A régi időkben, amikor lenyugodott a nap, az emberek egyetlen fényforrása — a változó holdon és a csillagos égbolton túl — a tűz volt. Évmilliókon keresztül ültünk a tűz körül, bámultuk a lángokat és a parazsat, a hideggel és sötétséggel a hátunk mögött. Talán innen ered a formális meditáció.
A tűz a meleg, a fény és a védelem forrását, valamint a kényelmet jelentette számunkra, és veszélyes volt ugyan, de körültekintéssel kordában tartható. A nap végén a tűz mellé telepedtünk pihenésképpen. Meleg, pislákoló fényében történeteket mesélhettünk, a nap eseményeit taglalhattuk, vagy csak csendben ülhettünk, elnézegetve tudatunk tükörképét az örökké változó lángokban és egy mágikus világ izzó tájaiban. A tűz elviselhetővé tette a sötétséget, és segített abban, hogy ne féljünk, és biztonságban érezzük magunkat.
Megnyugtató, megbízható, gyógyító, meditatív volt, és feltétlenül szükséges a túléléshez.
Ez a szükség mindennapi életünkből következett, s vele járt együtt szinte minden elcsendesedésre kínálkozó alkalom. Napjaink rohanó világában a tűz nem praktikus többé, vagy csak ritkán megengedett, hangulatkeltő fényűzés. Csupán egy kapcsolót kell felkattintanunk, amikor a kinti fények halványulni kezdenek. Olyan fényessé tehetjük a világot, amilyenné csak akarjuk, és tovább élhetjük életünket, elfoglaltsággal, tevékenységgel zsúfolva ébrenlétben töltött óráinkat. Manapság az élet kevés időt biztosít nekünk a létezésre, hacsak szándékosan meg nem ragadjuk az alkalmat. Többé nincs meghatározott ideje, mikor kell abbahagynunk a tennivalókat, mert már nincs hozzá elég fény... nincs meg az a hajdani magától értetődő idő, amikor minden este sebességet váltottunk, és abbahagytuk a napi teendőket. Ma kevés alkalma adódik a tudatnak arra, hogy a tűz mellett a csendességbe merüljön.
Helyette a nap végén tévét nézünk, gyenge elektromos tűzenergiát — amely minden szempontból gyenge. Átengedjük magunkat a hangok és képek folytonos támadásának, melyek a miénktől különböző elmék termékei, s megtöltik fejünket információkkal és jelentéktelen dolgokkal, mások kalandjaival, izgalmaival, vágyaival. A tévénézés még kevesebb helyet hagy arra, hogy a nap során megtapasztaljuk a csendességet. Elnyeli az időt, a teret és a csendet, és éberség nélküli passzivitásba ringat, altat bennünket. "A szem rágógumija"— ahogy Steve Allen hívta. Az újságok nagyjából ugyanezt teszik. Önmagukban nem rosszak, de gyakran azzal a rejtett szándékkal olvassuk őket, hogy megfosszuk magunkat sok olyan becses pillanattól, melyekben talán teljesebben élhetnénk az életünket.
Pedig nem kell engednünk a külsőségekbe való elmerülés függőséget okozó csábításának, mondván, hogy szórakozunk és szenvedélyesen "kikapcsolódunk". Más szokásokat is felvehetünk, melyek visszavezethetnek bennünket a melegség, csendesség és belső béke iránti elemi vágyakozásunkhoz. A légzésünkkel ülni például majdnem olyan, mintha a tűz mellett ülnénk. Mélyen a lélegzetünkbe tekintve legalább annyit láthatunk, mint az izzó szénben, parázsban és lángokban: saját tudatunk táncának tükörképét. Valamifajta melegség is keletkezik ilyenkor. S ha valóban nem próbálunk máshová eljutni, hanem egyszerűen hagyjuk, hogy itt legyünk ebben a pillanatban, amint az van, könnyen megeshet, hogy — gondolataink és érzéseink játékán túl és azon belül — belehullunk az ősi csendességbe, amelyet az egyszerűbb időkben az emberek a tűz körül ülve találtak meg.
(Jon Kabat-Zinn: Bárhová mész, ott vagy)
Kedvenc céklaételem - valamiért az idén csak most került elő. Pedig telente nagyon sokszor szoktam készíteni. Vagy ezt a tejszínes változatot, vagy ugyanezt tejszín nélkül.
A sok fotót nézzétek el nekem. De a cékla, a gyönyörű színe mindig megihlet. Mikor tejszínnel keveredik a leve, a világ legszebb, legigazibb magenta színét láthatjuk. Van valami mély izzás, melegség ebben a színben.Egy kis színterápia:
A meleg vörös és a hűs viola keveréke e szín, mely egyszerre harmonizáló és regeneráló. A magenta szín segít rálelnünk valódi énünkre, elősegíti nyugalmunkat és optimizmusunkat. Szellemi szinten kiegyensúlyozó, de hatásos az érzelmi kicsapongások, diszharmóniák és depresszív hangulatállapotok enyhítésére is. A magenta sok esetben segít csillapítani a fizikai stresszt - melyet kimerültség vagy az ún. kiégettség érzés/szindróma okoz -, mivel új energiával képes feltölteni minket.
Továbbá a magenta szín erősíti a mediális képességet és felerősíti az önmagunkon végzett
mentális javítómunkát. Beszabályzó hatása révén – mely a szív által vezérelt keringési rendszerre van hatással – a magenta szín elősegíti a nyugodt alvást is.
(Forrás ITT)
Persze magunk is rálelhetünk ennek a csodaszép színnek a jótékony hatásaira intuitív módon. Csak nézni kell csöndben percekig és érezhető a hatása. Én tegnap órákig gyönyörködtem benne és ezért is a sok fotó.
De jöjjön a recept.
Hozzávalók 4 főre:4 közepes méretű cékla,
só,sok frissen őrölt bors,
1-2 szál rozmaringág,
1 teáskanálnyi koriandermag,
1 evőkanál balzsamecet,
2 dkg vaj,
2 evőkanál olívaolaj,
2 dl tejszín,
1 teáskanál méz,
2 dl víz.
A céklát meghámoztam és cikkekre vágtam egy tálba. Sóztam, borsoztam. Egy jénait kivajaztam, aztán beletettem a cékladarabokat. Meglocsoltam mézzel, balzsamecettel, olívaolajjal, megszórtam koriandermaggal. A rozmaringom sajnos az ablakból való - a tél megviselte kicsit. Ezért az étel tetejére tettem csak. Az íze így is beleivódott a céklába. Végül megöntöztem tejszínnel és vízzel. Hogy majdnem ellepje a céklát. Alufóliát tettem rá és egy órát sütöttem 3/4-es lángon végig lefedve. Csodásan bepuhul és nagyon finom szaftja marad. Aki rajong a dióért, megszórhatja még azzal is sütőbetétel előtt.
Bevallom én piros-ropogósra sütött krumplikockákkal ettem, mint a brassóit szokás. De kiváló köret hozzá a rizs is - akár natúran, akár mazsolásan vagy mandulásan -, a burgonyakrokett is jól illik hozzá, vagy a bulgur is.
Köret nélkül, csak magában kiváló meleg előétel is lehet. Szoktam készíteni ugyanezt a verziót csak olajjal is, tejszín és vaj nélkül. Úgy is nagyon finom. Köretként natúr húsok mellé ajánlom.
Tegnap tényleg megihletett ez a szépséges növény, mert legközelebb édes variáció készül majd belőle: fagylalt. Méghozzá fahéjjal és mézzel.
