fűszerpolc

Asafoetida

Az aszatgyanta (asafoetida, hing, aszandkórógyanta,
pálcakórógyanta, aszafetida, ördöggyökér) az óriás ánizskapor
(Ferula asafoetida) gyantás, beszáradt tejnedve, az indiai konyha
ismert fűszere. Ázsiai és bioboltokban kapható. Termesztési
területe: Dél-Ázsia, de honos Afganisztán és Irak területén is.
Forgalomba por alakban kerül. Fanyar, kesernyés és csípős íze,
valamint igen erős, átható, fokhagymajellegű illata van, de nem
jelent gondot azoknak, akik érzékenyek a fokhagymára. Általában
kis mennyiségben használják, kapható aszatgyantás fűszersó
formájában például. Gyógyhatású szerként is ismert: segíti az
emésztést, a felfúvódás ellenszere, de légcsőhurutra és női
bajokra is javallott.

Ánizs

Az ánizs (Pimpinella anisum) ismert fűszernövény. Népies neve:
ánizsmag, illatos ánizs, közönséges ánizs, bécsi- vagy édeskömény.
Származása, termőhelye
A Földközi-tenger mellékéről származik, de már nagyon sokfelé
termesztik, így nálunk is. Már az ókori Egyiptomban is használták
fűszerként; az ókori Keleten fizetőeszköz is volt. Pannóniába a római
katonák hozták be. A középkor kedvelt fűszere volt.
Megjelenése, termesztése
A közönséges ánizs egyéves, lágy szárú növény. Hazánk bármely
területén termeszthető, a legtöbb talajon jól fejlődik. Meleg- és
tápanyagigényes. Magról szaporítható; március közepén–április elején
30–40 cm-es sortávolságra vetik. A fő- és mellékernyők érésekor,
általában júliustól aratják, és cséplés után szellős helyen tárolják.
Fűszerként szürkésbarna, 3,5-5 mm hosszú termését (Anisi fructus)
használjuk; ezen gyakran a kocsány is megmarad. Illata jellemző,
kellemes. A köménymagra emlékeztető, de annál erősebb szagú,
édesen aromás ízű fűszer.

Felhasználása
Az ánizsmagot általában egészben használjuk. Ha kell, össze is törhetjük,
de mindig csak a szükséges mennyiséget, mert gyorsan elveszíti
jellegzetes aromáját. Fűszerként az egész világon sokoldalúan
használják, illóolajat, fehérjét, cukrot tartalmaz.
Felhasználható főzelékek (vörös káposzta-, sárgarépa-, tök-, cékla- stb.),
vadas ételek, mártások ízesítésére; ezeket egy kevés ánizs előnyösen érdekessé teheti.
Gyakran teszik édességekbe, gyümölcskompótokba, édes rizsbe,
köhögés elleni cukorkákba, pudingokba, tésztákba, süteményekbe, egyes
vidékeken még a kenyérbe és a sós süteményekbe is. Sokféle italhoz
adják, így puncsokhoz, szirupokhoz, likőrökhöz, édesborokhoz és
teákhoz, de leginkább a likőrgyártásban jelentős

Ánizslikőrök
Az ánizs adja a görög nemzeti italnak számító ouzo (ejtsd: úzó)
jellegzetes aromáját. Ugyanez az ital Macedóniában és Bulgáriában is
ismert, ott masztika a neve. Házilag főként törkölypálinkából (ritkábban
szőlőből) készítik, ami pedig kereskedelmi forgalomba került, azt
általában gabonaszeszből. Az ánizs (a fehér üröm és az édeskömény
mellett) a hasonlóképp karakteres francia abszint és pastis egyik fő
alkotóeleme is.
Ha ezeket a likőröket vízzel keverjük, érdekes hatást figyelhetünk meg.
Az ánizsolaj ugyanis nagyon rosszul oldódik a vízben, ezért, ha vizet
öntünk hozzá, az ouzo és az abszint is opálos fehér, illetve fehér-zöld
színt vesz fel, ahogy az illóolajok kicsapódnak az oldatból. Ez a
színváltozás (a Louche-hatás) lehet az egyik oka annak, hogy ezeket az
italokat már-már rituálisan isszák.

Gyógyhatása
Az ánizst étvágyjavító, emésztést serkentő, vértisztító, hurutoldó,
idegerősítő, felfúvódást szüntető, gyomor-, bél- és epebántalmak elleni
szerként is használják. A gyermekgyógyászatban mint szélhajtó szinte
nélkülözhetetlen. Gyógyszerekhez ízjavítónak adják.
Magvaiból vízgőzzel illóolajat párolnak le. Származási helyétől függően
az ánizsmagból 6–9% ánizsolaj vonható ki.
Használják illatosításra, gyenge hashajtónak, és a belső elválasztású
secretumok (tej, köpet) gyorsabb kiválasztására. A tetveket gyorsan
elpusztítja, ezért kenőcsként vagy borszeszes oldatban fejtetvek ellen
is alkalmazzák.
A bőrt érzékenyítő és/vagy enyhén irritáló tulajdonságai miatt tartós,
több hetes használata nem ajánlott.
A háziállatok féregűző szereinek egyik alkotója


Babérlevél

Latin neve: Laurus nobilis
Népies neve: (közönséges) babér
A babérlevél Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger környékén honos növény,
amit már az ókorban is ismertek. A görögök isteneik oltalmába ajánlották
a babért, és hittek benne, hogy segítségével megőrizhetik egészségüket
és boldogságukat. Főként illóolajat, csersavat és keserűanyagot tartalmaz.
Jellegzetes kesernyés-csípős íze van, mivel igen erős az aromája, ha túl
sokat teszünk belőle az ételbe el is ronthatjuk vele.
Burgonyából készült ételekhez, gulyáshoz, káposztafélékhez,
vadhúsokhoz, vadas mártáshoz, sonkapáchoz, savanyúságokhoz,
egybesült sertés- és marhahúshoz, savanykás ízű mártásokhoz,
szószokhoz, pástétomokhoz, savanyú és ecetes ételekhez elengedhetetlen
ízesítő a babérlevél.
Gyakran része a fűszerkeverékeknek is, jól társítható petrezselyemmel,
kakukkfűvel és curryvel.

Külsőleg bátran alkalmazható vászonba takarva pakolásként a mellkasra
téve, enyhíti a hörghurutot és a köhögést. Emellett étvágyjavító,
vizelethajtó és segíti az emésztést.

Bazsalikom

(Ocimum basilicum L.) dísz-, fűszer-, és gyógynövény. Népies elnevezései:
bazsalikusfű, buszujok, kerti bazsalikum, királyfű, német bors.
Eredetileg Dél-Ázsiából, Perzsiából, Afrikából került hazánkba, és itt is
kedvelt, egynyáriként termesztett kerti, cserép- és fűszernövény lett.
Jellegzetes illatú és dús aromájú, színe zöld, virága pedig fehér színű.
Kellemes, a szegfűszegre emlékeztető, fanyar illatú, pikáns ízű
fűszernövény, mely illóolajat, cseranyagot, szaponint és keserű anyagot
tartalmaz.
A kereskedelemben morzsolt állapotban kerül forgalomba. Légmentesen
lezárt fűszertartóban, fénytől védve, lefagyasztva vagy kevés
só-ecet-olívaolaj keverékben eltéve tárolandó.

Igen sokoldalúan felhasználható. Alkalmas levesek, (különösen fehér
babból készült) főzelékek, saláták, szószok, pácok, sültek, mártások,
darált húsok, halételek, kolbászáruk, növényi ecetek, ecetes és vizes
uborka ízesítéséhez, és gyógytea készítéséhez.
Főtt ételekhez a főzés utolsó perceiben kell hozzáadni. Íze a legjobban
citrommal és fokhagymával kombinálva érvényesül.
Sokféle hatást tulajdonítanak neki. Nem csak afrodiziákumnak tartják, de
emellett javítja az étvágyat és az emésztést, szél- és vizelethajtó, nyugtat,
és még a köhögést is csillapítja.
A kerti bazsalikom leveléből készült forrázatot gyomorrontás és
étvágytalanság esetén alkalmazzák. A felfúvódás és a bélgázképződés
kiegészítő kezeléseként szélhajtónak használják. Összehúzó hatása enyhíti
a garatgyulladás tüneteit. Külsőleg alkalmazott alkoholos kivonata a
sebgyógyulást elősegítő kenőcsök egyik alapanyaga; sebekre, sérülésekre
ajánlott; a bazsalikomot gyakran más növényekkel (menta, fűszerkömény) együtt használják.

Boróka

A nemzetség alapvetően holarktikus, de képviselői voltaképpen az egész
északi féltekén: az Egyenlítő körüli hegyvidékektől az Arktiszig
előfordulnak. Egy faja: a közönséges boróka (Juniperus communis) a
Kárpát-medencében is gyakori. A mérgező nehézszagú boróka (Juniperus
sabina) főleg templomkertekben nő, további négy faj jóval ritkább.
Örökzöld; az egyes fajok fák vagy cserjék; leveles ágacskáik szögletesek
vagy hengeresek. Többnyire kétlaki; a hím- és nőivarú egyedeknek
gyakran még az alakja is különbözik. Egyes fajok egyértelműen
elfekvőek, de a legtöbbnek elfekvő és oszlopos növésű típusa is van:
utóbbiból gyakran kertészeti változatokat nemesítenek ki.
Kétféle levele van:a fiatal tűlevelek és a kifejlett pikkelylevelek.
A két levélfajta aránya fajonként más és más.Virágai nem feltűnőek.
Termésszerű képződménye az elhúsosodott falú tobozbogyó.
A különféle tájakról származó borókák hazánkban nagyon különböző
módon viselkedhetnek, az egyes növények igényei fölöttébb különbözőek
lehetnek. A szennyezett levegőt általában rosszul tűrik, emellett gyakran
tetvesednek, atkásodnak. Fényigényesek.
A kis-ázsiai fajok jól tűrik a szárazságot. Ivartalanul a megújított
anyatövekről hajtásdugványokkal jól szaporítható. Termése a
egy–két év alatt érik be.

Felhasználása
Fája kemény, de könnyen munkálható. Mivel sok benne az olaj és a
gyanta, a rovarkártevőknek ellenáll.
A nemzetség több faja fűszer- és gyógynövény, mások viszont
mérgezőek. Legtöbbet használt faja a közönséges boróka, amiből
borókapálinka (borovicska, genever, illetve gin) készül.

Borsikafű

A borsikafű (Satureja hortensis L.) egy fűszernövény. Népies nevei:
borsfű, bécsi rozmaring, csombor, csombord, csomborbors, hurkafű, kerti
izsópfű, kerti méhfű, pereszlén.
Származása
Már a 16. századi füvészkönyvek is említik mint fűszer-, és gyógynövényt.
Jellegzetes, borsra emlékeztető, fűszeres illatú és ízű növény. Kedvelt
aromája miatt általánosan elterjedt. A bazsalikomhoz és a majoránnához
hasonlóan morzsolt állapotban (Satureiae herba) kerül forgalomba,
de zölden is használják.

Felhasználása
Illóolajat (főként karvakrol), cseranyagot, nyálkát, keserű anyagot tartalmaz.
A borsnál kevésbé erős, de érdekes aromája miatt kedvelt fűszer.
Íze, illata a borsra emlékeztet, ezért diétás ételek, saláták, fűszerezésére
kiváló. Felhasználható burgonya-, káposzta-, gombás ételek,
kolbászáruk, vadpácok, mártások, majonéz, ecetes és vizes uborka
készítésekor. Mivel csökkenti a felfúvódást, előszeretettel ízesítenek vele
babos ételeket.
Használatával vigyázni kell, mert erős aromája keserűvé teheti az ételt.
Csak a főzés végén kell az ételhez keverni. A diétás főzésnél nagyon
hasznos a feketebors pótlékaként. Gyomorerősítő, görcsoldó,
étvágygerjesztő, bélféregirtó, felfúvódást gátló hatása van.

Bors

A bors vagy borscserje (Piper nigrum) fűszernövény. Szingapúr és a Malabár-szigetek vidékéről
származik; elsősorban Indiában, Srí Lankán és Indonéziában termesztik. A borscserjét
fára vagy hosszú karóra futtatják, ahol 3–5 méteresre is megnő. Jelentéktelen virágaiból
kalászonként 20–30, először zöld, majd sárga, éretten piros bogyó fejlődik
ki. A borscserje körülbelül 30 évig él és terem. Indiából évente 25 millió kilogramm borsot exportálnak.
Számos más fűszernövényt nevezünk ilyen-olyan borsnak, mint pl:
szegfűbors, szecsuáni bors, németbors, csomborbors, cayenne-bors.
Ezek a közönséges borsnak nem rokonai, csak hasonló alakjuk vagy csípős ízük miatt kapták
ezt a nevet.
Származása, elterjedése:
Az ókori népek kedvelt fűszere volt. Bár már a honfoglaló magyarok is ismerték, hazánkban
csak a középkorban kezdett elterjedni a királyi és főúri konyhákban. Ma ez az egész világon
legismertebb és legtöbbet használt fűszer.
Termése:
A fekete, zöld, rózsaszínű és a fehér bors ugyanazon a növényen terem. A fűszerbogyók színe
attól függ, hogy mennyire éretten szedték le őket. Ennek megfelelően különböző az ízük és
különböző a fűszer feldolgozásának módszere is.
Fajtái:
Fekete bors
A borsszemeket zölden, még éretlenül szedik le, és néhány napig fermentálás céljából állni
hagyják. Ezután szétterítve addig szárítják a napon, ameddig a szemek meg nem ráncosodnak
és barnásfeketére nem sötétednek. Ez a legcsípősebb változat.
Fehér bors
A borsszemeket röviddel a pirossá érés előtt szedik le a cserjéről. A kis bogyókat zsákba
teszik, és nyolc napig vízben áztatják, majd eltávolítják bőrüket és kiteregetik őket. Ha
megszürkültek, ismét megmossák, majd addig szárítják őket a napon, amíg sárgásfehérek nem
lesznek. Kevésbé csípős és a fekete borsnál enyhébben aromás, zamatos.
Zöld bors
A még zöld, éretlen bogyókat megszárítják, vagy sóban, illetve ecetes-sós lében konzerválják
. Ennek aromája a legintenzívebb, de szinte egyáltalán nem csípős.
Piros bors
A piros bors - vagy rózsabors - Schinus terebinthifolius Raddi - Braziliában, a Schinus
molle L. Peruban őshonos borsfa termése.
Használata:
A borsot egészben, finomra őrölve vagy durvára darálva használják ételek pikáns fűszerezésére.
Az egészben hagyott borsszemek levegőtől elzárva hűvös és száraz helyen tárolva bármeddig
eltarthatók; megőrzik aromájukat. Egész borsot akkor teszünk az ételbe, ha azt sokáig kell
főzni: van idő arra, hogy íze, aromája az ételbe kerüljön.
A legtöbbször őrölt borssal ízesítünk különféle ételeket. Minél finomabbra daráljuk a borsot
, annál jobban érezhető az aromája. Ha tároljuk, az őrölt bors apránként veszít aromájából,
ezért a legjobb, ha csak használat előtt daráljuk meg, vagy a borsdarálóból közvetlenül
szórjuk az ételre.
Sötét színű ételekhez az erősebb, illatosabb fekete bors, világos ételekhez az enyhébb fehér
bors illik.
A zöld bors tiszta aromájával igen kellemes ízt ad az ételnek.
A borsnak nemcsak ízesítő, de étvágygerjesztő hatása is van, azonban a fűszerezésnél ügyelni
kell, mert izgathatja az emésztőrendszert. Ezért minden változatával óvatosan kell bánni;
sok diétában tilos is (ilyenkor borsikafűvel helyettesíthetjük). A csípős fűszerek többségéhez
hasonlóan élénkítőszer is; emellett vizelet- és szélhajtó. Ízületi gyulladás gyógyítására
is használják.
Hatóanyagai:
Illóolajat, piperint, pirolint, karicint tartalmaz.

Borsmenta

A borsmenta (latinul Mentha × piperita L.): fűszer- és gyógynövény. Népies neve: borsos menta, angol menta, mithen menta.
A drogot a borsmenta – Mentha x piperita L., az ajakosak – Lamiaceae (Labiatae) családba tartozó növény virágzás előtt gyűjtött, szárított lomblevelei szolgáltatják.
A drogot adó levelek rövid nyelűek, lemezük lándzsa vagy nyújtott ellipszis alakú, fűrészes szélű, a levél csúcsa hegyes, válla lekerekített, erezete szárnyas, felszíne sötétzöld, fonáka világosabb zöld. Gyakran a levélerezet, vagy a levél egy része antociántól ibolyás színű. A drog mentolos szagú, íze először égető, majd hűsítő. A virágzáskor gyűjtött gyógynövény kellemetlen szagú a mentofurantartalom megnövekedése miatt.
Magyarországon ismert, elterjedt, mint teanövény (Menthae piperita folium), érdekes mentaízű levelek adják a fűszert. Használata igen egészséges, mert emésztési zavaroknál, felfúvódásnál, epegyulladásnál, menstruációs zavaroknál nagyon jó szolgálatot tesz. Hatás: görcsoldó, nyugtató, összehúzó.
Tartalomanyagok: illóolaj 0,5-4%-ban mentol, mentholészterekkel, menthonnal, menthofuránnal, jázmonnal, klorogénsavat tartalmaz. A drog további tartalmi anyagai: cserzőanyagok 6-12%-ban, flavonoidok, triterpének, keserű anyagok.
A drog elsősorban simaizomgörcs-oldó hatású. A hatáshordozó vegyületek közé tartozik az illóolaj, de a flavonoidok is részt vesznek. A drogból előállított teát főleg görcsoldásra, felfúvódásoknál alkalmazzák, egyéb drogokkal együtt nyugtatóként is.
A tea egy evőkanál vágott drogból készül 150 ml forrásban lévő vízzel, 5-10 perces áztatással.
Naponta 3-4 csészével fogyaszthatják, étkezések között. A menthol a nyálkahártya hideg érző receptoraira hatva hűsítő érzést kelt, mely reflektorikusan érszűkületet okoz. Ezen kívül csökkenti a viszketési ingert a bőrön. Migrénes rohamoknál görcsoldó.
Az illóolajat inhalációs célokra is használják orrnyálkahártya-gyulladásnál, légcsőhurutnál, reumatikus betegségek kezelésekor használt krémek alkotórésze..

Gyerekeknél, főleg csecsemőknél tilos mentoltartalmú készítményeket alkalmazni, például orrkenőcsökben, mert nehéz légzést, légszomjat okozhat. A mentatea érzékenyebb egyéneknél mentoltartalma miatt gyomornyálkahártya-gyulladást okozhat és csalánkiütés is jelentkezhet.

Felhasználható még gyümölcssalátákhoz, pulyka töltelékébe, szószok, mártások, teák, likőrök, ízesítésére, kozmetikai készítményekhez. Kandírozott leveleivel édes ételeket díszíthetünk.

Capribogyó

Érdekesség, hogy az elnevezéssel ellentétben a kapricserjének nem a bogyóját, hanem a virágbimbóját (Capparis flos) fogyasztjuk. A kapribogyó zöld színű, enyhe illatú, jellegzetesen fanyar, csípős ízű, ezért az inyencek egyik nagy kedvence. Hatóanyaga a sárga színű rutinglikozid, melyből kb. 0,05% -ot tartalmaz. Ezen kívül kaprin sav, illóolaj valamint alkaloid tartalommal is rendelkezik
A kapribogyó (kaporna, tüskés kaporna, kápri) a Dél-Európában és a Földközi-tenger partvidékén honos kapricserje (Capparis spinosa) ecetben, sóban, olajban tartósított, még ki nem nyílott, fonnyasztott bimbója. A cserje Elő-Indiából és a Kaukázus területéről származik; Görögországban már az ókorban is termesztették.
A rómaiak terjesztették el a Földközi-tenger vidékén, ahol sziklás helyeken, omladozó várfalak réseibe kapaszkodik. Tollas virágzata rózsaszínű, levelei húsosak.
A sötétzöld, borsó nagyságú virágbimbót (Capparis flos) begyűjtik, mielőtt felnyílna, majd sós ecettel és gyakran olívaolajjal tartósítják. A zöld, nem túlságosan puha, zárt bimbó kellemesen kesernyés és csípős, jellegzetesen fanyar fűszer.
Gyakran hamisítják más növények, leginkább a mocsári gólyahír bimbójával. Mexikóban a nyílmérget adó kreozotcserje (Larrea tridentata) ártalmatlan, ecetben elrakott bimbóival helyettesítik.
Felhasználható:
Húsételek, mártások, körözöttek, vadas ételek, hidegtálak, halételekhez, húskocsonyák, körözöttek és a szoljánka leves egyes változatainak ízesítésére.
Hatása:
Étvágygerjesztő és vérnyomáscsökkentő. Hatóanyaga, a sárga rutinglikozid egy természetes bioflavonoid, ami a C vitaminnal karöltve erősíti az immunrendszert.

Cayenne-bors

A cayenne-bors nem bors, hanem a csípős ízű csilipaprika fűszerként
használt durva őrleménye. A hazánkban is termesztett cseresznyepaprikának
egy közeli rokona. Nálunk egy aprótermetű változata díszpaprikaként ismert.
A chili fűszerkeverékek meghatározó alkotója.
Alkotó elemei:
Neve a tupi indiánok quiínia („paprika”) szavából származik és
valószínűleg összefügg a dél-amerikai Cayenne város nevével is,
amelynek környékén az európaiak először ismerhették meg a csípős
paprikát. A közönséges paprika (Capsicum annuum) egy fajtáját is
Cayenne-paprikának nevezik. (Az angol Cayenne pepper egyaránt jelenti
e paprikafajtát és a Cayenne-borsot.)
A Cayenne-bors készítéséhez a közönséges paprika egyes fajtái mellett
gyakran más paprikafajok, így a cserjés paprika (Capsicum frutescens)
és a bogyós paprika (Capsicum baccatum) termését is felhasználják.
Az üzletekben kapható őrleményt sóval és más fűszerekkel is dúsítják.
Felhasználása:
Mivel a mi paprikánknál erősebb, csípősebb, maróbb ízű, ezért csak
óvatosan adagolva, keveset használjunk belőle! Erős, csípős szószokhoz,
mártásokhoz, pörköltekhez, sült húsokhoz és halakhoz, rizshez,
tojásételekhez, savanyúságok eltevéséhez használják. Magas
kapszaicin-tartalma miatt célszerű jól elzárva, fénytől védve, sötét
üvegben vagy dobozban tárolni.

Citromfű

A citromfű (Melissa officialis), az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, kellemes, citromra emlékeztető illatú, fehér virágú, évelő növény. A Közel-Keletről származik, a mediterrán éghajlatot kedveli. Vadon csak szórványosan fordul elő, de kertekben sokfelé megtalálható. Népies neve: orvosi citromfű, citromszagú melissza, méhfű, mézfű, igaz nádrafű, macskaméz, mézelke.
Hajtásait (Melissae herba) és levelét (Melissae folium) érdemes szedni, a leveleket virágzása kezdetén, július-augusztus hónapokban.
A növény latin neve, Melissa görög eredetű női név, jelentése: „mézelő méh”. A növény virágaiban ugyanis különösen sok a nektár, ezért a méhek fölöttébb kedvelik, amint erről már idősebb Plinius római író-polihisztor is beszámol. Virágaiból citromfűolajat (Aetheroleum melissae) desztillálnak.

Dél-Európában a görögök terjesztették el, nyugat-európai kolostorkertjeikbe a Benedek-rendi szerzetesek vitték át. Nagy Károly császár 810 táján rendeletben (Capitulare de vilis) írta elő termesztését. Nyugat-Európában csak az ültetvényeken található; Magyarországon és Észak-Amerika egyes részein meg is honosodott.
A citromfű levelei magassága elérheti a 150 cm-t. Levelei tojásdad alakúak, enyhén csipkézettek, fűrészesek, citromillatúak. A levelek a négyélű száron keresztben átellenesen állnak. A gyógyszerészek az orvosságként használt leveleket Melissae folium-nak nevezik. Apró, fehér vagy enyhén pirosas virágai tízesével-húszasával a levélhónaljakban nyílnak, július-augusztusban. A növényre jellemző a pelyhesség és a és bozontosan szőrös szár is.
Meleg, napos helyen érzi jól magát. Április elején magról vetik vagy májusban palántázzák. Cserépben, balkonládában is nevelhetjük, akár a konyhaablakban is.
A citromfű leveleinek hatóanyagai az illóolajok (citronellál, citrál), a cseranyagok, a flavonoidok, a kávésav, a gyanta és a szaponin.
Alkalmazása – gyógynövényként
Vírusölő tulajdonsága miatt a belőle készített krém jól alkalmazható az ajakherpesz (Herpes simplex) helyi kezelésére. Teája és illóolaja is ideg- és szívnyugtató, görcsoldó. Serkenti az emésztést, és gyakran alkalmazzák fejfájás, álmatlanság, alvászavarok esetén is. Enyhíti az idegességet, így idegerősítőként kiváló gyógynövény. Szerepe van a depresszió oldásában is. Gyomorrontás, gyomorsavtúltengés, hányinger, puffadások idején különösen jó a citromfű. Izzasztó, szélhajtó, epeműködést serkentő hatása is ismert. Emellett javítja az emésztést, csökkenti a vérnyomást és a fejfájást és általános görcsoldó szer.
A karmelitavíz néven ismert "csodaszernek", amit a svájci Paracelsus készített el elsőként, egyik fő hatóanyaga a citromfű volt.
Illóolaját az illatszeripar is hasznosítja különböző parfümök alkotórészeként.
Mivel távol tartja a szúnyogokat, ezért nyári estéken érdemes virágcserépben az ablakba helyezni.
A citrom illatára emlékeztető friss levelét saláták, mártások, főzelékek, töltelékek, gyümölcslevesek, gyümölcssaláták, gomba-, hal-, szárnyas- és vadételek, halak és rákok,fűszerecetek ízesítésére használjuk. Kiváló desszertek, valamint limonádé, tea, Martini-koktél és vaníliapuding ízesítésére is.

CHILLI-nyers erőspaprika
Ajánlott magyaros név: csilipaprika
Alternatív magyaros név: chili, erőspaprika, csípőspaprika

Amikor itt a honlapon csilipaprikáról beszélek, akkor nyers csípőspaprikát értek alatta –
ami esetenként sárga vagy piros, sőt, akár lila színű is lehet. Amint azt a piros csili
leírásánál is megtalálod, az egyszerűség kedvéért csilinek nevezek mindenfajta csípős
paprikát, és nem csak a valóban Chiléből származóakat.
Az indiai konyha a leggyakrabban apró, hosszú, hegyes, sötétzöld és méregerős csilipaprikát
használ – amikor azonban Magyarországon főz az ember indiait, nyugodtan lehet – és érdemes
– variálni az éppen beszerezhető erőspaprikákat.
A nagy méretű klasszikus "hegyes erős" kellemes paprikaízt ad az ételeknek anélkül,
hogy durván csípős volna. Ennél ütősebb a kora ősszel piacokon zölden is és pirosan is
kapható kisebb, az indiaira nagyon hasonló erőspaprika. A nyers cseresznyepaprika intenzív
aromájú; a cserépben tartható macskapöcse-paprika pedig arra jó, hogy az ember fülén is tűz
jöjjön ki.
A csilipaprika neve hindíül mircs – azonban (sok európai nyelvhez hasonlóan) ez a szó borsot
(és zöldpaprikát) is jelent. Megkülönböztetésül a harí mircs – zöldpaprika – kifejezés
használható, illetve az apró nyers csilit gyakran illetik a becézett mircsí illetve harí
mircsí névvel.

Édeskömény

Az édeskömény (Foeniculum vulgare) a Foeniculum növénynemzetség legelterjedtebb és legismertebb tagja, fűszer-, és gyógynövény. Egyéb nevei: ánizskapor, fennel.
A Mediterráneumból származik, és már az ókorban ismerték és használták. A hosszú idő alatt számos termesztett változata, illetve alfaja alakult ki. Fő alfajai a F. vulgare var. vulgare (közönséges édeskömény), a F. vulgare var. dulce (római édeskömény) és a F. vulgare var. azoricum (olasz édeskömény) – ez legutóbbit szinte kizárólag a szárgumójáért ültetik, mert termése többnyire kellemetlen ízű. A közönséges édeskömény legfontosabb változata a F. vulgare ssp. capillaceum, az ún. „hajszerű édeskömény”.

A termésekben a 2–5% illóolajon kívül sok zsíros olaj, fehérje és cukor van. Az illóolaj fő komponense az édes (transz)anetol (50–70%) és a kesernyés, kámforos ízű alfa-fenchon (< 50%). Van benne egy kevés metilkavikol is. A római édesköményben 10–30%-kal több az anetol, mint a közönséges édesköményben. Tartalmaz még ánizsaldehidet is, amitől illata igen hasonlít az ánizséhoz.
Egyes indiai fajták illóolaj-összetétele jellegzetes, mert nem tartalmaznak anetolt. Nemcsak a termésben van illóolaj, hanem az egész növényben: a gyökérben 0,6%, a szárban és a levélben 1–1,5%.
Tárolni csak egészben szabad, mert még így is gyorsan csökken az illóolaj-tartalma.

Felhasználása
Íze és illata az ánizsmaghoz hasonlít. Magjait levesekbe és halételekbe főzik, a gumóját lereszelik, és a káposztasalátához adják.
A fehér üröm és az ánizs mellett az abszint fő ízesítő anyaga.
Gyógyászat
Étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó, tejszaporító hatású. Egyik legjobb erjedés- és puffadásgátló gyógynövényünk. Gyakran adják együtt hashajtó drogokkal, hogy kivédje vagy enyhítse a hashajtó által okozott görcsöket.
Felhasználható még késő, rendszertelen menstruáció kezelésére is. Aktiválja a női hormonokat, és ezzel enyhítheti a klimax tüneteit. Jobb hatást érhetünk el, ha az édesköményt cickafarkkal és komlóval kombináljuk. A késő menstruációnál 10 nappal annak ideje előtt kezdjük inni az édeskömény teáját, és utána rendszeresen, minden nap fogyasszuk azt.

Fahéj

A Dél-Ázsiából származó fahéj Indiában és Srí Lankán őshonos. Innen utazók vitték Egyiptomba, ahol balzsamokba keverték. A héberek, a görögök és a rómaiak fűszernek és illatszernek használták, valamint különféle emésztési zavarokat orvosoltak vele. A keresztes vitézek később szerelmi bájitalt készítettek belőle. A 12. században Hildegard, a német rendfőnöknő már homloküreg-gyulladásra, megfázásra, náthára is javasolta. A 17. században Európában ismét csak a konyhában alkalmazták. Gyógyító képességeit a 19. században fedezték fel újra, gyomor- és méhbántalmakra használták. A modern herbaristák felfúvódás, hasmenés, hányás és emésztési zavarok ellen ajánlják. A méhre gyakorolt hatásáról különböző véleményen vannak. Japán kutatók szerint csökkenti a vérnyomást.

A növény fűszerként felhasználható része a szárított belső kéreg. Leveléből illóolajat nyernek, mely a kéregből nyert olajjal azonos hatású, de enyhébb. A 10 méter magasra növő, 3 év alatti fák fiatal ágairól hántják le a kérget.

A fahéj fertőtlenítő hatóanyagokat tartalmaz, ezért használják a gyomor-bél csatorna fertőzései és légúti fertőzések ellen. Segíti az emésztést, ezért enyhíti az emésztési zavarokat, a kólikát, a hányingert és a bélszelek túlzott távozását. Süteményekhez, tortákhoz nem csak íze miatt érdemes használni, hanem azért is, mert segít megemészteni a zsírokat. A benne lévő tannin megállítja a vérzést és a hasmenést. Javítja a vérkeringést, ezért csökkenti a hűléses betegségek tüneteit. Fokozza az inzulin hatékonyságát, javítja a glükóztoleranciát. Ellazítja a méhet, ezért csökkenti a menstruációs panaszokat. Fokozza a libidót és a szexuális teljesítményt.

A semleges ízű teákat illóolajjal aromássá tehetünk. Az Earl Grey tea például a bergamott olajától kapja zamatát. Fahéjas teához egy befőttes üveg aljára csöppentsünk 1 csepp fahéjolajat, és töltsük meg 10 dkg semleges ízű teafűvel. Jól lefedve két hétig hagyjuk állni.

Fokhagyma

A fokhagyma (Allium sativum) gyógy-, és fűszernövény, melynek gumója fogyasztható; felvágva erőteljes aromával (egyesek szerint illattal, mások szerint szaggal) rendelkezik. Népies neve „foghagyma” vagy „büdös hagyma”.
Története
Elő- és Dél-Ázsiában őshonos; különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik. Egyes ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki, Egyiptomban szent növényként tisztelték. A középkorban is gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban. A pestisdoktor madárfejszerű álarcának csőrrészébe (amin át az orvos belélegezte a levegőt) többek között fokhagymalevelet is tettek. Hazánkban a 15. században kezdték termeszteni.
Termesztése
Gerezdjeiről szaporítják; ősszel és tavasszal 20 x 10 cm-es sor- és tőtávolságra duggatják. Mivel meleg- és fényigényes, Magyarországon kiváltképp Makó környékén termesztik. Egyenletes vízellátás mellett bő termést hoz.
Tárolása
Ha a levele és szára elszárad, a gumókat szellős helyen utánszárítják, a rögöktől, gyökérzettől megtisztítják, füzérbe vagy koszorúba fonják, és szellős, száraz helyen (padlás), felfüggesztve tárolják.
Hatóanyagai
Illóolajakat (alliin, allicin), szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, C-vitamint tartalmaz. Jellegzetes illatát egy kéntartalmú anyag, az ajoén adja.
A modern orvostudomány igazolta emésztést elősegítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, vérnyomást csökkentő, epe- és májműködést elősegítő hatását. Sokáig úgy vélték, hogy az érelmeszesedés ellen is hatásos, a Stanford Egyetem vizsgálatai (2007. február) azonban nem igazolták ezt az elképzelést.
Felhasználása
Felhasználják levesek, főzelékek, saláták, sültek, vadhúsok, szószok, kolbászáruk készítéséhez, de kedvelt a pirítóskenyér, vagy a lángosok ízesítéséhez is. A legtöbb húspác és húsfűszer-keverék már-már kötelező alkotóeleme, a curry egyik meghatározó ízanyaga. Gerezdenként, összezúzva vagy szárítva és porítva (pl. fokhagymasóként) egyaránt használják. A balkáni ételek legtöbbjéhez (ürüsült stb.) nélkülözhetetlen.

Gyömbér

A gyömbér (Zingiber officinale) egy fűszer- és gyógynövény.
Nagyon hasonlít hozzá a sziámi gyömbérnek is nevezett galangal.
Származása, élőhelye
Kínában már i. e. előtt több évszázaddal használták, Marco Polo is említi
könyvében. A középkorban jelentős szerepet játszott a
fűszerkereskedelemben. A 16. század óta Amerikában is ismert.
Ma Dél-Ázsiában, Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában termesztik.

Felhasználása [szerkesztés]
A növény gyökértözse (Zingiberis rhizoma) szolgáltatja a sajátságosan
illatos, csípős, kesernyés ízű fűszert. Aromáját illóolaja, ízét pedig ingerol-
tartalma okozza. Cukrot, gyantát, gyantasavat, keményítőt is tartalmaz.
Kitűnő gyomorerősítő, étvágyjavító, emésztést elősegítő hatása miatt
kedvelik. Főbb fajtái a hámozatlan, fekete „barbadosi” és
a hámozott, fehér „bengáliai” gyömbér. Vágva, őrölve,
egyes országokban kandírozva (cukrozva) is árusítják. Gyökérgumóját
nyersen is felhasználják; ilyenkor előbb meg kell hámozni.
Kevés gondoskodással virágcserépben is nevelhető.
Levesek (hús-, bab-, burgonya-, gyümölcs- stb.), levesgombócok,
burgonya-, és babfőzelékek, szószok, húsételek, vadhúsok, mártások,
sütemények (mézeskalács, keksz stb.), forraltbor, likőrök, pálinkák,
keleti ételek, valamint uborka, tök, és gyümölcsök eltevésénél is használt
kitűnő ízesítő.
Gyömbéres lencse
Ételeinket, csak a főzés utolsó fázisában ízesítjük vele, így kiemeli,
teltebbé teszi az ízeket. Intenzív aromája miatt adagolásával takarékosan
kell bánni, mert túladagolva kellemetlen, kesernyés ízt ad az ételnek.
Angliában, Amerikában a híres „Ingver” sört készítik
belőle, de a magyar recept szerint készített „Gyömbérsör”
is igen frissítő, ízletes ital.

Gyógyhatása
A gyökér forrázata gyógyteaként vértisztító, meghűlés, torokfájás,
gyomorbajok, felfúvódás, étvágytalanság, gyengeség ellenszere.
A alkalmazható a hányinger és szédülés megszüntetésére is, ezért a
tengeribetegség megelőzésére használják. A gyógynövényüzletekben,
patikákban kapszulákban szerezhetjük be; ezeket az utazás előtt 1-2
órával kell bevenni.
Vadgyömbér
A vadgyömbér vagy fekete gyömbér latin neve Geum urbanum L., népies
nevei: erdei szegfű, ibolyaszegecs, szegfűszagúfű, szentbenedekfű.
Gyógyfű. Élvezeti szerként édes szeszes italokban használják.

Kakakó

A kakaó a mályvavirágúak (Malvales) rendjében a kakaóformák (Byttnerioideae) alcsaládjának legismertebb nemzetsége, a legkedveltebb élvezeti növények egyike. A csokoládé alapanyaga.
Dél-Amerika esőerdőiből, főként az Amazonas és Orinoco vízrendszerének ártereiről származik. A gyengén savanyú (pH 4-7,5) talajokat kedveli.
A természetben több faj fája akár 15 m magasra is felcseperedhet, de az ültetvényeken a kakaófa (Theobroma cacao) nem nő 3 m-nél magasabbra. Göcsörtös felületű, barna törzse hamar elágazik. Fája halvány rózsaszínű.
A sötétzöld, szórt állású, tojásdad, hegyes végű levelek nyele rövid. A levéllemez 15–25 cm hosszú, a fonáka szőrös. A néhány mm-es, hosszú kocsányon függő virágok az idősebb ágrészeken jelennek meg. A csésze pirosas, a sziromlevelek sárgák. A pentamer (öttagú) virágot rovarok porozzák be. A virágok délután nyílnak ki, és egész éjszaka nyitva maradnak. Az ellipszoid alakú termés 15–30 cm hosszú, sárga, narancs, piros, lila vagy barna színű. A terméshús fehér, rózsaszín vagy barna. Egy-egy termésben általában 60 mag nő.

A kakaó eredeti felhasználása
Amerikában a bennszülöttek már régóta ismerték a kakaófát, aminek magját tápszernek és pénznek egyaránt használták. A termesztését a maják kezdték el i.e 1500 körül. Amire Cortez katonái megérkeztek Mexikóba, a kakaó elterjedési területe sokszorosa volt eredeti őshazájának.Az utolsó azték uralkodók palotájában halmokban gyűlt a kakaóbab. A legenda szerint a kakaó volt az aztékok szent madara, a kvézál eledele. Peruba is az indiánok közvetítésével jutott el.
A kakaóbab jóval az európai invázió után is fizetőeszköz maradt. A maják, később pedig az aztékok és az inkák már négyféle kakaóitalt ismertek. Ezek egyike a sokoatl vagy más néven habos víz, amit kakaóból, kukorica- vagy maniókalisztből, mézből, vaníliából és vízből készítettek, emellett cukorral, fahéjjal és ánizzsal ízesítettek. A magvakat borító fehér terméshúst csemegeként ették, a termés más részeiből használati tárgyakat és szereket (terméshéj → kanalak, pohár, edények; levelek → háztető; kakaóbab → gyógyszer) gyártottak.

A kakaó Európában
A kakaó elterjesztésének kulcsfigurája egyes források szerint Kolombusz, mások szerint Cortez volt. Bárkinek is van igaza, a spanyolok hozták be a kakaót Európába, és innen került tovább Afrikába, Ázsiába. A 16. században rendszerint porrá őrölt kakaóporból, ánizsból, szegfűszegből és fahéjból kevert kakaómasszát szállítottak hajókon Európába, ahol csokoládéitalt főztek belőle. Az első csokoládéfőző 1580-ban nyílt meg Spanyolországban. A forró csokoládé a 17. század közepén, a teával egyidőben terjedt el Európában. Ekkor még rendkívül drága csemegének számított, arannyal kellett fizetni érte. Az osztrák és francia nemesség a spanyol udvarból vette át divatját — divatról lévén szó, legalább annyian ellenezték, mint ahányan éljenezték. Linné istenítette, ezért adta neki a Theobroma, azaz „az istenek eledele” latin nevet. Clusius, híres francia botanikus ellenben azt mondta: „a kakaó csak a disznóknak való.”
A nyugat-afrikai Aranyparton a franciák, Ázsiában és Ausztráliában az angolok ültettek elsőként kakaót a 19. században. Ahogy erősödött a kakaóláz, úgy szaporodtak az ültetvények: szinte minden trópusi vidéken elkezdték termeszteni.
A 17. századig csak itták, napjainkban azonban már leginkább csokoládéként esszük.

A kakaó fő hatóanyaga a teobromin, amiből 100 g csokoládé mintegy 100 mg-ot tartalmaz. Diuretikus hatású, akárcsak rokon vegyületei, a koffein és a teofillin. A hatás intenzitása koffein-teobromin-teofillin sorrendben nő. Az úgynevezett xanthin-származékok a központi idegrendszert is befolyásolják: serkentő, izgató hatásúak, emelik a vérnyomást. Itt a hatás intenzitási sorrendje éppen fordított: teofillin-teobromin-koffein.

Kakukkfű
Thymus vulgaris

"Az elegancia és a bátorság növénye"
Népies neve:
balzsamfű, démutka, kakucskafű, thimián, tömjénfű, vadkakukkfű
Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozik, szárazabb füves helyeken élő félcserje. Mindegyik fajtája gyógynövény. Termeszthető. Őshazája a Földközi-tenger térségének sziklás legelői. Hazánkban termesztett növény.
Kutatások bizonyítják, hogy a kakukkfű és illóolaja segíti a szervezet működését, késlelteti az öregedést.
Virágos, leveles hajtásaikat májustól júliusig szár nélkül gyűjtik. Kellemes illatú és aromás kámforos ízű gyógynövény, melynek teaként felhasználandó része a leveles virágos hajtás.
A növény leírása:A növényi drog (Thymi herba) timol- és karvakroltartalmú illóolajat, cseranyagokat, triterpéneket és flavonoidokat tartalmaz.
A kakukkfű illóolajai - timol (40%) és a karvakrol (15%) tartalmú - erőteljesen baktériumölő, fertőtlenítő, emellett szélhajtó, görcsoldó hatásúak. A keserű- és cseranyagok élénkítőleg hatnak az emésztésre, mert fokozzák az emésztőnedvek termelődését.
A torokgyulladást a friss levelek rágcsálása csillapítja. Csökkentik az étvágytalanságot, serkenti az emésztést. Sokan légzőszervi panaszok esetén alkalmazzák. A gyógytea fogyasztása vagy az azzal történő gargarizálás, jó gyógyír köhögés, torokfájás esetén. Emeli az alacsony vérnyomást, külsőleg használva csillapítja a rovarcsípések okozta viszketéseket.
Tea: Csészénként 1 teáskanálnyi drogot forrásban lévő vízzel kell leönteni, negyed órán át lefedve állni hagyni, és utána leszűrni. Köhögés ellen jó. Köptető hatású teakeverékek gyakori alkotórésze. Teája fogyasztható reggeli frissítő italként.
Tinktúra: Köptetőnek alkalmazható.
Lábfürdő: Hosszantartó állva végzett munka ill. tevékenység utáni frissítő, nyugtatja a fáradt, fájó izmokat, enyhíti az izomgörcsöt.
A kakukkfüves teljes fürdő: 100 g drogot 1 liter forrásban lévő vízhez kell adni, leszűrni, majd a fürdővízhez adni.
Fűszer: a kakukkfüvet használhatjuk sültekhez, levesekhez, spagettikhez, mártásokhoz.

Kapor

A kapor ismert kerti zöldfűszer, de talán nem tudunk róla annyit,
amennyit megérdemelne, és a kelleténél ritkábban is használjuk, pedig
különleges, finom íze mellett jótékonyan hat szervezetünkre is.
A kapor őshazáját valahová a Földközi-tenger környékére, talán a Közel-
Keletre teszik, innen terjedt el az egész világon. Az biztos, hogy már az
ókorban ismert volt Európában, hiszen a görögök és a rómaiak egyik
kedvenc fűszere volt, ráadásul fejfájás és gyomorpanaszok ellen is
használták gyógynövényként.

Népies nevét, az uborkafüvet azért kapta, mert a savanyúságok
elengedhetetlen hozzávalója, hiszen nemcsak jellegzetes íze van,
de tartósító hatása is ismert. Egyes népek (például az oroszok vagy
az olaszok) ma is sok kaprot fogyasztanak levesekhez, töltelékekhez.
A növény egy-másfél méter magasra is megnő, a kiskertekben elszóródó
magokból ültetés nélkül is sok kapor kel ki. Érdemes belőle felaprítva
télire is fagyasztani, így bármikor használhatjuk. Két-három
vajasdoboznyi kapor egész télen elég lehet a családnak. Főzelékek,
húsételek, sütemények ízesítésére használhatjuk. Érdemes gyakrabban
használni, hiszen jó hatással van emésztésünkre, továbbá
étvágygerjesztő hatása is van – kisgyerekeknek különösen jót tesz.

Kardamom

A kardamom (Elettaria kardamum W.M.), régies nevén kardamon,
kardamomi vagy kardamomum egy fűszernövény.
A „Cardamomum” név talán a görög kardia = szív és
amomum = fűszer szavakból származik. Nem tévesztendő össze a fekete
kardamommal (Amomum subulatum).
Származása, élőhelye
Elő-India délnyugati partvidékéről, a Malabár-part környékéről és Srí
Lankáról származik, de napjainkra már Délkelet-Ázsia számos trópusi
éghajlatú vidékén és Guatemalában is nagyban termesztik. A Malabár-
parton az ősidők óta fogyasztják (már a szanszkrit írások is említik).
A friss Malabár-cardamom aromája, formája és papagájzöld színe különleges.
A meleg, párás klímát kedveli, de a talaj nem lehet vizenyős.
Tápanyagigényes. Lakásban is nevelhető, vegetatív és generatív módon is szaporítható.

Megjelenése
Egészben (hüvelyestül) vagy a termésfaltól mentesen, egész vagy őrölt
állapotban kerül forgalomba. Illóolajat, zsírolajat, keményítőt, cukrot tartalmaz.
Lágyszárú, évelő növény. 2–3 méter magasra megnövő szárai
csak a leveleket hordozzák; a külön növő virágos szár 30–50
centiméter hosszú.
A hüvelye háromszögletű, 15–20 milliméteres, igen vékony falú.
Celláiban 10–20, egyenként 3–4 milliméter vastag mag
van. A termés fala semmiféle íz-, olaj- vagy illóanyagot nem tartalmaz;
fűszerként a gyengén kámforillatú, édes, fűszeres ízű magvakat
(Kardamomi fructus) használjuk. Ezek szaga gyengén kámforos, aromás.
Többféle illóolaj (eukaliptol, kámfor, limonén stb.) mellett cukrot,
20–40% keményítőt és mintegy 10% egyéb olajat tartalmaznak.
A hüvely színe zöld, fehér vagy fekete lehet. A zöldet Indiában kedvelik,
a fehéret Észak-Európában, a fekete pedig Afrikában népszerű. Ha
egészben tárolják, jól záródó üvegben, akkor a fehér és a zöld hüvelyek
a végtelenségig elállnak. A fekete kardamom nem ugyanennek a
termésnek más érettségű vagy máshogyan kikészített változata, hanem
másik fajhoz (Amomum subulatum) tartozó növény termése, amely a
zöld illetve fehér kardamomot nem helyettesítheti.

Felhasználása
Mézeskalácshoz, marcipánhoz, páclevekbe, likőrökhöz az egész
magvakat használjuk, rizs, gyümölcssaláta, curry, kenyér, sütemények,
kávé, csokoládé, salátaöntetek ízesítésére pedig a porát.
Ha tehetjük, egész hüvelyeket vásároljunk, mert a hámozott, esetleg
őrölt termés sok íz- és illatanyagot veszít. A termést teljesen kifejlett
állapotában, de még zölden (az érés előtt) szedik le, és úgy szárítják.
Klasszikus felhasználói:
a Közép-Kelet országai (az arab világ),
a Közel-Kelet,
a skandináv országok,
a svédek az almapudingjukba teszik,
Norvégiában (darált) húsokat (hamburger, kolbász) ízesítenek vele.
Oroszország egyes vidékei, Japán.
arab országokban nem múlhat el nap egy Gahwa „kotyvasztása” nélkül:
ez a kávé az arab vendégszeretet nélkülözhetetlen eleme.
a világ többi részén főként curry-porok alkotóelemeként ismerjük.
A kozmetikai ipar is használ belőle valamennyit.
Gyógyhatása
Serkenti a szívizmok működését, javítja az emésztést (gyomorerősítő,
szélhajtó). Köhögéscsillapító és tonizáló szer. Felfúvódás, rossz emésztés, fejfájás ellen is jó.

Koriander

A koriander latin neve Coriandrum sativum, magyar népies nevei:
beléndfű, cigánypetrezselyem, kínai petrezselyem, koriandrom,
koriandromfa, pakilintsfű, temondádfű, zergefű.
Jellemzése:
Ősidők óta használt fűszer, mely a Földközi-tenger vidékéről származik.
A barnás-sárga, kemény, 3–5 mm-es mag (coriandri fructus) illóolajat,
cukrot, fehérjét, C-vitamint tartalmaz.
Levele könnyen összetéveszthető a petrezselyemmel, de íze jellegzetesen aromás.

Felhasználása:
Sültek, húspácok, káposzta ételek, szószok, marinádok, sonkapác,
kolbászok, sült húsok, likőrök, készítésénél, uborka, paprika eltevésénél
egészben vagy porrá törve használhatjuk. Süteményeket, likőröket, gint,
sört is ízesítenek vele (a cukrozott magokkal az ánizs helyettesíthető.)
A korianderlevél közel-keleti, ázsiai konyha kedvelt fűszere; ma már
hazánkban is többfelé termesztik. Levesekhez, salátákhoz, mártásokhoz
mindig frissen használjuk, de ne főzzük bele az ételbe, hanem csak a
főzés végén szórjuk rá. Vizes papírba göngyölve a hűtőben néhány napig
friss marad.
Gyógyhatása
Felfúvódást szüntető, szélhajtó, emésztést javító, vértisztító teakeverékek alkotórésze.

Kömény

A kömény(Carum carvi), népies neve: konyhakömény, keménymag, régikömény, hasznos kömény.
Ez a két éves fűszer- és gyógynövény hazánkban is megterem, de olcsósága miatt házi
termesztése nem ajánlott.
A legelterjedtebb és legkedveltebb fűszerek közé tartozik, már a Biblia is említi nagyszerű
tulajdonságait. Európában a 13. században terjedt el.
Az erősen fűszeres ízű mag (Carvi fructus) hatóanyaga az illóolajában levő karvon.
Zsíros olajat és fehérjét is tartalmaz.
A fűszerkömény elősegíti a gyomornedv-elválasztást, s ennélfogva enyhítheti a nehéz emésztés
okozta fájdalmakat. A szélhajtó teakeverékek fontos alkotórésze. Jótékony hatással van a
levegőnyelésre, a felfúvódásra és a bélgörcsökre. Végezetül, karvontartalmának köszönhetően,
a köménynek bélfertőtlenítő, baktérium-és gombaölő hatása van.
Fanyar, érdekes íze miatt más fűszerekkel ritkán kombinálják. Bizonyos ételekbe (saláták,
körözött) beleszórjuk, másokba (kelkáposztafőzelék, húsok) belefőzzük, a rántott levesnél
(köménymagleves) viszont a rántásba tesszük. Levesek, saláták, főzelékek, sültek, káposztás
, burgonyás, sajtos, túrós ételek, kolbászfélék, körözöttek, puha sajtok, péksütemények,
pogácsák ízesítője; a savanyúságok és a savanyú káposzta elengedhetetlen fűszere. Fűszerkeverékek
és -kivonatok alapanyaga. Egészben és őrölt formában is kapható. Étvágygerjesztő, gyomorerősítő,
szélhajtó, görcsoldó hatása miatt teának is ajánlott.

Kurkuma

A kurkuma (Curcuma longa) fűszer- és gyógynövény. Angol neve:
turmeric, míg a magyar népies neve: kurkunna gyökér, indiai sáfrány.
Hazája Ázsia, Kína és az indiai szigetek.
A fűszert, a sárga színű, gyömbérre emlékeztető gyöktörzse, és gumója
(Curcumae rhizoma) a méregmentes, sárga festékanyaga (kurkumin)
adja, és sajátos aromája, sárga festőszíne miatt kedvelik.

Felhasználása:
Általában az erőteljesen fűszerezett fogások kedvelői között népszerű,
mivel aromája igen sajátos. Az élénkvörös színű kurkuma őrlemény kis
mennyiségben narancsra és gyömbérre emlékeztető zamatot kölcsönöz
ételnek, ám töményen igen csípős és kesernyés. A világszerte ismert és
kedvelt Currys fűszerkeverék, valamint a Worchester mártás fontos
alkotórésze. Európában leginkább méregmentes sárga festékanyaga
miatt kedvelik, melynek köszönhetően természetes ételszínezékként
(pl. likőrök megfestésére) használható. Kellemes ízt és színt biztosít a
párolt rizsnek, a húslevest pedig aranysárgává varázsolja. Erőteljes
aromája miatt csak mértékkel adjuk az ennivalóhoz!

A kurkuma mint gyógynövény
Áldásos hatásait már évezredek óta ismeri az emberiség. A hetvenes
évek óta tudományos kísérletek sokaságával próbálják bizonyítani a
benne található kurkumin jótékony tulajdonságait. Többek között az
Alzheimer-kór és a rák „ellenszerét” is felfedezni vélték benne, ám az
eddigi kutatások még nem hoztak egyértelmű eredményeket. Annyi
bizonyos, hogy ez a gyógynövény különböző gyulladások (pl. ízületi-
gyulladás, hasnyálmirigy-gyulladás) kezelésére alkalmas. Ezen kívül
kiváló fájdalomcsillapító, vértisztító, májvédő, vérkeringés javító,
valamint gátolja a vérrögök kialakulását és elősegíti a sebgyógyulást.
Ismeretes még étvágy- és emésztésjavító hatása. Állatkísérletek során
a kurkuminról az is bebizonyosodott, hogy képes csökkenteni a vér
koleszterin szintjét.

Lepkeszegmag

kesernyés-aromás ízű világosbarna mag
A lepkeszegmag a görögszéna néven is ismert lucernaféle növény
(Trigonella foenum-graecum) magja. A magyar konyhában gyakorlatilag
ismeretlen, bár itthon is termesztik, és a mag időnként
gyógynövényboltokban is kapható étvágygerjesztő és gyomornyugtató
hatása miatt.
Kellemesen kesernyés íze miatt sok sós indiai ételben előfordul; a bengáli
konyha előszeretettel használja. A műindiai currypor tipikus ízét is részben
a lepkeszegmag adja. Fontos tudni róla, hogy pirításra a lepkeszegmag
keserűsége intenzívebbé válik. Ezért vagy pirítatlanul illetve csak pár
pillanatig pirítva érdemes használni, vagy pedig egészen sötétre kell
pirítani – ekkor a keserűség ismét megszűnik, és diós-pörköltes íze lesz a magnak.
A lepkeszeg aromás levele szintén gyakori az indiai konyhában. Kiválóan
passzol ízesítőként a krumplihoz (mint a petrezselymes krumpli), sőt, a
friss lepkeszeglevelet önmagában is fogyasztják levélzöldségként, a
spenóthoz hasonlóan megfőzve. Ha kíváncsi vagy az ízére, a
lepkeszegmag ablakpárkányon is kihajtatható egy cserépben. Néha
szárítva is kapható a lepkeszeglevél, de annak leginkább csak szénaillata
(görög szénaillata?) van.

A lepkeszegmag a cukrot is leviszi valamennyire (a cukorbetegeknek való gyógyszer is a benne talalható hatóanyagot tartalmazza), ezert ha csak diétás cukros valaki, jó hatása lehet, aki viszont gyógyszert vagy inzulint kap, annak vigyáznia kell a fogyasztásával.

Lestyán Levisticum officinale

A Földközi-tenger keleti oldalán honos. Európa több országában - így
hazánkban is - nyirkos erdőszéleken kivadulva is megtalálható.
Jellemzői:
Erőteljes növekedésű, másfél-kétméteres magasságot is elérő évelő
növény. Magassága miatt fűszerkertben legjobb a többi növény mögé
ültetni.Függőleges karószerű gyökértörzse van.
Hatása:
Vizelethajtó, elősegíti az emésztést.
Felhasználása:
Minden része erősen fűszeres illatú és ízű.
Szárítmányát vegeta és maggi néven is emlegetik.
Levelét, szárát, magjait fogyasztjuk.
Leveleit friss fogyasztásra, szárításra, fagyasztásra az egész növekedési
időszakban folyamatosan szedhetjük, és levesek, párolt zöldségek, húsok
ízesítéséhez használhatjuk fel.
Frissen szedett szárrészeivel szintén leveseket, zöldségételeket salátákat
fűszerezhetünk.
Magvaival is salátákat, önteteket, sajtokat, baromfihúst, burgonyás és
paradicsomos ételeket ízesíthetünk.
Magnyerés céljából akkor vágjuk, amikor a magvak már barnulni
kezdenek. Szárral együtt vágjuk és papírzacskóban (hogy a magvak el
ne szóródjanak) függesztve szárítjuk.

Levendula

A levendula (Lavandula angustifolia) az árvacsalánfélék családjába
tartozó, a Földközi-tenger mellékéről származó, nálunk is termesztett
félcserje. Virágai kékeslilák vagy mélylilák, a növény felső részén
virulnak. Elég csak megfogni őket, és kezünk egész nap illatos marad.
A levendula illata átható, tiszta és üde, egyszerre élénkít és nyugtat.
Tartalomanyagai: illóolaj (1-3%), fő összetevői a linalol (20-25%) és
linalilacetát (30-40%), cserzőanyagok, rozmaringsav, kumarinok, flavonoidok.

Felhasználása:
Provance fűszerkeverék, gyros egyik alapfűszere
Gyógyászati felhasználása
Idegerősítő, ezért alkotórésze olyan nyugtató gyógyteakeverékeknek,
melyek még nem erős idegnyugtatók, hanem csak segítenek áthangolni
a pozitív működésre. Bazsalikom, rozmaring és szurokfű hozzáadásával
fokozni lehet a hatását.
Ezen kívül szárított állapotban a szekrénybe helyezve molyírtóként is használható

Majoránna

A majoránna (Origanum majorana), népies nevén kerti majoránna, majorána, majoranna vagy pecsenyevirág az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj.
Eredeti hazája a Földközi-tenger környéke, de ma már nagy területeken és kiskertekben egyaránt termesztik.
A növény szárított, morzsolt levele és virágzata a fűszer. A jól kezelt majoránna szürkészöld, egyenletesen morzsolt, erősen aromás, kellemes illatú, kicsit hűtő, kesernyés ízű. Illóolajat, keserű anyagot, csersavat tartalmaz.
Felhasználása
Felhasználható levesek, (burgonya, gomba) főzelékek, (burgonya bab) mártások, különböző húsételek, húskészítmények, (kolbászok, májas és véres hurkák), szárnyas és vadhúsok fűszerezésére, de borok ízesítésére is használják. A kacsa, bárány, birka, ürühúsok, grill ételek, májas és véres töltelékek elkészítésénél nélkülözhetetlen, mert elveszi a húsok kellemetlen mellékízeit.
Gyógyhatása
A majoránna étvágygerjesztő, szélhajtó, gyomorerősítő, nyugtató hatású fűszer, ezért a gyógyteák elengedhetetlen alkotórésze. Teáját fejfájás, köhögés, légzési zavarok enyhítésére használják, olajával a reumás testrészeket dörzsölik be. A magas vérnyomásban szenvedők óvatosan használják! A veszélyeztetett terheseknek nemi késztetéseik visszaszorítására ajánlják.
Termesztése
Magról, illetve palántázással, májusban 30-40 cm sor és 15-20 cm tőtávolságra ültetjük. Évente 2-3 alkalommal, virágzáskor vágott növény leveleit, lemorzsoljuk.

Mák

A kerti mák (Papaver somniferum) fontos kultúrnövényünk.
A Kárpát-medencében az étkezési mák magja ízesítő, egyben étkezési
alapanyag. Magyarországon étkezési felhasználása igen változatos. A kék
mák keresett, amely egészben péksütemények, kalácsfélék felületére
kerül szóróanyagként, egyes helyeken a gyúrt és kifőzött tésztafélékre is
ilyen módon használják. Amennyiben töltelékként alkalmazzák, úgy
többnyire darálva és vízzel vagy tejjel főzve, cukorral (mézzel),
citromhéjreszelékkel, mazsolával, kajszi- vagy almalekvárral ízesítve
készül. A tészta pedig kelt-főzött (öntött) vagy zsíros (vajas, margarinos)
alapanyag. Mondhatni magyar különlegességnek számít a mákos tekercs,
amit gyakrabban bejgli (pejgli) néven neveznek, illetőleg a mákos guba
(bobajka, gubó). Ezek készítésének módja és időszakos használata
vidékenként különböző, főként a karácsonyi ünnepek alatt és a böjti
időszakokban fogyasztják. Az évente változó tömegű mákfelesleget
olajnyerésre is hasznosítják, finom étkezési és festékolajat nyernek belőle.

Speciális hazai hasznosítás a kicsépelt tokterméktörek (gubó)
gyógyszeripari célú feldolgozása. Ebből a nyersanyagból állítják elő a
gyógyászatilag fontos, ún. mákalkaloidokat (morfin, kodein, narkotin),
amelyek nagyobb részét exportálják.

A még zöld termés megvágása után képződő, megszilárdult tejnedve, az
ópium, kb. huszonötféle nagy hatású alkaloidot (például morfint,
narkotint, kodeint, tebaint, papaverint) tartalmaz. Az alkaloidok a száraz
mákgubóból is kinyerhetőek, fontos gyógyszereket készítenek belőle.
Magyar kutató, Kabay János nevéhez fűződik a száraz mákgubóból való
kivonási eljárás kidolgozása. A népi gyógyászatban, a zöld terméstok
forrázatával a gyermekeket "nyugtatták". Kabay János is ezt az eljárást
alkalmazta a világon először. Először a zöld terméstokból vonta ki a
morfiumot és a kodein, papaverint. A zöld termésben gondot okozott a
klorofill jelenléte, ezért a száraz kicsépelt mákgubót használta fel. A mai
drogfogyasztók is ezt az eljárást követik és készítik a mákteát.
2006. január 1-jétől a fehér virágú változata drognak minősül. Ezután
szabadon csak a lilás-rózsaszínes változat termeszthető Magyarországon.

Mustár

A mustár növénynek két faja ismert, a fehér vagy angol mustár (Sinapis alba) és a fekete
vagy francia mustár (Brassica nigra). A két faj két különböző nemzetség tagja, mindkét
nemzetség a káposztafélék vagy más néven keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába
tartozik.
Származása, elterjedése:

A fehér mustár magjait már a sumérok is használták. Európában, így hazánkban is a rómaiak
terjesztették el.
Megjelenése:
A növény magjai aprók (kb. 1 mm-esek), gömbölyűek, sárgák vagy világosbarnák; az ízük
enyhén csípős.
Felhasználása:
A mustár növény magját, a mustármagot fűszerként használják. Az asztali mustár fontos
alapanyaga: a megtört és olajtól mentes fehér és fekete mustármaghoz ecetet, borsot,
szegfűszeget, tárkonyt, hagymát, sót és egyéb fűszereket adnak, ezért annak egyes fajtái
csípősek, mások enyhék és vannak kifejezetten aromásak is (minden gyártónak megvan a saját,
titkos receptje). Sajtolnak belőle mustárolajat is. A leveleket külön is fogyasztják.

A fehér mustár magját házigyógyszerként, sokféle betegség (érelmeszesedés, magas vérnyomás,
anyagcserezavarok, epe- és májbántalmak, emésztési problémák, felfúvódás, reuma stb.)
kúrálására használják.

Paprika

A paprikát, azaz a Capsicum nemzetséget a burgonyafélék (Solanaceae) családjába soroljuk. Latin neve a termése csípős ízére utal (capsis = „csípés”).
Származása, élőhelye
A nemzetség valamennyi faja Közép-, illetve Dél-Amerikából származik, de mára a mérsékelt és a trópusi égövben szerte a világon termesztik őket. Az indiánok (inkák stb.) nemcsak ismerték, de termesztették is. Európába Kolumbusz orvosa, Chanca hozta az első paprikákat. Az akkori paprikák nagyon hasonlítottak a mostani díszpaprikatípusokra. Afrikában, Ázsiában a spanyol és portugál kereskedők ismertették meg a paprikát a 16-17. században.
A paprikát kezdetben leginkább dísznövényként termesztették színes bogyójáért; fűszerként csak lassan hódított tért, mivel azt híresztelték róla, hogy mérgező. Magyar földön már 1570-ben díszlett vörös törökbors néven Széchy Margit növényi ritkaságokat gyűjtő kertjében. Nem tudjuk pontosan, hogyan érkezett hazánkba: a valószínűbb álláspont szerint a törököktől vettük át, míg a másik nézet szerint éppen azért hoztuk be, mert a törökök lezárták kereskedelmi útvonalainkat kelet felé, ahonnan a borsot importáltuk, és ezért a portugálok közvetítésével jutottunk hozzá. Mint mindenütt, hazánkban is először mint érdekesség jelent meg a főúri kertek ritkaságai között. Csak a 18. században vált általánosan ismertté; legelső termesztő körzete Szeged környékén volt. Európában Spanyolország mellett itt, majd később Kalocsa vidékén kezdtek tömegesen fűszerpaprikát termeszteni. Paraszti termeléséről és használatáról először Csapó József debreceni füvészkönyvében (1775) olvashatunk. A 18. század végétől fokozatosan, olcsó borspótló fűszerként vált népszerűvé, és teljesen átalakította a magyar konyhát. Az 1831. évi kolerajárvány alatt mint megelőző gyógyszer terjedt. Termelése a 19. század derekáig hazánkban sehol sem haladta meg a családi önellátás szintjét.
A ma termesztett fűszer- és étkezési fajták messze kerültek a vadpaprikáktól, de azok továbbra is megtalálhatók valamennyi nemesítő intézetben, mint a nemesítés alapanyagai. Vetőmagjuk a kereskedelemben is kapható.
Mivel melegigényes, a szabadföldi paprikatermesztésre hazánknak csak a déli része optimális, mert a vegetációs idő alatt itt emelkedik az átlaghőmérséklet 17°C fölé. A fagyra igen érzékeny, ezért már a legenyhébb késő tavaszi vagy kora őszi fagyok elpusztítják. Optimális csírázási hőmérséklete 20°C feletti; ennél hidegebb időben csak nagyon vontatottan csírázik.
Szélsőséges talajtípusok kivételével szinte mindenütt termeszthető, de mutatós, szép töveket csak humuszos, laza, levegős talajban kapunk; ehhez többnyire trágyázni kell (főleg istállótrágyával).

Öt faját termesztik szerte a világon, rengeteg változattal:
* Közönséges paprika (C. annuum); ide tartozik szinte valamennyi, a Kárpát-medencében termesztett paprikafajta. Leghíresebbek a kalocsa és a szegedi!
* Cserjés paprika (C. frutescens) termesztése a Kárpát-medencében alárendelt (csilipaprika)
* Kínai paprika (C. chinense)
* Bogyós paprika (C. baccatum); termesztése a Kárpát-medencében alárendelt
* Szőrös paprika (C. pubescens)
A trópusi országokban inkább a kicsi, csípős terméseket (csilipaprika) használják ételfűszerként, frissen vagy szárítva, egészben vagy megőrölve. A mérsékelt övben főként a nagy termésű, édes fajtákat forgalmazzák, és ezeket nyersen, zöldségként párolva, levesbe főzve és salátának fogyasztják, illetve szárítva édes paprika fűszerporrá őrlik. Az ecetben vagy olajban eltett paprikát savanyúságként tálalják, vagy ételeket fűszereznek vele.
Habár az összes paprika, legyen az édes, vagy csípős, azonos eredetre vezethető vissza, gyakran kettéválasztjuk a paprika és a chili fogalmakat. Emellett számos fogalmat is megkülönböztethetünk, melyek körülírják a paprika egyes kisebb csoportjait, mint például a fűszerpaprika, a peperoni (ezen kifejezés német nyelvterületen elterjedt testvére a Pfefferoni) vagy pedig az olasz peperoncini. Továbbá használatosak a spanyol bors, a vörösbors, vagy a cayenne-bors kifejezések is, melyeket a paprikakereskedelem történeti gyökereire, illetve a bors szóra vezethetjük vissza.

Petrezselyem

A petrezselyem (Petroselinum) nemzetség az ernyősök családjába
tartozó, kb. 60 cm magasra növő bokros gyógy- és fűszernövény. Két
alaptípusa van: a levélpetrezselyem és a gyökérpetrezselyem vagy
fehérrépa. Három fajtáját egyesek külön fajoknak, míg mások egyazon
faj, a Petroselinum crispum három változatának tekintik. Eredetileg Dél-
Európában, a Földközi-tenger vidékén honos, azonban mára az egész
világon elterjedt.
Néhány más növény népies nevében is benne van a petrezselyem szó,
így a koriandert kínai petrezselyemnek vagy cigány petrezselyemnek,
a turbolyát pedig édes petrezselyemnek is nevezik.
A petrezselyem név a latin petroselium szóból származik, mely a görög
petrosz („kő”, „szikla”) és szelion („növény”) szavakból ered.
A petrezselyem népies nevei: petrezselem, petrezsirom, petruska.
A gyökérpetrezselymet nevezik fehérrépának vagy egyszerűen gyökérnek is.
Leírása
A petrezselyem kétéves növény: az első évben a lombja és gyökere
fejlődik ki. A második évben magszárat fejleszt, annak a csúcsán ernyős
virágzattal, amelyben kaszattermések érnek be.
A petrezselyem részei
A magvai: aprók, szürkésbarnák. Túlzott mértékű fogyasztásuk mérgező is lehet.
A virágai: a második évben bontja, aprók.
A levelei: fodrosak vagy simák, fogazott szélűek, világoszöldek, erőteljes friss fűszeres ízük van
A szára: erőteljes, ehető
A gyökere: a gyökérpetrezselyemnek fehér karógyökere van, ehető
Fajai
Levélpetrezselymek
Fodros metélőpetrezselyem vagy kerti petrezselyem (Petroselium
crispum vagy Petroselinum crispum var. crispum)
Az utóbbi években a kertekben gyorsan terjed. Gyökerei elágazóak és
tömegük jelentéktelen. Annál értékesebb viszont a lombja, amit
folyamatos szedés mellett is állandóan fejleszt a növény. A kertben
áttelelve kora tavasszal friss, jóízű leveleket hajt, ezeket addig lehet
szedni, amíg az új vetés megerősödik. Íze azonban nem olyan intenzív,
mint a gyökérpetrezselyemé. Júniusban a tavalyi vetésű növények
magszárba mennek. Zöldségágyak, sőt virágágyak szegélyezésére is
lehet ültetni, így egyidejűleg díszít és hasznot is hoz. Legismertebb fajtája
a mohafodrozatú metélőpetrezselyem, amelynek a neve nagyon találó:
levelei fodrozottak, csipkés szélűek, halványzöldek.
Sima levelű metélőpetrezselyem (Petroselinum neapolitanum vagy Petroselinum crispum var. neapolitanum)
Az előbbinél sötétebb, sima levelei vannak, amelyek jóval erősebb aromával rendelkeznek.
Gyökérpetrezselyem (Petroselinum tuberosum vagy Petroselinum crispum var. tuberosum).
Erős, húsos karógyökeret fejleszt, amely csak kedvezőtlen talajviszonyok
között ágazik el. Zöld leveleit a levélpetrezselymekhez hasonlóan
ételízesítésre használják fel.

Konyhánk szinte elképzelhetetlen nélküle. Nagyon egészséges,
hiszen a levelek sok vitamint, és ásványi anyagot tartalmaznak. Gyógyító
erejét már az ókorban sokra becsülték. A petrezselyem három fajtája
könnyen nevelhető. A legismertebb ezek közül a fodroslevelű vagy kerti
petrezselyem, amely saláták és levesek pompás ízesítője. Emellett
közismert még a simalevelű, sötétebb, sima levelekkel, és valamivel
erősebb aromával. Gyakran használják fűszerként. A belőle készült tea
sokak szerint étvágygerjesztő hatású. ritkábban termesztik, mint a
sárgásfehér répaformájú gyökérrel rendelkező gyökérpetrezselymet.
A petrezselyemgyökeret főleg leveszöldségként használják, a
levelekből készült tea segít a reuma leküzdésében.

Római kömény

A római kömény (angolul Cumin, vagy Cummin, latin nevén a Cuminum cyminum), apró,
vékony egynyári növény az Apiaceae (ernyősvirágzatúak) családjából, apró szálakra
bomló, finom levelekkel, és fehér, vagy rózsaszín virágokkal. A Földközi-tenger
mentén őshonos, de termelik Indiában, Kínában és Mexikóban is termésért, amit magnak
neveznek, a legkülönfélébb ételek ízesítéséhez használják.
A római kömény, vagy cumin, comino valójában a megszárított termés. Ezek vékony,
sárgásbarna, megnyúlt tojásdad magok, melyek hossza kb. 0,25 inch (6 mm), feltu^nő
hosszirányban végigfutó barázdákkal, melyek között kevésbé jól látható másodlagos
barázdák futnak, nagyon apró finom rácsmintát létrehozva. A római kömény ültetésének
idejét a monszun érkezésének ideje határozza meg.
Nagyon fontos alapanyaga egy sor fűszerkeveréknek, chutney-knak, chili-, és curry
poroknak. A római kömény különösen Ázsiában, Észak-Afrikában, és a latin-amerikai
konyhában népszerű. Jól megkülönböztethető aromája nehéz és erős; íze meleg és
a köménymagra emlékeztet. Egykor a római köményt széles körben használták, mint házi
patikaszert; gyógyászati felhasználása napjainkban főképp az állatorvosi területre
korlátozódik. A babiloni és asszír orvosok a római köményt gyógyszerekben, a korabeli
görögök és rómaiak, mint élelmiszer tartósítószert használták. A római kömény magját
már a Ószövetségben (Ésaiás 28:27), és az Újszövetségben (Máté 23:23) is említették.
A középkorban úgy tartották, hogy a római kömény képes a csirkéket és szeretőket is
megóvni az elkalandozástól, elveszéstől. A magok kb. 2,5 - 4,5 % illóolajat tartalmaznak,
melynek a fő összetevője a cumaldehyde. Ezt az olajat használják az illatszergyártásban,
többféle likőr ízesítésére, és gyógyászati célokra is.

Rozmaring

A rozmaring (Rosmarinus officinalis) egy fűszer- és gyógynövény.
Dél-Európában honos, de nálunk is újra kedvelt. A kámforra emlékeztető
keserű, aromás fűszert az örökzöld bokor leveleiből (rosmarini folium) kapjuk.
Angol neve: Rosemary, Népies neve: rozmarin, antosfű.
Hatóanyagai
Illóolajat, szaponint, cseranyagot tartalmaz.
Származása, elterjedése
A Földközi-tenger vidékén és Dél-Európában már az ókorban is ismert és
kedvelt fűszer volt. A honfoglaló magyarok a Pannóniában élt népektől vették át.
Felhasználása
Használják mártások, vadhúsok, pácok, szárnyas sültek, zsíros húsételek,
gombás- és halételek fűszerezésére, valamint különleges növényi ecetek
készítésére, továbbá zsályával és hagymával pácok, szószok, bárány-, és
birkahúsból készített ételek, vadhúsok (őz, szarvas, nyúlhúsok),
ízesítésére, illatosítására. Főleg a mediterrán konyhára; azon belül a
francia és olasz ételekre jellemző.
Morzsolva forgalmazzák. Jól zárható edényben, száraz helyen kell tárolni.
Mint minden áthatóan aromás fűszert, ezt is csak óvatosan szabad adagolni.
Gyógyhatása
Forrázatát ideg-, és gyomorerősítő, epehajtó, görcsoldó, de a kellemetlen
klimaxos érzések megszüntetésére is használják. Nyersen és szárított
állapotában is használják a fürdővízek, (gyógyfürdők) illatosítására,
miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti.

Sáfrány

A sáfrány (Crocus) a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó
növénynemzetség, illetve a nemzetséghez tartozó egyes fajok
összegyűjtött és fűszerként használt bibéjének elnevezése. Szárleveleik
nincsenek, a keskeny tőlevelek és a néhány centiméteres szár csúcsán
álló virág a föld alatti hagymából ered. A Kárpát-medencében őshonos
fajok kora tavasszal, a régebben fűszerként termesztett C. sativus ősszel
virágzik. A kerti dísznövényként használt sárga virágú sáfrányok a
C. flavus, míg a fehér és lila virágúak a C. vernus nemesített fajtái.
A felépítésükben hasonló kikericsfajok ősszel virágoznak, a szintén kora
tavasszal virágzó egyhajúvirág levelei vaskosabbak és szélesebbek, így
a sáfrányok nemigen téveszthetők össze más növényekkel.

A sáfrányfajok (Crocus) bibéje vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés
fűszer, az ételt aranysárga színre festi. Régi fűszernövény, már az
egyiptomiak is használták, levesek, mártások színezésére, ízesítésére.
A virág bibéjének gyűjtése nagyon fáradságos munka, termesztése sem
egyszerű, ezért rendkívül drága. Az őshonos hazai fajok védettek, tehát
a bibék gyűjtése törvénybe ütközik! (Arról nem is beszélve, hogy sem
ezek, sem a dísznövényként termesztett sáfrányhibridek nem alkalmasak fűszernek.)
Hatásos lehet a szívinfarktus megelőzésében, krocetin nevű anyaga
csökkenti a koleszterinszintet. Sáfrányos szeklicével helyettesítik, de ez
pusztán színezésre alkalmas, enyhén kellemetlen, kesernyés íze a valódi
sáfrány mennyei aromájával össze sem hasonlítható.

Szecsuáni bors (Z. piperitum)

Lombhullató cserje vagy kis fa, 2x2 méter terjedelmű. Kína, Japán, Korea hegyeinek gyakori növénye. Magyar elnevezése szecsuáni származására utal. Átellenes állású, szárnyalt levelei mutatósak. A levélalapok tüskések. Egylaki növény, egyivarú virágokkal. Jelentéktelen, sárga virágai május-június hónapokban nyílnak. Ragyogó vörös bogyói őszre bíborszínűvé érnek. Termést a 2-3 éves növény hoz. A termés illóolaja terpénekben és dipenténekben, a levélé pedig monoterpén származékokban és hat szénatomos telítetlen vegyületekben gazdag.

apánban fájából pipaszárat faragnak, és mozsarat, mozsártörőt készítenek belőle, hogy a frissen tört fűszerek aromáját gazdagítsa. Citrom aromájú leveleivel szintén fűszereznek. Szárított, őrölt és vákuumcsomagolt formában is árulják. Nyersen és főzve is felhasználják. A rozsdabarna termésfalú csonthéjas termés szintén sok keleti étele fűszere. Szárított és szárított-porított formában is forgalmazzák. A gyümölcshús erős aromáit hőhatással kellemessé teszik.
A fűszer
A termést az erős fűszereket kedvelő Szecsuán tartományban fogyasztják előszeretettel. Csirke, kacsa ételek ízesítésére használják leggyakrabban. A Hua jiao yen amolyan vegeta jellegű készítmény, a mag őrleményt vokban és megpirítják, sóval összekeverik. Gyakran keverik csillagánizs és gyömbér porral. Szárnyasok fűszerezésére használják. Pirítva, és megőrölve a kedvelt kínai öt fűszer (2 rész édeskömény, 2 rész csillagánizs, 1 rész szecsuáni bors, 1 rész fahéj és 1 rész szegfűszeg), a japán hétfűszer keverék alkotórésze.
Őrölt magvai a borsot helyettesítik a tibeti, butáni konyhában. A tibeti nemzeti eledel, a momos, jak hússal töltött, szecsuáni borssal, fokhagymával, gyömbérrel ízesített, derelye szerű tészta. Hozzá csípős chiliszószt kínálnak.
A termést gyenge pirítás utána megtörik mozsárban vagy kávédarálóban megőrölik. Jól záródó edényben, száraz, hűvös, sötét helyen tárolják.
A levél őrleménnyel (sanshô) tésztaféléket, és leveseket ízesítenek Japánban. Az ételek és csípős, jellegzetes aromát nyernek. Az egész levelekkel zöldségeket ízesítenek, előszeretettel használják például bambuszgyökérhez és leves dekorációként.

Szegfűbors

A szegfűbors öt, a mirtuszfélék Pimenta nemzetségébe tartozó fafaj,
illetve azok fűszerként használt termése. A borsot kereső Kolumbusz
Kristóf fedezte fel a Karib-szigeteken, és haláláig nem jött rá tévedésére.
Első európai importját 1601-ben dokumentálták. "Pimientának" nevezte,
mert ez a bors neve spanyolul, és számos nyelvben ezt a nevet vették át.
Napjainkban néha az angolos "pimento" néven említik, ami számos
félreértést szül, mert gyakran hívják így a pimiento paprikafajtát is.
Európában használata csak a XVI.-XVII. század fordulójától jellemző.
A második világháború előtt sokkal több szegfűborsot termesztettek és
használtak, mint napjainkban, de a háború alatt sok fát kivágtak, és ezeket
csak részben pótolták. Közeli rokonuk a babér (Pimenta racemosa Mill.).

Származása, élőhelye
Nyugat-Indiában, Jamaicában, illetve Közép-Amerikában honos, de
Indiában is kiterjedten termesztik.
Két faja:
Pimenta officinalis B.,
Pimenta dioica L.
sokfelé termesztik is. A termés latin neve: pimentea fructus, magyar
népies neve: amomummag, angol fűszer, jamaicai bors, piment.
Eredeti termőhelyükön a többi faj, különösen a:
Pimenta acris (Sw.) Lindl.
termését is használják, ez a faj európai üvegházakban is előfordul.
A kereskedelemben ennek a kérgét is forgalmazzák, és szegfűcimetnek
v. cassia caryophyllatának nevezik.
Megjelenése
Az örökzöld fák 9–10 m magasra nőnek. Szürke kérgük jó illatú, miként
a sötétzöld, bőrszerű, átellenesen növő levelek is; ezekből az illatanyag
a fonákjukon található apró légzőnyílásokból párolog ki. Álernyős, zöldes-
fehér virágaik a levelek tövéből fakadnak, és már-már elviselhetetlenül
illatosak. Az apró virágokból fejlődik a kehelybe burkolódzó termése –
egy zöldről sötétvörösre érő, lédús bogyó, amelyben két, borsó méretű
magot hoz. Az érett mag puha, zöld és hosszúkás. Burka szegfűszegillatú,
illatosabb, mint maga a mag.
Felhasználása
A termést zölden szedik le, és addig szárítják, amíg héja megbarnul,
megráncosodik, és benne a magvak zörögni kezdenek. Az aszalt
szegfűbors kemény, ráncos, bors-, illetve borsószem méretű; tetejét
a négymetszetű kehely maradéka koronázza. Egy-egy fáról évenként
mintegy 50 kg száraz szegfűbors nyerhető. A többi szárított fűszerhez
hasonlóan célszerű száraz, hűvös, fénytől védett helyen tárolni.
Íze a borséra emlékeztet, illatában mintegy a szegfűszegé, a
szerecsendióé és a fahéjé keveredik. Ráncos héja sötét- vagy
vörösesbarna, illata aromás, íze gyengén égető. Illóolajat, gyantát,
zsíros olajat tartalmaz.
Csak mérsékelten, más fűszerekkel együtt szabad használni, mert egyes
fűszereket kiemel, másokat könnyen elnyomhat. Pácok, szószok,
pástétomok, halételek, vagdalt húsok, saláták, sütemények kolbász- és
húsáruk, gyógyteák, likőripari termékek illatosítására, ízesítésére.
Fűszerkeverékek alkotórésze lehet.
Skandináviában és Németországban heringételekhez, Európa többi
országában főleg édességek, befőttek, karácsonyi sütemények
ízesítésére használjuk. A forralt borban a szegfűszeg alternatív fűszere.
A chutney szószokba és egyes currykbe és a potpourri fűszerkeverékbe
is teszik.
Szükség esetén helyettesíthetjük egy rész szerecsendió, 2 rész fahéj és
2 rész szegfűszeg keverékével.
Ízesítenek vele likőröket és más szeszes italokat is – Jamaicában például
a rumot. Ez a Benediktiner és a Chartreuse likőr alapanyaga is. Termését
a maja indiánok a halottak balzsamozásához használták. Illóolaját
illatszerekben alkalmazzák.

Hatóanyagai
Tartalmaz illóolajat (eugenol, cineol, fellandrén, kariofillén), zsíros olajat
és gyantát. A magokból sajtolt olaj 70%-a eugenol: ez van a szegfűszegben,
a fahéjban és a szerecsendióban is, ez az olaj ad jellegzetes ízt a
Chartreuse-nek és a többi, évszázadok óta vele ízesített likőröknek.
Gyógyhatása
Teája gyomorgyengeség és felfúvódás megszüntetésére használható.
Fájdalomcsillapító, érzéstelenítő hatása is ismert. A népi gyógyászatban
borogatásokban az ízületi gyulladások enyhítésére használták; bár, mivel
tannint tartalmaz, irritálhatja a bőrt, ha közvetlenül hozzáér.
Erős aromája nagyon illékony, ezért jól zárható edényben kell tárolni.

Szegfűszeg

A szegfűszeg (Syzygium aromaticum) már 18. századig csak őshazájában,
a Maluku-szigeteken termett, és halálbüntetés járt annak, aki ki akarta
csempészni. Manapság főleg a trópusi Afrikában, Zanzibáron és
Madagaszkáron termesztik.
Ennek a 15–20 méter magasra is megnövő, meleg és vízigényes
mirtuszfélének a levelei lándzsásak, örökzöldek. Halványlilás-rózsaszínű
virágai a hajtások csúcsain nyílnak.
A fűszert a pirosló virágbimbókból készítik: a zsenge bimbókat
pálmalevélbe csomagolva szárítják, amíg a közismert barnára nem
sötétednek. A fiatal bimbók a legillatosabbak. Alakjuk szögre emlékeztet,
innen a szegfűszeg név.
Trópusi, meleg- és vízigényes növény. Magvetéssel szaporítható.
A magoncok csak 9—12 éves korukban kezdenek virágozni.

Felhasználása
Kesernyés, kicsit égető, erősen aromás ízét a sok illóolaj adja: ezt a
likőriparban és kozmetikai szerek gyártásához is felhasználják. A jó
minőségű szegfűszeg szétnyomva olajat enged, vízbe téve fejjel lefelé
süllyed. Pikáns mártások, paradicsomos és boros ételek, páclevek és
főleg sütemények ízesítésére használják. Savanyúságokba is tehető,
finom, különleges íz árnyalatot ad a savanyúságnak. Fahéjjal kombinálva
többféle, főleg gyümölcsös, illetve alkoholos italt ízesítenek vele.
Nemcsak a szárított bimbót használják, de a virágot is – Indonéziában
például cigaretta illatosítására is. A bimbójából, szárából, leveléből és
magjából sajtolt illatos olajat a gyógyászatban alkalmazzák.
A szegfűszegolajban sok (15% körül) az eugenol, ami a vanillin egyik fő aromaanyaga.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Caryophylli flos néven hivatalos drog

Szerecsendió

A szerecsendió kis termetű, örökzöld, terebélyes ágrendszerű, 10(-20) m magas, kétlaki fa. Levelei szórt állásúak. A levéllemez kopasz, ép szélű, elliptikus vagy visszás-tojásdad, kihegyezett, a válla ék alakú, körülbelül 1,5 cm hosszú nyélbe keskenyedő; színén sötétzöld és erősen fényes, fonákján fénytelen, legfeljebb 13 x 6 cm nagyságú. A termős virágok 2-3 tagú levélhónalji csomókban, a porzósak legfeljebb 20 virágú bugákban fejlődnek. A kis, harang alakú virágtakaró 3 húsos, krémfehér, ritkán vöröses, legfeljebb 1 cm hosszú lepellevélből áll, melyek a felső negyedükben hátratörtek.
Termése: a szerecsendió termése húsos, 1 magvú, lapított-körte alakú tüsző (9 cm hosszú és 7 cm széles), melyen feltűnő hasi varrat látható. Éretten a termés 2 kopáccsal nyílik fel. Sima héja beérve sárgás- vagy barnászöld. A fehéressárga, mintegy 1,5 cm vastag, bő levű terméshúsban egyetlen elliptikus mag van, amelyet hálózatosan széthasadt, vastag hártyaszerű, barna vagy világító vörös magköpeny vesz körül. a maghéj barna, fás, mintegy 2 mm vastag, és egy barna, kemény magbelet burkol be, amelynek táplálószövete labirintusszerű struktúrájú. A magköpeny és a mag erősen aromás.
Felhasználása: az érett termés szerecsendiónak nevezett magja többnyire héj nélkül kerül forgalomba. Magbele világszerte az egyik legjelentősebb fűszernek számít, amely egyedülálló zamatával tűnik ki. Az őrölt szerecsendiót ételek, mártások, sütemények, édességek és italok fűszerezésére használják. Ugyancsak fűszerként ismert a magköpeny is, amelyet a köznyelvben szerecsendió-virágnak neveznek. A szerecsendió-virágot ezenkívül kandírozva édességként fogyasztják, és zselé előállítására is felhasználják. A magbél és a magköpeny zsíros és illóolajokban, valamint gyantákban gazdag, amelyek az élelmiszer-, gyógyszer- és kozmetikai iparban szerepelnek. Délkelet-Ázsiában a savanyú és összehúzó hatású terméshúst kandírozzák, eközben sós vízbe helyezik, hogy a cseranyagokat kivonják belőle, befejezésül cukorral többször felfőzik, és végül megszárítják.
A szerecsendió az emésztést serkentő, de stimuláló hatású afrodiziákumak is számít, és nagy mennyiségben fogyasztva mámorító, túladagolva toxikus hatású, és görcsöket okoz.
Elterjedése: a Molukkákon honos; magját arab kereskedők már a középkorban behozták Európába. A gyarmati időszakban a termesztés monopóliumát 1753-ig a hollandok birtokolták Délkelet-Ázsiában, amíg azt a britek meg nem törték. Ekkor terjedt ki termesztése az egész trópusi Ázsiára, továbbá Afrikába és Latin-Amerikába. Ma a fő termelők: Indonézia, Malajzia, India és Srí Lanka.
Termesztése és betakarítása: nedves-forró trópusi klímát igényel, csak az 500 m alatti vidékeken tenyészik. A jó növekedéshez évi 2-3000 mm egyenletes eloszlású csapadék és jól átszellőzött, humuszos talaj szükséges. Többnyire magról, ritkán vegetatív úton szaporítják, és elsősorban ültetvényeken termesztik; a betakarított termés legnagyobb része exportra kerül. A szerecsendiófa egész évben hozhat termést. Érett állapotban, optimálisan felnyílás után, kézzel szüretelik. Az arillust (szerecsendió-virágot) és a magot (szerecsendiót) fűszerként való felhasználásra egymástól elkülönítve szárítják. Károsító rovarok elleni védekezésként a magokat hagyományosan mésztejbe merítik.
Rokon fajok: a nemzetség egy sor további fajának terméseit szerecsendió-pótlóként használják, de csekélyebb értékűek. Példaként a M. malabrica Lam. (India), a M. fatua Houtt. (Molukkák) és a M. scheffleri Warb. (Borneó) említhető.

Szezámmag

A szezámmag a magok királya. Nem azért, mert a
legnagyobb, hanem azért, mert a leggazdagabb bizonyos ásványi
anyagokban. Kalciumban például súlyarányosan gazdagabb, mint a
tehéntej (hétszer annyi kalciumot tartalmaz) és vetekszik a tehénsajtok
kalciumtartalmával, az olajos magvak közül pedig egyenesen kiemelkedik.
Olaját egyre gyakrabban használja az aromaterápia hordozóanyagként.
Sűrű, tömény illatú olaja eukaliptusz, rózsa vagy teafa olajával keverve
masszázsolajnak kiváló.
Vizsgálatok szerint az olajok közül leginkább a szezámmag olaja gátolja
a melanoma sejtek (rosszindulatú rákos sejtburjánzás) növekedését.

A szezám (Sesamum indicum ) méteres magasságú trópusi lágyszárú
növény. Szára és levele mirigyszőrös, virágai kétajkúak, rózsaszínűek.
Toktermésében megérett magvaiból készül a világhíres szezámolaj,
amely zsírosolajat, B-, D- és E-vitamint, értékes aminosavakat,
foszforsavat és lecitint tartalmaz.
A szezám a termesztésbe elsőként bevont növények egyike. Indiából
származik és a hindu mitológia szerint Yama istenség által megáldott
mag, a keleti világban a halhatatlanság szimbólumává vált. Indiából
Kínán és Japánon keresztül nagyon hamar elterjedt az összes mediterrán
országban. III. Ramszesz idején már Egyiptomban is ültették, amelyről a
hieroglifákon is megemlékeztek. A római katonákkal is mézzel elkevert
szezámmagot (halvát) etettek erejük, és férfiasságuk növelése
érdekében. Ma már nem hiányozhat Afrikából és Amerikából sem.
Hippokratész újra meg újra megemlíti műveiben a szezámmag gyógyító erejét. 

Sztívia

Sztívia, jázminpakóca - Stevia rebaudiana Bertoni, ez a növény Paraguayból
és Brazíliából származik, leveleiből készült csipetnyi őrlemény egy
teáskanálnyi cukrot képes helyettesíteni. Cukorbetegek is fogyaszthatják
A sztívia (Stevia rebaudiana Bertoni) a fészkesek családjába tartozó,
szubtrópusi, évelő növény. Közel fél méter magas, bokros növekedésű.
Lándzsás hegyű, fűrészes szélű levelei, illetve apró, fehér virágai
ránézésre nem is olyan különlegesek. Ami egyedi benne, hogy leveles
hajtásai édesek. Sőt! A szárított leveleiből készített őrlemény tízszer
olyan édes, mint a kristálycukor. Ha pedig kivonjuk leveleiből az
édességért felelős molekulákat, 300-szor édesebb anyagot kapunk, mint
az azonos tömegű cukorból. Ráadásul fogyasztása nem hízlal, mivel a
benne lévő - az édes ízt adó - glükozidok energiatartalma alacsony.
Felhasználása
A sztívia a következő problémákra ajánlott: cukorbetegség, diéta,
fogyókúra, megfázásra, immungyengeségre, magas vérnyomás, allergia,
vesebetegség, Candida, érelmeszesedés, elhízás, vashiány. A sztívia
leveleit csak dobjuk bele a teába, vagy más italba, vagy törjük porrá
a szárított leveleket, a frisseket pedig vágjuk fel apró darabokra, és
máris használhatjuk süteményekhez, vagy más ételekhez.

Oregánó

A szurokfű vagy oregánó (Origanum vulgare L.) a szurokfüvek
nemzetségébe tartozó fűszer és gyógynövény.
Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán
konyhára jellemző (gyakran bazsalikommal és rozmaringgal
kombinálva). Hazánkban is gyakori, a száraz gyepek, hegyoldalak és
erdőszélek növénye. Leginkább a meszes talajokat kedveli.
Nevezik még közönséges szurokfűnek, vadmajoránnának, újabban oregánónak is.
A 30–80 cm-t is elérő, aromás illatú, évelő növény. Szára gazdagon
elágazó, négyélű; keresztben átellenes állású levelei tojásdadok,
szőrösek. Kétcimpájú, apró, bíborszínű, ajakos virágai hosszú kocsányon,
a levél hónaljából kifejlődő álörvekből fejlődnek ki.

Felhasználása
Frissen leszedett leveleit salátákhoz adják. Virágzó hajtásait vágva vagy
morzsolva árusítják. Mióta a zacskókon a „szurokfű” feliratot „oregano”
váltotta fel, rendkívül divatos fűszerré vált. Nemcsak az olaszos
fogásokhoz, de különféle egyéb levesekhez, töltelékekhez, paradicsomos,
burgonyás, halas, babos ételekhez, pástétomokhoz, mártásokhoz is használják.
Levelét megszárítják, és nyugtató hatású teát főznek belőle.
Nem azonos rokonával, a kerti majorannával (Origanum majorana).
Felhasználásuk ugyan hasonló, de a szurokfű sokkal aromásabb.

Illóolajat, cseranyagot, keserű anyagot és gyulladáscsökkentő thymolt
tartalmaz. Teája (forrázata) étvágygerjesztő, idegnyugtató, köhögéscsillapító hatású.

Tárkony

A tárkony (Artemisia dracunculus) a fészkesek (Asteraceae) családjába, az Üröm nemzetségbe tartozó, évelő gyógy-, és fűszernövény. Magyar népies nevei: esztragon, tárkonyüröm, tárkony.
Zöldségnövényként világszerte termesztik, az északi félteke nagy területén honos – Kelet-Európától Közép- és Kelet-Ázsiáig, Észak-Amerika nyugati részén, délre egészen Észak-India illetve Mexikó területére lenyúlva – elképzelhető azonban hogy az észak-amerikai populációk emberi termesztésből vadultak ki. Erdélyből került Magyarországra. Régebben nagyon kedvelt, jellegzetesen fűszeres illatú, és kesernyésen csípős ízű fűszer. Illóolajának illata az ánizsra emlékeztet.
120-150 cm magasra növő évelő növény, karcsú elágazó, hosszirányban barázdált szárral. Gyökértörzse többfejű, rövid tarackokat fejleszt. Élénkzöld levelei 2-8 cm hosszúak, 2-10 mm vastagok, osztatlanok, szálas-lándzsásak, hegyes végűek. A tőlevelek csúcsa sokszor háromhasábú. csöves virágai kb. 40-esével 2-4 mm széles fészkeket alkotnak, amelyekből felálló vagy bókoló laza bugavirágzat áll össze. A virágok kétivarúak, szél porozza őket, a pollenszemek nyújtott ellipszoid vagy gömbszerű alakúak, trikolporátak (a három csírahasítékban 1-1 pórus is van). A hasítékok hosszúak, az exine sexine-része egyenlítői irányban megvastagodott, a sarkoknál vékonyabb.
Felhasználása
Leveleit fogyasztják. Friss, zöld állapotában, vagy sóban, illetve ecetes vízben eltéve és szárítva is felhasználható. Saláták, ecetes savanyúságok eltevésénél, de levesek, főtt húsok, szárnyasok, birka, bárány, vadhúsok, valamint zöldbab-, zöldborsó-, és burgonyafőzelékek, ecetek ízesítésére is használják.
Tárkonyos leves
Kellemes fűszeres illatáért és zamatáért a középkortól kezdve közkedvelt fűszernövény. Illóolajának összetétele hasonló az ánizséhoz, mivel nem édes ízű, nagyobb népszerűségnek örvend. Virágzáskor gyűjtött föld feletti részeit megszárítva porrá őrlik és levesek, mártások, saláták ízesítésére használják. Franciaországban, Erdélyben a sült húsok fűszerezéséből szinte sohasem hiányzik.
Tisztított illóolaját az illatszeripar is hasznosítja. Kicsit kesernyésen csípős, fűszeres íze a gyomornedv elválasztását fokozza, így étvágyjavító hatású. A népi gyógyászatban gyomormegbetegedések kezelésén túl, magas vérnyomás esetén is használták, bár ezen a területen már csökkent a szerepe.
Tárkonyecet:
5 dkg tárkonyt 1 l ecetbe áztassunk be, és 8 napig áztassuk, közben néha rázzuk fel az üveget.
Az így elkészült ecetet szűrjük le, és adjunk hozzá egy csipet szalicilt, majd forraljuk fel.
Amikor kihűlt töltsük üvegekbe.
Sötét helyen tároljuk, mert így nagyon kellemes fűszerecetet kapunk.

Torma
Armoracia lapathifolia Usteri - Brassicaceae

Vastag, föld alatti hajtása kiváló fűszer, vizelethajtó gyógyszer
Őshazájáról megoszlanak a vélemények. Egyesek a Földközi-tenger medencéjét (Európa délkeleti részét, ill. Ázsia nyugati partvidékét) jelölik meg, mások szerint a Volga és a Don vidékéről terjedt el. Sokáig nem volt egységes a rendszertani besorolása sem, mert hol a vízitormával (Nasturtium), hol az ugyancsak keresztesvirágú kanáltormával (Cochlearia) keverték össze. Elterjesztésében nekünk, magyaroknak volt nagy szerepünk, rajtunk keresztül ismerték meg Európában a 14-15. században.
Lágyszárú, évelő növény, megvastagodottföld alatti hajtása alkalmas fogyasztásra. A megvastagodott rizóma orsógyökérben folytatódik. A rizómából kiinduló gyökerek 80-100 cm mélységig is lehatolnak a talajba. Az alsó harmadából kiinduló vastagabb gyökereket dugványnakfeldarabolva használják továbbszaporításra.
Felhasználása
Gyökértörzse kiváló fűszer, felhasználása egyes ételekre korlátozódik. Az ókori népek még nem ismerték a tormát, bár az elnevezést használták, de az a vadretket jelölte. Csupán a 15-16. század táján jelenik meg a leírásokban a mai torma mint az Alpok és a Kárpátok környéki népek ízesítő fűszere. Ételek fűszerezésére a középkorban a lengyelek és a magyarok kezdték használni. Jelenleg is nálunk terem a legjobb minőségű és zamatú torma. Magyarországon kívül még Németországban foglalkoznak csípős és csípmentes változatának nagybani termesztésével. Francia- és Olaszországban többféle csípősségi fokozatban is megtalálható a boltokban.
Csípős ízét a glükozinolátoknak köszönheti, melyek elbomlanak a mirozin enzim hatására. Az enzim és a glükozidok egymástól elszigetelve vannak a sejtekben, sérülés hatására egy pillanat alatt létrejövő reakció során elbomlanak a glükozidok és az aglükonok, pl. könnyezést is kiválthatnak.
Fűszerként emésztést serkentő hatású, mert fokozza a nyál- és gyomorsav-elválasztást, élénkíti a bélmozgást (ezt feltűnően nagy kéntartalma is okozhatja). A gyógyászatban emésztést serkentő hatásán kívül felhasználják mint vizelethajtót és bőrizgatót, mert az aglükonoknak jelentős a baktériumölő hatása. Hazánkban húsételek mellé fűszerként általánosan elterjedt, helyenként káposzta és uborka savanyításához is felhasználják.
A vastagabb gyökerekből olajat sajtolnak, amely kiváló röntgen-kontrasztadalék. Az utóbbi időben egyre több szakirodalmi cikk jelent meg a torma gyógyászati értékéről. Az eddig ismert és javasolt hatásokat kiegészítik a vírusos eredetű légúti megbetegedések tüneteinek enyhítésével. Külsőleg pakolásokban és bedörzsölőkben alkalmazzák a reumatikus és egyéb izomfájdalmak ellen, de már egyes hajregeneráló készítményekben is megjelent. 

Turbolya

A turbolya (Anthriscus) egy, az ernyősök (Apiaceae) családjába tartozó
növénynemzetség, melynek Magyarországon négy faja él.
A turbolya (Anthriscus cerefolium) magyar népies neve: illatos turbolya,
olasz saláta, zamatos turbolya, édespetrezselyem.
Jelemzése
Az ánizsra emlékeztető szagú, édeskés ízű, egynyári növényt már a
rómaiak is használták. Levele a petrezselyem zöldjéhez hasonlít, ernyős
virágzata kis fehér virágokból áll. A levelek szárnyasan összetettek. A
levélhüvely éle szőrös. A virágzat összetett ernyő. Gallérlevél nincs, csak
gallérkalevelek. A termés éretten nem bordás. A szirom fehér.
Gyorsnövekedésű növény, leveleit már vetés után 4–5 héttel vághatjuk.

Származása, élőhelye
Elvadulva az egész Kárpát-medencében megtalálható, főleg üde akácosok aljnövényzeteként.
Felhasználása
Zöldség- és csontleves, baromfiételek, báránysültek, de saláták,
mártások ízesítője is. Kiváló még sült húsok, főleg báránysültek,
tojásételek fűszerezésére is. Kora tavasszal megjelenő zsenge
hajtásaiból salátát is készítenek, később a levelek már keserűvé és
rágóssá válnak. Mindenféle gomba, gombás ételek és gombás mártások
elengedhetetlen füszere. Íze erősen eltér a petrezselyemétől, mivel
gyenge, zamatos levelei édeskések és ánizsillatúak – ezért
édespetrezselyemnek is nevezik. A francia konyha kedvelt fűszere.
Levesek, saláták, mártások ízesítője. Kiváló még sült húsok, főleg
báránysültek, továbbá tojásételek fűszerezésére is. A francia konyha
által használt „fines herbes”, azaz finom fűszernövények egyike.
Illóolaj tartalma 0,3%: főként entragolt, apiin-glikozidot, keserűanyagot tartalmaz.
Gyógyhatása
Teája vese, hólyag, és légző-, és emésztőszervi megbetegedéskor jó
hatású, kitűnő salaktalanítószer.

Vanilia

A vanília fűszernövény, melynek latin neve: Vanilla planifolia. Népies neve: kerti vanília, vanillin.
Eredeti hazája Mexikó, ahol már Amerika felfedezése előtti időkben a
kakaó ízesítésére használták. Az kosborfélék családjába tartozó, más
növényekre felkúszó növény. Félérett állapotban szüretelik, amikor a
termés zöldes, vagy éppen sárgulni kezd. A leszedett termést először
hőkezelik, szárítják, majd 8 hónapig dobozokban érlelik.
A fűszer (Vanillae fructus) 10-20 cm hosszú és 3-10 mm vastag
toktermés. Fénylő felületű, hosszanti irányban ráncos, gyakran fehér
vanília kristályok kiütnek rajta.
Minőségét aromája, színe, hajlékonysága jellemzi. Magas nedvtartalmú
növény, csak kiszáradás után válik törékennyé. Ilyenkor már kevéssé
értékes. Vanillint, illatanyagot, vanillinsavat, zsírt, gyantát tartalmaz.

Felhasználható sütemények, kompótok, fagylaltok, krémek és általában
édes ételek, likőrök, édes levesek, mártások ízesítésére. Az étellel együtt
főzzük, teljesen ártalmatlan fűszer, ezért gyomor-, epe-, és
veseproblémákkal küszködők is nyugodtan használhatják.
Az alábbi formákban beszerezhető:
Vaníliarúd. Ez maga a toktermés. Ha az étel csak enyhe ízesítést kíván,
egészben belefőzhető, majd újra felhasználható. Intenzívebb ízesítéshez
(például pudingok, krémek) ketté kell vágni a rudat, ki kell kaparni a
belül található apró magokat, majd mind a héjat, mint a magokat az
ételhez kell adni (főzés végén érdemes a héjat eltávolítani).
Vaníliakivonat. Előállításához alkoholos folyadékban főzik a
vaníliarudakat. A főzés legvégén érdemes az ételhez adni, különben
hajlamos elpárologni. Az étel íze nagyon hasonló kivonattal készítve, mint
vaníliarúddal, de az oldóanyag enyhe alkoholos íze érezhető marad bizonyos ételekben.
Vaníliáscukor. Legegyszerűbb előállítási módja, hogy vaníliarudakat, vagy
az elhasznált héjakat a cukorban hosszasan pihentetjük. Íze kevésbé
komplex, mint a kivonat vagy a rúd íze. 

Vöröshagyma

A vöröshagyma (Allium cepa L.). A magyar tájnyelvi elnevezései közül a hajma, a vereshagyma, a zsidószalonna és a mózespecsenye a legismertebbek.
Ez egy Közép-Ázsiából Magyarországra került ősrégi konyhai fűszer, amely főtt és sült ételeink legkedveltebb ízesítője.
Illóolajat, B-, és C-vitaminból 30 mg/100 g-ot, de a zöldhagyma még ennél is többet, pektint, guvertint is tartalmaz. A jellegzetes csípős ízét és illatát egy kéntartalmú vegyület, az allilszulfid adja. Ennek a hatóanyagnak baktériumölő hatása van, ezért a meghűléses időkben a fertőzések megelőzésére is használták.

Nagyon sok fajtája van, de a nálunk és az egész világon is híres a makói vöröshagyma, amely kellemes aromája és kevésbé csípős íze miatt kedvelt.
A makói hagyma márkázott, védjeggyel, illetve földrajzi árujelzővel ellátott magyar termék.
A vöröshagymát (Allium Cepa) szinte az egész világon termesztik. A méltán híres makói hagyma azonban egyediségét, különlegességét a speciális termesztésének és ebből eredő tulajdonságainak köszönheti.
A makói hagyma szárazanyag-tartalma a szokásosnál 4-5%-kal nagyobb (ezen belül nagy kéntartalommal, és csípős ízzel jellemezhető).
Ezáltal lehet az egyik legjobban tárolható típus, de a benne rejlő anyagok a felhasználás során is fontosak. A speciálisan magyaros pörköltalap elkészítéséhez ez az összetételű hagyma a legmegfelelőbb.
A vöröshagyma szinte minden érettségi fokán felhasználható, változatos külleme és íze sokszínű konyhai alapanyaggá teszi. A kertben termelt vöröshagymát zöldhagymaként, a későbbi fejlődése során friss főzőhagymaként, illetve a beérés után télire eltett hagymaként hasznosítjuk.
A vöröshagyma botanikailag a liliomfélék családjába tartozik. Az étkezési vöröshagyma számos fajtája megtalálható a piacokon és üzletekben. A vöröshagyma igen sok értékes ásványi anyagot és vitamint tartalmaz: a kalcium, foszfor, kálium, nátrium, magnézium, vas, réz, cink mellett megtalálható benne a B1, B2. B3, B5, B6 , C vitamin valamint folsav és biotin is. Már az ókori görög és római történetírók is feljegyezték használatát, de a vikingek körében is igen kedvelt konyhakerti növénynek számított.
Gasztronómiai felhasználása:
A vöröshagyma felhasználása rendkívül sokoldalú. Már márciustól
fogyasztható hajtott zöld-, majd májustól csomózott főzőhagymaként.
A beérett hagyma júliustól a következő év márciusáig fogyasztható.
Pörköltek elengedhetetlen alapanyaga, de a leveseknek, sülteknek
meghatározó ízadója. Ezen kívül fogyasztható hideg ételekhez, salátákhoz,
ecetesen halak tartósításához és sütve és rántva is nagyon ízletes étel.
Egészségügyi felhasználása:
Paracelsus azt mondta róla: "A hagyma olyan értékes, mint egy egész patika". Az idők során felfedezték, hogy a hagyma fogyasztása megóvhat a nyelőcső, a gyomor, a vastagbél és a tüdő alattomos tumoros megbetegedéseitől. A nyers hagyma hatóanyagai hatásosak lehetnek a szemölcs, tyúkszem, a hajhullás gyógyításában valamint a bélflóra zavaraival, és emésztési problémákkal szemben is.

A vöröshagyma metszete a - nyak; b - buroklevél; c - tápanyag-raktározó húsos levelek; d-e - főrügy; f – tönk
Nyákoldó hagymaszirup
Két-három hagymát felaprítunk majd három evőkanál cukorral vagy mézzel édesítünk. Ehhez 1/8 liter vizet adva öt percig főzzük. A keletkező szirupot leszűrjük, lehűtjük majd naponta 3-5 evőkanállal fogyasszuk.
Hagyma az ágy mellett
Nátha esetén helyezzünk el egy felszeletelt hagymát éjszakára az ágyunk mellé, fejmagasságban. A hagyma eltávozó illóolajai kedvező hatással bírnak egészségünkre.
Megfázás esetén
Egy hagymát apróra vágva két percig vízben felfőzünk. A főzetet lehűtjük, majd amikor langyos 5 percig a lábas fölé hajolva inhaláljunk.
Torokfájás esetén
Egy nagy friss hagymát nagy szeletekre darabolunk. Befedjük cukorral és egy tálkában a hűtőszekrénybe helyezzük. Egy fél nap múlva édes levet ereszt. Ebből naponta több alkalommal egy-egy teáskanálnyit fogyasszunk.
Izületi fájdalom és reuma gyógyítására
A friss hagymalé fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású. A hagymapakolás elkészítéséhez aprítsunk fel két-három hagymát és helyezzük egy vékony, tiszta gyapjúkendőbe. A pakolást melegítsük föl vízgőz felett egy megfordított fedőn, majd nyomjuk ki belőle a hagymalevet. A nyert borogatást kicsit lehűtve a beteg testrészre helyezve enyhítheti az ízületi fájdalmakat és reumát.
Álmatlanság ellen
Két hagymafelet egy kevés mézzel és ízlés szerinti mennyiségű tejjel felfőzünk. Este lefekvés előtt, langyosan fogyasszuk.
Hideg végtagok esetén
Egy hagymát apróra vágunk és leforrázunk. Kihűlés után a főzettel a kihűlt végtagot átmossuk.
Migrén
Közeledő migrént megelőzhet a homlokra helyezett hagymapakolás.
Hajhullás
Néhány szem hagymát igen apróra vágunk, vagy lereszelünk. Egy kevés langyos vízzel elkeverjük, majd a pakolással hajunkat, fejbőrünket befedjük. Pár percig rajta hagyjuk, ezután jöhet az alapos hajmosás.
Szemölcs
A hagymát feldaraboljuk, meghintjük sóval . Hagyjuk így egy éjszakán át, míg levet ereszt. Ezzel a lével naponta kétszer dörzsöljük be a szemölcsöt.

Kerti zsálya
(Salvia officinalis)

A Földközi-tenger mentén, de különösen a dalmát tengerpart karsztos
vidékéről származó és nálunk kertekben ültetett, jellemző illatú,
kesernyésen aromás ízű növény. Már a középkorban is kedvelt és
nagyon becsült fűszer és gyógynövény volt zöld színű levele.
A kereskedelemben a levelek (Salviae folium) használatra készen,
felvágva kerülnek forgalomba. Egyes országokban és családoknál
közkedvelt ételízesítő. Óvatosan használva vagy más fűszernövénnyel
(különösen rozmaringlevéllel) párosítva meglepő, érdekes ízt ad az ételnek.
A zsályáról úgy tartják, hogy meghosszabbítja az életet. „Hogy
öregedhetne meg az, akinek zsálya van a kertjében?” szól a régi
mondás. Hírnevét tükrözi neve is: „salvia”, amely a salvere, meggyógyít igéből.
Zsályával fűszerezhetjük a zsíros húsételeket és azok körítéseit (kacsa,
liba, pulyka, vadhúsok, hústöltelékek), de máj, főtt és sült halak,
pástétomok, lágy sajtok és főtt tészták ízesítésére is kiválóan alkalmas.
A zsályalevelek egyben hasznos gyógynövényt is jelentenek házpatikánk
részére, mivel forrázata illóolaj-, cseranyag-tartalmánál fogva
torokgyulladásnál, szájbetegségeknél öblögetésre, belsőleg pedig
izzadás; bélhurut ellen nagyon jó hatású.

Erős íze van, elősegíti a zsíros ételek emésztését; ezért főzzük együtt
zsíros húsokkal, kacsával, sertéshússal, vagy tegyük hurkába. A levél
nagyon jó vöröshagymával együtt tölteléknek csirkéhez.
A zsálya leveleit közvetlenül a virág megjelenése előtt kell leszedni
és szárítással tartósítani. Jól zárható edényben tartandó!
A zsálya szárított levele ruhák közé rakva elűzi a rovarokat.
Illatos virágkompozíciók részeként is használhatjuk a leveleket.
A zsálya leve segít halványítani a bőrön lévő foltokat.
A zsálya levele serkenti az emésztést, fertőtlenítő, gombaölő hatású.
Képes csökkenteni a hasmenés kellemetlen tüneteit. A levelek forrázata
étkezés után fogyasztva elősegíti az emésztést.
A növény virágját salátákba használhatjuk fel, forrázata enyhe, illatos tea.

(Forrás: CanadaHun, Fűszerek Boltja)