Grillázs és kókuszdió (VKF XXIII)

.

Megmondom őszintén, teljesen elfeledkeztem a VKF-ről. Tegnap este zizzentem rá, hogy itt a határidő, olvasva a többiek finomabbnál finomabb magos receptjeit. Igazából, nem is szándékoztam részt venni, mert megmondom az őszintét: ételekben nem rajongok a magokért. Csak úgy magukban szívesen elrágcsálom őket, vagy még kenyérfélékben szeretem a magosat.
De aztán eszembe ötlött, hogy egy valamiért viszont mindig is rajongtam: a grillázsért. Eszméletlenül szeretem! Nem vagyok édesszájú, de ha mégis rám tör időnként a cukorláz, azt a kis lengyel szezámmagos grillázst szoktam venni. Sőt. Abból mindig szokott lenni aranytartalék - no nem a Fort Noxban, csak a konyhaszekrény egyik fiókjában.





Tehát nekem egyből a grillázs jutott eszembe. Magfélék mindig vannak itthon, sokszor használom őket kenyérsütéshez. Az elhatározást tett követte, és a kis grillázshalmocskák 10 perc múlva már hűltek is...
A grillázsról egyébként elsőként egy középkori tudósításban tesznek említést, mégpedig Mátyás király és Beatrix esküvőjén kápráztatta el a vendégsereget és az uralkodópárt. A grillázstorták azt hiszem, így lettek a lakodalmak közkedvelt szereplői. Ma már sajnos csak kevesen készítik - népi kismesterséggé is vált a grillázskészítés. No nem az olyan grillázsé, amilyet én gyorsan tegnap este megcsináltam, hanem az igazi művészi munkáké. Formázható, így készülnek belőlük épületeket és különféle tárgyakat megformázó darabok. Csodaszépek, elkészítésük nagy ügyességet kíván.

A recept: fél kilogramm cukorhoz körülbelül a fele súlyú magféle szükséges. Az én grillázsomban most tökmag, napraforgómag és szezámmag van. A porcukrot kissé felolvasztottam, beletettem a magokat, a cukor karamellizálódásáig - vagyis addig míg kissé sötétarany színe lett - hagytam a tűzön. Már előtte több lapostányért megvajaztam, azokra raktam a kis lapos halmocskákat. Egyébként márványlapra szokták tenni, de nekem az nincs. Ennyi az egész. Vigyázzunk azért, a forró cukor nagyon nagyon tud égetni! Nekem mindig van kéznél igazi levendula illóolajom... mert ha jól emlékszem, a legutóbbi grillázskészítésnél alaposan megégettem a kezem...

A grillázs nagyon kedves ajándék is lehet névnapra, szülinapra. Én folpackba csomagolgattam őket, így nem ragadnak össze, és a látvány is kedves a szemnek.
Kellemes rágcsálást! :)

A másik "magféle", amit nagyon szeretek, az a kókuszdió. Úgy értem, a friss kókuszdió. Sokszor veszek, és mint minden magfélét, őt is frissen, natúran, csak úgy magában elrágcsálva szeretem a legjobban. A friss kókuszdiónak eszméletlenül finom íze van. Olajos, telt, melegédes zamat... Imádom.
Élettani hatásait tekintve: életben tarthatna akár több évig is bennünket, ha egy lakatlan szigetre tévednénk, annyira tápláló.
"A kókuszpálma a Föld egyik legjelentősebb hasznos kultúrnövénye. A tápláló, ízletes kókuszbélt frissen fogyasztják, vagy szárítva és reszelve (kopra) fűszerként használják különféle ételekhez, süteményekhez és édességekhez. A vízbe áztatott és végül kipréselt kókuszbél az ún. kókusztej, amelyet Ázsiában ételekhez adnak, vagy tejport, pépet vagy keményített krémeket állítanak elő belőle. A zsiradékban gazdag bélből világszerte ismert étkezési zsírt préselnek.
Ázsiában főzéshez is használják. A kókuszpálma minden része értékesíthető. A termések rostos köpenyéből fonalat fonnak, amely kötél, takaró, háló, táska, ruhanemű, szőnyeg és sok más termék előállítására alkalmas. A kókuszolajat a test- és hajápolásban alkalmazzák; gyógyászati olajok és szappanok alapanyaga is. A "csontos" belső héját edényként használják. A pálmanedvből, amely a megvágott virágzatokból csepeg, pálmabort, arakot, ecetet, cukrot és szirupot állítanak elő. A kókuszpálma levelei és törzse építőanyag a trópusokon."

(Forrás: Terebess Fűszerkalauz)

Megjegyzések

lucifer üzenete…
Nálunk a sütemények flottáját két zászlóshajó vezeti; a grillázsos vanília tekercs és az orosz krémtorta. Az utóbbi továbbfejlesztésében aktívan részt vettem. Történt, hogy egyszer elfelejtettem kivenni a fagyasztóból. Azóta rendszeresen parféként is felszolgáljuk. :)
KataKonyha üzenete…
A fotóművész hölgynek nagy-nagy gratuláció (ismét):)
napmátka üzenete…
Én nem szeretem a grillázst (csak a karamellt), de ez olyan gyönyörű, hogy azt képzelem, a magokkal együtt nagyon finom lehet!
S valóban: a megjelenítés is ismételten káprázatos!
duende üzenete…
Az orosz krémtortát én is nagyon szeretem! A grillázsos vaníliatekercs közkincs, vagy féltett családi recept? Csak mert nagyon jól hangzik... :)))
Ha közkincs, megkaphatom a receptet? :)
duende üzenete…
Köszi szépen Kata! Nem tudtam eldönteni, melyik képet tegyem fel... :)))
duende üzenete…
Napmátka, szerintem kipróbálhatod nyugodtan, mert nem igazán az a hagyományos grillázs-ízű. , mert nem vagyok nagy dió-rajongó. És ez most ráadásul úgy sikerült, hogy alig van rajta cukor, épp hogy összetartja. De a magok istenien megpörkölődtek, szóval nagyon finom lett! Már alig van belőle... veszélyes ez rám nézve... :)))
Renata üzenete…
Tényleg mester fotós vagy!!
Autodidakta vagy tanult?

A boltokban lehet kapni szezámos lapocskákat, néha veszek, nagyon szeretem :)
de féltem a fogaimat, pedig nagyon édesszájú vagyok, sajnos...
duende üzenete…
Köszönöm, Renáta!
Autodidakta. Pontosabban: a blog miatt kaptam egy kis olcsó fényképezőgépet. Azelőtt nem is fotóztam. Fotóstudományom a blogírás folyománya. :))

Á, a fogak nem ám a cukortól romlanak.
A fogak romlásának valódi oka: ha nem merünk beleharapni az életbe. Ha félünk az önérvényesítéstől, ha kerüljük az agressziót, a konfliktusokat. Ha ezekkel jóban vagyunk, dem romlik a fogunk! :)