2012. január 31., kedd

Narancslekvár

Nohát sosem gondoltam volna, hogy egyszer narancslekvárt fogok eltenni. De a helyembe jött Olaszország, így kénytelen voltam - ki tudna ellenállni a befőzésnek ha olyan narancsokat kap, amik még előtte nap Nápoly környékén a fán csücsültek és ráadásul vegyszermentesen? Szóval ez a narancs sokkal sárgább, kicsit se savanyú és nem is a miénk, Bástya elvtárs...:)
Elkezdtem bogarászni a neten, mert azt sejtettem hogy nem egyszerű történet, hiszen a narancsnak gyakorlatilag nincs húsa - színtiszta nyárízű folyadékot rejtenek az izzó narancsszín gömbök. De ettem már nagyon finomat, és azt hiszem, az angol lekvár volt. Anyukám próbálkozott egyszer vele, de a végeredmény egy nagyon jó narancsszirup lett, amiben guszta kis szálacskákként úszkáltak a vékonyra vágott héjak. Így tehát azt sejtettem már, hogy ennek a finom gyümölcsnek minden része felhasználandó - így a fehér része is. Ráadásul azt is tudom, hogy a pektin (zselésítő anyag) mindig a héjban található, bármilyen keveset is tartalmazzon az adott gyümölcs.
Mindenképpen olyan receptet kerestem, aminél 24 óráig vízben kell áztatni a gyümölcsöt. Mert tapasztaltam már citrom esetében, hogy ez a módszer jelentősen csökkenti a héj alatt található fehér rész keserűségét, ráadásul a hosszú áztatásnak köszönhetően az illóolajok és a gyümölcs ízanyagai jobban kioldódnak. Azon viszont meglepődtem, milyen nagy mennyiségű cukrot írt mindegyik recept. Pedig én sem szoktam kevés cukorral eltenni a lekvárjaimat...
Azt már tőlem megszokhattátok, hogy csak hagyományos lekvárt teszek el, vagyis sokáig főzötteket, nagy cukortartalmúakat. Mert 1.: valóban korlátlan ideig elállnak és sokkal kevéssé romlékonyak, 2.: sokkal intenzívebb ízűek, mint a dzsemfixes társaik, 3.: épp ezért sokkal kisebb adag is sokkal erőteljesebb ízélményt produkál, ezért takarékosabb is. Látszólag kevesebb lesz a hagyományos lekvárból, mint a gyorsított változatosból ugyanannyi gyümölcsből, de csak látszólag, mert sokkal töményebb és a mennyiséget a cukor amúgy is visszapótolja. Ja és 4.: a dzsemfix nagyon drága, tehát amit megspórol a kedves háziasszonka a cukron, azt visszakölti dzsemfixre. Szóval én maradok a hagyományos lekvároknál. Ó, igen, 5.: a hagyományos lekvár sütésálló, nem folyik lévé ha egy kis hő éri.
Viszont ebbe a narancslekvárba tettem egy kevés agar-agart, mert hiába főztem először 2 órán át, aztán a cukorral még jó félórát, nem bíztam benne, hogy valóban lekvár sűrűségű lesz, mire kihűl. Így egy kevés zselésítő mégis került bele. És jól is gondoltam, mert így lett tökéletes. A receptet itt találtam. A mértékegységeket átváltogattam: 1 csésze = 240 ml, 1 font = 45 dkg




Hozzávalók:

1,5 kg narancs,
1,9 liter víz,
2,7 kg cukor,
1 csipet só,
1,5 darab citrom leve,
5 csapott teáskanál agar-agar.


A narancsokat természetesen azért alaposan megmostam, majd héjastul felkarikáztam és kockáztam. Felöntöttem vízzel és 24 óráig állni hagytam. Aztán főztem forrástól számítva 2 órán át kis lángon, fedőt félig tettem rá, nehogy az összes vizet elfője. Ekkor botmixerrel kicsit pépesítettem, de nem nagyon, hogy kissé rusztikus maradjon, látszódjanak benne a narancshéjdarabkák is. Ezután ízesítettem citromlével, csipet sóval és cukroztam. Még jó fél-háromnegyed óráig főztem közepes lángon, majd a kevés vízben oldott agar-agart is hozzákevertem. Pár percig még főztem, hogy az agar-agar teljesen feloldódjon. Csírátlanított üvegekbe töltöttem, folpackot tettem a tetejükre, rá egy csipenyi szalicilt, erre a tetőt és fél percre fejre is állítottam az üvegeket. Aztán szárazdunsztban hagytam őket kihűlni. Nem kis mennyiség, körülbelül 3,5-4 liternyi lekvár lett belőle.





Eszméletlen finom. A keserűségét szinte teljesen elvesztette, épp csak leheletnyit érződik a lekvárban, épp annyira, amennyire kell, és a sok cukor ellenére sem émelyítően édes. Tökéletes. Ma sütök hozzá foszlós kalácsot. Vajjal, kaláccsal valami mesés lesz. Van ígéretem citromra is - abból is lekvárt tervezek, ugyan ezzel a módszerrel.
Csodálatos, üvegben eltett mediterrán nyár... :)

p.s.: egyetlen dologtól lehet keserű: ha benne hagyjátok a magokat. Az tényleg megkeseríti, de a héj nem.

22 megjegyzés:

Dina írta...

Nem rossz, végre egy jó recept. A kérdésem talán butuska, de az áztatóvízzel együtt teszed el, vagy azt 24 óra múltán lecseréled? Hisz abba ázik ki a keserűsége nem?

duende írta...

Dina: az áztatóvízzel együtt, mert abba ázik ki a sok finom illóolaj és ízanyag. :) A keserűség viszont valahogy eltűnik! :)

Anikó írta...

Ez klassz, anyósom főzött olyan narancslekvárt,/1 kg gyümölcs/ hogy semmi áztatás nem volt, tisztítás-darabolás után 1 kg cukorral megfőzte, sűrűre, lehet a végén ő is tett hozzá valamennyi dzsemfixet, de isteni finom lett, sűrű, darabos, minden íz benne volt, az a leheletnyi keserűség az kell is bele, én úgy szeretem, ha érződik, az egyik legfinomabb lekvár a barack, az eper és a meggy mellett, legalábbis nálam toronymagasan ez a négy vezet:-)))
Most hogy nálad megláttam - amilyen "utánzós majom" vagyok, rögtön úgy érzem kell főznöm nekem is, nagyon szeretem, a tiéd valami gyönyörű lett:-))))

chriesi írta...

Óóó de szuper! Szerintem főzök majd én is, viszont mandarinból, mert az nem fogy. :(

Tálaló írta...

Izzó,nyári napot idéz minden képed...egyszerűen mesések.Elrepítenek.

Bár közelebb laknánk,pofátlanul átmennék reggelizni Hozzád:))Hogy ne csak a szemem lakjon jól.

duende írta...

Anikó: köszönöm! :) Szerintem is a világon az egyik legfinomabb lekvár. A citrom és málna után, negyedik helyen nálam a ribizli áll holtversenyben a pöntyörőshéjjú szilvalekvárral. :)

Az hasonló lehetett ehhez, mert ebben szerintem épp annyival több a cukor, amennyi vizet hozzáöntöttem. Az az igazság, hogy kéne főzni egy kis adagot áztatás nélkül is, és akkor lehetne érzékelni a különbséget a keserűségükban. De valóban tapasztalatom, hogy az áztatás vesz el a keserű ízből.
Anikó, amilyen olcsó manapság a narancs, érdemes befőzni belőle. Csak ha olyat vesz az ember, amit vegyszerrel kezetek, alaposan, mosogatószeresen meg kell mosni.
Én nagyon örültem ennek a kezeletlennek, még soha nem sikerült hozzájutnom. És citromból is ilyet ígértek, már alig várom. :)

Chriesi: abból is nagyon finom lesz, csak annál a héj vékonysága jelenthet némi hátrányt esetleg.


Tálaló: :) Szerintem is olyan, mintha a meleg nyári nap sütne. :)
Az jó lenne! Dumcsizhatnánk sokat legalább! :)

trollanyu írta...

Gyönyörű a színe, olyan mint a nyári nap:) Ilyen narancsot kapnék én is azonnal nekiállnék befőzni. Éppenkalácsot sütöttem, milyen szuper lett volna hozzá.

Alíz, Erdélyből írta...

Húha, no eddig ez tetszik a leginkább. :) Ki is próbálom kisebb adag naranccsal.

N.D. írta...

ha ezt a bejegyzést pénteken teszed fel, nem pucolom meg a 2 kg narancsomat nagyjából 5 óra alatt, hogy minden fehér rész eltűnjön, hogy nem legyen keserű....
persze sztem így is keserű lett, bár még nem mertem kóstolni...
mert én is lekvárt készítettem hétvégén igaz dzsemfixest és gyömbérrel ízesítettem. na majd legközelebb így próbálom

duende írta...

Trollanyu: csere-bere? Én kapnék egy kis kalácsot (mert elolvasgattam az időt sütés helyett), te meg egy kis lekvárt fénypostával hamargyorsan? :)



Alíz: :) Remélem nem fogsz csalódni. Szerintem nagyonnagyon finom lett. :)


N.D.: ó, sajnálom. :( Ma tudtam legelébb feltenni, mert így is a fotózáshoz a dunsztból vettem ki egy még langyos darabot. De biztos vagyok benne, hogy a Te lekvárod is nagyon finomra sikeredett! Szóval szerintem csak bátran kóstold meg! :) Tutira finom lett, érzem az illatát. Jó orrom van - vaúúúúúú! Mondá a vén bibircsókos, szájában pipát pöfékelő, káricsáló farkasöregasszon boszorka néked lyányom.

N.D. írta...

hát ez nagyon aranyosra sikeredett. köszönöm a lelkesítő szavakat, majd megírom milyen lett.

duende írta...

O.K. :)

Barbi konyhája írta...

Narancslekvár főzésen agyaltam a napokban, ha rászánom magam tudom hová jöjjek!!! :) Agar-agar helyett lehet mást is zselésítőnek? Itt ilyet nem kapni! :))

Roza írta...

Duende, ez annyira, de annyira jól néz ki, hogy ezt el kell készíteni!:)

Anikó írta...

Jaj, igen a málnalekvár is úgy magostól, és a szilvalekvár ami épp hogy kenhető, majdnem teljesen szilárd és szinte fekete a színe.
Igy akkor 6 lekvárkedvencem van. Ezeknek mindig kell itthon lenni:-)))

duende írta...

Barbi: nálunk itt fitotékában illetve bioboltokban lehet venni. De ha nem kapsz sehol, netről is tudsz szerintem rendelni. Nem olcsó, viszont iszonyat kiadós. De megkockáztatom, hogy zselésítő nélkül is lekvár állaga lenne, mert így ezzel a kevés agar-agarral nagyon tutira sűrű lett. Szóval lehet hogy enélkül is működik, csak biztosra akartam menni. A dzsemfix is jó bele szerintem.


Roza: köszönöm, aranyos vagy! :)


Anikó: :)) yes. yes! :)

Szemi írta...

Duende, ezek a színek!!! El vagyok varázsolva! :) Tiszta élet és napsütés az egész! :)

Szivesen főznék én is narancslekvárt, mert nagyon szeretem, de biztos bio narancs kéne hozzá, nem? Gondolom a sima, üzletben kapható narancsok tele vannak vegyszerrel, pláne a héjuk mindenféle tartósító, stb. szerrel.
Pedig nagyon szeretem az ízét, bár nekem a sárgabaracklekvár a No.1! :))

duende írta...

:) Köszönöm Szemi! Fehérmágia. :)

Hát, nem árt, ha olyat kapsz, ami nincs lekezelve.
A sárgabarack sajnos nálam az utolsó helyen van. De csak azért, mert gyerekkoromban annyira szerettem, hogy több éven keresztül, minden áldott nap sárgabarackos lekváéros kenyeret reggeliztem. Volt egy csodálatos fánk a hegyen, egy ceglédi óriás. Nagy gyümölcsei voltak, és valami mesés íze. És minden második évben rengeteget termett. Anyu persze mindet befőzte, úgyhogy a fél kamra sárgabaracklekvárból állt. Imádtuk. :)
Szóval kicsit meguntam, csak azért nem az elsők közti. A férjuramnak ma is a sárgabaracklekvár a kedvence, úgyhogy mindig teszek el, hogy legyen itthon házi. Mert a bolti nem az igazi, sőt. Meg sem közelíti az igazi házit.

Unknown írta...

Nagyon szuper, én most vettem egy kis üvegcsével szinte egy vagyonért. Agar-agart hol lehet kapni? Mert én is szívesen főznék lekvárt :)

duende írta...

Vikvi: bioboltokban, fitotékákban. A mienk nem nagy város, de több ilyen üzlet is van. Szóval azt hiszem, ma már szinte bárhol beszerezhető. Ha esetleg nem, internetről tudsz rendelni.

Bizony nem olcsó a jó minőségű lekvár. Ha elosztom ennek az árát, a töredéke. Nekem összesen a másfél kiló narancs és a cukor 1070 forintomban volt, plussz az agar-agar és a citrom az összesen azt jelenti, hogy a lekvárom literenként!!! került 300 forintba. Azaz egy 2 dl-es üveg narancslekvár 60 forintból kijön.
Megéri lekvárt főzni. :)

Vicuska írta...

Recept nélkül szoktam készíteni, picit mindig más lesz :)

duende írta...

Hát én is ám... :) Csak mikor mégis le kell írni, akkor azért mérek. :)