Házi májkrém - szalonnás, majoránnás, hagymás

Amikor meditálunk, rájövünk arra, hogy teljes mértékben felelősséget kell vállalnunk az életünkért, azért, hogy hogyan éljük azt. Nem okolhatunk senki mást, legyen szó bármiről is. Néhányan nem jól bánnak velünk vagy kihasználnak, nem értenek meg vagy szörnyű dolgokat művelnek velünk. Nem tagadjuk le mindezt, de többé már nem teremtünk problémát belőlük. 

(Acsan Szumedho) 

Még mindig hadiállapotok uralkodnak a lakásban. Viszont a konyha már használható legalább. Igaz, a teljes spájzom még a tárolóban... de legalább a robotgépet elő tudtuk bányászni.

Katasztrófa sújtotta területen és időben a szendvics, a hideg étel a legpraktikusabb. Pláne hogy a piac is tele gyönyörűségesebbnél gyönyörűségesebb paprikákkal, paradicsomokkal, fejes salátával, uborkával, hagymával. Nem tudok eleget enni belőlük, pedig tényleg nagy fogyasztó vagyok...

Hozzávalók 4 főre:

50 dkg pulykamáj (szív nélkül),

5 dkg szalonna (mangalica pl.),

1 kis fej vöröshagyma,

10 dkg vaj vagy zsír,

só,

frissen őrölt bors,

1 mokkáskanál majoránna,

1 mokkáskanál olaj.

A májat megtisztítottam, a darabokat félbe vágtam. A szalonnát kis kockákra daraboltam. Olyan szalonnát tegyünk az ételbe ami tiszta zsírszalonna, nem húsos. A hagymát apróra kockáztam szintén. Az összes hozzávalót a fűszerekkel együtt egy lábosba tettem a vaj kivételével, és fedő alatt kis lángon pároltam 25 percig. Aztán hagytam kihűlni. Robotgépbe tettem a vajjal együtt a kész májat szaftostul-mindenestül és krémesre daráltam.

Eszméletlenül finom. Friss házikenyérrel, sok zöldséggel - kell ennél jobb?!

Sárgadinnyés, mandulás muffin

Búcsúzóul...
Most nem leszek egy darabig.
Majd jövök. Hogy mikor? Nem tudom.
Lehet hogy már holnaputánután, lehet hogy sohanapján.

Vaya con Dios!

duende

Ha édességre vágyom de nincs időm vacakolni vele, akkor a muffin mindig jöhet.
Még a nyaralás alatt vettem kandírozott sárgadinnyét. Isteni finom.
A mai sütemény tartalmaz tehát ebből a finomságból nem is keveset.

Egy nagy tálba tettem a következőket: 2 bögre liszt, 1,5 bögre tej,
15 dkg olvasztott vaj, 2 tojás, 1 nagy csipet só, 10 csapott evőkanál porcukor, 1 csapott evőkanál vaníliás cukor, 1 sütőpor, 1 evőkanál rum. Ezeket robotgéppel jó habosra kikevertem. Aztán hozzákevertem a durvára darált lehéjazott mandulát, a darabokra vágott kandírozott sárgadinnyét, gondolomformán aszalt vörösáfonyát és a tábla szintén apróbb darabokra vágott fehércsokit.
A muffinpapírokat kenőtollal kivajaztam - hagytam egy keveset az olvasztott vajból a művelethez.
A formákat 3/4-ig megtöltöttem, majd 3/4-es lángon 15-20 percig sütöttem.
Ez a mennyiség kb. 24-28 muffinhoz elegendő.


Ha van türelmünk, saját magunk is kandírozhatunk bármilyen gyümölcsöt.
Találtam egy jó leírást róla:

"Megfelelő előkészítés után a legkülönfélébb gyümölcsöket (sőt, egyes zöldségféléket is) lehet cukorban tartósítani, azaz kandírozni. A mosást és szárítást követően a nagyobbakat (mint az ananász, alma, barack, citrusfélék) meghámozzuk és felkockázzuk, a kisebbeket (mint a cseresznye, meggy, szőlő) megszurkáljuk, majd egy nagyobb hőálló szűrőbe tesszük. A szűrőt pedig egy tágas fémtálba állítjuk.
Közben szirupot készítünk (1 liter vízhez 1 kg cukrot számítva). Ezt addig fűzzük (kb. 105 °C-on), amíg szálat nem húz. (Belemártunk egy kanalat, s amikor kiemeljük, akkor láthatjuk a „szálhúzást“.) Amikor a szirup kész, ráöntjük a gyümölcsre, úgy, hogy azt teljesen befedje, majd letakarjuk, s 24 órát állni hagyjuk.
Másnap a szűrőt kiemeljük, lecsorgatjuk, a szirupot újra felfőzzük, míg szálat nem húz, s megint ráöntjük a gyümölcsre. S jön a 24 órás pihentetés... Ezt a folyamatot összesen ötször ismételjük meg, úgy, hogy az utolsónál a szirupot 108 °C- ra hevítjük. Az utolsó egynapos állás után a kiszedett gyümölcsöt rácson elterítve - vigyázva, hogy egymáshoz ne érjenek - megszárítjuk. (A kész kandírozott gyümölcs akár lezárt befőttesüvegekben is eltartható.)
Ezt a leírást Benkö Gábornak köszönhetjük."

(Forrás: http://www.konyhamester.hu/)

Anyuféle hagyományos nyári vegyessaláta

A karma a teljes igazság több életen át fennálló tartozás- és hitelrendszere, aminek egyszerű célja van: tanítani. A velünk történő jó dolgokat tekinthetjük jutalomnak, a rosszakat büntetésnek, de ez azt jelenti, hogy létezik egy ítélkező személy. A valóságban mi, és csakis mi egyedül ítélkezünk, hogy mit kell átélnünk ahhoz, hogy megtanuljuk a leckénket, amelynek segítségével fokozhatjuk tudatosságunk szintjét. Valamennyi lecke valójában próbatétel. 

(Albert Einstein)

 

A pörkölt mellé készítettem ezt az anyukám féle, régimódi vegyes salátát. Nagyon szeretem, és a pörkölt mellé nem is valók azok az újmódi olívaolajos finomságok. Ezzel a szépséges nyárutókincsei kavalkáddal viszont fantasztikus volt a klasszikus sertéspörkölt is.

Hozzávalók:
4 paprika (1 zöld, 1 narancs, 1 sárga, 1 kápia vagy pritamin),
10 db pici kerti paradicsom,
2-3 zöldparadicsom,
2 lilahagyma,
1 közepes kígyóuborka vagy 2-3 normál uborka,
2 teáskanál só,
és az enyémben még napraforgócsíra van.
Lé:
3/4 liter víz,
4-5 evőkanál 10%-os sima ecet,
esetleg 1 csapott mokkáskanálnyi só,
5-6 teáskanál kristálycukor.

A hozzávalókat tisztítottam, majd vékony félkarikákra szeltem. Az uborkát legyalultam. Az összes zöldséget egy nagy tálba tettem és besóztam. Hagytam állni fél órát. Közben elkészítettem a salátalét is. A zöldségeket nem túl erősen, de kinyomkodtam, majd a lébe tettem. A salátalébe a sót nem tettem bele, csak a cukrot és ecetet. Miután a zöldségek is belekerültek, kóstoltam. Még kellett hozzá só. Kóstoljuk, mert nem tudni, mennyire sósítják be a zöldségek a salátalét, tehát a sót csak utólag tegyük hozzá. Hagytam összeérni 1-2 óráig.

A paprikasalátát is ugyanígy készítem.

Tulajdonképpen ez a csalamádé. Ha télire tesszük el ugyanígy készül, csak savanyúságlével öntjük fel. És piros érett paradicsom helyett zöld paradicsomot szeleteljünk bele. Plussz a csalamádéhoz még káposzta is kerül vékonyra szelve.

Hungarikum a tányérban: sertéspörkölt

Ha valaki a szemlélődés állapotába lép csupán csak annyi időre is,

mialatt egy hangya végigsétálhat az orrán,

nagyobb előrelépést tesz a megvalósítás felé mintha egész életében erényes tetteket halmoz.

(Namkai Norbu rinpocse)

Most jöttem rá, hogy a pörkölt tulajdonképpen még nem is szerepel a blogomon. Csak a zuzából készültet írtam le eddig.

Ez végül is nem véletlen... Egy évben ha 4-szer készítek összvissz. Szeretjük, de annyi más finomság is van a világon.

Pörköltet sosem készítünk száraz húsokból. Alkalmatlan rá a pulyka- és csirkemell csakúgy, mint a sertéskaraj vagy comb. Mindekettő száraz, fűrészporos. A karaj csak frissen kirántava jó. Egyben sütve sem az igazi. Maximum töltve valamilyen zsírosabb töltelékkel. A comb pedig szerintem csak darálva jó és csak akkor, ha sovány darálék kell az ételünkhöz. Igazi, egyetlen méltó és jó formája a füstölt sonka. Másra nem alkalmas, legalábbis szerintem.

Alkalmas húsok tehát a tarja, lapocka, dagadó, köröm.

Én most lapockából készítettem.

Hozzávalók 4 főre:

1 kg sertéshús,

25-30 dkg vöröshagyma (2 méretesnagy fej vagy 3 kisebbközepes),

só,

2 csapott teáskanál pirospaprika,

1/2 mokkáskanál köménymag (elhagyható),

1/2 paradicsom (télen elhagyható),

1/2 sárga paprika (télen elhagyható),

esetleg: 1 teáskanál darált paprika (Édes Anna),

1 evőkanál zsír.

A húst megmosom alaposan. A tisztított vöröshagymát kis kockákra vágom és a már kellően forró zsírba teszem. Sózom, kis lángon üvegesre párolom. Míg a hagyma elkészül, kb. 2-szer 2 centis kockákra vágom a húst. Mikor üveges már a hagyma, rádobom a húst és nagy lángra teszem. Mikor kiengedett egy kevés lét, pirospaprikázom, köménymagot és sót teszek még rá. Hozzáteszem egyben a fél paradicsomot és fél paprikát is. Erős tűzön sütöm fedő nélkül egészen addig, míg az összes levét kiengedi. Egészen zsírjára sütöm még mindig nagy lángon. Ezért pörkölt a neve, mert kicsit le kell pörkölni, vagyis egészen zsírjára visszasütni. A hagyma így fő könnyen szét, illetve ettől lesz jó sűrű szaftja és valódi pörköltíze. Kevergessük, azért ne égjen le.

Mikor zsírjára sült kevés vizet utánaöntök, kislángra veszem és fedő alatt párolom puhulásig. Ez olyan másfél óra. Mindig csak 1-1 decinyi vizet öntök alá, hogy sűrű maradjon a szaft. Többször is pótolni kell a vizet, míg teljesen megpuhul és elkészül a hús, ugyanis minden alkalommal hagyom zsírjára visszasülni.

Napmátkánál olvastam egy nagyszerű írást a pörköltről. A szerző leírja, hogy többféle módszer is létezik. Lehet válogatni. :)

Jó marhapörkölt receptet pedig Fűszeres Eszternél láttam.

A sertéspörkölt szerintem nagyzsemű, deszkáról szaggatott nokedlivel a legfinomabb. A saláta vagy savanyúság pedig nem hiányozhat mellőle. Uborkasalátával, kovászos uborkával, káposztasalátával, csípős almapaprikával a legfinomabb szerintem.

Én bolti tésztával sosem rontok el egy jó pörköltet. Mint ahogy rizzsel sem. Na jó. Egy engedményt szoktam tenni, az pedig a tarhonya. Azzal még tényleg finom. Ráaásul én azt a sörétes fajtát szeretem. :)

Friss kenyérrel pedig egyszerűen fantasztikus. A pörköltszaft és a kenyér összeolvadása maga az unio mistica.