„Kiskoromban a főszakács nagyon kedvelt engem. Annyira szerettem őt, hogy mindig vele akartam lenni, még ha ez csak annyit jelentett is, hogy a köntöse szegélyét láthattam a tibeti házakban a helységek elválasztására szolgáló függönyök alatt. Ő pedig, szerencsére, jól viselte a viselkedésemet. Szinte teljesen kopasz, roppant nyájas és egyszerű ember volt. Nem volt túl jó mesélő, és nem nagyon szeretett játszani, de ez egyáltalán nem számított. Azóta sokat tűnődtem kettőnk viszonyáról. Néha úgy gondolom, az étel alapvető alkotóeleme az élőlények közti, mindenfajta kapcsolatnak.”
(Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma )
A mai leves abszolút spontán jött. Piacon voltam, és vettem egy pici kupóc csirkegombát. Ezen kívül a bolhán megkiabált egy hatalmas, mexikói stílúsú fontott gyümölcsös tál. Az udvaron pedig megláttam a hatalmasra nőtt csalánokat. Gondoltam, a tál épp alkalmas a teleszedésre. Így készült ma sárkányfűleves - akarom mondani klorofillleves, akarom mondani csalánleves - csirkegombával, diós kecskesajttal és rozskenyérpirítóssal.
Hozzávalók 4 főre:
1 nagyobbacska csokor csalánlevél,
1 kis kupóc szegfűgomba,
4-5 fej fokhagyma,
2 dkg vaj,
só,
1 csapott teáskanál kristálycukor,
zöldségerőleves vagy egy kevés ételízesítő,
2 dl sűrített tej,
1 evőkanálnyi liszt,
rozskenyér.
A csalánt forróvízbe dobtam, így már nem csíp. Leleveleztem és apróra vágtam, mint a spenótot szokás. A vajon a vékony szeletekre vágott fokhagymát megfuttattam sóval, majd hozzáadtam a csalánt is. Kicsit együtt pároltam őket, aztán felengedtem vízzel. Ételízesítőt, sót, cukrot tettem bele. Hagytam forrni 5 percig, majd a sűrített tejből és lisztből készített habarással behabartam. Aztán botmixerrel alaposan pürésítettem.
A gombát megmostam és sóval, borssal, kakukkfűvel serpenyőben megsütöttem. A levest a sült gombával, morzsolt diós kecskesajttal, és kis rozspirítósokkal tálaltam.
Ha valaki tejérzékeny, főzzön bele 2 szem burgonyát, kiválóan sűrít és finom ízt is ad a levesnek.
