Csicseriborsós piláf - Nohutlu Pilav 🇹🇷

Új kedvenc. Sokkal jobban ízlik, mint a rizibizi. 🙂 Szerintem ezentúl ha rizsköretet csinálok valamihez, így csicseriborsósan fogom készíteni. 

 

Ez egy végtelenül egyszerű török étel egyébként, készítik otthon is, de árulják a török utcákon is kis kocsikból mint street foodot. Szokták enni csak a rizst is önmagában savanyúsággal, de főtt, tépett csirkemellcsíkokkal dúsítva is fogyasztják. Négy főre mondom. A 40 dkg rizst átmossuk és áztatjuk fél óráig. Amíg ázik a rizs, fölteszünk egy nagyobb csontos csirkemellet főni másfél liter vízben sóval, borssal, fél vöröshagymával, 3-4 gerezd fokhagymával. Ha megfőtt a csirkemell, kivesszük a vízből, a levét leszűrjük. A lecsepegtetett rizst 2-3 dkg vajon megpirítjuk míg áttetszővé válnak a szemek, majd kimérünk 7,5 dl-t a csirkemell főzőlevéből, és felöntjük vele a rizst. Hozzáadunk 2 konzerv átmosott csicseriborsót is, és forrásig nagy lángon hagyjuk, majd ha felforrt, áttesszük a tűzhely legkisebb lángjára, lefedjük és addig főzzük, míg a rizsszemek között még látunk folyadékot. A hő lekapcsolása után még hagyjuk fedő alatt úgy 15 percig puhulni a rizst. A csirkemellet csíkokra szedjük, és kevés vajon átpirítjuk kissé. Tálaláskor a felhalmozott piláf tetejére halmozzuk a húst, így tálaljuk. (Tegnap este készítettem a piláfot vacsira, amit önmagában ettem, ma a maradék rizshez csak pirítottam a csirkemellet vajon, így is isteni, ha nincs főzve, csak sütve van a csirkemell.)

Vegák sima vízzel vagy zöldségalaplével öntsék fel a piláfot. Vegánok pedig használjanak olajat vaj helyett.

Itt a készítése a videóban:  https://www.youtube.com/watch?v=PCKfi7Ogd5w

 

Whiskey-s pecsenyekacsamáj krém

Régen csináltam már májat, és ma megint volt a piacon kacsamáj, ami olcsóbb és szerintem finomabb, mint a csirkemáj, szóval vettem belőle, és úgy döntöttem, vacsorára májkrémnek pont tökéletes lesz. (Cica is örült, májfüggő a drágám...) Mivel a heti kártyapartinkra a többiek szoktak hozni valamilyen röviditalt, így most van a spájzomban egy üveg skót whiskey. Nem átallottam egy keveset beletenni a májkrémbe. És milyen jó benne! 

 

Hozzávalók: 

• 40 dkg pecsenyekacsamáj
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál olívaolaj
• 3 dkg vaj
• só, frissen őrölt bors
• 1 púpos evőkanál majoránna
• 2 cl whiskey
• 4 cl 2,8-as vagy 3,5-ös tej
• A tetejére: 5 dkg vaj. 

A májat megtisztítottam. A vaj és olívaolaj keverékén a félfőre vágott vöröshagymát, és a szeletekre vágott fokhagymát kevés sóval megdinszteltem, erre jött a máj, amit fehéredésig nagy lángon sütöttem, aztán megkínáltam a whiskeyvel, és meg is gyújtottam, vagyis flambíroztam. Majd közepes lángon sütöttem tovább a fűszerekkel: sóval, frissen őrölt borssal, majoránnával olyan 15 percig, vagyis amíg a máj teljesen átsült. Mikor készen volt, azon melegében botmixerrel krémesítettem, közben hozzáadva a tejet is. Végül tálkába tettem, a tetejére olvasztott vajat öntöttem, kicsit megdíszítettem, és mikor meghűlt, hűtőben kidermesztettem. Isteni finom és krémes. Talán életem eddigi legfinomabb májkréme lett.

Cordon bleu

Vannak ételek, amiket nagyon szoktunk szeretni, de vendéglőkben nem ajánlott rendelni őket. Ilyenek például a bolognai, a hortobágyi palacsinta, a pasta carbonara, a sima rántott hús, vagy amiről most esik szó: a cordon bleu. Ami nem gordon bleu... Már ott kezdődik ennek a finom fogásnak a bántalmazása, lefokozása, hogy mennyi étlapon látom rosszul írva. A cordon francia szó, szalagot jelent, a bleu pedig kéket. Vagyis az étel neve kék szalag. Ami egyébként régen éppenpont a kiválóságért járt: a francia Chivalric Order of the Holy Spirit (Szentlélek Lovagrend) nevű rend egyik kitüntetése volt. Később a „cordon bleu” kifejezés a gasztronómiában is meghonosult, és változatlanul a kiválóságot képviselte. Hát, kerekszép hazánkban azt hiszem, kevés szakács nyerhetné el.

 

A cordon bleu nagyon finom tud lenni, de csak ha jól van elkészítve. Így hát itthon magam csinálom, bár elég ritkán. Ezért nálam akár  ünnepi fogásként is szóba szokott jönni. 

Az eredeti borjúhússal készül, de ahogy egyre népszerűbbé vált az idők folyamán, a borjúhús lecserélődött sertés-, csirke- vagy pulykahúsra. Én sertéshúsból szeretem, a karaj, vagy méginkább a szűzpecsenye a legjobb hozzá. Szárnyasok esetében pedig a mellehús.

Hogy lehet elrontani? 📌Nem jó húst választunk. Például nem készíthető sertéscombból, mert rágós lesz és íze sincs olyan jó, mint a karajnak, vagy a szűzpecsenyének. 📌Nem jó fajta sonkát - valódi érlelt, vagy füstölt sonkát -, sajtot töltünk bele, hanem valami olcsó gépsonkát, csak trappistát, abból sem a jobb minőségűt. Sonkából lehet gépsonkát is használni, vagyis szendvicssonkát, ha az jó minőségű. 📌Érezhetetlenül kevés töltelék kerül a húsok közé. 📌Bolti panírral dolgozunk, egy jó házi szemlemorzsa helyett. 📌A sütést elrontjuk: túl nagy lángon sütjük, így nem sül át, viszont a panír megég rajta, vagy túl lassan sütjük, így kiszárítjuk.

A hozzávalóit nem érdemes pontosan megadni, mert bármely alkatrész szabadon választható: a hús fajtája is, lényeg, hogy 📌a sertés hús legyen finoman megklopflova, a csirkét, pulykát nem kell, csak megfelelően vékonyra szelni. 📌Találjuk el a besózását a húsnak, ha túl sós sonkát választunk, vigyázzunk a sóval. Ugyanez igaz a sajt töltelékre is. Ami lehet füstölt sajt, mozzarellaféle, de bármely ízesebb sajt is: parmezán, gouda, cheddar, stb...

📌Ha lehet, házi morzsát használjunk. Pankót nem, szerintem a normál méretű morzsa áll jól neki. 📌Bő zsiradékban süssük, akkor tud szépen, egyenletesen és úgy sülni, hogy nem szívja tele magát a zsiradékkal. 📌Közepes lángon sütjük, nem kell lefedni. 

📌A legtöbb vendéglátóhelyen tekercs formára készítik, nem szükséges. Sokkal jobban és könnyebben tölthető, ha két sima szelet hús közé kerül a töltelék. Valószínűleg az eredeti is így készült, nem tekercsként. Ha nem vagyunk profik (én sem vagyok az), akkor nyugodtan használjunk hústűket a szeletek összetartására, mert mikor kisültek a finom husikák, utána úgyis könnyedén el tudjuk őket távolítani. Körete bármi lehet, ami kedvünk szerint való. 

Dagasztás nélküli, extra gyors lángos

 

 

L55-ös lisztből: 

• 40 dkg liszt 
• 3 dkg friss élesztő (vagy egy csomag szárított) 
• 1 teáskanál kristálycukor 
• 3 - 3,2 dl langyos víz (liszttől függ, pl. a tüskeszentpéteri nekem általában több folyadékot kíván) 
• 4 cl olaj 
• 1 dkg só 
• 1 púposabb teáskanál sikér (elhagyható) 

A cukorral, egy deci vízzel kikeverjük az élesztőt, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót is, és fakanállal "nokedlitésztává" keverjük. A vizet apránként adjuk, hogy lássuk, mennyit vesz fel a lisztünk. A tészta ne legyen se száraz, se túlzottan lágy. Nem kell nagyon kikeverni, de csomók ne maradjanak benne. Mikor duplára kelt, sziromszerűen meghajtogatjuk 4-szer-5-ször, majd ha újra megkelt, még egyszer. (A második hajtás el is hagyható, ha sietünk.) Ha újra megkelt, olajozott pulton darabokra vágjuk a tésztát, majd gombócoljuk és hagyjuk kicsit kelni, mielőtt kihúzogatnánk-nyújtanánk. Bő, gyöngyöző olajban sütjük úgy, hogy a tésztát a közepénél jól széthúzkodjuk. Én szoktam direkt kis lyukakat-szakadásokat csinálni, mert akkor a közepe nagyon fini ropogósra tud sülni.

 

Ez egyébként a gyökérkenyér tésztája BL55-ös lisztből, és nem éjszakai kelesztéses, hanem extra gyors. Ezt a tésztát használom a gyökérkenyérhez, a lángoshoz és a pizzához is.