Emlékszem egy, két, három éves koromra. Önmagamra emlékszem - arra, hogyan érzékeltem akkor a világot. A tudatomra emlékszem.
Minden elmosódott volt, minden mozgott, minden valami finom energiából: fényből állt. Színekre emlékszem és arra hogy nem voltak tárgyak, házak, emberek még körülöttem, csak ez az állandóan változó hullámtenger. Minden egy volt. Ahogy lassanként megtanultam a szavakat, mindez megszilárdult, mindennek határozott körvonala lett, és „anyagivá” vált. Sűrű lett és áthatolhatatlan, a fény, a színek eltűntek mindenhonnan, mindenből. Eltűnt a vibrálás, a lüktetés, a képlékenység. Ez a világ tényleg magunk teremtette illúzió. Mi kövesítjük meg, szavainkkal és gondolatainkkal mi teremtjük abból a végtelen energia-tengerből, ami körülvesz bennünket. Ez a kollektív tudatosság álma, ez az úgynevezett „való” világ. Pedig a világ csak egy leírás, szavak által egyezünk meg az álcarendszerben, amelyet aztán közösen használunk. A valóság azonban túl van a szavakon. Ezt az univerzumot fényből szőtték, s minden szálában egyazon egy tudat izzik. A többi csak: káprázat.
A kardammommag különleges ízű fűszer: nagyon friss, illóolajokkal dús párája van, no és az íze... Csodálatos. Nem csak a kávémba szoktam belefőzni, használom ételekhez is.
Leírást itt találsz róla.
A török kávé egyszerű. Minden csészényi vízhez egy teáskanál kávé kell, és annyi cukor, amennyivel szeretjük. A török kávét ugyanis cukorral együtt szokás főzni. A kardamommagra rá szoktam ütni a mozsártörőmmel, úgy kiszabadulnak frissítő és csábító aromái. Egy kardamommagot szoktam belefőzni a kávéba. Végig kevergetni kell, mert a kávéaroma is így jobban előjön, és mert mikor fölforr, rögtön fölhabzik. Legyünk tehát résen. Van aki már az első forrásnál késznek nyilvánítja a kávét, én többször visszateszem a tűzre, hogy hosszabb ideig forrjon. Azért többször, mert időnként muszály lekapni a lángról, mert kifutna. Mikor készen van, hagyom állni egy percet, majd óvatosan pohárba töltöm.
Remélem, fölébredek egyszer...
16 megjegyzés:
Nem vagy egyedül az álomkórral sajnos! talán a tavasz is segíteni fog, ha egyszer majd ideér! :)) A kardamomos kávét én is nagyon szeretem, fantasztikus illata, aromája van! :))
Jó ez az írás...
Illúzió: badar módon azt hisszük, hogy bármilyen birtokunk is lehet itt a Földön.
Huss...
Eddig kimaradt a kardamomos kávé az életemből, igyekszem pótolni! :))
Álomkór ellen szenvedély :::)))
Nem tudom, milyen lehet ez a kávé, még sosem ittam ilyesmit. Biztosan különleges, és más, mint amihez mi szoktunk.
Nagyon jó írás ez a mai (is), és a fotód is olyan leheletszerűen finom.
Duende,
a főztjeid, a kávéd is szeretem...
De: Neked főállásban kellene írnod!
Annyira jól megragadod a megfoghatatlant....
Ez a kisgyermeki lét-erről nekem az jut eszembe, de jó lenne most, felnőttfejjel megtapasztalni a világot, mikor még az a bizonyos csakránk nyitva van...
Hihetetlen élmény volna!!!
De jó, hogy olvastalak. Valaha sokszor ittunk ilyen kávét, de más életet kezdtem, és ez valahogy elfelejtődött. Holnap veszek, s inni fogok újra.
Limara, lehet hogy valami cecelégy csípett meg bennünket...:))
Így van Reni. Huss. :)
Kóstold meg, Palócprovance, isteni!
ZinczyKa, azt hiszem, vége... Minden elmúlik egyszer.
Köszönöm szépen, Napmátka. És kóstold meg, nagyon finom. Sőt, próbáld ki a kardamommagot másban is, tényleg nagyon különleges.
Köszönöm, Trinity, aranyos vagy! :)
De nem tudok írni... :)) Ezek csak... gondolatfoszlányok.
Azt hiszem, nem lehetetlen. Csak gyakorolni kell. Nekem néha sikerül. Csak a fókuszon kell módosítani. :)
Wise Lady, örülök, hogy eszedbe juttattam! :)
Duende,
nekem a meditáció becsukott szemmel működik csak...Többet kellene gyakorolni-mert olyan nagyszerű....
Ezek a gondolatfoszlányok pedig: költőiek, akármit is mondasz.....
Trinity, az nem meditáció, hanem koncentráció. Sokan összekeverik. A meditáció más, kicsit. A meditáció csupán ennyi: tökéletesen jelen lenni, itt és most. Szerintem ez menne. :) A meditáció egyszerűen Jelen-Lét.
És köszönöm. :)
Megjegyzés küldése