2012. június 13., szerda

Vargánya egyszerűen sütve


      Születésnap. Reggelire káprázatos asztalt terítenek: tejes kávé, francia libamáj, kalács mazsolával, élesztős kenyér, nagy darab békebeli csokoládé, negyedkiló vaj, lágytojás, egy üveg diópálinka... Mintha az ezeregyéj meséjét olvasnám, reggelihez. S természetesen kockacukor. Mindezt L. egy szomszéd falubeli öreg, kövér kertésznétől kapta, összesen százhúsz papírpengőért. A kertésznével a helyiérdekű vasúton ismerkedett meg. Az öregasszony olvasta írásaim, s mikor megtudta, milyen ünnepély készül házunkban, felajánlotta kincseit. S mindezt most, mikor a parasztoktól egyetlen tojást nem lehet kapni. Az ajándék értéke körülbelül háromezer pengő; csak a liter diópálinka megér hatszázat. Ebben a valószínűtlen bőségben van valami megrendítő; lehetetlen nem látni egy Magasabb Kéz fölényes áldását, bőkezűségét.

(Márai Sándor)






Ma egyszerű, de rendkívül finom vega menüt főztem. A Föld ilyenkor olyan bőkezű, csodálatos finomságok teremnek. Kapros karfiolkrémlevest készítettem, utána következett ez az isteni vajon sült vargánya parázsújkrumplival és salátával, s végül kölespuding volt a desszert idénygyümölcsökkel.
Végre-végre vannak esők, így a tavalyi gombamentes év után talán most majd többször is élvezhetjük erdeink ajándékait. Vargányát, szegfűgombát, galambicát láttam a piacon. S talán őzláb is lesz.
Sokan szeretik a vargányapaprikást, de én nem. Valahogy a pirospaprika (egyébként nincs ellene kifogásom) szerintem maximálisan nem illik a gombákhoz. A legtöbb erdei gomba a legegyszerűbben elkészítve a legfinomabb, mert így érezni leginkább finom aromájukat. A pirospaprikát valahogy túl tolakodónak érzem a gombák kifinomult ízvilágához.

Hozzávalók 4 főre: 
80 dkg vargánya,
6-8 dkg vaj,
1 teáskanál olívaolaj,
só,
4 gerezd fokhagyma,
frissen őrölt bors,
kakukkfű,
6-8 levél zsálya,
1 dl félédes fehérbor (kaptuk, inni csak szárazat iszunk, de ételekbe finom),
1 teáskanál tökmagolaj.

A vargányákat letisztogattam kis ecsettel, a szárukat megkapirgáltam ahol földes volt. Fél centis szeletekre vágtam. A wokot jól felforrósítottam, a háromféle zsiradékot beletettem, s a vaj felolvadása után ment hozzá egyből a vargánya is, a fokhagymagerezdek (félbevágva) is. Fűszereztem, bort öntöttem alá és nagy lángon sütöttem addig, míg pirosra, ropogósra sült. Ennyi lenne. Mennyei.
Ha valakinek nincs otthon tökmagolaja, el is hagyhatja, anélkül is finom.
Parázspirosra sütött mini újkrumplival összekeverve tálaltam.


Tipp: Ezt az alapot dúsíthatjuk tejszínnel is, de akár kockázott paradicsommal elvihetjük egy olaszos irányba is. Valamint tökéletes tésztához is, rizzsel is - de rizottóként készítve ezzel a fűszerezéssel, valamint előételként bruscettának is finom jó ropogósra sütött házikenyéren. Puliszka is lehet a körete.

8 megjegyzés:

Babette írta...

Isteni menűt alkottál...és a gomba...egy, ami mindent visz:D

duende írta...

:) Babette, szerintem egy milliárdos sem ehet ennél finomabbakat. :)

Csibe írta...

Imádom a vargányát!

Tálaló írta...

Nagyon szerettem így.Csak én egy kevés fokhagymát is tettem bele.Pirított kenyérre halmoztuk,s száraz fehérborral öblítettük le.Királyi lakoma:))

Valamitől viszont nem bírom egy ideje megenni.Semmit nem érzek az isteni vargányából csak valami eszméletlen keserű,elviselhetetlen íz van a számban.S néhány óra múlva egy erős hányinger emlékeztet,hogy ettem a gombából.
Pedig nagyon szerettem,szeretném.De így az élvezeti értéke számomra egyenlő a nullával.
Nem tudod mitől lehet ez?

duende írta...

De jó hogy mondod, én is tettem bele, csak kifelejtettem a leírásból! Mindjárt pótolom is.

Sajnos nem. Változik a szervezetünk, valamiért a tiéd sztrájkol a gomba ellen. Azt kéne megnézni, mit képviselnek a gombák.
Ilyesmire gondolok, hogy :
"gomba: Kisméretű, általában húsos testű élősködő szervezet. Gyors növekedése, kifejlődése, szaporodása a termékenységgel kapcsolja össze. Egyes gombáknak alakjuk miatt fallikus jelentést tulajdonítanak. A gombák tápláló, jótékony vagy mérgező hatása a gyógyfüvekéhez hasonló helyet jelöl ki számukra az emberi gondolkodásban. Gombából is készülhetnek hallucinogén főzetek, amelyek a vallási szertartásokhoz, a sámán-jóslatok, -eksztázisok eléréséhez elengedhetetlenek voltak. • Az ősi Kínában fontos szerepet játszott: a hosszú élet, ill. a halhatatlanság szimbóluma volt. Mágikus hatású, isteni eredetű növénynek tekintették. A csiperkéről azt tartották, hogy csak akkor terem, ha a császárságban béke honol; így lett a császárság rendjének, az uralkodó helyes gondolkodásának, azaz az égi megbízatás teljesítésének jelképe. • A gombák varázserejébe vetett hit némely gombafajta különleges, körkörös ívben való terjedésének is köszönhető (→kör). Az európai néphagyomány szerint a gombák mágikus gyűrűjében, a boszorkánykörben szerelmesek találhatnak egymásra vagy boszorkányok táncolhatnak éjjel. A gombák egy része gyakran más növényre telepszik rá, ezáltal a gyorsan szaporodó élősködőt testesítheti meg. • A „fák tövén a bolondgomba” a felesleges lét képe József Attilánál (Karóval jöttél). Az atombomba pusztító felhőjének alakjára utal „ez a ronda / otromba / gomba” (Weöres Sándor: Atomfelhő). →gyógynövények [R. G.]"
(szimbólumtár)

Ezeken lenne érdemes elgondolkodni az életedben: szexualitás, női varázserő(hatalom), élet-halál(halálfélelem), ciklikusság(mennyire félek a változástól, mennyire élem-tudom az élet-halál-élet rendjét), kit érzek élősködőnek a környezetemben, stb...

Más gombára is így reagálsz, vagy csak a vargányára?

Tálaló írta...

Hú...már tegnap elolvastam,és szinte azóta töprengek,mindazon amit leírtál.
Amúgy a várandósság alatt kezdődött.Először kétségbe is estem,hogy hátha "mérges"volt valamelyik.
Az én lelkem,gondolkozásom gyökeresen megváltozott a kilenc hónap alatt.Vagyis inkább beérett.Mert annyi mindent megértettem,olyan letisztult lett minden.Bennem és az engem körülvevő mindenségben.Lehet,hogy ezt a változást kísérte ez a tünet?
Tudom,érzem,mégis mindig megdöbbent,hogy mennyire összefügg,mennyire hat egymásra minden ami körülöttünk,bennünk zajlik.

Köszönöm Duende,elínditottál bennem egy sor gondolatot,és azt hiszem jófelé tereltél:))

A bolti csiperkénél aqmúgy nem érzek változást,a vargánya és a rókagomba hat így rám.

duende írta...

:) Szívesen! :)

Pl. a védikus indiai vegetárius konyhában sem esznek gombákat, nem tartják jónak a rezgését, mivel élősködő, sem nem növény, sem nem állat. Alviláginak tartják, mert nyirkos, általában napot nem nagyon érő helyeken nő.

Ellenben a gombák másik oldala az isteni oldal: szinte minden kultúrában használták/használják a sámánok, mert felemelik a tudatot az egyes varázserejű gombák. Pl. Az amarnita miuscaria, az a piros kalapos, fehér pettyekkel, a légyölő galóca. Varázsgomba, az egész urali térségben sámánok varázserejű növénye. Vagy az amrbózia, az istenek itala az indiai védák szerint szintén egy varázsgombából készült főzet volt.
Vagy latin-amerikában, Mexikóban a "Psilocybe mexicana nevu gomba ismerete a legféltettebben orzött titkok közé tartozott. Az "isteni gombából" mézzel és kakaóval italt készítettek, s teonanakatl-nak, az istenek húsának nevezték.

Azért fogyasztották a teonanakatl-t, hogy istenekkel tudjanak beszélni, illetve azt tartották róla, hogy az ital fiatalít, javítja a látást és erosíti a szerelmet. A legtöbb indiánkunyhóban ma is megtalálható a gomba házi-oltára, s ha a javasember vagy a javasasszony az oltár elott elégeti a csodálatos gombát, akkor a gozöket belélegezve színes álmokat, többnyire vallásos tartalmú hallucinációkat lát. Ilyenkor Mária és más szentek jelennek meg elottük, s beszélnek is velük."


Varázserő csak vadon növő növényekben és állatokban van, ezért reagálsz szerintem csak a vadon növő gombákra. A háziasítás elveszi ezt az erőt, így pl. a totemállatod (vagy erőállatod) sem lehet háziasított állat, csakis vadon élő. A vadon termett füvek, bogyók, gabonák erővel bírnak, a tenyésztett növények már nem igazán.
Az áldott állapot bizony nagyon közel visz mindezekhez a dolgokhoz, mert a teremtés kapujába kerülsz, a két világot összekötő hídon várakozol. Életet hozol e világra, s ez az élet az ismeretlenből jön, onnan, ahova elmegyünk, amikor meghalunk. Az élet és a halál együtt van jelen, nyitva az átjáró és sok állapotos nőnek vannak különös álmai, víziói ilyenkor. Sok a félelem is, akkor nyugszol meg, mikor már látod, a karodban tartod a babát. Félelem a haláltól ( a szülés ma sem veszélytelen dolog), attól hogy szörnyet szülsz (ez sok mitológiában, sok történetben megjelenik), stb. Ilyenkor felborul a hormonháztartás, a hormonok pedig átmenetek a test és energiatest között, vagyis sokkal többmindent érzékelsz, sokkal érzékenyebbé válsz.
Az áldott állapot élet-halál között van, metéria és lélek között, egy kapujanincs átjáró. Az áldott állapot alatt kinyílik az élet-halál-élet kapuja.
A gombák pontosan ezt az átjárót nyitják meg.

duende írta...

Azt hiszem, megijedhettél kicsit ezektől az élményektől, ezért reagál a tested így. Főleg olyanoknál lehet erős ez a reakció, akik azelőtt erősen materialista beállítottságúak voltak, mert bizony ezen élmények (akár a gomba, akár áldott állapot váltja ki) képesek fenekestől felborítani az addigi fixnek tartott hiedelmeinket egy világosan kivehető, anyagelvű világról.
A misztérium átélése nem csak extázissal, de hatalmas félelemmel is jár. Régen Istenfélelemnek nevezték, nem egy haragvó isten miatt, hanem mert az Ismeretlen (Isten) bizony félelmetes is.