Kocsonya

Vannak ételek, amit sokan nem szeretnek. De csak azért szerintem, mert nem ettek még igazán jót belőle. A kocsonya is a megosztó fogások közé tartozik. De ha egyetlen egyszer is kóstolunk belőle olyant, ami a kitűnő kategóriába tartozik, a kedvencünkké válik - ebben biztos vagyok. Sok kocsonya-nemszeretőt térítettem már át a másik csoportba: vagyis a kocsonyarajongók táborába. 

 

Hozzávalók 15 tálkához:
1 kg sertéslapocka vagy comb (a lapocka sokkal jobb, nem száraz),
70 dkg füstölt tarja vagy 1 füstölt csülök,
4 nagy köröm,
4 nagy egész fej fokhagyma,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 kicsi szál sárgarépa fele csak (kisujjnyi darab),
1 fél szál kicsi fehérrépa fele (fél kisujjnyi darab),
1 diónyi darabka zeller,
6 kicsit púposkás teáskanál só,
15 szem egészbors,
1 teáskanál koriandermag,
1/2 szerecsendió,
1 cm-es szeletke friss gyömbér,
7 liter víz,
10-12 db csirkeláb (enélkül is megáll a kocsonya, de én szoktam tenni bele).

Az alapanyagokat nagyon le szoktam tisztítani. Mindig van kéznél egy eldobható borotvám, azzal a legkönnyebb a művelet. Mind a bőrkét, mind a körmöket meg szoktam alaposan borotválni, mert mindig marad rajta szőr, sosem elég tiszta. Mikor ezzel végeztem, az összes húst alaposan megmosom és egy jó nagy fazékban fölteszem hideg vízben főni. A zöldségeket is megtisztítom. A fokhagymáról és vöröshagymáról nem szoktam eltávolítani a száraz külső burkot. A vöröshagymának a héjától szép színe lesz a kocsonyának, a fokhagymát meg a fene pucolgatja. Egyszerűen megmosom és középen keresztben kettévágom az egész fejet. (A vöröshagymát úgyszintén ketté vágom.) Miután a víz felforrt, lehabozom és fűszerezem: sóval, egész borssal, korianderrel, szerecsendióval és gyömbérrel. Miután felforrt, nagyon kicsi lángon hagyom pötyögni, olyan 6-8 órán át, fedő nélkül.

Tényleg nagy fazék kell, mert sok levét elfővi ennyi idő alatt. Szóval ezt kalkuláljuk bele. Ügyeljünk rá, hogy tényleg forrjon a kocsonyánk, de arra is, hogy éppen-csak forrjon, vagyis pötyörögjön szépen, finoman, lassan. Ha így fő, akkor lesz szép kristálytiszta-áttetsző a leve. Ha nagyon forr, zavaros lesz, ha meg nem forr rendesen csak melegszik, akkor meg nem főnek össze az ízek, zavaros marad így is. Tehát a forrásra nagyon ügyeljünk. Állítsuk be jól már az elején. És egyszer se keverjünk bele, NE NYÚLJUNK HOZZÁ végig a főzés alatt!

Mikor készen van, eltávolítom belőle a zöldségeket, nem kellenek. Aztán kiemelem a húsokat is, egy széles nagy tálba, hogy gyorsan hűljenek. Végül leszűröm a levét, egy másik lábosba. A leszűrt levéről le kell szedni a fölösleges zsírt. Ha sok van rajta, először evőkanállal a nagyját lemeregetem, majd tiszta fehér konyhai papírtörlővel folytatom, egyszerűen ráfektetem a tetejére, majd gyorsan leemelem. Így a zsiradék a törlőkendőre ragad. Ezt a műveletet vagy tízszer-tizenötször megcsinálom, mire zsírtalan lesz a teteje. Ezután a konyhapultra kirakom a tálkákat, és a húsokat szétszortírozom bennük. Minden fajából minden edénykébe jusson. A körmöket ki szoktam csontozni - nem is nagyon kell, mert maguktól is kipottyannak, annyira puhára fő a hús. Mikor ezzel végeztem, egyenletesen elosztom a levet a tálkákba. Hagyom kihűlni, aztán ráteszem a fedőket is és mehetnek a hűtőszekrénybe. Olyan 12-18 óra elteltével fogyasztható. Ha lehet, ne a műanyag tálkából együk ki, hanem egy vékony pengéjű kis késsel menjünk körbe a szélénél, és borítsuk ki egy rendes tányérra. Csodás látványban lesz részünk, megadja a módját egy jól, ízletesre, szép tisztára főzött kocsonyának. Díszíthetjük lilahagymával, citromgerezdekkel, vagy pirospaprikával is.
Friss citromlével meglocsolva - vagy ecettel -, reszelt tormával, lilahagymával isteni. Hajában sült krumplival sem utolsó...

Gyors "rakott" burgonya

Kitárt karokkal, tenyérrel, szívvel
lehet csak
élni.

(duende)

Ezt az ételt nagyon gyorsan össze lehet "dobni". Sokkal egyszerűbb mint a hagyományos rakott krumpli, és legalább olyan finom.

Hozzávalói aszerint változhatnak, mi van épp itthon. A legegyszerűbb változat hozzávalói 4 főre:
1 és 1/4 kg burgonya (étvágy szerint),
2 közepes fej vöröshagyma,
só, őrölt bors,
1 mokkáskanál pirospaprika,
3 evőkanál olaj,
2 dl tejföl + 1 dl víz,
1 mokkáskanál liszt.

A megtisztított burgonyát és vöröshagymát vékony karikára szelem egy mély tálba. Hozzászórom a sót, borsot, pirospaprikát, lisztet. Meglocsolom az olajjal és kézzel jó alaposan elkeverem, hogy egyenletesen bevonja a krumplikarikákat a fűszer, az olaj, a liszt. Egy jénai tálba vagy közepes tepsibe terítem az egészet, majd a vízzel elkevert tejföllel meglocsolom. Alufóliát téve rá forró sütőbe teszem. Fél óra elteltével a fóliát leveszem, és szép pirosra sütöm.

Ez a legegyszerűbb változat. Lehet aztán bonyolítani is: még mielőtt tejföllel meglocsolnánk, lehet a tetejére tojáskarikákat is tenni. Készíthető gombával is. Süthetünk elő csirke- vagy pulykamellszeleteket, és a tepsi aljára téve a fűszeres krumplikeveréket ráhalmozva egy laktatóbb finomságot kapunk. Kolbász vagy szalonnadarabok sem rontják el. Én most cukkinikarikákat tettem hozzá, mert árválkodott egy fél darab a hűtőben, kár lett volna érte. Így viszont jó társaságba került. Aztán lehet tetszés szerint fűszerezni is: köménymaggal, babérral, majoránnával, borsikával, hagy ne soroljam... A variációk száma végtelen...

Uborkasalátával, fejes salátával, káposztasalátával mennyei. Télen pedig bármilyen savanyúság tálalható hozzá.

Briós

A szív kétféle érzelmet ismer: a félelmet és a bátorságot. A két érzés a szív két állapotáról árulkodik. Mikor a szív zárva van, akkor kirekeszt, megoszt, eltávolít. Vagyis fél.
Ha a szív virága már kinyílt, megjelenik a bátorság, ami nem zárja ki a félelmet, hanem szembenéz vele és átlényegíti azt. A bátorság valójában egy magasabb rendű vezettetés megengedése és annak követése. A bátorság elengedhetetlen saját korlátozó hiedelmeink átlépéséhez, elengedhetetlen a változáshoz. A bátorság szüli meg a bizalmat. A bizalom a Lét alapja: bizalom kell a megnyíláshoz, az elengedéshez. A bizalom teszi lehetővé, hogy szembenézzünk a Nagy Ismeretlennel. Ha bízol, akkor már nem az eszeddel gondolkodsz, hanem a középpontodból eredő sugallatokra hallgatsz, és egyszerűen cselekszel. Úgy teszel, hogy nem teszel...
Csak ekkor engedsz közel, ekkor vagy igazán jelen, ekkor engeded az életnek hogy játsszon veled. Az elme uralma véget ért.
A bátorság tudatosságunk, és igent mondásunk eredménye. A bátorságból, a szív nyitottságából ezután létrejön egy újabb minőség. Ennek a minőségnek pedig három arca van, három aspektusa. Megjelenik bennünk a szeretet-szerelem, megszületik a szabadság, kinyílik a valódi szem - létrejön a látás képessége. Fél(-ős) szívvel ez nem lehetséges. Csak kinyílt, egész szívvel.

(duende)

Gyerekkoromban nagyon szerettem a brióst. Tegnap nosztalgiáztam kicsit, és megállapítottam: ma is nagyon szeretem. Egy pohár tejjel, vagy kultúrával isteni.

Hozzávalók egy nagy gáztepsinyi brióshoz:

40 dkg liszt,

3-4 dl tej,

2,5 dkg élesztő,

5 dkg vaj,

5 evőkanál kristálycukor,

1 mokkáskanál só.

A tetejére:

1 tojás,

kristálycukor.

A tejet meglangyosítottam, épp csak kézmelegre (nem szabad jobban, mert az élesztőgombák elpusztulnak - ugyanis a hideget bírják de a túlmeleget nem), elkevertem benne az összes cukrot és az élesztőt. A lisztet egy tálba szitáltam és elkevertem a sóval, illetve hozzáadtam a folyékonyra melegített vajat. Mindehhez hozzáöntöttem az élesztős-cukros langyos tejet, és kidolgoztam a tésztát. Lágynak kell lennie, és akkor jó ha már szép fényes és buborékos és elválik az edény falától és a kezünktől. A tej mennyisége körülbelüli, a liszttől is függ, mennyi kell bele.

A kidolgozott tésztát beliszteztem és egy tiszta nylonzacsival beborítottam tálastul. Hagytam kelni egy órát. Aztán deszkára borítottam és csíkokra vágtam. A csíkokat szépen gömbölyítettem - úgy értem csíkok maradtak, csak megsodorgattam őket, aztán feltekertem csigaformára őket. Vajazott tepsibe tettem, a tetejüket megkentem felvert tojással, és jó bőven megszórtam kristálycukorral. Háromnegyedes előmelegített sütőben cirka 30 perc alatt megsültek. (Az enyémek összekeltek, nem hagytam nekik elég helyet... )

Karfiolos csirkemellragu tésztával

A spirituális kereső - bizonyos nagyszabású élmények és felismerések hatására - könnyen függővé válhat. Spirituális függőséget azok az élmények alakíthatnak ki, amelyek a drogokhoz hasonló eufóriával töltenek el. Ahogy eléred ezeket az élményeket, egyre többet és többet akarsz belőlük. A spirituális tapasztalásnál nem létezik erősebb drog a világon. Ennek a fajta függőségnek az intellektuális összetevőjét az a meggyőződés adja, hogy ha ezek a tapasztalatok folyamatosan veled maradnának, akkor a jó érzés, az eufória sem múlna el. Épp úgy működik, mint a morfium. És hamarosan olyan állapotba kerülsz, amely nem sokban különbözik egy egyszerű alkoholistáétól - azzal a különbséggel, hogy ő legalább tisztában van a problémájával, hiszen az alkoholizmus kulturálisan nem elfogadott dolog. A spirituális függőségben szenvedő azonban meg van győződve arról, hogy neki nincs problémája, mivel az ő részegsége különbözik minden egyéb részegségtől. Sőt, úgy gondolja, az élet értelme épp az, hogy az ember folyamatosan ebben a spirituális részegségben leleddzen. "Megvolt, és most elveszítettem. Szükségem van rá. jaj, istenem, nincs meg" - valahogy így forognak egy függő eszének kerekei.

A mi kultúránkban a szenvedélybetegeket általában szánalomra méltónak tartják. Nem így a spirituális világban, ahol sokszor azt tanítják, hogy a spirituális függőség nem hasonlít más függőségekhez. Ha beleesel, nem gyenge és talajtvesztett narkós vagy, hanem spirituális útkereső.

Az egész probléma addig tart, míg él benned a remény valami nagynak a megtapasztalására. Amint ez megkopik, kezdesz rájönni, hogy a nagyszabású, csodálatos és felemelő élmények valahogy hasonlítanak a kellemes és sokszor éppoly felemelő alkoholos állapotokhoz. A spirituális szárnyalást tehát spirituális mélyrepülés követi. Lassan aztán rájössz, hogy képtelenség az ingát szélső állapotban tartani - hiszen alapvető természete, hogy ide-oda leng. Ezt a mozgást pedig nem állíthatod meg.

Mindaddig, míg önazonosságod e szerint a mechanizmus szerint működik, nem leszel szabad - még akkor sem, ha épp fent vagy, ahonnan minden csodálatosnak tűnik. A tapasztalás lényege a mozgás, a változás, amely soha nem áll meg.

A megvilágosodás nem egy különlegesen csodálatos tapasztalatról szól. Ha ezt megérted, akkor azt is megérted, hogy a világon valójában minden tudatosság. Minden Isten. Minden Egy. Ha ezt megéled, egyetlen helyen sem akarod majd többé megállítani a tapasztalás ingáját. Hiszen ha minden Egy, akkor sehol sem jobb, mint máshol.

(Adyashanti: Az üresség tánca)

Hozzávalók 4 főre:

1 egész kicsontozott, bőrtelen csirkemell,

1 közepes fej karfiol,

3 dkg vaj,

1 evőkanál olaj,

1 közepes fej vöröshagyma,

só,

ételízesítő,

1/2 csokor petrezselyemzöld,

szárított tárkony,

őrölt bors,

pár szem édesköménymag összetörve,

reszelt szerecsendió,

pici cukor,

2 dl tejszín,

2 evőkanál liszt,

bármilyen fajta száraztészta.

A karfiolt rózsáira szedtem és sós-ételízesítős vízben előfőztem, majd a főzőlevet leszűrtem róla. A csirkemellet csíkokra vágtam, sóztam-borsoztam és lisztbe forgattam.

A vajon és egy evőkanál olajon az apróra vágott vöröshagymát megpároltam kevés sóval, majd hozzáadtam a csirkemellcsíkokat is és kicsit átpirítottam az egészet. Pár perc elteltével fölengedtem tejszínnel, folyamatos keverés közben, hogy a húsról leoldódó liszt csomómentesen elkeveredjen. Vizet is öntöttem egy keveset hozzá. Fűszereztem reszelt szerecsendióval, tárkonnyal és édesköménnyel. Kevés cukrot is adtam hozzá, tényleg csak egy csipetnyit. Ha nem lenne elég ízletes, egy fél leveskocka is mehet bele.

Tésztával tálaltam, de rizzsel is finom lehet, mert szaftos - vagy akár burgonyakrokettel. Vegáknak is ajánlom, ők természetesen hús nélkül készítsék el a karfiolragut.