Csőben sült gombás töltött tojás

"- Az ember tényleg változtathat a múlton? - érdeklődött Artúr.

- Természetesen - válaszolt Merlin. - Ti, halandók beleéltétek magatokat, hogy a múltból születik a jelen, s a jelenbó1 a jövő. Ez önkényes szemléletmód. Képzeld el saját tökéletes jövőképedet! Lásd magadat úgy, hogy minden vágyad teljesült!

Artúr előtt hirtelen felsejlett Camelot minden dicsőségében.

- Jól van. Most őrizd meg e jövőkép emlékét, és térj vele vissza a jelenbe! Engedd, hogy ez a kép a mostani pillanattól kezdve befolyásoljon! Ha békét, elégedettséget és félelem nélküliséget képzeltél el, kezdd el máris megélni! Hagyd el a harag, a félelem vagy a hiányérzet emlékképeit, s helyettük idézd fel a jövőképed emlékét! Temesd el a múlt korlátait, s engedd, hogy a megvalósult jövőről való látomásod vezessen! Érted a különbséget?

- Még nem egészen - felelte Artúr.

- Visszafelé élsz az időben, mint a mágusok. A holnap álomképét már ma megélheted. Ki írta elő, hogy csak a múltból élhetsz? Az idő mentén élő halandókat mindig visszahúzza a saját emlékeik terhe, s így a múlt alakítja a jelent. A mágus engedi, hogy a jövő alakítsa a jelent, ezt jelenti az időben visszafelé való élés.

- És ezzel megváltoztatod a múltat, hogy ne az befolyásolja a jelen tetteidet - tette hozzá Artúr.

- Pontosan. De ez még nem a vége! A múltat még gyökeresebben meg lehet változtatni. Amikor megtanulod, hogy az időt a saját agyad hozza létre, akkor felismered, hogy nincsen múlt. Valójában csak a jelen létezik. A múlt pusztán emlék, a jövő csupán lehetőség. A jelen ponton fordul minden elképzelhető jövő. Változtass tehát a múlton azáltal, hogy valótlannak, az elme kísértetének tekinted!
Az időben visszafelé való élet nem csak a képzelet játéka, mivel már most is a jövő valamiféle változatát éled. Tudatodban a dolgok működéséről szóló elképzeléseket hordozol, s ezek a modellek lehetővé teszik, hogy várakozásaidat a jövőbe vetítsd. Feltételezed, hogy a barátaid barátok maradnak, s a jövőben is lesz állásod és családod. Mélyebb szinten a társadalmi emlékezéseid működnek, miszerint a hazád és a kormányod is nagyjából hasonló marad. A még mélyebb rétegben azt is feltételezed, hogy a nehézkedési erő, a fény és más természeti erők változatlanok maradnak.
A dolgok fennmaradásáról és működéséről való elképzeléseink lélektanilag igen fontosak, ezért valóságos szenvedést okoz, ha ezeket az elképzeléseket az életünkben bekövetkező mély vagy váratlan változás fenyegeti. Jövőképünkbe mindig a jelen életünknél szebb, teljesebb elképzelést vetítünk. Valamennyiünknek vannak vágyai, álmai, félelmei és hitei - ezek belső modelljeink kivetítései -, amelyek feltételezésekre alapuló másodéletet teremtenek. A mágus szemében a legtöbb ember olyan, mint a vakító lámpával síneken robogó vonat. Csak az előrefelé beállított lámpák fénykörében mozog, s nem méri fel a kétoldalt lévő végtelen lehetőségek gazdagságát.

Behatárolt időértelmezésünk szűk körű elképzeléseinkből ered. A pesszimista szerint semmi sem alakulhat jól, s ez leegyszerűsített jövőképet tükröz. Az optimista szerint mindig a magasabb eszmei érték győzedelmeskedik, ám ez is működő jövőkép. Ha a pesszimistát valami szerencse éri, vagy ha az optimista nem tökéletes végkifejletet tapasztal, mindketten az elképzeléseiket fogják előnyben részesíteni a valósággal szemben. Mindez nem a modellek hasznosságát kérdőjelezi meg, csak szemlélteti, hogy mennyivel kevesebbek a valóságnál. Ahelyett, hogy a jelen pillanatot a maga valóságában élnénk át, valamennyien visszafelé élünk az időben, mert elképzelt jövőnk vezet mostani tetteinkben. A mágustól eltérően, mi ezt nem tudatosan tesszük.
Ahelyett, hogy a tudatalatti áldozatává válnál, ami a megjósolható jövő elfogadására ösztökél, ellenőrzésed alá vonod a képzelőerődet. Higgy a magasabbrendűbben! Lásd a jövődet úgy, mint amire a világegyetem gondviselése ügyel. A tisztább tudatállapot felé növekszel, s akkor a szeretet, az igazság és az önelfogadás máris a tiéd. Nem kell erre az állapotra eljutnod ahhoz, hogy ezek szerint élj. Ha megéled, a tieiddé válnak.

A térről és az időről való régi feltevéseinket le kell cserélnünk, mert amit "valódinak" gondolunk térben és időben, az mind a gyermekkorban megtanult előítéletekre épül.
- Idő-hálónak nevezem - magyarázta Merlin -, mert úgy látom magamat, mint egy pókot: az események közepében ülök, s azok belőlem áradnak ki, mint a finom pókfonál. Minden esemény hozzájárul a hálószövéshez, de én döntöm el, mikor melyik szálat követem.

A mágus számára könnyű a helyi időről az egyetemes időre átállni, az egymástól elkülönülő dolgokat egyetlen egészként látni."

(Deepak Chopra: A varázsló mágiája)

Tegnap Ibolya barátnőm egy hatalmas táska sóskával állított fel hozzám. Úgyhogy ma töltött tojást készítettem, és egy vájlingnyi sóskamártást hozzá. Imádom. Télen nem nagyon veszek, mert egyrészt drága, másrészt az íze meg sem közelíti a kertben, saját idejében nőttét.

A töltött tojás most gombás lett, mert volt egy kevéske laskagombám is a hűtőben. És az első számú duende-alapelv: mindent felhasználni, semmit kidobni.

Hozzávalók :

5 db tojás,

1/2 zsömle,

20 dkg gomba,

só,

2 szelet füstölt szalonna (nem kolozsvári),

3 szál újhagyma,

1 mokkáskanál vaj,

1 evőkanál olaj,

frissen őrölt bors,

csipetnyi csombor (borsikafű) vagy kakukkfű,

2 evőkanál tejföl.

A tojásokat megfőztem keményre, hagytam kihűlni hideg vízben. A zsömlét vízbe áztattam. A szalonnát, hagymát, gombát kis kockákra vágtam és olajon sóval és a fűszerekkel: bors, borsika - megsütöttem. A levét teljesen fője el, és kicsit meg is pirulhat, jobb ízű a gomba így.

Egy kisebb tálba kinyomkodtam a zsömlét és hozzátettem a gombás-szalonnás keveréket is, a vajat is, és az időközben megtisztított és félbevágott tojások sárgáját. Mindezt jól összedolgoztam, aztán visszatöltöttem a tojásokba. Egy jénaiba belecsorgattam a sült gomba maradék zsírját (mert közben a szalonnától szaporodott és mindet nem tettem a töltelékbe), erre sorakoztattam a töltött tojásokat. A tejfölt higítottam egy kevéske vízzel, ezzel locsoltam meg a tetejüket. Sütőben aranybarnára sütöttem.

Tippek: Ez a mennyiség 2-3 főnek elég, négy főre csinálhatjuk nyugodtan a dupláját is.

Ez a meleg töltött tojás nagyon finom újhagyma helyett medvehagymával is, vagy sok-sok finomra vágott petrezselyemzölddel is - ha nem sóskamártás mellé készítjük.

Köretként a fent említett sóskamártást ajánlom, vagy akár sima párolt rizzsel, fejes salátával is kitűnő komplett ebéd vagy vacsora. Ha nem sóskával készítjük, akkor nyugodtan locsoljuk meg sokkal több tejföllel, és tegyünk alá is plussz vajat - jó szaftos lesz így. Vegáknak is ajánlom, természetesen szalonna nélkül, úgy is nagyon ízletes, finom. Önmagában előételként is remek.

Marinírozott padlizsán (Calabria)

A boldogság titka az élet igenlésében, nem pedig annak irányításában rejlik.

(Joe Vitale: Hoponopono)

Van egy jó kis olasz szakácskönyvem, mostanában fedeztem fel a polcomon... Ez a recept is onnan származik. Nagyon egyszerű, de nagyon finom. Függőséget is okozhat, csak szólok előre. :)

Hozzávalók 4 főre:
4 padlizsán,
2 gerezd fokhagyma,
1 kávéskanál szurokfű (oregano),
csilipaprika,
olívaolaj a sütéshez,
borecet vagy balzsamecet,
só.

A padlizsánt megmostam, majd felkarikáztam és só nélkül olívaolajon teflonserpenyőben szép barnás-pirosra megsütöttem nagy lángon. A fokhagymát apró kockákra vágtam, a csilit úgyszintén aprítottam, és a balzsamecetben elkevertem sóval. Ezzel a fűszeres ecettel locsoltam meg a padlizsánszeleteket, plussz még oreganoval megszórtam.
Mindezt lefedtem, és 24 órára hűtőszekrénybe tettem. Csak ez után fogyasszuk. Kitűnő előétel. Vagy naítúr sült, illetve grillezett húsok isteni finom körete is lehet akár. Vegáknak párolt rizzsel, vagy pirított rozskenyérrel ajánlanám.

(Forrás: Simeoni Szekeres magda: Itáliai ízek)

Karfiolcurry

Szívem - a pusztaság madara - egére talált szemedben.
Szemed a csillagok birodalma, a reggel bölcsője.
Dalaim elvesznek szemeid mélyében.
Engedd, hogy szárnyra kapjon dalom szemed magányos végtelenjében.
Engedd, hogy szemed felhőit áttörve - a sugárözönben - kiterjesztett szárnyakkal szárnyaljon.

(Rabindranath Tagore)

Még van a piacon körte, és most viszonylag olcsó a karfiol is. Gyors, egyszerű, finom. Tejszín nélkül is működik - úgy is tökéletes, akár a 90 napos diétázóknak is.
Curry fűszerkeverék kapható is, de elkészíthetjük a sajátunkat is. Indiában állítólag annyi currykeverék, ahány ház. A curry egyébként egy ételfajtát jelent valójában.
"A curry elnevezést eredetileg két, egymástól független indiai kifejezésből "honosították" a britek. A kari egy elsősorban Dél-Indiában népszerű fűszernövény (Murraya koenigii, régebbi nevén Chalcas koenigii), a Távol-Keleten honos citrusféle cserje, amelynek levelét használják fűszerezésre, Indiában főleg vegetáriánus ételekhez. A karhí pedig édeskés-savanykás szósszal készült nyugat-indiai étel. Ma már azonban a curry szó leginkább bizonyos őrölt fűszerek keverékét jelöli. Ezt a keveréket a gyarmatokról hazatelepülő angolok fejlesztették ki, hogy egyfajta tipikus indiai ízt utánozhassanak szárított fűszerek segítségével. A fűszerkeverék összetétele erősen változó lehet; karilevelet nagyon ritkán tartalmaz. Legfőbb alkotóelemei: római kömény, kurkuma, lepkeszegmag, csilipaprika."

(Forrás: Wikipédia)

Lássuk akkor az én karfiolcurrymat.

Hozzávalók 4 főre:
1 nagyobb karfiol,
2-3 db körte,
1 nagy fej vöröshagyma,
kis darabka friss gyömbér,
2 evőkanál olaj,
só,
1 teáskanál curry-fűszerkeverék,
pár csepp citromlé,
egy csokor petrezselyemzöld,
2 teáskanál étkezési keményítő,
1 löttyintésnyi tejszín.

A karfiolt rózsáira szedem, megmosom és sós vízben előfőzöm. A körtét meghámozom és darabolom. A hagymát, reszelt gyömbért az olajon sóval dinsztelem. Félrehúzom a tűzről, hozzáadom a curry-keveréket is, az apróra vágott petrezselyemzöldet, az előfőzőtt karfiolt, a körtedarabokat. Sózom, citromlét, vizet adok hozzá. (Nem a főzőléből adok az ételhez, mert így kevéssé lesz "bántó" a karfiol...) Visszatéve a tűzre addig főzöm míg puha lesz a karfiol egészen. Végül tejszínt öntök bele és kevés vízzel elkevert keményítővel kicsit besűrítem a levét. Rizzsel vagy tésztával tálalom. Természetesen a hozzám hasonló chilimániások nyugodtan tegyenek csak bele a csípős kis paprikákból is.

Ezt pedig a Terebessen találtam, zöldséges currykhoz:

Currypor zöldséges currykhez

Hozzávalók:
- 2 1 cm hossz fahéj
- 6 ek. koriandermag
- 1 tk. szárított, porrá zúzott kókuszreszelék
- 1 tk. kapormag
- 10-15 szem rizs
- 1 tk.mustármag
- 2 tk. csípős paprika szárított magja
- 3 tk. köménymag

Vastag falú serpenyőben szárítsuk és pirítsuk világosbarnára az első négy fűszert.
Adjuk hozzá az összes hozzávalót és állandóan kevergetve pirítsuk aranybarnára.
Zúzzuk porrá, tegyük jól zárható üvegbe.

(Terebess: Indiai ízek)

Egyben sült fasírt

Hozzávalók 4 főre:

80 dkg darált hús,

4 db zsömle,

2 tojás,

1 közepes fej vöröshagyma,

1 nagy gerezd fokhagyma,

15 dkg füstölt szalonna,

só, őrölt bors,

1 teáskanál pirospaprika
2 evőkanál olaj.

A zsömléket beáztatom, és mikor felszívták a vizet, jó alaposan kinyomkodom őket és a darált húshoz teszem. Hozzáütöm a 2 tojást is, fűszerezem. A fokhagymát reszelve, a vöröshagymát apró kockákra vágva adom hozzá. Kézzel alaposan összedolgozom a masszát.

Egy tepsit kiolajozok, és a vékony csíkokra vágott szalonnából egy akkora sávot rakok ki, amekkora a fasírt lesz majd: mert erre a füstölt ágyra helyezem a masszát. Megformázom és a tetejére is teszek a szalonnacsíkokból, valamint megkenem olajjal is. Kevés vizet aláöntök - úgy egy decinyit -, és fóliával letakarom a tepsit. Előmelegített 3/4-es sütőben egy és negyed órát sütöm fólia alatt, aztán eltávolítva szép pirosasra sütöm.

Ha gombát is teszek bele, azt előtte megpárolom egyben, mert sok vizet ereszt, és ha nyersen tenném a fasírtba, lyuk keletkezne - amiatt hogy majdnem felére összesül a gomba. Tehát pároljuk meg, mielőtt a masszába tesszük. (Sóval, borssal, kakukkfűvel - sokkal finomabb lesz így az íze.)

Tálalható gyakorlatilag bármilyen körettel - ízlés szerint.

Sajtos cukkinitallérok bundában

A megkínzott nők gyakran fejlesztenek ki hátborzongató mélységű és szélességű káprázatos ítélőképességet. Nem kívánom ugyan senkinek, hogy szenvedések árán jusson hozzá a tudattalan rejtelmeinek megismeréséhez, tény azonban, hogy a súlyos elnyomás olyan tulajdonságokat hív életre, amelyek kárpótolnak a veszteségekért és védelmet nyújtanak.

Általában a nők életének félútján jön el az az idő, mikor meg kell hozniuk azt a döntést - ami egyben a jövőt illető legfontosabb pszichikus döntés is -, hogy megkeseredett életet éljenek-e vagy sem. Ez általában a harmincas éveik végén, vagy negyvenes éveik elején következik be. Ilyenkor érnek el arra a pontra, hogy "torkig vannak mindennel" és "betelt a pohár" és "minden csak púp a hátukon". Húszas éveik álmai talán gyűrötten hevernek egy sarokban. Talán szívük összetört, házasságuk csődöt mondott, túl sok volt a be nem tartott ígéret.

A hosszú életet megélt testben felhalmozódott a törmelék. Nem lehet megkerülni.

Aki utazott már a régi Mexikóban, Új-Mexikóban, Dél-Coloradóban, Arizonában vagy egyéb déli részeken, az láthatta az apró fehér kereszteket az utak mellett. Ezeket hívják descansosnak, nyugvóhelyeknek. Nevek állnak rajtuk, és a kereszteket néhol elborítják a mű- vagy valódi virágok. A descansos szimbólumok halált jeleznek. Ott, azon a helyen szakadt meg váratlanul egy élet útja.

Húszéves koruk előtt a nők ezer halált halnak. Ebbe vagy abba az irányba indulnak, s megszakadt útjuk. Reményeik, álmaik szakadtak félbe. Mindezeket felőrölte a descansos malma. Aki szerint ez nem így van, az még mindig alszik. Igaz ugyan, hogy mindez elmélyíti az individualizációt, a differenciálódást, a felnövekedést, a környezetből kinövést, a virágzást, az éberré és tudatossá válást, azért ezek egyben mélységes tragédiák is, és meg kell őket gyászolni.

Descansost úgy készíthetünk, hogy szemügyre vesszük életünket és megjelöljük a kisebb halálok és a nagyobb halálok helyszíneit. Én ilyenkor a legszívesebben azt csinálom, hogy egy nagy, fehér papíron megrajzolom egy nő életvonalát, s kisgyermek korától kezdve a mai napig kereszttel jelölöm azokat a helyeket, ahol énjének és életének darabkái meghaltak. Bejelöljük, hogy mely utakra nem lépett rá, mely ösvények szakadtak félbe, hol történt útonállás, árulás és halál. Apró kereszteket rajzolok oda, ahol gyászolni kellett volna, vagy ahol még mindig gyászolni kell.

Azt javaslom mindenkinek, hogy üljön le, s életvonala megrajzolásával készítsen descansost, kérdezze meg: "Hova is rajzoljam a kereszteket? Mely helyre kell emlékeznem, melyek az áldott helyek?" Mindegyik olyan jelentést hordoz, amelyet az ember jelen életébe áthozott. Emlékezni kell rájuk, egyben azonban el is kell felejteni őket. Ehhez időre van szükség. És türelemre.

Légy magadhoz jó, készítsd el a descansost, önmagad azon aspektusainak nyugvóhelyét, melyek egykor elindultak valamerre, de soha nem érkeztek meg. A halál helyeit, a sötét időket jelölik, ugyanakkor szenvedésedre is emlékeztetnek. Átalakító erejűek. Sok minden szól amellett, hogy a földhöz szögezzünk bizonyos dolgokat, hogy ne követhessenek bennünket mindenhová. Okkal helyezzük őket nyugalomba.

(Clarissa Pincola Estes: Farkasokkal futó asszonyok)

A helyzet az, hogy még mindig lapult egy fél cukkini a hűtőben. :)) És hát húsvétkor és után nem igazán eszünk zöldségfélét. Legalábbis, míg a maradékok el nem fogynak ugye... Nos, ez utóbbi megtörtént, így ma zöldséges fogásra vágytam.

Semmi extra egyébként, csak bundásfinomság is régen volt. Sima rántott cukkinihez kevés volt a maradék, így kissé felturbóztam. Egyébként szerintem kiváló meleg előétel is lehet akár. Én olívás-citromos fejes salátával ettem.

Hozzávalók:

kicsi cukkini (olyan, ami még nem magos),

só, őrölt bors,

reszelt olvadós sajt (én füstöltet, trappistát vegyesen reszeltem le),

frissen reszelt szerecsendió,

petrezselyemzöld (kaporral is fantasztikus lehet),

kevéske vöröshagyma nagyon apró kockákra vágva,

a panírozáshoz liszt, tojás, zsemlemorzsa és bő olaj.

A cukkiniket megmostam és vékony karikákra szeltem. Besóztam. A sajtokat lereszeltem és elkevertem sóval, őrölt borssal, reszelt szerecsendióval, aprított petrezselyemzölddel, vöröshagymával. Jól összegyurmázgatva két cukkiniszelet közé ügyeskedtem a sajtkeveréket, majd paníroztam lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába - de duplán. (Panírozás előtt jól nyomjuk össze a tallérokat, szépen egyben maradnak.) Jó bő olajban kisütöttem.

Salátaágyon tálaltam. A fejes salátát csak icipicit sóztam, olívaolajjal és kevés citromlével meglocsoltam, majd finoman átkevertem.

Ha éhesebbek vagyunk és főételnek fogyasztjuk, ajánlom még mellé a krumplipürét is.

Csirkemájnyárs házisonkába göngyölve

Bármid van, amire azt mondod, enyém, ne feledd hozzágondolni: kölcsön kaptam. Mert mindenedet az élettől kaptad, s mindenedet vissza is kell adnod.

(Gárdonyi Géza)

Ezt az ételt a böjt alatt készítettem, méghozzá ha jól rémlik a póréhagymás burgonyához. Én magában ettem akkor, a nyársakat a páromnak sütöttem mellé.

Valójában nagyon egyszerű, de igen finom és mutatós. Imádom a pálcikán sülteket. Azért is teszem fel most, mert már vannak a piacon finom friss zöldek: saláta, retek, újhagyma. És ez az egyszerű kis rablónyárs megkoronázhat egy friss tavaszi salátát is akár.

Hozzávalók:

csirkemáj,

majoránna,

őrölt bors,

házisonka,

só,

olaj.

A májakat fűszereztem és olajoztam, majd sonkaszeletekbe burkoltam. Kevés olajon teflonserpenyőben körbesütöttem. Ha van maradék főtt sonkánk, nyugodtan kockázhatjuk, és akkor felváltva húzzuk fel a nyársra a csirkemájjal, mert a máj pillanatok alatt átsül. A főtt sonka pedig finom ropogós kérget kap - isteni maradékfelhasználásként ez az étel.

Ha nagyobb adagot készítünk, sütőben is megsüthetjük. (Ha maradék sonkával kerül a sütőbe, akkor a májakat kicsit süssük elő, és a sütőben épp csak pirítsuk meg a nyársakat.)

Tárkonyos tavaszi mindentbeleleves

Mi emberek is olyanok vagyunk, mint a virágok vagy fák. Az évszakok bennünk is változnak. Van, mikor frissek vagyunk, fiatalok, tele lendülettel - mikor éppen valami új csírázik ki bennünk és mi növekedésnek indulunk. Mintha a tavasz lehellete érződne lényünkből. Van, mikor csak virágzunk és ontjuk beért kincseinket, mint a nyár. Máskor betakarítjuk és elraktározzuk tudásunkat és életbölcsességünket, leltárba véve adottságainkat, lehetőségeinket - tudván hogy talán nehezebb és fagyosabb idők jönnek. Minden kincsünk egyben van, bennünk - erjedni kezd, mint a jó pálinkának való gyümölcs, mint a kiforrásra készülő zavaros must. Az ősz bősége ez. S van, mikor a lemeztelenedés és haldoklás időit éljük. Mikor meghal bennünk minden, ami régi, ami már nem szolgál minket. A belső tél tán félelmetesnek tűnik, mégis szikrázó és kristálytiszta időszak ez, csontig hatoló áttetszőség: zamatos, tüzes, fénnyel teli borrá alakulás.

Az évszakok erőssé és teljessé tesznek. Ha tudjuk hogy természetesek és szükségünk van rájuk. Megfigyeltem hogy a fűszernövényeim, amik kint vannak az ablakomban, mennyivel erősebbek, bujábbak, élettelibbek, mint a konyhapulton tartottak. A védőburok nem mindig jó, sokszor gyengévé tesz. Élünk, de csak túlélünk. Élünk, de csak vegetálunk... Élünk, de (f)élünk...

A vadon élő növények ki vannak téve az évszakok hatásának, ki vannak téve a bizonytalanságnak, a veszélyeknek. Így van. De ki vannak téve az Életnek is. Átjárhatja őket a nap fénye, a szél játszhat velük, eső moshatja le poros leveleiket, méhek jöhetnek és döngicsélve híreket és termékenységet hozhatnak.

Az élet kiszámíthatatlan. De az élet pont ezért teljes: ha nyitottak vagyunk és bátrak, bármit hozhat. Jót is, rosszat is, szépet is, rútat is. De vajon a természetesség nem szebb-e, nem gazdagabb-e bármi másnál?

Szeretem a zöldségleveseket. Könnyűek, nagyon jóízűek, és az elkészítésük is egyszerű. És minden évszakban készíthető, idényzöldségekből. Ez a leveske tegnap úgy született, hogy amit csak találtam a hűtő zöldséges dobozában és a fagyasztóban, mindet beletettem. Receptet ezért nehezen írok hozzá... Azért leírom, mi minden finomság van benne, de ezek az én hűtőm kincsei voltak tegnap. Aki készíti, ne ragaszkodjon a hozzávalókhoz, csak ahhoz, amit otthon talál.

Az én levesemben van: vöröshagyma, újhagyma zöld szára, spenót, zöldborsó, sárgarépa, fehérrépa, zeller, csicsóka, sampion gomba szára, káposzta, petrezselyemzöldje. De lehetett volna benne még kelkáposzta, póré, krumpli, kukorica, zöldbab, cékla vagy bab.
A nehezebben puhuló zöldségeket az apró kockákra vágott vöröshagymával kevés sóval olajon fedő alatt pároltam tíz percig, majd felöntöttem vízzel. Adtam hozzá két teáskanál vegetát, és fűszereket: sok-sok tárkonyt és gombaport. Ezek adták a lelkét-ízét-illatát. A felforrás után beletettem a többi zöldséget is, a gerslit (árpát) is, és puhulásig főztem.
Levesbetétnek is mehet bele más: rizs, tészta, bulgur (búzatöret), vagy köles akár.
Laktató, könnyű, friss, egészséges. :)

Kelkáposzta saláta

Te vagy a nő! Te nem vagy ember és nem közülünk való. A becézés és imádás új szavait találtuk ki érted, a halál új formáit, és szaggattuk az élet kereteit, hogy Te többet élhess. Hegyeket bontottunk le, hogy messzibb lássál. Kitaláltuk a telefont, hogy felhívhassad ágyadból a kedvesedet. Hajót csináltunk, hogy megállhass az esti szélben a jachton, lila fátylakban, kissé hunyorítva a szemed. Megépítettük a szibériai expresszt, mert hátha egyszer kedved lesz arra járni. Komoly nagy népek jogrendszert alkottak, hogy Te egyszer megtaposd. Isteneket faragtunk és hittünk, hogy érted megtagadjuk őket, s túl minden képén az Istenségnek, mellünket verve feléd tartottuk ajkainkat: Te vagy a Fény!

(Márai Sándor)

Ezt a salátát már régóta készítem, mert nagyon finom. Péter Jánosné 404 darab salátát tartalmazó kis könyvecskéjében találtam még jó tizenx éve.

Hozzávalók:
30 dkg kelkáposzta,
1 nagy alma,
15 dkg ecetes uborka,
1 nagy fej vöröshagyma.
Az öntethez:
2 evőkanál olaj (szőlőmag avgy olíva),
1 kiskanál mustár,
só,
1 kiskanál méz,
frissen őrölt bors,
pár csepp citromlé.

A hozzávalókat vékony csíkokra vágjuk, és az öntettel meglocsoljuk a salátát. Érdemes kicsit állni hagyni és összekverni, finomabb lesz. Csak egy 20 percet, aztán fogyasztható is kenyérrel vagy rizzsel vagy krumlival.

Vega rakott kel

Megértettem mennyire igaza volt don Juannak, amikor egyszer azt mondta nekem, hogy azok a praktikák, amik a tudósokat érdeklik azt segítik elő, hogy egyre bonyolultabb és bonyolultabb gépeket hozzanak létre. Nem olyan praktikák, amik az embernek belülről változtatják meg az életútját. Az elképesztő gépek, amik léteznek, vagy amiket készítenek, kulturális ügyek, olyan eredmények, amiket közvetve kell élvezni, még maguknak a gépek megalkotóinak is. Számukra az egyetlen haszon anyagi.

(Carlos Castaneda: A végtelen aktív oldala)

Most két kelkáposztás étel következik - aztán hosszú időre elfelejtem ezt a zöldségfélét. Szeretem, de már tavasziasabb étkekre vágyom.
Ezzel a rakott kellel úgy voltam - megmondom az őszintét - , hogy ha nem lesz finom, nem teszem fel. De minden várakozásomat felülmúlta, mert nagyon ízletes lett, annak ellenére hogy reformos étel. Ez most barnarizzsel készült, de fehér rizzsel is készíthető - ugyanolyan finom, és talán kicsit lájtosabb is.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg barnarizs,
1 közepes fej kelkáposzta,
1 nagydobozos tejföl,
1 tubus tejszínes krémsajt,
2 nagy fej vöröshagyma,
4 nagyobb gerezd fokhagyma,
1 teáskanál pirospaprika,
1/2 mokkáskanál köménymag,
1 mokkáskanál őrölt koriander,
1 teáskanál majoránna,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál sűrített paradicsom,
só,
4 evőkanál olívaolaj.

A barna rizst sós vízben megfőztem. A kelkáposztát laskákra vágtam és az olívaolajon a fűszerekkel és az apró kockákra vágott másfél fej vöröshagymával megpároltam. Kicsi vizet öntöttem alá, miután a vörös- és fokhagyma megüvegesedett és rátettem a kelcsíkokat. (A fokhagymát vékony szeletekre vágva dinszteltem meg a vöröshagymával együtt.)
Kevés szaftja maradjon.
A tejszínes krémsajtot teljesen elkevertem a tejföllel, pici sót tettem hozzá és fél dl-nyi vizet.
Picit kiolajoztam a jénait, és a rizs felét rásimítottam. Erre jött a kelkáposzta, majd a sajtos tejföl fele. A rizs másik felével takartam be, és a sajtos tejföl másik felét ráöntöttem. A maradék fél fej vöröshagymát vékony karikákra vágtam, és elrendeztem a tetején - ezzel díszítettem. Alufóliával lefedve erős tűzön összesütöttem 1/2 óra alatt.

Sebze Corbasi: Török zöldségleves

Életünk annyira gazdag eseményekben, hogy minden pillanatban rengeteg választási lehetőség előtt találjuk magunkat, bár az az igazság, hogy egyikre sem kellene jó vagy rossz lehetőségként tekintenünk, mivel minden tapasztalat önmagában mentes az ítéletektől. A tapasztalatok nem felcímkézve érkeznek, "ez jó", vagy "ez rossz". És bár megtapasztaljuk őket, nem fordítunk rájuk megfelelően figyelmet. Nem úgy tekintünk az életünkre, mint aminek iránya, értelme van.

(Csögyam Trungpa)

Ezt a levest tegnap találtam, ugyanis a Terebessen kutakodtam új receptek után. Még fogok is, mert nagyon jó dolgokat olvastam. Azt hiszem, a március a nemzetközi konyha jegyében fog nálam telni, közelebbről: a mesés arab, török konyha lesz a főszereplő.
Amilyen egyszerű ez a leves, olyan finom. Nem szép dolog a torkosság, de be kell vallanom, három tányérral ettem belőle - igaz mást nem is ebédeltem, csak ezt a finom levest. Nem lehet abbahagyni... A receptet megtartom, mert nagyon ízletes, egyszerű, olcsó és hamar elkészül. Nagyon friss, tavaszias ízű. Nekem most friss kaprom nem volt, de szárított igen - azzal szórtam meg és így is nagyon finom volt. A recept húslét ír a felöntéshez, én 2 teáskanál ételízesítőt adtam a vízhez, mert vega módra készítettem. A mennyiségeknek a felét vettem, és még így is 5-6 bő tányérnyi leves lett belőle. Egyébként jó sűrű leves, sűrűbb, mint a fotón tűnik. Miután állt egy kicsit, sűrűbb lett, mert a rizs elég sok levet felszívott.

Hozzávalók:
2 sárgarépa
4 burgonya
5 nyers káposztalevél
1 zellergumó
2 póréhagyma
1 hagyma
1 csokor petrezselyemzöldje
5 dkg rizs
2 evőkanál paradicsompüré
5 dkg vaj
2 l zöldségalaplé
1 jókora csokor friss kapor
1 kávéskanál só

Az apróbb kockákra vágott sárgarépát és zellert a petrezselyemzölddel kb. 5 percig vajon pároljuk. Felöntjük a húslével, megsózzuk, belerakjuk a kockára vágott burgonyát, felszeletelt káposztát, póréhagymát, rizst. Közepes lángon lassú tűzön főzzük készre, tálaláskor megszórjuk az apróra vágott friss kaporral.

(Necil Togay: A török konyha, Aladdin konyhája; Terebess Ázsia E-Tár)

Gombás rizotto

A szerelem valahogyan a legutolsó és legmagasabb, amihez az emberi lét fel tud szárnyalni.

(Viktor E. Frankl)

Ritkán eszem rizst, de a rizottókat néha megkívánom. Nagyon változatosan készíthetők, akár zöldségfélékkel, akár hússal, akár hallal.

Én most gombásan készítettem.

Hozzávalók 2 főre:

18 dkg kerekszemű rizs,

30 dkg vargánya vagy más ízletes erdei gomba (ha nincs, akkor sampion gomba),

1 közepes fej vöröshagyma,

2 gerezd fokhagyma,
0,5 dl száraz vagy félédes fehérbor,

só,

frissen őrölt bors,

kakukkfű,
9 dl alaplé,

parmezán,
2 dkg vaj,

2 evőkanál olívaolaj.

A gombát megmostam, és szeletekre vágtam. Az olívaolajon elkezdtem sóval, borssal és kakukkfűvel erős lángon pirítani, egészen addig, míg zsírjára nem sült és szépen meg nem pirult egy kicsit. Ekkor hozzáadtam az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát is, és innentől kis lángon pároltam a hagyma üvegesedéséig. Mikor megfonnyadt a hagyma, beletettem a rizst is. Addig kevergettem-sütöttem, míg a rizsszemek is megüvegesedtek, majd kevés alaplevet öntöttem hozzá. Folyamatosan kevergettem, mindig csak annyi lével öntve fel, amennyit a rizs magába szívott. Mikor már puha volt a rizs is, reszelt parmezánt és vajat is kevertem hozzá.

Az olaszos rizotto - mert ez most annak készült - kicsit tocsogós, nagyon sűrű, kevés szaftja marad, a rizs pedig al dente benne. Tehát nem kell pépesen puhára főzni a rizst, a szaftját sem szabad teljesen elfőzni róla. A vajat mindig csak a végén teszem bele, ettől még krémesebb lesz.

Figyelem! Azonnal fogyasztandó, mert ha állni hagyjuk, beszívja a szaftját, gezemicévé válik, és úgy már nem az igazi.

Az olasz rizottókba szoktak tenni fehérbort is, akinél épp akad kéznél, ne habozzon! Bátran tegyen bele, méghozzá a legelején még az alaplé előtt, és hagyja elfőni. Nekem most nem volt itthon csak vörösborom, az pedig elszínezte volna. De bor nélkül is finom volt.

Lencsefasírt

Diogenész, a filozófus lencsét evett vacsorára. Meglátta ezt egy másik filozófus, Arisztippusz, aki kényelmesen élt, mivel hízelgett a királynak.

Arisztippusz megjegyezte:

- Ha megtanulnád a királyt szolgálni, nem kellene ilyen szeméten élned.

Mire Diogenész ezt válaszolta:

- Ha megtanultál volna lencsén élni, nem kellene a királynak hízelegned.

(Anthony de Mello)

Ez a kedvenc vega fasírtom, irtó jó íze van! Viszont senki se próbálja meg tojás nélkül elkészíteni... Én ma megpróbáltam. Nem lehet, teljesen szétesik.

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg lencse,

2 tojás,

só,

őrölt bors,

1 teáskanál pirospaprika,

1 mokkáskanál frissen tört köménymag,

1 mokkáskanál frissen tört koriandermag,

1 mokkáskanál ételízesítő,

1 közepes fej vöröshagyma,

1 nagyobb gerezd fokhagyma,

2 babérlevél,

1 csapott evőkanál búzadara,

zsemlemorzsa,

1 teáskanál olaj.

A lencsét jó alaposan átmostam, majd föltettem főni a babérlevelekkel és sóval. Mikor megpuhult (elég neki 30 perc), leszűrtem és egy nagyobb tálba tettem. Villával csak úgy rusztikusra törtem. Mikor langyosra hűlt, a hagymákat apró kockákra vágva adtam hozzá és fűszereztem. Beleütöttem a két tojást is, hozzátettem a darát, olajat és jól összedolgoztam. Ha folyós lenne, kevés áztatott zsömlével, vagy zsemlemorzsával lehet javítani az állagán. Én zsemlemorzsát kevertem még hozzá egy keveset. Formáztam, zsemlemorzsába forgattam és bő, forró olajban kisütöttem. Nem kell kislángon sütni, hiszen a lencse már főtt benne és csak beszívná az olajat, ha túl hosszadalmasan sütnénk.

Nagyon emlékeztet az igazi fasírtra, tényleg nagyon finom. Alkalmas bármilyen főzelékhez feltétként is. Finom rizzsel is, krumplipürével is, franciasalátával vagy krumplisalátával is. Én ez utóbbit készítettem hozzá. Mennyei ebédünk volt! :)

Hamvazószerda: Céklakrémleves a' la Renáta

Mindig csak a mulandóság üres tarlóit nézegetjük - és nem vesszük észre azokat a tele csűröket, amelyekbe életünk termését elraktároztuk - a megtett cselekedeteket, a megalkotott műveket, a megélt szerelmeket és a bátran, méltósággal kiállt szenvedéseket. Ez adja meg egy ember értékét, a jelen minden hasznosságán túli értékét: ez az érték a múltból vezethető le, ezért eltörölhetetlen.

(Viktor Emil Frankl)

A recept Renátától, a Léttudatos Konyha szerzőjétől származik. Köszönöm Neki a receptet, mert isteni finom leveske!

Módosítottam egy kicsit rajta, de csak a fűszerezésben. Én elhagytam a kurkumát, a szerecsendiót, a petrezselymet, helyette viszont jó sok őrölt gyömbért tettem a levesbe. Finom melengető-csípős lett tőle. Az őrölt kömény az én levesemben is maradt, plusz még egy kevés ételízesítőt is adtam a leveshez.

Én bulgurt (búzatöretet) is főztem bele a végén, már a pürésítés után.

Nagyon telt ízű, roppant egyszerű és finom leveske. A csilit is elbírja, aki szereti az erőset.

Hozzávalók:

1 nagy fej cékla
3 db burgonya
1 közepes fej zeller
1 ek só
1 mk kurkuma
1 mk őrölt fűszerkömény
kevés reszelt szerecsendió
petrezselyemlevél


Elkészítése:

A zöldségeket megtisztítom, feldarabolom. Nagyjából annyi vizet öntök rá, hogy kétszeresen ellepje.
Hozzáadom a fűszereket. Puhulásig főzöm. A végén beleteszem a petrezselymet. Langyosra hűlt állapotban botmixerrel krémesítem. Ha nagyon sűrű lenne, kevés vízzel hígítom.

Van egy keleti ihletésű, szintén nagyon finom céklalevesem is, ha valaki nagyon "rákattanna" a céklára... ITT.

Becsináltleves (gyerekkori ízek)

A múltkor, mikor Edit felkérésére írtam gyerekkorom ízeiről, egy nagyon fontosat kifelejtettem.

A kőlevest. Igen, kőleves.

Egyszer az egyik nagyimmal egész nyáron kint voltunk a hegyen. Hét éves lehettem. Nagyszerű volt, reggeltől estig levegőn voltunk, fára másztunk, a mezőn a vadvirágokat rajzoltam és a kis kápolnát. Akkoriban rengeteg gyerek volt kint, velük bóklásztunk és játszottunk. Emlékszem, akkor ment valamelyik dalfesztivál. És mi megrendeztük, mert kiadták a dalokat füzetben is. Mindannyian választottunk egy dalt és elő is adtuk. Kimittudokat is csináltunk, az egyik nagyobb fiú a hársfáról zsűrizett... Isteni zöldalmákat ettünk és napon érett paradicsomot, meg paprikát, cseresznyét és meggyet, őszibarackot - a leve csak úgy csurgott az állunkon.
Nos, kedvenc játékom - az egyik - az volt, hogy kőlevest főztem. Összegyűjtöttem mindenféle vadvirágot és szép levelet, meg kisebb köveket-kavicsokat. Felöntöttem vízzel és a nap melege fejezte be a műveletet. Tálaltam is, szépen. Katángkóróvirággal díszítettem, és láthatatlan barátaimat hívtam meg ebédre. Hát igen... Akkoriban abszolút kezdő voltam, de a kőlevesemet még ma is emlegetik a hegyen a fák közt suhanó tündérek...

Ma abszolúúúúút klasszikus ebédet főztem. Csirkebecsinált levest - gyerekkori ízek - és túrógombócot. A leves receptjét az aputól kérdeztem, ő szokott nagyon finomat készíteni. Kicsit módosítottam rajta - de annyira finom lett, hogy mostantól ezt a variációt nevezem ki klasszikus becsináltlevesnek. A hozzávalók hosszú sora ne rémítsen el senkit, egyszerűen csirkeaprólék és vegyeszöldség kell bele - de leírom, miből mennyit tettem a levesbe.
Egyébként becsinált levest sem lehet igazán kis mennyiségben főzni. Így holnapra is maradt bőven, a túrógombócnak viszont csak a féladagját készítettem el. Holnap tehát ismét egy klásszikussal jövök, egy abszolúúút zalai édességgel, a szilvalekváros kukoricaprószával.

Hozzávalók 8-10 főre:
3 db csirkemáj szívvel,
4 db csirkeszárny,
3 db csirkezúza,
2 db csirkenyak,
3 db csirkeláb,
4 db csirke felsőcomb,
5-6 evőkanál olaj,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 közepes szál sárgarépa,
1 kisebb szál fehérrépa,
1/2 teniszlabdányi zeller,
1/2 teniszlabdányi karalábé,
só,
őrölt bors,
3 teáskanál pirospaprika,
1 csapott evőkanálnyi tárkony,
1 púpos evőkanálnyi majoránna,
1/2 csokor petrezselyemzöld aprítva,
1 babérlevél,
1 teáskanálnyi 10 %-os ecet (tárkonyecet ha van),
4-5 evőkanálnyi árpagyöngy (gersli),
1 pici gerezd fokhagyma.

A leveshezvalókat előkészítettem: a zöldségeket tisztítottam és kis darabokra vágtam. A húsokat szintén megtisztítottam, kicsit daraboltam. A szárnyákat félbevágtam, a májról leválasztottam a szíveket, a felsőcombokról két oldalt levágtam a színhúst és ezeket is feleztem. A csont is természetesen ment a levesbe. A csirkelábakról levágtam a körmös ujjavégeket.
A nagy fej vöröshagymát jó apró kockákra vágtam és az olajon kevés sóval üvegesre pároltam. Ezután hozzáadtam a csirkedarabokat, még sóztam és pirospaprikát tettem rá. Aláöntöttem egy kevéske vizet és nagy lángon pirítottam körülbelül 10 percig. Mint ahogy a pörköltnél szoktuk.
Ezután hozzáadtam a feldarabolt zöldségeket is, és még jó 10 percig fedő alatt pároltam így együtt. Végül felöntöttem vízzel, fűszereztem. A fokhagymát egyben tettem bele. Mielőtt kész lett volna teljesen a leves, beleszórtam az árpagyöngyöt is és még 15 percig főztem. A végén egy nagyon kevés tárkonyos ecetet adtam hozzá.
Általában grízgaluskával ettük otthon, de én azt soha nem tudtam megszeretni. Apu néha rizzsel csinálja, de szerintem a gersli - ez volt a módosításom - abszolúúút telitalálat volt bele! :)

Céklavarázs

Ékszer

Múló 
pillanataim gyöngysorát
viselem.

                                   (d.)

Az jutott eszembe, hogy párolt káposztát ennék. De káposzta nem volt itthon, helyette Kata és Mamma eszembe juttatta a céklát. Tehát arra gondoltam, ugyanúgy fogom elkészíteni, mint a párolt káposztát. Lila, lila, gondoltam. Majdnem úgy is lett, csak főzés közben még földerengett a cipolle al balsamico is, úgyhogy ténykedésem némi kanyart vett.

Hozzávalók 4 főre:
személyenként 6-7 bébicékla vagy 1-1 nagyobb cékla,
1 nagy fej lilahagyma,
2 evőkanál olívaolaj,
só,
friss rozmaringág vagy zsályaágacska,
3-4 gerezd fokhagyma,
0,5 dl száraz vörösbor,
balzsamecet.

A céklát meghámoztam és cikkekre vágtam. A lilahagymát apró kockákra vágtam és az olívaolajon pici sóval üvegesre fonnyasztottam, majd hozzáadtam a vékony szeletekre vágott fokhagymát is, és még így együtt pároltam 1-2 percig. Ezután tettem hozzá a darabolt céklát. Sóztam, rozmaringágat dobtam mellé, vörösbort és kevés vizet öntöttem alá. Fedő alatt pároltam puhulásig. Kétszer pótoltam alatta a vizet, mert mindig csak keveset öntöttem alá. Mikor már puha volt a cékla, meglocsoltam kevés balzsamecettel és fedő nélkül nagy lángon elforraltam majdnem az összes levét. Ami maradt, az egy hihetetlen sűrű, finom ízű kivonat volt... Az jutott eszembe, hogy olyan, mint a lekvár.

Ez a párolt cékla nagyszerű köret, egészen különleges. Vadhúsokhoz abszolút ajánlanám. Előételnek is kiváló például ruccola levelekkel.

De finom barnarizzsel is, vagy hajában sült vagy főtt burgonyához is. Sajnos, mind megettem. Pedig kihűlve majonézzel vagy joghurttal elkeverve isteni lett volna hideg salátának is. Jó étvágyat hozzá! :)

Majoránnás pecsenye

Hozzávalók 4 főre:

4 nagy szelet tarja,

1 közepes fej vöröshagyma,

4 gerezd fokhagyma,

mustár,

3 evőkanál olaj,

só,

őrölt bors,

1 evőkanál majoránna,

1 csipetnyi cukor,

1 teáskanál sűrített paradicsom,

1 teáskanál szójaszósz.

A húst sóztam, borsoztam és megkentem mustárral. Egy serpenyőben olajon nagy lángnál mindkét oldalát 3-3 percig sütöttem, aztán kicsire vettem a lángot és hozzáadtam a rusztikusra szelt vörös- és fokhagymát. Ízesítettem sűrített paradicsommal, szójaszósszal, egy leheletnyi cukorral és jó sok majoránnával. Mindig öntöttem rá 1-2 dl vizet, abban párolódott meg úgy egy óra alatt. A végén szép sűrű szaftja lett. Köretként hajában vagy simán főtt burgonya, párolt rizs, dödölle, bármilyen gabonaféle - bulgur, köles, árpagyöngy - ajánlható.

Készíthető marhahúsból, vagy szárnyasból is.

Házi savanyúsággal, vagy káposztasalátával isteni.
Úgy is készíthető, hogy kevés szalonnát is teszünk bele az elején, és a húst nem szeletekre vágjuk, hanem vékony csíkokra, még hamarabb elkészül.

Íme pár szó erről a nagyon finom és a magyar konyha egyik legjellegzetesebb fűszeréről:

"A szárított, összemorzsolt föld feletti részek 0,5-0,9% illóolajat, cserzőanyagot (rozmaringsav, klorogénsav, kávésav), triterpén savakat (olenol-, urzolsav) tartalmaznak. Illóolajában terpén szénhidrogéneken kívül terpén alkoholok is kimutathatók (terpinén, pinén, szabinén stb.). A fűszeres ízű, kissé hűsítő, kesernyés herbát a gyógyászatban gyomor- és bélbántalmak ellen, nyugtatónak használják. A majoránna régóta igen kedvelt és elterjedt fűszer, a húsiparban szinte nélkülözhetetlen. Töltelékárukon, vadhúsból készült ételeken, frissensülteken kívül levesek, főzelékek ízesítésére is kiválóan alkalmas. Az ókorban szent növénynek tartották, a boldogság szimbóluma volt. A gyógyászatban hagyományos, emésztésre ható hatása mellett fokozatosan terjed a légzési nehézségek, valamint az ízületi gyulladások kezelésében."

(Terebess konyhakert)

A megvadult pulykacomb esete - avagy dinoszauruszcsülök 'a la duende

"Végül is ketten maradnak
Isten és a bor."

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)

 

Ezt az ételt közkívánatra főztem tegnap. ZinczyKa emlegette ugyanis, hogy nagyon szereti a vadételeket, keressek mán neki jó recepteket. Már egyszer készítettem, akkor igazi szarvashúsból. Akartam venni tegnap, de vasárnap elég szegényes a kínálat: csak vadapró hús volt, az is fagyasztava. Viszont megláttam a pultban ezt a szép pulykacombot. Lelki szemeim előtt megjelent ősünk képe, amint ilyen szép méretes dinoszauruszlábikrát majszol a tűz mellett elégedetten, és még jókat csámcsog és cuppog is hozzá... A képzelet nagy teremtőerővel bír: így vadult meg a pulykacomb...

(Nem beszélve róla, mindössze komoly 400 forintomba került eme ízletes darab. Kb 2 nagyétkű férfiembernek elég. Vagy három kisebb étkű nőneműnek.)

Hozzávalók a mártáshoz:
1 nagy sárgarépa,
1/2 normále méretű zeller,
15-16 db kicsi vöröshagyma (vagy két nagyon nagy vöröshagyma),
2 babérlevél,
2 kisebb rozmaring-ág (szó szerint a hó alól bányásztam elő),
pár ágacska kakukkfű,
1 teáskanál méz,
1 evőkanál sűrített paradicsom,
2 dl száraz vörösbor,
só,
őrölt bors,
2 dkg vaj,
ribizli zselé.
A húshoz:
só, őrölt bors,
mustár,
5-6 gerezd fokhagyma.

A húst bevágtam több helyen a csontig, jó alaposan besóztam, borsoztam, bekentem mustárral és a beirdalt részekbe félbevágott fokhagymagerezdeket dugdostam. Vajon egy jó nagy serpenyőben körbesütöttem, majd tepsibe tettem.

A megmaradt vajon a darabokra vágott zöldségeket is elősütöttem sóval, őrölt borssal, a fűszerágakkal, sűrített paradicsommal, babérlevéllel és mézzel.

Mikor szépen megkaramellizálódak, a hús köré rendeztem őket és még az egészet meglocsoltam egy kevés olívaolajjal is, plussz még kb. 2 deka vajat is daraboltam rá.

Aláöntöttem vagy fél liter vizet és kb. 2 dl száraz vörösbort, és az egészet fóliával lefedtem. Feles lángnál kicsit erősebb tűznél sütöttem 2 órán át, végül eltávolítottam a fóliát, majd teljes lángon rápirítottam kissé a húsra.

Mikor elkészült, még mindig jó sok leve maradt, ami kellett is a mártáshoz.

A húst kiemeltem, egy deszkára tettem, a fűszereket eltávolítottam róla. A zöldségek közül is kivettem a babérleveleket, fűszerágakat, majd az egészet egy lábosba öntöttem át és botmixerrel pürésítettem. Jó sűrű és isteni finom mártást kaptam eredményül, még higítanom is kellett egy kis vízzel. Olyan igazi barnamártás íze volt. A legvégén ribizli zselét kevertem még a mártáshoz. (Milyen jó hogy anyu tett el, mint mindig szokott - ribizlizselét. A kedvencem...) Isteni finom lett! A seízű pulykacombból valami nagyon ízletes, porhanyós gyönyörűség alakult.

Burgonyakrokettel tálaltam. Vagyis golyóval, mert ez így gyorsabb volt és gusztább is.

De szerintem párolt rizzsel is finom, vagy dödöllével is. És jó ez marhából is, vadból is, sertésből is, szóval mindenhogy nagyon finom.

Burgonyagolyóbisok: a sós vízben főtt krumplit leszűrtem, áttörtem alaposan és hagytam teljesen kihűlni, megdermedni. Hozzáadtam egy tojást, 1 teáskanál búzadarát és annyi lisztet, hogy formázható masszát kapjak. Golyóbisokat sodortam a tésztából, zsemlemorzsában megforgattam és bő, gyöngyözően forró olajban hirtelen kisütöttem.

P.s.: Remélem, tetszeni fog. És nincs benne se tejföl, se tejszín! :)

Jaj, egy fontosat majdnem elfelejtettem. Ha vadból vagy marhából készítjük, érdemes előkészíteni a húst. Nekem két módszerem van. 1: annyi olajba teszem a húst, ami ellepi, és 2-3 napra hagyom is benne. Teljesen légmentesnek kell lennie. 2: fölöntöm annyi tejjel, amennyi ellepi, és 24 óráig hagyom állni a tejben. Utána természetesen le kell öblíteni. Legutóbb, mikor vadból készítettem, a tejes variációt csináltam. Elvette a vadnak azt a nagyon jellegzetes ízét és szagát, plussz isteni porhanyós lett a hús. Olajban is szoktam pácolni, ugyanolyan finom az eredmény. Az olajos pácot néha úgy csinálom, hogy mustárral bekenem a húst, és így öntöm fel olajjal.

Mediterán hangulat - narancsos kacsa (csirkéből)

"De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."

(Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger)

 

Ma az orromat sem volt kedvem kidugni a lakásból. Kinéztem reggel az ablakon, és csak latyakot, hóesést láttam, no meg érzékeltem az északi szelet. Átfúj a konyhán...

Még jó hogy múltkor vettem egy egész csirkét, vendégekre számítván. Éppen jól jött most. A naphiány ártalmas, legalábbis rám nézve. Úgyhogy úgy döntöttem, mediterrán ebéd lesz. Megcsináltam a narancsos kacsát, csak csirkéből. Azért kacsából finomabb. De a rizsnek... így is isteni íze lett! A csibe sem volt rossz, de hát szegényke nem veheti fel a versenyt ízességben szárnyas társánál.
A receptet anno leírtam a karácsonyi menüajánlatnál.

És pótolom velünk élő négylábúnk képét, estére előbújt a szekrény második polcáról. Jobb felső sarok, egy puha fekete pulóvert bérel. Már hosszabb ideje... (Kimosni már asszem esélyem sincs, annyira rajta a hófehér szőr...)

Zöldborsós szelet

A modern kor hozta magával először a városi ember számára azt a jogot, hogy önmaga lehessen. Ezért szeretem annyira a várost. A város esélyt jelent. Sokan rossz szemmel nézünk a városra. Negatív, pesszimista képünk van róla. Úgy gondoljuk, hogy a város lélekvesztő, hiszen csupa elszigetelt, individualista, egoista embert nevel. Szerintem megteremti azt a távolságot, amely mindenkinek megadja, hogy megválassza önmagát, akarja önmagát, kitalálja önmagát.

(Henri Boulad)

A zöldborsós szelet készíthető bármilyen húsból: szárnyasból, vagy disznóból is. Én most sertéshúsból készítettem, kivételesen combot vettem. De karajból, vagy lapockából is finom. Üdítő színfolt, mert a legtöbb ragus hús tejfölös. Ez viszont nem. Nem szeretem a tejfölös ragukat.

Hozzávalók 4 főre:

80 dkg hús,

4 félmarék zöldborsó,

1 közepes fej vöröshagyma,

1 csokor petrezselyemzöld,

3 dkg vaj,

3 evőkanál olívaolaj,

mustár,

só, őrölt bors,

1 gerezd fokhagyma,

csontlé vagy 1 húsleveskocka,

némi liszt,

3 cl száraz fehérbor.

A húst szeleteltem, aztán kiklopfoltam. Sóztam, borsoztam, mustároztam, majd lisztbe forgatva elősütöttem erős tűzön a vaj és olívaolaj keverékén. Mikor minden szelet megsült, az addig félretetteket visszatettem a széles lábosba, a tetejére szórtam a félkarikákra vágott vöröshagymát, a cukorborsót, az aprított petrezselyemzöldet, az erőleveskockát és felöntöttem vízzel. Fedő alatt hagytam párolódni körülbelül fél órát, majd a bort is hozzáöntöttem. Kóstoltam, kell-e még só bele és puhulásig főztem, ami még 10-15 perc volt körülbelül. Közben egyszer pótoltam a vizet. Azért van lisztbe is van forgatva a hús, mert a párolás alatt leoldódik a liszt és finom sűrű szaftot képez.

Egyszerűen főtt burgonyával tálaltam. Rizzsel is nagyon finom, vagy rizsgombóccal. Vagy burgonyakrokettel. Vagy bulgurral. Kinek mi éppen a szíve csücske.

Ha a húst csíkokra vágjuk és ha csirke- vagy pulykamellből készítjük, még hamarabb elkészül. Ez csak egy időspóroló tipp a recepthez.

Zöldborsós szelet 2: a húst csíkokra vágjuk, sózzuk, kissé borsozzuk, lisztbe mártjuk és vajon elősütjük, majd a visszamaradt vajban sóval fedő alatt megpároljuk a borsót is. Mikor már puha a borsó, visszatesszük a húscsíkokat, felöntjük alaplével, ízesítjük petrezselyemzölddel és kevés frissen reszelt szerecsendióval. Forraljuk 5 percig, végül kevés tejszínt is teszünk bele. Végül kóstoljuk, s ha szükséges, kevés cukorral ízesítjük.

Tejszínes kelbimbó natúr halfilével

Ram Tzu tudja:

A félelem soha nem hagy el.
Olyan szervesen része lényednek,
Mint a lélekzeted.

Érintsd meg!
Simogasd!
Ismerd ki jól!
Amíg "te" leszel,
Ő veled marad.

Visítasz,
Üvöltesz,
Dühöngesz,
Végezni akarsz vele,
Minden erőddel eltaszítod.

De hallgass ide!
Ő erősebben kerül ki
Minden neki szánt csapásból,
Hatalmasabb lesz,
Amikor adsz valamit, aminek nekifeszülhet.

Magára hagyva elszárad és meghal.

Ám te tudod, hogy nem hagyhatod békén.
A félelemmel mindig harcolnod kell,
Természeted az állandó küzdelem.

Mégis, időnként ott a Kegyelem...
Te eltűnsz benne,
S az ütközetnek vége.

A harcosnak befellegzett.

(Ram Tzu)

Már pár napja pihengetett a hűtőmben egy kisebb zacsi kelbimbó. Muszály volt felhasználnom. Nagyon szeretem, irtó jóízű zöldségféle. Halat is régen készítettem. Elmentem hát halászni (a vásárcsarnokba), fogtam két szép pangrasius-filét. A kelbimbó most extra köretként lépett színre. A halat csak natúran kisütöttem.
A kelbimbót megfőztem sós vízben. Míg főtt, egy másik lábosban szalonnát, vöröshagymát, fokhagymát dinszteltem. Erre szedtem rá a már puha kelbimbót, aztán felöntöttem tejszínnel. Sóztam, borsoztam, egész köménymagokat tettem bele, és kevés sörrel fanyarítottam kicsit. Egy csipetnyi ételízesítő is került bele, ha jól rémlik. A végén még megszórtam jó sok friss, vágott petrezselyemlevéllel.
Hogy ne csak a kelbimbó legyen a hal mellé, kevés borzacskát is sütöttem köretként.
Vegáknak is ajánlom, hagyják ki a szalonnát és akkor nagyon finom pl. párolt rizzsel.