„Tegnapon s a holnapon
És a messze eljövendőn
Egy a törvény: nincs halandó,
Ki az életet baj nélkül éli végig, bárhol él.”
(Szophoklész: Antigoné)
Már nagyon régen ettünk spenótot, de főzelékhez most nem volt hangulatom. Leves lett belőle.
Hozzávalók 4 főre: 1 zacskó fagyasztott parajpüré,
2 dl tejszín,
0,5 l tej,
3-4 gerezd fokhagyma,
3 evőkanál liszt,
parasztsonka,
3 dkg vaj,
3-4 db tojás,
1/2 húsleveskocka vagy kész húsleves,
só,
őrölt bors,
frissen reszelt szerecsendió,
ízlés szerint pici kristálycukor (nem kötelező),
friss kenyérből kockák,
és akinek van otthon: frissen reszelt parmezán.
Elkészítettem a habarást: a tejszínnel és némi tejjel csomómentesen elkevertem a lisztet, végül addig higítottam míg az összes tej belekerült. A vajon megfuttattam a fokhagymát, majd rátettem a felolvadt és kinyomkodott parajpürét is. Kicsit pároltam így együtt, aztán felöntöttem a habarással. Forrásig kevergettem, kevés víz is kell hozzá - vagy akinek van csont- vagy húslevese az azt tegyen bele - , és a fél erőleveskocka. Sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele úgy meglehetősen. Hagytam forrni jó 10 percet, és készen is volt.
Nekem csak szárított porparmezánom van, ezért én a levesbe főztem bele. De akinek van otthon igazi, az a leves tetejére reszelheti tálalásnál.
Friss kenyérkockákkal, vékony csíkokra vágott parasztsonkával és főtt tojásdarabokkal tálaltam.
Vegák természetesen hagyják ki belőle a sonkát.
Van egy tartozásom. A kerekrépa, vagy tarlórépa fotóját ígértem.
Ma végre volt a piacon, mert a kerekrépát nálunk is csak olyan árusoknál lehet találni, akik saját kiskertjükben termelik meg. Nagykereskedőknél nem kapni. Amint a répán látszik is, biotermény. Nem a legszebb, de permetszert nem látott.
Tehát igy néz ki. A savanyított répát ebből készítik, hasonlóan mint a savanyú káposztát. Csak vastagabb csíkokra vágják. Az íze nagyon kellemes, kicsit csípőskés - hasonlít a retekére. És kicsit a káposztáéra is - olyasmi, mintha a kettő kombinációja lenne. Nyersen salátának is finom, vagy akár szendvicsekre, mint a retek. Készítenek belőle főzeléket is, levest is, egytálételt is - amit én savanyú répa néven közöltem pár napja.
A másik zöldségféle a csicsóka. Már a neve is belopta magát a szívembe. Olyan jó hangzása van, jó kimondani is: csicsóka. Mint a madárcsicsergés, olyan.
Ez a zöldségféle is csak pár éve éli újra reneszánszát. Pedig nagyon egészséges, és szinte bárhol megél, kiirtani is alig lehet. Sok gyógyhatása is van, és nyersen fogyasztva jobb mint bármilyen mű-vitamin. Nagyon finom az íze, kissé édeskés, kissé olajos, mégis roppanós-friss. Nem beszélve arról, hogy nagyon olcsó is. Dulminánál olvastam sok finom csicsókás receptet. Én leginkább csak nyersen elrágcsálom. Külsőre egészen olyan, mint a gyömbér. Wikipédia a csicsókáról itt.
"Vannak emberek, akik szeretik a hatalmat,
másoknak pedig hatalmuk van szeretni."
"Mélyen magamba nézek,
és nem törődöm azzal, amit az emberek tesznek és beszélnek.
Csak a rendes dolgokkal törődöm."
"Minek komolyan venni az életet,
ha az élet egy képzelt kaland,
amiből sosem kerülünk ki élve."
"Ha reggae-t hallgatsz és nem mozogsz,
akkor te halott vagy."
"Isten egy küldetéssel küldött engem a földre.
Csak ő állíthat meg, az emberek sohasem."
"Mindig az az otthonom, ahol vagyok.
Az otthonom nem egy anyagi valóság...
az otthonom az elmémben létezik"
(Bob Marley)
A zenét Napmátkának ajánlom. Különös tekintettel a jó szövegre... Is. Meg a reggae-re is, persze. Tánc? :-)
Ma valami igazi melengetőre vágytam és folyadékra. Ami mindezt egyesíti: egy jó, tartalmas leves. (És legalább hűtőt is nulláztam.)
Úgy tűnik, a január nem csak a körkérdések hava nálam, de a nemzetközi konyháé is. :-)
Ez egy gazdag, keleti ihletésű leves. Azt nem tudom, milyen a thai konyha, vagy a kínai vagy a japán, de én bátran elneveztem thai ihletésűnek a levesemet. Nem vak ez a ló csak bátor, alapon.
Első lépcsőben a zöldségeket megtisztítottam, a kellevél és csicsóka kivételével mindent kockákra vágtam. Említett kettőt csíkokra.
Az olajon az apróra kockázott mogyoróhagymát üvegesre pároltam a szintén apróra vágott fokhagymával és gyömbérrel együtt, majd hozzáadtam a három nehezebben puhuló zöldfélét is: a zellert, a sárgarépát és a céklát. Fedő alatt 10 percig pároltam. Aztán felöntöttem vízzel és ízesítettem. Sóval, leveskockával és a fűszerekkel - a petrezselyemzöldet kivéve. A koriandert és mustármagot mozsárban megtörtem.
Míg a leves főtt, elkészítettem a többi hozzávalót. A darált húst kevés sóval és borssal, valamint egy tojással jól elkevertem. Az üvegtésztára forrásban lévő vizet öntöttem, hagytam benne úgy 5 percig, aztán leszűrtem egy tálba. A maradék tojásokból kevés olajon sóval rántottát sütöttem.
Mikor a levesben minden puha volt, hozzáadtam a csicsókát és a kelleveleket is. Ezek könnyen puhulnak. Amikor újra felforrt a leves, teáskanállal mini húsgombócokat szaggattam bele. Mikor mind a levesben úszkált, a rántottát is a levesbe tettem kis darabokra vágva. Az étkezési keményítőt nagyon kevés hideg vízben feloldottam és szintén a leveshez adtam. Még 5 percig hagytam kis lángon forrni a levest, aztán lezártam. Ezután kevertem hozzá a balzsamecetet. Ennél a levesnél is muszály szájjal főzni, mert az ízeknek egyensúlyban kell lenniük: édes-sós-csípős-savanyú ízű leves ez - tényleg lélekmelengető, ha jól sikerül. Leves, de olyan gazdag, hogy majdnem nevezhető egytálételnek is.
Az üvegtésztát és a frissen aprított petrezselyemzöldet külön tálaltam hozzá.
Kicsit bonyolultnak tűnik, de nem az. Nagyon finomra sikerült.
Vegák is elkészíthetik, húsgombóc és leveskocka nélkül is nagyon ízletes.
Miről ismerszik meg a magányos madár? Először is, hogy a legmagasabbra száll; másodszor, hogy saját fajtája társaságát is kerüli; harmadszor, hogy az égre célozza a csőrét; negyedszer, hogy nem határozható meg a színe; ötödször pedig megindító, csöndes énekéről.
(Keresztes Szent János: Beszédek a fényről és a szeretetről)
Még mindig tombol a tél és a szél - és kenyérért sem volt kedvem lemenni. Inkább sütöttem egyet. Még jó, hogy túlélésre van berendezve a spájzom... Három előnye is volt. Egy: a frissen sült házikenyér utolérhetetlen, kettő: amíg ment a sütő, isteni meleg volt a konyhában, hiába fütyült be az északi szél az ablakréseken. Három: csipkebokor vessző... :-))
Van egy tartozásom is, Katától nem csak a függőségeim tárgya kérdést kaptam, de egy díjat is. Köszönöm! Természetesen, akiknek a kérdést továbbítottam, a díj is ugyanúgy jár! Vegyétek át. :-) (Ha nem baj, külön már nem értesítelek ki benneteket.)
A porélesztőt 3 dl langyos vízben a kristálycukorral elkevertem egy nagyobb bögrében. A lisztet tálba szitáltam, elkevertem a sóval, a magokkal és a kukoricapehellyel. Hozzáadtam az élesztős vizet és kidagasztottam, míg elvált a kezemtől és az edény falától is a tészta. Alá és fölé liszteztem és letakartam a tálat egy tiszta nylonzacsival. Hagytam kelni 2 órát. Aztán átgyúrtam, formáztam és tepsibe tettem. Megint hagytam kelni egy fél órát. Bevagdostam és előmelegített, 3/4-es lángú sütőben kb. fél óráig sütöttem. Holnap isteni lesz az olívás-sós-citromos tört avokádóval... :-)
1 zacskó fagyasztott parajpüré,
