2009. június 10., szerda

Majonézes zöldborsó



Ha igaz, márpedig igaz hogy teremtők vagyunk, saját életünk alakítói - akkor miért van sokszor, hogy mégsem sikerülnek a dolgaink?

Azt hiszem, sokszor az a baj, hogy elpazaroljuk az energiáinkat. Ez pedig azért következik be, mert arra figyelünk, ami körülöttünk történik és nem önmagunkra. "Elvisznek" a dolgok, események, érzések, emberek minket. Elhúznak a céljainktól. Szétmegy az energiánk, szanaszerte folyik. Nem számít, mások mit tesznek és mit nem. Nem a mi dolgunk és nem is befolyásolja személyes életünket. Csak ha hagyjuk. Valójában környezetünk szinte összes szereplője azért igyekszik bevonni bennünket saját körébe, hogy azt a fontos és nekünk oly drága energiát megszerezze. Legtöbb kapcsolatunk játszma. Legyünk éberek.
Ha sikerül egyensúlyban maradnunk - vagyis agyunk hátsó tekervényeiben mindig fenntartani a szándékunk erejét, akkor képesek leszünk kifelé is figyelni úgy, hogy nem sodornak el a külső körülmények, események bennünket. Ha ez az egyensúly megvalósul, akkor kezd el minden dolog apránként a céljainkhoz idomulni. Vagyis az állandóan fenntartott, és energiával átitatott cél folyamatos energiája kezdi el rendezni aztán a külső körülményeinket. A változások, melyeket szeretnénk, így különösebb erőfeszítés nélkül bekövetkeznek. Persze tenni is kell értük, de így már a világ is alkalmazkodni kezd álmainkhoz.

(duende)





Inkább csak emlékeztetőnek szánom. Ilyenkor ez az egyszerű kis étel is sokkal-sokkal finomabb. Igazából tartáros, de nálam már összemosódott a majonéz és a tartármártás...
Egyszerű elkészíteni. Csak megfőzzük a borsót sós-cukros vízben. Készítünk egy tartármártást hozzá és belekeverjük a hideg folyóvíz alatt leöblített, megfőtt borsót. Hagyjuk állni a hűtőben egy óra hosszat.
Készülhet így natúran is, vagy aprított petrezselyemzöldet is keverhetünk a tartárba. Vagy aprított mentaleveleket. Vagy mindkettőt. :)

Pirított rozskenyérrel isteni.
Még egy emlékeztető. A franciasaláta is nagyon jó ám zsengékből!

Egyre vigyázzunk. Vagyis kettőre. Friss tojásból készüljön, és lehetőleg még aznap fogyjon el. Három: mindig csak annyit vegyünk ki a tálból, amennyit megeszünk, legyen végig hűtőszekrényben.
Nyáron nem árt vigyázni a házi majonézzel. Ha mindezeket betartjuk, akkor nem lehet baj. A boltival nincs ilyen gond, ha jól tudom, szárított tojásporból készül, és tartósítják is.

17 megjegyzés:

trinity írta...

Nem divat ma a majonézes, de én nagyon szeretem!!Ezt a salátát mennyit ettük gimis koromban-nagyon finom-csinálnom kell!!!

duende írta...

:))

Én is imádom, Trin! :) Az egyik nagy kedvencem.

Lekvároskukta írta...

Ez az írás nagyon, nagyon tetszett!

duende írta...

Köszönöm szépen, Lekvároskukta! :) Aranyos vagy. :)

Lekvároskukta írta...

Én köszönöm, hogy olvashattam és azt is, hogy válaszoltál :)
Lehet, hogy furcsa, de ezek az apró dolgok nekem sokat jelentenek ;-)

duende írta...

:)
Megértem. :)

Chef Viki írta...

A majonézes téma is nagyon ott van, de a bevezető nagyon telibe talált nálam! Minden szavával egyetértek. Köszönöm :-)

erős ildikó írta...

Nagyon szeretem a majonézes dolgokat. Persze csakis otthon, frissen készítve - és ízlésem szerint.

Ancsika írta...

Én is majonéz párti vagyok. Régebben sokkal többet ettünk mindenféle majonézes salikat. Jó újra feleleveníteni :)
Az "elöszó" is szuper!

duende írta...

Szívesen, Viki! :)

duende írta...

Napmátka: ismét detto. :)

duende írta...

Köszi Mian. :)

Én azért rendszeresen műsoron tartom. ha nem is nagyon sűrűn, de kábé 2 havonta készül valamilyen majonézes saláta. Szeretem.

ZinczyKa írta...

Ez minden bizonnyal úgy van, ahogy írod.

duende írta...

Hát, saját megfigyelés, ZinczyKa. Én sajnos sokszor olyan belesodródós vagyok, és későn kapok észbe. Meg sokszor célom sincs, pedig az kell...:(

lucifer írta...

Ha a valamire, ami magamba van, arra koncentrálok és óvom az energiáimat, mi véd meg a magánytól? A kegyetlenségtől?

duende írta...

Azt írtam, Lucifer, hogy az a jó, ha az egyensúlyt tudja megtalálni az ember. A belső célt is fenn tudja tartani, de tud kommunikálni is. De úgy hogy nem húzzák szanaszét, az az ideális. Meg kell tanulni - legalábbis nekem, hogy ne vigyék el az energiáimat. Mert vámpírok az emberek. A zömük.

És mindig egyedül vagyunk. Mindig.

A másokkal való együttlét nem más, mint fájdalomcsillapítás, és menekülés a tény elől: hogy egyedül vagyunk. meg kell tanulni az egyedüllétet, meglátni a szépségét. Az egyedüllétet ne úgy értsd hogy remete leszel és elvonulsz. A zajló élet közepette is egyedüllét van.

Van egy-két olyan kapcsolatunk is az életben, amely VALÓBAN és igazán KAPCSOLAT. De ezek nagyon ritkák.

duende írta...

Lucifer, talán megérted. (Jaj, ne úgy értsd. Én nagyon, nagyon sokáig nem értettem. Aztán éltem, történtek dolgok és újraolvastam a könyvet. Akkor már értettem.)

Az utolsó fejezet, a huszadik, az ixtláni utazás című. (A többi is nagyon jó.)

http://terebess.hu/
keletkultinfo/castaneda/
ixtlani/ixtlani_utazas.html