Diós-mákos zserbó

.

Minden emberi kapcsolat válságos pontján egyetlenegy kérdés létezik:
Mit tenne most a szeretet?

(N. D. Walsch: Beszélgetések Istennel - részlet)

Gyorsan le kell írnom, mert elfelejtem a mennyiségeket.

Hozzávalók egy 20-szor 30-as tepsihez:
a tésztához:
30 dkg liszt,
1 tojás sárgája,
1 csapottabb evőkanál kristálycukor,
2 dkg élesztő,
1/2 mokkáskanál sütőpor,
12 dkg zsír vagy ugyanennyi vaj,
1 dl tej,
1 csipet só.
A töltelékhez:
1 félliteres üvegnyi sárgabarack lekvár,
15 dkg darált dió,
10 dkg porcukor,
15 dkg darált mák,
10 dkg porcukor.
A mázhoz:
15 dkg kristálycukor,
5 dkg kakaópor,
10 dkg vaj,
1 dl víz.


Az épp csak langyos tejben elkevertem a cukrot, az élesztőt és a tojás sárgáját. A lisztet elkevertem a sóval és a sütőporral, majd elmorzsoltam a vajjal. Hozzáöntöttem a tejes keveréket és összegyúrtam a tésztát. Nem kell sokat dolgozni rajta, csak álljon össze. Öt egyenlő részre osztottam.
Ledaráltam a mákot, a diót és mindkettőt összekevertem 10-10 dkg porcukorral. A tepsit kibéleltem sütőpapírral, kissé ki is vajaztam. Az első darab tésztát a tepsi formájára és méretére kinyújtottam. A zserbónál fontos, hogy jó vékony legyen a tészta. Beletettem a tepsibe, megkentem jó bőven lekvárral (ne sajnáljuk), megszórtam a cukros mák felével. Újabb tésztadarabot nyújtottam, tepsibe tettem, megkentem lekvárral, megszórtam a diós keverék felével. Ezt még egyszer megcsináltam, vagyis lett két mákos és két diós réteg. A tetejére került az ötödik lap. Letakartam és hagytam kelni fél órát (ezt kifelejtettem, majd legközelebb), aztán a tetejét megszurkáltam villával, hogy ne púposodjon fel. Közepes lángon 30-40 percig sütöttem. Hagytam kihűlni, aztán egy nagy tálcát rátettem a tetejére és átfordítottam az egészet. Így az alsó, sima lap került felülre. Levettem róla a sütőpapírt is. Aztán fölforraltam a vizet a kakaóporral és a cukorral, pár percig hagytam jól buzogni, majd levettem a lángról. Ekkor kevertem bele a vajat is. Mikor már már annyira lehűlt, hogy olyan épp-csak folyós lett, ráöntöttem a zserbóra.

A díszítést nem így akartam... kisebb csillagok kellettek volna és ha lett volna türelmem, olvasztott csokiba mártom őket, majd az egyik felüket cukros darált dióba. Így kellett volna rátenni a csokimázra. Szépen beleolvadt volna a tetejébe, csak sejtelmesen látszottak volna a kis csillagok... De ennyire nem vagyok sem türelmes, sem cukrász. Majd legközelebb...
És elkészült a narancsos muskotályos borhabtorta is. Azt elfelejtettem a borhabtorta bejegyzésben írni, hogy a tortaformát béleljük ki folpackkal, mert ha nem zár rendesen a forma, kicsoroghat a krém, míg nem szilárdul meg. Most pótolom, mert azt a bejegyzést nem tom szerkeszteni...

Jöhetnek a vendégek! :)