Itt a nyár. Forróság, foci, hideg fröccs. Hűs habok, Balaton. Vagy tenger. Kertipartik.
Mai ebédem. Parázsra sütött újkrumplival. Felséges volt. :) Ez a tzaltziki majdnem olyan jó, mint az eredeti.
Recept? Reszeld le a nyers céklát a nagyobb lyukú reszelőn. Sózd, hagyd állni kicsit, majd nyomkodd ki. Adj hozzá sűrű görög joghurtot, de csak annyit, amennyivel épp elkeveredik. Ha még szükséges sózd, és leheletnyi fokhagymával, valamint ízlés szerint frissen aprított mentával vagy görögbazsalikommal bolondítsd. Olívaolajat is adj hozzá egy keveset, s mégpöttyebb vörösborecetet.
No és az enyémben kevés morzsolt feta is volt, mert volt egy darabkám, el kellett már használni.
Isteni.
Hogy ne csak a város szépségeiről meg prószájáról írjak...
Tudom, ez egy gasztroblog. De ez az egyetlen fórum maradt, ahol megszólalhatok. Sorry. Bár a történetben azért esik szó gulyáslevesről és csipetkéről is.
Miért a Senkihez címzem a levelem? Mert ebben az országban csupa Senki
él. Senki sem felelős semmiért. Senki sem nyitja ki a száját. És végül
Senki sem tudja mi folyik itt, ebben az Európa közepén termett
banánköztársaságban. Van egy ügyünk, egy tiltakozásunk, és már csak a
Senkihez fordulhatunk, mert minden fórumot bejártunk. Évekig
fellebbeztünk, leveleztünk és csak Falakba ütköztünk.
A piactér
mellett lakom. A Telken, amiből Fősenkik nagynagy hasznot remélnek. A
Telek kicsi, keskeny. Be akarják építeni. Úgy, hogy a lakásainktól 10
méterre szemben lesz a ház. A lakásunk szélessége 9 méter. Vagyis
beleépítkeznek az intimitás-zónánkba. Északi tájolásúak vagyunk, vagyis,
az Eljövendő Teljes Homály zónájába kerülünk. Legalábbis az alattunk
lakók, mert mi a tetőn vagyunk. De mi sem fogunk kilátni. Vagyis fogunk,
például tisztán láthatom, a szemben lakó tett-e csipetkét a
gulyáslevesébe. És megnézhetem, van-e a szomszéd sejehaján pattanás. Mert hát muszáj ennyire agyonzsúfolni a Belvárost,
mert Fősenkik azt képzelik, Budapesten vagyunk, egy zsúfolt kisnagyvárosban, aminek lélekszáma folyamatosan csökken, munkahely már
szinte nincs, az összes nagy gyár és üzem bezárt. Multik persze vannak.
De azok is bezárnak. Szóval.
A talaj nagyon rossz minőségű:
árterület, magas talajvízszinttel. A házunk pincéjét már többször szivattyúztattuk emiatt. És a miénk csak egy pince, nem mélygarázs. Mellettünk a Piactér felújítása most
készült el pár hónapja, talán egy éve. Ott is mélygarázst akartak, de
elálltak tőle, mert megtöbbszörözte volna a költségeket a mélygarázs
szigetelése. Kérdem én: ha a piactér alatt nem érte meg a mélygarázs,
akkor a piac mellett 50 méterre miért és kinek és hogyan éri meg?! A
piactér felújítása EU-s támogatásból történhetett meg. Az EU-s támogatás
csak egy részét használta fel a város. A maradékot ebbe a három
szint+tetőteres épületbe akarják beleinvesztálni, a Házba, "piactér-felújítás" címén... Fele lakás,
fele irodák és üzletek, amiknek egy része az önkormányzat tulajdona
lenne. Olyan egységeket akarnak áthelyezni ide, akiknek eddig is
tökéletes helyük volt és irodájuk. A lakásokból tudomásom szerint még
egyet sem adtak el. Vagyis itt állnának félig készen akár évekig.
Valamint a Házhoz nagynagy bankkölcsönre is szükség van. Kérdem én: Fősenkik
miért akarnak lakásokat építeni olyan időszakban, mikor tele a piac áron
alul eladó ingatlanokkal?
Miért nem egyszintes pavilonsort
építenek, hogy visszaköltözhessenek a piac kiegészítő szolgáltatói, pl. a
késélező, koszorúkötő, javítóműhely, kefekötő, stb… Akik régen is itt
voltak. Persze, támogatják - no nem, nem a város lakóit, hanem a
multikat. Vagy miért nem parkosítják be a területet? Zalaegerszegen
mindösszesen két tér van. Mindkettő lepedőnyi. Az egyik a Dísz tér, egy
Betonszörny, ronda mint a bűn. A másik a Deák tér, itt a piac mellett.
Szép, fás, de pici. Ami előttünk van terület, kiegészítése lehetne a
Deák térnek. Lehetne mondjuk Város Szíve park belőle. Ahova minden
réteg, csoport ültetne valamit, és ki is lenne táblázva. Jelképezhetné a
város összetételét, a benne lakó emberek sokféleségét, összetartozását.
A leendő Ház előtt egyébként piacosok árulnak, a leendő Háztól 1-2
méterre. Kérdem én: ki fog itt lakást venni úgy, hogy egy héten négyszer
hajnali 4 órakor az ablaka alatt járatják a motorokat, csattognak a
sátorrudakkal és egyéb zajokat keltenek? Szerintem senki. Vagy alhatnak
mondjuk nyáron zárt ablakoknál, azt is lehet, és akkor nem lesz zaj. És ki vesz meg lakásokat a leendő Házban úgy, hogy velünk szembe bámulhat 10 méterről? Szerintem senki.
Egyébként az építési engedélyt ki sem adhatta volna a Város. Mert a beruházó cég (Városfejlesztő Zrt.) tulajdonosa az Önkormányzat. De. Az ügyészi hivatal
szerint NINCS közvetlen kapcsolat az Önkormányzattal. Ááá... Ügyészi hivatal
közölte velünk: nincs helye fellebbezésnek. Érdekesen működik ez a
Hivatal is, mint sok más manapság Senkiországban. Már tervezik a
daruk helyét a Telken. Más városbeliekkel. Mert helyi kivitelező a
Piactér példáján okulva talán már nem óhajt az Önkormányzatnak dolgozni?
A Piactér felújításából sem helybeliek részesültek. Nevezhetem
Fősenkiket anti-lokálpatriótáknak? És a Piacér is megérne egy misét… Az
egész város ki van akadva rajta.
Valamint. Négy háztömböt
tehetnek tönkre az építkezésükkel. Birtokunkban van egy TV2-s felvétel
egy néniről, akinek a szomszédságában szintén mélygarázsos épületet
emeltek. Néni háza agyon-vissza repedt, lakhatatlanná vált és
javíthatatlanná. Kivitelező cég csődöt jelentett, néni futhat az
otthona, pénze, élete után. És ha itt is ez történik? Mert a
Piactéren ez történt. Három hónapig állt a munka, mert a kivitelező cég
nem fizetett a dolgozóinak. Azok meg sztrájkoltak, nem voltak
hajlandók fizetés nélkül dolgozni. A cég csődeljárás alá került. Ezért a
Piactér felújítása más városbeli kivitelezőkhöz került. Mi lesz, ha ez itt is megtörténik? Ki fizeti meg a kárunkat?
Ja. És mi van a régészeti feltárásokkal? Mert még az sincs sehol. És
ebben a hónapban lejár a határidejük, és a város elveszti az EU-s
támogatást. Amit lenne hova felhasználni. Példának okáért a Város
közepén évek óta üresen áll egy művelődési ház színházteremmel,
szakköröknek alkalmas helységekkel, volt könyvára is – de a városnak nem
kell, pusztuljon csak. Szóval lenne hova költeni értelmesen, nem
pediglen saját haszonszerzésre egy olyan építkezéssel, amire senkinek
sincs szüksége. Fősenkiken kívül.
Írtam az Ombudtsman Irodának,
kivizsgálást kértem az ügyben. Mert ez az egész több sebből vérzik és
bűzlik. Még nem kaptam választ. Bár egy Banánköztársaságban sokat nem
remélek ettől a hivataltól sem.
Három hete volt városunkban a XVIII. Egerszeg Fesztivál. Egy hetes rendezvénysorozat volt, ezek sorában kapott helyet a XVIII. Göcseji Prószafesztivál is.
Minden évben kiírnak valamilyen különleges feladatot is a versenyzőknek - idén először a kihívás szellemi volt, "Vers és pósza" címmel. Versben kellett megénekelni tehát e táj jellegzetes ételét. Mindez játékos tisztelgés volt Arany János előtt, aki idén hunyt el 130 esztendeje.
A műveket a fesztiválbonyolító Keresztury ÁMK és a Pannon Írók Társasága közösen bírálta el.
És tádááám.... A győztes az egyik sógorom lett! Szerintem remek költeményt írt, bár halottátok volna saját előadásában! Mire szavalata végére ért, potyogtak a könnyeink a nevetéstől. :) Nekem nagyon tetszik. Megkértem írja le nekem, mert még sehol nem jelent meg írásban.
A fődíj egyébként egy görögországi nyaralás volt. Már csomagolnak... :)
Íme a költemény!
ARANY PRÓSZA
Ég a napmelegtől a Dísz tér betonja,
Tikkadt prószasütők epekednek rajta.
Nincs egy hűvös kisfröccs, mely enyhítené szomjuk,
Nincs egy jó üveg sör, melynek nyakát fogjuk?
Sátor hűvösében értékel a
zsűri,
Ott a nagy meleget igen könnyen tűri.
Hej, pedig szívesen sütnék ők a prószát,
Könnyítvén ezzel a versenyzők dolgát.
Ösztövér emberek, hórihorgas népek,
Kezükben serpenyő, bele prószát mérnek.
Serceg az olaj is, ahogy sül a prósza,
Sárgul, barnul közbe’, hisz ez a dolga.
Büfénél a nézők szomjasan
vedelnek,
A jó étel szagával háborúra kelnek.
De fröccsöt nem hoznak szomjas versenyzőknek,
Akik csak epednek, miközben vesződnek.
Ki a legjobb prószás, ki lesz itt a bajnok?
Kinek nevét zengi majdan minden dalnok?
Ezt most még nem tudni, ítél majd a zsűri,
Ki most a mosolyát ajka mögül szűri.
És ez
nem is fontos, hisz győztes mindenki,
Ha prószát eszik, nem veszíthet senki.
Nem húzom az időt, látom, már mind esztek.
Fogyjon hát a prósza! ÉLJEN EGERSZEG!
Andics Tibor színművész verse, Arany János után szabadon
Miért szeretek tanítani? Talán azért, mert olyan az egész, mint
valami izgalmas halászat. Az ember nem tudja, mit fog, mit emel ki a
tenger mélyéből. A válasz érdekel, amit kapok. Olyan izgalmas, ha igazán
megértenek.
(Agatha Christie)
Hugoméktól kaptam tegnap egy csokor rebarbarát, frissen a kertjükből szedve. Jam készült belőle.
Hozzávalók:
1 kg és 10 dkg (az enyém ennyi volt tisztítás után) rebarbara,
1 kg és10 dkg kristálycukor,
1 citrom leve,
csipet só,
1,5 tasak Haas 3:1 zselésítő,
6 dl víz.
A rebarbarát alaposan megmostam, aztán fél centis kis darabokra vágtam. Egy citrom levét ráfacsartam és lecukroztam. Hagytam állni 12 órán át, majd föltettem 6 dl vízzel főni. Csipet sót is tettem bele. Addig főztem, míg a szárdarabok megpuhultak (cirka 20 perc), aztán elkevertem benne a zselésítőt is. Főztem még 5 percig, majd csírátlanított üvegekbe töltöttem. Tetejüket folpackkal és csavaros tetővel lezártam. (A folpackra tettem egy-egy csipet szalicilt is.)
Száraz dunsztban hagytam kihűlni.
A rebarbaralekvár ízesíthető is, de én most kíváncsi voltam, milyen alanature az íze. Finom, pikáns, savanykás, az egresre emlékeztet az íze.
Fűszerei lehetnek: gyömbér, kardamommag, fahéj, szegfűszeg, vanília, csillagánizs, ánizs. Ezek közül bármelyik jól illik a rebarbara karakteréhez szerintem.
