Sebze Corbasi: Török zöldségleves



A "spiritualitás" egy kényes kifejezés, ami azt jelenti: intuíció alapján működni. Az istenhívő hagyomány szeret belekapaszkodni a szavakba. Míg némely cselekedetet az isteni alapelvek alapján visszatetszőnek tart, addig más cselekedetekre úgy tekint, hogy elnyerik az isteni... akármit. A nem istenhívő hagyományokban nagyon tisztán látszik, hogy a történetek nem különösebben fontosak. Ami ténylegesen fontos, az az Itt és Most. A most az határozottan MOST van. Megpróbáljuk megtapasztalni azt, ami rendelkezésre itt... ebben a pillanatban. Nincs értelme azon gondolkodni, hogy létezett egy múlt, amit újra átélhetnénk. Ez itt a Most, egy valódi pillanat. Semmi misztikus, csak "Most". Nagyon egyszerűen és lényegre törően. És ebben a Mostban tapasztalható meg az intelligencia állapot, amivel folyamatosan, pillanatról-pillanatra megtapasztalhatod a valóságot. Helyszínről helyszínre, állandóan. Fantasztikus precizitás vesz körül bennünket folyamatosan. Mégis, megrémülünk a Mosttól, így hát a múltba, vagy a jövőbe menekülünk. Az életünkben előforduló dolgokra koncentrálunk, mert életünk annyira gazdag eseményekben, hogy minden pillanatban rengeteg választási lehetőség előtt találjuk magunkat, bár az az igazság, hogy egyikre sem kellene jó vagy rossz lehetőségként tekintenünk, mivel minden tapasztalat önmagában mentes az ítéletektől. A tapasztalatok nem felcímkézve érkeznek, "ez jó", vagy "ez rossz". És bár megtapasztaljuk őket, nem fordítunk rájuk megfelelően figyelmet. Nem úgy tekintünk az életünkre, mint aminek iránya, értelme van.

Zűrzavarban élünk.
Arra várunk, hogy meghaljunk.
Nem megfelelően tekintünk a Jelen-Létre, mert a Mostban rengeteg erőteljes dolgot tapasztalhatunk meg. A Most annyira erőteljes, hogy nem vagyunk képesek szembesülni vele. Ezért folyton a múltban, vagy a jövőben élünk. És lehet, hogy emiatt érdeklődünk a vallás iránt. Lehet, hogy ezért masírozunk az utcákon. Lehet, hogy emiatt vádoljuk a társadalmat. Lehet, hogy emiatt szavazunk pártokra. Egészen ironikus... Ugyanakkor nagyon vicces is.

(Csögyam Trungpa)




Ezt a levest tegnap találtam, ugyanis a Terebessen kutakodtam új receptek után. Még fogok is, mert nagyon jó dolgokat olvastam. Azt hiszem, a március a nemzetközi konyha jegyében fog nálam telni, közelebbről: a mesés arab, török konyha lesz a főszereplő.
Amilyen egyszerű ez a leves, olyan finom. Nem szép dolog a torkosság, de be kell vallanom, három tányérral ettem belőle - igaz mást nem is ebédeltem, csak ezt a finom levest. Nem lehet abbahagyni... A receptet megtartom, mert nagyon ízletes, egyszerű, olcsó és hamar elkészül. Nagyon friss, tavaszias ízű. Nekem most friss kaprom nem volt, de szárított igen - azzal szórtam meg és így is nagyon finom volt. A recept húslét ír a felöntéshez, én 2 teáskanál ételízesítőt adtam a vízhez, mert vega módra készítettem. A mennyiségeknek a felét vettem, és még így is 5-6 bő tányérnyi leves lett belőle. Egyébként jó sűrű leves, sűrűbb, mint a fotón tűnik. Miután állt egy kicsit, sűrűbb lett, mert a rizs elég sok levet felszívott.
Hozzávalók:
2 sárgarépa
4 burgonya
5 nyers káposztalevél
1 zellergumó
2 póréhagyma
1 hagyma
1 csokor petrezselyemzöldje
5 dkg rizs
2 evőkanál paradicsompüré
5 dkg vaj
2 l húslé
1 jókora csokor friss kapor
1 kávéskanál só
Az apróbb kockákra vágott sárgarépát és zellert a petrezselyemzölddel kb. 5 percig vajon pároljuk. Felöntjük a húslével, megsózzuk, belerakjuk a kockára vágott burgonyát, felszeletelt káposztát, póréhagymát, rizst. Közepes lángon lassú tűzön főzzük készre, tálaláskor megszórjuk az apróra vágott friss kaporral.
(Necil Togay: A török konyha, Aladdin konyhája; Terebess Ázsia E-Tár)

Megjegyzések

Palócprovence üzenete…
Látom, remek hónap elé nézek: török, arab...:)
duende üzenete…
:)))

Tudom, Te is szereted! :)
napmátka üzenete…
Izgalmas ez a leves! Miket nem találsz Te! Várom a folytatást!
duende üzenete…
Kénytelen vagyok kutakodni, Napmátka. Ki vagyok fogyva az ötletekből, és a böjt is behatárol, na meg a tél végi "nincs alapanyag, ami meg van azt már unom" állapot. :))
napmátka üzenete…
Ez érdekes! Én meg annyi receptet mentek le - mert tényleg megtetszik - hogy nincs annyi nap és idő, hogy ki tudnám próbálni. Ötleteimnek bővében vagyok, inkább más feltételek hiányoznak néha...
duende üzenete…
Na, akkor pont fordítva vagyunk... :)