2010. november 1., hétfő

Lúdláb

.

A DUNÁNÁL

1
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.
És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.
A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2
Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.
Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.
Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3
Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.
Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!
A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!
... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés. 
(József Attila)


A lúdlábat már régen ígértem. Tavaly, a képtelen karácsonyi recepteknél. Közeleg a karácsony. Nálunk mindig a lúdláb volt az egyik édesség. Anyu remekül készítette.
Az én kedvencem is. Csokoládés mennyország, meggyes édenkert. A világ egyik legfinomabb csokoládés desszertje. Szerintem. :)
Most feleztem az adagot. A közepes kapcsos tortaformához éppen jó a mennyiség így. Ha az eredeti nagyságrendekkel készítjük, akkor szögletes, nagyobb tepsiben süssük. Mert a lúdláb nem magas sütemény, pont így kell kinéznie.




Hozzávalók a féladaghoz:
a piskótához:
3 tojás,
2,5 dkg liszt,
0,5 dkg kakaópor,
9 dkg porcukor.
A krémhez:
3 tojás,
10 dkg vaj,
1 evőkanál kakaópor,
3 púpos evőkanál porcukor.
A csokimázhoz:
5 evőkanál porcukor,
4 evőkanál víz,
1 evőkanál kakaópor,
5 dkg vaj. Plussz:
rumos vagy pálinkás meggybefőtt.

A formát kivajazzuk és lisztezzük. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük, a sárgáját fehéredésig és habosodásig keverjük a porcukorral. Majd a cukros sárgáját a fehérjehabhoz keverjük óvatosan, végül szintén vigyázva hozzákeverjük a kakaóval elkevert lisztet is. Közepesnél kicsit nagyobb lángon megsütjük előmelegített sütőben. Kb. 10-15 perc.
A tojásokat robotgéppel jól kikeverjük a cukorral, aztán vízgőz fölött sűrű krémmé főzzük. Ezt már célszerű kézi habverővel csinálni, mert így érezni a krém állagát. Mikor készen van, hagyjuk kihűlni, majd hozzákeverjük a kakaóporral habosra kikevert vajat is apránként. Nagyon sűrű csokikrém lesz a  végeredmény,

A piskóta tetejére meggyszemeket teszünk - nem kell telibe, csak olyan lazán - aztán rákenjük a krémet. Nem könnyű... mert tényleg sűrű a krém.
Végül a cukorból és vízből sűrű szirupot főzünk, hozzáadjuk a vajat és a kakaóport és mikor már csak langyos, a süti tetejére csorgatjuk. Nekem a fele máz kevés lett, ezért a mázból az eredeti menyniséget adom meg. Meggyel, tortadarával díszítjük. 

És én most megcsináltam Chriesi csodás csokileveleit is.

15 megjegyzés:

Padparadsa írta...

Juj, de gyors vagy!

Álomszép! Megihlettél. Szerintem nálunk is ez lesz karácsonykor. A csokoládé nekem amúgy is ünnepi - pláne ebben a tálalásban.

Thrini írta...

Tökéletes!
Ezt a fajta lúdlábat nem szoktam sütni, csak a tejbegrízest.
De talán egyszer sort kerítek rá. :)

Anyucika írta...

Nagyon szép a torta is és a levelek is.Nekem is van egy ősrégi lúdláb leírva,egyszer csináltuk meg még gyerekkoromban,a nővéremmel.Azt hiszem előkeresem.de ezt is meg kellene csinálni.

chriesi írta...

Sosem ettem, sosem sütöttem, épp itt az ideje! A vadas fenségesen néz ki.

chriesi írta...

Szemüveget nekem!!! Most látom csak a leveleket! (Hajnali fél hat óta ébren vagyok, tán ez az oka!) Nagyon szépek és a tortán csücsülve nekem egy egész erdőt jutattnak az eszembe. :)

Ritmus írta...

Jajj,de jó,hogy leírtad!! Nagylánykám kedvence! Pont ma kérdezte, mikor sütök lúdlábtortát? Most már receptem is van :DDD
Köszi!

Ms. Poppy írta...

Erre a komplett bejegyzésre mást nem tudok mondani, csak annyit: WOW, és ezt is tátott szájjal.
Úgy ahogy van, ez egy teljes és kerek egész.

Az idézet, a torta, a fejléc...csodálatos!

Edó írta...

WOW bizony!!!Tudod milyen régeóta készülök lúdlábat sütni??Mindig elmarad..Nagyon klassz lett!

Szemi írta...

Hát ez csodaszép lett! Maga az édes bűnbeesés, imádom! :))

A vers pedig az egyik nagy kedvencem...

Belly írta...

József Attila,az örök kedvenc.
Köszönöm!
A tortaszeletet is mellé.
Jól esett mndkettő!

Wise Lady írta...

Gyönyörű! Nálunk is mindig készül lúdláb karácsonykor.

Bianka írta...

Nem találok szavakat, gyönyörű

Szemi írta...

A csokilevélkére csak most figyeltem fel, meg is néztem az eredeti oldalon a leírását.
Nagyon jó ötlet! Könnyen lejött a csoki a levélről?
Bár nincs hőmérőm,amivel tudnám mérni a csoki hőfokát, de nagyon birizgálja a fantáziámat, annyira szépek!

duende írta...

Padparadsa: Köszi szépen! És ha szereted a csokolédés sütiket, ez biztosan ízleni fog!


Thrini: köszi szépen. Szerintem érdemes! :)


Anyucika: és nem is ördöngösség - nagyon egyszerű, hamar elkészül. És nagyon finom. :)


Chriesi: köszönöm szépen! Az ihletet is! :)


Ritmus: nahát... megint egyhullámon vagyunk! :)


Ms. Poppy: köszönöm szépen!


Edó: :) Örülök hogy tetszik!


Szemirámisz: tényleg ez az édes bűnbeesés! :)


Belly: kedves egész-ségedre! :)


Whise Lady: Köszönöm! :) Újabb közös kedvenc! :)


Bianka: köszönöm! :)


Igen, könnyen lejött Szemirámisz! Az az igazság, csaltam kissé, mert a leveleket már több mint egy hete legyártottam, és kissé kifehéredtek, nem voltak igazán szépek. De egy ecsettel vékonyan beolajoztam és így szépek maradtak. De könynen lejön egyébként.

trendo írta...

Jaj, ha még rumos meggy is volna benne :)