Kefíres-avokádós burgonyasaláta

Van egy ismeretterjesztő film a Peru vadonjaiban élő óriásvidrák életéről. Ezek az állatok saját területen élnek. A film egy magányos vidra életét rögzítette, amelynek egy egész tava volt. Hónapokig élt egymagában, végül a film készítőjének türelme elnyerte jutalmát, mert egy másik vidra is megjelent a tóban. A film bemutatta a két magányos vidra találkozását és egymásra lelésük örömét, ami lenyűgöző volt. Boldogságukban vég nélkül bukfenceztek és együtt táncoltak, és örömük bámulatosan nyilvánvaló volt azok számára is, akik semmit sem tudtak róluk. Akár rendelkeznek az állatok a lineáris logika és kísérő jelensége, a beszéd képességével, akár nem, ez igazán lényegtelen. Az a fontos, hogy azon a szinten, amelyen ténylegesen megéljük az életet (a szubjektivitás szintjén), az állatok tapasztalata és életöröme azonos az emberével. 

A "lélek" kifejezés alatt általában véve az élet megtapasztalásának képességét értik. Minden élőben az Én ragyog a létezés tudatosságaként. A vidra és az összes többi állat ugyanúgy örömét leli az életben, mint az ember. Örömük létezésükből és az élet megtapasztalásából fakad. Még a legegyszerűbb tevékenységeket, például a krumplihámozást is lehet bosszankodva végezni - vagy örömmel, az élet iránti odaadással, tudván, hogy az élet által az életet támogatjuk. Amikor megállunk, hogy egy gallyal talpra segítsük a tehetetlenül hátán vergődő bogarat, amely így folytathatja életét, erről az egész világegyetem tudni fog, és válaszol rá.

(David R. Hawkins: A Valódi Én hatalma) 

Hozzávalók: 1/2 kg burgonya, 2 cső kukorica, 1 avokado, 2 fej fehér édeshagyma (vagy lilahagyma, vagy 4-5 gyönyghagyma), kb. 1 és 1/2 nagydobozos kefír vagy joghurt, 1 evőkanál tökmagolaj, kb. 1 teáskanál só, kb. 2 teáskanál kristálycukor, egy gerezd citrom leve, őrölt bors, 1 teáskanál mustár. 

A burgonyát (hajában) és a kukoricát megfőztem, majd egyből hidegvízfürdőbe tettem míg teljesen ki nem hűltek. (Kukoricakonzervvel, vagy fagyasztott kukoricával is készíthető persze.) Aztán egy nagy tálba szeltem a hozzávalókat: a burgonyát kockákra, a hagymát félkarikákra, az avokadot szintén kisebb kockákra. A kukoricát késsel levágtam a csőről, majd kézzel szétmorzsoltam a szemeket. A kefírt vagy joghurtot sóztam, cukroztam, borsoztam, citromlét, mustárt és tökmagolajat is adtam hozzá. Habverővel krémesítettem-simítottam, aztán ráöntöttem a zöldségekre. Finoman átkevertem az egészet és fél órára hűtőbe tettem. Nagyon könnyű nyári ebéd vagy vacsoraétel. Jól illik hozzá bármilyen rántott finomság: cukkini, karfiol, csillagtök, sajt. (Szépen tálalható paprikaszeletekben vagy kivájt félparadicsomokban is, vagy fodros salátaleveleken is jól mutat. Ugyanis látványra ha csak odacsapjuk a tányérra, elég gezemice-saláta-formája van... pedig az íze nagyon jó...)

Kovászos uborka

Azt hiszem, ha a nyárnak - a rekkenő, forró nyárnak - lenne íze, az a kaporral elvarázsolt, nap-alkímiával megérlelt uborka enyhén savanykás, épp eltaláltan sós üdítő zamata lenne. 

A recept nagyon egyszerű. Kell hozzá egy nagy üveg, egyforma méretű - kb. 10-15 centis - frissen szedett, roppanós uborkák (ez fontos, puha vagy túl nagy uborkából soha nem lesz finom roppanós koviubi), kapor, sóval elkevert meleg víz. Egy liter vízhez egy kicsit púpos evőkanál só kell. 

Az uborkák szárrészét levágom, majd alaposan megmosom őket - körömkefével szoktam, nem túl erősen -, a kaprot úgyszintén megmosom. Aztán hosszában félbevágom őket, úgy hogy a teteje, alja egyben maradjon, majd még egy ilyen vágást ejtek, pont keresztben. Így négy gerezd lesz majd egy uborkából. A kaprot az üveg aljára teszem, rá az uborkákat. Jó forró vizet engedek egy lábosba kimérve, és sózom, elkeverem. A sós meleg vizet ráöntöm, annyit hogy ellepjen mindent. Az uborkák tetejére én egy jól megmosott lapos követ szoktam tenni, hogy a lé alatt maradjanak. Kirakom a napra egy csészealátéttel lefedve. Körülbelül 3 nap alatt beérik, ha jó meleg van. 

Mikor kész, az uborkákat egy lefedhető edénybe teszem, a levet ráöntöm és mehet a hűtőbe. Ha elfogy az uborka, a levét szódával felengedve igyuk meg, isteni ital. Szomjoltó, sópótló, savanykásan üdítő.

S kihangsúlyoznám: sem kenyeret, sem krumplit nem teszek rá. Nem kell. A fermentálódás nem a kenyértől és nem a krumplitól indul be, az a sima sós víztől is megtörténik. Az ízén sem javít, sőt, csak ront a kenyér, a levét meg csak zavarossá teszi. Szerintem régen egyszerűen egy szelet száraz kenyeret tettek az ubik tetejére, hogy a lé alatt maradjanak, ne kapjanak levegőt. Így lett a kenyeres uborkából városi legenda. 

Van erről egy zen történet is: "Amikor a tanító és tanítványai leültek az esti meditációhoz, a kolostorban élő macska olyan zajt csapott, hogy elvonta a tanítványok figyelmét. A tanító ezért elrendelte, hogy a meditáció idejére a macskát meg kell kötni. Eltelt néhány év, és a tanító meghalt. A tanítványok a meditáció idejére továbbra is minden alkalommal megkötötték a macskát. Ismét eltelt néhány év. Végül a macska is elpusztult. A tanítványok szereztek egy másik macskát, és a meditáció idejére megkötötték. Századokkal később a lelki tanító nagy tudású utódai tudományos értekezéseket írtak a meditáció idejére megkötött macska vallásos jelentőségéről."

Ezzel a módszerrel nyáron káposztát vagy más zöldségeket is savanyíthatunk. 

Lusta asszony meggyes rétese

Éget a nyár tüze,
érik a meggy.
Azt súgod angyalom,
kell néked egy?

Megjön az étvágyad
egytől, egyből.
Ezret is szedhetek
én a meggyből!

Meggypiros, vérpiros
ujjam begye.
Megszúrta a fának
ága hegye.

Vagy csak a meggy leve
festette meg?
Nem számít, fontos, hogy
érik a megy!

Hidd el, hogy szép szívem
itt vérezik el.
Ha néked éntőlem
csak a meggy kell!

Édesem, savanyú
árván a meggy.
Kell közben csókod is,
ezer meg egy!

(Szuhanics Albert)

 

Hozzávalók: 20 dkg liszt, 15 dkg porcukor, 1 sütőpor, 25 dkg túró, 1/2 kg magozott meggy, 2 db tojás, 1 dl tej vagy tejszín, 12 dkg vaj. 

A lisztet, cukrot, sütőport kimérem és összekeverem. A fele vajjal kikenem a közepes tepsit, aztán a lisztes keverék felét elhintem. Rámorzsolom a túrót, majd a meggyet is eloszlatom rajta. Ezután a liszt másik fele következik. A maradék vajat felolvasztom, és elcsorgatom a többi hozzávaló tetején. A tojásokat jól felverem a tejjel, és szintén a keverék tetején egyenletesen elcsorgatom. Körülbelül fél-egy órát hagyom pihenni, majd először forró, utána közepes hőfokon sütöm készre. A receptet a Mindmegettén találtam. 

Cseresznyével is műxik, bár meggyel sokkal finomabb. :) Még sárgabarackkal nagyon jó szerintem. És ez a kapros-túrós lustaaasszony is nagy kedvenc.

Muszaka

Ha majd elindulsz Ithaka felé,
Válaszd hozzá a leghosszabb utat,
Mely csupa kaland és felfedezés.

(Konsztantinosz P. Kavafisz)

Szerintem a legjobb, ami cukkinivel történhet, az hogy muszaka lesz belőle. Főleg hogy napok óta Zorán profétikus szövege jár a fejemben: "ne várd a májust, hiszen közelít a tél"... Szóval ebben a zord időben a második legjobb dolog begyújtani a konyhában a sütőt, az első, amint már említettemvolt, a muszaka.

Amit leírok, viszonylag nagy mennyiség, mert kevesebbel nem érdemes kezdeni, ugyanis kissé macerás étel, másrészt mert a legnagyobb hosszúkás tepsimre van kalibrálva (36-szor 24-es).

Hozzávalók 6 főre:

• 80 dkg salátacukkini
• 80 dkg burgonya (tisztítva ennyi)
• kevés olívaolaj a sütéshez

a raguhoz:

• 80 dkg darált marhahús (bárány lenne az igazi, de mifelénk egyáltalán nincs)
• 25 dkg vöröshagyma (tisztítva, ez kb 2 nagyon nagy fej)
• 2 evőkanál olívaolaj
• 4 nagyobb gerezd fokhagyma
• 1 hámozott, darabolt olasz paradicsom konzerv
• só, frissen őrölt bors
• 1/2 mokkáskanálnyi őrölt római kömény
• 1 mokkáskanálnyi kakukkfű
• 1 mokkáskanál őrölt fahéj

a besamelhez:

• 6 dkg vaj
• 5 dkg liszt
• 6,5 dl tej
• só, frissen reszelt szerecsendió
• 2 tojás
• 10 dkg reszelt olvadós sajt

A cukkiniknek levágtam a két végét, megmostam, megtöröltem, hosszában kb. 3-5 mm-es szeletekre vágtam. A burgonyát szintén, csak azt hámoztam is. Egy nagy serpenyőben mindig kevés olívaolajat öntve bele, megsütöttem mind a cukkiniket, mind a krumpliszeleteket. Inkább grillezésnek lehet mondani, jó barnásra érdemes sütni. (Ez legfőképpen akkor igaz, ha padlizsánmuszakát készítünk. A padlizsán borzasztó, ha nincs megsütve feketésre, alaposan.)

Ezt a műveletet lehet sütőben is végezni, a nagy gáztepsit szépen kirakjuk a hozzávalókkal, s alaposn megsütjük. Nekem a serpenyőben grillezés egyszerűbb, így mindig így csinálom.

Elkészítettem az alap besamelt vajból, lisztből, tejből. Hagytam langyosra hűlni, aztán felvertem alaposan, jó habosra két tojást, amit a mártáshoz kevertem a reszelt sajttal együtt.

Közben, míg hűlt a besamel, a vöröshagymát, fokhagymát apróra kockáztam, olívaolajon kevés sóval megdinszteltem, majd hozzáadtam a darált húst, amit a fűszerekkel fehéredésig sütöttem. Ezután adtam hozzá a paradicsomkonzervet is, és alaposan összerottyantottam, annyira, hogy elfője a levét.

A tepsit alaposan kiolajoztam olívaolajjal. Alulra került a krimpliréteg, rá a cukkini, rá a darált hús, végül a tojásos-sajtos mártás. Előmelegített, 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szép pirosasbarnára sült.

Tálaláskor megszórhatjuk aprított petrezselyemzölddel, vagy mentával.

Hát isteni.

Padlizsánból ugyanígy készül. Vega módra is lehet csinálni, ha a paradicsomszószt csak üresen, magában készítjük. Sokszor csináltam hús nélkül is még vega koromban, az egyik kedvencem volt úgy is. Vegánok csinálhatják valamilyen növényi tejjel a besamelt, természetesen tojás és sajt nélkül.