2009. június 20., szombat

Jégkása forró napokra



Riasztó csend szakadt ránk. Csendesen fütyült a szél, majd egy magányos kutya távoli ugatása ütötte meg a fülem.

- Hallgassátok csak azt az ugatást - folytatta don Juan. - A mi szeretett Földünk így siet a segítségemre, hogy elmondhassam, ami még hátra van. Ez az ugatás a legszomorúbb a világon, amit ember hallhat.
Hallgattunk. Annak a magányos kutyának oly bánatos volt az ugatása, és oly átható körülöttünk a csendesség, hogy fizikailag fájdalmasan hasított belém. A saját életemre kellett gondolnom, hogy nem tudom, hová menjek és mit tegyek.
- A kutya ugatásában az ember szólal meg - mondta don Juan. - Délről hallatszik, a völgy egy házából. Egy ember kiáltozik a kutyáján át, minthogy társak a rabszolgaságban egy életen át, és az unalom sajog benne. A halálhoz esdekel, hogy szabadítsa meg végre tompa és sivár élete láncaitól.
Mélyen megérintettek don Juan szavai. Úgy éreztem, egyenesen hozzám szól.
- Az az ugatás és a magány az emberek érzéseiről beszél - folytatta. - Emberek, akik számára az egész életük olyan, mint egy vasárnap délután; egy nem kifejezetten nyomorúságos, de meglehetősen forró, poros és nyomasztó délután. Jó sokat izzadnak és fontoskodnak. Nem tudják, hová menjenek, mihez kezdjenek. A délután csak a kisszerű bosszúságok és az unalom emlékét hagyja maga után, aztán hirtelen véget ér; máris itt az éjszaka.
Felidézett egy tőlem hallott történetet, egy hetvenkét éves emberről, aki elpanaszolta, hogy úgy elröppent az élete, mintha tegnap még gyerek lett volna. Az öregember azt mondta: emlékszem a pizsamámra, amit tíz éves koromban viseltem. mintha egyetlen nap múlt volna csak el! Hova tűnt az a sok esztendő?
- Itt az ellenszer, ami elpusztítja a mérget - mondta don Juan, és megsimogatta a földet. - Nem a varázslók magyarázata szabadítja fel a szellemet. Nézzetek magatokra. Megkaptátok a varázslók magyarázatát, és nem érzitek a különbséget. Magányosabbak vagytok, mint valaha; mert a rendületlen szeretet nélkül a lény iránt, aki menedéket nyújt nektek, magány az egyedüllét.
- Csak e tündöklő lény iránt érzett szeretet adhat szabadságot a harcos szellemének; a szabadság pedig öröm, gazdagság és bőség. Ez a lecke maradt az utolsó pillanatra, a végső egyedüllét percére, amikor az ember szembenéz a halálával és az egyedüllétével. Mert csak ilyenkor nyer értelmet.

(Castaneda: Mesék az erőről)










Nohát. Ez is egy nem-recept. :)
Biztosan mindenki ismeri a strandokon és fagyisoknál kapható jégkását. Én személy szerint nagyon szeretem...
Ez most ribizliből készült - de málnából, meggyből, narancsból, citromból is finom.
A gyümölcsöt megmostam és le sem száraztam. Csak összetörtem, majd elkevertem porcukorral - ízlés szerint. Aztán egyből átpaszíroztam szitán és vízzel higítottam kissé. Majd a fagyasztóba tettem és időnként megkevergettem. Akinek olyan robotgépe vagy turmixa van, amelyik tud jégkását készíteni, annak nem kell kevergetni sem, csak jégkockatartóban fagyasztani le a gyümölcslét. A gép aztán majd összetöri.
Mennyei - 1000 %-os gyümölcsíz! :)


*

20 megjegyzés:

Lívia írta...

Gyönyörűek a fotók!!! A jégkása ma nem tud lázba hozni, de elmentem:)

Wise Lady írta...

Köszi, ez nagyon jó ötlet. Én is imádom!

trinity írta...

Mi az kérem, hogy nem recept:))Dehogynem!!
A gyerekeim -a 2 kisebb- a mai napig a strandon 2 személyben biztosítják a büfések biztos megélhetését jégkásából:)))))
El is mentem magamnak!!!

Limara írta...

Már megint milyen fotók!!!?? Csodálatosak!:))
Balatonon nyaraltunk pár éve,a kicsi fiam olyan 5 éves lehetett és nem azt mondta, hogy szeretne egy jégkását, hanem halkan elmélázva csak úgy mellékesen: "divatos mostanában a jégkása!" Majd megpukkadtunk a visszafojtott nevetéstől a férjemmel!:))

Raindrop írta...

Vicces sztori Limara! :)))

Duende, mostmár bevallhatod...
Profi fotós vagy, igaz? :) Elképesztő!

Reni írta...

Tényleg nagyon szép fotók! :) A ribizlire összegyűlt a számban a nyál... eszembe jutott az általam készített ribizlisorbet íze :) kicsit kiengedve az is jégkása volt :)

Katy írta...

Szia Duende, ujra megjelentem a nagy festés munka után. Már félig meddig minden meg van de ugye mikor a ház fel van boritva, minndég közbe jönnek váratlan dolgok, amitt el kell intézni.
Ezt a receptet it is ismerjük de más fajta gyümölcsel mert nincs málna, med ribizli. Ugy hivják hogy "Granizado" De inkáb citrommal, narancsal, kiwivel, (piña- pinneaple) készülnek.
üdvözöllek szeretettel és kedves olvasoidat akiket kezdek ismerni. :)

Csibe írta...

Nagyon guszta! Eddig csak eperből csináltam, pedig a ribizlit is nagyon szeretjük. Köszi az ötletet :)

Palócprovence írta...

Már megint ezek a fotók!:)))Nagyon érik egy album...
A jégkása pedig klassz dolog! (Bár nálunk most forró csokis idő van) :)

erős ildikó írta...

Nagyon klassz! Kicsit hasonlít a sörbetekre, amiket szintén nagyon szeretünk! Azt hiszem, ezek a piros bogyós gyümölcsök mindent annyira feldobnak!:) A fotók megint gyönyörűek!

duende írta...

Köszi, Szofi! :)

duende írta...

Annyira gyümölcsös volt, Whise Lady!

duende írta...

Trinity, a gyerekeid tudják mi a jó! :)

duende írta...

Köszönöm Limara! :)
Akkorát nevettem! nagyon édes történet. :)))

duende írta...

Raindrop, még mindig nem... :))
A blogolással kezdtem fotózni.

duende írta...

Köszönöm, Reni!

Annyi féle finom fagyit meg ilyesmit csinálsz! Nekem sajna nagyon kicsi mélyhűtőm van csak... És csak mínusz pár fokon hűt.

duende írta...

kedves Katy!

Örülök hogy újra látlak! :) Akkor most már majdnem túl vagytok a nagy munkán - irigyellek, mi még előtte. De hogy mikor? Még festőt kéne találnunk.

Gondoltam, hogy Spanyolországban is van, ott jó meleg van nyáron! :)

Azért, a nálunk termő piros bogyós gyümölcsök isteniek. Sajnálom, ahol nincs ilyen, mert a világ legfinomabb ízei. Nem hiányzik néha? :)

duende írta...

Szívesen, Csibe! Ribizliből isteni, mert fanyarabb, savanykásabb!

duende írta...

Nálunk is, Palócprovance! Mire elkészült, lehűlt az idő... Nem baj, nekem a jeges finomságok mindig jöhetnek! :))

duende írta...

Szerintem is, Napmátka! Annyira finomak, hogy hihetetlen! :))