Aszalt paradicsom

.

Elérkezik a péntek, az ember hazatér és maga elé veszi  a  héten  el  nem  olvasott  újságokat. Bekapcsolja  a  tévét,  leveszi  a  hangot.  Feltesz valami zenét. A távirányítóval ide-oda váltogatja a csatornákat,  eközben  megkísérel  belemélyedni  a lapokba  és  a  zenébe.  Az  újságok  nem  bírnak  új tartalommal,  a  tv  adások  folyamatosan ismétlődnek  és  a  kazetta  is  unásig  ismert.  A felesége  neveli  a  gyerekeket,  feláldozván  fiatal éveit  anélkül,  hogy  valójában  értené  az  asszony, miért  is  teszi.  Illetve  egy magyarázat mégis csak bevillan  minderre: ”Hát  ez  az  élet.”  Nem,  az  élet nem  ez.  Az  élet  elragadtatás.  Próbáld  meg felidézni hová  zártad  el  ezt  a  lelkesedést.  Aztán foglald  bele  asszonyodat és  gyermekeidet  is,  és így folytasd a keresést, mielőtt túl késő. A szeretet nem  zárja  el  senki  elől  azt  a  lehetőséget,  hogy kövesse álmait.

(P. Coelho: Maktub)

Ma lett készen. A paradicsomot mostam, leszárítottam, aztán félbevágtam. A magokat eltávolítottam. Alaposan besóztam, majd lé nélkül kitettem a napra, a húsával fölfelé. Két-három nap alatt megaszalódik, ha ilyen rekkenő forróság van. Eltehető így natúran is, vagy üvegben jó szorosan rakva, olívaolajjal felöntve, fűszerezve. Mennyei csemege salátákba, tésztákra, szószokba. Az aszalt paradicsom maga a tömény umami íz, főleg a félig aszalt, nem egészen kiszárított és olívaolajban, fűszeresen eltett változat. Aki nem kóstolta, nem is sejti, mennyire finom.

*

Vegeta házilag

Amíg valaki el nem köteleződik, hezitál, addig mindig ott van a visszafordulás lehetősége, és így hatástalan marad minden kezdeményezés (vagy alkotás). Abban a pillanatban, ahogy valaki végleg elköteleződik, megérkezik a Gondviselés. A döntésből számtalan esemény következik. Tégy meg bármit, amit meg tudsz csinálni, vagy azt gondolod, hogy meg tudod csinálni, ne késlekedj. A bátorságban erő, varázslat és zsenialitás rejlik.

(Goethe)

Edith blogján olvastam a házi vegetáról. Már régóta motoszkált bennem, hogy kéne készítenem - csak bátorságom nem volt hozzá eddig. Mert nagyon sokszor főzök egyszerű kis zöldségleveseket, és azokba bizony muszály használni, különben ízetlenek lesznek. A bolti vegeta azonban nem túl egészséges, mert mindenféle E-vel van tele. Edithet olvasva azonban egyszerűnek tűnt, és így elkészült az első saját gyártmány. Még fogok készíteni a nyáron kétszer, háromszor. Hogy a télre legyen elegendő mennyiségem. Az én keverékembe került most:

1 nagy csokor sárgarépa (4-5 nagyobb szál),

1 nagy csokor petrezselyemgyökér (3-4 szál),

1 nagy zeller,

1 picike fej karfiol,

1 darabka karalábé,

3 nagy fej hagyma,

8 gerezd fokhagyma,

1 nagy csokor zellerlevél,

2 nagy csokor petrezselyemlevél,

5 kisebb kelkáposztalevél,

1 csokor lestyán (vegetafű),

5 db paradicsom,

3 paprika (piros, sárga, zöld),

25 dkg só,

2 csapott teáskanál koriandermag,

3 csapott teáskanál sáfrányos szeklice,

4 szerecsendióvirág,

1/2 mokkáskanálnyi őrölt gyömbér,

2 púpos teáskanál kurkuma,

1/2 mokkáskanál őrölt lepkeszegmag,

2 púpos teáskanál erdei gombapor.

A hozzávalókat megtisztítottam, megmostam, majd megtörölgettem, hogy ne maradjanak nedvesek. A zöldfűszereket salátacentrifugában jól megpörgettem.

Mindent amit lehetett legyalultam uborkagyalun jó vékony szeletekre. A paradicsomot, paprikát, hagymát, fokhagymát is vékonyan felszeltem késsel. Az összes hozzávalót egy nagy tálba tettem, aztán rátettem a sót, alaposan eloszlattam a zöldségeken. Rögtön levet is engedett.

Ahány tepsim, nagy tálam volt, előszedtem. A keveréket - lehetőleg minél kevesebb lével - vékony rétegben a tálakra, tepsikbe tettem. Aztán saját szolárcellás szárítót használtam: kitettem őket a tűző napra az ablakpárkányaimra. Két nap alatt csonttá száradtak. Végül ledaráltam kávédarálóval az egészet. A darálót kíméljük, több fázisban daráljunk, mert túlmelegedik és tönkre mehet.

Nagyon finom. És házi. És isteni. Edithnek köszönöm!

Prósza nyáriasan

Ha azt szeretnéd, hogy a valóság különbözzön attól, ami van, az olyan, mintha elkezdenél egy macskát ugatni tanítani. Próbálkozhatsz és próbálkozhatsz, és a végén a macska fel fog nézni rád és azt mondja, "miau".

(Byron Katie)

A prósza nálunk nagy kedvenc, biztosan eszünk 3-4 hetente egyszer. Isteni finom, olcsó és villámgyors étel. Nem csak a tél finomsága lehet, mert ilyenkor nyáron bármilyen zöldségfélével gazdagítható. Én most cukkinit, lila újhagymát és sárgarépát tettem plussszba bele. De keverhettem volna a tésztájába karfiolt, padlizsánt, spenótot, mángoldot, kukoricát, zöldbabot, csillagtököt, paprikát, paradicsomot, erdei gombát is. Egyszóval bármit, ami most a piacon kapható, ami megterem a kiskertekben.

Hozzávalók 4 főre:

6 darab közepes krumpli,

2 kisebb szál sárgarépa,

2 kisebb lila újhagyma,

1 kisebb cukkini fele,

1 gerezd fokhagyma,

2 kisdobozos kefír (vagy 4-5 dl aludttej),

1 mokkáskanálnyi só,

kb. 5-6 kicsit púpos evőkanál liszt,

olaj a sütéshez.

A krumplit a kisebb lyukú sajtreszelőn lereszeltem, majd egyből hozzákevertem a kefírt és a sót. A megtisztított zöldségeket kisebb darabokra, illetve vékony szeletekre vágtam és hozzákevertem a krumplis tésztához. A fokhagymát is belereszeltem, a lisztet is hozzávegyítettem a tésztához. Sűrű palacsintatészta állagot kell kapnunk. Az első darab sütésénél kiderül, elég lisztet tettünk-e bele, mert ha nem, akkor szakad. Akkor még kevés liszt kell hozzá. Sajnos pontos mennyiséget nem tudok megadni, mert ilyenkor még elég vizesek az újkrumplik, és mindegyik fajta kicsit eltérő.

Teflonserpenyőben, 1 evőkanálnyi olajon mindkét felét piros-ropogósra sütöttem a prószáknak. Most kisebbeket csináltam, mint a hagyományos prószanagyság - az épp egy serpenyőnyi, vagyis akkora, mint a palacsinta.

Így önmagában is nagyon finom, de ajánlok hozzá fokhagymával elkevert tejfölt, vagy joghurtot - nagyon jól kiegészíti.

Ha nem tejfölözzük, akkor lehet a tésztájába még például fetadarabokat, vagy kecskesajt darabokat is morzsolni, még gazdagabbá, izgalmasabbá tehetjük ezt az egyszerű, de nagyon finom ételt.

Az utolsó változat a kókuszos prósza. :) No nem kell megijedni. Kókusz a képen látható gyönyörű macsek. Hiányoztam neki (mert egész nap csvargott őurasága), ezért féltékeny volt a prószára, és befeküdt a képbe... :))

Gazpacho

Pumuklivers

  Fényforrónyár.
    Nyárfényforró.
      Forrónyárfény.

    Hűs habok.
  Létezés.
Öröm.

 Leállt az agyam.

   De szeretem a nyarat!

                                                    (duende)

Rekkenő forróság, igazi nyár van. Az ember lánya nem kíván mást, mint egy kis jégbe hűtött levest. Készüljön akár gyümölcsből, akár zöldségfélékből. A késő esti vacsora ilyenkor a fő étkezés nálunk. Mikor már alábbhagy a hőség.
A gazpacho a spanyol konyha híres hideg, nyers zöldséglevese. Nagy melegben kellemesen hűsít és nagyon egészséges is, mert nyersen maradnak benne a zöldségek. Tájegységenként kicsit eltérően készítik, de az alap megegyezik: paradicsom, hagyma, fokhagyma, uborka, paprika, kenyérbél vagy morzsa, olívaolaj, borecet vagy citromlé kerül a turmixgépbe.
A gazpacho csak ilyenkor nyáron az igazi, mert csak friss, igazi jóízű zöldségekből készülhet. Mélyhűtött, vagy melegházi ízetlen paradicsomból nem lesz finom.
A recept R. Szepessy Ilona: Spanyol konyha című könyvéből származik.

Hozzávalók 5-6 adaghoz:

5 érett paradicsom,
1 kisebb kígyóuborka,
1 fej édes fehér salátahagyma,
1 gerezd fokhagyma,
4 evőkanál extraszűz olívaolaj,
só,
1/2 mokkáskanálnyi őrölt kömény,
frissen őrölt bors,
2 szelet fehérkenyér héj nélküli belseje,
1 zöldcitrom leve,
2 dl víz.

A paradicsomot forróvízbe dobjuk, majd lehéjazzuk és a magokat is eltávolítjuk. Az uborka 1/3-át félretesszük. A hozzávalókat Aztán turmixgépbe tesszük, és alaposan pépesítjük. Egy tálba vagy lábosba öntjük, kóstoljuk. Ha kell még bele só, bors vagy kömény, pótoljuk. Jégkockákat teszünk bele (legalább 10-15 kockát), így tesszük a hűtőszekrénybe. A jégkocka hűti is, illetve ahogy olvad, pont annyira higítja, hogy kellemes leves sűrűségű lesz. Mert a turmixolás után jó sűrű pépet kapunk, így a plusz víz kell még bele.
Jégkockával és uborkadarabokkal tálaljuk, mert ez a leves csakis jéghidegen az igazi.
Ez a recept granadai gazpacho névre hallgat a szakácskönyvemben. A legtöbb gazpachoba tesznek egy vagy két paprikát is. Illetve a legtöbbször nem citromlével, hanem borecettel savanyítják.

Tippek:
Érdemes kikísérletezni a saját változatunkat - ahogy nekünk a legjobban ízlik. Egy jótanács: ne a magyar könnyfakasztóan erős vöröshagymát használjuk ehhez az ételhez, hanem valamilyen édes hagymafélét. Édes lilahagymát vagy fehér édes salátahagymát vagy salottahagymát ajánlanék hozzá. Valamint kihagyható belőle a kenyérbél is, ha nekünk úgy jobban ízlik. Bár az autentikus gazpacho tulajdonképpen többek között a szikkadt kenyér hasznosításából született úgynevezett kenyérleves.

Gazpacho tulajdonképpen bármiből készülhet. Alapja mindig a paradicsom. Tehetünk hozzá tökféléket is akár - cukkinit, tököt, csillagtököt -, zeller vagy petrezselyemlevelet, kaprot.

Gyümölcsökből is készíthető. A szakácskönyvemben találtam gazpacho-t sárgadinnyéből például: kell hozzá egy érett sárgadinnye, 5 dkg fehérkenyérbél, 5 dkg darált mandula, 1 gerezd fokhagyma, másfél dl olaj, 5 dl száraz fehérbor és jégkockák.