2010. október 29., péntek

Avgolemono: görög citromos rizsleves




Az vagyok, aki vagyok. Úgyse lehetek
más: mért féljek hát fölfedezni, ki vagyok?

(Szophoklész: Oidipusz király)




























Nemrég kaptam kölcsön sógoromtól - aki maga is remekül főz és süt és még jó színész is :) - több szakácskönyvet. Az az igazság le vagyok maradva e téren... Amúgy sincs sok könyvem a gasztronómia területéről és azokat is százezer éve vettem. Jólesett átlapozgatni őket, új recepteket olvasgatni. Legalábbis nekem újakat. Ez az egyszerű, de nagyszerű görög leves is az egyik kölcsönkönyvből való. Kiváló húsleves, vagy zöldségerőleves maradékának felhasználására. Nekem nagyon-nagyon ízlett. Hát ppppeeeersze. Hát citromos. :)

Hozzávalók 4 főre:

1 liter húsleves vagy zöldségerőleves,
1 közepes citrom leve,
2 tojás sárgája,
8 evőkanál rizs,
1-2 evőkanál extraszűz olívaolaj.

A húslevest felforraljuk, aztán beletesszük az átmosott rizst. Körülbelül 10-12 percig főzzük, csak úgy al dente legyen, ne főjön szét. Ekkor a tojások sárgájához nagyon apránként és mindig kevergetve hozzáadagoljuk a citrom leszűrt levét. Majd óvatosan adagolva hozzákeverünk a forrásban lévő levesből is 5-6 evőkanállal. Folyamatosan keverni kell, nehogy kicsapódjon a sárgája. Aztán lezárjuk a leves alatt a lángot és ezt a citromos, levessel higított tojássárgáját az egész fazék tartalmához hozzákeverjük. Így azon forrón tálaljuk. A tányérban meglocsolhatjuk a tetejét extraszűz olívaolajjal is. Én elfelejtettem. Isteni. :)




Tipp: akinek van sóban eltett citromja, készítheti azzal is. Csak a sótartalommal vigyázzunk ez esetben.

2010. október 28., csütörtök

Sütőtökkocka reformosan (édesség)



Az orvos kezel, a természet gyógyít.

(ismeretlen)





Egy édesség, amit bűntudat nélkül megehetsz. Már mikor először megsütöttem Pocak Panna mákos kockáját, akkor elhatároztam hogy újra fog belőle készülni, mert nem hogy nagyon egészséges, de nagyon finom is volt. Aztán arra gondoltam, ez éppen jó lesz Edó aktuális VKF kiírására is, melyben arra szólít fel minket, készítsünk reformosan ételeket. Ez azt hiszem, éppen megfelel a kiírásnak. Ezt a sütit bátran fogyaszthatják gluténérzékenyek, tejérzékenyek és cukorbetegek is.
Nem beszélve róla, halloween partyra is tökéletes. Csak díszítsd "szellemesen" és már partyképes is. :)

Hozzávalók egy 24/17 cm-es kistepsihez:

20 dkg darált dió,
10 dkg kókuszreszelék,
25 dkg sütőtök (tisztítva),
5 dkg nyírfacukor,
1 csipet só,
5 dkg aszalt vörösáfonya,
4 tojás,
2 evőkanál olaj,
1,5 dl frissen facsart narancslé vagy kókusztej,
1 narancsnak a reszelt héja.

Ebből a mennyiségből 12 kocka jön ki. Egyébként nagyon tömény, nagyon laktató.

Többféleképpen is készülhet. Eredetileg ugyanolyan csíkosra akartam, mint a mákosat, csak mikor készítettem, elábrándoztam... Így a sütőtököt is hozzákevertem a masszához, így egyszínű lett. Így is tökéletes, de csíkosan szebben mutat.
Leírom mindkét verziót. Ez a kevert:
A sütőtököt lereszeltem. A vékonyabb sajtreszelővel. A tojások fehérjéjét egy csipet sóval jó kemény habbá vertem, a tojások sárgáját pedig kikevertem fehéredésig a nyírfacukorral. Ehhez kevertem még az olajat, a reszelt narancshéjat és a narancslevet. A kókuszreszeléket, a darált diót, a reszelt sütőtököt és a vörösáfonyát egy tálban jól elkevertem, majd ehhez a keverékhez kevertem a tojássárgájás keveréket. Végül hozzákevertem óvatosan a felvert tojásfehérjét is. Sütőpapírral bélelt tepsiben 30 percig sütöttem közepes hőfokon.

A csíkos változat:
Keverjük össze egy tálban a kókuszreszeléket, a darált diót és a vörösáfonyát. A reszelt sütőtököt egy lehelletnyi sóval és egy evőkanál nyírfacukorral süssük meg egy lábosban, mint ahogy az almát szokás az almáspitéhez. A tojássárgáját keverjük ki fehéredésig a maradék nyírfacukorral és adjuk hozzá a reszelt narancshéjat, olajat és narancslevet. A fehérjéket verjük kemény habbá csipetnyi sóval. A kókuszreszelékes, diós keveréket vegyítsük a tojássárgájás keverékkel, majd a fehérjehabot is keverjük óvatosan bele.
Egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntsük a massza egyik felét. Erre tegyük a sült sütőtököt egyenletes rétegben, majd erre jön a massza másik fele.
Közepes hőfokon 30 percig süssük.

Ja, igen. A harmadik variáns pedig: ha valaki nem rajong a sütőtökért, készítheti almás-diós változatban is.

Isteni és nagyon egészséges. Reformos. :)




A nyírfacukorról ITT olvashatsz.

A kókusz tartalmaz magnéziumot, kálciumot, cinket és vasat is. Telítetlen zsírsavakban gazdag, ezért a szívbetegségek kialakulásának esélyét is jelentősen csökkenti. Kiváló csonterősítő, segít a herpesz, az influenza kezelésében, valamint a gombák és baktériumok elpusztításában. A kókuszlé vizelet- és hashajtó, vértisztító és emésztést segítő hatású. A kókuszolaj gazdag laurinsavban, amely hasonlatossá teszi az anyatejhez.

A hindu néphagyomány szerint a kókusz 99 féle betegség gyógyítására jó. (Forrás ITT.)

A vörösáfonyáról ITT tájékozódhatsz.

A sütőtök gyógyhatásairól ITT olvashatsz.

A dióról pedig ITT találtam egy részletes és nagyon jó írást.

2010. október 26., kedd

Puncs Halloweenra


-->
Virginia belépett az ajtón, mert meg akarta kérni, hogy tűzze össze a szoknyáját. Legnagyobb meglepetésére azonban ki más volt ott, mint maga a canterville-i kísértet! Az ablak mellett ült, és elnézte, mint repül a szélben a sárguló fák pusztuló aranya, s mint táncolnak a barna levelek a fasorban. Fejét a kezére támasztotta, és egész testtartása végső csüggedést árult el. Valóban olyan nyomorultan és szánalomra méltóan festett, hogy a kis Virginia, aki először el akart szaladni, hogy szobá­jába zárkózzék, megszánta, s elhatározta, hogy megvigasztalja és kedvre deríti. Oly könnyű volt a járása, és oly mélységes a kísértet bánata, hogy nem is vette észre a leányt, míg az meg nem szólította.
- Nagyon sajnálom magát - mondotta -, de öcsikéim holnap reggel visszamennek Etonba, és akkor, ha jól fog viselkedni, senki sem fogja többé bántani.
- Abszurdum azt kívánni tőlem, hogy jól viselkedjem - felelte a kísértet, s megdöbbenve nézte a kedves kis leányt, aki meg merte őt szólítani -, teljes abszurdum! - Nekem az a köteles­ségem, hogy csörgessem a láncaimat, nyöszörgéseket hallassak a kulcslyukakon keresztül, és éjfélkor bejárjam a házat - ha ezt érti rossz viselkedésen. Az én létezésemnek nincs más értelme.
- Egyáltalán nincs értelme az ilyen létnek, és maga jól tudja, hogy milyen gonosz volt életében. Umney asszonyság elmesélte nekünk érkezésünk első napján, hogy ön meggyilkolta a feleségét.
- Igaz, beismerem - szólt a kísértet dacosan -, de ez tisztán belső családi ügy, és senkinek semmi köze hozzá.
- Nagyon csúnya dolog, bárkit is megölni - szólt Virginia, akit néha csókolni való puritán komolyság fogott el, melyet valamelyik New England-i ősétől örökölhetett.
- Ó, gyűlölöm az absztrakt morál olcsó szigorúságát! A feleségem csúf teremtés volt, sohasem keményítette ki rendesen a kézelőimet, és semmit sem értett a főzéshez. Egyszer éppen egy nagyszerű szarvasbikát terítettem le a hogleyi erdőben, egy pompás gímet, és tudja, hogy mit tálalt föl nekem belőle? Ámbár, hagyjuk ezt, úgysem lehet már rajta segíteni, azonban mégse tartom valami szép dolognak, hogy az asszony bátyjai halálra éheztettek csak azért, mert megöltem a nővérüket.
- Halálra éheztették? Ó, kedves kísértet, azaz Sir Simon, azt akarja talán mondani, hogy éhes? Van egy vajas kenyér a kosárkámban. Parancsolja?
- Nem, köszönöm, én már rég leszoktam az evésről; mindamellett nagyon kedves öntől. Való­ban nagyon szeretetreméltó, nem olyan, mint kiállhatatlan, durva, közönséges és becstelen családjának többi tagjai.
- Hallgasson! - kiáltotta Virginia, és lábával toppantott -, maga a durva, kiállhatatlan és közönséges, ami pedig a becstelenséget illeti, nagyon jól tudja, hogy ki lopta ki a festékes dobozomból a színeket, hogy visszakenje azt a nevetséges vérfoltot a könyvtár padlójára. Először elvitt minden vörös festéket, a cinóbert is beleszámítva, úgyhogy azóta nem tudok napnyugtát festeni, aztán elvitte a smaragdzöldet és a krómsárgát, végül nem hagyott meg egyebet, mint az indigót és a kínai fehéret, úgyhogy csupa holdfényes estét kellett pingálnom, ami nem könnyű munka, s amellett nagyon nyomott hangulatot kelt. De azért nem árultam el magát, bár nagyon bosszankodtam, s az egészet fölötte nevetségesnek tartottam. Ki hallott valaha smaragdzöld vérről?
- De hát - felelt a kísértet kissé megszeppenve -, mit tett volna ön a helyemben? Manapság igen nehéz valódi vérhez jutni, és ha már az ön bátyja csúffá tett engem a Reklám Folttisz­títóval, nem látom be, miért ne csenhettem volna el az ön festékeit. Ami pedig a színeket illeti, az már ízlés dolga: a canterville-i grófoknak például kék vérük van, a legkékebb egész Angliában; de tudom, hogy önök, amerikaiak nem törődnek az ilyesmivel.
- Maga semmit sem tud Amerikáról. Legjobb volna, ha kivándorolna, s ott egy kis művelt­séget szerezne. Atyám nagyon fog örülni, ha szabadjegyet szerezhet magának, s bár ott nagy adóval sújtanak minden szellemi terméket, azért magának, mint szellemnek, nem lesz baja a fináncokkal, mert azok mind tagjai a demokrata pártnak. Ha egyszer New Yorkba ér, nagy sikerre számíthat. Ismerek egy csomó embert, akik százezer dollárt adnának egy nagyapáért, és talán ennél is többet egy kísértetért.
- Nem hinném, hogy jól érezném magamat Amerikában.
- Valószínűleg azért nem, mert nincsenek várromjaink és régiségeink - mondotta Virginia gúnyosan.
- Nincsenek várromok és régiségek! - felelte a kísértet -, de van helyettük haditengerészetük és modoruk.
- Jó éjszakát! Megyek apához, s megkérem, hogy hosszabbítsa meg egy héttel az ikrek vakációját.
- Az istenért, ne menjen, Virginia kisasszony - kiáltott a kísértet -, olyan elhagyatott és bol­dogtalan vagyok, és igazán nem tudom, hogy mihez fogjak. Szeretnék aludni, és nem bírok.
- Képtelenség! Feküdjön le egyszerűen az ágyba, és fújja el a gyertyát. Ébren maradni nehéz dolog néha, kivált a templomban, de mi nehézség van az alvásban? Hiszen még a csecsemők is tudják, pedig alig van eszük hozzá.
- Háromszáz éve, hogy nem hunytam le a szememet - szólt a kísértet szomorúan, mire Virginia csodálkozásában tágra nyitotta gyönyörű kék szemét -, háromszáz esztendeje, hogy nem aludtam, s olyan fáradt vagyok.
Virginia elkomolyodott, és apró ajka elkezdett remegni, mint a rózsa szirma. Odament a kísértethez, letérdelt melléje, és belenézett öreg, hervadt arcába.
- Szegény jó kísértet - suttogta -, hát nincs ahova a fejét álomra lehajtsa?
- Messze innen, túl a fenyőerdőn - felelte a kísértet halk, álmatag hangon - van egy kis kertecske. Ott magasra nő a selymes, zöld fű, bürökvirág nagy fehér csillagai nyílnak, és a csalogány egész éjszaka énekel, s a hideg, kristályos hold lebámul, és a tiszafa kiterjeszti óriási ágait az alvók fölé.
Virginia szemét elfutotta a könny, és arcát a kezébe rejtette.
- Ugye, a halál kertjére gondol? - kérdezte suttogva.
- Igen, a halálra. A halál olyan gyönyörű lehet. Feküdni a puha, barna földben, s hallgatni a csöndet, míg a fűszálak hajladoznak a szélben az ember feje fölött. Ott nincs sem tegnap, sem holnap. Az ember elfelejti az időt, megbocsát az életnek, és békében nyugszik. Segítsen rajtam, kis Virginia. Maga megnyithatja számomra a halál házának kapuját, mert a maga szívében szeretet lakozik, és a szeretet erősebb a halálnál.
Virginia összerezdült, és hideg borzalom futott végig rajta. Néhány pillanatig csöndben voltak. A leány úgy érezte, mintha szörnyűt álmodna.
A kísértet aztán újra megszólalt, és hangja olyan volt, mint a szél sóhaja.
- Nem olvasta soha a régi jóslatot a könyvtár ablakán?
- Ó, de hányszor - kiáltott a kisleány föltekintve -, hiszen kívülről tudom. Különös fekete betűkkel van odapingálva, és nehezen olvasható. Csupán hat sorból áll:
Ha egy aranyhajú leány
Imát fakaszt a bűn ajakán,
S igéz virulni száraz ágat
S a gyermek szeme könnybe lábad,
Akkor a kísértés eláll
És Canterville-be béke száll.
Csakhogy nem tudom az értelmét.
- Az értelme az - felelte a kísértet szomorúan -, hogy magának sírnia kell az én bűneimért, mivel nekem nincsenek könnyeim, és imádkoznia kell velem a lelki üdvösségemért, mivel nekem nincs hitem, és aztán, ha életében mindig kedves és jó és szíves volt, a halál angyala meg fog könyörülni rajtam. De vigyázzon, rettentő rémképeket fog látni a sötétben, és gonosz hangok fognak suttogni a fülébe, de nem árthatnak magának, mert a kisgyermek tisztasága ellen nincs a pokloknak semmi hatalma.
Virginia nem felelt, és a kísértet vad kétségbeesésében tördelte a kezeit, amint tekintete ráesett a lehajtott aranyhajú fejecskére. Egyszerre azonban a leány fölállott sápadtan, és szemében különös fény ragyogott.
- Nem félek - mondta határozott hangon -, meg fogom kérni a halál angyalát, hogy könyö­rül­jön magán.
A kísértet halkan fölsikoltott örömében, fölállt a székről, régimódi bókkal a leány keze fölé hajolt és megcsókolta. Az ujjai hidegek voltak, mint a jég, és ajka égett, mint a tűz, de Virgi­nia nem remegett, mikor a kísértet keresztülvezette a sötét szobán. A kopott zöld gobelinre apró vadászok voltak hímezve. Ezek belefújtak bojtos kürtjeikbe, és apró kezükkel integettek feléje, hogy forduljon vissza. „Fordulj vissza, kis Virginia - kiáltották -, fordulj vissza!” De a kísértet szorosabban megfogta kezét, és a leány behunyta szemét, hogy ne lásson semmit. A kandallón gyíkfarkú és üvegszemű szörnyek voltak kifaragva, és azt súgták feléje: „Vigyázz, kis Virginia, vigyázz! Talán sohasem fogunk viszontlátni.” De a kísértet gyorsan elsuhant vele, és Virginia nem hallgatott rájuk. Mikor a terem végére értek, a kísértet megállott, és néhány érthetetlen szót mormogott. A leány kinyitotta szemét, és látta, amint a fal lassanként eloszlik, mint a köd, és egy barlang tárul föl előtte. Hideg szél süvöltött feléje, és érezte, hogy valaki rángatja a ruháját.
- Gyorsan, gyorsan - kiáltott a kísértet -, mielőtt még késő lenne - s egy pillanat múlva bezárult mögötte a faburkolat, és a gobelinteremben nem volt senki.





Közeledik Halloween éjszakája... egy forró puncs bátorságot önt a lélekbe. Végül is egy kísértetek járta éjszakán jó felkészülni mindenre...

Hozzávalók egy nagy bóléstálhoz:

6 evőkanál barna nádcukor vagy lehet sima kristálycukor is,
4 dl barna rum,
1 liter jó erős feketetea,
1 citrom leve,
3 narancs leve,
2 narancs vékonyan levágott héja,
3-4 fahéjrúd,
1 teáskanálnyi szegfűszeg.

Főzzünk jó erős feketeteát. Szűrjük le. A cukrot egy nagyobb lábosban karamellizáljuk meg, majd óvatosan - mert a gőz fel fog csapni - adjuk hozzá a feketeteát és a fűszereket. Valamint a citromlét, a narancslét is. Forraljuk fel és főzzük 10 percig, hogy a fűszerek kiadják az ízüket. Végül öntsük hozzá a rumot is és szűrjük át az egészet egy bóléstálba. Narancs és cirtom karikákkal díszítsük.

Ihatjuk ezt az italt hidegen is, találtam egy jó halloweenes ötletet hozzá: egy gumikesztyűt töltsünk meg zöld ételfestékes vízzel és tegyük fagyasztóba előző nap. Másnap vágjuk le a gumikesztyűt a jégről (úgy könynebb ha kevés vizet engedünk rá előbb) és ezt tegyük díszítésként a bóléstálba. :))

2010. október 24., vasárnap

A rántott hús

A rántott hús nekem a rántott karaj vagy szűzpecsenye. Mert a karajt a Jóisten is rántott húsnak teremtette. Ugyanis ha jól van elkészítve, omlós, porhanyós és nagyon ízletes. A bunda pedig ropogós rajta, kis felhőkben fonja körül a húst, itt-ott rátapad, de csak azért, hogy jelezze: összetartozunk. A karaj csodás ebben a szerepben, igazság szerint semmi más nem áll jól neki, de ez nagyonnagyon. Sokan rántanak combot, ami a valami szörnyű kategória, mert ugyan ugyanolyan száraz része a disznónak, mint a karaj, viszont klopfolhatjuk, ameddig csak akarjuk, soha nem fog omlósra, porhanyósra sülni, és soha nem lesz olyan ízletes, mint a karaj. Felejtsük is el, de gyorsan. Aztán van, aki tarját ránt, az meg szerintem túl zsíros rántott szeletnek. Sokkal alkalmasabb cigánypecsenyének, más pecsenyéknek, grillezve, illetve egyben sütve. 

 

Az eredeti "vínersniccel", vagyis bécsi szelet növendék borjúból készül, és ezt is felejtsük el, mert magyarhonban szerintem keveseket kergettek az asztal körül, mert nem akarja megenni a vasárnapi vínersniccelét... Nem is nagyon kapható egyébként, az átlagpolgár bevásárlólistáján ezért sem szerepel gyakran, no meg az ára miatt sem. A szárnyasokat most nem említem, mert egyrészt nekem a rántott húsról nem ők jutnak eszembe, meg annyira nem is szeretem a csirkét. A boltit. A házit biztosan szeretném, de ahhoz nem jutok hozzá. 

 

 

Rövid-, vagy hosszúkaraj? Igazából mindegy. Talán a rövidkaraj kicsit omlósabb, de igazán észrevehető különbség nincs köztük. A húst 1 cm-es szeletekre vágom. Kiklopfolom viszonylag vékonyra. Én a vékonyabb rántott húst szeretem, de jó vastag szeletből is, lásd a japánok tonkatsuját. Aki így kedveli, szeletelje 2-2,5 cm-es szeletekre. Ízlés kérdése. A szélén, ahol a fehér zsírhártya van, bevágom 3-4 centinként épp csak annyira, hogy átvágjam a hártyát. Így szét tud terülni sülés közben, nem púposodik fel a hús. Besózom. A sózással is csínján, úgy finoman. A sótlan rántott hús épp olyan rossz, mint az elsózott. 

 

A jó panír - így tanultam az anyukámtól - felpúposodik sülés közben. Vagyis nem tapad rá a húsra. Ez nem csak amiatt érdekes, mert látványra is szebb, hanem mert így porhanyósabbra, puhábbra tud sülni a hús. A bunda és a hús között marad hely, ami sülés közben párolja is a húst, gőzök vannak benne. A rátapadós panírtól a hús keményre sül, nem lesz porhanyós, könnyű. Megfojtja a húst, nem tud "lélegezni". Egy szóval: cipőtalp lesz belőle, nem az a finomság, amire csorgatjuk már jóelőre a nyálunkat. A felpúposodós panír titka az, hogy mindig közvetlenül sütés előtt panírozok. Vagyis az olajat már föltettem a tűzre, közben kezdem a panírozást is. A besózott szeleteket először lisztbe, majd tojásba, végül zsemlemorzsába forgatom. Nem kell agyon-vissza nyomiszkolni a húst a panírral, csak lazán szépen rásegíteni. Ha túl erősen nyomkodjuk rá a prézlit, nem fog tudni púposodni sütésnél. 

 

 

A jó panír - így tanultam az anyukámtól - házi. És igaza volt anyunak. Néha kénytelen voltam boltit venni, és nagyon nem jó, egyik cégé sem. Kő keményre sül mind, mintha búzadarába lenne panírozva a hús. Szóval a jó panír otthon készül, száraz zsemléből, kifliből. Vagy cutterrel, vagy reszelővel, vagy diódarálóval, a végén nagylukú szűrőn átszitálva. Higgyetek nekem, zongorázni lehet a különbséget. Ráadásul így nem kell kidobni a megmaradt zsemlét, kiflit, hanem felhasználható. Takarékosak vagyunk és ráadásul sokkal finomabb bundás húst ehetünk, mint a bolti morzsával. Manapság a panko morzsa is nagy divat, én szeretem, mert extra ropogósra sül, de inkább az eredeti tonkatsuhoz ajánlom, illetve ha csőben süttök valami olyan ételt, aminek a tetejére zsemlemorzsát ír a recept. Na, ezekhez csakis a pankot ajánlom, mert a kisszemű magyar zsemlemorzsával nem lesz jó, ugyanis a csőben sütöttek tetején a morzsa akkor finom, ha darabos, és szuper ropogósra és látványosra tud sülni. És ezt csakis a panko tudja produkálni. (Házilag cutterrel frissen is készíthető az ilyen nagyszemű morzsa.)

A zsiradék: olaj vagy zsír, vagy olaj-vaj keveréke. Bármelyik tökéletes. A kevés vajjal dúsított olajat a csirke- és pulykamellhez ajánlanám. Bár én sem így sütöm - drága a vaj.

Én serpenyőben sütöm mert nincs fritőzöm. Két cm vastagon öntök bele olajat. Ha kevés olajban sütjük a rántott szeletet, be fogja szívni az olajat, és nem tud felpúposodni a bunda. Tehát két okból sem jó a kevés olaj, mindenképpen bő zsiradékban süssük. A hőfoka pedig közepes, vagy annál kicsit nagyobb láng legyen. Ha kis lángon sütjük, beszívja az olajat, túl lassan sül és kiszárad a hús. Ha túl nagy lángon sütjük, vagy túl forró olajba tesszük, akkor meg megég a panír és a hús sem tud kellően átsülni. Vékonyra klopfolt karajnál 4-4 perc elég oldalanként, vastagra hagyottnál kisebb láng kell és olyan 8-8 perc biztosan kell. (Ez az idő és sütési főfok vonatkozik a csonttal együtt sütött karajra is, mert át kell süljön a hús a csontos részeknél is, sőt. Akár 12-15 perc is kellhet, ha vastagabb szeletekről van szó.) Fedő nem kell rá, és ne zsúfoljuk tele a serpenyőt, inkább kevesebb szeletet süssünk egyszerre. Ha túl sokat sütünk egyszerre, lehűti az olajat és a hús beszívja azt. 

A tojás. A tojást alaposan felverem és egy nagyon kevés tejet is teszek bele. Szebb színe lesz a kisült húsnak, olyan igazi narancsosszép, mert a tejben van cukor. Én egy csipet sót is teszek bele. De a legjobb rántott szeleteim akkor készülnek, mikor pl. majonézes salátát készítek mellé, és így marad tojásfehérjém. A tisztán csak tojásfehérjével panírozott rántott hús nagyon ropogós tud lenni. A legjobb bunda szerintem csak tojásfehérjével készül. És abba is kell a csöpp tej, akkor szép színe lesz. Persze ha nincs maradékom, akkor egész tojást szoktam felütni. A megsült szeleteket papírtörlőre szedem ki, hogy le tudjanak csöpögni. 

Azon forrón frissiben fogyasztandó! Ha sokallom a hús mennyiségét, elteszem a hűtőbe inkább és mindig közvetlenül fogyasztás előtt panírozom és sütöm csak. Viszont. Sütés előtt hagyjuk a húst a konyhapulton szobahőmérsékletre melegedni. Így például az olajat sem fogja lehűteni. Meg másképp ugranak össze a rostok is. Röviden azt hiszem ennyi lenne a klasszikus rántott szelet. 

Köretként legjobban a krumplipürét, vagy a petrezselymes krumplit, vagy az ecetes-almás-zellerleveles-lilahagymás krumplisalátát szeretem hozzá. Sosem rontanék el egy isteni friss-forró rántott húst rizskörettel. 😃 🙂 (Elnézést a rizskedvelőktől.) A sertésszúzből készült rántott húsra is igaz mindez, talán annyi a különbség, hogy azt nem klopfoljuk, csak finoman kissé megütögetjük, és nem fogazott klopfolóval, hanem simával, mivel annyira porhanyós húsról van szó. És igyekszünk szép, vékonyabb szeleteket vágni belőle eleve, így nem kell "agyonütni" panírozás előtt. A sütési ideje rövid neki is.

Ököruszály leves



Az emberek gyakran figyelmen kívül hagyják ezt az elvet. Azt kérdezik: “Mit kaphatok holnap, ha ma elvetem a babszemeimet?” A válasz: “Nedves babszemecskéket”. A mag törvénye így szól: “Ma ültetsz, és KÉSŐBB aratsz!” Ma ültess babszemeket, és szedd le négy hónap múlva a termést. Amikor még mindenki magának termelt, valószínűleg ezt az elvet jobban értették. De manapság az instant levesek korát éljük.


(Andrew Matthews)





A hétvégén nagyon klasszikusokat főztem. Húsleves, rántott hús, süti. Levesből pedig a kedvencemet, a királyok királyát - ököruszály levest. Vagyis, marhafarok levest.
Mit is írhatnék róla, ami kifejezné ennek a folyékony elixírnek a méltóságát. Holtakat életre keltő varázsnedű. A legfinomabb íz - maga a tiszta umami - minden kanál maga a mennyország.

Hozzávalók 4 főre:

1-1,3 kg marhafarok,
30 dkg vegyes leveszöldség:
1 és 1/2 nagyobb sárgarépa,
1 fél teniszlabdányi zeller,
1 közepes fehérrépa,
4 db kelbimbó vagy 1 közepes kelkáposztalevél,
1/4 teniszlabdányi karalábé,
1 és 1/2 közepes fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
kb. 2 csapott teáskanálnyi só,
1 kisujjpercnyi darabka friss gyömbér vagy
kicsit nagyobb szárított,
8-10 szem egészbors,
1 csapott mokkáskanál koriandermag,
1 kisseb szerecsendiónak a fele,
3 cl jó minőségű konyak,
kevés olaj.

Épp Ms. Poppynál ecseteltem, hogy sosem főztem még sült zöldségekből levest. Hát az ököruszályt elfelejtettem...
Tehát. A sütőt begyújtjuk. A húst megmossuk, daraboljuk. A hentesek bárddal bevagdossák, nekünk csak át kell vágni ott, ahol egyben hagyják. A zöldségeket megtisztítottam és daraboltam. Nem kell kicsire épp csak félbe, negyedbe. Egy tepsit kissé kiolajozunk, beletesszük a húsdarabokat, a zöldségeket és ezeket is kissé átolajozzuk. Egy kevés só is mehet rá. Aláöntünk 3 cl konyakot és fél órán át sütjük nagy lángon. A lényeg az, hogy a hús is, a zöldségek is piruljanak meg. Ezután az egészet átteszük egy nagy levesfőző fazékba. Nekem 4 literesem van, de mehet nagyobba is, ha több a hús mint egy kg. Tipp: az elősütést végezhetjük serpenyőben is, apránként - ha kisebb adag levest készítünk.
A lényeg az, hogy egész éjjel pötyögtetve kell főzni, ezért akkora edényt válasszuk, ami kellően nagy ahhoz, hogy a leves levének a fele is elfőjön akár.
Én már nagyjából tudom, mennyi fő el egy éjszaka alatt, mert a kocsonyát is éjjel így szoktam főzni. Szóval sokat elfő.
Tehát a zöldségeket, a húst átteszük egy nagy fazékba. A tepsit vízzel kiöblítjük és a fazékba öntjük - semmi se menjen kárba. A fazekat csurig öntjük vízzel. Nagy lángra tesszük, míg fel nem forr. Mikor forr, mérsékeljük a tüzet és leszedjük a leves habját. Leveseskanállal a legkönnyebb.
Mikor leszedtük a habját, hozzáadjuk a fűszereket, sót. Megvárjuk míg újra felforr, majd mikor úgy látjuk, hogy már szépen pötyög, áttesszük a tűzhelyünknek arra a lángjára, amelyik ezt az éppcsak-forrást tartani tudja. Ugyanis akkor lesz szép kristálytiszta a levesünk, ha épp csak pötyögve forr és nem nyúlunk hozzá egészen addig, míg le nem zártuk alatta a lángot.
9-10 órán át főzzük. Én este 10-kor tettem a végleges helyére és reggel 7 órakor kapcsoltam le alatta a gázt.



Mikor elkészült, hagyjuk 20 percig pihenni, aztán kiszedegetjük a tetején lévő zöldségeket belőle, a húsdarabokat is vigyázva, mert le fog omlani a csontról. Aztán egy sűrű szűrőn átszűrjük a levét. A tetején ha sok zsiradék lenne, papírtörlővel szedjünk le róla. De ha nem olajoztuk túl a sütés előtt a húst, akkor nem lesz rajta sok zsiradék. A húsdarabokat tegyük vissza a levébe, hogy ne száradjanak ki.
A zöldségdarabokat ne, mert ha állnak a húslevesben, megváltoztatják az ízét. A leveszöldséget mindig külön kis edénybe tegyük, csakúgy, mint a levesbe való tésztát is mindig külön főzzük ki. Vétek tésztafőzővizet csinálni egy jó húslevesből.


Én mindig külön forralok sós vizet, abban főzöm ki a cérnametéltet vagy lúdgége tésztát. Aztán leszűröm, hideg vízzel leöblítem és egy külön kis tálba teszem. A leves tetejéről szoktam lekanalazni egy evőkanálnyi zsírt, azt a tésztához keverem hogy ne ragadjon össze. Így garantáltam kristálytiszta húslevest tudunk felszolgálni.
Az ököruszály levesnek a betétje bármi lehet, ki mit szeret. Lehet palacsintatészta, hagyományos levestészta, grízgaluska, maceszgombóc, borsócska (sült kis palacsintacseppek), stb. Ebből a levesből készülhet olyan igazi tojásos erőleves is, mikor a tűzforró levest rámerjük a tányérba beleütött nyers tojásra. Ez az erőleves felhasználható bármely húsételhez a szaft ízfokozására, olyan levesekhez, amiket erőlevessel kell felönteni, mártásokhoz, stb.


És egy tipp. Még finomabb, fokozottabb íze lesz, ha az elősütött alapanyagok mellé teszünk a fazékba egy darab nyers, nem elősütött húsos csontot is. Ugyanis a körbesütött hús magában tarja az ízeket, és finom karamelles ízt ad a levesnek. A nyers húsos csont viszont teljes mértékben átadja magát a levesnek. A kettő kombinációja maga a tökély.
Tényleg a levesek királya ez.


2010. október 23., szombat

Sörös hagymaleves



Abból élünk, amit kapunk, de az éltet minket, amit adunk.


(Winston Churchill)



Nagy hagymaleves rajongó vagyok. Sokszor készítek, mert ha épp semmi sincs itthon, hagyma akkor is van. Nem beszélve róla, nagyon egészséges és roppant finom.
Most sörösre hangoltam, mert volt egy fél doboz sör tegnapról... Gyógyleves, másnaposságra is kitűnő - friss tapasztalat! :))

Hozzávalók 4 főre:

6 közepes fej vöröshagyma,
4 púpos teáskanál barna nádcukor,
8 dkg vaj,
só,
frissen őrölt bors,
1 csillagánizsnak 2 kis szirma,
4 szem szegfűbors,
erőleves vagy 1 és 1/2 marhahúsleveskocka,
3 dl világos sör,
3 teáskanál balzsamecet,
2 csapott evőkanál liszt.



A hagymákat tisztítás után negyedkarikákra vágtam, nem túl vékonyakra. A vajat felmelegítettem és hagytam megbarnulni, karamellizálódni. Érezni az illatán, akkor jó ha lemegy a habja és szép aranybarnás árnyalatot kap. Ekkor tettem hozzá a hagymát és addig pároltam, míg megfonnyadt. Aztán hozzáadtam a barna nádcukrot is és nagyobb lángon pirítani kezdtem. Ennek is karamellizálódnia kell, addig süssük. Ez után megszórtam a liszttel és azzal is kissé átpirítottam, majd felöntöttem olyan 1,3 liter vízzel. Tettem bele leveskockát is. Hagytam felforrni, majd hozzáöntöttem a sört is. Mikor már nem habzott, ízesítettem a levest még pici sóval, frissen őrölt borssal, csillagánizzsal, szegfűborssal és balzsamecettel. Kóstoljuk, mert csak így lehet az ízek jó összhangját eltalálni. Lehet hogy kell még bele sör vagy balzsamecet vagy só. Kóstolás után hagytam forrni a levest 10 percig és el is készült.
Míg forrdogált, sajtos pirítósokat sütöttem mellé.
Különleges ízű, kissé édeskés, pikáns, nagyon finom.
A csillagánizsból tényleg csak keveset tegyünk a levesbe, ne érződjön ki nagyon, csak adjon az ételnek egy sejtelmes, különleges felhangot.

Vegák zöldségerőlevessel öntsék fel.

2010. október 20., szerda

Kenyérkalács vagy kalácskenyér?




A természet törvényei a művészet törvényei is: a spontán kreativitás véletlenszerű játékai. Még a természetben fellelhető szépségek leglátványosabb apró részletei is minden indoklás nélkül tárulnak elénk: mi célt szolgálnak a csodálatos minták a pillangó szárnyain vagy a páva tollazatán?

(Friedensreich Hundertwasser)






Festettem nektek kenyeret. Meg piros esernyős nénit. :) Ma egész nap szakadt az eső... Megint.




No de lássuk a receptet. Ez a nagy kalácskenyér vagy kenyérkalács készült a zsírban sütött máj mellé. A piacon lehet kapni nálunk az egyik pékségnél ilyen óriásperecet. A tésztája a kenyértésztára hasonlít, de van egy kis kalácsos beütése. Irtó finom. És ma nem volt kedvem lemenni ebben a lucskos-szakadóesős időben. Egyébként is, mióta ráleltem a dagasztás nélküli kenyér receptjére, nemigen veszek bolti kenyeret. És ilyenkor milyen jó is a sütőt begyújtani - finom meleget csinál az egész konyhában.

Hozzávalók:

3 bögre* fehér kenyérliszt,
1 bögre langyos víz,
1/2 bögre tej,
2 csapott teáskanál porélesztő,
1,5 teáskanál só,
1/2 evőkanál méz,
3 dkg vaj + a kenéshez valamennyi,
1/2 tojás.

* 1 bögre = 2,5 dl

Összekevertem a dagasztás nélküli kenyér tésztáját. A langyos tejes vízben elkevertem a mézet. A lisztet elkevertem a sóval és a porélesztővel és kis mélyedést csináltam a közepébe. Ide öntöttem a megolvasztott vajat. Ehhez öntöttem a mézes tejes vízkeveréket és kanállal összekevertem tészta állagúvá. Letakarva hagytam kelni másfél órát. Aztán a gyúródeszkát alaposan beliszteztem és a tésztát kétfelé vágtam. Mindkettőt alaposan átgyúrtam, míg szép sima lett a tészta. Aztán mindkét gombócot sodrófával kinyújtottam jó hosszú téglalappá. Olyan 20 cm-szer 70 cm-esre. A hosszabbik oldalánál összegöngyöltem mindkét téglalapot, így két hosszú hengert kaptam. A hengereket kissé megkentem olvasztott vajjal és egymáson áttekertem. A tepsit jól kiliszteztem és áttettem rá a csavarást, végül a két végét összenyomkodtam úgy, hogy koszorút formázzon a kenyér vagy kalács vagy kalácskenyér. Minek nevezzelek?



Letakartam tiszta nylonzacsival és hagytam kelni. Fél órát. Közben a sütőt is begyújtottam. Mikor megkelt, fél tojást jól fölvertem, tettem hozzá ugyanannyi vizet, és ezzel a vizes tojással kentem le a tetejét. Háromnegyedes lángon sütöttem 30 percig.

Nagyon finom, olyan mint egy sós kalács. Puha, könnyű a belseje. Remek volt a májhoz.





Kapris-vargányás csirkemáj zsírban lesütve

Ha megérem és nagyon öreg leszek, de magas koromhoz megkapom azt a nyájas és derűs bölcsességet is, amelyet annyira el kívánok érni, meg fogom írni a magyar borok kimerítő katalógusát, mert ezt megírni nagy-nagy tapasztalat, és még nagyobb nyájasság, derű és bölcsesség nélkül nem lehet. Remélem, elérem a magas kort és az utolsó években nem kívánok dugáruként semmit sem a hátsó zsebemben a túlvilágra csempészni; remélem akkorra már senkinek sem irigylem ki szájából a falatot és karjából a nőt; nem lesz eldugott bosszúm, nem lesz tartozásom, és nem fogok botorul elmulasztott dolgokon keseregni. Akkor, igen, akkor megírom a nagy borkatalógust, ízek, illatok, olajok, drágakövek, nők szerint csoportosítva, vidékenként és tájanként és fajtánként és megkeresem az ételt, a legillőbb évszakot, még napszakot is, amelyben inni tehet, hozzá a muzsikát és a vele rokon költőt. 

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)



Szerintem ez egy igazi őszi estékre való, finom kence. Friss, ropogós házikenyérrel, lilahagymával vagy őszi kerti paprikával. Forralt borral. Lágy zene a háttérben. Könnyed vagy épp mély beszélgetéshez való, amolyan bekucorodós időkre, mikor a lelket is melengetni és kényeztetni szükséges.

Valójában a kertészlevesbe szántam a májat, gombócnak. De sok husi volt a csontokon, így ez a finom vacsoráravaló készült belőle. És még a kapris üvegcsémben is maradt a finom kis bogyókból... szeretem, ahogy az ételek maguktól születnek. Én csak segédkezem világrajöttükben.

Hozzávalók 4 főre:
70 dkg csirkemáj (lehet pulyka- vagy kacsa- vagy libamáj is),
annyi zsír, amennyi ellepi a májakat (disznó- vagy kacsa- vagy libazsír),
1 nagy fej vöröshagyma durván félkarikákra szelve,
3-4 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1 ágacska rozmaring,
1 közepes darab vargánya (20-30 dkg),
2 evőkanál kapribogyó,
4-5 szem szegfűbors.




A készítése roppant egyszerű. A májakat megtisztítottam, a dupla lebenyeket vágtam csak el egymástól, de amúgy egyben hagytam őket. Mindent beletettem egy edénybe, fedőt tettem rá, aztán szép lassan sütöttem, kis lángon. Úgy fél órán át. Ennyi lenne. :) De az íze... mesés.

2010. október 19., kedd

Kertészleves - a magyar mindestrone



Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.
Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.
Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.
Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
(József Attila: Kertész leszek)





Kertészleves is ahány ház, annyi féle. Ez a magyar minestrone. Bármilyen zöldségféle kerülhet bele, ami csak kéznél van, aminek éppen szezonja van. Amitől nálam konkrétan ez a leves a kertészleves - és nem egyszerűen csak zöldségleves, az az, hogy mindig csontalaplére hangolom. Csirkemellet mindig csontosat veszek, karajból is ekképpen, pont az ilyesfajta jó kis levesekre előrelátóan gondolva.
Vagyis akkor készítek kertészlevest, ha vannak félretett húsos csontok a mélyhűtőben és sokféle zöldségem is van itthon. Ma ez a helyzet állt elő, ugyanis legutóbbi nagy piacos bevásárlásomkor rengeteg zöldségfélét vettem - elcsábított a gazdag őszi kínálat.

Hát a recepttel bizony bajban vagyok... :)
Mi került a fazekamba?
Az alaplébe jutott:
1 csirkemellcsont
1 darab karajcsont,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1/2 paprika,
1 kicsi paradicsom,
8-10 szem egészbors,
1 pici darab szerecsendió,
pár szem koriandermag,
só,
1 brokkolinak a szára.

A csontokat föltettem 3 liter hideg vízben főni, mikor felforrt, leszedtem a habját. Ízesítettem a fenti alapanyagokkal és fedő alatt kis lángon főztem másfél órán át. A kertészleves esetében nem baj, ha rendesen forr, nem kell annyira kímélni, mint egy húslevest.
Közben a zöldségeket megtisztítottam és daraboltam.

A zöldségek sora:
1 fél teniszlabdányi zeller,
ugyanekkora karalábédarab,
6 darab kelbimbó,
2-3 közepes szál sárgarépa,
1 nagyobb szál fehérrépa,
4-5 rózsácska karfiol,
4-5 szál zellerszárnak a nagy levelei letépdesve.
Plussz került bele:
2 evőkanálnyi száraztészta (lúdgége).

De kerülhetett volna még a levesbe zöldborsó, zöldbab, burgonya, sütőtök, cukkini is akár. Vagy fejes káposzta, spenótlevelek is. Sőt, még kukoricát is láttam a piacon.



Amikor a levesalap elkészült, a csontokat kivettem egy tányérra, a levest pedig átszűrtem egy lábosba. A feldarabolt zöldségeket beletettem, a karfiol kivételével. Forrás után főztem 15 percig, majd a kicsire szétszedett karfiolrózsácskákat is beletettem, valamint a közben a csontról leszedegetett húsdarabokat is és a száraztésztát is. Még 10 percig hagytam forrdogálni.
Hát ennyi lenne az én kertészlevesem. Tulajdonképpen egy csontleves alapú nagyon gazdag zöldségleves, húsfalatokkal, tésztával.
De főzhetünk bele akár rizst is, vagy gerslit (árpagyöngyöt) is levesbetétnek. Vagy akár bulgurt is.
Vegák is elkészíthetik, természetesen akkor már a darabolt zöldségekkel indítsunk és egyszerűen főzzünk belőle egy gazdag zöldséglevest. Házi vegeta azért nem árt bele.

2010. október 18., hétfő

Cukorban és sóban eltett citrom




Olyan világban élünk, amelyben a limonádé mesterséges aromákat tartalmaz, ellenben a bútorápoló szerek valódi citromot.

(Alfred E. Neuman)





Még elkészülhet karácsonyig. A sóban eltett citromot már ismerem, mert készítettem. És tudom, már többször zengtem ódákat róla - az illata és íze felséges, semmihez sem fogható. És igen, tudom, tudom, megrögzött citromfüggő vagyok, de akkor is.
Mivel kifogytam belőle, most kétfélét készítettem. Eltettem sóban is, és tettem el egy üveggel cukorban is. Sütikhez. Ha igazam van, a cukor is ugyanolyan intenzíven kihozza a citrom aromáját, mint a só.

Vastag héjú darabokat válasszunk, mert a só szétmarja a gyümölcs belsejét, így ami használható lesz majd belőle az a héjrész, illetve a citromos aromájú só. Valamint natúr, jódozatlan sót használjunk, mert a citromsav megfeketíti a jódot.
A citromoknak alaposan megmostam dörzsis szivaccsal, meleg vízzel, mosogatószerrel a héját, mert bio citromhoz sajnos nem tudok hozzájutni. A citromokat bevágtam hosszában negyedbe úgy, hogy az aljukat egyben hagytam, aztán jól besóztam a közepüket. Az üvegbe alulra került egy félcenti réteg só, erre a belül sóval telehintett citromok, majd ismét annyi só, amennyi teljesen ellepte és beterítette a gyümölcsöket. Mindenhova szórjunk, közéjük is, az üveg legyen tökéletesen tele sóval. Majd kissé megnyomkodtam az egészet, hogy levet engedjen valamennyire. Végül kifacsart lével felengedtem az egészet, és szorosan lezártam a kupakkal. Három-négy hét érés elég is neki. Ha cukorral tesszük el, ugyanígy járjunk el.
Egész más íz a végeredmény, mintha friss citrommal és külön sóval készítenénk el egy ételt. Ezerszer intenzívebb, aromásabb így. Bármely ételhez vagy desszerthez alkalmazható, amihez egyébként citromot használnánk.
Szóval, a karácsonyi sütikhez szánom a cukros változatot, a sósat pedig halételekhez, húsokhoz, májhoz, pástétomokhoz, csicseriborsóhoz, lencséhez, zöldségételekhez... ööö kiváló, szenzációs, fenomenális? Ezeket adjátok össze és na az a végeredmény. :))

Ó, igen.
P.s.1.: készíthetjük narancsból, mandarinból, zöldcitromból is.
2.: még a házi vaníliás cukor is elkészül karácsonyig.

2010. október 16., szombat

Fetás-kapris csirkemell


A kapri... egyszer hozott az egyik hugicám valamelyik görög szigetről (mert sűrűn jár arrafelé) igazi, házilag eltett, nagyszemű bogyókat. Hát mit mondjak. A különbséget csak úgy tudnám leírni, mint az olajbogyó esetében. Aki evett már görög nagyszemű, házi olajbogyót, az tudja hogy a boltban kaphatók meg sem közelítik. Ég és föld. A kapri esetében is igaz ez. Ráadásul a néni - mert egy idős nénitől vette a húgom - zsenge ághajtásokat is tett az üvegbe. A bogyók is isteniek voltak, de azok finom ágvégek... Az a pár falat házi kapribogyó és ágacska életem legfinomabb falatjai közé tartozik. És nem túlzok. Kevés jobbat ettem. (Mély sóhaj...)




Nagyon szeretem a kapribogyót. Mégis ritkán jut eszembe használni, valahogy elbújik mindig a spájz mélyére. De ma szomszédasszonyomnál trécseltem délelőtt - szokásos szombat reggeli program - és ilyenkor megbeszéljük azt is, ki mit főz a hétvégére. Ismeritek, nem? Az örök dilemmát, kérdést, agyramenő agyalást: má' megint mit főzzek?! Na Ő említette ezt a receptet, valamelyik régi szakácskönyvéből származik. Kapva kaptam az ötleten, minden volt itthon hozzá. Egyszerű, gyors, finom, kiadós.

Hozzávalók 4 főre:

2 nagy egész csirkemell vagy 3 kisebb,
1 kis üveg kapribogyó,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma (vagy 2 kisebb),
5-6 gerezd fokhagyma,
frissen őrölt bors,
1 ágacska friss rozmaring (szárított ha nincs friss),
20 dkg feta sajt,
4-5 dkg vaj és 1 teáskanál olívaolaj,
1 dl tejszín,
1 nagy csokor petrezselyem.

A csirkemellet kicsontoztam, bőröztem és e két alkatrészt eltettem a fagyasztóba. Jó lesz levesbe.
A mellekről levettem azt a kis szárnyacskarészt, a nagy részeket pedig egyszerűen csak félbevágtam keresztben. A melldarabokat sóztam (csak finoman mert a feta nagyon sós) és frissen őröltem rá borsot is. A vaj és olívaolaj keverékén szép pirosra körbesütöttem a husikat. majd tettem mellé rusztikus félkarikákra vágott vöröshagymát, szeletekre vágott fokhagymát, egy ágacska rozmaringot, és a kaprit. Kevés vizet aláöntve fedő alatt puhára pároltam. Elég neki 15-20 perc. A végén a fetát villával összenyomkodtam, és kikevertem a tejszínnel, illetve a hús szaftjával, majd az egészet az ételhez adtam. Jól összeforraltam és már készen is volt.




Tényleg egyszerű és finom és gyors. Párolt rizst készítettem hozzá.
Köretként akár bulgurt is, vagy barnarizst is el tudok képzelni hozzá. Sőt, még egy tipp: szerintem ez hallal is nagyszerűen működő recept. Bármilyen vastagabb, tömörebb halfilé tökéletesen illik bele - persze hús helyett.
És száraz, jóféle fehérbort kínáljunk mellé, mert megérdemli. :)

2010. október 15., péntek

Sós és édes pirított mandula



Ma van a holnap tegnapja.

(ismeretlen)




A sós-olajos pirított mandula a kedvenc nasim. Már ha nassolok, mert nem jellemző rám. Viszont mostanában azon kaptam magam, hogy rendszeresen rájárok a mandulás, diós, mogyorós készletre. Meg sült gesztenyézek. Valami lehet ezekben a magokban, hogy ennyire eszem őket - régebben évszámra nem ettem semmi ilyesmit.

Szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy a világ legegyszerűbb, de legfinomabb csemegéje ez - nem lehet abbahagyni... Függőséget okoz.


A mandulát 1 percre lobogó, forrásban lévő vízbe dobom. Aztán egyből szűrőbe teszem és hideg vízzel átöblítem hogy kihűljön. Lehéjazom. Konyharuhával megszárogatom, aztán egy serpenyőben szárazon megpirítom. Eddig egyezik a készítése az édes változatéval.
A mandulát egy tálba teszem. Kevés mandula-, szőlőmag- vagy olívaolajjal meglocsolom, sózom és jól átforgatom az egészet.

Az édes változatnál először megpirítom a mandulát. Aztán egyszerűen megszórom fahéjas cukorral a  serpenyőben. Időnként megspriccelem kevés vízzel, hogy jobban ráragadjon a karamell a mandulára.A végén még egyszer megszórom a barna nádcukorral, de ezt már nem olvasztom fel, hagyom kristályosra. A mandulákat sütőpapírra vagy tányérra teszem.
Így kellett volna. (Szepykénél olvastam.) Én viszont belekevertem a fahéjas karamellbe a mandulát és jól összeragadt, győztem még forrón szétcincálni. Kezem kicsit odalett, de sebaj. Ez a fahéjas-karamelles mandula megér egy kis égési sérülést is... Komoly mondom, tényleg isteni... Rá lehet szokni, na.