2012. május 14., hétfő

Baba ganush (ganoush)

A középkorban talán azért voltak alázatosabbak az emberek, mert homokórájuk volt, és szüntelen látniuk kellett a lepergő homokszemeket. A mi óránk mutatója már körbejár, és egy kicsit becsap bennünket.

(Gyökössy Endre)




Mivel maradt a tahini-öntetemből, elkészítettem a baba ganush-t, ami egy közel-keleti padlizsánkrém, tahinivel ízesítve. (A tahini csak pirított-őrölt szezámmagból, sóból, citromléből, olívaolajból és vízből van, az öntet annyival több, hogy fokhagyma is van benne és hígabbra van készítve.) Nagyon finom. Új kedvenccé lépett elő. Nagyon szeretem a másik változatomat is, a görögöset, fetával, de ez legalább annyira jó.

Hozzávalók 1 kis tálkányihoz:
1 nagy padlizsán,
2 evőkanál tahini,
1 gerezd fokhagyma,
só,
citromlé,
2 evőkanálnyi olívaolaj,
1 csipet (tényleg csak leheletnyi római kömény),
és aki szereti a csípőset: csilipehely vagy őrölt csilipor,
és díszítésként (de bele is vághatjuk apróra): vagy korianderlevél, vagy menta.

 

Az enyémbe nem kellett más, mint egy kevés plusz só és citromlé, mert a többi már benne volt a tahiniszószban. Egy nagyon kevés római köményt tettem még bele és a menta nagyon ízlett hozzá.
A padlizsánt beszurkáljuk és forró sütőben megsütjük úgy, hogy a héj alatt megfeketedjen. Ez kb. 40 perc sütést jelent. A padlizsánt kötelező feketésre sütni, különben élvezhetetlen lesz. Én még a sütőből való kivétel után félbe is vágtam, és kevés olívaolajon még átsütöttem a vágott oldalait. Kell bele a füstös íz.
Ezután kikaparjuk a húsát, és robotgépbe tesszük sóval, fokhagymával, olívaolajjal, citromlével és tahinivel pépesre daráljuk. Ízesíthető csiliporral, római köménnyel. Tálaláskor adjunk hozzá korianderleveleket vagy mentaleveleket, mindkettő isteni hozzá. Pitakenyérrel kínáljuk, amit meg is piríthatunk.
A paradicsom is szinte kötelező hozzá (szerintem).


6 megjegyzés:

Sallai írta...

Gyönyörű:-))

duende írta...

:) Köszönöm Ildikó! :)

Tálaló írta...

Megnéztem azt a fetásat is...csurog a nyálam.
Most sültek ki a zsemléid,majd beszámolok róla.

Már múltkor is akartam írni,hogy az a gyönyörű kék a piros eperrel a fejléceden valamire emlékeztet.És azóta is,ahányszor csak rápillantok,ugyanaz az érzés lesz úrrá rajtam.És nem jövök rá,de a nyolcvanas évekbe repít.Csak azt érzem,hogy valami jóra emlékeztet:))
Festményeknél szoktam hasonlót érezni:érzelmeket,hangulatokat,pillanatokat fedezek fel bennük a múltamból.

duende írta...

Kíváncsian várom, ízlett-e, mi a vélemény róla4 :)

:) Én is szoktam hasonlóan lenni. Képekkel, illatokkal, egy régen halott dallal... :)

Roza írta...

Csodásan néz ki:)

duende írta...

Köszi szépen Roza! :) És nagyon finom is! :)