2011. szeptember 7., szerda

Toszkán szüreti szőlős sütemény (schiacciata)

Pilinszky Jánosnak van egy gyönyörű verse, amiben azt írja: mikor az asszony elkészül a tészta meggyúrásával, nincs más dolga, mint hogy kockás kendővel leterítse.
Jó ha az életünkben megvan ez a nagyvonalúság: elvetettük, meggyúrtuk ha kellett, és most annak az ideje van, hogy kockás kendővel leterítsük, s türelmesen várjunk. 
Hogy ne valamit elérni akarjunk, hanem valakivé legyünk. Sokkal finomabb és szebb, amikor akarunk és tudunk is változni azért, hogy valakivé válhassunk. Nagy különbség van aközött, hogy én a lehető legtöbbet ki akarom hozni az életből, vagy engedem, hogy az élet hozza ki belőlem a legtöbbet, legjobbat: vagyis átadom magam a változásnak, engedem, hogy ma ne legyek ugyanaz, mint aki tegnap voltam. Ha meg tud erősödni bennünk a bizalom, és szilárddá tud lenni a remény, hogy a jó túl tudja nőni a rosszat - ez a legnagyobb dolgok egyike az életünkben. 

(Pál Feri atya)



Valamikor még a múlt télen ment a Paprikán David Rocco Édes élet sorozata. Abban láttam ezt a toszkán szüreti süteményt. Aztán most ezen az oldalon is szembe jött velem. Azt írja a blog szerzője, hogy ez egy tipikus szüreti sütemény, ezzel kínálják Toscanában a pohár vörösbor mellett a szüretelőket. A sütemény (általam) kimondhatatlan neve az olasz schiacciare igéből ered, jelentése lapított.
Valójában egy egyszerű kenyérlángos, cukrozott fekete borszőlővel, olívaolajjal és apróra vágott friss rozmaringgal. Egyszerű, de nagyon-nagyon finom. A szőlő édessége, a rozmaring extravagáns aromája és az olívaolaj sima bársonyossága fantasztikus együtt. Úgy tűnik, szépen és észrevétlenül, lassan és biztosan beleszerettem az olasz konyhába.


Hozzávalók 1 nagytepsinyi süteményhez:
A tésztához:
32 dkg liszt,
2 dkg friss élesztő,
kb. 2-2,5 dl langyos víz (annyi, amennyivel éppenhogy összeáll a tészta),
1 teáskanál só,
1 teáskanál kristálycukor,
2 evőkanál olívaolaj.
A tetejére:
feketeszőlőszemek,
2 evőkanál kristálycukor,
2 teáskanál összevágott friss rozmaring,
olívaolaj.

Valójában most gyorsított üzemmódban voltam, mert időre sütöttem - a fiúk szokásos heti tarokkpartijára. Szóval a dagasztás nélküli tésztát használtam friss élesztővel, langyos vízzel és kevés cukorral, így hamar megkelt.
Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, elkevertem a sóval. A langyos vízben föloldottam az élesztőt és kevertem hozzá kevés cukrot is, aztán a lisztet fakanállal összekevertem az élesztős vízzel és 2 evőkanál olívaolajjal is. Annyi víz kell csak a liszthez, hogy éppen összeálljon a tészta. Lefedtem nílonzacsival és hagytam duplájára kelni. A nagy gáztepsit olívaolajjal kikentem, majd belelapogattam a tésztát, az ujjaimmal lyukakat nyomkodtam bele. Meglocsoltam olívaolajjal, megszórtam rozmaringgal és a lecukrozott szőlőszemekkel. A szőlőszemeket még kissé bele is nyomogattam a tésztába. Újra letakartam és hagytam kelni még 20 percet, majd nagyon forróra előmelegített sütőben megsütöttem.


Az olasz oldalon lévő receptben ki is van dagasztva a tészta. Nálam most ez elmaradt, de nagyon finom könnyű, nagy lyukacsos kenyérlángos lett így is. És ott kör alakú, de én most kihúztam egész a tepsi sarkaiba is a tésztát.

8 megjegyzés:

chriesi írta...

Hujj, mennyire jól néz ki!! Nagyon rég szezek már vele, de mindig elfelejtem. Na majd most. :)

Tálaló írta...

Rácsorgott a nyálam a billentyűzetre...
Viszont a pénteki ebéd törölve.Zöldségleves lesz s utána eme isteni kenyérlángos.

duende írta...

Chriesi: én is elfelejtettem volna, ha ma nem olvasok bele abba az olasz oldalba. Kár lett volna kihagyni. :)


Tálaló: :)) Jó menü! :) És szerintem Neked nagyon fog ízleni, mert egyáltalán nem édes, csak édeskés és nagyon kerek, finom ízű, isteni kenyértésztával. Nekem nagyon bejött. :)

Rossamela írta...

Szkjáccsáta - valahogy így ejtik. :)
Mi is nagyon szeretjük , már vártam a szőlő szezonját.
(Nálam két rétegű, kihagyom a cukrot, és így is nagyon édes.)

margoo írta...

Eszembe se jutna rozmaringot tenni szőlős sütibe :)) Pedig nagyon is rendben lehet ez így. Hm... ez az olasz konyha azért tud valamit :)) Benned pedig emberére akadt!
Duende a kommented szövege a félelemről, azóta is itt van kimásolva, felcsíptetve a polcon! Akkora telitalálat, h beájulok!
Köszönöm Neked!!!

duende írta...

Rossamela: köszi szépen!!!! :) Vaalóban, én is épp csak megmutattam a cukrot neki, és nagyon finom volt így. Máskor is fogok sütni, isteni.


Margoo: nekem sem jutott volna eszembe, sőt, először azt hittem, ez csak David Rocco újítása, de aztán rájöttem, hogy tényleg így rozmaringosan sütik és eszméletlenül jó.:)

Örülök, Margoo! Használd egész-ségedre és teljességedre! :)

Ancsika írta...

Ez naggyon jó! :) Mentettem és kipróbálom. Olyan klasszul tudsz írni róla, hogy meghozod az ember étvágyát hozzá.

duende írta...

Ancsika: :)) (Szerintem szilvával is isteni lenne! :)) )