Életemben először teljes bizonytalanságban találtam magam azzal kapcsolatban, hogyan viselkedjek a világban. A világ körülöttem nem változott. A hiba kétségtelelenül bennem volt. Don Juan hatása és a gyakorlataiból származó tevékenységek, amelyekkel nagyon mélyen lekötött, behajtotta rajtam az árát, és komolyan alkalmatlanná tett az embertársaimmal való kapcsolatra. Elismertem don Juannak, hogy panaszaim végtelenül kicsinyesek. Ezt nagyon jól tudtam. Azt mondtam neki, olyan mindennapi eseményekkel kerültem szembe, amik azzal a gonosz tuljadonsággal rendelkeznek, hogy megtörik elszántságomat.
- Csak szánalmas panaszaim vannak - mondtam. Pontosan olyan vagyok, mint az összes többi ember, akit ismerek.
- Ezek a mindennapi élet hullámai - mondta. - Győzöl és vesztesz, és nem tudod, mikor győzöl és mikor vesztesz. Ezt az árat meg kell fizetnie annak, aki az öntükrözés uralma alatt él. Semmit sem tudok neked mondani, és te sem tudsz semmit mondani magadnak. Csak azt tudom javasolni, hogy ne érezz bűntudatot, amiért egy seggfej vagy, de törekedj arra, hogy véget vess az öntükrözés uralmának. Még ne add fel.
- A varázslók világa nem állandó világ, mint a mindennapi élet világa, ahol azt mondják neked, hogyha egyszer elérsz egy célt, egész életedben győztes maradsz - mondta. - A varázslók világában egy bizonyos célt elérni annyit tesz, hogy egyszerűen csak megszerezted a leghatékonyabb eszközöket ahhoz, hogy folytasd a harcodat, ami egyébként soha nem fog véget érni.
Automata üzemmódban kezdtem élni. Nehéznek és csüggedtnek éreztem magam. Azonban észrevettem, hogy az agyamnak ebben nincs része. Nem terveztem semmit, és nem állítottam fel semmifajta célt vagy elvárást. Gondolataim nem, csak az érzéseim voltak kínzóak. Próbáltam magamban elképzelést alkotni eről a kettősségről a csendes elme és a viharos érzések közt.
(Castaneda: A végtelen aktív oldala)
Azt hiszem, a tél végének igazi főszereplői a káposzta- és babfélék. Ez egy nagyon ízletes és nagyon laktató egytálétel. Teljesen úgy szoktam készíteni, mint a székelykáposztát, csak a hús helyett a bab képviseli az ételben a fehérjét. De készíthető húsos változatban is, természetesen.
Hozzávalók 4 főre:
80 dkg házi savanyúkáposzta,
1/2 liter közepes szemű bab,
4 evőkanál olaj,
1 csapott evőkanál liszt,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma (vagy 2 közepes fej),
1 gerezd fokhagyma félbevágva,
1 szárított csöves pirospaprika,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
1 mokkáskanálnyi egész bors,
1-2 babérlevél,
1 mokkáskanálnyi csombor (borsikafű),
1 púspos teáskanál sűrített paradicsom,
1 mokkáskanál édes anna vagy erős pista,
1 mokkáskanál ételízesítő,
tejföl a tálaláshoz.
Az előző este beáztatott babot föltettem főni sós, babérleveles vízben. Közben a vöröshagymát apró kockákra vágtam, és pici sóval olajon üvegesre pároltam. Lehúztam a tűzről, pirospaprikáztam, majd egy deci babfőzővízzel együtt nagy lángon hagytam rotyogni úgy, hogy a többi belevaló fűszert is hozzáadtam. Negyed óra elteltével, mikor a szaft már kicsit besűrűsödött, hozzátettem a savanyúkáposztát és felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppen ellepte. Hagytam főni puhulásig. Közben 2 evőkanál olajjal és a liszttel világos rántást készítettem. Nem higítottam, hagytam kihűlni.
Mikor a bab is, a káposzta is puha volt, a babot hozzátettem a káposztához, főzőlével együtt. Hagytam együtt is főni 10 percet, majd berántottam az étel forró levével higítva a rántást.
Külön tejföllel tálaltam.
A babnak meg kell puhulnia, mert ha a savanyúkáposztával együtt próbáljuk megfőzni, nem biztos hogy sikerülni fog: kemény maradhat. Tehát mindenképpen külön főzzük puhára.
Házikenyérrel vagy pogácsával, sörkiflivel igazi laktató, jóízű, finom tél végi egytálétel.
