Spenótos nudli

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.

Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-felhőt.

Tanulni kell mézet, diót,
Jegenyefát és űrhajót,

a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,

tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,

ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.

(Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell)

A nudli az egyik legjobban variálható étel. Nekem most volt itthon fagyasztott spenótpürém. Amit viszont nem volt hangulatom hagyományos főzelékként elfogyasztani...

Hozzávalói... - és most megint bajban vagyok, mert sacc/kb. szoktam főzni... Szóval 4 főre kb: 80 dkg burgonya, 2 tojás, kb. 20 dkg liszt, 1 evőkanál búzadara, só, egy parajpüré fölengedve, egy közepes fej vöröshagyma, egy kis gerezd fokhagyma, őrölt bors, 6-7 dkg vaj, egy teáskanál olívaolaj, 3-4 deci tejszín, reszelt parmezán.

A burgonyát sós vízben kockázva megfőzöm, majd egyből át is töröm. Hagyom kihűlni. Hozzáadok 2 tojást, a búzadarát, a kinyomkodott parajpürét, sót, és annyi lisztet, amennyit fölvesz. Álljon össze, de ne legyen túl folyós sem, túl kemény sem. Egy nagyobb fazékban vizet forralok, sóval, kevés olajjal. Egy lábosban pedig a vajon és olívaolajon kevés sóval, borssal megdinsztelem az apró kockákra vágott vöröshagymát. Mikor már üveges, hozzákeverem a reszelt fokhagymát is. Mikor ez utóbbi is megüvegesedett, belelöttyintem a tejszínt is, és kicsit beforralom. A tésztát lisztezett deszkán kinyújtom kb. fél centi vastagra. Aztán 2 centi széles csíkokra vágom, majd a csíkokat egy centi széles kis párnácskákra. Forrásban lévő vízben kifőzöm, és a hagymás vajra szedem ki. Megcsurgatom a hagymás tejszínnel. Tálaláskor megszórom reszelt parmezánnal. Jó étvágyat hozzá!

Almás pite

Egy klasszikus sütemény, az egyik legszeretettebbem. Fahéjat nem teszek a süteménybe, mert nem szeretem. (Pontosabban csak sós ételekhez használom, elsősorban húsok fűszerezésére és úgy imádom - a kedvenc húsfűszerem a koriandermag mellett.) Helyette citromlével ízesítem a tölteléket, és persze vaníliás cukorral és kardamommal.

Hozzávalók egy 32 * 22-es tepsihez (vagy a 28-30 cm-es, nagy piteformához):
40 dkg liszt
15 dkg vaj
3-4 púpos kanál tejföl
csipetnyi só
1 mokkáskanál sütőpor
A töltelékhez:
1,3 kg alma tisztítva)
kb 10 dkg cukor (ízlés szerint, kóstoljuk a tölteléket)
csipetnyi só
kb. egy fél citrom leve
1 zöld kardamommagnak az összetört kis fekete magjai
2-3 evőkanál durvábbra vágott dió vagy
1 evőkanál búzadara
Vagy: aki fahéjasan szereti, annak csak kevés citromlé és sok fahéj és cukor. A tetejére:felvert tojás.


  

Először a tölteléket készítem el. Az almát meghámozom, kissé citromos vízbe teszem a megtisztított darabokat, így nem barnulnak be. A nagylyukú tökreszelőn lereszelem az almákat körben, a magház így megmarad. Aztán alaposan kinyomkodom a levét mert fölöslegesnek tartom elfőzni. És isteni friss almalét ihatok ilyenkor legalább... :-) 

Ízesítem cukorral, csipet sóval, citromlével, kardamommal, durvára vágott diót (vagy kevés darát) is adok hozzá. 

A tésztához valókat robotgépbe teszem, addig kevertetem, míg összeállnak az anyagok tésztává. Hideg vajjal dolgozzunk! Két gombócra osztom. Az egyiket a tepsi nagyságának megfelelő méretűre nyújtom, és a vajazott, lisztezett sütőformába teszem. Megszurkálom egy villával, így nem púposodik fel. Erre kerül a töltelék, majd kinyújtom a másik tésztát is, és befedem vele a süteményt. 

Ha maradna ki tészta a nyújtásnál, gombócoljuk, nyújtsuk ki fél cm vastagra, és különböző formákat szaggassunk belőle. Ezzel díszíthetjük a pite tetejét. Érdemes a fedőlapba is kis formákkal lyukakat vágni, így a gőz el tud távozni sütéskor és nem púposodik fel a tészta. Ha nem lyukasztjuk, akkor villával szurkáljuk be. Megkenem tojással, majd díszítem, azt is megkenem, és olyan 180 fokon megsütöm. Körülbelül 30 - 40 perc kell neki.Hagyjuk kihűlni, majd tálaljuk. 

Kelbimbóleves

Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől.

(Coelho)

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg kelbimbó,

1 nagy póréhagyma fele,

1 gerezd fokhagyma,

2 közepes burgonya,

3 dkg vaj,

só, őrölt bors,

majoránna,

egész kömény,

ételízesítő,

1,5 dl tejszín,

1 mokkáskanál kristálycukor,

kb. egy negyed citrom leve,

1 púpos evőkanál liszt,

pár deka fetasajt.

A megtisztított pórét karikákra vágom, és a vajon a negyedelt kelbimbóval, a kis kockákra vágott burgonyával, az apróra vágott fokhagymával és sóval fedő alatt egy-két percig párolom. Aztán hozzáadom a fűszereket, és fölengedem vízzel. Közben a lisztet a tejszínnel és kevés vízzel simára keverem. Mikor minden puha a levesben, hozzáöntöm a habarást, és forrásig kevergetem. Végül ízesítem a cukorral és a citromlével. Tálaláskor apróra morzsolt fetasajtot szórok a tetejére.

Zöldségerőleves - hamis húsleves

E pillanatban a kezedbe adják az egészet.

(Yuanwu) 

Ez az egyik kedvenc levesem. Hamis húsleves, mert teljesen úgy készül, de csak zöldségekből. Az íze is hasonló, sőt még fenségesebb. Hozzávalók Mindig azt teszem bele, ami éppen van otthon. Persze vannak állandó hozzávalói is, ezek a következők: 2 nagy sárgarépa, egy fehérrépa, egy darabka zeller, egy közepes fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, fél levél kelkáposzta (vagy pár szem kelbimbó), egy darabka karalábé. Ha van otthon cukorborsó, karfiol, sütőtök, brokkoli, azt is szoktam beletenni. Sőt. A karfiol és brokkoli szárát nem szoktam kidobni, hanem mindig elteszem, mert ebbe az erőlevesbe kiváló ízesítő. Fűszerei: só, ételízesítő, egy evőkanál olaj, egész feketebors, egy mokkáskanál sűrített paradicsom, pár szem kicsit zúzott koriandermag, sáfrányos szeklice (el is maradhat), egy pici darab szerecsendió vagy szerecsendió-virág, és egy darabka gyömbér. Plusz: valamilyen levesbetét-tészta.

Minden hozzávalót megtisztítok, darabolok, és egy kb. 3 literes fazékban hideg vízzel fölengedve, fűszerezve tűzre teszem. Forrás után kis lángon pötyögtetem, mint a húslevest szokás. Ha alaplének készítem, akkor csak 1/2 óráig főzöm, de ha hamis húslevesként, akkor kb. másfél óráig hagyom forrdogálni. Aztán a zöldségeket külön tálba teszem, a levét pedig ugyanúgy leszűröm mint a húslevest szokás, egy külön fazékba. Sós, forrásban lévő vízben kifőzök levestésztát, majd leszűröm, és szintén külön kis edénybe teszem. Tálaláskor minden tányérba kerül tészta, vegyesen a zöldségekből is, és természetesen az erőlevesből is két-három merőkanállal. Nagyon finom leves, szép, gusztusos. Ha marad belőle, fel szoktam másnap használni rizottóhoz: isteni finom a rizs, ha ezzel az alaplével van felöntve.