2012. május 8., kedd

Zsömle kelesztés nélkül, fél óra alatt

.

A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből.

(Andrew Matthews)



Ez sem újdonság, inkább ezt is ötletadónak teszem csak fel. Tegnap nem volt kedvünk lemenni boltba az egész napos esőben, és este szembesültem vele, hogy nincs itthon egy morzsányi kenyér sem. Kelesztett dolog szóba sem jöhetett idő híjján, így megsütöttem ezeket a szódabikarbónás zsömléket. Ki sem mértem, csak összedobtam, sajnos. Nagyon finomak lettek, frissen kívül nagyon ropogósak, belül fincsi puhák, és olyan házikenyér állagúak, rusztikusak. A scone receptet vettem alapul. Került bele körülbelül 40 dkg fehér liszt, 15 dkg teljes kiőrlésű liszt, só, 1 csapott mokkáskanál sütőpor, 1 csapott mokkáskanál szódabikarbóna, 1 csapott teáskanál cukor, 2 dl kefír, 2 dl víz. A lényeg az, hogy csak annyi folyadék kell a szárazanyagokhoz, hogy épp összeálljon a tészta. Ne legyen nagyon híg, nedves, nokedliszerű, de azért nagyon kemény sem, valahol a középutat találjuk el. Úgy könnyebb eltalálni a jó állagot, ha a jól elkevert szárazanyagokhoz (liszt, só, cukor, szódabikarbóna) adagoljuk a kefírrel kevert vizet.
Előmelegítettem a sütőt. Mikor már megfelelő volt a hőfoka, összeállítottam a tésztát. A szárazanyagokat jól elkevertem (só, cukor, sütőpor, szódab.), majd a kefírrel és vízzel összedolgoztam. Gyorsan kell dolgozni a szódás tésztával, az a titka, és nem szabad dagasztani, csak összeállítani, mert a szódabikarbóna azonnal dolgozni kezd a kefírrel. (Joghurt is, kultúra vagy más néven író is jó hozzá.)
Tehát épp csak dolgozzuk össze és már süssük is. Körülbelül 180 fokon sütöttem 20-25 percig. A tetejüket sütés előtt keresztben bevágtam egy pengével, hogy ne annyira össze-vissza repedjenek.
Azt kell mondjam, még talán jobb, mint a kelesztett zsömle, mert nagyon ropogós a héja. És még ma, másnaposan finom puhák és élvezhetők.
A sütőport el is hagyhatjuk a receptből, a lényeg a szódabikarbóna találkozása a savanyú kefírrel, joghurttal vagy kultúrával, mert e két anyag együttese képez légbuborékokat. Ha nem tesz valaki bele sütőport, akkor mehet bele 1 csapott teáskanál szódabikarbóna.
Azt hiszem, zsömlét máskor is így fogok sütni. Eszméletlen gyors és nagyon fincsi.
Persze megsüthető ez a tészta egyben is, vagy kenyérformában is.
És süthető baguette formára is, hasonlóan finom ropogós héj jellemzi, és puha belső. A képen egyébként egy rozsos (fele rozs-fele búzaliszt) kenyér látható. És elhagytam belőle a sütőport, egyáltalán nem hiányzik belőle. Ugyanolyan szép lyukacsos és puha lett a belseje a kenyérnek. És így semmi mellékíze nincs, csak a finom péksüti íz. És még napok múlva is élvezhető, bár nem igazán szokta megérni a többnaposságot. :)


2012. május 7., hétfő

Zöldfűszeres-túrós spagetti


Az ideális körülmény nagyon ritka, de az optimálisat mi hozzuk létre.
.
(Geszti Péter)



Ma fúzionáltattam a magyar és az olasz konyhát. Remekül sikerült. :) 
Volt a hűtőben tegnap estéről maradék zöldfűszeres túróm. Pirítóssal is isteni volt, de így tésztával legalább olyan jó! 
A túrókrém a következőkből készült: 25 dkg túró (juh- vagy kecsketúró is lehet, sőt), 2 evőkanálnyi kapribogyó, 3 dkg vaj, 2 evőkanál 20%-os tejföl, só, és egy nagy marék zöldfűszer apróra vágva: friss kapor, petrezselyemzöld, újhagyma zöld szára (vagy akár medvehagyma is lehet).

Hozzávalók a spagettihez 4 főre:
50 dkg durumspagetti, 
25 dkg a fenti zöldfűszeres túrókrémből,
olívaolaj,
só.

A spagettit sós vízben megfőztem és egyszerűen rámertem a túróra. Jól összekevertem, tálaláskor pedig a tányérra került spagettit még jócskán meglocsoltam extraszűz olívaolajjal. 
Hát. Bekerült az első 5-be, a tésztaételek kategóriájában.
A friss zöldfűszer bármi lehet, ami van otthon, vagy a kertben: snidling, oregano, kakukkfű, bazsalikom, stb... És készülhet túró helyett friss házi ricottából is. 


Köretként is működhet, halhoz, csirkéhez, pulykához, lecsóhoz.

2012. május 6., vasárnap

In memoriam


Az éjjel elment egy ember e Földről. Gyulának hívták. Hentes volt és jó ember. Mindig mosolygott, viccelődött, kedves volt mindenkivel. Tőle vásároltam mindig. Szerettem.
Minden húsétel, ami a blogon látható, Tőle volt. Így láthatatlanul Ő is mindig az asztalunk vendége volt. Hozzájárult az életünkhöz lényével, a munkájával. Hála érte Neki.
Az összes Buddhák, Angyalok és Jószellemek kísérjék az útján.

S minden édesanyát is, mindhárom időben, s mindenütt.

2012. május 2., szerda

Csak egy kis lekvár és joghurt...

Egyszer a mester levelet írt. A tanítványok úgy tudták, valami kétes hírű nőnek. A mester úgy tudta, elöljárójának az elkorhadt tetőgerendák ügyében. (A postás úgy tudta, egy levelet kézbesít a címzettnek.)

(Halmai Tamás)



Először is szeretném mindenkinek megköszönni a részvételt a közvélemény-kutatásban. Tehát: köszönöm a szavazatokat! :)
A kérdés ez volt: Megvásárolnál egy olyan szakácskönyvet, ami a blogról válogatott recepteket tartalmazza?
És a válaszok:
Nem, semmiképpen. Fölösleges pénzkiadás. Itt is elolvashatom. Eredmény: 23%.
Attól függ. Ha jó válogatás, akkor igen. Eredmény: 53%.
Mindenképpen. Jobban kedvelem a könyveket, mint a számítógépet. Eredmény: 22%.


És egy nemrecept. Csak ötlet. Mostanában sok ilyen egyszerű desszertet (reggelit-vacsorát) készítek, mert kell a hely a spájzban az idei lekvároknak és más finomságoknak is, és kellenek üres üvegek is. A készletet bővíteni nemigen tudom (és nem is akarom), mert a hely nem tágítható, vagyis adott keretek között kell maradnom.
Tudjátok, a boltokban rengetegféle gyümölcsjoghurt kapható. Vannak kevertek is és vannak az elegánsabb, külön kis tégelyekben kettéválasztottak is, amiknél a nagyobb rekeszben joghurt van, a kicsiben pedig nem más, mint valamilyen gyümölcslekvár. Csakhogy a boltiak tutira nem csak gyümölcsöt, cukrot és lekvárt tartalmaznak. És még jó drágák is...
Egy ilyen desszertet otthon elkészíteni 10 perc (sincs), és olyan szépséges és finomságos, hogy akár vendégeknek is feltálalható. És tutira örömködni fognak és odalesznek érte. :)
Az egyszerűbben csak lekvár van alul, rajta pedig egy réteg natúr joghurt. Néha keverem a sima joghurtot a sűrű görög joghurttal, amit otthon is előállíthatunk: csak vékony vászonanyagba tesszük a joghurtot, azt egy szűrőbe, azt egy lábosra és betesszük a hűtőbe. 12-24 óra alatt kicsöpög és végül egy jó sűrű görög joghurtot kapunk. Amit édességekhez is, de sós ételekhez is felhasználhatunk: zalzikihez és más dolgokhoz.


Ha bonyolítom a desszertet, akkor valamilyen kekszet még összetörök a mozsaramban, és így három rétegesre készítem: lekvár, joghurt, kekszmorzsa. Mesésfinom és nagyon egyszerű. Igazi nyári kánikulaédesség, mert hűsít, könnyű és gyümölcsös. Friss gyümölcsből készített gyümölcsöntettel is műxik: tedd fel főni a megtisztított gyümit cukorral, csipet sóval, citromlével esetleg fűszerekkel és főzd, míg levet enged, majd még addig, míg besűrűsödik. Vagy csak addig főzd, míg levet enged és a fűszerek íze belekerül, majd sűrítsd kevés étkezési keményítővel szószos-lekváros állagúra. Hűtsd le, és használd fel a fenti pohárdesszerthez, vagy bármilyen egyszerű piskóta, galette, torta vagy fagyi önteteként.
Az asszony pohárba csak lekvárt és joghurtot tett. A vendégek úgy tudták, egy bonyolult, sokáig készítendő desszertet esznek. (A postás meg. Nem is csengetett...)