2009. március 14., szombat

Tárkonyos tavaszi mindentbeleleves



Mi emberek is olyanok vagyunk, mint a virágok vagy fák. Az évszakok bennünk is változnak. Van, mikor frissek vagyunk, fiatalok, tele lendülettel - mikor éppen valami új csírázik ki bennünk és mi növekedésnek indulunk. Mintha a tavasz lehellete érződne lényünkből. Van, mikor csak virágzunk és ontjuk beért kincseinket, mint a nyár. Máskor betakarítjuk és elraktározzuk tudásunkat és életbölcsességünket, leltárba véve adottságainkat, lehetőségeinket - tudván hogy talán nehezebb és fagyosabb idők jönnek. Minden kincsünk egyben van, bennünk - erjedni kezd, mint a jó pálinkának való gyümölcs, mint a kiforrásra készülő zavaros must. Az ősz bősége ez. S van, mikor a lemeztelenedés és haldoklás időit éljük. Mikor meghal bennünk minden, ami régi, ami már nem szolgál minket. A belső tél tán félelmetesnek tűnik, mégis szikrázó és kristálytiszta időszak ez, csontig hatoló áttetszőség: zamatos, tüzes, fénnyel teli borrá alakulás.


Az évszakok erőssé és teljessé tesznek. Ha tudjuk hogy természetesek és szükségünk van rájuk. Megfigyeltem hogy a fűszernövényeim, amik kint vannak az ablakomban, mennyivel erősebbek, bujábbak, élettelibbek, mint a konyhapulton tartottak. A védőburok nem mindig jó, sokszor gyengévé tesz. Élünk, de csak túlélünk. Élünk, de csak vegetálunk... Élünk, de (f)élünk...

A vadon élő növények ki vannak téve az évszakok hatásának, ki vannak téve a bizonytalanságnak, a veszélyeknek. Így van. De ki vannak téve az Életnek is. Átjárhatja őket a nap fénye, a szél játszhat velük, eső moshatja le poros leveleiket, méhek jöhetnek és döngicsélve híreket és termékenységet hozhatnak.

Az élet kiszámíthatatlan. De az élet pont ezért teljes: ha nyitottak vagyunk és bátrak, bármit hozhat. Jót is, rosszat is, szépet is, rútat is. De vajon a természetesség nem szebb-e, nem gazdagabb-e bármi másnál?




Szeretem a zöldségleveseket. Könnyűek, nagyon jóízűek, és az elkészítésük is egyszerű. És minden évszakban készíthető, idényzöldségekből. Ez a leveske tegnap úgy született, hogy amit csak találtam a hűtő zöldséges dobozában és a fagyasztóban, mindet beletettem. Receptet ezért nehezen írok hozzá... Azért leírom, mi minden finomság van benne, de ezek az én hűtőm kincsei voltak tegnap. Aki készíti, ne ragaszkodjon a hozzávalókhoz, csak ahhoz, amit otthon talál.



Az én levesemben van: vöröshagyma, újhagyma zöld szára, spenót, zöldborsó, sárgarépa, fehérrépa, zeller, csicsóka, sampion gomba szára, káposzta, petrezselyemzöldje. De lehetett volna benne még kelkáposzta, póré, krumpli, kukorica, zöldbab, cékla vagy bab.
A nehezebben puhuló zöldségeket az apró kockákra vágott vöröshagymával kevés sóval olajon fedő alatt pároltam tíz percig, majd felöntöttem vízzel. Adtam hozzá két teáskanál vegetát, és fűszereket: sok-sok tárkonyt és gombaport. Ezek adták a lelkét-ízét-illatát. A felforrás után beletettem a többi zöldséget is, a gerslit (árpát) is, és puhulásig főztem.
Levesbetétnek is mehet bele más: rizs, tészta, bulgur (búzatöret), vagy köles akár.
Laktató, könnyű, friss, egészséges. :)

14 megjegyzés:

trinity írta...

Nem tudom eldönteni, melyik szebb: a leves, vagy a virág....Mindkettő annyira tavaszi...Annyira szép!

Névtelen írta...

Lehet, hogy az ételek hasonlatosan az emberekhez különböző szerepet játszanak az életünkben. Vannak barátok, vannak jópofa haverok, vannak, akikkel csak gond van és vannak, akikre mindig számíthatsz. Stb. Én a spenóttal és a tárkonyos levessel szinte meghitt kapcsolatban vagyok. Emelkedett ünnep, amikor találkozunk. Nekik persze végzetes is, de ezen nem tudok segíteni.

duende írta...

Köszi, Trin!

duende írta...

Ez tényleg igy van, Lucifer! Én is spenót-fan vagyok, és a tárkonyt is nagyon szeretem. :)

sedith írta...

Az én dilemmámhoz hozzájárul még Edith Piaf és a te szöveged is a virág és a leves mellé...:)
Nagyon finom lehetett ez a leveske. Ilyen mindentbele dolgokat én is sokszor csinálok, főleg a maradékok felhasználása végett.:)
Köszönöm soraidat még egyszer.:)
Puszi

duende írta...

Szivesen, Edit :)

erős ildikó írta...

Nagyon szeretem a mindentbeleleveseket! Tényleg.
Mindigjólesik :-)

duende írta...

Igen. Mindigjólesik! :))

Névtelen írta...

Már néhányszor elkészült a leveskéd, szeretjük. a jellegét lehet hogy radikálisan megváltoztatja de nekem kívánkozott bele egy jó kis krémes csomádi tejföl. Folytatásaként ma Bólyi túrós járt hozzá. Köszi! Krisztina

duende írta...

Kedves Krisztina!

Örülök, hogy ízlett! :)
Tejföl? Hm... Tök jó ötlet! :) Legközelebb én is kipróbálom, köszi a tippet! :)


A lustarétest meg imádom... :))

Turák Kinga írta...

gombaport hol lehet beszerezni, bár most anélkül fog készülni :D
bukta mellé, tuti jó lesz :)

duende írta...

Szia Kinga!

Gombaport? Sehol. :)
Én szárított erdei vegyes gombából szoktam készíteni kávédarálóval. Azzal lehet porrá őrölni.
Anélkül is finom lesz szerintem! :)

Turák Kinga írta...

nos, elkészült, afféle tárkonyos ragu lett, húsi nélkül, lévén péntek :) került bele medvehagyma, csicseriborsó, zeller, karalábé, srépa... finom lett. Még a fő kritikusnak is ízlett! :)

duende írta...

:))) Örülök! :)