Abból élünk, amit kapunk, de az éltet minket, amit adunk.
(Winston Churchill)
Nagy hagymaleves rajongó vagyok. Sokszor készítek, mert ha épp semmi sincs itthon, hagyma akkor is van. Nem beszélve róla, nagyon egészséges és roppant finom.
Most sörösre hangoltam, mert volt egy fél doboz sör tegnapról... Gyógyleves, másnaposságra is kitűnő - friss tapasztalat! :))
Hozzávalók 4 főre:
6 közepes fej vöröshagyma,
4 púpos teáskanál barna nádcukor,
8 dkg vaj,
só,
frissen őrölt bors,
1 csillagánizsnak 2 kis szirma,
4 szem szegfűbors,
erőleves vagy 1 és 1/2 marhahúsleveskocka,
3 dl világos sör,
3 teáskanál balzsamecet,
2 csapott evőkanál liszt.
A hagymákat tisztítás után negyedkarikákra vágtam, nem túl vékonyakra. A vajat felmelegítettem és hagytam megbarnulni, karamellizálódni. Érezni az illatán, akkor jó ha lemegy a habja és szép aranybarnás árnyalatot kap. Ekkor tettem hozzá a hagymát és addig pároltam, míg megfonnyadt. Aztán hozzáadtam a barna nádcukrot is és nagyobb lángon pirítani kezdtem. Ennek is karamellizálódnia kell, addig süssük. Ez után megszórtam a liszttel és azzal is kissé átpirítottam, majd felöntöttem olyan 1,3 liter vízzel. Tettem bele leveskockát is. Hagytam felforrni, majd hozzáöntöttem a sört is. Mikor már nem habzott, ízesítettem a levest még pici sóval, frissen őrölt borssal, csillagánizzsal, szegfűborssal és balzsamecettel. Kóstoljuk, mert csak így lehet az ízek jó összhangját eltalálni. Lehet hogy kell még bele sör vagy balzsamecet vagy só. Kóstolás után hagytam forrni a levest 10 percig és el is készült.
Míg forrdogált, sajtos pirítósokat sütöttem mellé.
Különleges ízű, kissé édeskés, pikáns, nagyon finom.
A csillagánizsból tényleg csak keveset tegyünk a levesbe, ne érződjön ki nagyon, csak adjon az ételnek egy sejtelmes, különleges felhangot.
Vegák zöldségerőlevessel öntsék fel.