Sütőtökös gnocchi zsályás vajjal

Elhiszek mindent, amit csak mondanak nekem. Szeretem, ha szokatlan dolgokat hallok. Álmélkodásra való képességemnek nincsenek határai. Nincs, ami hidegen hagyna. Épp ellenkezőleg: óvakodom, nehogy a képzeletemet bármi is korlátok közé szorítsa. Nem az a dolgom, hogy mindenben rendet teremtsek: a magam világa is kusza és változékony. Annyi biztos, hogy nem vagyok a világos gondolkodás embere, fenntartom magamnak a jogot, hogy ellentmondjak önmagamnak. Nem szándékozom hagyni, hogy megfosszanak attól a jogomtól, hogy ostobaságokat beszéljek, és teljes tisztelettel kérek engedélyt, hogy olykor-olykor tévedjek.

(Federico Fellini)

Nagyon szeretem a sütőtököt. Gondolom ezzel többen is így vagyunk... Mindig tartok itthon készleten egy-két darabot és ha fogy, azonnal pótolom. Bár sokáig eláll - a természet a legjobb csomagolóanyagba öltöztette - és az almáriumpolcon is jól mutat. Tegnap ebédre sütöttem magamnak egyet, de ezzel a példánnyal úgy jártam, hogy nem volt igazán édes. Csak pár kanállal fogyott belőle, pedig legeslegjobban így alanatúre, egyszerűen megsütve szeretem. Sajnáltam kidobni. Nemrégiben ment a paprika tévén David Rocco édes élet sorozata, abban láttam a sütőtökös gnocchit. Rá is kerestem a receptre a neten, és Dolce Vitánál - nomen est omen - találtam rá. Csak annyit mondhatok: isteni finom! És ismét egy karamellizált vajas recept. Mostanában nagyon rákattantam, hiába. Isteni tud lenni.


Hozzávalók 4 főre:

1 nagy kanadai sütőtök (kb. 1 kg),
3 közepes burgonya (kb. 30-35 dkg),
1 tojás,
1 púpos evőkanál búzadara,
liszt, amennyit a tészta felvesz (kb. 40 dkg),
8 dkg vaj,
12-15 zsályalevél (friss).



A sütőtököt forró sütőben megsütjük, körülbelül 30-40 perc kell neki. Hagyjuk kihűlni. Közben a kockákra vágott burgonyát sós vízben megfőzzük, majd leszűrjük és krumplinyomóval szép simára összetörjük. Hagyjuk kihűlni. Elkészítjük a zsályás vajat is, lásd lentebb. Majd egy nagy tálba tesszük a tök kikapart húsát, amit szintén a krumplinyomóval pépesre alakítunk. Hozzátesszük a krumplit is, a tojást, egy kevés búzadarát, sót, és annyi lisztet, amennyit felvesz. Sok kell hozzá, jó bő 40 dkg biztosan. Mikor már összeáll a tészta, lisztezett gyúródeszkára tesszük és még egyszer egy kevés liszttel összegyúrjuk. Nem kell keménynek lennie, csak álljon össze lágyan, de formázhatóan.
Sodrófával kinyújtjuk fél centi vastagra, aztán pizzavágóval vagy egy éles nagy késsel centis csíkokra vágjuk. A csíkokat megint centis darabokra, tehát kis kockákat, párnácskákat kapunk végeredményül. Jól lisztezzük, bőven kell rá, hogy ne ragadjanak össze. A kis kockák közepét nyomjuk meg az egyik ujjunkkal és egyből húzzunk is rajta egyet finoman. Így lesz egy kis mélyedés a közepén. Ez a mozdulat el is hagyható, helyette elég ha finoman meghempergetjük a deszkán bő lisztben a kis darabokat. Forrásban lévő sós vízben kifőzzük kisebb adagokban. Ha feljöttek a víz felszínére, két percig hagyjuk őket főni aztán szűrőkanállal a zsályás vajra szedjük ki őket.

Zsályás vaj: a zsályaleveleket késsel aprítsuk fel, a vajat közepes-kis lángon melegítsük fel az aprított zsályával együtt. Hagyjuk a tűzön amíg a habját elfővi és szép aranybarna színt kap, valamint karamelles illatot kezd árasztani. Ekkor szűrjük le és tegyük a nagy tálba, amibe majd a gnocchit ki fogjuk szedni. Dolce Vita reszelt parmezánt ír hozzá de bevallom, nem igazán szeretem. Nekem túl erőteljes az íze ennek a híres sajtfélének. Mindig úgy érzem, elnyom minden más ízt. De aki szereti, szórja meg vele. Nekem egyáltalán nem hiányzott róla, tökéletes harmóniában volt így is az étel. Minden kiérződött belőle: a sütőtök, a kis krumplis íz, a zsálya és a vaj is. Egyszerű. Tökéletes.
Így önmagában is, de izgalmas körete lehet szaftos raguknak is.

Kerekrépa karamellizált vajban

Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallgatják, hogy mit mondasz, de a Jó barát felfigyel arra is, amit nem mondasz ki.

(Szókratész)

Padparadsa barátosnőm volt olyan aranyos, hogy beszkennelt nekem egy régi újságból két oldalt. Két kerekrépás recept volt - náluk nem lehet kapni, én meg bővíteni szeretném ennek a nagyon finom és egészséges gyökérzöldségnek a felhasználási módjait.

Asztírjajazzújsáág, hogy a kerekrépa már Goethe idejében kedvelt csemege volt, Napóleon uralkodása alatt pedig a francia nemesi körökben valódi ínyencségnek számított, sőt! Az orosz cár sem akart volna lemondani - no nem a trónról, hanem a kerekrépa élvezetéről.

Sajnálom hogy kicsiny hazánkban csak zalában és vasban termesztik étkezési célokra. Pedig azon kevés zöldségféle közé tartozik, amelyek nyersen is rendkívül élvezhetők, finomak. Salátákba szerintem nélkülözhetetlen. Retekre emlékeztető íze és roppanóssága frissességet ad bármely szendvicsnek. Magas vitamin és ásványianyag tartalma pedig biztosítja a télen oly kevés friss vitamin utánpótlását.

A recept rendkívül egyszerű - de nagyon finom! Meg kellett állapítanom, hogy imádott krumplim után ez a vajban karamellizált kerekrépa lesz a kedvenc köretem.

Hozzávalók 4 főre:

1,2 kg kerekrépa,
2 csapott teáskanál kristálycukor,
3 dkg vaj,
1 kisebb csokor petrezselyemzöld,
só,
1/2 erőleveskocka és 2 dl víz vagy
2 dl húsleves vagy csontleves,
2 cl száraz fehérbor.

A kerekrépát meghámozzuk és kisebb kockákra vágjuk. A vajon megkaramellizáljuk a cukrot, a répát pedig rátesszük. Felöntjük alaplével vagy vízzel és adunk hozzá fél leveskockát. Fedő alatt puhára pároljuk. Mikor már jó, elfőzzük a levet róla, ráöntjük a bort és hozzá tesszük az aprított petrezselyemzöldet is. Újra addig rotyogtatjuk, míg a folyadékot elveszíti. Ha egy kevés marad alatta, az nem baj. Sőt.

Egy serpenyőben vajat melegítünk addig, míg szép barna lesz és karamelles illatot áraszt. Ekkor sózott és borsozott karajszeleteket sütünk benne hirtelen. Én úgy tálaltam, hogy egy szelet hús, ráhalmozva a répa, megint hús, megint répa.A serpenyőben maradt finom vajat - ami a hús sütése után marad vissza - kanalazzuk a répára, mert valami isteni. Kárba ne vesszen. :)

Vegáknak főfogásként ajánlom, párolt rizskörettel.

.

Puliszka, alias polenta

.

Idehallgass – mondotta azután komolyan –, idehallgass, mert ezt tudnod kell, ha gyermeket akarsz fölnevelni. Ésszel. Embernek. Nemcsak olyan hányd-ide, vesd-odának, hanem embernek. – Ujját magyarázólag emelte föl. – Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére –, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szív, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A különbség csak az, hogy a nappal és az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember. Hogy ennyi jut ebből, s ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, s ez elől nem lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem előbb végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettőt, hanem előbb fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka! Aki mindég csak puliszkát eszik, mindég csak puliszkát, akarattal... s a túrót félreteszi... annak vigyáznia kell, nehogy végül is a túró megromoljék... Ami pedig másokat illet... nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt mindenkinek meg kell ennie! A puliszka, az nem romlik el. Az nem. Azt bizony meg kell enni, mind egy szemig. Ha öregen is, ha kutya-fáradtan, kutya.-magányosan is. Azt meg kell enni. 

(Wass Albert: A funtinelli boszorkány)

 

A tegnapi igazán finomra sikeredett túróval töltött hústekercsek mellé ajánlottam a puliszkát - vagy olaszul polentát köretnek. Az az igazság, elég ritkán készítem én is, ezért csak utólag jutott eszembe. No majd legközelebb. De ma reggel készítettem egy kis adagot. Abszolút helye van külön bejegyzésként. A puliszka nagyon sokoldalúan szerepelhet az étlapunkon. Akár főételként, akár köretként, akár vacsora vagy reggeli étekként is. A végtelenségig variálható. 

Régen a szegények eledele volt, népélelmezési cikk. Nálunk magyarhonban ugyanúgy, mint akár Mexikóban, akár az olaszoknál. A kukorica valóban nagyon sokoldalú növény. Nagyon tápláló, emellett magas a rosttartalma és nem tartalmaz glutént sem. Tehát lisztérzékenyek, cukorbetegek is bátran fogyaszthatják.

Még egy nagy előnye, hogy roppant gyorsan elkészül, mindössze egy negyedórácska alatt tálalhatjuk.

Emlékszem anyu mesélte, hogy a háború alatt és után szinte semmi más nem volt, csak kukoricaliszt meg dara. Anyu utálta is rendesen, ha jól rémlik soha nem főzött semmit kukoricalisztből vagy darából. Pedig itt nálunk Zalában is igencsak gyakran főztek-főznek puliszkát. Az is mutatja, hogy még mindig népszerű, hogy a piacon sok idős néninél lehet venni házilag készített kukoricadarát. Nálunk itt talán az édes kukoricaprósza a legtöbbször készített étel belőle. Házi szilvalekvárral megpötyögtetve.

Bevallom őszintén, én a puliszkát a lehető legegyszerűbben szeretem a legjobban. Frissen, forrón tányér aljára tenni, aztán jó hideg tejjel leönteni és elkanalazgatni. Nagyon szeretem a kukorica kissé sós ízét a tej lágy, selymes édességével - csak így egyszerűen, a'la nature. Ezt lehet fokozni például reggelire azzal, hogy megszórjuk durvára vágott pörkölt dióval vagy mogyoróval és megcsurgatjuk mézzel is. Hm... tényleg isteni finomság.
A puliszkát kínálhatjuk finoman-lágyan-remegősen, azon frissen-forrón, ahogy elkészült. Vizes kanállal kis galuskákat formázva belőle. Ha egy vizes tányérra kilapítjuk és hagyjuk állni egy órát, bármilyen formára vághatjuk, szaggathatjuk.

Kínálhatjuk így natúran is, de meg is grillezhetjük.

Megadom az alapreceptet, ez szerintem tökéletes így mert frissen elég lágy, de elég neki 1/2 óra állás és remekül formázhatóvá válik. Ha még folyósabban, remegősebben szeretjük, vegyünk le egy keveset a dara mennyiségéből. Ne 10 dkg-ot tegyünk 4 dl vízbe, hanem elég a 8 dkg is. Víz helyett főzhetjük tejben is, teltebb, krémesebb lesz. És a végén, tálalás előtt keverhetünk bele egy kevés vajat is, szintén a krémességén javít. Ehhez a mennyiséghez 1 dkg vajat körülbelül. A puliszka készülhet kukoricalisztből is, vagy liszt-dara keverékéből is.

Alaprecept puliszkához 2 főre:

6 dl víz,
15 dkg kukoricadara,
1/2 mokkáskanál só.

A sós vizet fölforraljuk, aztán egy kézi habverővel hozzákeverjük a kukoricadarát, állandóan keverve hogy ne legyen csomós. Addig kevergetjük, amíg besűrűsödik. Ez körülbelül 5-8 perc. Ha azonnal tálaljuk köretként, vajat is keverünk bele. És víz helyett, ahogy említettem, tejjel is készülhet.

Ezt a lágyabb puliszkát elteríthetjük sűtőedényben, tehetünk rá juhtúrót, sima túrót, friss gomolyatúrót, szalonnapörcöt, tejfölt, sült hagymát, spenótkrémet, stb... Bármivel rétegezhető.

Nálam egy nagyon finom és egyszerű sóskaleves készült régebben puliszkavirágokkal.

Kelbimbós krumpliropogós

Egy tokiói

Látogatáskor

Buddha találkozott

Egy gésával.

Amikor énekelt,

A fülemülék felfigyeltek.

Amikor táncolt,

A csillagok megálltak,

Hogy nézzék.

Ajkán

Visszanyerte fiatalságát

Az ész.

Buddha el volt bűvölve.

Gyere a szobámba,

Mondta a gésa.

Kőből vagyok,

Válaszolta a Buddha.

Én is,

Mondta a gésa.

(John Drew, versrészlet)

Múltkorában sikerült regement kelbimbót vennem... Jó része már elfogyott, de még mindig találtam a hűtőben egy kis zacsival.
A kelbimbó eléggé megosztó zöldség. Valaki vagy nagyon utálja, vagy nagyon szereti. Ebben a remek zöldséges krumpliropogósban, amit Vegasztrománia oldalán leltem, nagyszerű volt. A miénkbe került azért egy kis szalonna is, így volt kerek az íze. Egyébként a szalonna szerintem remekül illik ehhez a kicsit kesernyés, erőteljes ízű zöldséghez.

Hozzávalók 2 főre:

4 közepes krumpli (60 dkg),
18 db kisebb kelbimbó,
10 dkg füstölt szalonna,
1/2 fej vöröshagyma,
2 dkg vaj,
só,
frissen őrölt bors,
1 evőkanál majoránna,
2 cl száraz fehérbor,
1 tojás,
liszt,
olaj a sütéshez.

A kelbimbót megtisztítottam, negyedeltem hosszában (hogy a kis torzsája egyben maradjon és fogja a leveleket). A szalonnát kis kockákra vágtam és kisütöttem vajon. Kiszedtem a zsiradékból és az apróra kockázott vöröshagymát üvegesre dinszteltem benne, majd visszakerült bele a sült szalonna is és beletettem a negyedelt kelbimbókat is. Felöntöttem éppen annyi vízzel, amennyi ellepte, fűszereztem sóval, frissen őrölt borssal, majoránnával, fedőt tettem rá és hagytam párolódni. Közben a krumplit megtisztítottam, fölkockáztam és sós vízben megfőztem. Leszűrtem, villával csak úgy durván, rusztikusra törtem.
Mikor a kelbimbó megpuhult, levettem a fedőt róla és nagy lángon elfőztem róla a vizet. Meglocsoltam 2 cl száraz fehérborral és forraltam addig, míg ez is lefőtt róla.
Egyébként ez a vajas, szalonnás, fehérboros, majoránnás kelbimbó így magában is isteni volt. El tudtam volna így üresen is kanalazgatni. Tipp: Remek alap ez levesnek is, csak öntsük fel alaplével és forraljuk össze. Szaggassunk bele kis galuskákat, amilyeneket a karalábélevesbe szokás, és egy isteni kelbimbólevest ehetünk belőle. De köretként is tökéletes.

Az áttört krumplihoz hozzákevertem a tojást, aztán a fűszeres, szalonnás kelbimbót is. Pogácsákat formáztam belőle (jól nyomkodjuk össze, hogy ne essen szét a sütéskor), lisztbe forgattam és piros ropogósra kisütöttem közepes mennyiségű olajban.

Melegen is, hidegen is kitűnő. Ezt a krumplipogácsát készíthetjük más zöldségekkel is, szerintem karfiollal, brokkolival, sárgarépával, cukkinivel is nagyon jól működik. Vegák természetesen szalonna nélkül készítsék.

Sütőtökös tepsis krumpli

Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.

(Albert Einstein)

Villámegyszerűfinomebéd. A mivanitthon-kategóriából. :)


Hozzávalók 2 főre:
6 db közepes burgonya,
1 hokkaido tök vagy egy tenyérnyi darab sima sütőtök,
1 pici cukkini,
2 közepes fej lilahagyma,
só,
jó sok frissen őrölt bors,
1 mokkáskanál mozsárban összetört koriandermag,
2-3 babérlevél,
1 evőkanál mustár,
1/2 mokkáskanál őrölt cayenne bors
(csípős őrölt pirospaprika de aki nem szereti a csípőset annak sima édes),
4-5 evőkanál olívaolaj.

Mindent hámoztam, daraboltam és egy nagy tálba tettem. Ráöntöttem a fűszereket, mustárt, olajat - mindent és jól összekevertem az egészet. Sütőtálba tettem, alufóliával lefedtem és fél órán át pároltam, aztán a fóliát levéve ropogósra sütöttem. (Előmelegített sütőben.) Nagyon finom, nagyon egyszerű. Önmagában is tökéletes, de akár hal vagy natúr hús köreteként is különleges fogás lehet.

Ecetes kukoricasaláta

Légy önmagad! Mindenki más már foglalt.

(Gilbert S. Perreira)

A recepttel nem fogok nagy titkokat elárulni... Gondolkodtam is, feltegyem-e a blogra egyáltalán. De aztán mégis - mert egyszerű, mert van még csöves kukorica a piacon, mert finom és mert ha nem is frissből, de konzervből az elkövetkező őszi-téli hónapok egyik gyakrabban elkészíthető salátája lesz.

Hozzávalók 4 főre:

4 cső kukorica,
2 közepes fej lilahagyma,
1,5 csapott teáskanál só,
1,5 teáskanál kristálycukor,
4-5 teáskanál 10 %-os ecet,
1 evőkanál olívaolaj,
1 evőkanál tökmagolaj.
És ha van friss: zellerlevél vagy
petrezselyemlevél vagy

koriander levél.

A kukoricát megfőztem bő vízben pár levéllel együtt. Körülbelül 15 perc kell neki. Kivettem a csöveket a főzővízből, és mikor már nem kellett azbesztkéz hozzá, késsel levágtam a szemeket a csőről és egy nagyobb tálba morzsoltam. Felöntöttem főzővízzel, annyival hogy ellepje. Vágtam bele negyedkarikákra lilahagymát is, majd ízesítettem sóval, cukorral, ecettel. Hagytam kihűlni, de megkóstoltam még egyszer. A salátákat érdemes kóstolni tálalás előtt, mert változik az ízük. Ha valami kell bele, ilyenkor lehet pótolni.

Szép tálban tálaljuk, a tetejére olíva- és tökmagolajat locsolunk. Ha van, és a ki szereti, tehet bele pár zöld levelet is. Díszíti is, finom is.
Jól illik sültekhez, rántott finomságokhoz. Rizses húshoz vagy egyszerű fűszeres, szalonnás tepsiskrumplihoz is.

Gravce na tavce - by Hínyenc (hagymás bab)

Ezt az ételt már nem először készítem. Anno Hinyenc blogján találtam rá és az első kóstolást csak így tudnám jellemezni: katartikus.
Ez a macedón babétel amilyen egyszerű, olyan fergeteges. Ennyire kevés hozzávalóval ilyen csodát teremteni: na ez a művészet!


Hozzávalók 4 főre:

60 dkg bab,
1, 2 kg vöröshagyma,
2-3 kápia paprika,
8 evőkanál olívaolaj,
2 csapott evőkanál liszt,
2 teáskanál pirospaprika,
2-3 db babérlevél,
6-7 gerezd fokhagyma,
frissen őrölt bors, só.

A babot előző este beáztatjuk. Nagyobb szemű bab legyen. Másnap föltesszük főni a babérlevelekkel és a fele fokhagymagerezdekkel. Én pici sót is tettem bele. A hagymát félkarikákra vágjuk és 6 evőkanál olívaolajon sóval megdinszteljük, végül a maradék fokhagymát vékony szeletekre vágjuk és azt is megfuttatjuk az olajban. Borsozzuk is, és amikor kész, pirospaprikát keverünk hozzá.
Egy cseréptálban rétegezzük a hozzávalókat: egy sor sült hagyma, egy sor bab, liszttel meghintve. Megint hagyma, megint bab, liszt, stb. Míg tart a hozzávalókból. Öntünk rá a bab főzőlevéből az étel tetejéig. Vágjunk rá karikákra kápia paprikát. Nem tudom, mennyire autentikus, de legközelebb én a sorok közé is teszek ebből a finom ízű paprikából karikákat. Vagy szalonnacsíkokat.
Süssük jól össze sütőben.

Friss kenyérrel, vagy grillezett hús mellé köretként tálaljuk. Valamilyen száraz, tüzes vörösbor szinte kötelező mellé - egyszerűen kívánja az ember hozzá, így kerek az étel.
Én evéskor kis csilikarikákat is vágtam bele. Isteni.



Láttatok már ilyen alkonyt? Ilyen tűzesőt? Én tegnap előtt láttam.

Tojásos zöldbab

Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket.
Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.

(Nelson Mandela 1994-es beszéde - részlet, írta Marianne Williamson)

Hozzávalók 4 főre:

70 dkg zöldbab (sárga, zöld),

5 db főtt tojás,

4 evőkanálnyi olaj vagy 4 dkg vaj,

1 kis fej vöröshagyma,

1 gerezd fokhagyma,

1 nagyon nagy csokor petrezselyemzöld,

só,

2 teáskanál kristálycukor,

1 kis pohár tejföl,

2 csapottabb evőkanál liszt,

1 mokkáskanálkányi 10%-os ecet vagy kevés citromlé.

A tojásokat megfőzzük, de úgy, hogy a sárgája még kissé krémes maradjon. Az összevágott zöldbabot sós, cukros vízben megfőzzük. Az olajon megfuttatjuk a vöröshagymát, a fokhagymát, aztán rántást készítünk a liszt hozzáadásával, amit a zöldbab főzőlevével engedünk fel. Majd beletesszük a megfőtt zöldséget is. Összeforraljuk, majd tejfölt is adunk hozzá. Pici ecetet teszünk bele, majd megkóstoljuk. Ha só, cukor vagy ecet még kell bele, pótoljuk. Hozzákeverjük a kockákra vágott tojásokat is, az aprított petrezselyemzöldet is. (Tárkonyt is tehetünk bele, jól illik hozzá.)

Egy-egy szelet natúran megsütött halfilé is, vagy akár csirke- vagy pulykamell is kísérheti, de sült burgonyával is isteni.

Paradicsomos zöldbab

.

Már tudom miért áldás havának hívják a júliust. Ma voltam piacon, és lélegzetelállító bőséget láttam. Ez az az időszak, amikor minden van. De tényleg minden. Földanya bőségszaruja ontja kincseit.

Újkrumpli, kukorica, zöldbab, fejtett bab, spenót, sóska, karfiol, brokkoli, zöldborsó, saláta, uborka, cukkini, csillagtök, tök, gyökérzöldségek, újhagymák, még epret is láttam! Málna, ribizli, feketeszeder, feketeribizli, őszibarack, sárgabarack, meggy, ringló- és igazi szilva, nektarin. Hihetetlen csodálatos ilyenkor a piac! Legnagyobb örömömre van már igazi kerti paradicsom is, paprika is.Mai gyorsételemet zöldbabból készítettem. Nagyon szeretem. De ismét valami nagyon könnyűre, olyan igazi kánikulaételre vágytam csak. Szinte nem is recept... De az igazi kerti paradicsom számomra mégis különlegessé varázsolta.

Hozzávalók 2 főre:

70 dkg zöldbab,
6 nagyobb paradicsom,
2 gerezd fokhagyma,
1,5 fej (közepes) vöröshagyma,
só,
3 evőkanál olívaolaj,
tárkony,
bazsalikom.
A bab főzővizébe:
só,
kristálycukor.

Tettem fel vizet forrni, mikor lobogott, beletettem a paradicsomokat fél percre. Aztán kivettem és könnyen eltávolítottam a héjukat. Mikor kivettem a vízből őket, a vizet sóztam és cukroztam, majd a megtisztított és 2-3 centisre vágott zöldbabokat beletettem. Puhulásig (csak roppanósig) főztem.

A vöröshagymát az olívaolajon sóval megpároltam. Csak úgy félkarikákra vágva. Mikor már majdnem készen volt, a vékony szeletekre vágott fokhagymát is hozzátettem. Aztán a kis kockákra vágott paradicsom következett. Friss tárkonyt és bazsalikomot adtam hozzá és sóztam. Jól összerottyantottam, aztán a zöldbabot is beletettem. Még tíz percig főztem kis lángon.

Nagyon egyszerű, nagyon diétás, nagyon nyárias. Körete lehet frissen sütött lepénykenyér, vagy rizs, de akár burgonyapüré is. Ha nem ilyen lájtosan ennénk, sajtot is reszelhetünk bele. Mondjuk parmezánt. Vagy akár fetát is morzsolhatunk rá. Vagy akár szalonnát is piríthatunk bele: bacont, vagy kolozsvárit vagy akár sima kenyérszalonnát is. Köretként is megállja a helyét, valamilyen egyszerű grillezett hús vagy halféle mellé. Hidegen kitűnő saláta is, pirítóssal tökéletes.

.

Kenyérlángos, alias focaccia

Zuigan mester minden nap szólította magát.
- Mester!
És válaszolt:
- Igen, uram!
Akkor azt mondta:
- Legyél nagyon éber!
És válaszolt:
- Igen, uram!

(Mumonkan)

Ismét egy sör és foci mellé való finomság. Sokszor sütök kenyérlángost és meglepődve konstatáltam, hogy a blogon még nincs fenn. Ezennel pótolom a hiányt.

A kenyérlángos alias elegánsan focaccia szerintem mindenki számára ismert.

Sima egyszerű kenyértészta, csak éppen laposan megsütve. Nem annyira vékony, mint a pizzatészta, hanem olyan1- 1,5 cm vastag. Pékségekben is lehet kapni, nálunk itthon inkább csak natúran árulják vagy fokhagymás olajjal megkenve.

A focaccia vagy kenyérlángos azonban rendkívül variálható. Bármit tehetünk a tetejére - ami éppen kéznél van vagy amire gusztusunk van. Ma azért is ez készült vacsira, mert gyakorlatilag semmim nincs most itthon - kifogytam a készletekből. A focaccia tökéletes példája a semmiből valami nagyon finomat varázslatának.

Az olasz verziót általában fűszerezik, vagyis vagy a tésztájába, vagy a tetejére kerülnek fűszerek: oregano vagy bazsalikom, rozmaring vagy ruccola, zsálya. Vagy szárítottan vagy frissen - ha van.

Tehetünk a tetejére hagymát, aszalt vagy friss paradicsomot, olajbogyót, paprikát, cukkinit. A lényeg, hogy ne pakoljuk nagyon túl, mert a kenyérlángos lényege a kenyér maga. Épp csak ízesítse az alaptésztát.

Készíthetünk magyaros verziót is, hiszen a kenyérlángos vagy kenyérlepény nem olasz találmány, nálunk is már nagyon régóta sütik. Tehetünk a tetejére szalonnát vagy kolbászt, tejfölt, sajtot, hagymát - csak módjával. És már ki is lyukadtunk a töki pomposnál... Hiába, nincs új a nap alatt.

Én a dagasztás nélküli kenyér tésztáját használom újabban, tökéletes mindenhez, így kenyérlángoshoz is. Ha úgy tartja kedvünk, 1 teáskanálnyi olívaolajat is tehetünk a tésztába. Ha gyorsítani akarjuk a kelést, 1 mokkáskanálnyi kristálycukrot keverjünk a vízbe, amit a gyorsabb kelés érdekében langyosan (kézmelegen) keverjünk a tésztához.

Mikor megkelt a tészta, áthajtogattam, kicsit átgyúrtam és hagytam letakarva 20 percig még kelni, közben begyújtottam a sütőt hogy jó forró legyen.

Húsz perc elteltével kilapogattam a tésztát és a kissé belisztezett tepsibe tettem. A tetejét megcsorgattam fokhagymás olívaolajjal, majd hagymát, olajbogyót, paradicsomot, ruccolát tettem rá úgy, hogy az ujjaimmal bele is nyomkodtam kissé a tésztába. Ez azért szükséges, mert egyrészt lepotyogna róla a rávaló, másrészt a tészta felfújódna egy nagy léggömbbé. Tehát ha nem is teszünk rá mást, csak olívaolajat, fokhagymadarabkákat és nagyszemű sót pl. , akkor is nyomkodjunk be az ujjainkkal. Megszórtam nagyszemű sóval is. Hagytam még kelni 10 percet, aztán forró sütőbe tettem.

Vághatjuk kis darabokra is, de törhetjük is. Tökéletes sör vagy borkorcsolya. Ezt a verziót olívaolajjal megcsorgatott mozzarellához is ajánlom.

Nyárelő burgonya

.

Nem egy különösebben bonyolult vagy extra recept. Cukorborsó krémlevest akartam készíteni, de aztán kevésnek bizonyult hozzá a kifejtett borsó. Így köretként szerepelt - igaz, csak mellékszereplőként.

Hozzávalók 4 főre:
90 dkg újkrumpli,
60 dkg csöves borsó,
2 csokor zsenge bébisárgarépa,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
só,
1-2 löttyintésnyi olívaolaj,
2 dl tejszín.

A burgonyát megtisztítottam, a cukorborsót kifejtettem, a sárgarépákat csak alaposan megmostam. Egy nagy tálba vékony karikákra felszeltem a krumplit, hozzátettem a sós-cukros vízben megfőzött cukorborsót, és a kis negyedhasábokra vágott sárgarépát. (Őket nem főztem elő.) Valamint az apróra vágott petrezselyemzöldet, sót, kevés olívaolajat. Kézzel jól átkevertem, hogy a só mindenütt egyenletesen érje. Egy tálba terítettem, majd ráöntöttem a tejszínt is. Alufóliával lefedtem és sütőbe tettem. A fóliát 30 perc után levettem, és addig sütöttem, míg kissé pirosasra megsült a teteje.

Jó szaftos, gazdag köret, így egyszerű grillezett csirkemellet sütöttem hozzá.
A csirkemellről levágtam azt a kis szárnyacskát - azt a kissebb részt. A nagy darabot kettőbe szeltem és besóztam, megborsoztam. A csirkemell akkor finom grillezve, ha nem sütjük túl - mert akkor ehetetlenül száraz lesz. Emellett én mindig vajjal sütöm, kifejezetten jót tesz neki. A lényeg az, hogy akár grillserpenyőnk van, akár sima teflonserpenyőnk, jó forróra kell hevíteni és csak ekkor beletenni a vajat, valamint a mellszeleteket. (Így nem ragad a grillre.) Egy-egy oldalát 2-3 percnél nem szabad tovább sütni. És már készen is van - szaftos, omlós lesz így a húsunk.

Készíthetjük természetesen más évszakokban is fagyasztott borsóval, sárgarépával.

Házi tarhonya

Gyakran járkáltam piacon, s a legszívesebben ott álldogáltam, ahol a háztartás tárgyait árulták. Szép tiszta cirokseprőt, étvágygerjesztő, símára gyalult gyúródeszkát, sodrófát, fakanalat. El voltam ragadtatva e tárgyak szerény egyszerüségétől, hogy mennyire a haszon látszatába tudták rejteni szépségüket. Az emberek százszámra rohannak el mellettük, és mindegyik így szól magában: Milyen ordináré eszköz, fakanál!

Kedves fakanál, fehér kőrisfából készült nemes, karcsú kanál, te tudod, hogy alázatod engem sohasem tévesztett meg, amellyel oly egyszerű munka elvégzésére hűségesen felajánlottad magad. Mindig csodáltalak finom vonalaidért, kedves fejedért, amely olyan, mint egy virág. S hogy hasznos vagy, nem vezet félre, csak növeli hozzád való megmagyarázhatatlan ragaszkodásomat.

(Hamvas Béla)

Mi van, ha az ember lánya jó kis zuzapörköltet főz, aztán úgy jár hogy csak hitte: van itthon tarhonya? És nincs kedve boltba menni 11 fokban, orkán erejű szélben és szakadó esőben?

Igen, kitalálta! Ön nyert egy hangszórót: ember lánya nekiáll házi tarhonyát gyártani.

Míg fő a zúzaperkelt, addig meg lehet csinálni.

Hozzávalók:
személyenként 12 dkg liszt,
annyi tojás, ahány 12 dkg liszt,
kevés só,
és annyi kis víz, amitől összeáll a tészta.

A lisztet tálba szitáltam, majd elkevertem egy kevés sóval. Beleütöttem a tojásokat és elkezdtem összedolgozni. Apránként kevés hideg vizet adtam hozzá. Ne legyen lágy a tészta, olyan legyen, mint amit más tésztákhoz is gyúrnánk, vagyis viszonylag kemény tésztáról van szó. Mikor összeállt, lisztezett deszkán jól átgyúrtam, majd kisebb darabokra gombócoltam. Akkorákra, amik kényelmesen elfértek a tenyeremben, így könnyebb reszelni. A reszelő tökgyalu részén végezzük a műveletet. Sűrűn kell leütögetni róla az apró szemeket, különben ragad és alaposan be is kell lisztezni mindig a kézben lévő tésztát is, és a már ledarált tarhonyát is.

Jól szétterítettem a deszkán mikor elkészült és hagytam egy órát szikkadni. Igazából az a legjobb, ha előző nap készítjük, hogy tudjon száradni, de így sem volt vele semmi bajság. 

A házi tarhonya hasonlóképpen készül, mint a rizs.

Elég sok zsiradékon meg kell pirítani, de úgy igazán. Tényleg barnásak legyenek a szemek. Én úgy csináltam most, mivel lágy volt még a tészta, hogy forró olajba tettem bele, így nem ragadt össze, egyből pirult.

Mikor kellően megbarnultak a kis szemek, felöntjük vízzel. Friss tésztánál nem kell a dupla mennyiség, csak lepje el. Sózzuk és kis lángon fedő alatt főzzük, míg majdnem az összes vizet beszívja. Aztán lekapcsoljuk alatta a lángot, de hagyjuk még 20 percig fedő alatt.

Ha száraz tarhonyát készítünk, akkor a tarhonya mennyiségének a duplája kell a vízből.

A friss tarhonya - vagy reszelt tészta nagyon finom húslevesbetétnek is, én a cérnametélt mellett még ezt a fajta tésztát vagyok hajlandó megenni egy jó levesben. De akkor természetesen nem pirítjuk, csak kifőzzük, mint ahogy más tésztákat szokás.

Nem csak zúzapörkölt mellé finom, de jó csípős lecsóval is, amit kevés tejföllel még meg is koronázhatunk.

Marinírozott bébicékla

..

Egy fiatal nő álmodik. Álmában egy hatalmas, sötét árny üldözi. Az asszony menekül, bujkál, reszket. Az árny végig a nyomában. A nő végül sarokba szorul. Remegve fordul szembe a sötétséggel és elcsukló hangon kérdezi:
- Mit akar maga tőlem?
- Hogy én mit akarok??? De hát asszonyom, hiszen maga álmodik engem!

(ismeretlen)

Ez a recept már egyszer szerepelt nálam. Cipolle al balsamico néven.
Ma megláttam a piacon ezeket a gyönyörűséges bébicéklákat és naná hogy nem tudtam otthagyni őket... :) Gondolkodtam, hogyan készítsem el ezeket a zsenge finomságokat. S mivel ezer fok van már napok óta árnyékban, mindenképpen valami salátaféle motoszkált a fejemben. És akkor beugrott az a bizonyos olasz marinált lilahagyma, amit rettentő módon szeretek és sokszor készítek. Az az igazság, hogy nyáron nagyon kedvelem a marinált zöldségeket. Este el lehet készíteni, másnapra pedig jól behűl és kellően összeérik - csak elő kell venni a hűtőből és valamilyen frissensültet rittyenteni hozzá. És nem is időigényes, hiszen a zöldségfélék hamar megpuhulnak, gyorsan elkészülnek. A hagymás-ecetes krumplisaláta pl. nálunk nyáridőben hetente-kéthetente készül, mert bármilyen panírozott hal vagy húsféle tökéletes és könnyű körete. De rántott cukkinivel, padlizsánnal is fergeteges. De térjünk vissza a bébicéklához...

Hozzávalók 2 főre:

2 csokor bébicékla (10 fej),
1 csokor lila újhagyma (már olyan nagyobbak, fejesek 3 db),
3 evőkanál olívaolaj,
1 dl száraz vörösbor,
só úgy meglehetősen,
frissen őrölt bors szintén meglehetősen,
3-4 teáskanál méz,
kb. 2 cl balzsamecet,
kb. 1 dl víz,
friss zsálya vagy rozmaringlevelek.

A céklát csak megmostam alaposan, aztán negyedekbe vágtam. Serpenyőben olívaolajon sóval, borssal, mézzel jól átsütöttem, hogy karamellizálódjon, majd felöntöttem vízzel és fedő alatt hagytam főni puhulásig. Mikor már jó puha volt, elforraltam róla a levét és hozzáadtam a szintén negyedcikkre vágott lilahagymafejeket. Újra átsütöttem az egészet, majd borral és vízzel felöntöttem, valamint balzsamecetet is tettem bele. A friss, aprított fűszerleveleket is most adtam hozzá. Forraltam 5-10 percig, hogy a hagyma se maradjon nyers. Kóstoljuk, mert lehet hogy só vagy méz vagy balzsamecet még kell bele. Lehet erőteljesebb is az íze, mert másnapra, mire jól behűl kevésbé fogjuk érezni az aromáit - melegen minden ízesebb.Mikor készen van, egy fedhető kis edénybe tesszük és hagyjuk kihűlni. Majd legalább 12 órára hűtőszekrénybe tesszük, hogy jól összeérjen.
Én a lilahagyma zöld szárait is belekarikáztam, de már csak akkor mikor kihűlt.

Nagyon finom. Vettem magamnak kis picuri újkrumplikat, amiket parázspirosra fogok sütni, s a forró burgonyaszemeket ezzel a hideg, marinírozott céklával fogom megenni... :)
Isteni finom.
Szerintem ez a recept bébisárgarépával is jó lehet - azt is vettem ma.

Padlizsános tepsis újkrumpli

..

A személyi erő érzés. Mintha szerencsés lenne az ember. Nevezhetnénk hangulatnak is. Személyi erőt mindenki a saját származásától függetlenül szerezhet. A személyi erőt fel lehet használni, s el lehet raktározni.

Minden, amit csinálunk, a személyi erőnktől függ. Ezért hihetetlenek az erős ember tettei annak számára, akinek nincs ereje. Már ahhoz is erő kell, hogy el tudjuk képzelni, milyen az erő. Bízni kell a személyi erőnkben, ez minden, amink van ezen a rejtélyes világon. A harcos akkor feddhetetlen, amikor megbízik személyi erejében, legyen az kicsi vagy óriási.

Mindaz, amit teszünk, ami és aki vagyunk, a személyes erőnkön nyugszik. Ha elegendő erő áll a rendelkezésünkre, egyetlen kimondott szó is sorsfordító jelentőségű. Ám, ha nincs elég személyes erőnk, feltárulhat előttünk a legkáprázatosabb bölcsesség is, és egy hajszálnyi változást sem idéz elő.

(Don Juan tanításaiból)

Úgy látom, most két két bejegyzésem ad ki egyet. Az előzőhöz receptet nem írtam, de kép volt hozzá. A mostanihoz csak recept lesz, kép nélkül. Most vacsorára készítettem, már nem volt elég fény fotózni. Vakuval pedig nem szeretek.
Az étel finom volt így megosztom veletek, az esti kilátással együtt - könyökölj csak ki az ablakomon Te is, s nézd az Esthajnalcsillagot. Már szépen látszik az alkonyban.
Szeretem a vacsora utáni cigimet az ablakban elszívni, közben nézni az ég azúr-, király- és sötétkékjét, a sárga, narancs, rózsaszín és vörös izzását a horizont fölött.
Szép. Mindig.

A tepsis krumpli hozzávalói 2 főre:
60-70 dkg aprószemű újkrumpli,
1 padlizsán,
2 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
2 kisebb paradicsom,
1 félmarék olajbogyó,
só,
4 meglehetős löttyintés olívaolaj,
frissen őrölt bors,
oregano,
friss rozmaringágacskák (őrölt si jó),
2-3 babérlevél,
1 csapott evőkanálnyi liszt,
2 dl natúr joghurt (vagy 2 nagy evőkanál sűrű tejföl vízzel duplájára higítva),
10 dkg olvadós sajt (trappista) vagy
15 dkg feta sajt.

A krumplik héját letisztítottam, majd megmostam az apró jószágokat és egy nagy tálba tettem. A padlizsánt az újkrumpliéhoz hasonló méretű kockákra vágtam (kb. másfélszer másfél centis kockákra), a hagymát, paradicsomot negyedkarikákra s ezek is mentek a tálba a krumpli mellé az olajbogyók társaságában. Fűszereztem sóval, oreganoval, babérlevéllel, borssal és meghintettem a liszttel. Meglocsoltam olajjal is, aztán kézzel alaposan összekevertem.
Egy hosszúkás laposabb jénaiba öntöttem az egészet (tepsi is jó), ide-oda tettem egy ágacska rozmaringot is. Mindezt nyakonöntöttem a joghurttal és megszórtam reszelt sajttal. Fetával csináltam volna szívem szerint de most nem volt itthon csak trappista. A fetát csak morzsoljuk a krumplis keverékre, azután locsoljuk meg a joghurttal.
Alufóliával lefedtem és sütőbe tettem nagy lángra. 25 perc elteltével levettem a fóliát és szép piros-ropogósra sütöttem.
Újhagymás, pertezselymes-olívás-balzsamecetes paradicsomsalátával ettem. Nagyon finom!

Naan kenyér töltve (Aloo naan)

.

Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét,
és minden eredményt átad az Istenség Legfelsőbb Személyiségének,
azt nem éri bűn,
mint ahogyan a víz sem éri a lótuszlevelet.

(Bhagavad-Gitá, V, 10.-ik vers)

Ennek a kenyérnek valami fantasztikus tésztája van - állapítottam meg a készítésekor. Nagyon rugalmas, eszméletlen jó dolgozni vele. Azt hiszem, majd más formákban is fogok kísérletezni vele, pl. kis cipócskákra gondoltam.
Ez a kenyér is Vegavarázs konyhájából származik, köszönet érte.

Hozzávalók 6 darabhoz:
2,5 dl fehér liszt,
2,5 dl teljes kiőrlésű liszt,
1 teáskanál száraz élesztő (vagy 1 dkg friss),
1,5 teáskanál só,
1 teáskanál cukor,
2 evőkanál olaj,
2 evőkanál joghurt,
1/2-1 dl langyos víz.
A töltelékhez:
3 kisebb- közepes krumpli,
só,
1/2 teáskanál őrölt római kömény,
1/2 teáskanál amchoor (mangópor) - én 1 mokkáskanál őrölt gyömbérrel helyettesítettem,
1/2 teáskanál garam masala,
1/2 zöld erőspaprika,
1 csokor koriander- vagy petrezselyemlevél.

Az élesztőt elkevertem a langyos vízben a cukorral. A liszteket tálba tettem és elkevertem a sóval, majd hozzáadtam az olajat, a joghurtot és a kissé felfutott élesztős vizet is. Összedolgoztam, míg szép fényes lett a tészta. Nem kell sokat babusgatni, hamar összeáll. Kicsit bekentem olajjal, lefedtem a tálat és hagytam kelni 2 és fél órát.
Közben a burgonyát sós vízben megfőztem, leszűrtem és alaposan összetörtem. Hozzáadtam a fűszereket is.

Begyújtottam a sütőt.
Mikor megkelt a tészta, hat kis gombócot formáztam belőle. Mindegyiket kissé kinyújtottam (olyan 15 cm átmérőjűre) és a közepükbe tettem egy-egy pingponglabdányi méretű golyóvá formált krumplimasszát. A tésztát ráformáztam (mint ahogy a szilvás gombócnál szoktuk), jól összenyomkodtam és hagytam még kelni 15 percig a tésztagombócokat.
Végül vékonyra kinyújtottam őket (kb. 1/2-1 cm vastagra) és nagyon forró sütőbe tettem sülni.

Sajnos az én sütőm meglehetősen "lassú". Ehhez a kenyérhez nagyon magas hőfok kell. Akinek van kis kemencéje az udvarán, abban süsse ha teheti. Úgy az igazi szerintem.
Ez a kenyér készülhet töltelék nélkül is, más töltelékekkel is.
Isteni.

Kapros-túrós derelye

A szerelem gyönyörűséges virág, de meg kell lennie bennünk a kellő bátorságnak, hogy irtózatos szakadék szélén szedjük.

(Stendhal)

Van egy néni a piacon, aki valami felséges házi kecsketúrót készít. Májustól mindig rendszeres vásárlója vagyok. Olyan lágyra és krémesre csinálja, mintha nem is túró lenne hanem krémsajt. Megunhatatlan. Tegnap vettem tőle az idei első adagot.

Derelyét már úgy is régen főztem. Ez a csodálatos túró pedig igazán megérdemel egy kis pepecselést.

Kaprosan készítettem, mert nagyon szeretjük és ilyenkor tavasszal az első ízek között van, amire nagyon vártam.

Hozzávalók 4 főre:

A tésztához:
40 dkg liszt,
3 tojás,
1 teáskanál só,
annyi víz, amennyivel rugalmas tésztát kapunk (kb. 1/2 dl).
A töltelékbe:
40 dkg túró (lehet tehéntúró vagy juhtúró is),
1 evőkanál 20 %-os tejföl,
só,
1 nagy csokor kapor.
A tetejére:
szalonnapörc,
tejföl.

A lisztet egy nagy tálban elkevertem a sóval és beleütöttem a tojásokat. Kezdtem összegyúrni, mikor már majdnem összeállt, kevés vizet is adtam hozzá. Ne legyen sok a víz, épp csak jól álljon össze a tészta, de túl kemény se legyen. Szóval olyan közepes. Lisztezett deszkán aztán jól meggyúrtam, miután összeállt, hogy szép sima legyen. Négy kis gombócot formáztam belőle, liszteztem őket és visszatettem a tálba, nylonnal letakarva. Ha áll egy 20 percet, akkor meglágyul, és sokkal de sokkal könnyebb kinyújtani. (Legalábbis nekem, mert nincs tésztagépem.)

Egy nagy lábosban kevés olajon kiolvasztottam a szalonnadarabokat, majd szűrőkanállal kiszedtem egy tálkába. (A visszamaradt zsiradékra szedtem aztán később a kész derelyéket.) Közben tettem a tűzre egy nagy fazékban sós, olajos vizet forrni.

Összekevertem a túrót, tejfölt, sót, aprított kaprot.

Kinyújtottam az első gombóc tésztát jó vékonyra, olyan 2 mm vastagra. Pogácsaszaggatóval köröket vágtam. (Vághatjuk derelyevágóval simán kockákra is.) A kis körök közepébe két kiskanál segítségével túrótölteléket halmoztam. Majd minden töltött lapocskára tettem egy sima másik kört. Kicsit összenyomtam őket, majd villával körben jól összeragasztottam a két lapot. Forrásban lévő vízben főztem úgy 3-4 percig a derelyéket, majd a szalonnazsírra kiszedtem. Ezt minden tésztagombóccal megcsináltam. A maradék tésztát  összegombócoltam és kis idő elteltével kinyújtottam. Egy nagy konyharuhára tettem száradni,  lebbencslevesbe majd kiváló lesz. A derelyéket tejföllel és szalonnapörccel tálaltam.Ez az étel adható köretként is egy jó vadpörkölt mellé, vagy például halpaprikához is. De vegák is elkészíthetik durumlisztből, tojás nélkül és természetesen szalonna nélkül.

A töltelék lehet simán túrós is. És akkor édesen is ehetjük, ha csak olajra vagy zsírra szedjük ki. Ebben az esetben porcukrozzuk és tejfölözzük. De kerülhet a túró mellé forróvízbe dobott, majd kinyomkodott és nagyon apróra vágott spenótlevél illetve csalánlevél is.

Ez a tészta ha szilvalekvárral van töltve, a barátfüle vagy lekváros derelye. Pirított zsemlemorzsára szedjük ki és porcukorral tálaljuk.

A házi tésztának nincs párja, én mondom! :)

Sült tejfölös-morzsás fejessaláta

Honnan jön ez az allegria, a színeid, az életörömöd? Tudakolta Trockij.
A halál közeléből, felelte Frida.

(Slavenka Drakulic: Frida, avagy a fájdalomról)

A világ egyik legegyszerűbb körete. Ma találtam Rézi néni "Igazi magyar konyha" című művében ami megjegyzem az 1800-as évek végén adatott ki először, bizony. Tegnap csirkét sütöttem - a köret elfogyott, hús még maradt. Ma ezzel a körettel tálaltam.

Elkészítés: Személyenként végy egy szép fejes salátát, vágd négybe, alaposan mosd meg és forrásban lévő sós vízbe dobd 1/2 percre. Tűzálló tálat vajazz ki, tedd bele a salátanegyedeket, öntözd meg tejföllel, picit sózd meg, szórj rá kenyérmorzsát és forró sütőben éppen csak rottyantsd össze.

Egészen remek. Könnyű diétás fogás. A morzsát én frissen készítettem szikkadt fehérkenyér beléből robotgéppel. Így nagyobb darabos lett és istenien ropogósra sült meg. Ha javasolhatok, akkor ezt az egyet. Mert nagyon egyszerű étel, így igazán megérdemli, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle. Azt pedig frissen készített, szikkadt kenyérbélből készült nagyszemű morzsával lehet. A bolti, száraz és apró kenyérmorzsa nem alkalmas ehhez a csodás körethez. Ha valakinek nincs késes robotgépe, akkor tépkedje apró darabokra a kenyeret és késsel mezzalunával kissé aprítsa meg. Úgy is jó lesz.

Ezt az ételt ajánlom úgy is, hogy kevés fetát is elmorzsolhatunk a salátalevelekre. Aztán tejfölözzük és morzsázzuk.

Magyaros sertésszelet a'la duende

.

Ha te meg én barátok vagyunk, akkor a kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás. Amikor látjuk egymást, vagy távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nincs konkrét meghatározása; eleven és dinamikus, és minden, ami kialakul az együttlétünkből, az a valami különleges, egyedi ajándék, amelyen senki mással nem osztozunk.

(William paul Young)

Lezajlott a tegnapi nagy vendégjárás. Szép nap volt, számomra nagyon kedves emberekkel. A medvehagymás pogácsa is elkészült és nagy sikere is volt. A jól bevált túrós pogácsa receptjét használtam, csak tettem a tésztájába sok-sok vágott medvehagymát is. Tényleg nagyon finom a pogi ezzel az erdei zölddel, jól illenek egymáshoz.



Csináltam egy krumplitortát is, ami valójában az egyszerű, sima krumplis rétes, csak tortaformában megsütve. Mégsem ugyanaz. Kevés így valahogy a tészta, szinte csak a pürét lehetett érezni. Szóval ezt a formát inkább a krumplipüré egy extra tálalási módjaként javaslom elkészíteni. Annak viszont nagyon látványos! Ma aput vártam ebédre, és maradt a tortából. Kitaláltam hát hozzá egy szaftos húst - mert apu abszolút húsos és a magyaros ízeket kedveli. (Ehhez képest Kata indiais sárgaborsólevesét az utolsó cseppig jóízűen megette... Érik még meglepetések az embert... :) )
Na szóval. A hús valami fergetegesen finomra sikerült. Ezt az ételt felvettem az étlapunkra és igencsak elől van a listán. Karajból és szűzpecsenyéből készítettem, és egyáltalán nem volt száraz. Nagyon finom lett és a krumlitorta kevés tejföllel meglocsolva tényleg irtó jól illett hozzá.



A magyaros sertésszelet hozzávalói 4 főre:

1,5 kg sertéskaraj (csontos),
1 és 1/2 nagy fej vöröshagyma,
3 nagy gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
mustár,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
2 teáskanál majoránna,
1 teáskanál köménymag,
liszt,
olaj a sütéshez,
fűstölt tajaszeletek vagy
szalonnaszeletek.

A karajt leválasztottam a csontról, valamit a szűzérmét is, az enyémen az is volt. A csontot félretettem a levesnek. A húst szeletekre vágtam, sóztam, frissen őrölt borssal és köménymaggal megszórtam, bemustároztam, majd lisztbe forgattam és kevés olajon hirtelen mindkét oldalát megpirítottam. A vöröshagymát negyedkarikákra vágtam, a fokhagymát vékony szeletekre és mindkettőt kevés sóval a visszamaradt olajon kissé átsütöttem. A hagymához pirospaprikát és majoránnát kevertem és elterítettem a tepsi alján. Erre tettem a hússzeleteket. Ráöntöttem 6 dl csontlevest (kockából is jó), majd a tarjaszeleteket is rátettem. Igazából kakastaréjosra vágott szalonna kellett volna, de az nem volt itthon. Alufóliával letakartam és forró sütőbe tettem 1 órára. A sütés végefelé én megnéztem, menyni szaftot maradt rajta. Ha kevés, pótoljuk, mert ez úgy jó, ha jócskán marad finom szaft is rajta.
A tejföllel meglocsolt krumplitortával tálaltam.



Krumlitorta:
1 csomag 6 lapos réteslap,
5 kisebb-közepes krumpli,
só,
5 dkg vaj,
1 natúr tejszínes krémsajt,
kb. 1 dl tej.
A díszítéshez és tálaláshoz tejföl,
pirospaprika, petrezselyemlevél.

A burgonyát sós vízben megfőztem, aztán leszűrtem, összetörtem, vajat, tejszínes krémsajtot és tejet adtam hozzá. A kisebb kapcsos tortaformát kétszer rátettem a kinyitott réteslapokra és körbevágtam. A tortaformát olajjal kikentem és 3 lapot tettem az aljára, mindegyik lapot olajjal megkentem. Rásimítottam egyréteg krumplimasszát. Megint 3 lap (minden lap olajozva), krumlimassza, stb... Így 4 réteg lap lett és 3 réteg krumplipüré, mert felülre is lap került. Azt is megolajoztam és majdnem forró sütőbe tettem 15-20 percre.
Kidíszítettem és tálaltam.
A krumlis rétes ugyanez, csak ott 2 egész réteslapot teszünk egymásra olajozva, egy csík krumplipüré jön középre és feltekerjük, ahogy a rétest szokás. Olajozzuk a tetejét és megsütjük. Tejföllel leöntve tálaljuk.