2010. december 1., szerda

Szalontüdő (savanyú tüdő, pájsli)


Semmilyen munka nem jelentéktelen. Ha az a munka az emberiséget segíti, akkor méltóságteljes és fontos, csak úgy szabad hozzáfognunk, hogy minél jobban végezzük. Akinek az utcaseprés a feladata, söpörjön úgy, ahogy Michelangelo festett, Beethoven komponált vagy Shakespeare szonettet írt. Olyan szépen söpörje az utcát, hogy a mennyei seregek mind így dicsérjék: „Íme, a nagy utcaseprő, ki jól végezte feladatát!” 

(J. Canfield - M.V. Hansen: Erőleves a léleknek)

 

Nos, ez is egy nagyon megosztó étel. Van aki rajong érte, van aki utálja - középút nem nagyon létezik, ha szalontüdőről - más néven pájsliról - van szó. Nálunk anyu szokott készíteni, mert Ő nagyon szerette. Az apu már kevésbé, csak a szaftját. A tüdőt és szívet nem ette meg belőle. Ezért anyu mindig úgy főzte, hogy hús is került bele. Én sem vagyok oda a tüdőért, a szívet még csak-csak megeszem, és én is valójában a mártásért és a zsömlegombócért szeretem. Úgyhogy maradtam a családi hagyománynál és az én változatomba is került hús.
Amiért még szerintem kevesen készítik, az az időigényessége és munkaigényessége. Nem egy instant kaja, az biztos!

Hozzávalók 6 főre:
a főzővízbe:
1 fél tüdő,
1 szív,
40 dkg lapocka,
5 db babérlevél,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 csapott teáskanál só,
8-10 szem egészbors.
A mártásba:
5 evőkanál olaj vagy ennyinek megfelelő zsír,
4 evőkanál liszt,
1 csapott evőkanál kristálycukor,
1 csapott evőkanál mustár,
1 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
1 mokkáskanál 20%-os ecet,
1/4 citrom leve és héja,
lehelletnyi őrölt bors,
1 babérlevél,
2 dl tejföl,
1 kisüvegnyi kapribogyó.
A zsömlegombóchoz:
személyenként 12 dkg liszt,
személyenként 3/4 zsömle,
só, 25 dkg lisztenként 1 tojás,
kevés olaj a zsömlekockák megpirításához,
és aki szereti bele: 1 csokor petrezselyemzöld.

A belsőségeket és a húst alaposan megmostam, aztán feltettem főni az ízesített vízbe. Méghozzá úgy, hogy a tüdőre tettem 2 kistányért. Tehát akkora nagy fazékba tegyük főni, hogy elférjen benne a kistányér, mert a tüdő különben följön a víz felszínére. A húsdarabot is a tányér tetejére tettem. Fedő alatt hagytam főni kis lángon 2 órát. Nagyon puha lett, könnyű volt eltávolítani a tüdőből a hörgőket. Tehát ha megfőttek a húsok, kivesszük őket egy deszkára és a tüdőből kiszedegetjük a hörgőket. Én olyan szívet kaptam a hentesnél, hogy szét volt nyitva és ki volt tisztítva a nagy erektől, tehát a szívvel nem volt dolgom, csak szeletelni kellett. Tehát ha megvagyunk a tisztítással, akkor a húsokat vékony csíkokra szeleteljük és félretesszük. Elkészítjük a mártást. Az olajon megkaramellizáltam a cukrot, aztán félrehúztam a tűzről. hogy kissé lehűljön az olaj. Mikor már hűlt egy kicsit, belekevertem a lereszelt vörös- és fokhagymát és kissé megfuttattam visszatéve a tűzre az olajban. Végül a lisztet is belekevertem és rántást készítettem belőle. Apránként felengedtem a húsok főzővizével. Ha nem lenne szép sima, botmixerrel krémesítsük, én is így tettem. Ízesítettem a mártást mustárral, babérlevéllel, ecettel, a citrommal, borssal és kapribogyóval. Kóstolgassuk, mert ez is tipikusan egy olyan étel, hogy minden hozzávaló belekerülése után nem árt megízlelni, mert a jó mártás az ízesítőanyagok tökéletes harmóniájával érhető el. És az kóstolások nélkül nem megy.
Legvégül hőkiegyenlítéssel a tejfölt is hozzáadtam és hagytam felforrni. Körülbelül 10-15 percig hagytam főni, hogy az ízek összeálljanak tökéletesen. Ekkor beletettem a mártásba a húsdarabokat és még egyszer hagytam felforrni. A kapribogyó el is hagyható de én imádom, és ebben az ételben is nagyon jó szerintem.
A zsömlegombóc leírását lásd ITT.
A zsömlegombócot készítsük el az alatt az idő alatt, míg a húsok főnek.

2010. november 30., kedd

Ecetes céklasaláta

.

Kislány: Bab' Azíz, nem mész a gyűlésre?
Bab' Azíz: De, angyalom, megyek.
Kislány: Egyedül mész?
Bab' Azíz: Majd csak megtalálom az utat.
Kislány: De eltévedsz.
Bab' Azíz: Aki bízik, nem téved el, kicsi angyalom. Aki békében él, nem veszik el soha.
Kislány: De hol van a gyűlés?
Bab' Azíz: Nem tudom, angyalom.
Kislány: A többiek tudják?
Bab' Azíz: Nem, ők sem tudják.
Kislány: Hogyan lehet elmenni, ha nem tudják hol van a gyűlés?
Bab' Azíz: Elég menni, menni... Akiket meghívtak, megtalálják az utat."

(Bab' Azíz, a sivatag hercege)




Sok céklás étel szerepelt már a "fazekamban", de ez a hagyományos ecetes-tormás céklasaláta még nem. Pedig a tél jellegzetes savanyúsága - a káposztasaláta mellett.




Hozzávalók 4 főre:


1 kg hosszúkás cékla (nyersen),
1 darabka tormagyökér (vagy ecetes torma),
8 dl víz,
2 teáskanál só,
7 teáskanál kristálycukor,
5 teáskanál 20 %-os ecet.




A céklákat körömkefével alaposan megsikáljuk, majd folyó vízben szintén alaposan megmossuk. Föltesszük fedő alatt főni annyi vízben amennyi ellepi, körülbelül 50 percre. (Tehetjük sütőbe is, alufóliával lefedve, de akkor kicsit több idő kell neki.) Mikor elkészül, azonnal csap alá tesszük a lábost és hideg vizet engedünk rá. Hagyjuk pár percig, aztán a héját egyszerűen kézzel leszedjük róla. Könnyen elválik.
A céklát karikákra vágjuk, a tormát vagy reszeljük, vagy csak kisebb darabokba vágjuk. (Én jobban szeretem csak darabolva.) Salátalét készítünk a fentebb megadott mennyiségekkel vízből, ecetből, sóból és cukorból. A céklakarikákat és tormadarabokat beletesszük és hűvös helyen hagyjuk összeérni pár napig. Elég neki körülbelül 4-5 nap.
Ez a mennyiség egy 4-5 tagú családnak egy étkezéshez elegendő. Ha többet készítenénk, akkor azt célszerű nagy 5 literes savanyúságos üvegbe tenni, mert hűvös helyen több hétig is eláll - persze csak ha mindig teljesen tiszta evőeszközzel veszünk ki belőle. Tálaláskor frissen reszelt tormával díszíthetjük.
Ha nagyobb mennyiséget készítünk, akkor kevés tartósítószert (szalicilt vagy NaBenzoátot keverjünk a lébe) is adjunk hozzá, és akkor nagyon sokáig eláll.


Ezt a salátát ízesíthetjük másképp is, jól illenek hozzá szerintem fűszerként még: a fahéj, a szegfűbors, a borókabogyó, a kardamommag, a csillagánizs, a koriandermag, a mustármag, a köménymag, a római kömény, a citromos kakukkfű, az édesköménymag, a csilipaprika, a friss vagy szárított gyömbérgyökér, a lepkeszegmag, a kurkuma, a rózsabors, a friss vagy szárított menta és a vékonyan levágott narancshéj is, illetve a salátalébe is mehet szerintem narancslé is. Azt ajánlom, egyszerre csak 2-3 féle fűszert válasszunk ki, a túl sok fűszer elnyomná a cékla ízét. Alaplének a megadott salátalé tökéletes. A fűszerezés pedig már egyéni ízlésre szabott lehet. A cukrot helyettesíthetjük mézzel, vagy nyírfacukorral is.
Együnk sok céklát a télen, mert igazi vitaminbomba! :)

2010. november 23., kedd

Pasztinák krémleves


A leves kettéválasztása nem csoda, csak bűvésztrükk. Az egyedülálló anya aki két helyen melózik, mégis szakít rá időt, hogy elvigye a fiát edzésre, az a csoda. A tinédzser, aki a drog helyett inkább a tanulást választja, az a csoda. Mindenki mindent tőlem vár, de nem veszik észre, hogy volna hatalmuk.
Csodát akar látni? Tegyen csodát!

(Minden6ó c. film)

A paszternák is egy méltatlanul elfeledett, századok óta használatos kultúrnövény. Még nagyanyáink idejében rendszeresen termelték és fogyasztották, mára azonban a petrezselyemgyökér szinte teljesen kiszorította a mind a konyhakertekből, mind az ételeinkből. Pedig termesztése is egyszerű, nagyon igénytelen növény. Íze sokkal aromásabb, teltebb, gazdagabb mint társáé. Szerencsére nálunk a piacon kedvenc árusomnál lehet kapni - a készlet erejéig. 
Nagyon hasonlít a fehérrépára, ami azonban megkülönbözteti őket: a paszternák nagyobbra és vastagabbra, dundibbra nő. A fehérrépa a levelek kiindulásánál kúposan kicsúcsosodik, a pasztináknál a levelek töve kis mélyedésből indul. A színe is más: fehér ugyan, de egy krémes, nagyon világos tojáshéjszín csontfehérnek mondanám. Levele nem fogyasztható, egyeseknél allergiát is okozhat az érintése. Gyökere azonban nagyon finom, ásványi anyagokban és vitaminokban is sokkal gazdagabb, mint a petrezselyemgyökér.
Egy jó húslevesből elmaradhatatlan - lenne. Aki hozzájut, csak egy kicsi darabot főzzön a levesbe, mert nagyon intenzív ízű, ugyanakkor egy kis darab használata gazdagítja egy jó húsleves zamatát.
Krémlevesnek kitűnő. Aki kedveli például a zellerkrémlevest, annak ez is nagyon fog ízleni.
Most a legalapvetőbb krémlevest készítettem belőle, mert én is most kóstoltam először így önállóan. Tényleg nagyon finom. Ha valaki nem jut pasztinákhoz, ezt a krémlevest bátran készítse el ugyanígy sárgarépából, zellerből, karfiolból, kerekrépából, burgonyából is akár. Ez tényleg egy alap-krémleves recept, sok zöldségfélével működik. 
Fűszere a frissen reszelt szerecsendió, ami az egyik legfinomabb fűszernövény. Kitűnően illik szinte bármilyen zöldséghez. És egy jó húsleves sem készülhet - legalábbis nálam - szerecsendió nélkül. A porított változatát nem ajánlom. Mindig frissen reszelve használjuk, igazi aromáját így adja ki. A szerecsendió-virág is nagyon finom, húslevesbe pl. inkább azt használom, ha épp van itthon készleten.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg paszternák, 1 kisebb fej vöröshagyma, 4 dkg vaj, só, frissen reszelt szerecsendió, 8 dl zöldség alaplé vagy 8 dl víz és 2 zöldségleveskocka, 1 dl száraz fehérbor, 1 csapott mokkáskanál kristálycukor,1 dl tejszín, 2 tojássárgája.
Az apróra kockázott  vöröshagymát megdinszteljük kevés sóval a vajon, majd a vékony karikákra vágott pasztinákot is hozzáadjuk. Fedő alatt 10 percig kis lángon pároljuk, majd felöntjük a borral, zöldségalaplével vagy vízzel és adunk hozzá leveskockát. Ízesítjük sóval még ha szükséges, cukorral fokozzuk az ízét és szerecsendiót reszelünk még bele. Hagyjuk puhulásig főni, aztán botmixerrel pürésítjük. Kóstoljuk és ha valami még hiányzik, pótoljuk. A két tojássárgáját elkeverjük a tejszínnel és a forró leveshez adjuk, alaposan elkeverjük. Figyelem! A tejszínes tojássárgáját már csak a láng lekapcsolása után keverjük a leveshez, ekkor már nem főzzük, mert a tojás kicsapódna. Így viszont selymesen krémessé teszi a levest. Azonnal, forrón tálaljuk. 
 
Pirított kenyérkockákkal, vajon pirosra-ropogósra sütött gombaszeletekkel vagy ropogósra sütött bacon-szalonna darabokkal, vagy reszelt sajttal is gazdagíthatjuk.




Halfasírt


Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja.

(Jézus)


Tegnap a szakadó esőben nem volt kedvem boltba menni, így abból főztem, ami itthon volt. A pasztinák krémlevesből kimaradt tojásfehérjéket is el tudtam így használni azonnal.
Konzerves tonhaltörzs mindig van itthon, nagy pusztítója vagyok... Ez az egyszerű halfasírt még számomra is meglepő volt - olyan jóízű, állagú, hogy megtartom máskorra is. Nem is gondoltam volna.

Hozzávalók 14-16 darabhoz:

2 olajos tonhaltörzs konzerv, 150 gramm töltőtömegűek, vagyis 300 gramm összesen (nem kell rio mare hozzá, drága is és olcsóbb kategóriában is létezik nagyon jóízű, én Tuniak márkanevűt használtam),
1 egész zsömle,
1 tojás,
só,
őrölt bors,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
morzsa a panírozáshoz,
olaj a kisütéshez.

A konzerveket kinyitottam, az olajat lecsöpögtettem róluk. Hozzáadtam a halhúshoz egy beáztatott zsemlét, sót, borsot, tojást, aprított petrezselyemzöldet és masszává kevertem. Pogácsákat formáztam belőle és zsemlemorzsában meghempergetve közepes menyniségű olajban kisütöttem.
Csak szólnék: nem lehet abbahagyni. :)
Olívaolajos-citromos-picit sós sűrű görög joghurttal ettük, meg sült krumplival. Frissen, forrón is kitűnő volt, de hidegen is tökéletes. (Nem hűtőhidegen, csak szobahőmérsékleten.)