Kenyérlángos, alias focaccia

Zuigan mester minden nap szólította magát.
- Mester!
És válaszolt:
- Igen, uram!
Akkor azt mondta:
- Legyél nagyon éber!
És válaszolt:
- Igen, uram!

(Mumonkan)

Ismét egy sör és foci mellé való finomság. Sokszor sütök kenyérlángost és meglepődve konstatáltam, hogy a blogon még nincs fenn. Ezennel pótolom a hiányt.

A kenyérlángos alias elegánsan focaccia szerintem mindenki számára ismert.

Sima egyszerű kenyértészta, csak éppen laposan megsütve. Nem annyira vékony, mint a pizzatészta, hanem olyan1- 1,5 cm vastag. Pékségekben is lehet kapni, nálunk itthon inkább csak natúran árulják vagy fokhagymás olajjal megkenve.

A focaccia vagy kenyérlángos azonban rendkívül variálható. Bármit tehetünk a tetejére - ami éppen kéznél van vagy amire gusztusunk van. Ma azért is ez készült vacsira, mert gyakorlatilag semmim nincs most itthon - kifogytam a készletekből. A focaccia tökéletes példája a semmiből valami nagyon finomat varázslatának.

Az olasz verziót általában fűszerezik, vagyis vagy a tésztájába, vagy a tetejére kerülnek fűszerek: oregano vagy bazsalikom, rozmaring vagy ruccola, zsálya. Vagy szárítottan vagy frissen - ha van.

Tehetünk a tetejére hagymát, aszalt vagy friss paradicsomot, olajbogyót, paprikát, cukkinit. A lényeg, hogy ne pakoljuk nagyon túl, mert a kenyérlángos lényege a kenyér maga. Épp csak ízesítse az alaptésztát.

Készíthetünk magyaros verziót is, hiszen a kenyérlángos vagy kenyérlepény nem olasz találmány, nálunk is már nagyon régóta sütik. Tehetünk a tetejére szalonnát vagy kolbászt, tejfölt, sajtot, hagymát - csak módjával. És már ki is lyukadtunk a töki pomposnál... Hiába, nincs új a nap alatt.

Én a dagasztás nélküli kenyér tésztáját használom újabban, tökéletes mindenhez, így kenyérlángoshoz is. Ha úgy tartja kedvünk, 1 teáskanálnyi olívaolajat is tehetünk a tésztába. Ha gyorsítani akarjuk a kelést, 1 mokkáskanálnyi kristálycukrot keverjünk a vízbe, amit a gyorsabb kelés érdekében langyosan (kézmelegen) keverjünk a tésztához.

Mikor megkelt a tészta, áthajtogattam, kicsit átgyúrtam és hagytam letakarva 20 percig még kelni, közben begyújtottam a sütőt hogy jó forró legyen.

Húsz perc elteltével kilapogattam a tésztát és a kissé belisztezett tepsibe tettem. A tetejét megcsorgattam fokhagymás olívaolajjal, majd hagymát, olajbogyót, paradicsomot, ruccolát tettem rá úgy, hogy az ujjaimmal bele is nyomkodtam kissé a tésztába. Ez azért szükséges, mert egyrészt lepotyogna róla a rávaló, másrészt a tészta felfújódna egy nagy léggömbbé. Tehát ha nem is teszünk rá mást, csak olívaolajat, fokhagymadarabkákat és nagyszemű sót pl. , akkor is nyomkodjunk be az ujjainkkal. Megszórtam nagyszemű sóval is. Hagytam még kelni 10 percet, aztán forró sütőbe tettem.

Vághatjuk kis darabokra is, de törhetjük is. Tökéletes sör vagy borkorcsolya. Ezt a verziót olívaolajjal megcsorgatott mozzarellához is ajánlom.

Meggyes ropogós

Nem nekünk vannak titkaink, hanem az igazi titkok birtokolnak minket.

(Carl Gustav Jung)

Ezt a sütit már másodszor készítem. Előszörre olyan gyorsan elfogyott, hogy fotózni sem volt időm. Ms. Poppyé az érdem, nála találtam - hálám örökké üldözni fogja... :))
Szeretem az egyszerű, nagyon finom és gyorsan elkészíthető édességeket. Amely desszert nem tudja felmutatni ezeket a kritériumokat, az lehet tőlem csodás, gyönyörű meg minden - de nálam szóba sem jöhet. Kivétel a kelt tészták.

Na ez ilyen. Egyszerű, gyorsan készen van és hihetetlenül finom! És még egy nagy előnye van. Bármilyen idénygyümölcsből készíthető. Sőt. Lehet tölteni lekvárral, pudinggal, csokikrémmel, stb... kinek mi szimpatikus.
A receptet híven követtem, tökéletes.

Hozzávalók kb. 16 darabhoz:

A tésztához:
18 dkg liszt,
6 dkg vaj,
1 csipet só,
3 csapott evőkanál porcukor,
1 evőkanál rum,
1 vaníliás cukor,
1 tojássárgája,
1 evőkanál tejföl.
A töltelékbe:
20 dkg kimagozott megy,
1-2 evőkanál porcukor (attól függ, mennyire savanykás a meggy),
a kenéshez 1 tojásfehérje.
Plussz:
bő olaj a sütéshez,
a tetejére porcukor.

A tésztát gyorsan összeállítottam, gombócoltam, majd folpackba csomagoltam és hűtőbe tettem 1 órára. Közben kimagoztam a meggyet és lecukroztam.
Mikor már állt egy kicsit a cukorben és levet engedett, akkor kézzel jól kinyomkodtam a gyümölcshúst és egy kis tálba tettem. Jó sok cukros leve maradt, azt szörpként megittam.
Ha kinyomkodjuk a gyümölcsöt, akkor nem áztatja el a tésztát, nem folyik ki és nem fog a forró olaj spriccelni.

A tésztát kissé lisztezett deszkán 1/2 cm vastagra nyújtottam és 10-szer 10 cm-es kockákra vágtam. A leeső tésztákat is összegyúrtam, azt is kinyújtottam, kockáztam. Minden kockát lekentem tojásfehérjével és mindnek a közepére meggyet tettem. Félbehajtottam a lapokat, majd a széleket összenyomkodtam. Végül minden kis rudacska széleit villával is összenyomkodtam, hogy biztosan ne nyíljanak szét.
Egy kislábosba 4-5 cm magasan olajat öntöttem. Egyszerre csak 2-2 darabot sütöttem. Az olaj gyöngyözzön, de ne égjen. Figyelni kell, mert gyorsan sül. Konyhai papírtörlőre kiszedegettem és porcukorral megszórtam. Nagyon finom! :)

Tipp: ehhez a sütihez választhatjuk tésztának a csörögefánk tésztáját is.

Házi tarhonya

Gyakran járkáltam piacon, s a legszívesebben ott álldogáltam, ahol a háztartás tárgyait árulták. Szép tiszta cirokseprőt, étvágygerjesztő, símára gyalult gyúródeszkát, sodrófát, fakanalat. El voltam ragadtatva e tárgyak szerény egyszerüségétől, hogy mennyire a haszon látszatába tudták rejteni szépségüket. Az emberek százszámra rohannak el mellettük, és mindegyik így szól magában: Milyen ordináré eszköz, fakanál!

Kedves fakanál, fehér kőrisfából készült nemes, karcsú kanál, te tudod, hogy alázatod engem sohasem tévesztett meg, amellyel oly egyszerű munka elvégzésére hűségesen felajánlottad magad. Mindig csodáltalak finom vonalaidért, kedves fejedért, amely olyan, mint egy virág. S hogy hasznos vagy, nem vezet félre, csak növeli hozzád való megmagyarázhatatlan ragaszkodásomat.

(Hamvas Béla)

Mi van, ha az ember lánya jó kis zuzapörköltet főz, aztán úgy jár hogy csak hitte: van itthon tarhonya? És nincs kedve boltba menni 11 fokban, orkán erejű szélben és szakadó esőben?

Igen, kitalálta! Ön nyert egy hangszórót: ember lánya nekiáll házi tarhonyát gyártani.

Míg fő a zúzaperkelt, addig meg lehet csinálni.

Hozzávalók:
személyenként 12 dkg liszt,
annyi tojás, ahány 12 dkg liszt,
kevés só,
és annyi kis víz, amitől összeáll a tészta.

A lisztet tálba szitáltam, majd elkevertem egy kevés sóval. Beleütöttem a tojásokat és elkezdtem összedolgozni. Apránként kevés hideg vizet adtam hozzá. Ne legyen lágy a tészta, olyan legyen, mint amit más tésztákhoz is gyúrnánk, vagyis viszonylag kemény tésztáról van szó. Mikor összeállt, lisztezett deszkán jól átgyúrtam, majd kisebb darabokra gombócoltam. Akkorákra, amik kényelmesen elfértek a tenyeremben, így könnyebb reszelni. A reszelő tökgyalu részén végezzük a műveletet. Sűrűn kell leütögetni róla az apró szemeket, különben ragad és alaposan be is kell lisztezni mindig a kézben lévő tésztát is, és a már ledarált tarhonyát is.

Jól szétterítettem a deszkán mikor elkészült és hagytam egy órát szikkadni. Igazából az a legjobb, ha előző nap készítjük, hogy tudjon száradni, de így sem volt vele semmi bajság. 

A házi tarhonya hasonlóképpen készül, mint a rizs.

Elég sok zsiradékon meg kell pirítani, de úgy igazán. Tényleg barnásak legyenek a szemek. Én úgy csináltam most, mivel lágy volt még a tészta, hogy forró olajba tettem bele, így nem ragadt össze, egyből pirult.

Mikor kellően megbarnultak a kis szemek, felöntjük vízzel. Friss tésztánál nem kell a dupla mennyiség, csak lepje el. Sózzuk és kis lángon fedő alatt főzzük, míg majdnem az összes vizet beszívja. Aztán lekapcsoljuk alatta a lángot, de hagyjuk még 20 percig fedő alatt.

Ha száraz tarhonyát készítünk, akkor a tarhonya mennyiségének a duplája kell a vízből.

A friss tarhonya - vagy reszelt tészta nagyon finom húslevesbetétnek is, én a cérnametélt mellett még ezt a fajta tésztát vagyok hajlandó megenni egy jó levesben. De akkor természetesen nem pirítjuk, csak kifőzzük, mint ahogy más tésztákat szokás.

Nem csak zúzapörkölt mellé finom, de jó csípős lecsóval is, amit kevés tejföllel még meg is koronázhatunk.

Készíthetjük késes aprítóval is, azt pedig így érdemes csinálni:  https://www.youtube.com/watch?v=YspveFtiYU4

Lekváros bukta

A magyar konyha egyik nagy klasszikusa a lekváros bukta.

Hozzávalók egy közepes tepsi buktához:
40 dkg liszt,
5 dkg rétesliszt,
8 dkg vaj,
1 tojás,
3 dkg élesztő,
3,5-4 dl langyos tej,
1/2 csapott mokkáskanálkányi só,
6 dkg kristálycukor,
sűrű lekvár.
Plussz:
8 dkg olvasztott vaj.
A tetejére:
tojás,
porcukor.

A liszteket egy nagy tálba szitáltam és elkevertem a sóval. Az élesztőt elkevertem a langyos tejben a cukorral, majd a liszthez adtam (először csak úgy a háromnegyedét, mert látnom kellett mennyi tejet vesz fel a liszt, aztán a többit is mikor már láttam hogy még kell bele), csakúgy mint az olvasztott vajat és az egy tojást. A tészta álljon össze, de inkább lágy legyen, jól dagasztható, könnyű. Addig dagasztottam, míg elvált a kezemtől és a tál falától is és szép fényes lett. Ekkor alá és föléliszteztem és letakartam egy tiszta nylonzacsival a tálat. Hagytam duplájára kelni. 

 
Mikor megkelt, lisztezett deszkára borítottam és sodrófával téglalapra nyújtottam olyan 1 cm-es vastagra. Kb. 10 cm-szer 10 cm-es kockákra vágtam. A vajat felolvasztottam és kikentem egy közepes méretű tepsit. A kis tésztakockák közepére lekvárt tettem, majd a két végüket összenyomva feltekertem a tésztát. Nekem folyt azért rendesen sajnos - tényleg nagyon besűrűsödött, régi lekvár kell hozzá.
Minden kis kockát betöltöttem, majd a tésztahengereket körben mindenhol alaposan egy ecsettel megvajaztam. Egymás mellé sorakoztattam őket jó szorosan. Nekem két sorom lett.
A tetejüket megkentem felvert tojással, majd újra letakartam és még 20 percig hagytam kelni. Közben begyújtottam a sütőt.
Mikor megkelt, 3/4-es lángon (170 fokon) 30 percig sütöttem. Ha közben nagyon pirulna a teteje, érdemes letakarni sütőpapírral.

Nagyon könnyű, repülős lett a tésztája - finomra sikeredett. A buktát tölthetjük ízesített túrókrémmel is, vagy akinek van sok friss gyümölcse, frissen főzött, sűrű gyümölcsízzel is - amit aztán kedvünkre ízesíthetünk, az egészen extra kombinációkig.