Zelleres, csicseris raguleves

Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.

(Stephen King)

A mai napom a kreatív konyha jegyében telt. Csak a krumplis palacsinta volt hagyományos étel a menüsorban, a másik kettőt én kreáltam. Valami gazdagabb ragulevest gondoltam a tejfölös-krumplis palacsintához. Körbenéztem, mi van itthon. És lám, a finom szárzellerről majdnem el is felejtkeztem, pedig jó sok maradt belőle.

A piacon pedig kedvenc biogazdámtól nagyon szép laskagombát vettem. Össze is állt a leves - ugyanis eszembe jutott Joli is, aki a Blody Mary-t emlegette a zellerszár kapcsán... :)

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg sertéslapocka,
pár szál halványítózeller a zöldjével együtt,
1 nagy fej vöröshagyma,
egy kevés laskagomba vagy csiperke,
1 konzerv csicseriborsó,
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
só,
csontlé vagy ennek hiányában 1 erőleveskocka,
1 teáskanál kristálycukor,
1 teáskanálnyi koriandermag mozsárban apróra törve,
frissen őrölt bors,
1/2 evőkanál sertészsír.

A húst kisebb kockákra vágtam és zsíron lepirítottam sóval és borssal. Majd mindig kevés vizet hozzáöntve majdnem teljesen puhára pároltam.

Míg a hús puhult, feldaraboltam a zellerszárakat, a vöröshagymát (nem túl vékony negyedkarikákra), és a gombát.

Mikor már jó volt a hús, hozzákevertem a sűrített paradicsomot, kicsit együtt is pirítottam, majd fölengedtem vízzel. Csontlé lett volna az igazi, de nekem nem volt, úgyhogy erőleveskockát tettem bele. Ízesítettem sóval, cukorral és korianderrel. És persze a feldarabolt hozzávalókat is beletettem: a zellerdarabokat és leveleket, a hagymát és a gombát. Puhulásig főztem, de előtte a lecsepegtetett csicseriborsót is beletettem.

Nagyon finom, pikáns, tartalmas leves.

Intenzíven paradicsomos és zelleres. Készíthetjük kevéssé paradicsomosra is, akkor csak a felét tegyük a levesbe a kis fémdobozosnak. Bármilyen hússal készíthető, akár marhával vagy szárnyassal is.

Marha vindaloo - a'la Fűszeres Eszter

.

Szemtől szembe - mindig.

                                                             

                                                                               (Shiyu)

Ezt az ételt nem először készítettem. Annak idején, mikor még nem írtam blogot, Fűszeres Eszternél találtam. Nagyon megtetszett, megcsináltam. Azóta is az egyik kedvencem. A marhahús egyik legjobb formája szerintem. Úgyhogy köszönöm Eszternek a receptet!

Nagyon fűszeres, telt ízű, igazi különlegesség. Azoknak ajánlom, akik bátran kóstolják más népek konyhaművészeti remekeit.

Egy az egyben leírom ide a receptet, mert tökéletes.

Hozzávalók 4 főre:

1 kg sovány marhahús felkockázva,

0,5 kg hagyma felkockázva,

3 evőkanál ghee vagy vaj,

4 gerezd fokhagyma összenyomva,

1 teáskanál őrölt római kömény,

1 evőkanál száraz serpenyőben megpirított koriander (ha van mozsarunk, törjük benne össze),

1 teáskanál kardamommag,

1-2 chilipaprika apróra vágva,

1 teáskanál lepkeszegmag,

1 teáskanál kurkuma,

1 teáskanál fekete mustármag,

1 teáskanál fahéj,

2 teáskanál tamarind paszta,

1 evőkanál cukor,

2-3 centis friss gyömbérdarabka lereszelve,

só, bors.

A marhahúskockákat elősütjük hirtelen a vajon vagy ghee-n. Kiszedjük, majd a kockázott vöröshagymát, gyömbért és fokhagymát is átfuttatjuk rajta üvegesedésig. Visszatesszük a húst, és fűszerezzük. Mindig kevés vízzet öntve hozzá egészen puhára pároljuk.

Nem volt most itthon római köményem - rosszul emlékeztem - úgyhogy sima köménymaggal helyettesítettem. És tamarindpasztához sem igen jutok hozzá, tehát az is kimaradt. Helyette egy fél zöldcitromot főztem a raguba. Így is nagyon finom lett.

A tamarindról itt olvashatsz. A ghee-ről pedig itt.

És természetesen jár hozzá a joghurtos banánsaláta is. Enélkül fele olyan az étel. Tényleg. Én a fokhagymát és a csilit elhagytam. Kell hozzá egy félliteres natúr joghurt, 3-4 banán, egy nagyon kevés cukor és icipici só.

A banánt belekarikáztam a joghurtba, nagyon kevés sóval és cukorral ízesítettem és hagytam állni 20 percet. Jó hidegen tálaltam a forró marha vindaloo-hoz. Fantasztikus étel.

Francia tojásleves

Az egészséges elme nem más, mint a valósághoz való feltétlen ragaszkodás. Életünket egy valós világban éljük. Hogy jól éljünk, szükséges, hogy a lehető legjobban megértsük a világot. Ez a megértés nem könnyű. A valóság és a valósággal vállalt viszonyunk számos eleme kellemetlen és fájdalmas számunkra. Csak a szenvedés és az erőfeszítés vezethet el a megértésig. Ezt mindannyian szívesen elkerülnénk, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Bizonyos kellemetlen tényeket kilökünk tudatunkból. Azaz: megpróbáljuk tudatunkat oltalmazni a valóságtól. Erre különböző módszereket alkalmazunk, amelyeket a pszichiátria védekező mechanizmusoknak nevez. Mindannyian alkalmazzuk a védekező mechanizmusokat, így korlátozva tudatosságunkat. Ha lustaságból vagy a szenvedéstől való félelemből sikeresen védelmezzük tudatunkat, a világról alkotott képünk igen kevéssé fog hasonlítani a való világhoz. 

(M. Scott Peck: A járatlan út)

Ma két olyan ételt is készítettem, amihez hús-, csont-, vagy zöldségalaplé kell. Volt maradékom, hamis húslevesből.

Hozzávalók 2 főre:
2 kemény tojás,
1 dl tejföl,
6-7 dl húsleves vagy zöldségerőleves
(ha nincs, leveskocka is megteszi),
só,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
2-4 cl száraz fehérbor
(ha nincs, borecet vagy sima ecet is megteszi),
1-2 dkg vaj,
1 csapott evőkanál liszt,
pirítós szeletek.

A vajból és a lisztből világos rántást készítettem, aztán felöntöttem az alaplével. Ha valakinek nincs, nyugodtan készítse erőleveskockával. (Tudom, sokan sikítanak tőle de azt gondolom, ritkán van itthon csontlé vagy húsleves leve - legalábbis nálam. Úgyhogy bátran elő a leveskockával, nem egyetértők pedig sikítsanak...)

Hagytam felforrni, majd petrezselyemzöldet is tettem bele apróra vágva. Hagytam tíz percig finoman forrni, végül kevés borecettel savanyítottam. Nem volt itthon száraz fehérborom.

Míg forrdogált a leves, addig a főtt tojások sárgáját kikevertem a tejföllel. A fehérjéket pedig kis kockákra vágtam, valamint sütöttem pirítósokat is.

Tálaláskor a tányér aljára teszünk egy kevés tojássárgájás tejfölt, rá tojásfehérje darabokat, majd ráöntjük a tűzforró levest. Pirítóssal tálaljuk.

Nagyon gyors és finom leveske, F. Nagy Angéla egyik szakácskönyvében leltem.

Kávés marhatokány

A szerelemről megtudtam, hogy van egyfajta új árnyalata számomra, valami, amit eddig nem ismertem, ami érdekesebb, mint a kaland, izgalmasabb, mint a szöktetés a szerájból. Ez a valami a gyöngédség. 

(Márai Sándor) 

Születésnapot ünnepeltünk. Igazából tegnap volt, de ma került rá sor. Életem párja idősebb lett megint egy évvel. Isten éltesse nagyon sokáig!

Nagyon szép marhahúst vettem az alkalomra. Volt több receptem is, végül is ezt választotta a sokból. Igazság szerint már nagyon régóta szemeztem vele, a Planétásban találtam rá anno. Nagyon különleges ízvilág: markáns, erőteljes, férfias jellegű étel. Nekem nagyon ízlett, és ami a lényeg, neki is.

Hozzávalók:
60 dkg sovány marhahús,
10 dkg vöröshagyma,
5 gerezd fokhagyma,
3-4 evőkanál olívaolaj,
só,
frissen őrölt bors,
2 dl "németes" hígabb kávé,
3 cl konyak,
1 csapott evőkanál liszt,
1 dl tejszín.

A vöröshagymát apróra kockáztam, és az olívaolajon kevés sóval üvegesre pároltam. Közben a húst hosszúkás, vékony csíkokra felszeltem, majd a megpuhult hagymához adtam. A fokhagymákat vékony szeletekre vágtam, azt is a raguhoz tettem. Sóztam, borsoztam és nagy lángon zsírjára sütöttem. Ekkor öntöttem fel a hosszúkávéval. Ha van otthon csontlé, tehetünk hozzá azt is. Hagytam fedő alatt párolódni 2 órát, majd a konyakot is hozzátettem. Persze időnként utánaöntöttem párszor egy kevés vizet, ha elfőtte nagyon a levét. Végül a lisztből és a tejszínből habarást készítettem, amivel besűrítettem az ételt. Hagytam összeforrni pár percig, és készen is volt.

Hercegnő burgonyával tálaltam.

Emberemnek így ahogy volt, nagyon-nagyon ízlett. Én kiegészítettem a végén a tálaláskor: megszórtam mozsárban frissen tört koriandermaggal és egy leheletnyi őrölt fahéjjal. Nekem így volt kerek - és fantasztikus. (Annyira telt és egész íze van, hogy még rágyújtani is elfelejtettem ebéd után. Pedig nálam ez elképzelhetetlen...)

Száraz vörösbort javasolnék mellé.

Házi májkrém - szalonnás, majoránnás, hagymás

Amikor meditálunk, rájövünk arra, hogy teljes mértékben felelősséget kell vállalnunk az életünkért, azért, hogy hogyan éljük azt. Nem okolhatunk senki mást, legyen szó bármiről is. Néhányan nem jól bánnak velünk vagy kihasználnak, nem értenek meg vagy szörnyű dolgokat művelnek velünk. Nem tagadjuk le mindezt, de többé már nem teremtünk problémát belőlük. 

(Acsan Szumedho) 

Még mindig hadiállapotok uralkodnak a lakásban. Viszont a konyha már használható legalább. Igaz, a teljes spájzom még a tárolóban... de legalább a robotgépet elő tudtuk bányászni.

Katasztrófa sújtotta területen és időben a szendvics, a hideg étel a legpraktikusabb. Pláne hogy a piac is tele gyönyörűségesebbnél gyönyörűségesebb paprikákkal, paradicsomokkal, fejes salátával, uborkával, hagymával. Nem tudok eleget enni belőlük, pedig tényleg nagy fogyasztó vagyok...

Hozzávalók 4 főre:

50 dkg pulykamáj (szív nélkül),

5 dkg szalonna (mangalica pl.),

1 kis fej vöröshagyma,

10 dkg vaj vagy zsír,

só,

frissen őrölt bors,

1 mokkáskanál majoránna,

1 mokkáskanál olaj.

A májat megtisztítottam, a darabokat félbe vágtam. A szalonnát kis kockákra daraboltam. Olyan szalonnát tegyünk az ételbe ami tiszta zsírszalonna, nem húsos. A hagymát apróra kockáztam szintén. Az összes hozzávalót a fűszerekkel együtt egy lábosba tettem a vaj kivételével, és fedő alatt kis lángon pároltam 25 percig. Aztán hagytam kihűlni. Robotgépbe tettem a vajjal együtt a kész májat szaftostul-mindenestül és krémesre daráltam.

Eszméletlenül finom. Friss házikenyérrel, sok zöldséggel - kell ennél jobb?!

Csillagtök töltve - libanoni módra

A valódi önzőség az, ha nem akarom vállalni a felelősséget a saját vágyaimért. Titokban tartom őket és elbújok amögött, hogy csak egy vágyam van: az, hogy a te vágyadat teljesítsem. Az, aki bátran elmondja, hogy mi a vágya, az láthatóvá válik, azt lehet gyűlölni, azt lehet szeretni, arra lehet mérgesnek lenni, de az, aki csak a másik vágyainak akar megfelelni, az abszolút láthatatlan. És aki láthatatlan, az unalmas.

(Feldmár András)

Végre be lehetett kapcsolni a sütőt, a lehűlésnek köszönhetően. Úgyhogy ma már "rendeset" ebédeltünk. Készítettem egy hamis húslevest, ezt a töltött csillagtököt, és egy kis gyümölcsös joghurtot desszert gyanánt.

A piacon nagyon szép, zsenge tököt kaptam. Vétek lett volna otthagyni. Vettem hozzá darált húst is, aztán itthon belelapoztam a Terebess keleti konyhák részlegébe. Az arab receptek érdekeltek kifejezetten. Egyrészről mert kedvencem az arab, török konyha. Másrészről, mert tudom hogy ezek a remek konyhák igencsak sokféle darálthúsos fogással rendelkeznek.

Én pedig most nem vágytam sem magyaros, sem megszokott egyéb más ízekre. Arab ízvilágra vágytam.

Találtam is egy jó kis receptet, így semmi sem állhatott a megvalósulás útjába. :)

Kicsit persze variáltam rajta - az eredeti recept ITT található, a "húsgombóc libanoni módra (KIBBI) név alatt.

Hozzávalók 4 főre:

2 közepes csillagtök,

40 dkg darálthús,

2 közepes fej vöröshagyma,

1 kisebb padlizsán,

2 félmarék bulgur (búzatöret),

1 fémarék fenyőmag vagy mandula vagy kesudió vagy napraforgómag,

1 kávéskanál tört vagy őrölt koriander,

1 kávéskanál tört vagy őrölt köménymag,

1 kávéskanál őrölt fahéj,

6 evőkanál olívaolaj,

só, frissen őrölt bors.

A csillagtököket megmostam, majd kalapot vágtam rajtuk. Egy evőkanállal kivájtam a magházas részt középről.

A bulgurt hideg vízbe áztattam.

A vöröshagymát apró kockákra vágtam és az olívaolajon a hámozott, nagyobb darabokra vágott mandulával; a hámozott, kis kockákra vágott padlizsánnal; valamint a fűszerekkel együtt pirítani kezdtem. Közepes lángon hogy a hagyma is, a padlizsán is megfonnyadhasson, illetve kicsit pirulhasson is. Mikor készen volt, hozzáadtam a darált húst, és együtt pároltam még tíz percig. Végül belekevertem a leszűrt bulgurt is. A tölteléket a csillagokba töltöttem, a kalapot is rátettem. Előmelegített sütőben 3/4-es lángon 50 percig sütöttem.

Jobb, ha a kalap teljesen illeszkedik, mert így kicsit kiszáradt a töltelék széle, ahol kilógott a kalap alól. De csak ennyivel volt több, ezért betöltöttem inkább. Ha több töltelék marad, töltsük paradicsomba vagy paprikába, és tegyük be a patiszonok mellé a sütőbe.

Ehhez az ételhez mindenképpen nagyon friss, zsenge, vékony héjú csillagokat válasszunk. Abszolút ehető így a héja, ugyanúgy mint a kisebb cukkiniknek.

Nagyon finom, igazi könnyű nyári étel, egyáltalán nem gyomorterhelő. Az olívaolaj és hagyma mennyiség soknak tűnhet, de kell bele - különben száraz és ízetlen lenne.

Paradicsommártást, vagy valamilyen citromos mártás ajánlok mellé. Vagy fokhagymás joghurtot.

Vega módon is készíthető ez a töltött tök - csak a húst kell kihagyni belőle. A bulguros, fűszeres padlizsántöltelék is szerintem ugyanilyen finom bele.

Megtartom a receptet. Legközelebb nyersen hagyom a darálthúst, és húsgombócokként sütöm meg.

Pho - a vietnámi szenvedély

Avégből születtünk erre a világra, hogy lopjuk a napot. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét!

(Kurt Vonnegut)

Régen főztem levest, és már hiányzott nagyon. Ráadásul a hűtő is tele volt finom zsenge tavaszi zöldségekkel. Eszembe jutott, hogy ezer éve nem főztem pho-t, pedig imádom. A világ egyik legfinomabb levese. Én anno a Mindmegettén találtam egy nagyon-nagyon egyszerű változatát Vietnámi leves néven. Akkor elkészítettem, kicsit persze módosítva. És annyira ízlett, hogy azóta is rendszeresen terítékre kerül. Tudom, hogy ez nem az autentikus pho - sajnos még soha nem kóstoltam sem étteremben, sem másutt. Viszont Chili és Vaníliánál, valamint a Bűvös Szakácsnál is ráakadtam egy fantasztikus jó írásra a pho-ról. Így ebéd után... :)) No sebaj. Az én levesem is nagyon-nagyon ízletes lett és fél óra alatt elkészült. Ami az eredetiről ugye nem mondható el.

Én most egy zöldség-erőlevest készítettem alapnak. De ha van kész húsleves, az is jó hozzá.

Hozzávalók az alapleveshez:

vegyes zöldség (amit találsz a hűtőben) : sárgarépa, karalábé, karfiol, újhagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 darabka friss gyömbér, zellerlevélcsokor, petrezselyemgyökér és levél, 1-2 káposztalevél, 1 teáskanál ételízesítő, só, egész bors, 1 teáskanálnyi zöld tea. Én ezeket találtam most hozzá itthon. Föltettem úgy főni, minta húslevest szokás, kis lángon pötyögve. Fél óra alatt elkészült.

Közben elkészítettem a belevaló nyers hagymát: 1 csokor újhagymát fölkarikáztam, adtam hozzá zellerleveleket is és elkevertem a következőkkel: balzsamecet (3-4 evőkanál), sima ecet 1 mokkáskanálnyi csak, 1 evőkanál szójaszósz, 1 és 1/2 csapott teáskanál kristálycukor, 2 teásaknál erős pista, 1 teáskanál mozsárban kissé összezúzott koriandermag. Ezt a keveréket mindjárt az elején megcsináltam, hogy míg fő a leves, összeérhessen.

Aztán főztem spagettit (rizstésztám most nem volt itthon), körülbelül 10 centis darabokra törve. Leszűrtem mikor kész volt és egy tálkába tettem.

Filézett pulykaszárnyhúst apróra kockáztam. Sóztam, szójaszósszal és étkezési keményítővel alaposan átforgattam.

Mikor készen volt a leves, leszűrtem. A húst egy serpenyőben pár perc alatt megsütöttem.

Tálalásnál a húst is, az ecetes-csípős hagymát is tálkákban teszem az asztalra, csakúgy mint a tésztát. Mindenki szed magának a levesébe mindenből.

Vegetáriánusoknak is ajánlhatom sült tofukockákkal, hiszen az alaplében sincs hús. De tofu nélkül is finom, nagyon gazdag ízű leves. A benne főtt zöldségeket kínálhatják vegák még pluszban a leveshez.

Eper-meggy mártás főtt hússal, pirított darával

Virágzott a cseresznyefa,
hollófekete volt hajam,
táncoltam gondtalan.

Virágzott a cseresznyefa,
de a hajam már szürke lett,
csak a virágok fénylenek.

Virágzik a cseresznyefa
ma is, amíg a szem elér
és a hajam fehér.

(Ki no Tomonori)

Hát kérem. Mártás-szezon van. Az évnek ebben a szakában rengeteg finom mártás készíthető. Például kapor-, sóska-, spenót-, gombamártás. Tele a piac vargányával, rókagombával és szegfűgombával. Mindnek abszolút ideje van. És a gyümölcsmártások. Készíthető csak eperből, csak meggyből, vagy vegyesen is, ahogy én csináltam ma. Csinálhatjuk cseresznye-meggy kombinációban is. A tiszta cseresznyének nincs igazán jellegzetes íze, ezért azt kombináljuk vagy meggyel, vagy eperrel, vagy mindkettővel. Készülhet fekete és piros ribizliből, köszmétéből (egresből), őszibarackból (sárgabarack levével kombinálva), feketeszederből (kimagozva).

Ráadásnak nem beszélve a húslevesről, ami ilyenkor szintén nagyon finom tud lenni a sok zsenge zöldségféle miatt. És most meleg sincs, tehát jól is esik a forró leves még.

A mártások persze nem csak főtt húshoz alkalmazhatók, hanem natúr sültek mellé is. Tehát nem elengedhetetlen, hogy húsleves is főjön a tűzhelyen.

Ez az egyik kedvencem. Meggy és eper mártás, főtt hússal, pirított darával. A világ legfinomabb ételeinek egyike. Azt is el kell mondanom, hogy addig, míg nem én főztem, egyáltalán nem szerettem. A suliban és anyu is otthon tejföllel habarta be. És úgy ma sem szeretem. Vagy tejjel, vagy tejszínnel készítsük.

Hozzávalók 4 főre:

40-50 dkg eper és meggy vegyesen,

1/4 citrom leve,

kb. 3 csipet só,

kb 4 csapott evőkanál kristálycukor (ízlés szerint),

2 dl tejszín,

3 csapott evőkanál liszt.

A gyümölcsöt megtisztítottam, a meggyet kimagoztam, az epret negyedeltem. Annyi vízben, amennyi éppen csak ellepte, föltettem főni. Sóztam, cukroztam, citromlevet facsartam bele. Közben elkészítettem a tejszínes habarást. Mikor a tejszínnel csomómentesre kevertem, utána még vízzel higítottam. A mártást forrás után még 4 percig főztem, aztán behabartam. Állandóan kevergetve hagytam fölforrni. Forrás után még 1 percig főztem.

A mártás sűrűségén vízzel tudunk állítani a végén.

Ez a mártás nem egészen tíz perc alatt elkészül. Több idő, míg azt a kevés meggyet kimagozzuk... Nagyon-nagyon-nagyon finom húsival és darával. Mindenképpen kóstoljuk a végén, mert kellhet bele még vagy só, vagy cukor, vagy egy kis citromlé. Ezt a mártást is "szájjal" főzzük - csak kóstolással tudjuk igazán finomra ízesíteni. Ne féljünk attól, hogy édesre csináljuk. Édesen az igazi. A sós hús mellé fantasztikus ízélmény. És a színélményről még nem is szóltam... Elképesztően gyönyörű színe van!

Pirított dara: személyenként 3 púpos evőkanál dara, forró víz, só, személyenként 1 teáskanál olaj. A darát az olajon megpirítom, aztán sózom, majd apránként fölöntögetem forróvízzel. Mindig megvárom, míg a dara fölveszi a folyadékot.
Ha nem akarunk szöszölni a darával, akkor kuszkuszt is adhatunk mellé - majdnem ugyan az, mint a dara, mert a kuszkusz apró búzatöret. A kuszkusszal csak annyi a dolgunk, hogy egy tálba tesszük, dupla mennyiségű forróvízzel felöntjük, jól letakarjuk és hagyjuk állni10-15 percig, míg a kuszkusz beszívja az összes vizet. És voilá, készen is van.

Szőlőlevelek eltevése dolmadeshez

Tavaly már írtam a dolmades-ről, ami töltött szőlőlevél. Tölteléke lehet fűszeres rizs, vagy rizses hús, vagy tisztán hús is. A töltike - nálunk így hívják - az egész mediterraneum jellegzetes étele, sőt az arab térségeké is. Én a dolmadessel úgy vagyok, mint a japánok a szusival. Egyszerűen imádom. Minden nap meg tudnám enni. A rizsest. Én a sima rizsest szeretem a legjobban, és azt is hidegen.



Ehető persze melegen is, akkor citrommártást, avgolemono-t adnak mellé, ami így készül: 1 tojás, 4 evőkanál citromlé, némi keményítő kell hozzá. A tojást sárgájára és fehérjére kettéválasztjuk. A fehérjét felverjük egy evőkanál vízzel, majd hozzákeverjük a sárgáját. A citromléhez hozzáadunk kevés keményítőt (érzéssel) és hozzákeverjük a tojáskeverékhez. A tojáskeveréket mixerrel keverjük és apránként teszünk hozzá a dolmades főzőlevéből. A mártásnak sűrűnek kell lennie. (Nikos Tavridis receptje)

Tulajdonképpen egész nyáron szedhető szőlőlevél, de az igazán zsengék, igazán dolmadesnek valók így nyár elején szerezhetők be. Nekem szerencsém van, mert egész nyáron tudok szedni - szomszédasszonyom telkén rengeteg vadszőlő van. A szőlőlevél is jó, de cakkosabb, nehezebb betölteni. A vadszőlőlevél szép kerek, könnyű vele dolgozni. Azért is most célszerű bespájzolni belőle, mert permetezett levelek nem alkalmasak.

Idelinkelem az én dolmadesemet, amit tavaly írtam le. Kattints ide: dolmades.

És találtam arab, húsos változatot is, ez egy szír étel:
Varak el ajnab mahsi vagy dolma vagy jabrak

Hozzávalók:
30 db szőlőlevél
25 dkg rizs
25 dkg darált hús (bárány vagy marha)
1 hagyma
2 paradicsom
1 csomag petrezselyemzöldje
1 kávéskanál só
őrölt bors
1/2 kávéskanál fahéj
5-6 gerezd fokhagyma
1 citrom leve
1 evőkanál szárított fodormenta

Néhány percre tegyük forró vízbe a zsenge szőlőleveleket, majd készítsük el a tölteléket. A rizst forró vízben jól megmossuk, majd megszárítjuk és összekeverjük a darált hússal, az apróra vágott hagymával, paradicsommal, petrezselyemzölddel, sóval, borssal, késhegynyi fahéjjal. A szőlőleveleket fektessük fényes felével lefelé, és a száras végéhez közelebb tegyünk rá egy kanál tölteléket. A levél tövét hajtsuk a töltelékre, majd jobbról, balról annyit hajtsunk a levélből rá, hogy középen kb. 4-5 centiméteres csík maradjon, majd göngyöljük fel a levelet a töve felől egészen a hegyéig, jó szorosan, hogy keskeny, 4-5 cm hosszú, kemény kis rudacskát kapjunk. Töltsük sorra a leveleket, amíg a töltelék el nem fogy. Egy lábas alját rakjuk ki a maradék levelekkel vagy paradicsomszeletekkel, és nagyon szorosan rakjuk sorba egymás mellé majd fölé a töltelékeket. Közben itt-ott dugdossunk közé fokhagymagerezdeket. A tetejére egy kisebb tányért tegyünk nehezéknek, hogy a lobogó vízben ki ne nyíljanak a levelek. Öntsünk rá 2 dl vizet és citromlevet. Fedjük be, és igen lassú tűzön pároljuk legalább 2 óra hosszat, majd egy evőkanál szárított, morzsolt fodormentát dobjunk rá, és főzzük még 20 percig. (forrás ITT.)


A szőlőlevél tölteléke tulajdonképpen bármi lehet, és bárhogy ízesíthető. A variációk számának csak képzeletünk szabhat határt. Bármilyen hús használható hozzá, sőt halas dolmadest is készíthetünk. Vega variációinak száma is egyenlő a végtelennel.

Találtam egy jó videót (kattints a videó szóra) is most: a hölgy bemutatja, hogyan kell elkészíteni ezt az egyszerű, de gyakorlatot és türelmet is kívánó ételt. Megéri a munka vele, mert tényleg isteni. Amint látható volt, egy üvegből vette elő a szőlőleveleket a hölgy.

Tehát a szőlőlevelek eltevése: A szőlőleveleket megmossuk, a szárát kivágjuk. Fél percre lobogó forró vízbe tesszük, majd csap alatt hidegvízzel lehűtjük. Körülbelül tíz szőlőlevelet egymásra fektetünk és föltekerjük. Ezeket a kis tekercseket tesszük állítva szorosan egymás mellé egy szélesszájú üvegbe. Mikor tele az üveg, teszünk a tetejére vagy műanyag savanyúságlenyomó szerkentyűt (lehet kapni), vagy rövidebbre tört hurkapálcikákákat. Aztán felforralt, majd langyosra hűlt sós vízzel felöntjük. A vízhez literenként 1 és 1/2 evőkanál sót adunk. Teljesen el kell lepnie a szőlőleveleket. Végül kevés olajat öntünk a tetejére. Ez légmentesen lezárja. Folpackot teszünk az üveg tetejére, majd rácsavarjuk a fedőt is. Célszerű akkora üvegekben eltenni a szőlőlevelet, amennyi kell majd egy-egy főzéshez. Tehát ha kibontunk egy üveget, az összes levelet fel fogjuk tudni használni.
Használat előtt mossuk le a leveleket, és áztassuk pár percig forró vízben.

Húsgombócok vörösboros paradicsomszószban

Amikor úgy érezzük, itt a világ vége, és ismeretlen terepre jutottunk, a bátorság próbája az, ha meg merünk maradni ezen a senkiföldjén, és nem keresünk magunknak fogódzókat. A spirituális utazás végén semmiféle üdvösség és mennyország nem vár ránk.

(Pema Chödrön)

Ez az étel is az egyik olasz szakácskönyvemből való. Tegnap hely híján a fagyasztóból elő kellett vennem egy darálthúst, ahhoz kerestem reggel ötletet.

Hozzávalók 4 főre:

60 dkg darálthús (lehet marha és lehet sertés vagy akár szárnyas is),

1 és 1/2 zsömle,

tej,

5 dkg házi, füstölt nyers parasztsonka,

pár szem kapribogyó,

1 kisebb csokor petrezselyemzöld,

6-8 levél zsálya,

1 hámozott paradicsomkonzerv vagy egy nagyobb dobozos sűrített paradicsom vagy natúr paradicsomlé,

1 teáskanál kristálycukor,

2 csapott evőkanál reszelt parmezán,

1- 2 dl vörösbor,

1 tojás,

1 kisebb sárgarépa,

1 fél teniszlabdányi zeller,

1 közepes fej vöröshagyma,

só,

frissen őrölt bors,

3-4 evőkanál olívaolaj.

A zsömlét tejbe beáztattam. A sonkát kis kockákra felvágta és a darált húshoz tettem egy tálba. A petrezselymet is aprítottam, ez is a darált húshoz került, a kinyomkodott zsömlével, a parmezánnal, sóval, borssal és a tojással együtt. Kézzel jól összedolgoztam, majd kis, pingponglabda méretű gombócokat formáztam a masszából.

Aztán megtisztítottam a zöldségeket és vékony csíkokra, majd kockákra vágtam. A vöröshagymát is kockáztam. Egy nagy, magasabb falú serpenyőben elősütöttem a gombócokat olívaolajon, majd félretettem őket egy tálba. A vöröshagymát és a zöldségeket megpároltam a visszamaradt olajon fedő alatt, aztán felöntöttem a paradicsomlével és hagytam 5 percig rotyogni. Ekkor botmixerrel rusztikusra pürésítettem a szószt. Beleaprítottam a zsályaleveleket, sóztam, cukroztam és vörösbort öntöttem hozzá. Aztán beletettem a gombócokat és fedő alatt még 25 percig főztem. Spagettivel tálaltam.

Nagyon finom, és viszonylag gyorsan el is készül.

Hagymás rostélyos

Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, a szemnek láthatatlan.

(A. de Saint-Exupéry)

Egy újabb klasszikus. Bár nem klasszikus módon készítem. Ha itthon vagyok és tehetem, minden fajta szelet húst - pl. a cigánypecsenyét is -, inkább párolom. Pontosabban elősütöm és párolom. Nem rajongok a hirtelensültekért, mert nem könnyű elkészíteni sem őket, ráadásul nem csak sütni kell e villámmódon, de elfogyasztani is. Ha egy hirtelensült kihűl, vagy áll egy kicsit, fogyaszthatatlan lesz - legalábbis nekem. A hirtelensülteknél nagyon nem mindegy, milyen hőfokon és mennyi ideig sütjük. Ezen áll vagy bukik minden. És a hús minőségén, amit sajnos inkább nem minősítenék... Ha én lennék a mezőgazdasági miniszter, csak szabadon és természetesen tartott állattartást engednék. Az összes nagyüzemet bezárnám...

Na, szóval egy hirtelensült akkor marad puha, ha a közepe kicsit nyers marad. Én pedig egyáltalán nem rajongok a véres vagy majdnem véres húsokért. Meghagyom az angoloknak, egyék csak.

Az én hagymás rostélyosom nagyon ízletes és porhagyósan puha lett. A hagymakarikák viszont ropogtak rajta - tényleg finom volt.

Hozzávalók 4 főre:

személyenként étvágy szerint 25-35 dkg marhahús: fehérpecsenye vagy más színhús;

mustár;

só;

frissen tört bors és köménymag;

4-6 nagyobb fej vöröshagyma;

olaj.

A hússzeleteket kiklopfoltam, majd alaposan bekentem mustár és olaj keverékével. Egy egész napra hűtőbe tettem lefedve pácolódni. Másnap mozsárban durvára törtem színes borsot és köménymagot - ezzel és sóval fűszereztem a húsokat. (Mikor pácolunk, ne tegyünk sót a páckeverékbe. Csak sütés előtt sózzunk.)

Egy nagy serpenyőbe 3 evőkanál olajat tettem és jól fölhevítettem. A hússzeleteket így hirtelen átsütöttem, hogy kérget kapjanak. Mikor mind készen volt, az addig félretetteket is visszatettem a serpenyőbe és vizet öntöttem rá. Majdnem ellepte a hússzeleteket. Fedő alatt, kis lángon pároltam. Másfél óra múlva a hús omlósan puha lett. Ekkor zsírjára sütöttem, vagyis hagytam az összes vizet elfőni róla, csak egy nagyon kevés szaftot hagytam alatta.

Mikor már láttam hogy hamarosan kész a hús, a hagymát kicsit vastagabb karikákra vágtam egy tálba. Lisztet szórtam rá és jól elkevertem, hogy mindenütt érje a karikákat a liszt. Bő és jó forró olajban ropogós-pirosbarnára kisütöttem. Szalvétára szedtem ki, hogy az olaj lecsöpöghessen.

Burgonyapürével, és hagyományos fejes salátával tálaltam.

Ez az étel is alkalmas grillen sütésre. A hagymakarikák helyett egyszerűen csak húzzuk nyársra hagymákat és süssük meg.

*

Majoránnás pecsenye

Hozzávalók 4 főre:

4 nagy szelet tarja,

1 közepes fej vöröshagyma,

4 gerezd fokhagyma,

mustár,

3 evőkanál olaj,

só,

őrölt bors,

1 evőkanál majoránna,

1 csipetnyi cukor,

1 teáskanál sűrített paradicsom,

1 teáskanál szójaszósz.

A húst sóztam, borsoztam és megkentem mustárral. Egy serpenyőben olajon nagy lángnál mindkét oldalát 3-3 percig sütöttem, aztán kicsire vettem a lángot és hozzáadtam a rusztikusra szelt vörös- és fokhagymát. Ízesítettem sűrített paradicsommal, szójaszósszal, egy leheletnyi cukorral és jó sok majoránnával. Mindig öntöttem rá 1-2 dl vizet, abban párolódott meg úgy egy óra alatt. A végén szép sűrű szaftja lett. Köretként hajában vagy simán főtt burgonya, párolt rizs, dödölle, bármilyen gabonaféle - bulgur, köles, árpagyöngy - ajánlható.

Készíthető marhahúsból, vagy szárnyasból is.

Házi savanyúsággal, vagy káposztasalátával isteni.
Úgy is készíthető, hogy kevés szalonnát is teszünk bele az elején, és a húst nem szeletekre vágjuk, hanem vékony csíkokra, még hamarabb elkészül.

Íme pár szó erről a nagyon finom és a magyar konyha egyik legjellegzetesebb fűszeréről:

"A szárított, összemorzsolt föld feletti részek 0,5-0,9% illóolajat, cserzőanyagot (rozmaringsav, klorogénsav, kávésav), triterpén savakat (olenol-, urzolsav) tartalmaznak. Illóolajában terpén szénhidrogéneken kívül terpén alkoholok is kimutathatók (terpinén, pinén, szabinén stb.). A fűszeres ízű, kissé hűsítő, kesernyés herbát a gyógyászatban gyomor- és bélbántalmak ellen, nyugtatónak használják. A majoránna régóta igen kedvelt és elterjedt fűszer, a húsiparban szinte nélkülözhetetlen. Töltelékárukon, vadhúsból készült ételeken, frissensülteken kívül levesek, főzelékek ízesítésére is kiválóan alkalmas. Az ókorban szent növénynek tartották, a boldogság szimbóluma volt. A gyógyászatban hagyományos, emésztésre ható hatása mellett fokozatosan terjed a légzési nehézségek, valamint az ízületi gyulladások kezelésében."

(Terebess konyhakert)

A megvadult pulykacomb esete - avagy dinoszauruszcsülök 'a la duende

"Végül is ketten maradnak
Isten és a bor."

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)

 

Ezt az ételt közkívánatra főztem tegnap. ZinczyKa emlegette ugyanis, hogy nagyon szereti a vadételeket, keressek mán neki jó recepteket. Már egyszer készítettem, akkor igazi szarvashúsból. Akartam venni tegnap, de vasárnap elég szegényes a kínálat: csak vadapró hús volt, az is fagyasztava. Viszont megláttam a pultban ezt a szép pulykacombot. Lelki szemeim előtt megjelent ősünk képe, amint ilyen szép méretes dinoszauruszlábikrát majszol a tűz mellett elégedetten, és még jókat csámcsog és cuppog is hozzá... A képzelet nagy teremtőerővel bír: így vadult meg a pulykacomb...

(Nem beszélve róla, mindössze komoly 400 forintomba került eme ízletes darab. Kb 2 nagyétkű férfiembernek elég. Vagy három kisebb étkű nőneműnek.)

Hozzávalók a mártáshoz:
1 nagy sárgarépa,
1/2 normále méretű zeller,
15-16 db kicsi vöröshagyma (vagy két nagyon nagy vöröshagyma),
2 babérlevél,
2 kisebb rozmaring-ág (szó szerint a hó alól bányásztam elő),
pár ágacska kakukkfű,
1 teáskanál méz,
1 evőkanál sűrített paradicsom,
2 dl száraz vörösbor,
só,
őrölt bors,
2 dkg vaj,
ribizli zselé.
A húshoz:
só, őrölt bors,
mustár,
5-6 gerezd fokhagyma.

A húst bevágtam több helyen a csontig, jó alaposan besóztam, borsoztam, bekentem mustárral és a beirdalt részekbe félbevágott fokhagymagerezdeket dugdostam. Vajon egy jó nagy serpenyőben körbesütöttem, majd tepsibe tettem.

A megmaradt vajon a darabokra vágott zöldségeket is elősütöttem sóval, őrölt borssal, a fűszerágakkal, sűrített paradicsommal, babérlevéllel és mézzel.

Mikor szépen megkaramellizálódak, a hús köré rendeztem őket és még az egészet meglocsoltam egy kevés olívaolajjal is, plussz még kb. 2 deka vajat is daraboltam rá.

Aláöntöttem vagy fél liter vizet és kb. 2 dl száraz vörösbort, és az egészet fóliával lefedtem. Feles lángnál kicsit erősebb tűznél sütöttem 2 órán át, végül eltávolítottam a fóliát, majd teljes lángon rápirítottam kissé a húsra.

Mikor elkészült, még mindig jó sok leve maradt, ami kellett is a mártáshoz.

A húst kiemeltem, egy deszkára tettem, a fűszereket eltávolítottam róla. A zöldségek közül is kivettem a babérleveleket, fűszerágakat, majd az egészet egy lábosba öntöttem át és botmixerrel pürésítettem. Jó sűrű és isteni finom mártást kaptam eredményül, még higítanom is kellett egy kis vízzel. Olyan igazi barnamártás íze volt. A legvégén ribizli zselét kevertem még a mártáshoz. (Milyen jó hogy anyu tett el, mint mindig szokott - ribizlizselét. A kedvencem...) Isteni finom lett! A seízű pulykacombból valami nagyon ízletes, porhanyós gyönyörűség alakult.

Burgonyakrokettel tálaltam. Vagyis golyóval, mert ez így gyorsabb volt és gusztább is.

De szerintem párolt rizzsel is finom, vagy dödöllével is. És jó ez marhából is, vadból is, sertésből is, szóval mindenhogy nagyon finom.

Burgonyagolyóbisok: a sós vízben főtt krumplit leszűrtem, áttörtem alaposan és hagytam teljesen kihűlni, megdermedni. Hozzáadtam egy tojást, 1 teáskanál búzadarát és annyi lisztet, hogy formázható masszát kapjak. Golyóbisokat sodortam a tésztából, zsemlemorzsában megforgattam és bő, gyöngyözően forró olajban hirtelen kisütöttem.

P.s.: Remélem, tetszeni fog. És nincs benne se tejföl, se tejszín! :)

Jaj, egy fontosat majdnem elfelejtettem. Ha vadból vagy marhából készítjük, érdemes előkészíteni a húst. Nekem két módszerem van. 1: annyi olajba teszem a húst, ami ellepi, és 2-3 napra hagyom is benne. Teljesen légmentesnek kell lennie. 2: fölöntöm annyi tejjel, amennyi ellepi, és 24 óráig hagyom állni a tejben. Utána természetesen le kell öblíteni. Legutóbb, mikor vadból készítettem, a tejes variációt csináltam. Elvette a vadnak azt a nagyon jellegzetes ízét és szagát, plussz isteni porhanyós lett a hús. Olajban is szoktam pácolni, ugyanolyan finom az eredmény. Az olajos pácot néha úgy csinálom, hogy mustárral bekenem a húst, és így öntöm fel olajjal.

Zen a konyhában: húsos ravioli

A hedonisták gyorslifttel mennek Istenhez.

(Sofia L. Devi)

Előre bocsátom, sajnos még soha nem ettem valódi olasz raviolit. De egy eredeti olasz szakácskönyvből van a recept, és csörgedezik bennem némi olasz vér, cirka 1/8-as arányban. Ez számít vajon a hitelességhez?!
Ez az étel igazi zen gyakorlat. Nekem ne mondja senki, hogy a való élet nem egyeztethető ösze a meditációval. Ezt a tésztát csak gyakorló buddháknak ajánlom, mert megkívánja a valódi jelenlétet és rettentő türelem kell hozzá. (De persze tudjuk, mindenki potensen buddha...)
Az is készítheti, aki éppen agycsillapításra vágyik. A "szedjen hangyát" konyhai válozata. :-)
Tehát, utolsó figyelmeztetés: csak akkor álljunk neki, ha van időnk, kedvünk pepecselni!

Hozzávalók:
A tésztához:
40 dkg liszt,
3 tojás,
só,
annyi víz, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk.
Töltelék:
40 dkg kétszer darált hús,
tejszínes krémsajt,
2 evőkanál olívaolaj,
só, őrölt bors,
1 kisebb fej vöröshagyma.
A szószhoz:
6-8 gerezd fokhagyma,
3 evőkanál olívaolaj,
2 hámozott paradicsomkonzerv,
só,
némi cukor,
bazsalikom,
zsálya.

Az apróra kockázott vöröshagymát az olívaolajon megfuttattam, majd hozzáadtam a darált húst is. Sóztam, borsoztam, puhára pároltam. Mikor kihűlt, kevertem hozzá annyi krémsajtot, hogy összeálljon a darálthús - nem kell bele sok.
A lisztet elkevertema sóval, hozzáütöttem a tojásokat és annyi vízzel tésztává dolgoztam, hogy se túl kemény, se túl puha ne legyen. Több bucira osztottam, és mindegyikkel a következőképpen jártam el:
Jól kinyújtottam, aztán pizzavágóval 6-szor 6 cm-es kockákra vágtam. Mindegyik közepébe egy kis kanálnyi töltelék került. A tésztát háromszög alakban hajtottam össze, és lisztezett villával jól összenyomkodtam.
Forrásban lévő sós vízben főztem ki.
A mártás:
A fokhagymát vékony szeletekre vágtam és kevés sóval megfuttattam az olívaolajon, majd hozzáadtam az apróra kockázott konzervparadicsomokat. Sóztam, nagyon pici cukrot adtam hozzá, zsályával és bazsalikommal fűszereztem. Jól beforraltam.
Reszelt parmezzánnal tálaltam. Igaz, nekem csak olyan szárított-szerű volt itthon, de errefelé nem nagyon kapni igazi parmezánt, sajnos.

Indiai rablónyárs

.

Ha szabad kívánsz lenni,

Tudni, hogy te vagy Magad,

Mindezt látni;

A tudatosság szíve.

Tedd félre a tested.

A tudatosságban ülj.

Egyszerre boldog leszel,

Örökké nyugodt,

Örökké szabad.

Alaktalan és szabad,

Az érzékek határán túl,

Mindent látsz.

Hát légy boldog!

Rossz vagy jó,

Öröm és baj,

Mindez az elméd szülötte.

Nem a tiéd.

Mindenhol vagy,

Örökké szabad.

                                              (Bhagavad Gita, a tudatosság szíve)

Elméletileg tandori csirkére készültem. De keveselltem a csirkemellet amit vettem, így átkalibráltam az agyam a rablóhúsra. Aztán fejen talált az isteni szikra: a kettő egy is lehet. A szintézis jól sikerült, a fejem is még egyben.

De tandorinak nem nevezhetem, mert

1. nem tandorban sült (ugyanis a tandori csirke arról a különleges sütőalkalmatosságról kapta a nevét, amiben sül: ez egy mély, csőszerű kemenceszerűség),

2. sajnos nincs birtokomban sem az eredeti recept, sem tandori masala.

A neten kutattam receptek után és azt hiszem, a Mindmeggettén találtam a kiinduló leírást.

Tandori vagy nem tandori, mindenkinek nagyon ízlett.

Hozzávalók 4 főre:

2 csirkemell.

A páchoz:

1 natúr joghurt,

1 kicsi sűrített paradicsom,

1-2 piros chilipaprika,

1 evőkanál olaj,

1/4 citrom leve,

1 gerezd fokhagyma,

1/2 diónyi friss gyömbér,

1 mokkáskanál koriandermag,

1/2 mokkáskanál köménymag,

1/2 mokkáskanál kurkuma,

2 db zöld kardamommag,

2 teáskanál méz.

A nyársra még:

1 és 1/2 alma,

2 nagy fej vöröshagyma.

Én csontos csirkemellet veszek mindig, mert a csontokat el szoktam tenni a fagyasztóba. Majd valamikor jó lesz egy csont- vagy húslevesbe.

A csirkemelleket tehát kicsontoztam és nagyobbacska kockákra vágtam.

Egy akkora tálba öntöttem a joghurtot, amekkoráról sejtettem, hogy beleférnek majd a csirkemellkockák is, és belekevertem a fent felsorolt összes fűszert. A koriander-, kardamom-, köménymagot mozsárban összetörtem. A fokhagymát reszeltem, a chilit nagyon apróra vágtam. Az én keverékem messze nem lett olyan hupipiros, mint amilyen az indiai keverék - mint megtudtam, ételszínezéktől kapja az erős bíbor árnyalatát. De lehet beletenni egy kevés céklaport, és máris olyan lesz, mint az eredeti.

Ebbe a pácba kevertem bele a csirkemellkockákat, lefedtem és egy éjszakára hűtőbe tettem. Másnap készítettem el a nyársakat belőle. Az almát kockáztam, a hagymát nagyobb darabokra vágtam. A sort hagymával kezdtem, majd hús, aztán alma, hús, hagyma, hús, alma, stb. Hagymával fejeztem be, mert az jó szorosan megáll a nyárson, így biztosan nem csúszik le semmi róla. Igen, majd elfelejtettem. A húst csak a sütés előtt, a nyárson sóztam meg.

Serpenyőben kevés olajon, közepes lángon és fedő alatt minden oldalát körbesütöttem a nyársaknak. Lehet készíteni sütőben is ha több főre csináljuk, nem olyan macerás.

Szegfűszeges rizzsel, és körtelekvárral tálaltam.

A szegfűszeges rizs teljesen egyszerű, csak főzéskor teszek bele 3-4 szem szegfűszeget. Nagyon finom illatos lesz tőle a rizs.

Kelbimbóleves húsos galuskával

Minden dal véget ér egyszer.
A hangok közti csend azonban ne riasszon.
Az csak segít meghallani a muzsikát.

A csend nem a dal halála, csak háttere.
Végtelen tér, amelyben megszülethet, s aztán
elhalgathat.

A dal örökkévalósága nem hosszában,
hanem inzenzitásának izzásában rejlik.

A halál nem az élet ellentéte.
Csak a születésé.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 kg kelbimbó,
3 evőkanál olaj,
6-7 gerezd fokhagyma,
1 húsleveskocka vagy igazi húsleves,
só, őrölt bors,
2 dl tejföl,
1 dl tejszín,
2 csapott evőkanál liszt.
A galuskához:
15 dkg darált hús,
2 csapott evőkanál búzadara,
só,
diónyi jó apróra vágott vöröshagyma,
só,
1 tojás
kevés víz.

A fokhagymát lereszelve kevés sóval megfuttattam az olajon a félbevágott kelbimbókkal együtt, aztán fölöntöttem vízzel. Hozzáadtam a leveskockát, sóztam, borsoztam. Közben elkészítettem a húsos galuskákat is: a hozzávalókat összekevertem jó alaposan.
Mikor a kelbimbók megpuhultak, egy tompa késsel beleszaggattam a húsos masszát a levesbe. Végül a tejfölből, tejszínből és lisztből készült habarással sűrítettem.
Húsgombóckákkal azt hiszem, még finomabb lett volna. Majd legközelebb a búzadara helyett rizzsel keverem össze a darálthusit.
Gazdag ízű, selymes és laktató leves.

Főtt hús gombamártással, kölessel

"Vajon lehetséges ebben a világban ambíciók nélkül élni, vállalva önmagunkat? Ha felfedezzük végre, milyenek vagyunk - anélkül, hogy mások próbálnánk lenni -, alapvető átalakuláson megyünk keresztül. Szerintem lehet névtelenül, teljesen ismeretlenül, hírnév, ambíció és kegyetlenség nélkül élni ebben a világban. Nagyon boldogan élhet valaki, aki nem tulajdonít jelentőséget az énnek. Ez volna a helyesen felfogott nevelés egyik fontos eleme.
A világon mindenhol istenítik a sikert. Hallani történeteket a szegény fiúról, aki éjszakánként tanult, és bíró lett belőle, vagy aki újságot árult és milliomos lett. A siker dicsőítésével kábítják az embereket. A nagy siker azonban sok szomorúsággal jár együtt. Ennek ellenére legtöbben közülünk a siker elérésének kényszere alatt görnyednek. A siker sokkal fontosabb számukra, mint a bánat megértése és elűzése."

(J. Krishnamurti)

Ma erdőt jártunk, de nincs sajnos gomba. Két kis őzlábat találtunk csak, úgyhogy mártás lett belőle. Milyen szerencse, hogy tavaly jobb időnk volt, így van sok gombaporom. Kellett is a mártásba.
Hozzávalók 2 főre:
ha találunk, vagy tudunk venni, 2 maréknyi erdei gomba vagy
ugyanennyi laska vagy termesztett csiperke,
2 teáskanál gombapor,
2 evőkanál liszt,
1 gerezd fokhagyma,
1 evőkanál olaj,
2 dkg vaj,
kb. 4 dl tej,
só,
húsleves vagy ételízesítő vagy húsleveskocka,
kevés őrölt bors,
őrölt szerecsendió.

Az őzlábakat megmostam, daraboltam és az olaj és vaj keverékén sóval, borssal és a reszelt fokhagymával pirítani kezdtem. Mikor a levét elfőtte, megszórtam liszttel és úgy is kevergettem egy percig. Aztán lassacskán, állandóan elkeverve fölengedtem tejjel. Adtam hozzá kevés őrölt szerecsendiót, gombaport, és kevés ételízesítőt.
Levesben főtt hússal, és főtt kölessel tálaltam.
Vegáknak is ajánlom, pl spagettivel, meghintve frissen vágott petrezselyemzölddel.
Főtt köles: jól meg kell mosni, és a mennyiségének háromszorosa vízzel felengedni, kicsit megsózni, majd fedő alatt kis lángon addig főzni, míg a levét majdnem elfővi. Ekkor le kell a gázt zárni alatta, és még 10 percig hagyni fedő alatt, hogy a maradék vizet is beszívja, és a gőzben teljesen megpuhuljon. Hamar készen van, egyébként. Másik módszer az, mikor kevés olajon kicsit megpirítjuk, és úgy engedjük fel a háromszoros vízzel.

Húsleves - ajánlva akár Márton napra is

Az igazi egészség a boldogság, amely könnyen elérhető, mivel ez a kis dolgok boldogsága; olyan dolgok végzése, melyeket igazán szeretünk, időtöltés azokkal, akiket igazán kedvelünk. Ha követjük megérzéseinket, kívánságainkat, gondolatainkat és vágyainkat, az öröm és egészség mindig elérhető lesz számunkra.

(Edward Bach)

Kedvenc uram mától itthon van több napig, úgyhogy természetes volt, hogy főzzek egy jó húslevest. Mert hogy nem lehet kis adagban készíteni. A jó húsleves csontos húsokból készül. Eszünkbe ne jusson színhúsból csinálni, mert semmilyen íze nem lesz. Nem beszélve arról, hogy a színhúsok általában szárazak is, amik szintén nem valók egy jó húslevesbe. Ha nem egész szárnyasból készítjük, farhát és szárnya mindenképpen kerüljön a levesbe. Disznóhúsok közül a karaj csontja, a lapocka- és tarjacsontja nagyon ízletes levesbevaló. Marhahúslevesbe legfinomabb a farok - az ököruszály. Utolérhetetlenül finom levest lehet készíteni belőle.

A húsleves egy olyan leves, ami akár hétköznapokon, akár ünnepnapokon kerüljön is az asztalra, mindenképpen különleges, finom, és bármilyen ételsorba beleillik.

Én most egy szép vastag pulykanyakat vettem, és volt még a hűtőben egy nagy darab tarjacsontom is hozzá. Ha igazán stílusos lettem volna, libából főztem volna a levest. Holnap ugyanis Márton-nap lesz. "Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik." Tartja a népszáj. No de sebaj.

Hozzávalók:
1 szép méretes pulykanyak (70-80 dkg),
vagy egy darab karaj- vagy tarjacsont (70-90 dkg) vagy ugyanennyi csontos marhalábszár vagy kacsa vagy libaaprólék,
3 szál sárgarépa (25 dkg),
2 szál fehérrépa (10 dkg),
1 darabka zeller (5-10 dkg),
1 csokor petrezselyemzöld,
2 db kelbimbó vagy 1 kelkáposztalevél,
1 darabka karalábé (5 dkg),
1 közepes fej vöröshagyma (7-10 dkg),
2 nagy gerezd fokhagyma,
4 teáskanál só,
10-12 szem egészbors,
1 pici darabka friss gyömbér,
1 pici darabka szerecsendió,
10-12 szem koriandermag,
1 mokkáskanál kurkuma.

A húst jól megmosom, és hideg vízben fölteszem főni egy 5 literes nagy fazékba. Míg fölforr, megtisztítom a zöldségeket. A hús forrása után egy evőkanállal a habot leszedem a tetejéről, majd hozzáteszem a zöldségeket és a fűszereket is. Addig míg újra fölforr, vigyázok a levesre, mert úgy kell beállítani a lángot, hogy épp csak pötyögjön, finoman csak. Ha sikerül, biztosan szép tiszta levest főzünk. A másik titok, hogy nem szabad hozzányúlni a fazékhoz, nem szabad a hozzávalókat "kevergetni". Mikor kóstoljuk, csak finoman, olyan helyről, ahol hozzáférünk a kanállal. Egy jó húsleves 4-5 órán át fő, a marhahúsleves még tovább, legalább 6 órán át. Ezért nem szabad buzogva forrnia, csak finoman gyöngyöznie.

Mikor elkészült, a tetejéről a zöldségeket eltávolítottam, a húsokat is kiemeltem és egy sűrű szűrőn átszűrtem a levét. A húslevest mindig le kell szűrni mikor elkészült, mert ha bennmaradnak a zöldségek, másnap megédesedik tőle. A levestésztát is külön kell kifőzni sós vízben, majd leszűrni, lecsepegtetni, és egy külön kis tálkában tartani a hűtőben. A húsdarabokat viszont vissza lehet tenni a leszűrt lébe, ha nem fogy el mind.

A húsleves betétje bármi lehet, amit szeretünk: cérnametélt, lúdgége, eperlevél, maceszgombóc, tojás, palacsintacsíkok, stb... Én leginkább a cérnametéltet és a házi reszelt tésztát szeretem benne. Anyu kedvence volt a reszelt tészta (ismertebb nevén tarhonya), és az enyém is, szerintem ezzel a legfinomabb a húsleves.

A jó hús- vagy csontleves ezenkívül rengeteg más levesnek is az alapja, vagy például jó olaszos rizottot is jó húslevessel lehet készíteni. De a fokhagymás zsemlemártás is húslevessel készül, ami mellé igazán finom a levesben főtt hús.

Húsgombócot is főzhetünk a csontról lecsipegetett dirib-darab húsokból. Kell 35-40 dkg főtthús ledarálva, 2 tojás, 1 evőkanál olívaolaj vagy más zsiradék, 1/2 fej vöröshagyma szintén darálva, kb. 6 csapottabb evőkanál liszt - vagyis annyi, amennyivel egy viszonylag lágy, de formázható masszát kapunk. Fűszerek ízlés szerint mehetnek bele, a petrezselyemzöld nagyon illik bele például.
A masszát hagyjuk mpihenni egy órácskát a hűtőben, s utána főzzük ki. Ezért is nem kell túl keményre csinálni, mert amíg pihen, a lisztszemcsék megduzzadnak, és sűrűsödik a massza.

Chili con carne

Erről az ételről mindig Colombo hadnagy jut eszembe. Tudjátok... mindig chili con carne-t eszik, ez a kedvence. 

 

Hozzávalók 4 főre:
70 dkg marhanyak,
1/2 liter száraz vörösbab,
2 közepes-nagyobbacska fej vöröshagyma,
2-3 gerezd fokhagyma,
4 evőkanál olaj,
2 teáskanál cayenne-bors, vagy csípős pirospaprika, vagy sima pirospaprika,
1 mokkáskanál darált erőspaprika,
3-4 chilipaprika,
őrölt bors,
1 darabka fahéj,
1/2 teáskanál koriandermag,
1 csapott teáskanál köménymag,
1 csapott mokkáskanál kakaópor,
1 kisebb babérlevél,
1/2 csillagánizs,
5 normale paradicsom (vagy egy olyan hámozott paradicsomkonzerv télen),
2 teáskanál kokoricakeményítő v. kukoricaliszt.

A tortillához:
20 dkg kukoricaliszt,
5 dkg fehér finomliszt,
csipet só,
és annyi víz, hogy közepesen kemény, gyúrható tészta legyen belőle.

A vöröshagymát apró kockákra vágva sóval üvegesre dinsztelem az olajon, aztán beleteszem az apróbb kockákra vágott marhahúst (vagy darált húst aki azzal szereti, én az apróbbra vágott húsosat kedvelem), a pirospaprikát, a fokhagymát kisebb darabokra vágva, és a fűszereket is. A kömény- és koriandermagot mozsárban jól áttörtem, úgy tettem az ételbe. Hozzá jön még a paradicsom lehéjazva és felkockázva és kevés víz. (A babérlevél a babhoz megy.) Akik nagyon erősen szeretik (én pl.), tegyék bele nyugodtan még azt a 3-4 darab chilit is, egészben. Pörkölt állagúnak-sűrűségűnek kell lennie, csak az ízesítése más. Ezután fölteszem az előző este beáztatott babot is sós, babérleveles vízben főni.

Mikor a hús is, bab is puha, összeöntöm a kettőt, a bab levéből csak annyit téve hozzá, amennyi kell, és még tíz percig együtt főzöm. Végül kukorica keményítővel vagy kukoricaliszttel besűrítem. Tortillával tálalom. Ha éppen van itthon hozzá konzerv vagy fagyasztott kukorica, azt is szoktam tenni hozzá. De nem mindig van. 

 

Vega chili con carne: ugyanígy, ugyanezzel a fűszerezéssel készül. A lényeg, a titok a vega változatnál csak annyi, hogy ugyan annyi ideig kell a pörköltalapot rotyogtatni, főzni a fűszerekkel, mint amíg a bab is puhára fú a vízben. Mert így van ideje igazán összeállni az alapnak, és olyan kerek, tökéletes íze lesz, hogy a hús nem is hiányzik belőle... A babot mindenképpen, mindkét verziónál külön kell teljesen puhára főzni, mert a paradicsom megkeményítheti és sosem lesz puha. A fenti négyszemélyes adaghoz kell 60 dkg szárazbab és egy konzerv kukorica.

Tipp: a vega változatot a fentiek szerint szoktam készíteni bab helyett csicseriborsóval is.

 

És szeretném megjegyezni, hogy a nem csípős chilisbab az NEM chilisbab, az babos hús... Nem véletlenül híjják úgy hogy CHILI con carne... Én készítettem már teljesen csípős-mentesen is, vendégek miatt. De nem ugyanaz, teljesen más az összhatás, meg sem közelíti a csípős változatot.

Gulyásleves

A legnagyobb igazság, amivel szembe kell néznünk - s ami valószínűleg megfoszt életem hátralévő részében a jókedvre való hajlamtól - az, hogy szerintem az emberek le se szarják, hogy fennmarad-e ez a bolygó, vagy sem. Nekem úgy tűnik, mintha mindenki úgy élne, mint a Névtelen Alkoholisták: egyik napról a másikra. És mintha mindenkinek elég lenne még néhány nap. Nagyon kevés olyan embert ismerek, aki az unokái világáról álmodozik.

(Kurt Vonnegut)

Hozzávalók 8-10 főre:
1,5 kg marhahús (lábszár vagy lapocka),
5 közepes nagyságú burgonya,
1 nagyon nagy fej, vagy két közepes fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma egészben,
5 evőkanál olaj,
1 közepes fehérrépa,
2 közepes sárgarépa,
1 darabka zeller,
2 kisebb paradicsom,
1 sárga paprika,
1 piros csípős paprika,
só,
1 teáskanálnyi egészbors,
1 teáskanálnyi köménymag,
2 babérlevél,
2 teáskanál pirospaprika,
1 teáskanál ételízesítő.

Gulyást képtelen vagyok kisebb mennyiségben készíteni. Javaslom, aki nem egy hadsereget lát vendégül, csinálja a fele mennyiséget. Második fogásnak is készíthetünk klasszikusokat: túrós csuszát, grízes tésztát (a kedvencem), diós- vagy mákostésztát, palacsintát, barátfülét, vagy valamilyen kelt tésztát: buktát, fánkot, túrósbagyut, stb...

Lássuk a gulyást: Az apró kockákra vágott vöröshagymát az olajon üvegesre párolom, majd a kockázott húst hozzáteszem, a pirospaprikát is, és kevés vizet gyorsan aláöntök. Sózom, és hagyom nagy lángon rotyogni vagy tíz percig, aztán felöntöm 3-4 liter vízzel. Hozzá teszem a kisebb darabokra vágott zöldségeket is, és a fűszereket is. Mikor puha a hús benne, beleteszem az apróbb kockákra vágott burgonyát is, és annak puhulásáig főzöm. (Ha nagyon elfővi a levét, pótolom, mikor a krumplit is beleteszem a levesbe.)

A végén a nem belevalókat kiszedegetem: paradicsomhéj, paprikahéj, stb.

Friss kenyérrel tálalom.

Néha csipetkével készítem, Alföldön így szokás. Ehhez az adaghoz 2 egész tojás kell, némi só, és annyi liszt, hogy jó kemény tészta legyen belőle. A tésztát aztán kis gombócokká kell csipkedni: a hüvelyk- és a mutatóujjal lecsippentünk egy kis darabot és a két ujjunk között kis gombóccá formáljuk. Nagyjából borsónyi méretűeket kell gyártani. (Nem egy gyors munka... )

Gulyás készülhet sertés vagy szárnyashúsból is. A csipetke pedig Alföldön és a cigány konyhában egy klasszikus tésztaféle, a cigány konyhában nem csak levesbetétként szolgál, de köretként is, például lecsós ragukhoz (lecsós máj).