A személyiség ideája nem a miénk, itt az ideje kibonyolódnunk belőle.
Egyszer egy pszichiáternek dolgoztam, mint kutató asszisztens, kazettákról írtam le esettanulmányokat. 3000 kazettája volt a történeteikkel. Ahogy hallgattam a szalagokat, felfedeztem, hogy ők mind én vagyok. A történeteik az én történeteim voltak. Don Juan azt szokta kérdezni tőlem, mi bennem az egyedi. Semmi egyedi nem volt bennem. Ott volt 3000 különböző ember a kazettákon és ők mind én voltam. Nincs semmi egyedi, de van valami mágikus velünk kapcsolatban, mind meg fogunk halni. Don Juan kiemelt a társadalmi rendszerből, és láthattam, hogy nem érdekelte őket élek e vagy halok. Elpusztít minket. Miért ragaszkodunk ehhez a abszurd társadalmi rendszerhez, ami csupán a pusztulásunkhoz vezet.
A szenvedély, szerelem- mind csak vágy.
Ha megvizsgálod a társadalmi rendszert önmagadon keresztül, látni fogod, hogy sehova nem vezet. Nézz a szociális rendre, ne összehasonlítóan, hanem vizsgálatként. Egy igazi rádöbbenés a rendszerre és meglátjuk, hogy nincs semmi értelme vagy szándéka. A pénznek, vagy a többi dolognak van szerintünk értéke? Vagy a biológiai parancsnak?
Az összegzés egy mód, hogy megtámadjuk az önfontosságunkat. Szükségünk van arra az energiára, amit visszaszerezhetünk, ha ítéletmentesen megvizsgáljuk az újra átélt lószarunkat, az önfontosságunkat.
(Carlos Castaneda)
Véleményem szerint a medvehagyma legigazibb ízét az omlettben nyeri el. Nagyon finom volt levesben is, burgonyapürében is - de azt kell mondjam, az omlett az abszolút nyerő.
Hozzávalók 1 főre:
3 tojás,
1 evőkanál vaj,
2 evőkanál tej,
só,
1 öt centis darabka cukkini,
egy 1/2 fej kisebb vöröshagyma,
kevés piros kaliforniai paprika,
1 evőkanálnyi darab feta,
fél maréknyi medvehagyma.
A vékony félkarikákra vágott cukkinit és vöröshagymát a vajon kevés sóval megpároltam. Közben a tejjel felvertem a tojásokat. Sóztam, medvehagymát aprítottam és fetát morzsoltam a nyers tojásba.
Mikor már majdnem puha volt a cukkini, a kaliforniai paprikacsíkokat is sütni kezdtem. Egy-két perc elég is neki. Ekkor nagyobb lángra vettem a tüzet, és a serpenyőbe öntöttem a fűszeres tojást. Nem kevertem, csak hagytam átsülni, de a tetjét remegősre hagytam. Én így szeretem.
Friss kenyérrel tálaltam.
Isteni finom!
9 megjegyzés:
Biztos fini is, de ahogy ezeket a képeket megálmodtad-szenzációsak....
Nagyon jól néz ki! Lassan már kiadhatnál egy medvehagymás szakácskönyvet.:))
Kösz, Trin! :))
Szerintem is, Palócprovance. Ketten vagyunk, így mindig minden alapanyagból legalább 2-szer, 3-szor főzök, mire elfogy a legkisebb mennyiség is... :))
Már el is felejtettem, milyen csak 2 emberre őzni. NA jó, a csajok még nem esznek nagy mennyiségeket, de akkor is több kell, emrt lehet, hoyg ők kétszer is esznek valamiből.
NAgyon guszta az omletted! Már nagyon vágyom én is a medvehagymára, reméltem, hogy a napokban ki tudunk menni szedni, de az este esett az eső. Most már ki tudja, mikor lesz ismét olyan száraz a föld, hoyg a két manóval erdőre merészkedjünk!?
Addig marad a gyönyörködés a te ételeidben, fotóidban.:)
Puszi, Edith
Köszönöm Edit! :)
Remélem lesz már felétek is végre jó idő. Nálunk is folyton esik... Most is be van borulva rendesen, szerintem megint lesz eső. Sosem akar már kitavaszodni? :)
Eszméletlen jól néz ki ez az omlett!
Éppen most dicsértem egy másik poszt alatt a képeidet, annyira gyönyörűek!
Szintia
Gyönyörűséges ez az omletted - s a kép is megint olyan örömteli-tavaszi!
Nagyon szépen köszönöm, Mennyei Manna, Napmátka! :)
Megjegyzés küldése