Citromillatú forróság

Óda a citromhoz és a nyárhoz


Ó nyár!
Várlak.
Ó forróság!
Várlak.

Citromízű és illatú télben...

Várlak.

(duende)

A pumukliversemet senki se vegye komolyan. :) Fáztam... És várom a forróságot, a nyarat, az éjjeli hűvös limonádékat...
Ezt ma reggel, most alkottam.

Viva la vida és viva la nyár! :)

Becsináltleves (gyerekkori ízek)

A múltkor, mikor Edit felkérésére írtam gyerekkorom ízeiről, egy nagyon fontosat kifelejtettem.

A kőlevest. Igen, kőleves.

Egyszer az egyik nagyimmal egész nyáron kint voltunk a hegyen. Hét éves lehettem. Nagyszerű volt, reggeltől estig levegőn voltunk, fára másztunk, a mezőn a vadvirágokat rajzoltam és a kis kápolnát. Akkoriban rengeteg gyerek volt kint, velük bóklásztunk és játszottunk. Emlékszem, akkor ment valamelyik dalfesztivál. És mi megrendeztük, mert kiadták a dalokat füzetben is. Mindannyian választottunk egy dalt és elő is adtuk. Kimittudokat is csináltunk, az egyik nagyobb fiú a hársfáról zsűrizett... Isteni zöldalmákat ettünk és napon érett paradicsomot, meg paprikát, cseresznyét és meggyet, őszibarackot - a leve csak úgy csurgott az állunkon.
Nos, kedvenc játékom - az egyik - az volt, hogy kőlevest főztem. Összegyűjtöttem mindenféle vadvirágot és szép levelet, meg kisebb köveket-kavicsokat. Felöntöttem vízzel és a nap melege fejezte be a műveletet. Tálaltam is, szépen. Katángkóróvirággal díszítettem, és láthatatlan barátaimat hívtam meg ebédre. Hát igen... Akkoriban abszolút kezdő voltam, de a kőlevesemet még ma is emlegetik a hegyen a fák közt suhanó tündérek...

Ma abszolúúúúút klasszikus ebédet főztem. Csirkebecsinált levest - gyerekkori ízek - és túrógombócot. A leves receptjét az aputól kérdeztem, ő szokott nagyon finomat készíteni. Kicsit módosítottam rajta - de annyira finom lett, hogy mostantól ezt a variációt nevezem ki klasszikus becsináltlevesnek. A hozzávalók hosszú sora ne rémítsen el senkit, egyszerűen csirkeaprólék és vegyeszöldség kell bele - de leírom, miből mennyit tettem a levesbe.
Egyébként becsinált levest sem lehet igazán kis mennyiségben főzni. Így holnapra is maradt bőven, a túrógombócnak viszont csak a féladagját készítettem el. Holnap tehát ismét egy klásszikussal jövök, egy abszolúúút zalai édességgel, a szilvalekváros kukoricaprószával.

Hozzávalók 8-10 főre:
3 db csirkemáj szívvel,
4 db csirkeszárny,
3 db csirkezúza,
2 db csirkenyak,
3 db csirkeláb,
4 db csirke felsőcomb,
5-6 evőkanál olaj,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 közepes szál sárgarépa,
1 kisebb szál fehérrépa,
1/2 teniszlabdányi zeller,
1/2 teniszlabdányi karalábé,
só,
őrölt bors,
3 teáskanál pirospaprika,
1 csapott evőkanálnyi tárkony,
1 púpos evőkanálnyi majoránna,
1/2 csokor petrezselyemzöld aprítva,
1 babérlevél,
1 teáskanálnyi 10 %-os ecet (tárkonyecet ha van),
4-5 evőkanálnyi árpagyöngy (gersli),
1 pici gerezd fokhagyma.

A leveshezvalókat előkészítettem: a zöldségeket tisztítottam és kis darabokra vágtam. A húsokat szintén megtisztítottam, kicsit daraboltam. A szárnyákat félbevágtam, a májról leválasztottam a szíveket, a felsőcombokról két oldalt levágtam a színhúst és ezeket is feleztem. A csont is természetesen ment a levesbe. A csirkelábakról levágtam a körmös ujjavégeket.
A nagy fej vöröshagymát jó apró kockákra vágtam és az olajon kevés sóval üvegesre pároltam. Ezután hozzáadtam a csirkedarabokat, még sóztam és pirospaprikát tettem rá. Aláöntöttem egy kevéske vizet és nagy lángon pirítottam körülbelül 10 percig. Mint ahogy a pörköltnél szoktuk.
Ezután hozzáadtam a feldarabolt zöldségeket is, és még jó 10 percig fedő alatt pároltam így együtt. Végül felöntöttem vízzel, fűszereztem. A fokhagymát egyben tettem bele. Mielőtt kész lett volna teljesen a leves, beleszórtam az árpagyöngyöt is és még 15 percig főztem. A végén egy nagyon kevés tárkonyos ecetet adtam hozzá.
Általában grízgaluskával ettük otthon, de én azt soha nem tudtam megszeretni. Apu néha rizzsel csinálja, de szerintem a gersli - ez volt a módosításom - abszolúúút telitalálat volt bele! :)

Céklavarázs

Ékszer

Múló 
pillanataim gyöngysorát
viselem.

                                   (d.)

Az jutott eszembe, hogy párolt káposztát ennék. De káposzta nem volt itthon, helyette Kata és Mamma eszembe juttatta a céklát. Tehát arra gondoltam, ugyanúgy fogom elkészíteni, mint a párolt káposztát. Lila, lila, gondoltam. Majdnem úgy is lett, csak főzés közben még földerengett a cipolle al balsamico is, úgyhogy ténykedésem némi kanyart vett.

Hozzávalók 4 főre:
személyenként 6-7 bébicékla vagy 1-1 nagyobb cékla,
1 nagy fej lilahagyma,
2 evőkanál olívaolaj,
só,
friss rozmaringág vagy zsályaágacska,
3-4 gerezd fokhagyma,
0,5 dl száraz vörösbor,
balzsamecet.

A céklát meghámoztam és cikkekre vágtam. A lilahagymát apró kockákra vágtam és az olívaolajon pici sóval üvegesre fonnyasztottam, majd hozzáadtam a vékony szeletekre vágott fokhagymát is, és még így együtt pároltam 1-2 percig. Ezután tettem hozzá a darabolt céklát. Sóztam, rozmaringágat dobtam mellé, vörösbort és kevés vizet öntöttem alá. Fedő alatt pároltam puhulásig. Kétszer pótoltam alatta a vizet, mert mindig csak keveset öntöttem alá. Mikor már puha volt a cékla, meglocsoltam kevés balzsamecettel és fedő nélkül nagy lángon elforraltam majdnem az összes levét. Ami maradt, az egy hihetetlen sűrű, finom ízű kivonat volt... Az jutott eszembe, hogy olyan, mint a lekvár.

Ez a párolt cékla nagyszerű köret, egészen különleges. Vadhúsokhoz abszolút ajánlanám. Előételnek is kiváló például ruccola levelekkel.

De finom barnarizzsel is, vagy hajában sült vagy főtt burgonyához is. Sajnos, mind megettem. Pedig kihűlve majonézzel vagy joghurttal elkeverve isteni lett volna hideg salátának is. Jó étvágyat hozzá! :)

Calzone

A hazugságok kényelmesek, de megóvnak az üdvösségtől, igazságtól, létezéstől. Az ember pontosan olyan, mint a hagyma. És a művészet a hagyma lehámozásában rejlik: hogyan jutunk el legbensőbb magjáig:

1. Fizikai érzékek.

Az első réteget a megrontott fizikai érzékek alkotják. Egyetlen pillanatra se gondold, hogy érzékeid olyanok, mint amilyennek lenniük kellene. Alapos edzést kaptak - megrontották őket. Minden érzékünk leromlott. Nem lehetünk természetesek - ezért vesztette el az ember a méltóságát, az ártatlanságát, a kecsességét, az eleganciáját. Ez az első réteg. Éleszd fel az érzékeidet.

2. Rögzültségek.

A második réteg a beléd nevelt társadalmi, politikai, vallási, ideológiai - rögzültségek, hitrendszerek rétege. Ezek tesznek kommunikációképtelenné. Pedig az élet kommunikáció.

3. Kimagyarázás.

A harmadik réteg az álindokok keresése, a kimagyarázás, a mentségek. Ezek mind kölcsönözöttek. Egyetlen egy sem a te, saját hiteles élményed, mégis egyfajta kielégülést ad: azt gondolod, hogy racionális lény vagy. A valódi józan ész csak akkor születik meg, ha intelligens vagy. Az intellektualitás és az intelligencia nem ugyan az.

4. Szentimentalizmus.

A negyedik réteg az érzelmesség, a szentimentalizmus. Álérzések, sok hűhó semmiért. Tehetetlen együttérzés, semmire sem jó, hamis érzések. A valódi érzés részvétel, elkötelezettség. Ez az ismérve: az érzésed cselekedetté válik. Ha csak érzés marad, akkor hamis.

5. Elfojtás.

Az ötödik réteget a megrontott, megmérgezett ösztönök adják: az elfojtás. Gurdjieff gyakran mondta, hogy minden központod áthelyeződött, átfedésben van egymással, zavarja a másikat, áttéved a másik területére, ezért nem tudod, mi micsoda. Így az egész rendszer neurotikussá válik.

6. Leromlott intuíció.

Majdnem teljesen öntudatlanná váltunk az intuíció jelenségével szemben. Nem tudjuk, hogy létezik valami efféle, mert az intuíció a hatodik réteg. Az az öt réteg olyan vastag, hogy sosem sikerül megéreznünk a hatodikat. Az intuíció egészen más jelenség, mint a józan ész. A józan ész egy sort követ, egy logikát, következtet, lépésről lépésre halad. Az intuíció ugrik: ez egy kvantumugrás. Az intuíciónak nincsenek eljárásai, a problémáról egyszerűen átugrik a megoldáshoz. Egy villanás az egész. Amikor eldobod a józan ész rögzültségeit, mikor átjutsz az öt rétegen, akkor kivirágzik az intuíció.

Az intuíció azt jelenti, hogy összhangban vagy önmagaddal, tökéletes összhangban. Ennek eredményeképpen a megoldások a semmiből bukkannak fel.

(Osho: Intuíció)

Nagyon sokszor sütök pizzát... Meg tudnék élni rajta, imádom. Hiába, az olasz vér, ugye... :)

Egyszer lesz egy igazi kemencém is, mert abban az igazi. De addig is, házi Vesta tűzhelyem is jó szolgálatot tesz. Köszönet néki, mert élőlény számomra, társ.

Calzone-t még nem csináltam, most ez volt soron.

Hozzávalók 4 főre:

A tésztához:

40 dkg liszt,
1 teáskanál só,
2 evőkanál olívaolaj,
2 dkg friss élesztő,
1 mokkáskanál kristálycukor,
kb. 2,5 dl langyos víz.
A töltelékhez:
1 dobozos hámozott paradicsomkonzerv,
1/2 szál füstölt parasztkolbász,
rengetegsok sajt (én vegyesen füstöltet és trappistát tettem bele),
1 közepes fej vöröshagyma,
1 teáskanálnyi olívaolaj,
némi só,
1 mokkáskanálnyi kristálycukor,
1 mokkáskanál bazsalikom,
késhegynyi őrölt rozmaring (vagy friss, vágott rozmaring),
1 teáskanál oregano (szurokfű).
A kenéshez:
olívaolaj,
1 gerezd reszelt fokhagyma.

A lisztet tálba szitáltam, elkevertem a sóval, adtam hozzá olívaolajat is. Egy csészében langyos vízzel és cukorral simára kevertem az élesztőt, majd ezt is a liszthez adtam, és tésztává dagasztottam. Addig, míg szép sima lett, elvált a kezemtől és az edény falától. Liszteztem, tiszta nylonzacsival letakartam és kb. 3/4 órát hagytam kelni.

A töltelék: A hagymát negyed karikákra vágtam, a kolbászt fél szeletekre, a sajtot és a paradicsomokat kisebb kockákra vágtam. Mindezt egy tálba tettem, a konzerv paradicsom levével együtt. Sóztam, pici cukrot tettem hozzá, fűszereket és olívaolajat. Jól összekevertem.

Mikor a tészta megkelt, négy darabba vágtam, és minden darabot gombóccá formáztam. Hagytam kelni 20 percet, aztán kisebb kerek lapokká nyújtottam. A tészta egyik felére tettem a töltelékből, de a szélén hagytam kb. 2 centi helyet üresen, amit aztán megvizeztem, majd ráhajtottam a töltelékes részre a másik felét - az üresen hagyott tésztát. Jól összenyomkodtam. Kiolajozott tepsibe tettem, és megkentem a fokhagymás olívaolajjal. Körülbelül 25 percig sütöttem, háromnegyedes lángon.

A töltelék bármi lehet... Csak sok sajt legyen benne. Vegák természetesen zöldségekkel töltsék: gomba, spenót, cukkini, stb...