Kékszőlős-szilvás máktorta (VKF 28.)

Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni.

(Hamvas Béla)

 

A szőlő olyan ősi kultúrnövénye a Földnek, mint az emberiség emlékezete. Mintha együtt teremtődött volna az idők hajnalán a szőlő, a bor, az ember.

Legtöbbet erről a mítikus gyümölcsről talán a görögök tudtak. Dionüszosz a bor, a mámor, a szenvedélyeket felfakasztó extázis istene. A görög színház kialakulása szintén elválaszthatatlan Dionüszosztól. Bővebben ITT olvashatsz róla.

A szüretről vannak saját élményeim is, az évkörben az egyik legkedvesebb ünnepem.

Hajnalban megérkezünk a szőlőbe - minden párás, hideg még. Egy jó kupica pálinka azonban felmelegít, étvágyat csinál. Szüretelni nem lehet reggeli nélkül, így körbeüljük a gazdagon megterített asztalt. Van kenyér, töpörtyű, szalonna, kalács, pogácsa, lilahagyma, paprika, paradicsom, kolbász és sonka. S persze mindezt leöblítendő, egy-két kancsó pincehideg óbor.

Most már lehet menni a sorok közé. A házigazda gondosan elmondja, mit szedjünk, mit ne. S elindulunk, párosával. Egyik-egyik oldalán a tőkének. Közben pedig beszélgetünk, viccelődünk, nevetünk. Ha az ember kimelegedik, elfárad kissé, hoznak neki egy jó fröccsöt, csak a kiszáradás elhárítása végett.

Mire minden fürt a pincébe és a présbe kerül, már virágos kedvünk van.

Délre, kettő óra tájban vége is a munkának. Előkerül a bogrács, a tűznek való fa, az ebédnekvaló alapanyagok. A férfiak gondosan fát raknak, tüzet gyújtanak, helyére kerül a nagy bogrács. Az asszonyok főznek, a férfiak a pincében szorgoskodnak. Már tudni, hány fokos a must - persze ebből komoly következtetéseket vonnak le a hozzáértők a majdani újbor természetéről.

Fröccsözés, nevetés, jókedv. Kész az étel is. A házigazda tósztot mond egy pohár borral a kezében. Mielőtt inna, egy kortynyi bort a földre önt, Földanyának tiszteletül - megköszönve mind a tavalyi, mind az idei termést. Koccintunk, s eszünk.

Szeretem a szüretet...

Sütöttem mandalát. Valójában egy egyszerű mákos kevert, gyümölccsel gazdagítva.

Hozzávalók:

10 dkg liszt,

5 dkg darált mák,

2 tojás,

1 teáskanál sütőpor,

10-15 dkg porcukor (ki milyen édesen szereti),

3 evőkanál szőlőmagolaj (lehet ám sima napraforgóolaj is),

csipet só,

1 evőkanál vaníliás cukor,

4 evőkanál víz vagy tej.

A díszítéshez: kékszőlő és szilva.

A szilvát, kékszőlőszemeket félbevágtam, kimagoztam. A tésztához valókat robotgéppel habosra-hólyagosra kevertem. A formát kiolajoztam és liszteztem. Beleöntöttem a kész masszát és díszítettem. Amilyen rövid a recept, olyan hamar megvan valóban ez a kis kevert sütemény.

Háromnegyedes lángon sütöttem 10-15 percig.

Zöldparadicsom csatni

 

Csatnit készítettem zöldparadicsomból. Meghámoztam, apróra vágtam és sóval, cukorral, kevés vörös- és fokhagymával, őrölt gyömbérrel, zöld kardamommaggal főzni kezdtem. Kevés vizet is öntöttem alá, mert a zöld paradicsom nem igazán lédús. Főztem, míg puha lett, majd botmixerrel pürésítettem. Kevés ecettel állítottam az ízén a végén. Nagyon finom, nekem jobban ízlik, mint az érett paradicsomból készült csatni. Párolt rizzsel, indiai kenyérrel, vagy szamoszával (töltött indiai kenyérke) szerintem isteni. Húsevőknak sültek mellé is bátran ajánlom. Ha forrón üvegekbe töltjük, majd dunsztba tesszük, télre is spájzolhatunk belőle.

Csalamádé télre

Mivel eddig elég kevés savanyúságot tettem el (és nálunk sok fogy), maradt még eshetőségnek a csalamádé. A mennyiségek már tisztítás, szeletelés után értendőek.

Hozzávalók:
50 dkg salátahagyma,
50 dkg paprika (kápia vagy pritamin),
3 kg káposzta,
1 kg uborka,
25 dkg sárgarépa,
14 dkg só,
körülbelül 4 csapott evőkanál kristálycukor vagy ennek megfelelő folyékony édesítőszer (10 dkg),
2,5 dl 20%-os ecet,
1 csapott teáskanál borkén,
1 csapott teáskanál szalicil vagy nátrium-benzoát.

A hozzávalókat legyalultam szép vékonyra mandolinnal, kivéve a sárgarépát, azt tökreszelőn reszeltem le. Miután minden zöldséggel végeztem, a nagy, 12 literes kocsonyafőző fazekamban lesóztam, majd alaposan összekevertem. Hagytam állni 30 percig, aztán hozzáadtam a folyékony édesítőt is (apránként) és az ecetet is, ismét jól elkevertem. Ezután érdemes kóstolni, hátha kell rá még édesítő vagy ecet vagy só, majd a szalicilt és a borként is hozzákevertem. Aztán alaposan lenyomkodva üvegekbe tettem, a tetejükre olyan kis kör alakú savanyúság-leszorító műanyagokat tettem. Amelyik üvegen nem volt elég lé, a maradék lével felöntöttem, hogy a zöldségek ne kapjanak levegőt. Végül folpack-darabokat vágtam az üvegek szájára és rácsavartam a tetőket is.

Ha augusztus végén-szeptemberben tesszük el, lehet bele tenni zöld paradicsomot is, olyan 30 dkg-nyit.

Ajvár

Ajvárt is szoktunk eltenni minden évben. Tavaly anyu tette el, abból kaptam.

Most Vegasztrománia receptjét csináltam meg, mert nagyon egyszerű, épp ezért tetszett. És most már mondhatom, hogy nagyon finom is. Az ajvárt készítik egyébként padlizsán nélkül is, csak paprikából és paradicsomból, természetesen a fűszerekkel azt a változatot is.

Ez most padlizsános, és régebben is mindig padlizsánosat készítettünk.

Nálunk ez vált klasszikus ajvárrá.

Vegasztromániánál egyébként zakuszka néven szerepel.

Hozzávalók:

2 padlizsán,

7-10 pritaminpaprika vagy kápiapaprika,

2 közepes fej vöröshagyma,

6-7 paradicsom,

6 gerezd fokhagyma,

só,

frissen őrölt bors,

1 dl olívaolaj.

A mennyiségeket megintcsak nem tudtam lemérni. Lényegében amekkora kupac volt a kockákra felvágott padlizsán, ugyanakkora kupac paprikát és kicsivel kisebb kupac paradicsomot tettem az ajvárba.

A meghámozott, kockázott padlizsánt olívaolajon erős tűzön sütni kezdtem. Mikor megbarnult és puhult, hozzáadtam a kis kockákra vágott hagymát, a darabolt paprikát és fokhagymát is. Sóztam, borsot őröltem rá. Fedő alatt sütöttem, többször kevergetve. Mikor félig megpuhult, a kockázott paradicsomot is beletettem. A paprika puhulásáig főztem, majd robotgépben pürés9itettem.

Fogyasztható frissen is, vagy forrón üvegekbe tölthetjük. A tetejére folpackot tegyünk, rá egy kis szalicilt, majd a fémfedőt. Dunsztba tegyük míg kihűl, aztán mehet a spájzba. Ez egy viszonylag nagy mennyiség, szerintem 7-8 kisebb üvegcsére is elegendő.

Kitűnő mártás bármihez. Húsokhoz, rizshez, kenyérre kenve, vagy sült krumplihoz.