Szalmakrumpli



A szerelem csak akkor jutalmaz meg bennünket, ha komolyan vesszük.

(Carl Gustav Jung)
 



Szerintem nincs ember a földön, aki ne szeretné a jó sült krumplit. Vagy hasábkrumplit, vagy nevezhetem szalmakrumplinak is. Ezek a nevek egy finomságot takarnak.
De vajon olyan egyszerű-e finom, igazán ropogós darabokat sütni?
Azt hiszem, nem. Több tényezőnek is össze kell állnia, hogy olyan igaziigazi sültkrumplit tudjunk majszolni.
Először is, nem mindegy a burgonya fajtája. Én most körbe néztem a neten, egy helyütt a rózsakrumplit ajánlják. Azt nem ismerem személy szerint. Én mindig agriát veszek, mindenhez. Ez az a bizonyos sárga belsejű krumpli. Nagyon jó íze van, és tényleg bármi készíthető belőle. Alkalmas finom ropogós hasábkrumplinak is.
Megtisztítom, és először hosszában kb. 7-10 mm-es szeletekre vágom a krumplit, majd utána ugyanilyen széles hasábokra vágom a szeleteket.
Aztán egy nagy tálban addig mosom, míg a keményítő lemegy róla, és tiszta lesz rajta a víz. Hideg vízben kell végezni a műveletet. Sőt, ha hagyjuk állni még egy kis ideig egy csipet sóval a vízben a krumplit, tutira nagyon ropogósra fognak sülni. Sütés előtt egy konyharuhára szedjük ki és alaposan itassuk le róla a vizet. Mert ha vizesen tesszük a forró olajba, úgy fog fröcskölni, hogy nem ússzuk meg égési sérülés nélkül. Szóval legyen szinte száraz a burgonya.
A második tényező a jó bő, gyöngyözően forró olaj. Akinek van frituja, persze könnyeben boldogul, de nekem nincs. Serpenyőben szoktam sütni, jobb híján. A lényeg, hogy éppen annyi burgonya kerüljön az olajba, amenyni kényelmesen elfér. Mert így tényleg tud sülni, és nem párolódni fog. Ha sokat teszünk egy adagba, lassan készül el, megszívja magát olajjal és főni fog, sülés helyett. Mindig győződjünk meg róla, hogy elég forró-e az olaj, mielőtt beletesszük a krumplihasábokat.

A harmadik. Duplán sütöm. Vagyis először az összes krumplit egyszer megsütöm, világosra. Kiszedem egy szalvétával bőven kibélelt tálba. Mikor mind készen van, újra adagonként a forró olajba teszem a krumplikat, de ilyenkor már csak 1-1 percre. Újra szalvétás tálba szedem ki.
Így garantáltan nagyon ropogós sültkrumplit ehetünk. Így magában is isteni csemege, tartármártásba, vagy ketchupba mártogatva. De egy finom tavaszi vegyessaláta mellé is remek. Vagy zalzikihez. Vagy bármilyen húshoz, halhoz. Szóval mindenhogy finom! A burgonyát vághatjuk 3-4 milliméter vastag karikákra is.




Megjegyzések

napmátka üzenete…
Imádom ezt, bár csak ritkán van türelmem elkészíteni. Érdekes ez a duplasütős módszered. Ki fogom próbálni. Én viszont mindig egy nagyobb fémszitára szedem az olajban (zsiradékban) sült dolgokat, valahogy nekem úgy ropogósabb marad, mint szalvétán, s persze teszek alá egy edényt, amibe még csöpöghet.
duende üzenete…
Én sem mindig sütöm duplán. Ha elsőre is jó ropogósra sikerül, akkor nem sütöm kétszer.
KataKonyha üzenete…
Milyen türelmes lány vagy te:) Én olvastam már róla, de macerásnak gondoltam, ezért nem került sorra...pedig biztosan finom.
sedith üzenete…
Nálunk csak én szeretem igazán ropogósan, a férjem még inkább lefedi az edényt, amiben van, hogy puhuljon. Még sosem hallottam a duplán sütős módszerről, de nekem elsőre is elég jól szokott sikerülni.... még jövök, de Kisebbikem nem hagy most írni...:D
Puszi
Palócprovence üzenete…
Nagyon szeretem! Tényleg nagyon meghatározó a krumpli fajtája. Kétszer csak akkor sütöm, ha tálalás előtt időt akarok spórolni.
Tetszik az új "ruhád"! :))
duende üzenete…
Hát Kata, garantáltan nagyon ropogós finomság az eredmény! :)
duende üzenete…
Néha nekem is, Edit, de ha nagyobb mennyiséget csinálok, muszály duplán sütni, mert kevés fér egy serpenyőbe (kettőbe), és az eleje kihűl, mire mindet megsütöm. A duplasütéssel viszont mind meleg lesz egyszerre.
duende üzenete…
Köszi Palócprovance, még nem tudom, marad-e. Barátkozom vele. De lehet, hogy sóhajtva, de megválok tőle. Furcsa. :)
sedith üzenete…
Itt vagyok...
Még azt figyeltem meg, hoyg újkrumpliból nem lehet olyan finom szalmakrumplit sütni. Nem pirul meg rendesen és nem lesz annyira ropogós.
Még ajánlanám mártogatósnak a muzsdéjt, ha szeretitek a fokhagymát. Fokhagymát összetörni, megsózni, 1-2 ek. olajat cseppenként belekavarni, mint a majonézhez, végül pedig fellazítani különféle dolgokkal. Én leginkább a tejfölöset (joghurtosat) szeretem, de lehet sima vízzel vagy paradicsomlével is. Ha érdekel bővebben, találsz nálam leírásokat a muzsdéj címkénél.
duende üzenete…
Köszi szépen a tippet, Edit! Látod, ez eszembe sem jutott. Nálunk nem divat a muzsdéj, pedig tényleg jó! :)
Hanczur üzenete…
Bolond szóvicc támadt a fejemben. 'Mester és Marharépa'.
Minden gonoszkodás nélkül mondom, hogy átlátni valakin, átvenni fölötte az uralmat, kevesek ereje. Nem szeretünk üvegbabákként állni hús-vér ember előtt. Kölyök korunkban tanulunk meg hazudni, majd kamaszként tökéletesítjük, Egy felnőtt már profi hazudozó.
Ennek ellenére többször látszik, mint nem, mennyire átlátszó egy igen mögött a 'csak másodpercekre létrehozott igazság' , s a partner is ritkán veszi a fáradságot egy kiadós vitára, vagy csípős visszavágásra.
Ezért akkora felüdülés, ha valaki rálel arra a személyre, aki már lehelletről-lehelletre megélte a bennünk zajló folyamatot, és odapiszkálja a (számomra csak)jövőmorzsákat magából.
Mester?
Én nem hiszek a mesterekben. Szeretni lehet az okos (bölcs) embereket, de az előnyük nem emberfölötti.
duende üzenete…
Egyetértek, Hanczúr.
Ahogy Te is irtad: mindez látás kérdése. A látókat is nagyon misztifikálják, pedig semmi ördöngösség nincs benne. Egész pontosan az a látás, amit leirtál.
Én sem irtam, hogy emberfeletti.
Csak mester. Nem olyan mester, aki prédikál, és hitet követel. A mester nálam csak egy olyan embert jelölő szó, aki lát.
És az ragájos. :) Mert a másikat is látóvá teszi: önmagát látóvá.
Renata üzenete…
Igen, ismerős.
Évek óta nem találkoztunk...kíváncsi vagyok, hogy a mostani tudatszintemen mit váltana ki belőlem. Vagy talán mégsem vagyok kíváncsi. nem lenne jó. Nekik sem és nekünk sem.
duende üzenete…
:))

Hát igen, Reni. Ezek a kapcsolatok mindig nagyon ambivalensek...