Az a kevés őszinteség, ami a világon van, az olyanoké, akiket valami bánat megpróbált.
(Tennessee Williams)
Ma későn kecmeregtem ki az ágyból, vagyis elaludtam rendesen. Pedig fánkot akartam sütni. De ha az ember lánya fél 12-kor áll neki ebédet készíteni, akkor ugye valami "kapkodósabb" ételt kell választani. Így hű maradtam az elképzelésemhez, mégis gyorsan készen lett az ebéd.
A csörögefánk, vagy forgácsfánk a farsang egyik jellegzetes édessége. Gyorsan elkészül, nem igényel nagy gyakorlatot és emellett nem is egy drága édesség. Finom, én szeretem. Talán jobban is, mint a hagyományos fánkot. Könnyebb, "repülősebb", mint testvére, a szalagos fánk. De majd azt is sütök, mindenképpen.
Hozzávalók:
21 dkg liszt,
3 tojás sárgája,
1/2 csapott mokkáskanálnyi só,
2 teáskanál porcukor,
1 vaníliás cukor,
1 citrom reszelt héja,
és kb. 1- 1és 1/2 dl tejföl (amennyit felvesz a tészta).
Én a szokásos mennyiség felét csináltam meg, a fentiek már a csökkentettek. De 4 főre ez is bőven elég.
A lisztet elkevertem a sóval és cukrokkal, a tojások sárgájával és annyi tejföllel, hogy gyúrható tésztát kapjak. Az állaga olyan legyen, mint a kifőtt tésztáké, ha házilag készítjük. Talán kicsit lágyabb annál.
Két gombócba gyúrtam, aztán jó vékonyra nyújtottam. Fölvágtam derelyevágóval kb. 5-6 cm széles csíkokra, majd téglalap alakra. Minden téglalapot hosszában párhuzamosan behasítottam, és a két hosszabb csücsköt áthúztam a nyílásokon. Kis masniszerű formát kell kapnunk.
Jó bő, forró olajban kisütöttem a kis tésztákat. Az olaj legyen forró, de ne égessen, a fánkoknak gyöngyözve kell sülniük benne. Ne tegyünk sokat egyszerre, mert megdagadnak kicsit. Szalvétára szedtem ki, és egyből szitából megszórtam porcukorral.
Lekvárral fogyasztandó. Nagyon finom rummal fölforralt sárgabaracklekvárral, vagy narancslekvárral. Citromlekvárral, jajj, az de finom! :)
(Ha kicsit még ropogósabbra, lágyabbra csinálnánk, kevés sütőpor is mehet bele, fél csapott mokkáskanálnyi elég is.)
Ez a tészta tölthető is.