Tüzes kukoricaleves

Egy spanyol misszionárius találkozott három azték pappal egy szigeten.
   - Hogyan imádkoztok?- kérdezte a lelkiatya. 

   - Csak egy imánk van - felelte az egyikük.- Az így hangzik: 
   - Uram Ti is hárman vagytok, mi is hárman vagyunk. Legyetek kegyesek hozzánk.
   - Megtanítom néktek azt a fohászt, amit igazán meghallgat az Isten - mondta a misszionárius. És megtanított nekik egy katolikus imádságot, azután pedig folytatta tovább az útját. Kicsivel ezután mielőtt visszatért volna spanyolföldre, ismét útba vette a szigetet. Ahogy hajója közeledett a part irányába, hát az atya látja, hogy a három azték a vízen járva feléjük tart. 

   - Pádre, pádre –mondta az egyikük.- Kérlek, tanítsd meg nékünk azt az imát, amit meghallgat az Isten. Mert elfelejtettük a szövegét.
   - Nem fontos – hebegte a pap a csoda láttán. Ez után kérte az Úr bocsánatát, azért mert nem értette meg, hogy Ő a világ minden létező nyelvét beszéli.

(Coelho: Maktub)

Ez a leves a "semmiből" született. Sárgabarackos gombócot főztem, és a levét nem öntöttem el a krumplinak. Ilyenkor nyáron a krumplilé-leves az egyik legfinomabb - üdítő, könnyű, nyár-ízű leves. Körbenéztem, mivel dúsíthatnám kissé: kukorica volt a hűtőben, meg paprika, paradicsom, újhagymaszárak összegyűjtögetve (sosem dobom ki). Paradicsomosra-fanyarkásra vettem a figurát, amolyan mexikói stílusú leves lett belőle és nagyon finom. Érdemes lejegyeznem.

Hozzávalók 4 főre:

krumplinak a főzővize (1 liter),

5 evőkanál olaj,

1 gerezd fokhagyma,

1 közepes lilahagyma,

3 közepes paradicsom,

1 paprika,

1 csilipaprika,

1 teáskanál pirospaprika,

frissen őrölt bors,

1 mokkáskanál koriandermag frissen mozsárban összetörve,

1 csokor újhaymának a zöld szárai,

1 csokor petrezselyemzöld (korianderzölddel lenne igazán mexikóias),

2 cső kukorica,

pár kukoricalevél,

1/2 szál füstölt szárazkolbász.

Az olajon üvegesre dinszteltem az apróra kockázott vörös- és fokhagymát, majd pirospaprikáztam és szűrőn keresztül felöntöttem a krumplilével. Adtam még hozzá 1/2 liter vizet is. Hagytam felforrni, tettem bele lehéjazott, kisebb kockákra vágott paradicsomot, 1 kettőbe vágott paprikát, csilipaprikát, kukoricalevelet, apróra vágott petrezselymet, újhagymaszárakat felkarikázva és kukoricát úgy, hogy nyersen késsel levágtam a csőről a szemeket. Fűszereztem korianderrel, borssal., sóval. Belekarikáztam a füstölt kolbászt is. Főztem 10-15 percig és készen is volt. A kukoricát nem szabad tovább főzni, mert keményítőt tartalmaz és ha túlfőzzük, csak egyre keményebb lesz. (Ez érvényes arra is, ha csövestül főzzük.) Csípős, savanykás, nagyon ízletes. Megtartom. :)

A végén eltávolítottam belőle a két fél paprikát és a kukoricaleveleket.

TIPP: ha több emberre főztem volna, még extrásítottam volna úgy, hogy fele kukoricalisztből, fele búzalisztből 1 tojással tésztát gyúrtam volna, majd kinyújtás után pogácsaszaggatóval közepes köröket vágtam volna a tésztából. A kolbászról lehúztam volna a héját és összetörtem volna és ezt töltöttem volna bele 2 összeragasztott kis tésztakorong közé, majd belefőztem volna a levesbe. Így egészenegészen extra lett volna, de két főre nem játszadoztam most vele. Ha viszont vendégeknek főzzük, el fognak alélni tőle, garantálom. :)

Vegetáriusoknak is ajánlom, mert hús nélkül is tökéletes és gazdag, ízletes leves.

Krumplilé leves

Az egyszerűség, a "spórolás" sok finom étel születéséhez járult hozzá. Érdemes visszatalálni ezekhez a kincsekhez, mert lásd például az olasz konyhát: ettől lett világhíres. És a magyar konyhában ez az alapréteg ugyanúgy megvan. Csak elfeledtük.

Végtelenül egyszerű, gazdaságos, gyors és finom leves. Akkor szoktam készíteni, mikor főtt krumplit csinálok köretként, vagy nudlit készítek. Egészséges is, mert ami kifő a krumpliból, az a levében benne marad. A krumplifőző vizet nem csak ehhez a leveshez lehet felhasználni, hanem bármilyen leves kiváló alapleve, ha nem öntjük el.

Hozzávalók:

főtt burgonya leve,

1 evőkanálnyi apróra kockázott vöröshagyma,

1 kis gerezd fokhagyma,

1 teáskanál pirospaprika,

cérnametélt (vagy más levestészta),

2 evőkanál olaj vagy 1 púpos teáskanál zsír.

A kockákra vágott vöröshagymát és a lereszelt fokhagymát az olajon kevés sóval megfuttatom, míg üveges lesz, aztán félrehúzom a tűzről. Elkeverem benne a pirospaprikát, és mindezt hozzáöntöm a burgonyaléhez és jól összeforralom. Ha szükséges a mennyiség miatt, lehet hozzáönteni még vizet és némi ételízesítőt is tenni bele. Hogy az ízek összeálljanak, negyedórát hagyom főni, aztán belefőzöm a levestésztát is. Nyáron mehet bele paprika, paradicsom, petrezselyem- és zeller- és lestyánlevél is. Friss, nyárias íze lesz tőle.

 

 

Dödölle

Egyszer egy tavaszon provance-i házában főzni tanutam Simone Becktől. Tisztán emlékszem minden szavára. Volt ott egy diák, egy szakács-oktató, valami vendéglátó-ipari iskola tanára, aki örökké a dolgok "technikájára" volt kíváncsi, és Simca minden szavát leírta a noteszébe, folyamatosan jegyzetelt. A többi négy diákot sokkal jobban érdekelte, hogy milyen lett az íze az ételnek, amelyet Simca főzött. Simca egyszer megelégelte a kérdezősködését, és kissé durván csak ennyit mondott: "Nincs technika! Egyszerűen csinálni kell. Most méricskélünk, vagy főzünk?"

Itt, Toszkánában én is megtanultam, hogy az egyszerűség felszabadít. Simca filozófiájának jegyében már mi sem méricskélünk a konyhában, csak főzünk. Minden szakács tudja, hogy az éppen rendelkezésre álló hozzávalók határozzák meg, hogy mit lehet, és mit nem. Különben is, a legtöbb étel, amelyet itt főzünk, annyira egyszerű, hogy lehetetlen megadni a receptjét, csak azt lehet elmondani, hogyan csináljuk.

(Frances Mayers: Napsütötte Toscana)

A dödölle... szerintem mindenki szereti. :-) Hm...

A burgonyát meghámozzuk, kockákra vágjuk, és sós vízben megfőzzük. Majd a fele vizet leöntjük róla. Annyi maradjon csak, hogy a burgonya háromnegyedéig érjen körülbelül.

Aztán úgy ahogy van a burgonya, a főzővízzel együtt jó alaposan összetörjük, majd lisztet adagolunk és keverünk hozzá. És ha szükséges, még sózzuk. A keverés műveletét feltétlenül úgy végezzük, hogy a fazekat visszatesszük a tűzre, kis lángra. Ha nem így teszünk, az egész massza csak elfolyósodik. Szóval láng fölött csináljuk, és annyi lisztet adjunk hozzá, hogy teljesen kemény állagot kapjunk. A fakanálnak meg kell állnia benne, és a végén már annyira nehéznek kell lennie a keverésnek, hogy leizzadjunk tőle... :-) Na, ekkor jó! Igazság szerint annyira sűrűnek kell lennie, hogy a végén már nem is tudjuk keverni, csak a Jóisten tudja, hogyan, de valahogy elkalimpáljuk a burgonyás masszában a lisztet. Na ez a végső állag: "a-Jóisten-tudja-hogyan-bírtam-összekeverni"-sűrűség. :))

Úgy nagyjából azonban 6 főre: 80 dkg burgonya (lisztesebb fajta, én agriát használtam, és hámozva ennyi a krumpli), 20-30 dkg liszt.

Serpenyőben szoktam készíteni. Egy evőkanállal kisebb darabokat szaggatok a kevés olajba, és apróra vágott vöröshagymát is szórok rá. Szép piros-ropogósra süljön mindkét fele.

Ha több emberre készül, úgy szokták csinálni, hogy kiolajoznak egy tepsit, és abba szaggatják a dödölletésztát, majd megszórják vöröshagymakockákkal, és a tetejét is meglocsolják olajjal. A sütöben is szép pirosra tud sülni.

Ehetjük főételként önmagában tejföllel, vagy valamilyen salátával. Szaftos húsételek körteként is nagyon finom. Itt Zalában a vadpörkölthöz kizárólag dödölle jár köretként.

A nyári újkrumpli nem igazán alkalmas dödöllének, mert nagyon friss, vizes olyankor még ez a föld-csemege. Nyár végére, és aztán egészen az újkrumpli-szezonig alkalmas rá a régi, keményítős-lisztes érett burgonya.

A legfinomabb másnap, mert ha van maradék a dödölletésztából, az még szárad, keményedik, így a kis dödölléket még ropogósabbra, pirosabbra lehet sütni. Ha van maradékunk, hagyjuk hűvös helyen és ne tegyünk rá fedőt - hagy száradjon csak meg egy kissé.

Ha elfolyósodik a masszánk, az azt jelenti, hogy a lisztel való kikeverés műveletét elfelejtettük a tűzön, láng fölött végezni. Nem kihagyható "apróság", hanem ez a dödöllekészítés egyetlen és nagy titka. Ha ezt nem tesszük meg, nem dödöllét készítünk, hanem valamiféle krumplis masszát, ami ahogy adagoljuk hozzá a lisztet, csak egyre folyósabbá fog válni. Meg mi is egyre folyósabbá válunk: sírni fogunk és nem értjük, miért nem sikerült a dödöllénk.

Föltesszük a krumplit sós vízben főzni.

Leöntünk a főzővízből, hogy épp a krumpli tetejéig érjen.

Ennyit öntöttem le a krumpliról, finom krumplilé leves lesz belőle.

A főzővízzel együtt összetörjük a krumplit.

Egy lágy masszát kapunk, amit még sózunk kissé, mert később már nem tudjuk sózni.

VISSZATESSZÜK A FAZEKAT KÖZEPES LÁNGRA A TŰZHELYRE.

Hozzáadjuk a lisztet és a tűzön kevergetjük, míg belefő a liszt, és besűrűsödik a massza.

Meg kell állnia a fakanálnak benne, ennyire sűrűnek kell lennie.

Fél cm vastag zsiradékon elkezdjük sütni a dödölledarabokat.

Vadpörkölt mellé már ilyen enyhén pirítottan is jó, de mi igazán megpirítva szeretjük.

Ezért tovább pirongatjuk.

És a kész extra ropogós dödölle.