2009. június 19., péntek

Ír szódabikarbónás kenyér



A mindenség titkát hiába űztem,
még fix pontot sem találtam az űrben,
csak egy gyöngyöt a tudás tengerében,
az is eltört, mikor cérnára fűztem.

(Omar Khajjám)






Tegnap este a Paprikán láttam az Idesüss című műsorban. A lényege, hogy villámgyors kenyér, pillanatok alatt elkészül. Végeredményben a sütő, a szódabikarbóna és az író végzi az igazi munkát, nekünk csak épp össze kell dobni a hozzávalókat. Nem is szabad kidolgozni ezt a tésztát, különben kemény lesz.
Bármilyen formában süthető, ugyanúgy, mint az élesztős kenyértészta.
Én most tettem bele teljes kiőrlésű rozslisztet is, tehát félbarana kenyér lett belőle. És kis lanaglikra (kenyérlángos) formáztam.

Hozzávalók 4 kisebb langalihoz:
30 dkg fehér liszt,
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt,
1 mokkáskanál finomabb só a tésztába,
nagy szemű só a tetejére,
olívaolaj,
1 mokkáskanál szódabikarbóna,
1 kis dobozos kefír vagy joghurt vagy író vagy kultúra,
2 dl langyos víz.

A kefírt elkevertem az épp csak langyos vízzel. Egy nagy tálba szitáltam a fehér lisztet, hozzáadtam a rozslisztet is, a sót és a szódabikarbónát. Kézzzel alaposan elkevertema szárazanyagokat. Hozzáöntöttem a kefíres vizet. Szétálló ujjakkal épp csak összekevertem a tésztát - tehát nem összeszorított ujjakkal, mint ahogy dagasztani szoktam. A tésztának ragadósnak és lágynak kell lennie. Tehát ha még kell hozzá víz, tegyünk hozzá, ha pedig túl folyós, lágy lenne, akkor kevés lisztet adjunk hozzá. De a mennyiségek körülbelül stimmelnek, amiket megadtam.
A nagy gáztepsit jó alaposan beolívaolajaztam, erre tettem a négy gombóckát, amit kézzel szétlapogattam. Kis mélyedéseket is hagytam bennük, az ujjaim nyomát. Bőven meglocsoltam őket olívaolajjal és megszórtam nagyszemű tengeri sóval. Kettőre tárkonyleveleket is tettem, a levesből maradt ki - sokat találtam levágni a kis fűszerkertemből.
Előmelegített forró sütőben 15 percig sütöttem körülbelül.





Kicsit szokatlan ízű, mert az élesztős kenyerekhez vagyunk szokva. De ízlett. Meglepően puha és könnyű szerkezetű a tésztája. Azt hiszem, így nyáron kiváló lesz vacsorákhoz - juhtúróval, túrókrémekkel, friss sajtokkal és paprikával-paradicsommal - isteni. És villámgyors.

Tárkonyos zöldbabraguleves




Hatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad.

(grafitti)



Nagyon szép friss zöldbab kínáltatta magát a piacon. És a tárkonyom is akkorára nőtt, hogy már nem látok ki az étkezőablakon...

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg tisztított zöldbab,
50 dkg sertéscomb,
5 dkg füstölt szalonna,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
1-2 evőkanál olaj,
1 csokor új leveszöldség (sárgarépa és fehérrépa),
1 csokor petrezselyemzöld,
1 csokor friss tárkony (szárított is megteszi),
pici frissen őrölt bors,
só,
1 csapott mokkáskanál kristálycukor,
2 teáskanál 10%-os ecet (ha van tárkonyecet, az kiváló),
1 teáskanál ételízesítő (zöldség- vagy húsalaplé még jobb),
1 dl tejszín,
2 félmarék bulgur (búzatöret).

A húst kisebb kockákra vágtam és a szintén kockákra vágott szalonnával, vöröshagymával és a vékony szeletekre vágott fokhagymával az olajon kicsit átpirítottam. Mikor zsírjára sült, kevés vízzel higítva fedő alatt pároltam a fűszerekkel: borssal, sóval, apróra vágott tárkonnyal és petrezselyemzölddel - míg a hús majdnem puha volt. Ekkor hozzátettem a darabolt zöldbabot és leveszöldséget és felengedtem vízzel. Ételízesítőt, sót és cukrot tettem bele. Mikor a zöldségek is majdnem teljesen puhák voltak beleszórtam a bulgurt is. Úgy 5 perc elteltével hozzáöntöttem a tejszínt is, hagytam fölforrni. Végül ecettel savanyítottam. Kóstoljuk a végén, mert akkor lesz nagyon finom csak a levesünk, ha a sós-édeskés-savanykás íz egyensúlyba kerül. Pikáns, könnyű, üdítő és nagyon finom leves.
Sütöttem mellé ír szódabikarbónás kenyeret, azzal tálaltam. Tegnap este láttam az Idesüss című műsorban a Paprikatévében. Muszáj volt kipróbálnom.
Természetesen fagyasztott zöldbabbal egész évben készíthető. De ilyenkor a legfinomabb, és ilyenkor van hozzá friss tárkony is.

2009. június 17., szerda

Málnalekvár

Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő.
Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat – attól függ, mit élünk meg abban az órában.
Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik.

(Michael Ende: Momo)




Ma málnalekvárt főztem - érik a hegyen szép számmal már. Nézegettem a neten recepteket.

Hozzávalók:

ahány kg a málna,
annyiszor 70 dkg
kristálycukor kell,
plussz pici szalicil.

A málnát átnéztem, nehogy rossz szemek kerüljenek a lekvárba. Lemértem, majd kiszámoltam, mennyi cukor megy hozzá. Aztán egy nagy lábosban le is cukroztam a gyümölcsöt és hagytam állni, míg levet eresztett - 3-4 óra elég is neki. Aztán fölforraltam, de csak az első rottyanásig és kevergettem is, hogy a cukor teljesen feloldódjon. Majd szitán átpaszíroztam alaposan. A magokból 1 nagy evőkanálnyit visszatettem a tiszta lébe. (Én másfél kiló málnából főztem a lekvárt.) Ez nem szükséges, csak jól mutat a lekvárban. Így látszik, hogy málnalekvár van az üvegben. A málnánál kell a paszírozás, mert a teljes magmennyiséggel főzött lekvár élvezhetetlen, túl magos lenne. Tehát lehet teljesen mag nélkül is készíteni, de én szeretek benne egy kevés magot látni, nekem úgy málnalekvár. Aztán újra fölforraltam és forrás után még 25-30 percig főztem kis lángon. A málnának nem kell sok főlés, akárcsak az epernek, vagy a ribizlinek - mert nagyon sok zselésítő anyag van természetesen is ezekben a gyümölcsökben. Szóval szerintem fölösleges olyan zselés befőző cukrot használni.




Mikor készen volt, jól elmosott kis üvegekbe tettem. Minden üveg tetejére folpackot tettem, erre egy késhegynyi szalicilt, majd rá a csavaros tetőt. Fejre is lehet fordítani 2-3 percre az üvegeket, így teljesen légmentesek lesznek. Egy plédbe jól bebugyoláltam, hogy lassan hűljön ki (szárazdunsztoltam).
Isteni finom - a világ legfinomabb lekvárja a málnalekvár - szerintem. :)

Kapros-fetás salátaöntet



Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

(Fodor Ákos)





Hétfőn halat készítettem salátával. A balatoni találkozóra fetás padlizsánkrémet csináltam, ezért maradt még a sajtból. Nagyon finom lett vele az öntet.

Hozzávalók:
2 kisdobozos kefír,
3-4 dkg fetasajt,
1/2 csokor kapor,
só,
kevés citromlé,
2 teáskanál extraszűz olívaolaj,
1 mokkáskanál mustár.
Mindezeket habverővel szép krémesre kevertem. Ez az adag akár 7-8 tányérnyi salátára is elegendő. Bár én salátás öntetet szeretem - mint Barabra Streisand a Tükröm, tükrömben. :))