok terméke. ( Jó, tudom, ebben is vannak minőségi fokozatok, óriási különbségek.
Ami nekem eszembe jut és zavar, az " élni és élni hagyni" elvből indul ki...
Én nem szólok be azoknak, akik másképp gondolkodnak, esznek, élnek...De ezt másoktól is elvárnám. Hiába....
Épp azért kezdtem Duendéhez járni, mert élvezem, értékelem az írásokat az ételek előtt...
Nem értem, mi ezzel a baj???
Nem muszáj idejönni....
Ja, igen: a smiley nem a modorosságot képviseli, hanem az élőbeszéd hiányát igyekszik valamennyire pótolni, bár tökéletesen persze nem tudja.
Csak ha kedved tartja, akkor gyere,egy kis játék...
http://zamatesillat.blogspot.com/2009/07/az-en-kedvenc-10-etelem-italom-amit-nem.html
Magyarnaba: elnézést, megkövetlek.
Egyébként értem. :)
Ettől függetlenül, valóban lehetett volna jobban is csinálni.
Igazi humorral megírni azt az írást. A kommentekről pedig tényleg nem nyilatkozom, mert nagyon kevés a valóban értelmes hozzászólás.
Egyébként nem állítottam magamról, hogy nem vagyok modoros. :))
Na és. Nem bűntetendő.
Nekem összejön Marcus Aurelius a zöldborsófőzelékkel is. Sajnálom, ha neked nem. Ugorj ilyenkor. :)
A humor nagyon tág spektrumon mozog. Van bántó "humor" is - ami valójában nem az. És van együttérző humor is. És azt lehet érezni.
A modoroson sem az írásból, sem a kommentekből nem az együttérző, bölcs humort éreztem ki. Persze szíve joga mindenkinek annak lenni, és úgy tenni ahogy tetszik.
A humor kétélű kard. Vigyázni kell vele.
Azt hiszem, tévedsz... Tudok nevetni magamon. Nagyon is. Ha nem tudnék, még mindig ott lennék - a gödör fenekén.
Tudod, kevés 4-5-6-7-8-9-10 éves gyereket láttam nevetni, mikor a szülei egymás torkának esnek, tányérokat csapkodnak és üvöltöznek... Én még csak félelemmel teli, ilyedt gyerekekeket láttam ilyen körülmények között.
De Te biztos láttál nevetni gyereket - miközben a szülők ölik egymást. Én sajnos nem.
Azért ha találsz jó receptet, bátran főzd meg.:) Igérem, Marcus Aurelius nem fog megsértődni, hogy a zöldborsó főzelék társaságába keveredett... :)
Igyekeztem korrektül lefőzni és le is írni a hozzávalókat, és a többit. Bátran ajánlom magamat -
duende voltam.
Bombadil Toma kommentje a kedvencem. Ő sok mindent leírt, amit én is szerettem volna. Szerintem a modoros blog leírása remek, nagyon jó karikatúrája a gasztroblogoknak. Ezen megsértődni tök felesleges. Mondjuk én nem is éreztem bántónak.
De ahogy látom, Neked is inkább a kommentelőkkel van a bajod. Nos, én az első 5ig bírtam. Egyszerűen a net széles spektrumában megtanultam már, hogy mire ne fecséreljem a drága időmet. Az értelmetlen, gonosz "anyázás", "fikázás" (bocs, de nem találok jobb szót) nem ezek közé tartozik. Javaslom követendő példaként, ezek az emberek soha nem fognak semmit hozzáadni az életedhez. És nem is érdemes velük foglalkozni.
Arwen, így igaz. A kommentekkel volt valójában bajom.
De addig tartot, míg leírtam.
Mert úgy gondolom, véleményhez nekem is jogom volt. Ha már érintve voltam. :)
Emellett ma remekül szórakoztam, elolvasva az újabb hozzászólásokat a modoroson. Mintha nem lenne humorérzékük?! :))
Ugye-ugye.
Amit elvárok a másiktól az minimum bennem is legyen meg. Náluk ezt cseppet sem érzékeltem. A kritikusok utálják, ha kritizálják őket... Míly meglepő. És mulatságos. :)
Ja igen. Bombadil Toma hozzászólása valóban telitalálat! :)
Pontosítanék. Persze nem bírtam ki ezek után hogy el ne olvassam a kommenteket is. :) Pár kivételtől eltekintve nem találom őket sértőnek, nem értem a hangnemed. Én is írok gasztroblogot, ha nem is másoknak, inkább magamnak, illik is rám némely pont, de mégis inkább jó kritikának találom, mint inzultáló írásnak. A kommentekkel együtt.
No offense, tényleg.
Bár látom már, nem is kellett volna kommentelnem, csak megint jót akartam.
Na látom egyszerre kommenteltünk. Örülök, hogy megváltozott a hangulatod, nem nagyon érdemes ezen keseregni.
Én mondjuk mindennel úgy vagyok, ezzel is, hogy addig érdekes számomra, amíg tanulhatok belőle valamit.
Akkor valamit nagyon elbaltáztam...
Nem szántam kesergőnek az írást. Csak leírtam, ami először bevillant a dologról. De sem mérges, sem sértődött, sem kesergő nem voltam. Akkor tényleg elszúrtam...
:))
Amúgy köszönöm. :)
Még egy titkot elmondok. Kicsit bennem volt a kisördög is. Szeretek játszani. Kíváncsi voltam a reakciókra. :)
Nos, a kesergő nem a legjobb szó talán, nekem inkább sértődöttnek tűnt a tegnapi bejegyzésed. De mégegyszer: örülök, ha nem ennek szántad.
Szerintem egyébként lehet valami igazság abban, amit odaát mondanak. Ezeket leginkább egymásnak írjuk. Nem tudnám elképzelni, hogy egy "gasztronormál" (értsd főzés iránt nem különösebben érdeklődő) ember két percnél tovább érdekesnek találná ezeket a blogokat. Max amíg megtalálja a vacsorát. Én meg már rss-el is alig bírom néha követni őket :) És ez így van jól.
Szép estét!
Valószínűleg így van. :))))
Csak azon rötyögtem, hogy tényleg. De mondjuk hallottam én már autókról, számírtógépekről, fociról férfiakat beszélgetni. Azt hiszem, döntetlen... :)
Nőket meg divatról, frizurákról és pasikról.. :))))
A gasztronómia középen van, mindkét nemet képes megfertőzni. És úgy látom, sok esetben gyógyíthatatlan a beteg... Én is. Imádok kotyvasztani, enni. Hát... Már így is maradok, azt hiszem.
Neked is szép estét! Köszi a beszélgetést. :)
Mi az az rss?!
http://szellemafazekban.blogspot.com/feeds/posts/default
Ez itt a Te RSS feed-ed. Az RSS-t talán úgy lehetne legjobban leírni, hogy egy szabvány, ami strukturálja a webes tartalmakat.
Vannak RSS olvasók, pl a Google Reader meg több tucat másik, amivel feliratkozhatsz ezekre a feed-ekre, és interaktívan tudod követni pl a kedvenc blogjaid bejegyzéseit.
Lehet egyébként hogy van erre magyar szó, de én informatikusként az eredeti nevén ismerem és használom. :)
Az előző témához kicsit visszanyúlva pedig, én nem szoktam soha ilyen élesen elkülöníteni a férfiakat és nőket, szerintem mindenkinek vannak hobbijai, és ez szintén így van jól. Ezt nem kell sem szégyellni, sem hasonlítgatni, ez ugyanúgy alakítja a személyiséged, mint az, ahogyan gondolkodsz, vagy viselkedsz. Tudok sok autómániás nőt és főzőmániás férfit (én magam programozó létemre sem erősítem a nőkről alkotott tipikus elképzeléseket), a legfontosabb, hogy ezeket elfogadjuk és ellenérzés nélkül együtt tudjunk velük élni. Mi, és akiket fontosnak tartunk magunk körül.
Köszi! :)
Én személy szerint igenis örülök,hogy remek blogok olvasója lehetek.Tizenéve vezetek háztartást,és vannak jól bevált recijeim,amit senki kedvéért nem változtatnék.Viszont örülök,ha valami új,hasznos,finom ételre találok.Lehet,hogy pont nem úgy készítem,de a hozzá tartozó kis történet,és körítés miatt számos blogra látogatok el naponta,csak hogy elolvassam,mit alkotott a szerző.
Szóval véleményem szerint lehet kritizálni,de amíg nem ismerjük közelről a szerzőt,ami ugye számos esetben így van,és ez jó is így,mert izgalmas,érdekes lehet,addig személyes hangvételű kritizálásra nem vetemednék.Még ha olyan nagyon okos is lennék,mint a cikk szerzője,és a kedves hozzászólók.
Nem muszáj csupán azért belépni egy blogra,hogy utána teleaggassuk az étert baromságokkal.
Köszönöm Brigitta a hozzászólást! Egyetértek, teljesen. :)
Megjegyzés küldése