2009. március 31., kedd

Medvehagymás prószatekercs salátaágyon



Régen a világ sokkal egyszerűbb volt. Manapság viszont roppant bonyolult világban élünk. Ennek az a fő oka, hogy túlságosan sok ember él a bolygón. A népesség túl gyorsan növekszik. 1945-ben nagyjából kétmilliárd ember élt ezen a világon, és ugyanennyi ember élt a történelem hosszú évezredein át is a földön, és ez elég volt. Ma közel hatmilliárd ember él a világban. E tények közvetlen összefüggésben vannak azzal, hogy hirtelen jelentősen megnőtt az emberek és más élőlények által tapasztalt szenvedés.
Napjainkban az emberek sokkal közelebb élnek egymáshoz, így a közöttük lévő viszonyrendszer sokkal összetettebbé vált. Az anyagi javak utáni vágy elmélyült és erősebb lett. Az emberek gondolkodásmódja és élete is sokkal komplikáltabbá vált, ennek következtében ma sokkal több a szenvedés, mint korábban bármikor. Manapság sokkal több szenvedést okozunk az összes többi lénynek e világban. Mindennek ártunk: a levegőnek, a víznek, a fűnek és a fának is. Egész erdőségeket vágunk ki és mind több zöld övezetet tüntetünk el. Szennyezük a vizeket, a légkört és a talajt. Az emberek új fegyvereket fejlesztettek ki és egyre újabb módokat találnak ki arra, hogyan ártsanak egymásnak. Az emberek folyton azt mondják, hogy szabadságot akarnak, de a valóságban ők az első számú diktátorok a földön.
Emiatt olyan fontos manapság, hogy az emberek fölébredjenek. Minél előbb fel kell ismerjék, hogy mi az igazi feladatuk. Miért élünk ezen a világon? Mit csinálunk itt? Amikor megszületünk, honnan jövünk? Amikor meghalunk, hová megyünk? Mindenki azt mondja, "nem tudom". Ilyen az ember. Nagyon okos állatnak gondolja magát. De ha közelebbről megvizsgáljuk, hogy mi történik a világban, akkor rájöhetünk, hogy minden intelligenciája ellenére az ember valójában a legostobább állat, hiszen nem érti önmagát. A kutya tudja, hogy mit kell egy kutyának csinálnia, egy macska is érti, hogy mit kell tennie. Minden állat tudja a dolgát, és csak azt teszi, amit tennie kell. Mi viszont nem ismerjük igazi feladatunkat, sem igazi utunkat ezen a világon, helyette csupán önmagunknak élünk.

(Seung Sahn: A zen iránytűje)



Hát kérem, most fogyott el az az egy adag rettentő drágán - 150! forintért - vett medvehagymám. Ma valami gyors ebéd mellett döntöttem. A prósza mindig jó, mindig finom, és nem túlzok: 20 perc alatt cakumpakk készen is van. Szomszédasszonyom pedig a hétvégén már nem bírta saláta nélkül, vett egy szép nagy fej jégsalátát, aminek a felét nekem adta. Aki még nem salátázik, az a salátaágyat készítheti szép reteklevelekből is. Az is nagyon finom!
Egyébként a medvehagyma prószában is isteni. És ebbe az ételbe tehetünk bőségesen, elbírja.

Hozzávalók 4 főre:

A prószatésztához:
1 kg burgonya (tisztítatlanul mértem),
1/2 liter kefír vagy aludttej (az aludttej az autentikus),
1 púposabb teáskanál só,
15 dkg liszt (körülbelül),
4 evőkanál olaj.
Plussz: 1 jó marék medvehagyma.
A töltelékbe:
1 dl tejföl,

só,
40 dkg kecsketúró.
A salátához:
1 nagy fej saláta,
pár csepp tökmagolaj,
lehelletnyi só,
nagyon pici almaecet.

A burgonyát nyersen lereszelem - mint a sajtot szokás, úgy - a vékonyabb, kisebb lyukú reszelővel. Hozzáöntöm a kefírt (aludttejet), az olajat, sózom, és a jó apróra fölvágott medvehagymát is hozzákeverem. Hozzákeverem a lisztet is. Annyi kell hozzá, hogy olyan jó sűrű palacsintatészta-állaga legyen. Ezért írtam csak körülbelüli mennyiséget. Ha túl lisztes úgy sem jó, ha túl folyós úgy sem, mert nem fog összeállni a tészta - és mindez a krumpli víztartalmától is függ.
Teflonserpenyőben sütöm ki. Egy merőkanálnyit belemerek, aztán evőkanállal jó vékonyra ellapítom. Közepes láng kell neki, úgy átsül, és szép piros-ropogós lesz.
A kecsketúrót elkeverem a tejföllel és kissé sózom is. A jégsalátát vékony szálakra vágtam, icipicit sóztam és pár csepp ecetet, kevés tökmagolajat tettem rá, aztán jól elkevertem. Elterítettem a tányér alján, mintha füves rét lenne... :)
Jó vékony prószát sütöttem, amit elkészülte után megkentem a tejfölös kecsketúróval, majd föltekertem. A salátaágyon tálaltam. Felséges volt. :)

Ha nem jutunk kecsketúróhoz, természetesen tehéntúróval - vagy akár juhtúróval is - készíthető. Én szerencsés vagyok, nálunk van egy néni a piacon, aki felséges krémes kecsketúrót szokott készíteni, tőle vásárolom.

Vaníliás cukor


Ha már itt tartok, nem mulasztom el az alkalmat, hogy a puritánokat és a pietistákat néhány igen fontos dologra ne figyelmeztessem. Ezek az emberek a nőket csak absztraktul ismerik, csak szemükkel, és fülükkel, és így alig van róluk közvetlen tapasztalatuk. A tapintásig csak ritkán jutnak el. Ha valaki eziránt a tárgy iránt komolyabban érdeklődik, olvassa el az idevágó részeket D. H. Lawrence könyveiből, s akkor sejtelme lesz róla, hogy a kéz a női testen milyen tudást szerezhet. Én még Lawrence-nél is tovább merek menni. Azt mondom, hogy éppen úgy mint a növény esetében, a nő titka is testének illatában van. Ez az illat úgy távolról, absztrakt messzeségből elég egységesnek látszik. De ha az ember közelebb lép és a részletekbe merül, meg fogja látni milyen különbség van például a nyak hátsó részén, a haj tövén levő illat és a csukló, vagy a váll illata között. A női test végtelenül olajosabb és éppen ezért könnyebb, ritkább, geniálisabb, végül is spirituálisabb, mint a férfitest. A női alak bűbája éppen dús olajokban való határtalan gazdagságának egyenes következménye. Igen, az, aki lehetőleg sok közvetlen tapasztalatot óhajt szerezni az olajokról, az a nőt egyáltalában nem hagyhatja ki. Szívja csak be a nő ajkának illatát és elemezze csak egy kicsit, hogy mi van benne: huncutság, fecsegés, kihívás, csábítás, cukor, szédület, mámor, tűz, örvény ragyogás, komiszság, méreg, aljasság, kéjvágy. Ezek mind apró géniuszok, akik az ajak illatában bizseregnek.
A magam részéről úgy tapasztaltam, hogy leginkább három zónát kedvelek. Az egyik az ajak, amelyről beszéltem, de különösen a száj sarka, amely a száj közepénél sokkalta fűszeresebb. A második a térd belső hajlása. Akár ostobaság, akár nem, kimondom, hogy számomra a nő itt, ezen a helyen a leginkább nő. Hogy miért, azt nem tudom. Itt, a térd belső hajlásának gödröcskéiben páratlanul forró olajok illatoznak. A harmadik és legillatosabb, fűszeres olajokban a legdúsabb zóna a térd fölött a felső lábszár belső oldala, ott, ahol a bőr a legpuhább és a legsimább. Az illatcentrum a legbelső oldalon a térdtől körülbelül négy-öt ujjnyira van. Gyakran egy-egy nagy illatélmény után elhatároztam, hogy egész könyvet írok erről az egész világegyetemben található legeslegillatosabb, fűszeres olajokban leggazdagabb, alig két tenyérnyi kicsiny részről. Ezen a helyen bontakozik ki egy nő lénye teljesen. Azt merném mondani, hogy itt érzem erotikus intelligenciájának fokát és karakterét. Ha ezt az illatot megérzem, tudom, hogy mennyi spirituális szerelmi olaj van benne s ez milyen lánggal ég, mennyire világít, milyen meleg, milyen a füstje, fehér, lila, kék, rózsaszín, sárga vagy arany.
Önmagát és életét komolyan vevő embernek ilyen tanítást nem mondanék. Azok az emberek ezt úgyis tudják. A pietistáknak és a puritánoknak szól. Figyelmeztetés, hogy az absztrakt útról térjenek le és a dolgokat ők is vegyék komolyabban. Meg fogják látni, hogy nincs nő (hacsak nem absztrakt az is, de az rendesen azért, mert nem szép, s ezért a játékból úgyis kimarad, szegény), aki ne venné hálásan az ilyen rajta végzett tanulmányt, s ez minél részletesebb, kimerítőbb, hosszasabb, alapvetőbb, annál inkább.
(Hamvas Béla: A bor filozófiája)





Húsvét előtt járunk nem sokkal. A háziasszonyok ilyenkor már gondolkodnak az ünnepi ételeken, süteményeken. Mit is készítsek majd? Böngésszük a recepteket, gondolkodunk mi hol fér majd el, hány vendég lesz...
A sütemények szinte elengedhetetlen kelléke a vaníliás cukor. Én mindig házilag készítem. Csak egy vaníliarúd szükséges hozzá, apróbb szemű kristálycukor és némi idő. Mondjuk egy hét, míg a cukor átveszi a vanília csodás illatát-ízét. Tehát még van idő elkészíteni. Annyi a teendőnk, hogy a rudacskát félbevágjuk, majd éles késsel hosszában is felnyitjuk. Egy csavaros üvegbe kristálycukrot öntünk, beleállítjuk a rudacskákat, aztán teljesen feltöltjük cukorral. Jól lezárjuk, és hagyjuk érlelődni. Sokkal finomabb mint a vínilincukor, nem beszélve róla: az mesterséges aroma csak. A vaníliáról ITT találsz ismertetőt.
Vigyázat, hölgyeim. A vanília az egyik legerősebb afrodiziákum is. :)




.

Főszerepben: a tojás

A tojás, mint szimbólum

Régi kérdés, amely örökre megválaszolatlan marad. Szinte valamennyi kultúrában fellelhető a tojás teremtésmítosza. Nem csoda, hogy megindította az emberek fantáziavilágát, hiszen a tojásból élet keletkezik. Összetételét tekintve pedig két részre osztható: sárgára és fehérre, ami szimbolizálhatja a napot és a holdat, a nappalt és az éjszakát, a férfit és a nőt, a sötétet és a világosat, a jót és a rosszat, a szárazföldet és a vizeket, ugyanakkor ez a kettő együtt alkot egy egészet, mint egy férfi és egy nő, mint a víz és a föld… A tojás mindig valamiféle egyensúly létrejöttére utal.
Ezeken a gondolatokon alapul a Léda és Zeusz hattyúnásza, Erósz születése, a kínaiaknál Sun Wugong, a majomkirály egy kőtojásból pattan ki, a legismertebb pedig a finn Kalevala szerinti teremtődés:

"Tört tojásnak alsó fele
Válik alsó földfenékké,
Tört tojásnak felső fele
A felettünk való éggé,
Sárgájának felső fele
Fényes nappá fenn az égen,
Fehérjének felső fele
A halovány holddá lészen;
Tojáson mi tarka rész volt,
Égen csillag lesz belőle,
Tojáson mi feketés volt,
Lesz belőle ég felhője."


A legismertebb - a mi kultúránkban is - és legelterjedtebb szimbólum a húsvéti tojás. Az idők folyamán többféle magyarázat jött létre a piros tojás és a húsvéti nyúl históriájára. Olyan ez, mint a Mikulás. Tudjuk, hogy nem létezik, de mégis hiszünk benne, tudjuk, hogy nem a nyúl tojja a húsvéti tojást, mégis keressük a bokrok alatt, és adjuk a locsolóknak a nyuszitojást. Épp ez a hit, ez a közös hit tartja össze az embereket egy kultúrkörben, ez a szokás és hiedelem hagyományozódik generációról generációra, ezekből születnek a mesék, a játékok, a közösség ereje, emberi mivoltunk kulturális jellege.

Valószínű, hogy a tojás termékenységi szimbólumával kapcsolták össze a húsvéti nyúl tevékenységét. A piros tojás valamennyi kultúrában a Nagy Istennőt jelképezi, a termékenység elősegítésére utal. Ezenkívül a piros húsvéti tojás Krisztusra, a piros szín pedig kifolyt vérére utal.

A tojásfestés ókori hagyomány, amelyet a húsvéti ünnep őrzött meg. A festéssel ősi motívumokat hív elő az ember, és ír a tojásra.
A tojás egyfajta titkot rejt. Titkot, mert magába zár egy olyan világot, aminek nem tudhatjuk meg sohasem a misztikumát. A tojás életet rejt magában, élet születik belőle - a születés és élet mindig titok volt az emberiség számára. A kultúrákban ezért is van sokféle tojás-szimbolika.

A perzsáknál újévkor ajándékoznak egymásnak piros tojást, hogy termékeny legyen az új évük.
Olasz és görög szokás, hogy a sírba tojásokat is temetnek, mivel a tojásból élet jön létre, várják, hogy majd megszületik, újjászületik.
Egy ókori rege szerint a Holdon élő nők tojásokat szülnek, abból kelnek ki a gyerekek.
Kínában a nászágy alá is tojást raknak, a termékenység reményében. A szülést követően rántottát etetnek az anyával, hogy mielőbb erőre kapjon, a gyerek első születésnapjára pedig lágy tojást kap, hogy egészséges és erős legyen. A Sárkánycsónak fesztiválon pedig a ház előtt ülve elfogyasztanak egy tojást, amivel jelképesen megvédik a házat egy évre a betegségektől és bajoktól
A buddhizmusban a tojáshéj a tudatlanságot jelképezi, annak feltörésével juthatnak a tudatlanok a megvilágosodáshoz, vagyis az újjászületéshez.
Az alkimisták felfogása szerint a tojásból jön létre a bölcsesség fehér, piros és kék virága. A tojás a prima materia jelképe: a héj, a hártya, a sárgája és a fehérje a négy elemet jelöli, a sárgája az aranyat is, a fehérje pedig az ezüstöt.
A kereszténységében a Madonna-képeken a szűzi születésre utal a tojás. De új eszmék jelképe is, valamint Jézus feltámadásának a szimbóluma.
A magyar néphit szerint a nagypénteken tojt tojás sosem fog megzápulni. Lakodalomban tojáson járatták a vőlegényt, hogy a termékenység biztos legyen. A csecsemő fürdővizébe tojást törtek, hogy egészségét biztosítsák.

Hogy melyik a kakukktojás? Természetesen egyik sem, mert minden társadalom a maga által létrehozott misztikumaival, hiedelmeivel, titkaival, szokásaival, hagyományaival teljes és egész, akár egy tojás.

(forrás: családinet.hu)

A „Világtojás”

Az Univerzum megjelenítésére utal a dobok tojásdad, kerek vagy ellipszis formája is.

Számos nép teremtésmítoszában, mint a finn Kalevalában is, a Világ tojásból keletkezett: A tojáshéj felső feléből az Égbolt, alsó feléből az Anyaföld, fehérjéből a Hold, sárgájából a Nap, pettyeiből a csillagok lettek az égen. Jankovics Marcell szerint ezt a világmodellt az uráli, altaji, mandzsu-tunguz sámándobok többségének formája is tükrözi, melyben, ismerve készítésük módját, véletlen deformálódásuk kizárható.


A „Középpontot”, (az Univerzumét és a dobét) mindig megjelölik valamilyen módon a sámándobokon, például a fogantyúként használt bőrszíjak, fa és fémhuzalok keresztezésével. A fogó keresztezését gyakran gyűrűformával, vagy az evenkik egy vasból készült madárfigurával ki is hangsúlyozzák. A keresztezést az evenkik „útnak” nevezik, a keresztezés köze­pén a kerek lyukat „a világ köldökének”. (A „Keresztút” is lehet a „Középpont” színhelye.) A keresztezett fogantyúk kiindulási pontjai a dob (azaz a világ) négy „sarka”. Ezek a pontok tekintettel a dobok kozmogóniai (asztrológiai) kalendáris jelentéstartalmaira, az ekliptika négy sarokpontját is jelzik.


A hímes tojás

A tojás a régi emberek elképzeléseiben termékenységszimbólum volt, egyben a természet és a világ újjászületésének (ennek nyomán a kereszténységben Jézus feltámadásának) jelképe is. Kultusza, illetve a vele folytatott mágikus praktikák használata többek között a tavasz eseményeihez kapcsolódott: Például vetéskor elhelyezték a barázdában, hogy ne érje jégverés és bő legyen a termés, vagy az állatok almába tették a szaporulat elősegítésére, még a 20. században is sírokra tették áldozatként. Húsvétkor piros, hímes változata ajándék volt: Keresztszülők adták keresztgyerekeiknek, vagy az eredetileg szintén termékenységvarázsló célú húsvéti locsolásért járt cserébe.

A hagyományos magyar díszített tojások motívumkincse és díszítési technikája eltérő és régiesebb a környező országok vagy a magyarországi nemzetiségek körében készült hímes tojásokkal összehasonlítva. A magyar nyelvterületen háromféle tojásdíszítés ismert: A méhviasszal írott, a levélrátéttel és a karcolással díszített. (Kivéve az Alföldet, ahol 50-100 évvel ezelőtt csak elvétve lehetett díszített – karcolt – tojást találni.) A hímestojás készítés feltehetően ismert volt már a honfoglalás kora előtt a magyarság körében. Erre Móra Ferenc régészeti leleteiből is következtethetünk, aki a kiszombori hun-avar temető egyik női sírjának ásatásakor a halott nő markában karcolt díszítésű tojás maradványait találta meg.

A méhviasszal írott hímes tojások mintakincsének sok motívuma mutat vissza kereszténység előtti eredetre, a kereszténység előtti, animisztikus-mágikus hitvilágot tükrözve. A magyar hímes tojások díszei eredetileg a tojás termékenységvarázsló, gyógyító, bajelhárító szerepét erősítő mágikus ábrák voltak. Legszembetűnőbb a régi tojásokon a felület felosztása függő­leges és vízszintes tengelyek mentén.

Ha jól megnézzük, a régi hímestojások a sámándobok síkban megjelenített mikrokozmo­szának miniatürizált és három dimenzióban ábrázolt változa­tai. A különbség annyi, hogy a dobok az Univer­zumot többnyire a középpontjában álló szemszögéből, belülről ábrázolják, a tojásnyi méretű kis univerzumok pedig, gömbölyűek lévén, a külső szemlélő szemszögéből mutatják tárgyukat. Mi­niatüri­zált mikrokozmoszként a tojások a dobok elvont-naturális ember és állatábrázolásai helyett jelképekkel csak jelzik, (ugyanakkor tükrözik, többszörözik) felosz­tott felü­letükön a Kozmosz „összetevőit”:

A Világ rétegeit, négy „sarkát”, a „Középpontot” –sőt: „a világ köldökét”–, (ilyenek a dobköteles” /!/ elnevezésű tojásminták Erdélyből és a Dunántúlról), a Világfát „fenyőág” vagy kis halmon/edényben álló virágornamentika formájában, „sámánlétrát”, svasztikát/napforgót, csillagokat. Tükrözés, többszörözés előfordul a sámándobokon is, gondoljunk itt az előbbiekben említett tuva sámándobra.

A tojásmintázásban a minták, illetve a pozitív-negatív részek pöttyezéssel történő kiemelése kizárólag a magyar tojásokra jellemző. Az apró pöttyök eredetileg a csillagos eget is jelezhették, hasonlóan az erdélyi bőr rosta lyukaihoz.

Az Alsó Világ jelképei: hüllők, békák, kígyók stilizált képe vagy nyoma is fellelhetők ornamensekké alakulva a hímes tojásokon. Ilyen, békákat ábrázolók láthatók például a barcasági, erdélyi hímes tojásain, vagy ilyen az ülő béka nyomára hasonlító „béka­segge” elnevezésű minta. Számos hímestojáson láthatunk sokszor már virágornamentikává alakult, eredetileg totemisztikus ábrákat; állatok nyomait, emberek, állatok egyes testrészeinek rajzait. Ilyenek a „kakastarés”, az „ujjas”, „teneres” (tenyeres) elnevezésű minták, de eredetileg emberi (vagy sámán) kezeket ábrázoltak a ma „gereblés”, „tyúklábas” vagy „villás” néven ismert tojásdíszítmények is.

Végezetül, bár a dolgozat címe csak a régi magyar hímestojások sámándobokéval rokonítható díszítményeire utal, itt szeretném felhívni a figyelmet a „díszítés” különleges módját alkalmazó vasalt tojások világára. A napjainkban leginkább minden négyzetmilliméterén parányi patkókkal borított, Guiness-rekordként jegyzett, jobb esetben kovácsbravúrként számon tartott műremekek eredetileg szintén többszörösen kapcsolatban állhattak a samanizmus jelenségeivel. A sámánruhákon és dobokon a vasból készült részletek csörgő hangjukon vagy (fegyver, szerszám) ábrázolásaikon kívül anyagukkal is segítettek a gonosz erők távoltartásában. A tűzzel–vassal dolgozó, azokat uraló kovácsokat, a mágikus erejűnek tartott mestereket a legtöbb kultúrában emberemlékezet óta félelemmel vegyes tisztelet lengte körül.

1899-ből ismert egy rövid kis leírás szemmelverés ellen használt tuniszi patkolt tojásról. Előfordulnak Pakisztánban, Tuniszban, ahol „szemverés és más igézetek, varázslások elleni óvszerül szolgálnak.”

Találunk olyan vasalt tojást is, amelyre patkókon kívül sarkantyúkat is felerősítettek. A sámándob - hátasállat - mikrokozmosz – tojás rokonság gondolatmenetébe visszailleszkedve az ábrázolt tojásról mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy rajta is keresztülhalad egy „Világtengely”, mégpedig nem a síkban is kiteríthető felületén, hanem az alsó és felső „Középpontjain” elhelyezkedő két kis „Világhegyet” metszve. A ráerősített négy patkó a „hátasállat mi­volt” jelzése is lehet, annál is inkább, mert jelen van a lovas jelképe is a két sarkantyú (ösztöke - dobverő) formájában. A patkók, sarkantyúk és „Világhegyek” elhelyezésében az előbbiekben ismertetett tükrözés és többszörözés jelenségét is utolérhetjük.

Röviden összefoglalva az előbbieket, megállapíthatjuk, hogy a magyar hímes (és vasalt díszítésű) tojások és a sámándobok több területen rokoníthatók:
– Ilyen rokonítható terület lehet a funkcióikban a Kozmosz és a világ leképezése, megújulás (gyógyulás, termékenység) előidézése, és betegség, gonosz erők távoltartása.
– Rokon jelenségeket észlelhetünk megjelenésükben is: A „Középpont” (sőt: „a Világ köldö­kének”) és a Világ négy sarkának megjelölésében, bizonyos esetekben a motívumok tükrözésében, többszörözésében.

(Forrás: Terebess, Lux Éva: Sámándobok és hímes tojások)

A tojásfestés

Festés előtt alaposan mossuk meg mosogatószerrel majd öblítsük le a tojásokat – ezáltal egyrészt eltávolítjuk a tojáshéjon található baktériumokat, másrészt zsírtalanítjuk a felületet, így a festés nem hagy foltokat. Utána mossuk meg a kezünket is alaposan!

Tojások kifújása

Sokan tartanak a tojásfújástól, pedig nagyon egyszerű dolog. A megmosott tojás mindkét végén egy gombos tűvel néhány milliméteres lyukat szúrunk – a tojás fenékén a tűt addig mozgatjuk , amíg egy nagyobb lyuk keletkezik (kb ceruza nagyságú) . Beledugunk egy hurkapálcát vagy szívószálat, majd elkeverjük a tojás fehérjét és a sárgáját. A kisebbik lyukba fújva kifújjuk a tojást a nagyobb lyukon át egy tálba – de használhatunk szívószálat vagy baba orrszippantó pumpát is. Ezután kívül-belül átmossuk a tojáshéjakat.

Tojásfőzés

Ha meg akarjuk enni a tojásokat, az átlagosnál tovább kell főzni őket, forrástól számítva minimum fél óráig. Továbbá 1 l vízbe tegyünk 4 ek sót, hogy ne repedjenek meg!

Színezés

A tojásokat színezhetjük ételfestékkel vagy hagyományosan készített, természetes oldatokkal. Ha a tojásokat el akarjuk fogyasztani, célszerű természetes színezékeket készíteni. Minél tovább hagyjuk a tojások a színező oldatban, annál mélyebb és tartósabb színt érünk el.

Ha ételfestéket használunk, egy edényben keverjünk el1/4 teáskanál ételfestéket, 3/4 csésze forró vizet és 1 evőkanál ecetet. A tojásokat helyezzük a színezékbe, és hagyjuk ázni a kívánt szín eléréséig (a hűtőszekrényben akár egész éjjel át). Miután megszárítottuk a tojásokat (Tipp: a kifújt tojásokat pálcikára húzva szárítsuk!) fényezzük ételolajjal egy puha rongy segítségével.

Ha természetes oldatokat készítünk, a tojásokat színezhetjük forró és hideg oldatban is - a forró oldat hatása erősebb, de ha meg akarjuk enni a tojásokat, akkor célszerűbb a hideg oldat. Az oldathoz adjunk ecetet vagy citromlét, hogy megkösse a színanyagot a tojáshéjon. Ezeket a színeket lehet elérni:

  • Rózsaszín: A főtt tojásokat helyezzük lehűlt csipkebogyó teába
  • Vörösbarna: főzzünk vöröshagymát fél óráig vízben, szűrjük le, majd a főtt tojásokat tegyük a forró oldatba.
  • Lila: tegyük ugyanezt lila hagymával
  • Bordó: áztassuk céklalében a tojásokat
  • Kék: áztassuk lehűlt vöröskáposzta lében
  • Sárga: halványsárga színt lehet elérni narancs héjával. 20 percig főzzük a narancshéjat, majd beletesszük a tojásokat. Orbáncfű virága élénk­sárga színt eredményez.
  • Zöld: a tojásokat tegyük bele a lehűlt spenótlébe ( 30 perc főzés után). Csalánnal vagy nyírfalevéllel ugyanezt a hatást érjük el.
(forrás: Tutitippek.hu)




A tojás, mint táplálék

A tojás az emberiség ősi tápláléka, mely számos kivételes tulajdonsága miatt - kultikus, táplálkozás-élettani, ételkészítési stb. - minden korban az érdeklődés középpontjában állt. Talán éppen ezért 1999 őszétől a tojásnak október második péntekén világnapja is van.
A tojás szó hallatán első megközelítésben a tyúktojásra gondolunk, ezért csak az egyéb tojásokat jelöljük jelzős szerkezettel, pl. fürjtojás, kacsatojás, strucctojás stb.
A tojás tágabban értelmezett kategóriájába beletartoznak a különféle madarak és hüllők (teknőc, kígyók, krokodil stb.) tojásai és a halak ikrája is.
A tojás a különféle kultúrákban a termékenység jelképe, s mint ilyen, az élet hordozója.
A tojás táplálkozás-élettani értéke rendkívül jelentős, mert majdnem minden tápanyagot, vitamint és ásványi anyagot - szénhidrát, C-vitamin és élelmirost ki- vételével - tartalmaz, ami az emberi táplálkozáshoz szükséges.
Az átlagban 55-60 g-os tojás 10-12%-a a héj, így az ehető tojástartalom kb. 50 g, melynek 2/3 része a tojásfehérje, míg 1/3-a a tojássárgája. A tojásfehérje kb. 90, a tojássárgája mintegy 50%- a víz. A tojás fehérjéi - kb. 40 fajta, melyek teljes értékűek - 18-féle esszenciális aminosavat tartalmaznak. A tojás 7 g-nyi fehérjetartalmának egy kicsit több mint a fele a tojásfehérjében, míg 44%-a tojássárgájában található.
A tojás 6 g-nyi zsírtartalma a sárgájában van, melynek csak egyharmada telített, kétharmada telítetlen zsírsavakból áll, mely arány táplálkozásélettani szempontból optimálisnak mondható.
A tojásban található, zsírban oldódó vitaminok közül meg kell említeni a D-vitamint, mely a kalcium és a foszfor felszívódásáért felelős, az A- vitamint, mely a növekedés és a csontfejlődés nélkülözhetetlen komponense, valamint a látóhártya megfelelő működéséhez és az egészséges hámszövetek fenntartásához is szükséges, és végül az E-vitamint, amelynek antioxidáns hatása közismert.
A tojásban található, vízben oldódó vitaminok közül említést érdemel a B 2 , B 12 , a folsav és a pantoténsav.
A tojásban lévő ásványi anyagok tekintetében a foszfor, a vas, a jód és a cink mennyisége jelentős.
Ezek után nem lehet kétséges, hogy miért beszélhetünk egy élettanilag kívánatos reggeliről, ha, például a lágy tojást - majdnem optimális élelmi anyag - némi frissen vágott snidlinggel - C- vitamin - megszórva, és teljes kiőrlésű kenyérrel - szénhidrát, növényi rost - kiegészítve fogyasztjuk el.

(Sándor Dénes főisk. docens)


A tojás nem koleszterinbomba

A 70-es évektől folyó kutatások alatt kiderült, hogy nincs különbség a heti egy tojást fogyasztók és a napi több tojást fogyasztók kardiovaszkuláris megbetegedéseinek rizikója tekintetében. A populáció 70%-ának nem változik a koleszterinszintje nagy mennyiségű koleszterin (tojás) elfogyasztásakor sem.

Az NCEP (National Cholesterol Education Program) 1970-ben évtizedekre megbélyegezte a tojást mint sok koleszterint tartalmazó élelmiszert. Szerencsére azóta már megváltozott a tudomány, és ezzel a közvélemény megítélése is a tojásról, mint az egyik funkcionális élelmiszerről. Funkcionális élelmiszereknek nevezzük az olyan élelmiszereket, amelyek az egyszerű tápláláson túlmenően valamely specifikus, döntően egészségvédő funkcióval is rendelkeznek. Alkalmasak az emberi szervezet meghatározott fizikai funkcióinak befolyásolására, különböző betegségek kockázatának csökkentésére.

Tökéletes a tojás tápértéke, amit csúcsminőségű fehérjetartalma, a benne lévő sokféle vitamin és ásványi anyag bizonyít. Különösen ajánlható a szénhidrátmentes étrendet követőknek, hiszen szénhidrátot nem találunk benne. Egy nagyobb tojás kalóriatartalma 75. Az összes nélkülözhetetlen aminosavat, zsírsavat, a C-vitamin kivételével valamennyi vitamint és ásványi anyagot tartalmazza, amire az embernek szüksége van. Koleszterint tartalmaz ugyan, de egyáltalán nincs benne szénhidrát. A tojás karotinoid anyagai, mint a lutein és a zeaxanthin javítja a látást és jó megelőző anyagai néhány vaksággal járó betegségnek, különösen az időskori zöld- és szürkehályognak. Ezen felül kiváló forrása a kolinnak is, amely nélkülözhetetlen a magzat agyszöveteinek fejlődéséhez, de javítja az emlékezőtehetséget és az agyműködést az emberi élet folyamán is.

A kutatási eredmények szerint nincs nagyobb kockázata a szívrohamnak azok között, akik naponta 2-nél több tojást fogyasztanak, mint akik hetente legfeljebb egyet. Tulajdonképpen a szív- és érrendszeri halálozás és a tojásfogyasztás 24 ország adatai szerint fordított arányban áll egymással. Ennek következményeként az Amerikai Szív Szövetség (AHA) új étrendi előírásából 2000 októberében kihagyta a tojásfogyasztás korlátozását. Sok-sok éven át a fogyasztók és a sajtó a tojást veszélyesnek minősítette, mint nagy koleszteroltartalmú élelmiszert, mely növeli a vér koleszterolszintjét. A tudomány felülvizsgálta ezt a nézetet, és bebizonyította, hogy a telített (főként a mesterségesen telített) zsírsavak az igazi bűnösök. A legtöbb egészséges ember nyugodtan fogyaszthat tojást, főként reggel (és legalább hármat!). Bár egy nagy tojás 213 mg koleszterolt tartalmaz, a táplálékkal felvett koleszterol nagyobb része kiürül, a felszívódott mennyiség elhanyagolható mértékben hat csak a vér koleszterinszintjére. A tojásban lévő zsír összetétele olyan, mint amelyet a táplálkozástudomány ma ajánl: 1/3-a telített, 1/3-a egyszeresen telítetlen, 1/3-a többszörösen telítetlen zsírsav.

Táplálkozásunk alapvető építőkövei a fehérjék. A tojás albuminfehérjéje az egyik legtökéletesebb fehérje.

- A tojás héján mintegy 17 000 pórus található, melyen keresztül a tojás vizet veszít a tárolás során, de felvehet idegen illatot, ízt is, ezért célszerű kartondobozban tárolni.- A tojást a dobozba hegyes végével lefelé kell behelyezni, mert így a sárgája középen marad és nem tapad a héjhoz.
- A tojás szobahőmérsékleten 1 nap alatt "öregszik" annyit, mint hűtőszekrényben 1 hét alatt.- Hűtőben tárolva a vásárlás után egy hónapig sem veszít a minőségéből.- A főtt tojás sárgája körül néha zöldes gyűrű látható, ez vagy a túlfőzés, vagy a főzővíz nagy vastartalma következtében keletkezik. Elkerülhető a helyes főzési idővel és a főtt tojás gyors lehűtésével.
- A sárgájához tapadó két fehérje rostos köteg nem fejlődő embrió, hanem a sárgáját rögzítő "jégzsinór".

(forrás: Patika Magazin)

2009. március 30., hétfő

Medvehagymás, fetás, cukkinis omlett



A személyiség ideája nem a miénk, itt az ideje kibonyolódnunk belőle.


Egyszer egy pszichiáternek dolgoztam, mint kutató asszisztens, kazettákról írtam le esettanulmányokat. 3000 kazettája volt a történeteikkel. Ahogy hallgattam a szalagokat, felfedeztem, hogy ők mind én vagyok. A történeteik az én történeteim voltak. Don Juan azt szokta kérdezni tőlem, mi bennem az egyedi. Semmi egyedi nem volt bennem. Ott volt 3000 különböző ember a kazettákon és ők mind én voltam. Nincs semmi egyedi, de van valami mágikus velünk kapcsolatban, mind meg fogunk halni. Don Juan kiemelt a társadalmi rendszerből, és láthattam, hogy nem érdekelte őket élek e vagy halok. Elpusztít minket. Miért ragaszkodunk ehhez a abszurd társadalmi rendszerhez, ami csupán a pusztulásunkhoz vezet.

A szenvedély, szerelem- mind csak vágy.

Ha megvizsgálod a társadalmi rendszert önmagadon keresztül, látni fogod, hogy sehova nem vezet. Nézz a szociális rendre, ne összehasonlítóan, hanem vizsgálatként. Egy igazi rádöbbenés a rendszerre és meglátjuk, hogy nincs semmi értelme vagy szándéka. A pénznek, vagy a többi dolognak van szerintünk értéke? Vagy a biológiai parancsnak?

Az összegzés egy mód, hogy megtámadjuk az önfontosságunkat. Szükségünk van arra az energiára, amit visszaszerezhetünk, ha ítéletmentesen megvizsgáljuk az újra átélt lószarunkat, az önfontosságunkat.

(Carlos Castaneda)



Véleményem szerint a medvehagyma legigazibb ízét az omlettben nyeri el. Nagyon finom volt levesben is, burgonyapürében is - de azt kell mondjam, az omlett az abszolút nyerő.

Hozzávalók 1 főre:
3 tojás,
1 evőkanál vaj,
2 evőkanál tej,
só,
1 öt centis darabka cukkini,
egy 1/2 fej kisebb vöröshagyma,
kevés piros kaliforniai paprika,
1 evőkanálnyi darab feta,
fél maréknyi medvehagyma.

A vékony félkarikákra vágott cukkinit és vöröshagymát a vajon kevés sóval megpároltam. Közben a tejjel felvertem a tojásokat. Sóztam, medvehagymát aprítottam és fetát morzsoltam a nyers tojásba.
Mikor már majdnem puha volt a cukkini, a kaliforniai paprikacsíkokat is sütni kezdtem. Egy-két perc elég is neki. Ekkor nagyobb lángra vettem a tüzet, és a serpenyőbe öntöttem a fűszeres tojást. Nem kevertem, csak hagytam átsülni, de a tetjét remegősre hagytam. Én így szeretem.
Friss kenyérrel tálaltam.
Isteni finom!

2009. március 28., szombat

Almás-diós lustarétes



Az álmok a lélek meséi.


(duende)







Ez a kedvenc sütim. Abszolút nekem találták ki... :)) Nincs vele macera, és isteni finom. Bármely évszakban süthető, mindig az aktuális idénygyümölcsöket felhasználva. De készíthető sósan is, mint az igazi rétes. Már készítettem, meggyesen - ITT találod a link alatt.
Edit éppen most írta le remekül, hogyan készítsünk házilag túrót.

Hozzávalók egy 24-szer 36-os tepsihez:

20 dkg liszt,
15 dkg porcukor,
1/2 sütőpor,
25 dkg túró,
60 dkg alma (már letisztítva, magház nélkül),
3 csapott evőkanál kristálycukor,
10 dkg darált dió,
1/2 citrom leve,
csipetnyi só,
2 db tojás,
1, 5 dl tej,
12 dkg vaj.

Az almákat meghámoztam, levágtam a húsukat a magházról és olyan másfélszer másfél centis kockákra vágtam. A kristálycukorral, a vaníliáscukorral, a csipetnyi sóval és a citromlével nagy lángon addig főztem, míg levet engedett, majd azt el is főtte.
A lisztet, a porcukrot és a sütőport egy tálban összekevertem. A vajjal kikentem a tepsit, és még a felét kisebb darabokban eloszlattam az alján. A lisztkeverék felét elszórtam rajta, aztán rámorzsoltam a túrót is. Az almadarabokat elosztottam egyenletesen a túró tetején, aztán megszórtam a darált dióval. A liszt másik felét is elhintettem mindennek a tetején. A vajat felolvasztottam, és meglocsoltam vele a süteményt. A két tojást felvertem a tejjel, és azt is rácsorgattam egyenletesen a sütire. Hagytam fél órát pihenni, majd forró sütőbe tettem negyedórára. Ekkor levettem a lángot közepesre, és így sütöttem készre.

Aki szereti édességekben a fahéjat, az természetesen a citromlé helyett egy kevés fahéjjal főzze meg az almadarabokat.

2009. március 27., péntek

Zelleres gombakrémleves



Ha panaszkodsz, áldozatot csinálsz magadból.
Ha kimondod, amit gondolsz, erőd teljében lehetsz. Változtass hát a helyzeteden valamilyen cselekedettel vagy a valóság kimondásával. Lépj ki a szituációból, vagy fogadd el!
Minden más őrültség.

(Eckhart Tolle)






Árválkodott 3 pici fej gomba a hűtőmben, meg pár darab gombaszár is. Még kettőnknek is kevés lett volna, ezért kombináltam meg ezt az egyszerű levest egy kicsit. A gombakrémleves egyébként kiváló étel a gombaszárak felhasználására. Ha töltött gombát készítünk, marad egy csomó belőle. Nem kell kidobni - én nem is szoktam semmit sem -, isteni leveske vagy mártás gyártható belőle. Számomra egyébként van valami kéjes öröm abban, mikor mások által már "semmire sem jó" alapanyagokból regékbe illő ízű ételt tudok kreálni.

Hozzávalók 4 főre:
8 pici fej gomba, vagy ennyinek megfelelő gombaszár,
1 kisebb zellergumó fele,
1 evőkanál olaj vagy 1 evőkanál vaj,
1 kis fej vöröshagyma,
3 teáskanál gombapor,
1 teáskanál ételízesítő (vagy csontlé vagy zöldségerőleves),
őrölt bors,
1 csipetnyi kristálycukor,
4 csapott evőkanál liszt,
2 dl tejszín.

A hagymát apró kockákra vágva kevés sóval üvegedésig pároltam az olajon a vékony szeletekre vágott gombával és zellerrel együtt. Ezután felöntöttem vízzel. Egy csipet kristálycukrot (tényleg csak egy csipetnyi kell bele, kiegyensúlyozza az ízeket), ételízesítőt, gombaport és őrölt borsot tettem bele, és hagytam a gomba és zeller puhulásáig főni.
Közben a lisztet csomómentesen elkevertem a tejszínnel. Hozzáöntöttem a kész leveshez, majd botmixerrel pürésítettem. Hagytam újra felforrni, hogy besűrűsödjön. Ha túl sűrű lenne, vízzel higítsuk a kellő állagig. És már lehet is tálalni. Akár pirított kenyérkockákkal, akár üresen, akár frissen vágott petrezselyemzölddel. Mi most puffasztott kölesgolyókkal ettük.
Tipp: Ez a leves még finomabb erdei gombából, ha éppen szezonja van. Én az erdő ízét a gombaporral csempésztem a levesbe. Ősszel sokszor gombászuk. Ami nem szokott frissen elfogyni azt leszárítom, aztán kávédarálóval porrá őrlöm. A keverékemben van sok-sok őzlábgomba, vargánya, fekete trombitagomba, és már nem is emlékszem, még hányféle erdei finomság...

2009. március 26., csütörtök

A medvehagymáról


Mivel - hogy úgy mondjam - a medvehagyma reneszánszát éli, gondoltam fölteszek róla egy ismertetőt. Emellett másik célom az, hogy védjem is a növényt - hiszen ugyanaz vonatkozik rá, mint a gombákra és bármely vadon élő növényre. Vigyázzunk rá, ahogy a cikk is írja: minden tőről csak pár levelet szedjünk le. És akkor jövőre is megtaláljuk az élőhelyén.

(duende)




A medvehagyma a liliomfélék családjába tartozik. Erdőkben, ligetekben nagy telepeket alkot. A fokhagyma illatára és ízére emlékeztető, 25-30 cm magas, hófehér virágú, évelő növény. Március végén, április elején jelennek meg a föld felett hosszúkás, ívesen visszahajló levelei. Fehér virágai április-májusban nyílnak. A hagyma hosszúkás-tojásdad alakú. Emberi fogyasztásra a zöld részek és a hagyma alkalmazható. Nyugat-Európában olyannyira kedvelt fűszernövény, hogy a tömeges gyűjtés veszélyeztetni kezdte állományát, ezért védetté nyilvánították. A védett területek kivételével hazánkban még nem tiltott gyűjtése. A természetes hazai medvehagyma állomány védelméért érdemes egy-egy tőről csak a levelek felét leszedni, mert így a hagyma virágozhat, és a magok elszórása is biztosított marad. Egy-egy hagyma kertben történő elültetésével és a növény termesztésével változatosabbá tehetjük megszokott ételeink ízét, zamatát.

Ételváltozatok medvehagymalevélre

A medvehagyma levele felhasználható zöldköretként, ecetes vagy olajos öntetű saláta, leves, főzelék, fasírt vagy más húsos ételek ízesítésére. Fogyasztható magában is vagy apróra vágva vajas kenyéren friss és szárított formában egyaránt. Május végén szezonja véget ér, azonban fűszerolajba keverve még jó néhány hónapig ízesíthetünk vele. A pestóhoz hasonló medvehagyma szósz kikeveréssel készül, összetevői 8-10 darab aprított medvehagyma levél, olívaolaj, kevés só és esetleg reszelt parmezán. Jól zárható üvegben, hűtőszekrényben ajánlott tárolni, az előállított szósz köretek kiváló kiegészítője.
A Nagy Bandó András által írt és szerkesztett Orfűi Medvehagyma Kincseskönyv a magyar gasztronómia nélkülözhetetlen kötete, a medvehagyma-kultúra megőrzője. Orfűn minden évben Medvehagyma Napot tartanak, a rendezvénysorozat keretein belül helyi medvehagymás ételkülönlegességek kerülnek az asztalra. Ezen ízcsodák egyike a medvehagyma méz, melyet a mecseki erdőkben a növény virágjáról gyűjtenek a méhész rovarai. A medvehagyma tea házilag is elkészíthető a friss vagy szárított levél leforrázásával, melyet étkezés előtt kell elfogyasztani étvágyjavítás céljából.
A medvehagymabor igazi specialitás. Otthon is előállítható, apróra vágott friss medvehagyma levélből másfél-két maroknyit fél liter száraz borba lehet tenni, ezt rövid ideig vízfürdőn melegíteni-forralni, majd ízesíteni mézzel vagy sziruppal. Zárt edényben állás után érdemes leszűrni, és sötét, hűvös helyen tartani. A medvehagyma boros kivonat keringésjavító hatása sokszorosa a fokhagymáénak, és nem kell aggódnunk a kellemetlen lehelet miatt sem.
A medvehagyma gyógyászati felhasználása sokrétű, bioaktív vegyületei révén a szív-érrendszer természetes támogatásában játszik fontos szerepet. A növény szerves kénvegyületeket, mint S-alkilcisztein-szulfoxidokat tartalmaz. A fokhagyma és a medvehagyma kéntartalmú hatóanyagai megegyeznek, csak mennyiségi összetételük eltérő.
  1. A népi orvoslás a medvehagymát termesztett társához hasonlóan felső légúti megbetegedések megelőzésére és a kialakult hurut súlyosságának csökkentésére, továbbá bélfertőtlenítő, emésztést javító tulajdonsága miatt egyes emésztési panaszok kezelésére alkalmazza.
  2. Tudományos megfigyelések szerint vérnyomáscsökkentő hatású, lassítja a koleszterin lerakódások kialakulását az érfalban, javítja a végtagok keringését. Laboratóriumi körülmények között a fokhagyma és a medvehagyma a vérszérum koleszterin szintjét csökkentették az alkalmazott hagymaadagok, a kéntartalmú tioszulfinátok, ajoének és ditiinek mennyiségétől függően a koleszterin szintézis befolyásolása révén. Szerves oldószerekkel képzett hagymakivonatok a koleszterinszintézist jelentős mértékben (akár 40%-ban) mérsékelték. A hagyma rendszeres fogyasztása a koleszterinszint csökkentésének és így számos szív-érrendszeri megbetegedés megelőzésének természetes gyógymódja.
  3. Enyhe vérlemezke- (trombocita-) összecsapódást gátló aktivitással is rendelkezik. Véralvadásgátló szerekkel történő együttszedése nem javasolt, mert a vérzés létrejöttének kockázata fokozódhat. A megnövekedett vérzéshajlam miatt nem szabad hagymát enni műtétek előtt, és csak orvosi felügyelet mellett megengedett véralvadásgátlót, nem-szteroid gyulladáscsökkentőt szedő betegek számára a rendszeres hagymafogyasztás.
  4. Népi megfigyelés, hogy a hagyma bőrön történő külsődleges használata (borogatásként, lemosásként) jótékony hatású egyes gombás fertőzések kezelésében. Érzékeny bőrű egyének esetében azonban fokozott óvatosság szükséges, mivel az alkalmazása során bőrgyulladás jelentkezhet bőrkiütés, bőrpír formájában. Ilyen esetben használata felfüggesztendő. Érdemes először csak kis területre felvinni, és csak akkor alkalmazni kiterjedten, ha nem alakul ki hatására kellemetlen bőrreakció.
  5. Bár humán klinikai eredmények nem támasztják alá a hagyma vércukorszintet és inzulin termelődést befolyásoló hatását, ennek ellenére cukorbetegek esetében ajánlott hagymakivonatot tartalmazó készítmények szedése esetén a vércukorszint rendszeres ellenőrzése.

Életmentő növényhatározó

Tavasszal sokan gyűjtik gyertyán- és bükkelegyes erdőkben kirándulva a méltán nagy népszerűségnek örvendő medvehagyma friss leveleit. Sajnos a kezdő növénygyűjtők esetében fennáll a lehetőség arra, hogy a levelek hasonlósága miatt a medvehagymát összetévesszék a májusi gyöngyvirággal és az őszi kikericcsel. Gyűjtés közben bízzunk a szaglásunkban: Fokhagymaszagú telepekhez (az illat még intenzívebb, ha mechanikai sérülés éri a növény levelét) érve szinte biztosak lehetünk, hogy sikeresen ráleltünk erre a csoportosan előforduló csodálatos fűszernövényre. A környezet is meghatározó tényező a megkülönböztetésben, az őszi kikerics inkább a napos, füves rétek növénye, a medvehagyma és a gyöngyvirág a lomblevelű erdőket, a fás területeket kedvelik.
A helytelen azonosítás súlyos mérgezésekhez vezethet. Az őszi kikericsben nagy mennyiségben található kolchicin hasmenést, hányingert, hányást idézhet elő, nagyobb adagok bevitele halálos mérgezéshez vezethet. A gyöngyvirágban a szívre ható glikozidok miatt a levelek fogyasztása émelygést, súlyos tüneteket válthat ki. Hatásaik miatt a gyöngyvirág és az őszi kikerics kivonatait csak szabványosított gyógyszerek formájában orvosi felügyelet mellett lehet alkalmazni egyes szívbetegségek illetve akut köszvény terápiájában. Ne feledjük: a pontos azonosítás életet menthet, gyógynövényismeret nélkül javasolt szakértő segítségének igénybe vétele vagy a növény megbízható forrásból való beszerzése.

Szerző:Forrás:Megjelent:
Pásztiné Gere ErzsébetHáziPatika.com2007. május 19.

2009. március 25., szerda

Medvehagymás, burgonyás pelmenyi


A humanizmus kritikájában Nietzschén kívül Evola ment a legtovább, és Evola rajzolta meg a történelemben a humanizálódásnak általános vonalát. Kiindulópontja az ősi isten-királyság. Ennek arisztokratikus kasztrendszere – nem szólásmód, hanem tényleges valóság, mert hiszen ebből a kultúrából hiányzik a királyságnak az a felfogása, ami sajátja a laikus, a profán, a politikus embernek.
A királyok univerzalisztikus, kozmikus lények. Nem allegóriáról van itt szó, hanem metafizikai valóságról. A király a nap, aki az életet osztja, akinek meghatalmazása van az égtől, aki nem tettével van jelen, hanem sugárzásával (ez a wei-wu-wei, a Laoce-féle –cselekvés nélkül cselekedni– magyarázata), aki a természetfölöttit képviseli és jelenti, és aki minden emberi létnek transzcendens biztosságot ad. A királyi rend, a kasztok rendje: szabály, mérték, határ, forma. Ehhez alakul jog, törvénykezés, gazdaság, morál, művészet. Minden szent, mert az egész élet rítusszerű és szakrális.
A királyságot először felváltja a papság. Ezután következik a főnemesek, lovagok uralma. Végül a polgárság és a proletariátus. Ez a történelemben a humanizálódási folyamat. Ennek magyarázata és elemzése tölti meg Evola könyvének legnagyobb részét.
Ma a régi – arya – a nemes lény, teljesen kiszorult a kormányzatból, és a – szudra –, az alacsonyrendű lény került felül. Az európai pusztulás oka ez, a humanizálódás: a kasztok határainak lerombolása, a pozitivista tudomány és filozófia uralma, a technika és a hatalom mechanizmusában való hit. A hatalom nem mechanizmus, hanem transzcendens valóság. Az uralkodó kasztok mind jobban süllyedtek, amíg elérkeztek addig a pontig, hogy a szolgák kasztja jutott uralomra.
A demokratikus mozgalom diadala – írja Ortega a Democratia morbosá-ban - a kiváltságok, a kaszt, alkotmány ellen, stb: morális perverzió, amit plebejizmusnak neveznék. Ez a III. Internacionálé ideje, amikor az a hit, hogy a társadalmat a munka tartja fenn. Ez a rabszolga-alapelv: dolgozni. Tulajdonképpen rabszolgaságról csak ma lehet elkezdeni beszélni. Az élet eszközei fontosabbak lettek, mint maga az élet, sőt az eszközök az életet süllyesztették eszközzé. (Az ember mint fogyasztó, mint adófizető polgár, sőt, mint emberanyag, statisztikai világszemlélet stb.) Ezzel párhuzamos az a folyamat, amikor a bölcsesség, a szakrális tudás felváltódik tudománnyá: mindenki számára hozzáférhetővé lesz, a tudás éppúgy szocializálódik, ahogy a hatalom. A kultúrában minden a lehető legszorosabban összefügg: hatalom, csak más oldala ugyanannak, ami a tudás, társadalmi rend, csak más oldala annak, ami művészet, gazdaság vagy morál, s mindennek végső csúcsa s ugyanakkor mélysége, az ember kozmikus tudata: ami a vallás. Ha az emberek nem ismerik el a szellemi rendben a tekintélyt – írja Guénon –, nem ismerik el a hatalmat sem; a szent dolgokat megérintik a profánok... az inferioris ítélkezik a fensőbbrendű fölött, a korlátolt az, aki fölényben van a bölcs fölött, a tévedés az, amelyik legyőzi az igazságot, az emberi helyettesíti az istenit, a föld játssza azt a szerepet; amit az ég... Az ember tudatában a divinum helyett a humanum foglal helyet: így válik a vallás transzcendenssel való kapcsolat helyett eleinte részvét- és könyörületvallássá, aztán testvériség-vallássá, egyenlőség-vallássá, vagyis az isteni vallás emberi vallássá, így vált az ég földivé, a szakrális szociálissá, a bölcsesség tudománnyá, a költészet filológiává, a művészet virtuóz mutatvánnyá, az arya szudrává, az emberiség tömeggé. Ez az alulról való barbárság, ahogy Ortega mondja, a –crowd-mindedness–, ahogy Amerikában nevezik, a nivellálódás, aminek Kierkegaard hívja, a Sklavenmoral, ahogy Nietzsche jelölte meg. Nincs is igazság, ahogy nem is tényleges, nem is valóságos, mert csak a profán szempontjából van, amely nem más, mint a közöny szempontja. A modern ember tudata minden egyéb vonatkozást kívül hagyva csakis a csupasz humanizmus rendjébe kapcsolódik... s ez annyit jelent, hogy elhagyja életének tulajdonképpeni értelmét. De az értelmet elhagyni annyi, mint magát az életet elhagyni, ez annyi, mint a törvényeket meghamisítani, a kasztokat összekeverni, a kozmoszt ismét káosszá tenni... s ez annyi, mint az alvilág útjára lépni, ahol minden a véletlentől függ, s ahol végül minden feloldódik és megsemmisül. Csak így támadhatott a modern materialista ökonomizmus, amely teljes meghódolás az anyagi princípium előtt. A modern humanizált-szociális-ökonomikus-ateista-cinikus-tudományos ember tulajdonképpen alvilági embertípus, ahogy Bergyajev mondja, ugyanúgy Christiensen: aki azt állítja, hogy a modern ember démonikus elfajulás eredménye, s ugyanúgy, ahogy Evola, mikor azt írja, hogy a modern tömeg a totemista őshordához való visszatérés, a plebejizmus terjeszkedése, a homogén agglomerátumhoz való közeledés, a kollektívum démoniájának hatása. A tömeg szükségszerűen demoralizál, ha vallástalanná válik, egyszerűen destruálja az erkölcsöt, mert vallástalansága útján az anyagiasság szférájába került (Börger). De a rabszolgaság nem társadalmi helyzet már. És ez belülről következik, alkatának eredménye – a rabszolgát nem körülményei teszik azzá, hanem az, hogy rabszolgalélekkel született, és nem tud mást mint szolgálni (a munka, mint a legfőbb erény). Ezért benne az önállótlanság, ingadozás, meghódolás, formátlanság, a korlátoltság és a transzcendens iránt való vakság. Társadalom és ember korrelátum: egy bizonyos embernek egy bizonyos társadalomforma felel meg, a királyi embernek a királyi rend; a csőcseléknek, a páriának a felbomlás, zavar, az inferioritás felel meg, és ez már nem is társadalom, hanem társadalmon kívül való állapot; a kozmikus embernek a szép rend felel meg, a humanisztikusnak a káosz: a szocializmus, tudomány, gazdasági felbomlás, vagyis a vallástalanság.

(Hamvas Béla: A világválság)






Mivel két főre főzök, mindig mindenből van maradék...
Az a nagy marék medvehagyma is háromszorra fog elfogyni. Tehát egy újabb variáció.
Megjegyzem, isteni finom.
Az elkészítését viszont ismét mint meditációt ajánlom. Türelem kell hozzá.
A másik problémám, hogy nem igazán tudok receptet írni. Mert nem méricskéltem, nem is lehet.
Azért úgy nagyjából. Mert hogy sok sárgarépa is árválkodott a hűtőmben. Tehát egyszerű tészta helyett én most sárgarépás szép tavaszi variációt csináltam.
Szóval.
Hozzávalók 4 főre:
2 méretes szép narancs-piros sárgabéka (sárgarépa),
4 közepes burgonya,
1 kisebb maréknyi medvehagyma,
só,
2 tojás,
35 dkg liszt - úgy körülbelül,
1 evőkanál olívaolaj,
1 evőkanál vaj.




A sárgabékákat (családunk anno 2 éves férfitagja nevezte így, mivel akkor még szerinte a sárgarépának semmi értelme nem volt) megtisztítottam és vékony karikákra vágva sós vízben megfőztem. Leszűrtem, és áttörtem. Lehet krumplinyomóval, villával vagy botmixerrel.
Közben a meghámozott és kockákra vágott burgonyát is megfőztem sós vízben, majd leszűrtem és krumplinyomóval áttörtem. A medvehagymát apróra vágtam és hozzákevertem.
Egy nagyobb tálba szitáltam a lisztet, hozzáadtam a sárgarépapürét, a tojásokat, egy teáskanál sót, és tésztát gyúrtam a hozzávalókból. Középkemény legyen. Éppen ezért, összegyúrás után fél órát pihentettem a tésztát, hogy ki tudjam nyújtani deszkán, sodrófával. Négy darabba gombócoljuk, mert vékonyra kell nyújtani.
Szóval kb. 1 milliméter vékonyra nyújtottam a tésztát, és a legnagyobb pogácsaszaggatóval köröket vágtam belőle. Aztán egy ecsettel körbevizeztem a szélüket, majd egy kiskanálnyi medvehagymás burgonyát tettem a közepükre. Félbehajtottam a kört, és kézzel jól összenyomkodtam.
Forrásban lévő sós vízben főztem ki. Nem vettem ki egyből, körülbelül 3-4 percig hagytam főni a kis töltött tésztákat.
Olvasztott vaj és olívaolaj keverékében forgattam meg őket. Más nem is nagyon kívánkozik rájuk.
Bár. Köretnek is extra, pl. tejszínes natúrsült tengeri hal, vgay csirke- vagy pulykamell mellé.

Tipp: 1: A sárgarépától egyébként nincs különösebb íze a tésztának, csak szép a színe. Ezért látványos körete lehet bárminek, akkor is, ha nem töltjük.
2.: Aki nem jut hozzá mevehagymához, vágjon snidlinget vagy újhagyma zöldet a burgonyatöltelékbe. Azzal is nagyon finom.

2009. március 24., kedd

Medvehagymás-zabpelyhes cukkinileves



Múltkor segített a párom az ebédkészítésnél. Kiflikrumpliból készítettem salátát, ő tisztogatta meg a kis darabokat. A közepénél kezdte unni. Aztán túljutott a holtponton... Elkezdett beszélgetni a krumlicskákhoz. És darabonként megmutatta őket nekem: "nézd, ez milyen szép szabályos! Ez meg olyan, mint egy behajlított ujj! Ez milyen makacs - nem engedi a héját." Én meg csak mosolyogtam magamban...


Igen, tudom... gondoltam magamban. Minden darab más és más. Mindnek megvan a szépsége. Rácsodálkozunk a föld ajándékaira, ha hagyunk rá időt és teret is. Látjuk őket, személyes ismeretséget kötünk. Így van ez. Beszélgetünk a sárgarépával, a hagymával, a borsószemekkel, mikor fejtjük őket...

Ezért olyan jó ízű a magunk főzte étel.
A magunk szedte erdőajándék, a kiskertben megtermett finomság, a fa érlelte kerti gyümölcs. Tekintetünkkel és szeretetünkkel tápláljuk őket.





Ezt a receptet is az egyik kedvenc szakácskönyvemben találtam - a Planétásban - csak módosítottam rajta. Egyrészt mert most van szezonja a medvehagymának, másrészt mert nagyon olcsó és szép cukkinit kaptam.

Hozzávalók 4 főre:
1 közepes fej vöröshagyma,
40 dkg cukkini,
4 evőkanál zabpehely,
1 maréknyi medvehagyma,
3 dkg vaj vagy olaj,
1 teáskanálnyi olívaolaj,
só,
1 teáskanál ételízesítő (vagy csonleves annak, aki nem böjtöl vagy nem vega),
pár löttyintésnyi tejszín - ez el is hagyható.

A vajon és olívaolajon kevés sóval üvegesre pároltam a félkarikákra vágott vöröshagymát - a zabpehellyel együtt. Aztán felöntöttem vízzel. Sóztam, ételízesítőt tettem bele és az apróra vágott medvehagymát is hozzáadtam. Közben apróbb kockákra vágtam a cukkinit. A levest hagytam forrni 10 percig, utána tettem bele a cukkinikockákat. Körülbelül 5 perc fővés elég, mert a cukkini könnyen puhul. És már kész is a leves.
Tálaláskor megcsepegtethetjük kevés tejszínnel is.

Ez egy nagyon finom gyorsleves. Az eredeti póréhagymával készül (cukkini nélkül), azzal is nagyon finom. De megfőzhetjük laskára vágott spenóttal is.

2009. március 23., hétfő

Ricottagolyók



A félelmet nem lehet elsöpörni anélkül, hogy megértenénk, hogy bele ne pillantnánk az idő természetébe, amely gondolatokat és szavakat jelent. Ennek kapcsán felmerül a kérdés: létezik-e gondolat szavak nélkül, vagyis lehet-e gondolkodni úgy, hogy kihagyjuk az emlékezetet?

Az elmével kapcsolatban sohasem szabad megfeledkezni a félelemről. Ennek megismeréséhez azonban energiára van szükség. Az eneregiát nem lehet táplálékból nyerni, mivel az étkezés csak fizikai szükséglet. Az én értelmezésem szerinti látáshoz hatalmas energiákra van szükség. Az összes energiát elpazaroljuk, mikor küzdünk a szavakkal, mikor ellenállunk és elutasítunk, mikor kialakult vélemények gátolják a tisztánlátást. az észlelés számára tehát, amely ez esetben nem más, mit a látás, újabb kaput nyithatunk meg.

(Jiddu Krishnamurti: Az élet könyve)




A múltkori spenótos galuskához ricotta túrót vettem, 1/2 kg volt egy csomagban. Csak a felét használtam el. Nem igazán tudtam mit kezdjek a maradékkal, mert a ricotta nem egészen olyan, mint a mi hagyományos túrónk. Például nem igazán olvad. Annyit tudtam meg róla, hogy ez savótúró. Ízre nagyon finom egyébként, de a hagyományos túrós tésztákhoz inkább a másik fajtát ajánlom. Ezt viszont mondjuk pogácsákba el tudom képzelni. Sütni nem akartam most, ezért ezek a helyes kis golyóbisok készültek belőle. Hidegtálakra, vendégváró falatkáknak nagyon finomak és látványosak.

Hozzávalók:
1/2 kg ricotta túró,
1 teáskanálnyi só,
újhagyma zöldje,
5 dkg füstölt sajt (Karaván),
10 dkg trappista sajt,
1 evőkanál tejföl.

A ricottát sóztam és a tejföllel jól fölmelegítettem egy lábosban, míg kicsit lágyulni látszott, aztán hozzákevertem a reszelt sajtokat is, míg felolvadtak. Azért tettem bele hagyományos sajtot is, hogy formázható legyen a ricotta, ne essen szét. Mikor a massza teljesen lágy volt, belekevertem apróra vágott újhagymazöldet. Hagytam kicsit hűlni - azbesztkezem nincs -, aztán golyókat formáztam belőle egy tálcára. Mikor kihűltek egy légmentesen zárható dobozba tettem a golyókat. Fűszerezni természetesen tetszés és ízlés szerint lehet, ki mit szeret. Kapor, petrezselyemzöld, medvehagyma (most aktuális is, van a piacokon), kakukkfű, bazsalikom, oregano, kömény, fokhagyma, chili, dió - bármivel ízesíthetjük. Adjunk mellé extraszűz olívaolajat is - kifejezetten hálás lesz érte. :)

2009. március 22., vasárnap

Variációk spenótra



Örök kezdő szellemünk legyen, ami mentes attól, hogy bármit birtokoljon, olyan szellemünk, ami mindent tovamozgó változásban tud. Semmi sem létezik egy pillanaton túl jelen alakjában és színében. Az egyik dolog a másikba folyik, és nem fogható meg. Mielőtt elállna az eső, már madarat hallunk. Még a vastag hóréteg alatt is látunk hóvirágot és friss hajtásokat. Keleten már láttam rebarbarát. Japánban uborkát eszünk tavasszal.






Magyarországon pedig spenótot eszünk tavasszal, hogy folytassam Suzuki mester gondolatát. A spenót a legsokoldalúbban használható levélzöldség. Én ahogy az első levelek megjelennek a piacon, rendszeresen vásárlom és használom. Mert szeretem az ízét, a színét, és még nagyon egészséges is. Egy kis ismertető ITT.
Furcsa hogy a magyar konyháról írt régebbi szakácskönyvek szinte csak a főzeléket említik, mint ebből a remek zöldféléből készíthető ételt. Pedig a spenót ettől ezerszer sokoldalúbb.
Tegnap saláta készült belőle nekem, és galuska a páromnak. A spenótot bármilyen tésztába bátran belekeverhetjük, legyen az nokedli, házi gyúrt tészta, zsemlegombóc, nudli, kenyérféleség. Emellett, én rendszeresen párolom bele rizsbe is például. Vagy csak önmagában, fokhagymásan-olívásan párolom meg köretként, úgy is nagyon finom. Készíthető belőle tejszínesen spagettiszósz is. Vagy krémleves. Szóval a lehetőségek korlátlanok. :)
A spenótos nokedli hozzávalói 4 főre:
kb. 60 dkg liszt,
2 tojás,
2-3 nagy kupóc spenótlevél (nem tom hány deka, a piacon kupócokban árulják),
1 púposabb teáskanál só a tésztába,
és kb. 3 dl víz.
A spenótot megtisztítottam, a középső ereket eltávolítottam, aztán fél percre forróvízbe tettem hogy összeessen. Leszűrtem, hideg vizet csorgattam rá hogy kicsit kihűljön, aztán jól kinyomkodtam és egy nagyobb deszkára tettem. Ahol is egy széles pengéjű, nagyobb késsel apróra vágtam. Aztán tettem fel jó sok vizet sóval forrni a kifőzéshez.
Míg vártam hogy a víz felforrjon, egy közepes fej vöröshagymát apró kockákra vágtam, és 5-6 evőkanálnyi olajon sóval üvegesre pároltam.
A nokedlitésztát mindig akkor keverem ki, mikor már forr a kifőzéséhez való sós víz. Tehát egy tálba tettem a lisztet. Sóval és az apróra vágott spenóttal elkevertem, hozzáütöttem a két tojást és annyi vízzel, amennyivel normále nokedlitésztát kaptam, kikevertem. Nem túl simára, csak rusztikusra. És már szaggattam is. Szűrőkanállal szedtem ki a forrásban lévő vízből, majd csap alá tartva kevés hidegvízzel átöblítettem és a hagymás olajra tettem. Ennyi az egész. Nem böjtölők egész nyugodtan apróbb kockákra vágott és kisütött szalonna zsírján is dinsztelhetik a hagymát, a szalonnapörcöt tálaláskor rászórhatják a galuska tetejére. A galuskát keverjük össze túróval. Tejföllel megcsurgatva tálaljuk. Ugyanígy készíthetünk belőle gyúrt tésztát, kinyújtva szélesmetéltre vágjuk, és akkor kapunk egy szép zöld tésztaalapú túróstésztát. Akkor több tojás kell bele, 4 főre 3 vagy 4 tojás.
Ez a nokedli kiváló köret is lehet bármilyen szaftos húshoz, halraguhoz is. Vagy tojáspörkölthöz, karfiolpörkölthöz is. Természetesen a hagymás zsír elhagyható alóla, kiszedhetjük csak sima zsírra vagy olajra is. De persze, fohagymás olajjal is finom... Tényleg bátran variálhatjuk. :)

2009. március 21., szombat

Szeretlek zöld - Parajsaláta elegánsan, gazdagon



Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.
Lány álmodoz könyöklőben,
árnyék borul derekára,
zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Cigányhold süt cigánylányra.
Már minden a leányt nézi,
ő nem érzi, nem is látja.


(Frederico Garcia Lorca: Alvajáró románc - részlet)




Ez egy roppant egyszerű, viszont nagyon finom saláta. Nekem legalábbis az egyik nagy kedvencem - ma dél óta. :)) Minden van benne, amit nagyon szeretek, remek kombinációnak sikeredett. Mivel fejes saláta még nincs, spenót viszont már van - átsegíthet bennüket ezen a tavasz eleji "már nagyon zöldre vágyom" időszakon.
Kell hozzá:
friss spenótlevelek,
olajbogyó (az én salátámba chilivel töltött került),
füstölt lazac (lehet nyers, lehet olajos konzerv - a salátámban ez utóbbi van),
feta sajt,
újhagyma,
extraszűz olívaolaj,
némi só,
kevés citromlé.

A spenótleveleket megtisztítottam, a középső vastag ereket eltávolítottam, majd nagyobb darabokra tépkedtem. A tál aljára került ágyként, picit sózva. Rászórtam a haldarabokat, a morzsolt fetát, a félbevágott oljabogyókat, a karikákra vágott újhagymát és a csíkokra szelt aszalt paradicsomot. Olívaolajjal meglocsoltam, citrom levével megcsepegtettem. És már ettem is. Isteni!
Halat sem fogyasztó vegák természetesen készíthetik hal nélkül is, úgy is nagyon finom.


(Carlos Saura: Flamenco - Verde que te quero verde: Zöld, szeretlek zöld)

2009. március 19., csütörtök

Hagymás burgonyasteak, sárgarépa salátával



Padmaszambava tibetiül azt jelenti: "A lótuszból született". A lótusz a Padma-családot, azaz a lótusz családot jelenti, amelybe az összes emberi lény beletartozik. A lótusz iszapos lápvidéken tenyészik, mégis makulátlanul tiszta, gyönyörű virág. Ugyanígy, bár vannak káros és sötét érzelmeink, mint például a vágyakozás; ezeknek önmagában véve tiszta bölcsesség-energiája hasonló jellegű kivirágzást tehet lehetővé. A zűrzavartól nem kell tehát megszabadulni, hanem át lehet alakítani bölcsességgé. A lótusz princípíuma ezt az átalakító hatalmat, képességet jelenti. Padmaszambava tehát a tantra szemléletmódját, az átalakítás elvét testesíti meg; ő az összes buddha átalakító képességét jelképező áldás. Ezért aztán különösképpen hatalmas és erőteljes manapság, a jelenkorban, amikor a kártékony érzelmek sokkal erősebbek, s az általános zűrzavar nagyobb, mint valaha. Azt mondják, minél nagyobb a zűrzavar és minél több a baj, a szenvedés, annál hatalmasabb Padmaszambava.
Ahogy Dilgo Khjence Rinpocse, a legnagyobb élő Dzogcsen mester mondta:
„Rengeteg hihetetlen képességekkel rendelkező mestert nevelt mind a nemes India, mind Tibet havas földje, de valamennyőjük közül Padmaszambava viseltetik a legtöbb együttérzéssel a lények iránt ebben a nehéz korszakban, s ő sugározza rájuk a legtöbb áldást. Egyik legjellemzőbb képessége, hogy azonnal képes megáldani azt, aki hozzá imádkozik, bármiért is imádkozzon, mert megvan hozzá a hatalma, hogy azonnal teljesítse a kívánságokat.”
"Ebben a sötét korban," - folytatja Dilgo Khjence Rinpocse -"mely a korok salakja", amelyben a lények állandóan el vannak merülve a három méreg, a tudatlanság, az ellenszenv és a ragaszkodás keltette szenvedésekben; amikor az öt kegyetlen érzelem jobban forrong a lelkekben, mint valaha, s amikor rettenetes szenvedéseket keltenek a betegségek, a szegénység, az éhség és az állandó háborúk, Guru Rinpocse áldásai még gyorsabban hatnak. Ő maga ígérte ugyanis, hogy ha valaki egy ily rettenetes korban imával fordul hozzá, azonnal a segítségére fog sietni áldásaival. S ezek nem csak mézesmázos szavak voltak, amelyekkel kedveskedni akart, hanem Guru Rinpocse valódi, megbízható szavai.


(Szögyal Rinpocse)



Jó, jó, tudom. Megint krumpli. De az a helyzet hogy ma szakadt a hó, a havaseső, az eső. Lehet választani, kinek melyik szimpatikus... És kimozdulni sem volt kedvem. És a krumplival szerelmi viszonyban vagyok... Minden nap meg tudom enni, örömmel.
A mai ételemet a gyorsaság és egyszerűség inspirálta. Remek könyvet találtam, és időmet ma olvasásra szántam. Az étek roppant egyszerű, ugyanakkor felveszi a versenyt - legalábbis nálam - bármelyik húsból készült steak-kel.

A hozzávalók egy személyre értendők:
3-4 kisebb burgonya,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
só,
1 evőkanál szobahőmérsékletű vaj,
2 evőkanál mustár,
sok durvára őrölt vagy tört bors,
tört koriandermag,
tört édesköménymag,
olívaolaj.
A salátához:
1-2 sárgarépa (nagyságfüggvényben),
némi só,
pici méz,
pár csepp citromlé.

A burgonyákat hajukban megfőztem, majd lehűtőttem hidegvízfürdőben. Míg hűltek, elkészítettem a roppant egyszerű salátát: a sárgarépákat lereszeltem nagy lyukú reszelőn. Sóztam kicsit, mézet tettem rá és kevés citromlevet. Elkevertem és állni hagytam.
Majd a vajat összekevertem a mustárral. A fűszereket megtörtem mozsárban, durvára. Mikor kihűltek a krumplik, megtisztítottam őket és félbe vágtam hosszában. Alaposan megsóztam és rájuk kentem a mustáros vajat, aztán megszórtam a darabokat a borsos-korianderes-édesköményes keverékkel. Egy teflonserpenyőbe olívaolajat tettem, és a nagyobb szeletekre vágott vöröshagymát sóval pirulásig sütöttem. Mikor már puhák és szép karamellszínűek voltak, a vékony szeletekre vágott fokhagymát is picit átfuttattam az olajon. Aztán egy tányérra tettem a sült hagymákat. Még olívaolajat tettem a serpenyőbe és szépen belesorakoztattam a fél krumplikat. Piros-ropogósra sütöttem őket.
A tányéron alulra került a burgonya, a tetejére a sült hagyma. Az édeskés és megnyugtatóan sima ízű, egyszerű sárgarépasaláta remekül illett a csípős, karakteres burgonyához.
Tipp: A 90 napos diétázóknak súgom: remek fogás lehet a diátájukban. Csak a vajat hagyják ki belőle, olívaolajjal is remek.
Másik tipp: szabadtéri sütéshez is bátran ajánlom a burgonyasteak-et. Végül haramadik tipp: köretnek is felséges bármilyen natúran sült hús, vagy hal, vagy máj mellé.
Megyek olvasni... :)



Márciusban rohanta le Kína Tibetet, 59 évvel ezelőtt.

2009. március 17., kedd

Szalmakrumpli



A szerelem csak akkor jutalmaz meg bennünket, ha komolyan vesszük.

(Carl Gustav Jung)
 



Szerintem nincs ember a földön, aki ne szeretné a jó sült krumplit. Vagy hasábkrumplit, vagy nevezhetem szalmakrumplinak is. Ezek a nevek egy finomságot takarnak.
De vajon olyan egyszerű-e finom, igazán ropogós darabokat sütni?
Azt hiszem, nem. Több tényezőnek is össze kell állnia, hogy olyan igaziigazi sültkrumplit tudjunk majszolni.
Először is, nem mindegy a burgonya fajtája. Én most körbe néztem a neten, egy helyütt a rózsakrumplit ajánlják. Azt nem ismerem személy szerint. Én mindig agriát veszek, mindenhez. Ez az a bizonyos sárga belsejű krumpli. Nagyon jó íze van, és tényleg bármi készíthető belőle. Alkalmas finom ropogós hasábkrumplinak is.
Megtisztítom, és először hosszában kb. 7-10 mm-es szeletekre vágom a krumplit, majd utána ugyanilyen széles hasábokra vágom a szeleteket.
Aztán egy nagy tálban addig mosom, míg a keményítő lemegy róla, és tiszta lesz rajta a víz. Hideg vízben kell végezni a műveletet. Sőt, ha hagyjuk állni még egy kis ideig egy csipet sóval a vízben a krumplit, tutira nagyon ropogósra fognak sülni. Sütés előtt egy konyharuhára szedjük ki és alaposan itassuk le róla a vizet. Mert ha vizesen tesszük a forró olajba, úgy fog fröcskölni, hogy nem ússzuk meg égési sérülés nélkül. Szóval legyen szinte száraz a burgonya.
A második tényező a jó bő, gyöngyözően forró olaj. Akinek van frituja, persze könnyeben boldogul, de nekem nincs. Serpenyőben szoktam sütni, jobb híján. A lényeg, hogy éppen annyi burgonya kerüljön az olajba, amenyni kényelmesen elfér. Mert így tényleg tud sülni, és nem párolódni fog. Ha sokat teszünk egy adagba, lassan készül el, megszívja magát olajjal és főni fog, sülés helyett. Mindig győződjünk meg róla, hogy elég forró-e az olaj, mielőtt beletesszük a krumplihasábokat.

A harmadik. Duplán sütöm. Vagyis először az összes krumplit egyszer megsütöm, világosra. Kiszedem egy szalvétával bőven kibélelt tálba. Mikor mind készen van, újra adagonként a forró olajba teszem a krumplikat, de ilyenkor már csak 1-1 percre. Újra szalvétás tálba szedem ki.
Így garantáltan nagyon ropogós sültkrumplit ehetünk. Így magában is isteni csemege, tartármártásba, vagy ketchupba mártogatva. De egy finom tavaszi vegyessaláta mellé is remek. Vagy zalzikihez. Vagy bármilyen húshoz, halhoz. Szóval mindenhogy finom! A burgonyát vághatjuk 3-4 milliméter vastag karikákra is.




2009. március 16., hétfő

Kókuszos, citromos görög süti


- Mondd csak, Hora mester, - kérdezte végül -, valójában mi az idő?
- Hisz épp most fejtetted meg magad – felelt Hora mester.
- Nem úgy gondolom – magyarázta Momo -, hanem, hogy maga az idő mégiscsak valami. Hiszen van. A valóságban mi?
- Szép volna – mondta Hora mester -, ha ezt is magad válaszolnád meg.
Momo soká töprengett.
- Itt van – mormolta környezetéről megfeledkezve -, annyi bizonyos. de megfogni nem tudjuk. Megtartani sem tudjuk. Lehet, hogy olyasmi, mint az illat? De olyasmi is, ami egyre csak elmúlik. Vagyis keletkeznie kell valahol. Talán olyasmi, mint a szél? Nem, nem! Már tudom! Talán valamiféle zene, csak nem halljuk, mivel mindig jelen van. Habár azt hiszem, hallottam olykor, egészen halkan.
- Tudom – bólintott Hora mester -, ezért hívattalak ide magamhoz.


(Michael Ende: MOMO)




Tegnap piknikre készültünk. De csak készültünk, mert az időjárás mást gondolt erről. Egész nap borzasztó szürke volt az ég, és lógott az eső lába. Időnként földre is tette... Főznöm nem kellett, volt maradék. Úgyhogy ráértem... Ezt a sütit is Kata oldalán találtam nemrég, és mivel már régóta akartam kókuszosat sütni, belevágtam. Isteni finom és nagyon tömény édesség. Az enyém kicsit máshogy sikerült - azt hiszem, a tejmennyiséget elszámoltam. A mililiter valószínűleg nem deciliter. A mértékegységekkel mindig bajban voltam! Szóval én szerintem sokkal több tejet tettem bele, így egy nagyon repülőskönnyű valami lett a végeredmény. Ezen kívül, nem fahéjasan csináltam, mert nem szeretem sütikben, csak húsételekben. Helyette narancsvirág-vízzel készítettem a szirupot. Nagyon finom illata van. Ja, és bátor voltam, mert egyből a dupla mennyiséget sütöttem meg. Már nem sok van belőle... :))

Hozzávalók a tésztához:
15 dkg liszt,
10 dkg búzadara,
1 evőkanál sütőpor,
15 dkg kókuszreszelék, ,
15 dkg puha vaj,
6 evőkanál porcukor,
4 tojás,
2 dl tej,
1 citrom reszelt héja,
csipet só.

A sziruphoz:
1 evőkanál szárított narancsvirág,
2 dl víz,
2 evőkanál citromlé,
25 dkg kristálycukor.

A tetejére:
5 dkg kókuszreszelék.

A lisztet, darát, a kókuszreszeléket, a sütőport egy tálban összekevertem. A tojásokat szétválasztottam és a fehérjét a csipet sóval kemény habbá vertem. A sárgáját pedig a porcukorrral fehéredésig kevertem, majd a puha vajjal is kikevertem habosra. Ezután higítottam a tejjel. A tojásfehérjehabot és a lisztes keveréket felváltva és óvatosan elkevertem a vajas tojássárgájával. Kivajazott közepes méretű tepsibe öntöttem, és kis lángon 20-25 percig sütöttem. A tetejét megszórtam kókuszreszelékkel. Felvágtam rombuszokra, aztán megcsorgattam a sziruppal. Szirup: a narancsvirágokat pár percig forraltam a vízzel, aztán hozzáöntöttem a cukormennyiséghez a citromlével együtt. Húsz percig forraltam nagy lángon.
Azért olyan borzacskás s ütim, mert nem bírtam kivárni, még forrón fölszeltem. Ha van ideje hűlni és állni, sokkal szebben lehet szeletelni.
Nagyon könnyű tésztája lett így. Egyszerre kókuszos, egyszerre citromos, és nagyon édes. Isteni. Az ilyen édességeket szeretem. Ha már édesség, legyen édes.