A múlt nem határoz meg semmit sem, legfőképpen a jelenünket nem, a jövőnket pedig még kevésbé. A „jövő” határozza meg a „jelent”, és megváltoztatja a „múltunkat” is. Furcsa, igaz? Az „idő” visszafelé teremt, a jövőből.
Élet
A mag csírának álmodja magát,
a csíra szárnak álmodja magát,
a szár levelekkel álmodik,
a bimbó virágnak álmodja magát.
S az Élet újra magnak álmodja magát.
a csíra szárnak álmodja magát,
a szár levelekkel álmodik,
a bimbó virágnak álmodja magát.
S az Élet újra magnak álmodja magát.
Hozzávalók:
1/2 kg liszt,
2 dkg élesztő,
3-4 dl langyos víz,
1 teáskanál kristálycukor,
1 csapott teáskanál só,
1 mokkáskanálnyi szárított bazsalikom,
2 mokkáskanálnyi szárított oregano,
2 teáskanál lenmag,
1 evőkanál napraforgómag,
1 gerezd fokhagyma,
olívaolaj.
A langyos vízben elkevertem az élesztőt és a cukrot. A lisztet egy tálba szitáltam, hozzáadtam a sót, a fűszereket - a fokhagyma kivételével - és a magokat. Hozzáöntöttem az élesztős vizet és alaposan kidolgoztam a tésztát. Míg fényes lett, elvált a kezemtől és az edény falától is. A munkalapot beliszteztem, és alaposan átgyúrtam azon is, aztán liszteztem, tálat borítottam rá és hagytam kelni egy órát. Közben egy gerezd fokhagymát lereszeltem egy kávéspohárba, és felöntöttem fél deci olívaolajjal, jól elkevertem. Majd újra átgyúrtam, és sodrófával kb. másfél centi vastagra kinyújtottam, téglalap alakúra. Késsel csíkokat vágtam belőle. A csíkokat megtekertem, vagy gömbőjűre sodortam és kettőt összetekertem, aztán lisztezett tepsibe tettem a minibagetteket. A tetejüket megkentem a fokhagymás olívaolajjal.
A sütőt begyújtottam, és míg bemelgedett, addig hagytam kelni a tésztarudakat. Kb. 3/4-es lángon megsütöttem.
Nagyon illatos, nagyon ízletes, és nagyon veszélyes. Nem lehet abbahagyni az evését, ha egyszer belekóstoltál! :))
8 megjegyzés:
Na tessék, ennyit a fogadalmakról! Bűnbe viszel.:)))
Olyan szép rusztikusak lettek!!!
Jaj, ne is tessék mondani, a friss péksütemények láthatatlan eltűnnek, csak a mérleg mutat többet...
:)))
Én, bűnbe? Legyen! :)
Köszönöm, Trinity!
Ne is mondd Napmátka. Fogyókúrám teljes kudarcot vallott... :(
Nem baj. Azt már megállípítottam, hogy a gasztroblogírás súlynövelő. Tutira. :))
Ez így van... - és gyanítom, hogy as testsúly növekedése szinte egyenesen arányos a bejegyzések számával.
Igen, egyenesarányos... :))
Megjegyzés küldése