Kapuska (török fehérkáposzta leves)

Az egész létezés... egyszerűen semleges vagy jó, és hogy a rossz, a fájdalom vagy a fenyegetés csak részleges jelenségek, annak a termékei, hogy nem egésznek vagy egységesnek látjuk a világot, hanem önös nézőpontból vagy túl alacsony szintről... a kettősségek, polaritások és a konfliktusok egybeolvadnak, feloldódnak, vagy föléjük emelkedünk.

(Abraham Maslow: A lét pszichológiája felé)

Így tél végén már nagyon nehéz miből válogatni. Úgy értem, zöldségfélék terén. A káposzta a legkézenfekvőbb talán. Bár itthon Magyarországon igazán csak savanyítva használjuk, meg káposztasalátának, esetleg lesütve káposztás tésztának, rétesnek, lángosban és pogácsában. Nagyon örültem, mikor ráleltem erre a végtelenül egyszerű, olcsó és kiadós török káposztalevesre.


Hozzávalók 8 főre:
1 közepes fej fehérkáposzta (1,3 kg-1,5 kg)
2 fej vöröshagyma (kb. 30 dkg),
25 dkg darált marhahús,
1 konzerv hámozott paradicsom vagy
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
só,
frissen őrölt feketebors,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
1 mokkáskanál őrölt erős pirospaprika (chili),
2 evőkanál olívaolaj,
6-8 dkg vaj.

A káposzta külső, nem szép leveleit leszedtem, megmostam és négybe vágtam a torzsáján keresztül. A torzsarészeket kivágtam, aztán gyaluval szép vékonyra leszeltem a káposztát nem hosszában, hanem keresztben. (Hogy ne legyenek nagyon hosszú szálak benne.)
A vöröshagymát apróra kockáztam és a vaj és olívaolaj keverékén kevés sóval üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a darált húst, sóztam, borsoztam és átsütöttem. Fedő alatt pároltam 5 percig, majd hozzáadtam a pirospaprikát, őrölt chilit, a kis kockákra felvágott héjazott paradicsomokat és a konzerv levét is. Beletettem a káposztát is, jól átkevertem és fedő alatt pároltam ismét 5 percig. (Nekem éppen 1 kg lett a legyalult káposztám.)
Felöntöttem 2,5 liter vízzel, sóztam még és 10 percig erős lángon forraltam, majd fedő alatt jó bő fél órán át kis lángon főztem. A lé mennyiségét tetszés szerint lehet alakítani, ki hogy szereti a levest: sűrűbben vagy hígabban.

Egyszerűsége ellenére nagyon jóízű leves.
Gazdagíthatjuk szerintem csicseriborsóval is akár, vagy főzhetünk bele rizst is, vagy gerslit is ha gazdagabban ennénk. Így viszont nagyon könnyű, diétás leves.

(forrás: Terebess)

Babpüré

.

A lelki, szellemi és anyagi gazdagság egész folyamata egyetlen szóban foglalható össze: hála.

(Joseph Murphy)

Tegnap igencsak sok lett kettőnknek a babfőzelék, úgyhogy mára kissé átvarázsoltam. Kimenekítettem a  babszemeket a főzelékből és babpürét készítettem belőle. Már nagyon régóta készülök amúgy is feltenni a blogra, mert hogy csak kissé fogalmazzak fellengzősen: kihagyhatatlan. Arról nem is beszélve, hogy a (még ma is) ropogós grissinivel valami frenetikusan jó volt...

Hozzávalók 4 főre:

70 dkg főtt bab (vagy 3 babkonzerv),
1 kicsi fej (pingponglabdányi méretű) vöröshagyma vagy édes fehér salátahagyma vagy lilahagyma,
1 kisebb gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors (úgy módjával),
1/2 evőkanál szárított bazsalikom,
1 teáskanál koriandermag frissen törve,
extraszűz olívaolaj,
kevés citromlé.

Babpürét készíthetünk konzervből is, bár véleményem szerint a tarkababnak nincs párja. Sem a fehér bab, sem a kidney bab nem veheti fel vele a versenyt ízben. De ebben az ételben erősen fűszerezzük, ezért ha nem akarunk bajlódni az áztatással, főzéssel, akkor jó a konzerv is. De mindenképpen öblítsük át szűrőben, hogy az a sűrű, ragacsos lé lejöjjön róla.
Tehát a puhára főtt babot villával rusztikusra összetörjük (vagy robotgéppel). Fűszerezzük nagyon apróra kockázott hagymával, reszelt fokhagymával, sóval, frissen őrölt borssal és koriandermaggal, bazsalikommal. Annyi olívaolajat adunk hozzá, amitől az állaga finom krémes pürévé lényegül. Végül kevés citromlét csepegtetünk bele és még egyszer jól átkeverjük.
Laza fél órácskát pihentetjük, hogy a mesés ízek összeérjenek. Pirítóson fantasztikus egy csésze finom teával. Vagy habos citromos sörrel. Vagy egy pohárka könnyű, fűszeres száraz fehérborral. Ropogós grissinivel kitunkolni sem utolsó. Tehetjük tortillakenyérbe vagy pitakenyérbe is akár.

Nyáron, mikor van zamatos, csodásízű kerti paradicsom, azt is kockázhatunk bele - a magokat távolítsuk el és csak a héjrészt kockázzuk bele, különben eláztatná a pürét. Kevés levet azért kiválthatunk vele, legfeljebb kevesebb olívaolajat öntünk hozzá. De egyszerűen csak a püré tetejére is karikázhatjuk. Nyáridőben vághatunk bele jó sok petrezselyem- vagy korianderzöldet is. Kínálhatjuk kimagozott, félbevágott paprikacsónakokban is. Mesés étel, én mondom!

Babfőzelék szalonnába tekert kolbászkákkal

.
  
A karám a pásztor nép hajléka: fecskerakású fal, nád födél, kívül kirúgó eresz, az alatt áll a polcra elrakva az egész hétre való kenyér, s nagy fabödönben az étel, amelyet a csikósnak, gulyásnak a városban lakó felesége hoz ki vasárnaponként. Csupa savanyú lére készített ételek: fehér ecetes kaszáslé, töltött káposzta, espékes, savanyú paszuly. Ez a puszták szakácskönyve.

(Jókai Mór)

Ez nagyon furcsa. Mármint az hogy még sosem főztem babfőzeléket. Pedig nagyon szeretem. Anyu istenien csinálta... Tegnap aztán sorra került mert babot áztattam be előző este, lesz belőle ami lesz alapon. A babfőzelékre szavaztunk mindketten. Horváth Ilona szakácskönyvéből néztem ki de nem olyan lett, mint anyué szokott lenni. Nem vagyok megelégedve vele. Anyu szerintem nem tett a rántásba apróra vágott vöröshagymát sem és fokhagymát sem. Szerintem ezeket csak belefőzte a főzővízbe. És nem tett bele pirospaprikát sem. Nem volt így sem rossz, de nem az az íz.
Ti hogy főzitek a babfőzeléket?!
És most melyiket írjam le? Amit gondolok, vagy amit megfőztem?

És a kép sem jó, mert a látszat ellenére rengeteg bab van a tányérban, csak mind az alján, az összes lé meg a tetején...
Leírom mindkettőt, az a biztos.

A Horváth Ilonás változat:

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg tarka szárazbab,
1 babérlevél,
só,
1 darab szalonnabőrke,
1 kisebb fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
4 evőkanál olaj,
3 púpos evőkanál liszt,
1 mokkáskanál pirospaprika,
1 teáskanál 10%-os ecet,
1 dl tejföl (20 %-os).

A babot előző napon beáztatjuk. Másnap átmossuk és babérlevéllel, sóval, szalonnabőrkével megfőzzük annyi vízben, amennyi ellepi. Az apróra kockázott vöröshagymát az olajon megdinszteljük, majd a reszelt fokhagymát is hozzáadjuk és azt is átfuttatjuk a zsiradékon. Hozzáadjuk a lisztet is és rántást készítünk. Végül pirospaprikát is keverünk hozzá, majd felengedjük hideg vízzel. Vagy ha a főzés elején készítjük és közben kihűl, akkor a bab főzővizével. Az ételhez adjuk, kissé kevergetjük míg újra felforr. Forrás után még pár percig rotyogtatjuk, hogy a rántás lisztíze eltűnjön és belesimuljon az ételbe. Végül tejfölt is adunk hozzá hőkiegyenlítéssel, hogy ne legyen csomós.
Mikor lezárjuk alatta a tüzet, kevés ecettel pikánsabbá tesszük.

Ahogy (szerintem) anyukám főzte 4 főre:

40 dkg tarka szárazbab,
só,
1 babérlevél,
1 darab szalonnabőrke,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 dl tejföl,
4 evőkanál olaj,
3 púpos evőkanál liszt,
1 teáskanál 10 %-os ecet,
1 csipet cukor.

A babot előző nap beáztatjuk majd babérlevéllel, szalonnabőrkével, a negyedbe bevágott vöröshagymával, az egészben hagyott fokhagymagerezddel, sóval puhára főzzük annyi vízben, amennyi ellepi. Ha közben nagyon lefőne róla a víz, pótoljuk.
Rántást készítünk lisztből és olajból, majd a főzés végén a főzelékhez adjuk. Hagyjuk főni még 5-10 percig, majd hőkiegyenlítéssel a tejfölt is hozzá adjuk. Végül ecettel és kevés cukorral kiegyensúlyozzuk az ízét.

Anyué sima volt, nem voltak benne apró hagymadarabok és nem volt erőteljesen fokhagymás ízű, mint a Horváth Ilonás főzelék. Nekem a fokhagymaíz nagyon nem illett bele. Elvitte azt a jó babos ízt amit a finom tarkabab tud produkálni - nagyon harsogó volt az ételben. Ha csak egészben főzzük a főzelékbe, nem érződik ki csak teltséget, jó ízt kölcsönöz.
Fontos hogy a babon tényleg csak annyi víz legyen amennyi ellepi, mert akkor a bab sűríti a főzeléket és nem a rántás.

Viszont a kolbászkák nagyon finomak lettek, amit hozzá készítettem. Mert szerintem a babfőzelékhez legjobban a jó sült házikolbász illik. Csak most nem volt itthon bél, és nem volt kedvem húst sem darálni és tölteni sem. Nem mintha nagy fáradság lenne csak a grissinik sütésével foglalatoskodtam, szóval darált húst vettem és bél helyett bacon-be tekercseltem.

Hozzávalók 4 főre (feltétként):

60 dkg darált sertéshús,
bacon szalonna (kb. 25 dkg),
só,
frissen tekert bors,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
1 gerezd lereszelt fokhagyma,
diónyi nagyságú vöröshagyma,
1 evőkanál olaj,
3 evőkanálnyi víz,
egy csipet cukor.


A darált húst befűszerezzük sóval, borssal, paprikával, hozzáadunk nagyon apró kockákra vágott vöröshagymát, reszelt fokhagymát, olajat és vizet és egy csipetnyi cukrot. Jól összedolgozzuk, majd egy fém tálcán (így könnyű) kis kolbászkákat formázunk-sodorgatunk. Hamar megy, és a fémhez nem ragad hozzá a darált hús.

Majd betekergetjük őket szorosan bacon szalonnába. Ezt is könnyebb a fém tálcán csinálni: csak leterítjük a szalonnacsíkot, rá a kolbászkát és végighengergetjük.
Körülbelül 1/2 cm-nyi olajon, közepes lángon megsütjük.

A babfőzelék (feltétként lesózott lilahagyma karikákkal vagy lisztbe forgatott, ropogósra sütött hagymakarikákkal) kitűnő böjti fogás. Ezek a kolbászkák pedig remekül beválnak parti-ételnek is.

Sokáig ropogós grissini

.

Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...

(A. de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Ezzel a bejegyzéssel egy kedves olvasóm kérdésének teszek eleget. Írta hogy nagyon szeretik a grissinit, szokott is sütni. Csak az a baj vele, hogy nem lehet eltartani. Másnapra bepuhul. Olyan receptet keresett, ami akár dobozban is eltartható sokáig. A grissini házi kenyértésztából készül alapvetően. Így ha itthon sütjük, frissen nagyon finom. Kívül ropogós, belül puha.
Csak épp nem tartható el. Mert ha meg megszárad, nagyon keménnyé válik.
Írtam levélben, hogy keresztezni kéne a kenyértésztát és a kekszet. És kutakodtam a neten is ez ügyben. Max konyhájában találtam egy ropogós rágcsát, amit én is elképzeltem magamban.
Ez a grissini a boltban kaphatóhoz hasonlít, mert egyszerűen csak ropogós. Tehát belül sem puha. Viszont nem fogbeletörős, hanem tényleg fincsin roppanós. Igaz, én tettem bele egy kevés sütőport is, biztos ami ziher... Most így elsőre egy teljesen álllánatúre változatot sütöttem.
És jó hogy a fotózáshoz ennyi maradt belőle. Mer' valahogy elkopott a tepsiből a többi. :)
 







Hozzávalók 1 nagytepsinyihez (16 hosszú szálhoz):

16 dkg liszt,
2 evőkanál olívaolaj,
1/2 mokkáskanál só,
8 dkg víz (8 ml),
1 mokkáskanál sütőpor.



A sót és sütőport elkevertem a liszttel, aztán a vizet hozzáadva tésztává gyúrtam. Deszkán még szép simára gyúrtam, aztán kinyújtottam és pizzavágóval hosszú, vékony csíkokra vágtam. Megsodorgattam, kissé lisztezett tepsibe tettem, aztán az előmelegített sütőben körülbelül 180-200 fokon megsütöttem. Inkább száradjon, mint süljön, tehát nem kell neki a nagyon magas hőfok.

A tészta készen van nem egész 5 perc alatt és már lehet is sütni. Délelőtt készítettem és még mindig nagyon ropogós.
Készíthetünk ebből a tésztából sós perecet is. Percre formázzuk a jó vékonyra kisodort tésztarudakat, majd vízzel vagy tejjel kissé higított tojással lekenjük. Folyékony sós masszát csepegtetünk rá vagy nagyszemű tengeri sóval meghintjük.
Sós massza: 1 evőkanál liszt, 1 teáskanál só és annyi víz, hogy folyós, de sűrűbb anyag legyen belőle.