Addig nemigen lehet erős az ember, amíg a dolgoknak a humoros oldalát nem látja.
(Ken Kesey)
Mint - már valószínűleg - tudjátok, a prósza egy csakis zalára-vasra jellemző étel. Van krumpliprósza, kukoricaprósza és köleskásaprósza. Ez utóbbi régen nagyon közkedvelt volt a mi vidékünkön. Sajnos mára a köles szinte eltűnt az étlapokról. Holott egy nagyon jóízű és nagyon egészséges gabonaféle. Azt hiszem még ősibb, mint a búza. Még ma is a világ népességének a harmada fogyasztja napi szinten, alapélelmezési növény. Én viszonylag gyakran használom hasonlóképpen, mint az árpagyöngyöt. Levesekbe szoktam szórni sűrítésként vagy a pirított darát helyettesítem vele, vagy olyan ételek köreteként használom, amikhez bulgurt vagy kuszkuszt ajánlanak.
A köleskása régen errefelé ugyanolyan étel volt és ugyanolyan sűrűn is ették, mint az angélusok, írek a zabkását. A köles nem puffaszt, könnyen emészthető, emellett laktató és elkészítésének módja végtelenül változatos lehet. Ezt találtam róla összefoglalásképpen: "Lelkes hívei szerint rendszeres fogyasztásával megelőzhetünk sok betegséget, késleltethetjük az öregedési folyamatokat, erősíthetjük a látásunkat, megszüntethetjük a vashiány okozta tüneteket, de jótékony lehet például savtúltengésnél is. Ezen kívül gyulladáscsökkentő, szabályozza a vércukorszintet és a zsíranyagcserét, karbantartja az erek falát, az emésztőrendszert, megelőzi a fogszuvasodást, és segít a fogak zománcának megvédésében. Mivel a köles sok szilíciumot tartalmaz, fokozza a szervezet védekezőképességét. A köles az egyetlen gabonaféle, amely teljes értékű fehérjék mellett hét fontos aminosavat tartalmaz és lúgos kémhatású, ezért különösen alkalmas betegeknek, illetve növésben levő fiataloknak. Kovasavtartalmának köszönhetően a bőrt rugalmassá, a hajat fényessé, a fogakat, körmöket erőssé teszi. Jól alkalmazható vese- és hólyaggyulladásra, a lép gyógyszereként is ismerik." (Pethes József itt)
Hozzávalók egy 33-szor 20-as tepsihez:
20 dkg köles,
8 dl tej,
2 egész tojás,
1/2 csapottabb mokkáskanál só,
8 dkg méz (repcemézet használtam),
kb. 8 dkg vaj,
1 evőkanál olaj,
tejföl,
porcukor (elhagyható).
A kölest sóval a tejben kis lángon pötyögtetve megfőzzük annyira, hogy minden tejet beszívjon, de még kissé tocsogós legyen. Fedő alatt hagyjuk még 20 percig, majd hagyjuk kihűlni. (Míg fő, időnként alá kell keverni.)
A tojás sárgáját habosra-fehérre kikeverjük a mézzel és a vaj felével. A fehérjéket habbá verjük. Először elkeverjük a mézes sárgáját a kölessel, majd óvatosan hozzákeverjük a fehérjehabot is. Olajjal és a maradék vaj felével kikenjük a tepsit, beletesszük a masszát, elsimítjuk. Tetejére a maradék vajat rákenjük, tejföllel meglocsoljuk és 180 fokon sütjük körülbelül 25 percig. Ne szárítsuk ki nagyon.
Porcukorral meghintve tálaljuk. Adhatunk mellé lekvárt is. Sőt, süthetjük úgy is, mint a kukoricaprószát, hogy sütés előtt a tejföl mellett még lekvárral is megpötyögtetjük.
Ha lenne már eper, úgy sütöttem volna, hogy eperdarabokat szórtam volna a tetejére, aztán tejfölöztem volna. De még nincs sajna.
Süthetjük csak olajjal is a köleskásaprószát, vagy akár zsírral is. A régiek zsírral készítették.
Tipp: ha csak köleskását akarunk készíteni, akkor a megadott mennyiségű kölesből főzzük a megadott mennyiségű tejjel vagy vízzel, kevés sóval és egy evőkanál mézzel ízesítve. Nagyon finom. Tálaláskor a tálkákba szedjük a kását, tetejére bármilyen idénygyümölcsöt tehetünk, s még megcsorgathatjuk plussz mézzel. Tényleg nagyon finom az édes köleskása mézzel, gyümölcsökkel. Én többre becsülöm, mint a legtöbb sütit és finomabbnak is tartom. A fenti mennyiségű édes köleskása 4 főnek elég.
Tipp2: párom ötlete: ha sósan készítjük el a köleskásaprószát, kitűnő és nagyon izgalmas köretet kapunk szaftos húsételek mellé.
