- Mit mondtál?
- Szeretlek.
- Nem értem.
- Én sem.
(Paulinyi Zsuzsa)
A recept egyszerű, a szilveszteri keksz tésztáját vettem alapul, csak vágtam bele rózsaborsos keserűcsokit, és tettem bele mazsolát is. Ennyi. Mert a szerelem egyszerre édes-keserű-csípős, nyílik a szívünk, mint a rózsa... Szalagot is kötöttem rá, mert a szerelem: kötelék is. És persze, szív alakú szaggatót használtam. Ja igen. Meg ezüstgyöngy-cukrokat nyomkodtam a tetejükre. Mert hogy mikor szerelmesek vagyunk, akkor ragyogunk is, mint a fény.
Boldog valentin-napot mindenkinek!
Azért jövőre úgy csinálom, hogy a szilvesztei keksz-tészta marad. De csinálok hozzá tojásfehérjehabot, amilyet a mézecskalácsok díszítésére használnak. Csak keverek majd bele meggy-aromát, és attól szép rózsaszín lesz! :)
7 megjegyzés:
Főleg jó ha van kinek adni :))
Ez az édes-keserű-csípős ízvilág mindenképpen izgalmas, ahogy a rózsaborsos csoki is. Látom, vannak még a tarsolyodban meglepetések!
Így igaz, Reni!
Bár nehezen tudom elképzelni, hogy ne tudjak kinek adni... :))
Gyűjtögetős fajta vagyok, Napmátka. Tarsolyomban kígyó foga, madár tolla, béka szeme, varjú károgása, szél süvítése... Asszem minden van benne.
Ez így jól van, de a süvítő szél mintha mostanában kicsit kiszökött volna a tarsolyodból. Nem lehetne visszazárni? Napok óta didergek odakint...
Jó-jó...én befogtam magam, vagyis befogtak. :)
Az jó, Reni! :)
Megjegyzés küldése