Paradicsomos, csirágos, házisajtos szabji

.

Akik odaadással imádnak Engem,
transzcendentális Formámon meditálva,
azoknak elhozom, amire szükségük van,
s megőrzöm, amijük van.

(Bhagavad-Gitá, IX, 22.-ik vers)

Ezt a nagyon finom és egyszerű ételt néztem ki a töltött naan kenyér mellé, mert Vegavarázs azt írta, hogy általában szabjit adnak mellé. Én mondom, fergetegesen finom volt mind a szabji, mind a kenyér és együtt tényleg szenzációsan jó.

Mindenkinek nagyon-nagyon ízlett!

El tudnék élni indiai koszton, rajongok érte... Fantasztikus ételei vannak ennek az évezredes népnek és kultúrának. Be kell valljam, a távol-keleti konyhákat egyáltalán nem kedvelem. Bajban lennék ha Japánban vagy Kínában kéne élnem. A mediterrán és arab ételeket viszont szintén nagyon szeretem. (És persze a magyar konyhát is.) Telt ízek, változatos ételek. És ez az indiai konyhára a legmesszebbmenőkig igaz.

Hozzávalók 4 főre:

3 doboz konzerv paradicsom (vagy nyáron ennyinek megfelelő friss paradicsom),

6 dkg vaj vagy 6 evőkanál ghí vagy olaj,

3 liter tejből készült panír,

1 közepes fej karfiol (vagy brokkoli) vagy 6 nagymarék spenót vagy 30 dkg zöldborsó vagy 0,5 kg zöld csirág vagy 2 kisebb cukkini vagy 1 közepes-nagyobbacska csillagtök,

2 dl tejszín,

3 csapott kávéskanál lepkeszegmag,

só,

2 csapott teáskanál kristálycukor,

2 csapottabb teáskanál kurkuma,

1 csapott kávéskanál csilipor vagy 2 csili apróra szelve.

A vajat felolvasztottam, kissé megpirítottam benne az őrölt lepkeszegmagot, majd hozzáadtam az darabolt paradicsomkonzerveket. Fűszereztem sóval, cukorral, kurkumával, csilivel és hagytam rotyogni. Közben sós-cukros vizet forraltam, és megfőztem benne a 2 cm-es darabokra vágott csirágot, de csak roppanós állagig. A spárgafejeket csak a főzés vége felé tettem a vízbe, mert annak sokkal kevesebb idő kell.

Mikor besűrűsödött a paradicsommártás, beletettem a csirágdarabokat és a kockákra vágott házisajtot is. Hagytam még 5 percig főni, majd belecsorgattam a tejszínt is és még egyszer összeforraltam.

Tényleg nagyon finom. Tálalhatjuk rizzsel, bármilyen indiai lepénykenyérrel: csapatival, rotival vagy naannal.

Bruscetta-variációk (gombás, cukkinis, csirágos)

.

Kolostorában egy reggel megkérdezték a szerzetesek Lin-csi apátot.
- Mondd, apát! Fontos nekünk a buddhaság?
- Fontos.
- De miért?
- Mert nincs más - felelt egykedvűen az apát, s bár a szerzetesek várakozva néztek rá, nem fejtette ki válaszát.
- Semmi más? - kérdezték a tanítványok.
- Semmi más - felelt Lin-csi kurtán.
- Úgy gondoltuk az esti beszélgetésünk után, hogy mégis lenne más választás. Hiszen nem kell az embernek sok: szerény munka, csendes élet, család. ünnepek, vidámság, kirándulás. Aztán megint dolgos napok és semmi gondolkodás. Hogy ne hiányozzon a buddhaság. Hogy soha ne is gondoljanak rá - vallott esti gondolataikról az egyik szerzetes.
- Este könnyű ilyet kigondolni szerzetesek - kezdte az apát. - Este egy kicsit véget ér a világ, nincs már szükség rád. Reggelig béke, alvás, álmodozás. Reggel aztán indulás! Jól képzeltétek a folytatást: szerény munka, csendes élet, család, ünnepek, vidámság, kirándulás. Dolgos napok egymás után, és semmi gondolkodás. Hosszú éveken át. Nincs megingás, nincs változás, s bár tilos a gondolkodás, egyszer mégiscsak rádöbbensz, hogy a végén mi vár rád. (Csak veszíthetsz, bármit csinálsz.) Egyre többször gondolsz rá, egyre közelebb kerülsz hozzá, és akkor már elkelne egy kis buddhaság. Aztán egyre több buddhaság. Hát így van kitalálva, szerzetesek, a világ! Akkor is elvesz, amikor ad, és te akkor is adsz,a mikor kapsz. Ezért kell az embereknek a vígasztalás. Ezért van a buddhaság, ezért van a Tanítás! - szólt Lin-csi apát, és sietősen elindult kifelé a csarnokból.
- Micsoda?! A Tanítás pusztán vígasztalás, apát? - kérdezte még Lin-csit az egyik szerzetes, a többi megkövülten állt.
- Mi lenne más? - kérdezett vissza Lin-csi flegmán, s még sietősebbre vette a dolgát. Odakint aztán megállt, végignézett kolostorán, majd sétált egyet a Huo-to folyó partján. Ő maga is megdöbbent a helyzet súlyosságán.

(Su-la-ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában)

Sokszor teszem fel reggel a költői kérdést magamnak: "Má' megint mit főzzek?!". Ma reggel tudtam, mit akarok főzni. Ehhez képest... kedvenc Pista gazdámnál mit találok? Citromsárga laskagombát! Elképesztően szép volt, úgyhogy az egész menüt úgy ahogy volt elfelejtettem...Kis kosárkámmal egész úton hazafelé azon gondolkodtam, mit is készítsek majd először is kedvest-szépet e citromszínű csodából. Mire a konyhámba toppanék, már tudtam.

Ma még sok futnivaló volt, szóval gyorsnak és könnyűnek kellett lennie és persze nem akartam agyoncifrázni, hogy lehessen érezni ennek a különleges lénynek az ízét.
Az ötletet az adta hogy reggel, még piac előtt kisütöttem a mai kenyerünket.

Bruscetta! Ez az.
Aztán eszembe jutott, hogy tegnap előtt felkarikáztam az egész cukkinit a quichehez és abból is maradt, amit folpackban szépen eltettem a hűtőbe. És a múltkori túrós derelyéhez is sok lett a szalonnapörc. Mindent felhasználtam és két isteni kenyérrevaló született.

Hozzávalók a gombás bruscettához:
bármilyen gomba (erdei is lehet, sőt!),
só,
frissen őrölt bors,
olívaolaj,
petrezselyemzöld,
jófajta kenyér,
fokhagyma.

A gombafejeket levágtam a szárakról, mostam, aztán olívaolajon egy serpenyőben sütni kezdtem sóval, borssal. Szép pirosra süljenek a gombafejek, ennyi a lényeg. Mikor elkészült, összeforgattam petrezselyemzölddel és egy tálkába félretettem. Az üres serpenyőben megpirítottam a kenyérszeleteket. Fokhagymagerezddel bedörzsöltem őket és a sült gombát rájuk halmoztam.

Hozzávalók a cukkinishoz:
cukkini vékonyra karikázva,
füstölt szalonna kis darabokra vágva,
újhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
szurokfű (oregano),
zsálya,
fokhagyma,
pirított kenyérszeletek.

A szalonnát jól átsütöttem a cukkinivel, a fűszerekkel, az újhagymát csak a vége felé tettem bele. Félretettem ezt is egy kis tálba, és kenyérszeleteket pirítottam a serpenyőben. Megfokhagymáztam, majd ráhalmoztam a sült cukkinit. Ezt készíthetjük szalonna nélkül is, sőt, kis kockákra vágott paradicsomot is kockázhatunk bele a végén, de azzal nem sütjük, csak összekeverjüka sült cukkinit. Ez utóbbit készíthetjük kissé előfőzött, majd ugyanígy jól átsütött, kisebb darabokra vágott csirággal is.


És itt a recept a klasszikus, paradicsomos bruscettához is, még tavalyról.

A bruscetta nagy kedvencem. Kitűnő sör- vagy borkorcsolya is, előételként is fantasztikus, de egy forró nyári, vagy csak sietős napon kitűnő éhségűző fogás. Vacsoraételként pedig evidens - gyors, finom, könnyű.

A citromsárga laskagomba egyébként nagyon finom. Vékonyabb, törékenyebb mint a hagyományos, az illata pedig szinte parfümre emlékeztet. Máskor is veszek! Sajnos a sütésnél nem igazán őrzi meg a színét, de addig is míg serpenyőbe kerül, gyönyörködhettem benne. Csodaszép! :)

Cukkinis torta (pite, quiche)

.

Egyszerűen csak együtt akarok élni veletek: köveket cipelni, venni egy jó kis meleg fürdőt a forrásnál és valami jót enni. A zen éppen ezekben van ott.

Ha beszélni kezdek, az már egy füstölgő lámpa. Olyan, mintha egy receptet adnék. Nem működik. A receptet nem lehet megenni.

(Sunrjú Szuzuki: Nincs mindig úgy)

Most először készítettem zöldséges tortát vagy pitét vagy quiche-t. Volt egy felhasználásra váró cukkini a hűtőben, gondoltam kipróbálom.

Az eredeti receptet itt találtam. Rácsodálkoztam, mert nagyon guszta volt. Jó receptet választottam, mert az arányok is tökéletesnek bizonyultak.

Ez az egyszerű kis torta a vegák álma szerintem, mert tényleg eszméletlen finom! Melegen és hidegen is kitűnő. (Véleményem szerint a tojás teljesen ki is hagyható belőle, mert a tészta is megáll anélkül is, a töltelék is a sok sajt miatt.)

Hozzávalók egy 29-30 cm-es formához:

A tésztához:

25 dkg liszt,

1 tojás,

15 dkg vaj,

6 evőkanál hidegvíz,

1 csapott mokkáskanál só.

A töltelékhez:

1 kisebb cukkini fele,

2 közepes paradicsom,

2 nagy szál újhagyma,

só,

2 dl tejföl (20%-os),

1 dl tejszín,

1 tojás,

1 csokor petrezselyemzöld,

10 dkg feta sajt,

2 mozzarella sajt,

5 dkg Karaván sajt.

A lisztet egy tálba szitáltam és elkevertem a sóval, majd hozzáadtam a hideg vajat és elmorzsoltam a liszttel. Beleütöttem a tojást is és hozzáadtam a vizet is és gyorsan összegyúrtam a tésztát. Letakartam és míg a tölteléknek valót elkészítettem, hűtőbe tettem.

A sütőt begyújtottam. A cukkinit nagyon vékonyan felkarikáztam, a paradicsomot és újhagymát (zölddel együtt) úgyszintén. A petrezselyemzöldet is felaprítottam. Egy közepes tálban jól elkevertem a tejfölt, a tejszínt és a tojást. Belemorzsoltam a fetát, beletépkedtem a mozzarellákat és hozzátettem a reszelt füstölt sajtot is.

A tésztát lisztezett deszkán gyorsan még egyszer átgyúrtam hogy sima legyen és kinyújtottam akkora körré, ami a formánál kb. 5-6 centivel nagyobb lett. A formát vajaztam és liszteztem, majd a sodrófa segítségével beletettem a kinyújtott tésztalapot. Ha kissé följebb ér a tortaforma szélénél az oldallap, az nem baj, mert süléskor kicsit összehúzódik.

A formát ráhelyeztem sütőpapírra, körberajzoltam és kivágtam. Rátettem a tésztalapra, majd erre üveggyöngyöket szórtam. Milyen jó hogy egyszer a bolhán vettem egy nagy halom dekor-üveggyöngyöt! Az üvegvázáimba szoktam tenni, de erre a célra is kiváló. Ezt hívják vaksütésnek. Azért kell lesúlyozni a tésztát, hogy ne jöjjön fel nagyon süléskor, hogy tartsa a formáját - különben nem maradna elég hely a tölteléknek. Babot vagy égetett agyaggolyókat is használhatunk a célra. (Égetett agyaggolyókat mezőgazdasági boltban tudunk venni.)

Háromnegyedes lángú sütőbe tettem a tésztát úgy 10 percre. Csak annyira süljön meg, hogy ne maradjon nyers, hogy a tészta külseje megszáradjon. Ha túlsütnénk, akkor később a töltelékkel együtt sülve megégne.

Mikor kicsit kihűlt a félig-harmadig sült tészta, levettem róla az üveggolyókat és a sütőpapírt. A tejfölös-sajtos keverék felét elosztottam a tésztán, majd a vékonyra karikázott cukkinit is egy sima rétegben ráhalmoztam. Kicsit sóztam. A paradicsomkarikák és az újhagyma következett, ezt is kicsit sóztam. Végül a maradék folyós sajtos keverékkel fedtem le.

Visszatettem sülni ugyanarra a hőfokra körülbelül 25 percre.

Eszméletlen finom, egy pohár jó hideg sörrel vagy egy pohár finom fehérborral... Hm. Fantasztikus.

Mazsolaszőlőnek köszönetem a tökéletes receptért! :)

Grillkolbász

.

Az emberi boldogság ritkán a hatalmas vagyonok gyümölcse, sokkal inkább támad napi apró örömökből.

(Benjamin Franklin)

Már régóta gondolkodtam a kolbásztöltésen. Mert nálunk zalában egyszerűen nem tudnak sem jó kolbászt, sem jó hurkaféléket tölteni.

Egyszerűen húsdaráló kell hozzá, amihez vagy csomagolnak is kolbásztöltő csövet, amit rá kell csak tenni az elejére, vagy vehetünk is hozzá, ha nincs mert külön is kapható.

A hentessel ledaráltattam egy kiló húst. Mindjárt kétféle kolbászmasszát kevertünk be. Az egyik dédnagyanyám receptje (alföldi), a másik egy spanyol grillkolbász. Majdnem spanyol - mert persze az csak az alapötlet volt de legyen, nevezzük spanyolnak... Egy kiló húsból annyi kolbász lett, amennyi a kis képen a fatálon látható.

Hozzávalók 4 főre a magyaroshoz:

1,2 kg zsírosabb hús duplán darálva,
ízlés szerint só (kb. 2 csapott teáskanálnyi),
2 teáskanál pirospaprika (ebből lehet valamenyni csípős is),
1 mokkáskanálnyi frissen őrölt bors,
1 gerezd fokhagyma,
1 csapott mokkáskanál porcukor (nem tévedés!),
bél.
Hozzávalók 4 főre a spanyolhoz:
1,2 kg duplán darált zsírosabb hús,
14 szem szegfűbors mozsárban porrá őrölve,
1 teáskanál szárított kakukkfű vagy
1 kisebb csokor friss apróra vágva,
kb. 2 csapott teáskanányi só,
bél.

Én ebbe egy negyed sóban eltett citromnak a héját is beletettem nagyon felaprítva, plusz a citromos sóval sóztam meg a masszát. Arra vigyázzunk, hogy a kolbász a sülésnél sósul. Tehát kissé sótlanabbra készítsük nyersen, mint amilyen a szánk íze lenne.

Mindkét adagot kézzel alaposan összedolgoztam, majd az előzőleg folyóvízzel alaposan átmosott, majd legalább fél órára kézmeleg vízbe áztatott bélbe töltöttük. (Minden hentesnél kapható kis nyloncsomagocskában.)

Serpenyőben kevés olajon fedő nélkül kis lángon alaposan körbesütöttem. Szerintem mindkettő nagyon finomra sikerült.

Emlékszem mikor nagyanyámnál voltunk Hajdúszoboszlón nyaranta, sokszor reggelire pikkpakk megtöltött egy adagot. Mi már a sülő kolbász finom illatára ébredtünk reggel...

A grillkolbásztöltésben az a jó, hogy végtelenek a lehetőségek az ízesítésre. Kinek-kinek mihez van kedve, étvágya, ötlete. Garantáltan színhúsból van és még ott a készítés öröme is. És a kóstolásé: na, mit ügyeskedtünk? Egész más, mint csak megvenni a boltit és rátenni a parázsra. És ebben tudom hogy mi van, semmi adalékanyag, csak tisztán a hús és fűszerek.

Sokszor fogunk még tölteni, a mai ebéd meggyőző volt abszolúte! Ezen az oldalon lehet grillkolbász ízesítéséhez ötleteket csipegetni.

.