2011. február 28., hétfő

Máglyarakás

.

A sok kicsi szorongás képes összeállni egyetlen nagy depresszióba. Ez pedig kiolthatja azt a magas érzelmi hőfokú lángolást, amit Prométheusz lopott az emberek számára: az istenek tüzét. Szomorú, de sokan a közönséges szalonnapirító parazsat értik Prométheusz tüze alatt. Akinek valóban adatott belőle, az belehal, ha a láng kialszik. Ő azt is tudja, hogy nem mindenki kap belőle, ez ugyanis ajándék. Más felfogás Erósznak nevezi az érzést, még inkább varázst, amitől elevennek, az élet szerelmesének érezzük magunkat, amely által érzéki kapcsolatba kerülünk a világgal.

(Vavyan Fable)




A máglyarakás is egy remek kenyérpuding-féle. Maradék kifli vagy kalács felhasználására kiváló. Tegnap főztem egy nagy fazék frankfurti levest, ami jó kiadós és laktató. Így igazán csak valami édes tésztát kíván utána az ember lánya...

Pár napja rákívántam a bolti fonott kalácsra. Vagyis pontosabban: influenzás lévén, erőm nem volt semmit sem sütni, meg enni sem nagyon, de a kalácsot megkívántam hideg tejjel. Nem sok fogyott belőle, mára már teljesen megszáradt. És még négy almám is árválkodott a gyümölcsös tálban, így adott volt a máglyarakás.



Hozzávalók egy 30-szor 21-23 centis kistepsihez vagy jénaitálhoz:

20 dkg száraz kalács,
50 dkg alma (megtisztítva ennyi),
15 dkg darált dió,
2 félmaréknyi mazsola,
1 kis üveg sárgabaracklekvár,
4 tojás,
4 dl tej,
vaníliás cukor vagy vanília kivonat,
sima cukor,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
1 citrom reszelt héja,
1 evőkanál citromlé,
csipet só.


A tejet fölforraltam 1 evőkanál vaníliakivonattal és 2 púpos evőkanál cukorral. Ráöntöttem egy tálban a szeletelt kalácsra.
Az almákat meghámoztam és levágtam a húsukat a magházról. Szeletekre vágtam és 2 csapott evőkanál cukorral, 1 evőkanálnyi citromlével, egy citrom reszelt héjával, a megmosott mazsolával, csipet sóval és fahéjjal megpároltam.
Hagytam kihűlni, csakúgy, mint a tejes kalácsot.
A tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját fehéredésig habosra vertem robotgéppel 2 csapott evőkanál porcukorral. Ezt aztán hozzákevertem a beázott kalácsszeletekhez. A tálat jól kivajaztam, liszteztem, majd a tojássárgájás kalácsszeletekkel kiraktam az alját. Megszórtam darált dióval. Erre jött a párolt alma, megint darált dió. Aztán megcsepegtettem a tetejét sárgabaracklekvárral. Betettem az előmelegített sütőbe jó magas hőmérsékletre 20-25 percre. Közben felvertem a tojásfehérjéket 1 csapott evőkanál porcukorral. Majd a kemény habot elkevertem 3 evőkanál lekvárral, de csak úgy lazán, nem simára hanem márványosra. A 20 perc leteltével kivettem a sütőből a tálat és a máglyarakás tetejére kentem a habot. Visszatettem a sütőbe, de már csak fél lángra addig, míg a hab teteje szép barnás lett.


Melegen is, hidegen is nagyon finom.

2011. február 27., vasárnap

Egy kis elmélkedés így vasárnap este...

Rick Warren a céllal rendelkező életről.

A video alján van egy piros felirat: "View subtitles". Ha rákattintasz, legördul a menü, itt állíthatod magyarra a feliratot.

2011. február 23., szerda

Göcseji rakott káposzta

 .

Sok éve egy kedves szomszédtól, Piritől tanultam ezt a "magyaros jambalaya"-t. Bár akkor nem is tudtam még a jambalaya létezéséről... de én most kinevezem ezt a magyar változatnak. De ha van ötletetek valami jó, frappáns, rövid névre, örömmel fogadnám! Nekem most semmi építő nem jut eszembe a magyaros jambalayán kívül... azért ez így kissé gáz, de remélem valakinek eszébe jut valami jó név erre az ételre és meg is osztja velem... :)
Kép nem lesz hozzá most, csak a recept. Majd ha készítek valamikor, akkor pótolom a fotót is.


Savanyúkáposztás-rizses-pörköltes rakottas a' la Piri

Hozzávalók 5-6 főre:

80 dkg sertéslapocka (csont nélkül),
2 nagy fej vöröshagyma (30 dkg),
1 kg savanyúkáposzta,
50 dkg rizs,
30 dkg füstölt parasztkolbász,
1 evőkanál zsír,
2 csapottabb teáskanál pirospaprika,
1/2 teáskanál köménymag,
2 babérlevél,
1/2 evőkanál sűrített paradicsom,
alaplé vagy víz és só.

A sertéshúsból a hagymával, pirospaprikával, köménymaggal, sűrített paradicsommal zsíron pörköltet készítünk. Kisebb kockákra vágjuk a húst, mint a pörköltbe szokás. Körülbelül 30 perc elteltével a savanyú káposztát ráterítjük egy szép sima rétegben a pörköltre. Kissé rá is nyomkodjuk. Teszünk rá babérlevelet is és felöntjük annyi vízzel (vagy alaplével) amennyi éppen ellepi a savanyú káposztát. Fedő alatt főzzük tovább. Újabb 30 perc elteltével a savanyú káposzta réteget kirakjuk a karikákra vágott füstölt kolbásszal. Erre pedig szintén szép sima rétegben rászórjuk a megmosott rizst. Kissé rá is nyomkodjuk. Felöntjük annyi vízzel, hogy a rizsnél körülbelül egy centivel magasabban legyen. Nagyon óvatosan csurgassuk, hogy a rétegeket ne bontsa szét a vízsugár. Én az edény oldalához szoktam illeszteni a kiöntő csőrét, és így öntöm hozzá finoman a vizet. Fedőt teszünk rá és kis lángon főzzük 25-30 percig. Majd lekapcsoljuk a tüzet alatta, de hagyjuk még fedő alatt 20 percig.
Jó nagy lábosban vagy fazékban készítsük, hogy minden beleférjen. Aki kedveli a csípőset, a pörköltbe főzhet 1-2 szárított erőspaprikát is.
Kitűnő egytálétel, és egy edényben megvan. Húsvétkor szoktam készíteni, a sonka főzőlevével öntögetem fel.
Tálaláskor adunk mellé friss házikenyeret és tejfölt is készítünk az asztalra.
Készíthetjük marhapörkölttel is. Illetve savanyú répával is, savanyú káposzta helyett.

P.s.: Megvan a neve is, köszönöm Zsanuáriának (Anikónak) a névadást! Időközben az a sejtésem támadt, hogy ez valójában szabolcsi rakott káposzta lehet?!

Kreol jambalaya


Talán a legfontosabb dolog, ami segíthet megérteni az emberiséget: létezésünknek az Ismeretlen ad értelmet. Állandóan keresünk valamit, nemcsak válaszokat a kérdéseinkre, de újabb kérdéseket is. Felfedezők vagyunk. Felfedezzük az életünket nap mint nap, és felfedezzük a Galaxist, hogy tudásunk határait kitágítsuk. És ezért vagyok én is itt: nem hódítani jöttem, sem fegyverekkel, sem eszmékkel, hanem hogy együtt legyek veletek és tanuljak.

(Benjamin Sisko kapitány, Star Trek Deep Space Nine)





Megint újranézem (már vagy századszor) a Star Treket. Most éppen a Deep Space Nine-sorozatot. Sisko kapitány apja New Orleansban él és van egy nagyon-nagyon hangulatos kis étterme, ahol remek kreol konyhát visz. Szakács az öreg és állítólag a gumbo-ja (ejtsd: gámbo) és a jambalaya-ja (ejtsd: dzsámbálájá) világhíresen jó. De sajnos a receptek titkosak, sőt. Még a halálos ágyán sem fogja elárulni őket...
Szóval annyiszor hallottam a napokban a jambalaya szót, hogy utánaolvastam és ma meg is főztem. Isteni jó.
Gondolkodtam, titkosítsam-e én is. Vagy mindenkit hallgattassak el, aki elolvassa? Á... nem állok semmilyen titkosszolgálattal, sem maffiával közeli kapcsolatban, úgyhogy közreadom a receptet. Bátran olvassátok. És ha fekete szemüveges, fura alakokat láttok ezután a közeletekben, az kizárólag a véletlen műve!:)

A jambalaya az amerikai dél egyik legelhíresültebb étele. Mind a kreol, mind a cajun konyha készíti, melyek fellegvárai New Orleans és Louisiana.
Nevének eredete nem igazán tisztázott. Vannak akik azt mondják hogy a spanyol sonka - jamón - szóból ered, mely az egyik legfőbb hozzávalója.
A név eredetéről John Mariani: "The Dictionary of American Food and Drink" című könyvében így ír: állítólag egyszer egy férfi megszállt New Orleansban egy fogadóban késő éjjel. Éhes volt. Kérdezte, nem maradt-e valami harapnivaló. A szakács, akit Jean-nak hívtak, így felelt: majd összedobok, összemixelek valamit. E szó a helyi dialektusban így hangzik - mármint az összekeverni, kutyulni hogy: balayez. Így a szakács nevéből és az összeütni szóból született a jambalaya név. Állítólag.
A "The Picayune a kreol Cook Book" (1900) már spanyol-kreol ételként nevezi meg a jambalaya-t.
A Wikipédia viszont egészen mást ír... Ahogy én látom, eredete az ősi homályba vész... és tisztázatlan a mai napig is. No de szerintem ez annyira nem is lényeges.

A jamabalya-ra nézvést nincs fix recept, mert ahány ház, annyi jambalaya. Állítólag mindenkinek megvan a maga titkos receptje. Egy bizonyos. Hogy rizst mindenképpen tartalmaz és vélhetően a spanyol hódítás nyomán a paellából kezdett átalakulni az amerikai dél ízlés- és alapanyagvilága szerint. Még fontos tényező, hogy többféle hús kerül bele. Füstölt sonka, kolbász nélkül nem készíthető. Kerülhet bele emellett bármilyen hús - csirke, disznó, marha. Sőt. Az ottani feketék, a szegény réteg tipikus étele volt, ezért mindenféle állatból készítették amit csak elejtettek vagy amihez hozzájutottak. Került bele aligátor, teknős, vaddisznó, kacsa, őz, stb. Jellemzője még ennek az ételnek, hogy valamilyen rák vagy kagylóféle is kerül bele általában.
A kreol változat az úgynevezett piros jambalaya, mert paradicsomot is tartalmaz. A cajun változat világos, vagyis nincs benne paradicsom, csak sokféle zöldség. Ami még meghatározó és elengedhetetlen ennél az ételnél, az az alap-hármasság: vöröshagyma, szárzeller és paprika alapon készül. Valamint kellően csípősnek és fűszeresnek kell lennie, hiszen mind a kreol, mind a cajun konyha híres fűszerességéről.
Otthon egyébként mindenki kikísérletezheti a maga kreol vagy cajun fűszerkeverékét. Szárított fűszereket használnak inkább és amit biztosan tartalmaz mindegyik keverék: fokhagymapor, vöröshagymagranulátum, feketebors, cayenne bors, köménymag, esetleg koriandermag és valamelyik vagy többféle zöldfűszer: kakukkfű, oregano, bazsalikom, tárkony.
Én egy kreol jambalayát kreáltam ma.




Hozzávalók 4 főre:

20 dkg füstölt parasztkolbász,
20 dkg füstölt sonka vagy tarja,
1 egész csirkemell,
15 dkg friss garnéla (aki hozzájut - aki nem,
ezt a mennyiséget tegye bele vagy húsból
vagy kolbászból pluszban),
25 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi),
4 duci nagy gerezd fokhagyma,
6-7 evőkanál olaj,
40 dkg hosszúszemű rizs,
2 zöld hosszú hegyes erős paprika,
5 dkg zeller vagy egy 30 cm-es szárzeller darab,
1 konzerv hámozott, darabolt paradicsom,
9,5 dl csirkealaplé (vagy 1,5 leveskocka és 9,5 dl víz),
só,
frissen őrölt feketebors úgy meglehetősen sok,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
1 csapott teáskanál cayenne bors (őrölt csili),
1 csapott teáskanál szárított kakukkfű,
1 evőkanál szárított bazsalikom,
1 csapott teáskanál koriandermag,
1/2 teáskanál köménymag,
1 csipet cukor ízfokozónak.

Mivel én nem kaptam szárzellert - mifelénk elég ritka látvány - ezért zellergumót reszeltem az alapba a kislyukú reszelőn. Tehát az olajon kevés sóval üvegesre pároltam a kockázott vöröshagymát, a lereszelt zellert és a félkarikákra vágott hosszú, zöld erőspaprikát. Mikor szépen megpuhultak, hozzáadtam a szeletekre vágott fokhagymát is, a karikákra vágott füstölt kolbászt, a kockákra vágott sonkát és csirkemellhúst is és fűszereztem: mozsárban frissen összetört kömény- és koriandermaggal, cayenne borssal, frissen tekert feketeborssal, bazsalikommal és kakukkfűvel. Ezt a fűszeres húskeveréket is pirítottam addig, míg a csirkehús át nem sült. Ekkor hozzáadtam a darabos paradicsomkonzervet és még rotyogtattam egy pár percig őket, aztán felöntöttem alaplével. (Vagy vízben oldott leveskockával.) Beletettem az átmosott rizst is és kóstoltam. Kevés sót tettem még hozzá és egy csipetnyi cukrot. Lefedve nagyon kis lángon főztem körülbelül 25-30 percig. Időnként keverjünk azért finoman alá, nehogy odakapjon. A tűz lekapcsolása után még rajta hagytam a fedőt jó 20 percig. Muszáj nagyon kis lángon főzni, mert a paradicsom miatt a rizs nehezebben puhul be, mint alapjáraton szokás.
Aki hozzájut friss garnélához vagy kagylóhoz, az a főzés vége előtt 5-10 perccel tegye bele az ételbe. Ha nem kapunk - úgy mint én - akkor hússal vagy kolbásszal pótoljuk ki azt a 20 dkg-ot. Vagy mindkettővel.

Nagyon tüzes, finom fűszeres, gazdag, laktató étel. Fantasztikus finom. Megtartom. (Pedig nem is szeretem a rizst...) Sisko kapitánynak asszem ízlene a jambalayám... :)




Részlet a "Holomaffia" című részből. És milyen remek hangja is van Avery Brooksnak...

Sok éve egy kedves szomszédtól, Piritől tanultam egy "magyar jambalaya"-t. Kép nem lesz hozzá most, csak a recept. Majd ha készítek valamikor, akkor pótolom a fotót is. Lásd a következő bejegyzésben ITT.

2011. február 22., kedd

Pitakenyér

.

Hiába, minden lehetséges itt, csak
Nem lenni nem lehet. Voltam, vagyok
Öröktől fogva, és leszek, parányi
Porszem, de egykoru magával az
Örök idővel, a csodálatos,
Megfoghatatlan véghetetlenséggel.
Hurcol, ragad magával egyre, lobogó
Sörénnyel, mint az elragadt fiut
Eszeveszett vad paripa, szünetlen
Világok és idők tünedező
Rengetegének tüskén-bokrain...

                                                                 (Vajda János, versrészlet)
Tegnap elfelejtettem bekeverni kenyértésztát. Ilyenkor valami gyors ötlet kell. Pizza. Valamilyen laposkenyér: csapati, roti, tortilla, stb. Pitakenyér. Ez volt a vacsoránk, mindenféle jóval megtöltve.
A tésztája nem más, mint egy egyszerű kenyértészta. Amitől tölthető "zsebbé" változik, az a hirtelen, magas hőmérséklet. Tehát a pitát jól előmelegített, forró sütőben kell sütni, akkor szépen felfúvódik.

Hozzávalók 6 pitához:
40 dkg liszt,
1/2 csomag szárított élesztő vagy 2,5 dkg friss élesztő,
1 csapott teáskanál só,
1 csapott teáskanál kristálycukor,
3 dl kézmeleg, langyos víz,
2 evőkanál olívaolaj.

Az élesztőt és a cukrot jól elkevertem a langyos vízben. Aztán a lisztet tálba szitáltam, elkevertema  sóval. Beleöntöttem az élesztős-cukros vizet és az olívaolajat, majd összedolgoztam a tésztát. Addig dagasztottam, míg szép sima, fényes, egyállagú lett, és elvált a kezemtől és a táltól is. Ekkor tiszta nylonzacsival letakartam és hagytam duplájára kelni. Ez körülbelül 1 óra. Majd elővettem a gyúródeszát, liszteztem és a tésztát hat darabba vágtam. Minden darabot átgyúrtam gombóccá. Aztán sodrófával kinyújtottam szép kerekre. Olyan fél-egy centi vastagra. Letakartam a darabokat, majd begyújtottam a sütőt teljes lángra. Olyan 25-30 perc múlva elkezdtem sütni. Kettesével, a rácson. Vigyázzunk, mert hamar sül, figyeljünk oda rá. Ha nem rácson sütjük, akkor viszont tegyük a nagytepsit is be a sütőbe melegedni. Mindenképpen forrónak kell lennie.
A töltelék lehet fűszerezett húscsíkok, vagy kolbászkák, vagy falafel, sült gomba, maradék sülthús, kebab. Nyáron jól megpakolhatjuk friss salátával: paradicsomszeletekkel, paprikával, fejes salátával, uborkával, hagymával. Tegnap a maradék ruccola került bele meg lilahagyma, sült marhahússzeletkék, sült tofu, szalonna, sonka - mert mindenből csak egy kevés volt, így le is nulláztam a hűtőszekrényt.
Öntetnek sűrű joghurtot kevertem ki egy kevés fokhagymával, sok snidlinggel, kevés sóval és kevés citromlével, pici olívaolajjal. Ilyenkor télen ketchupot is tehetünk bele, vagy mustárt is. Vagy mindkettőt. Mindhármat.




A muzsikát anyumnak küldöm, fel, az Égbe. Ma lenne 71 éves. Szerette a Vaya con Diost. Velem együtt. :)

.

2011. február 21., hétfő

Sós amerikai palacsinta

.

Az igazságot nem lehet hinni... Azt tudni kell, vagy hagyni.

                                                                                                                                                                             (Rejtő Jenő)




A tegnapi vacsim. Még jó hogy maradt belőle mára, mert a tegnap esti lápmafényes fotók kritikán aluliak lettek... Szóval, ez egy nemzetközi palacsinta. Megint vettem egy nagy zacsi ruccolát, ahhoz kreáltam. Először a polenta, vagyis kukoricakása jutott eszembe. De azt annyirán nem szeressem. Néha, tejjel. Meg már napok óta motoszkált bennem, hogy régen sütöttem amerikai palacsintát, mert kedves uram a hagyományosat szereti és mindig az kerül sorra. Pedig én az amcsi változatot jobban kedvelem. Szóval így lett nemzetközi a palacsinta. Hogy Rejtőt plagizáljam: az asztalnál három nemzetiség képviseltette magát: az olasz polenta és ruccola, az amerikai palacsinta, no meg egy magyar háziasszony.

A palacsinta kukoricalisztből készült. Remekül illett a kis édessége a ruccola csípős-kesernyés ízéhez. Könnyű, finom vacsoraétel ez. Egyébként nagyon hasonló a McDonald's-os zsömléhez. Ha kissé sűrűbbre hagyjuk a tésztáját és búzalisztből készítjük és kihagyjuk belőle a tojást és kevesebb vajat teszünk hozzá, és sütünk hozzá hamburgerpogácsát, olyasmi stílusú hamburgert fogunk végeredményként kapni, mint a mekiben. Csak itt 2 palacsinta alkot egy "zsömlét". Csak ez frissebb és egészségesebb lesz. És az egész művelet készen van kerek 15 perc alatt. Sütéssel együtt. :)

Hozzávalók 10 tenyérnyi palacsintához:

10 dkg kukoricaliszt,
2 dkg kukorica finomdara,
1 evőkanál olvasztott vaj,
1 evőkanál olívaolaj,
csipet só,
1 teáskanál sütőpor,
1 kicsi tojás,
2-3 dkg füstölt húsos szalonna,
5 dkg olvadós sajt: mozzarella, parmezán, stb...,
és körülbelül 2 dl tej.

A liszteket, sót, sütőport egy kis tálba tettem, beleütöttem a tojást, hozzáadtam a langyos olvadt vajat és olívaolajat, majd apránként hozzáadva a tejet kikevertem palacsintatésztának. Nem kell sűrűnek lenni, az állaga a normál palacsintatésztára hajazzon. Aztán belekevertem az apróra kockázott szalonnát és sajtot is. Teflonserpenyőben kis palacsintákat sütöttem belőle. Nem kell alá zsiradék sem, mert a tésztában benne van.
Ugyanígy készítsük, ha hambizsömlének szánjuk, csak sajt, szalonna nélkül, sima fehérlisztből. Keverhetünk bele teljes kiőrlésű lisztet is egy keveset.
Így sósan fűszerezhetjük bármivel, keverhetünk a tésztájába bármit. Köretként is kitűnő, sörkorcsolyának, borkorcsolyának, gyors reggelinek vagy vacsorának is tökéletes. Készíthetjük egészen minire is, húsfalatkákkal, húsgombóccal, sajtokkal, sonkával remek előétel vagy étvágyfalatka partykra. Édességként mézzel, szörppel, kompóttal, csoki vagy karamellöntettel, tejszínhabbal isteni.

2011. február 20., vasárnap

(majdnem) Banán panna cotta kókusztejjel

 .

A boldogság nem az erény jutalma, hanem maga az erény.

                                                                                                                                                                     (Mező Gyurka)



Gyors kis pohárkrém.

Hozzávalók 6 pohárhoz:
3 érett banán,
1/2 doboz kókusztej,
2 dl tejszín,
2 csapott teáskanál zselatin (Horváth Rozis),
5 púposabb evőkanál barna nádcukor,
1 teáskanál vaníliakivonat,
1 kis gerezd citrom leve,
0,5 dl víz.
A tetejére:
pörkölt, sótlan földimogyoró.
A zselatint feloldottam a hideg vízben, majd felforraltam. A banánt turmixgépben a cukorral, vaníliakivonattal és kókusztejjel jó krémesre turmixoltam. Aztán hozzáadtam a már langyosra hűlt zselatint. A tejszínt habbá vertem és finoman összekevertem a banánkrémmel. Poharakba szervíroztam, durvára vágott földimogyoróval megszórtam a tetejét. Ha van friss kókuszdiónk, akkor szeletelt vagy reszelt kókusszal is megszórhatjuk a tetejét, és a kókuszdióban lévő folyadékot is tegyük bele a krémbe.
Hűtőszekrényben hagytam állni 2-3 órát.

2011. február 18., péntek

Védjük meg Kamillát!

.
Natúrsziget® Online Hírlevél

Az utóbbi hetekben a gyógynövények jövőjéért és a gyógynövény alapú termékekhez való további akadálytalan hozzájutásért aggódó emberek kör e-mailekben buzdították egymást: írják alá azt a tiltakozást, amelyet egy angliai természetgyógyász indított el. A Natúrsziget utánajárt, valójában mi a helyzet a szóban forgó EU- és magyar szabályozással. Megkérdeztük a témáról Bernáth Jenő professzort (Budapesti Corvinus Egyetem, Gyógy- és Aromanövények Tanszék). Válaszai és a jogszabályok áttanulmányozása nyomán úgy döntöttünk: egy hónapig tartó aláírásgyűjtést indítunk, Védjük Meg Kamillát mottóval. Tiltakozásunkat eljuttatjuk az ombudsmanhoz, valamint a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkárságára.
Gyógynövények és az EU – mi lesz veletek?

Minden tiszteletünk az angliai természetgyógyászé, aki az EU Bizottságának eljuttatandó aláírásokat gyűjt, de kétségeink vannak 2010-ben indított kampányának a közeljövőben lehetséges sikerét illetően. Az EU szóban forgó irányelvét – véleményünk szerint a gyógyszerlobbi nyomására és egyértelműen a gyógyszergyártóknak kedvezve – 2004-ben (!) fogadták el, és 7 évet adtak a tagállamoknak a megvalósításra. Minden EU-ország a saját jogalkotói hatáskörében járt el, és évekkel ezelőtt mindenütt, így Magyarországon is megszülettek a nemzeti jogszabályok.
Emellett véleményünk szerint hazánkban 2011-ben inkább értelme van és konkrét haszna lehet annak, ha a vonatkozó magyar jogszabályok felülvizsgálatát kezdeményezzük. Ezért mi ebből a célból indítjuk el 2011. március 20-áig tartó aláírásgyűjtő kampányunkat.
Bízunk a sikerben, hiszen 2005-ben egy hasonló aláírásgyűjtő akcióval – más tiltakozókkal együtt – sikert értünk el. Akkor azért tiltakoztunk, mert az állam megszüntette kártalanítási felelősségét, ha valaki a kötelező védőoltás következtében maradandó egészségkárosodást szenved vagy meghal. Az Országgyűlés végül megváltoztatta a szóban forgó törvényt.
A gyógynövények jövőjére vonatkozó kérdéseinkkel megkerestük Bernáth Jenő professzort (Budapesti Corvinus Egyetem, Gyógy- és Aromanövények Tanszék). Válaszai számunkra mellbevágóak... Ezekből idézünk:
„2011. április 1-jétől a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények gyógyhatással való hivatkozással nem hozhatók forgalomba. Ez érinti az Országos Gyógyszerészeti Intézet által korábban »gyógytermékként« regisztrált növényeket tartalmazó készítményeket (kapszulákat, oldatokat, teakeverékeket, egykomponensű teákat stb.). Mintegy 300-350 ilyen termékről lehet szó. Némi könnyebbséget jelent, hogy a korábban már legyártott termékek lejárati idejükig, de legfeljebb még 2 évig forgalomban tarthatók. Az egykomponensű teák (kamilla, hársfa stb.), ha azok gyógyszerkönyvi minőséget képviselnek, a patikákban lesznek megvásárolhatók (a drogériákban nem!).
A teák forgalmazásának további lehetősége, hogy azokat élelmiszerré minősítik át. Ebben az esetben a terméknek meg kell felelnie az élelmiszerre vonatkozó jogszabályoknak. A gyógynövények élelmiszerré történő átminősítése esetén a terméken nem lehet betegség megelőzésére, gyógyítására vagy kezelésére vonatkozó tulajdonságokat feltüntetni, ami igen nagy hátrány.
A 2004/24/EK irányelv alapján a gyógynövények átminősítése hagyományos növényi gyógyszerré »egyszerűsített« eljárással is történhet. Ez az »egyszerűsített« eljárás a hazai gyártók számára olyan többlet ráfordítást és adminisztrációs terhet jelent, amit nem tudnak (nem tudtak) vállalni. Ugyanakkor a követelményrendszer sem teljesen egyértelmű. Ennek eredményeként az eltelt 6 év folyamán egyetlen hazai termék átminősítése sem történt meg. A jelenleg megszűnő 300-350 termékből legfeljebb 2-3 termék sikeres átminősítése várható.
...A hazai gyógytermék piac a hivatkozott rendelet alapján gyakorlatilag felszámolásra kerül. A továbbiakban csak azok a gyógytermékek forgalmazhatók, amelyek növényeket nem, csak kizárólag egyéb anyagokat, pl. vitaminokat vagy ásványi anyagokat stb. tartalmaznak.”



Kérjük, hívja fel barátai és ismerősei figyelmét is a tiltakozás lehetőségére. Továbbítsa ezt az e-mailt vagy küldje el nekik ezt a linket.

2011. február 17., csütörtök

Pisztáciás tekercsek citromos szirupban

.

A szeretet útja nem könnyed vita tárgya.
Az ösvény a pusztuláson át vezet.
Madarak gyönyörű köröket írnak le az égen - a szabadság gyermekei.
Hogy hogyan tanulják?
Zuhannak, és zuhanás közben szárnyakat kapnak. 

                                                                                                                                                                                   (Kabír)





A héten jártam a török étteremben. Hummuszt akartam venni, de nem volt. Helyette megleptem magam kétfajta töménygyönyör szirupos édességgel. Biztosan már mondtam, nem vagyok édesség-rajongó. Sütni meg egyenesen nem szeretek. No de az arab édességek... Egészen más kategória. Imádom őket. Csak ritkán jutok hozzá. És nagyon nem olcsó, mert tele vannak mindenféle finom maggal. Az egyik amit vettem ilyen volt, csak nem volt benne aszalt gyümölcs. Csak sok-sok pisztácia. Hát ma apunak és férjuramnak almás rétest sütöttem, mert volt jópár aszalódásnak indult almám még a téli készletből. Itt volt az alkalom. Két réteslapot feláldoztam a szirupos csodák oltárán. Mit mondjak? Jobb lett, mint a töröké. Isteni. És nem 250 forint lett így darabja, csak 90. Lényeges különbség. Ezután mindig magam készítem majd, hiszen bátran lehet variálni. És az egész nem tart tovább 1/2 óránál mindennel együtt. Imádom a bolti réteslapot. :) Sok mindenben - szinte mindenben - jobb a házi, de rétesből én a bótisat szeretem. Ez van. :) Mert olyan jó ropogósra tud megsülni. És mert lehet belőle mindenféle arabos szirupos sütit csinálni alig-munkával.

Hozzávalók 15 darabhoz:
1 csomag 6 darabos réteslap,
15 dkg pisztácia,
24 darab aszalt sárgabarack (vagy mangó),
olaj a kenéshez.
A sziruphoz:
1,2 dl víz,
1/2 citrom vagy narancs leve,
20 dkg kristálycukor,
4-5 zöld kardamomnak a magjai.

Én sós pörkölt pisztáciát kaptam csak, így a héjának az eltávolítása után szűrőben kissé lemostam hogy ne legyen nagyon sós. Az aszalt sárgabarackot pedig reggel beáztattam meleg vízbe.
Főztem szirupot 1 dl vízből, fél citrom levéből és cukorból és kardamommaggal ízesítettem. Vagyis mindezt felforraltam és hagytam forrni 4-5 percig.
A réteslapot kiterítettem a tiszta konyhapulton, majd megkentem vékonyan olajjal. Rátettem egy másik lapot, azt is beolajoztam. A felőlem eső szélére (a szélétől kb. 5 centivel beljebb) csíkban elterítettem a pisztáciát és a csíkokra vágott aszalt sárgabarackot. Kicsit meglocsoltam a tölteléket is sziruppal. A két végét 1 centi szélesen ráhajtottam a töltelékre a réteslap teljes hosszában, hogy ne potyoghasson ki belőle. Feltekertem a réteslapot. Kiolajozott tepsibe tettem és a tetejét is beolajoztam. Körülbelül 200 fokon sütöttem 10-12 percig. Mikor hűlt egy kissé, egy-egy hosszú hengert 5 darabba vágtam. Egy tálcára tettem a darabokat és meglocsoltam a sziruppal. Nem baj ha áll alatta, úgy jó, mert be fogja szívni 1-2 óra elteltével.
Nagyon finom.
És nagyon tömény. Egyszerre csak 1, maximum 2 darabot lehet megenni belőle.
Egy másik variáció: dió, vagy lehéjazott mandula és aszalt szilva a töltelék. A szirupba pedig narancsnak a levét facsarnám és tennék bele őrölt fahéjat is 1 csapott mokkáskanálkányit.
De használhatunk szirupalapnak mentateát is, vagy narancsvirágteát vagy rózsateát vagy rózsavizet, vagy zöldteát, stb...is.
Anno Görögországban nagyon sok ilyen sütit megkóstoltunk. Ott töltik például sűrű pudingkrémmel is.
Meg grízkrémmel - ennyi rémlik az évek távolából.

2011. február 14., hétfő

Tojás, tojás, tojás és még tojás

.

Amikor már vészesen rühellem a telet, részletesen magam elé képzelem a tavaszt. Abban a hitben ringatózom, hogy nem hagytam ki semmit: így és így fog kibomlani, lépésről lépésre. Aztán eljő végre a valóságos tavasz; de nem bomlik ám, hanem robban, csodájával ezerszeresen meghaladva képzeletemet, emlékeimet. Akár a szerelem. 
(Vavyan Fable)



A szombati piacozásom alkalmából vettem egy regement tojást is. Finom falusit, kapirgálós tyúkok ajándékát. A piacon minden második árus falusi néni volt, tojáshegyekkel a szatyrában. Szerintem a tyúkoknak van egy titkos szakszervezetük. Világ tyúkjai, egyesüljetek! vagy valami ilyesmi... Nem rontják egymás üzletét. Ha tojnak, mindenhol, mindegyik tojik. Ha nem, akkor sehol egyik sem. Nagyon olcsón adták a mamik, éppen ezért. No és ha már falusi tojás... Hát az elválaszthatatlan párja sem hiányozhatott a kosaramból. A snidling. Égben köttetett páros. A snidling az a varázslatos zöldféle, amit épp akkor kapni a leginkább, mikor még medvehagymának, újhagymának híre-hamva sincs. De már nagyon vágyjuk a friss zöldeket. A snidling az egyik kedvenc hagymafélém és tojáshoz szeretem a legeslegjobban.
Egy tökéletes Valentin napi vacsora. Szerintem nincs férfiember, aki a tojást ne szeretné. Ráadásul. Hát igen. Potencianövelő is, mint az köztudott. És még egy előnye van: hamar elkészül. Ó, és még egy. Tavasz-idéző. :)


A tojásnak számtalan elkészítési módja van. Mindenki másképp csinálja és szereti.
Lássuk csak. Habart tojás, rántotta, omlett, főtt tojás, lágy tojás, tükörtöjás, bevert tojás, buggyantott tojás, tojáslepények: az olasz frittata, a spanyol tortilla, no és a klasszikus bundás kenyér.
Tojássaláta, tojáskrém. Pácolt tojás. Van még valami? Biztosan. Most hirtelen ezek jutottak eszembe.
Nektek melyik a kedvencetek? Én a jó rántottát szeretem és a habart tojást. Meg a lágytojást.
No de mi a különbség a rántotta, a habart tojás, az omlett és a tojáslepény között?
A habart tojásba kerül vaj és tejszín. Vagy vízgőz felett készítjük, vagy óvatosan kis lángon, végig finoman kevergetve, hogy lágy, krémszerű maradjon. Érdemes előtte felverni a tojásokat, hogy ne legyenek benne nagyobb fehérjedarabok. Sokkal előbb le kell venni a tűzről, mint ahogy gondolnánk és akkor lesz jó, mert a levétel után is szilárdul még. Nagyon finom krémes tud lenni. Snidlinggel csodálatos.
A rántotta. Alaposan felverjük a tojásokat sóval, tejjel vagy tejszínnel (kevéssel) és nagyon forróra felhevített olajban vagy vajban sütjük meg. Körbe-körbe rázogatjuk a serpenyőt, alányúlunk időnként és a még híg tojást a serpenyőre folyatjuk. A végeredmény egy egyben maradt, kör alakú sült tojás. Itt arra kell ügyelni, hogy nagyon forró serpenyőbe tegyük, legyen alatta bőven zsiradék (különben száraz lesz) és ezt is nyilvánítsuk késznek, mikor még remegős a teteje.


Az omlettben van egy kevés liszt is, és a fehérje habbá verve kerül bele. Hasonlóan sütik, mint a rántottát.
A tojáslepényekbe általában nem kell liszt, de jó sokféle zöldséggel gazdagítják. A frittattát, miután félig elkészül a serpenyőben, még sütőbe teszik és nincs átfordítva. A tortilla serpenyőben készül és át kell fordítani, mindkét felét megsütik. Ezt egy tányér segítségével lehet megcsinálni. Szintén sokféle zöldséggel, húsfélével lehet gazdagítani. Mindkét tojáslepényt úgy szeleteljük, mint a tortát. Bőséges, laktató fogások, sok főre, sok tojásból.
A bevert tojás és a buggyantott tojás ugyan az. Bő, forrásban lévő kissé ecetes vízbe ütjük a tojásokat, addig főzzük, míg a fehérje megszilárdul, de a sárgája krémes, lágy marad.
Főtt tojás: hideg vagy forrásban lévő vízben főzzük de csak annyira, hogy a sárgája ugyan összeálljon, de még kissé krémes maradjon. Ki kell mérni az időt mindkét esetben. Ha hideg vízbe tesszük föl, kb. 5-6 perc kell a forrás után, ha forrásban lévőbe, akkor 8-9 perc alatt lesz jó.
Lágy tojás: forrásban lévő vízbe tesszük, ki-ki mennyire lágyan szereti. (Én 4 percesen, hogy a fehérje egészen megfőjön, de a sárgája krémes, lágy maradjon. Nálam a főtt és a lágytojás azonos. :)  Nem szeretem a nyers fehérjét.)
Bundás kenyér: Kiváló a szikkadt kenyerek elhasználására. A kenyérszeleteket enyhén sózott, tejjel lazított, jól felvert tojásba mártjuk, majd viszonylag bő olajban vagy vajban kisütjük. Tálalható ketchuppal, majonézzel, mustárral, de akár édesen is, porcukorral és különféle lekvárokkal is. Természetesen friss kenyérből is készülhet.

Habart tojás készítése: A tojásokat jól felverjük, kissé sózzuk. (Finoman, mert a tojásnak amúgy is kissé sós íze van.) Tojásonként 1 dkg vajat teszünk hozzá és feltesszük kis lángra. Állandóan kevergetjük finoman. Mikor kissé kezd összeállni, levesszük a tűzről és tojásonként kb. 2 cl tejszínt vagy tejfölt (vagy a kettő keverékét) adunk hozzá. Visszatesszük a tűzre és folyamatosan, finoman keverjük. Egészen krémes, lágy állapotában vesszük le a tűzről.

Hát. Lehet válogatni. :)

(A képeken fent: főtt tojás van pirítóssal, snidlinggel és sült házi sonka szeletkékkel és az alsóbb képen habart tojás snidlinggel, sült házisonka-szeletekkel.)

2011. február 13., vasárnap

Savanyú répa árpagyöngyös húsgombóccal

.

Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jelmezek változtak, az együttélés rendszerei és feltételei. Az, ami az ember – a lélek és jellem -, nem változott. Ur városában, Babilonban ugyanazok az emberek éltek, mint ma Budapesten: s lelkükben ugyanúgy érzékelték a világot és pontosan úgy feleltek a világra. Csak éppen – műszerek nélkül – közelebb voltak a világ titkaihoz, az időhöz, a csillagokhoz, a természet jelbeszédéhez.  Hallásuk finomabb volt, látásuk – távcső nélkül is – élesebb, érzékelőbb, sejtőbb, megragadóbb. Az emberi anyag nem változott, de az ember – hála néhány lángésznek és műszernek – vakabb és süketebb a civilizációban, mint volt az emberi idők elején. Tunyább és bambább. Értesültebb és ugyanakkor tudatlanabb. Azt hiszi, gombnyomásra igazgatja a világegyetemet. Ez az óriási szerkezet, a civilizáció, száműzte az embert a világ nagy, titkos, bensőséges közösségéből.

(Márai Sándor)



Tegnap megfőztem a tél utolsó savanyú répáját. A Répakönyv még nem érkezett meg, így kénytelen voltam magam kreálni egy újfajta módot az elkészítésére - mert pénteken a máj mellett még darált húst is vettem "majdcsak lesz belőle valami" jeligére. Aztán tegnap megláttam egy néninél a piacon a házi hordósan savanyított répát. (No meg a pult alól előkerült egy üveg jóféle vilmoskörte pálinka is... :)  )
E két hozzávaló házasságot kötött hát meglehetősen méretes, négyliteres fazekamban...

Hozzávalók 6-8 főre:
A lébe:
1 kg savanyított répa,
40 dkg füstölt húsos csont
vagy füstölt oldalas,
1 dió nagyságú vöröshagyma,
1 evőkanál sűrített paradicsom,
só,
10 szem egészbors,
3 szem szegfűbors,
2 babérlevél,
1 mokkáskanál köménymag.
A rántáshoz:
2 kissé púspos evőkanál liszt,
6 evőkanál olaj vagy 2 evőkanál zsír,
esetleg pirospaprika.
A gombócokhoz:
60-65 dkg darált sertéshús,
15 dkg gersli (árpagyöngy),
1 nagyobb tojás,
só,
frissen tekert bors,
1 teáskanál pirospaprika,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 duci gerezd fokhagyma,
1,5 dl víz.
A tálaláshoz:
tejföl,
házikenyér.

A füstölt karajcsontot egyben hagyattam a hentessel, mert ha bárddal vágják, tiszta szilánkos lesz mindig. Az egyben hagyott csontot itthon bevagdostam a csontok között, hogyha majd puhul szét tudjon esni az ételben. Így tettem fel főni a 4 literes fazekamban annyi vízzel, amennyi bőven ellepte. A lébe tettem babérlevelet, köménymagot, szegfűborsot, egész borsot, apró kockákra vágott kevés vöröshagymát, sűrített paradicsomot és sót a forrás után. Kóstoljuk meg a levet, mert nem egyformán sósak a füstölt dolgok - jártam már úgy hogy egyáltalán nem kellett sózni, annyira túlsózott volt.
Hagytam egy negyed órát forrdogálni, aztán hozzátettem a kiló savanyított répát is. Egy órát főztem és közben elkészítettem a gombócnak való masszát is, mert jó ha áll egy kicsit.
A darált húst összekevertem az apróra kockázott vöröshagymával, a reszelt fokhagymával, sóval, borssal, pirospaprikával, gerslivel, tojással és a vízzel. Azért kell bele a víz, mert a gombócnak való masszának tocsogósnak, lágynak kell lennie. Így nem lesz kemény az ételben sem, és a gersli ha áll benne egy kicsit, magába tud szívni némi vizet is. Így előbb puhul meg a főzés során.



Egy órányi főzés után vizes kézzel gombócokat formáltam a masszából és a forrdogáló lébe tettem. Körülbelül 20 percig főztem. Közben elkészítettem a rántást is. Én nem tettem bele pirospaprikát, mert elfelejtettem. Szebb színe lesz, ha teszünk hozzá. Végül berántottam ezzel a vékony rántással a kész ételt. Hagytam még 5 percig forrni, hogy a rántással együtt is tökéletesen összeálljon az íze.
Saját sütésű friss házikenyérrel és tejföllel tálaltam.
Mit mondjak... Isteni. :)

P.s.: Aki nem jut savanyú répához, készítheti savanyú káposztával is.
Vegák is elkészíthetik csak gersligombóccal. (Csak nem kell morzsába forgatni, csak gombóccá formálni és a répás lében kifőzni.) Múltkorában vettem füstsót - sózzák azzal, így lesz füstös aromája az ételnek. Gersligombóc helyett nagyobb szemű babbal is készíthető szerintem vega módra.

2011. február 11., péntek

Bíbor, bíbor és bíbor

.

- Na végre - mondta a keselyű, és elengedte Prométheusz máját.
A hős felsóhajtott - ez volt évezredek óta az első kín nélküli perce -, megmozgatta elgémberedett tagjait, láncai csörögtek.
- Lejárt a büntetésem? - kérdezte.
A keselyű megrántotta a vállát.
- Ugyan! De minek strapáljam magam? Nincs már tűz a Földön.
A leláncolt férfi haragosan előreugrott, s bár láncai visszarántották, öklét rázva kiáltotta:
- Hazudsz, kutya!
- Nem kutya. Keselyű - mondta egykedvűen a robusztus madár, s szárnyait próbálgatta, működnek-e a több évezredes kényszerszünet után.
Prométheusz haragja nem csillapodott.
- Végezd a kötelességedet! - rivallt a keselyűre. - Tépd a májam!
- Majd megőrültem! - mérgelődött a keselyű. - Nem érted, hogy nincs már tűz a Földön?
- Azt akarod mondani, hogy az istenek elpusztították az utolsó embert is?
- Ördögöt - legyintett a keselyű -, többen vannak, mint valaha is.
Prométheusz megnyugodott.
- Tűz nélkül nincs élet - mondta magabiztosan -, gyerünk, láss munkához!
- Értsd meg, hogy nincs tűz! Az emberek már nem ismerik a tüzet. Nincs szükségük rá.
- Nem igaz - kiáltott a hős -, tűz nélkül nem tudják elkészíteni az ételeket, télen megfagynak, vakon tapogatóznak az éjszakában.
- Lárifári - mondta a keselyű -, főzőlapokon főznek, központi fűtéssel fűtenek, és mesterséges fénnyel világítanak.
- Igen, de mitől kapja melegét a főzőlap, mi táplálja a fűtőtesteket, mi szüli a mesterséges fényt? A tűz!
- Nem a tűz! Az atom, ha annyira tudni akarod. Megnyomnak egy gombot, s máris árad a fény, a meleg. Semmi füst, semmi lángnyelv, semmi faropogás. Sokkal tisztább, veszélytelenebb!
Prométheusz egy ideig komoran hallgatott, aztán felcsillant az arca.
- És a háborúk? Meg a gyújtogatók?
- Sugarakkal háborúznak - mondta a keselyű -, egy szép, láthatatlan sugár, és porrá omlik egy ház, egy város, egy ország. Semmi durrogtatás, semmi füst, csak steril por. A gyújtogatás elfelejtett, elavult módszer. Még a tűzoltóság is megszűnt. Még az önkéntes csapatok is. Nincs tűzoltóbál. Önkéntes sugárvédők bálja, az van.
Prométheuszban még egyszer fölcsillant a remény.
- A tábortüzek - mondta -, bujdosók, vándorok, kirándulók tüzei!
A keselyű legyintett.
- Rég nincs. Bármely üzletben egyötvenért kapni műtábortüzet. Fény, meleg elsőrangúan garantált. Nem kell gallyat szedni, fújni, összeégetni az ujjad... egy gombnyomás, és kész. Ráadásul többször is felhasználható.
- Nem igaz! - üvöltött Prométheusz. A sziklák visszhangozták: "nem igaz, nem igaz."
- Ugyan, mit idegeskedsz? - zsörtölődött a keselyű. - Gyere, nézd meg magad!
Átballagtak ázsiai falvakon, afrikai dzsungeleken, véget nem érő nagyvárosokon. Az emberek megbámulták őket. Egy keselyű meg egy láncait csörgető, meztelen ember. Hm. Dél-Amerikában kitűnő ajánlatokat kaptak egy cirkusztól. Ausztráliában büntetést fizettek közerkölcs elleni vétség, Európában csendháborítás miatt. Mert Prométheusznak nagyon csörögtek a láncai. És nagyon meztelen volt. A tüzet az emberek nem ismerték. Micsoda? - kérdezte valamennyi, és bambán rázta a fejét. Tűz, fire, ogony, feuer. Nem, ilyen szó nincs is.
- Hehe - röhögött a keselyű, Prométheusz meg vadul csörgette láncait.
Egy tengerparti ódon városkában találtak egy öregembert.
- Még ezt az egyet kérdezzük meg! - kérte a keselyűt Prométheusz. A keselyű bólintott.
- Tűz - ismételte a szót az öreg, és értelmes fény villant a szemében. - Ott - mondta -, az a nagy ház!
A keselyű alig tudott lépést tartani Prométheusszal.
A hatalmas, düledező épület homlokzatát vasbeton oszlopok tartották. A homlokzaton kissé megkopott, málladozó festékű felirat fehérlett:
TŰZMÚZEUM
- Ez az! - kiáltott Prométheusz -, oda nézz!
- Nono! - mondta a keselyű.
Nesztelenül nyíltak ki előttük a fotocellás ajtók. Hosszú, rideg folyosón baktattak végig petróleumlámpák, gyertyavégek, rozzant kandallók halmai között. Nagy, vitrinekkel teli terembe értek, Prométheusz boldogan rohant az elsőhöz, arcát az üveghez szorította. Pásztortűz - ezt írták a vitrin alá. Bent egy nagy szarvú bika és egy botjára támaszkodó kalapos, csizmás ember lobogó pásztortüzet bámult.
- Tűz! - kiáltott boldogan Prométheusz.
- Föstött - mondta a keselyű.
Prométheusz a pásztortűzre meredt, arca elé kapta a kezét. A tűz nem élt, mint ahogy viaszból volt az ember és a bika is. Sorra rohant a vitrinekhez. Kazántűz, kandallótűz, tábortűz, tűzvész, kovácstűz, futótűz...
- Festve, villanykörte, cinóber, optikai csalódás - kommentálta valamennyit szakszerűen a keselyű.
Mire a terem végére értek, Prométheusz haja megfehéredett.
- Még ott! - kiáltott aztán.
Az egyik sarokban kicsi üvegbura állt, amilyennel a fűszeresek takarják le az élesztőt. Alatta cédula: "Belső tűz". A bura alatt nem volt semmi, a keselyű rekedten felnevetett.
Prométheusz ekkor fölkapta a fejét, a fogát összeszorította, az álla kemény lett. Elhatározta, hogy újra fölmegy az istenek birodalmába, és ellopja a tüzet.
Az épület előtt búcsúzáskor a keselyű így szólt:
- Tudom, hogy megint el akarod lopni - gunyorosan nevetett -, csak azt mondd meg, hogy minek! A májad úgyis olyan már, mint a darált mák!
Prométheusz aznap éjszaka mégis ellopta újból a tüzet. Égő fáklyával rohant végig a földön, olyan volt, mint egy látomás. Az emberek boldog ámulattal nézték, és felkiáltottak: Tűz!

(Lázár Ervin: Buddha szomorú)



Egy egyszerű ebéd. Hamar elkészül. Ma úgy indultam piacra, hogy fogalmam sem volt, mit főzzek. Körülnéztem, mi van kínálaton így tél végén. Cékla még mindig van szerencsére, lilahagyma is. Nem csak nyersen, sülve is isteni, és ilyen zöldségszegény időszakban a hagymafélék a titkos bevethető készletlista elején állnak. Aztán sorban álltam a hentesnél és előttem vett egy hölgy májat. Szép friss volt, így azt vettem én is. Meg régen is ettünk már. Remélem, nem szegény Prométeuszé volt...








Hozzávalók a májhoz 2 főre:



50 dkg sertésmáj,
8 szem szegfűszeg,
8 szem szegfűbors,
1 mokkáskanál koriandermag,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
4-5 gerezd fokhagyma,
1 dl száraz vörösbor,
1 teáskanál méz,
1 narancs kifacsart leve.
A sütéshez: vaj vagy olívaolaj.




A mozsárban összetörtem a koriandermagokat és a szegfűborsot, a húsra szórtam az őrölt fahéjjal egyetemben. Plussz tettem a tálba néhány szem szegfűszeget és egészben hagyott fokhagymagerezdeket is. Öntöttem hozzá vörösbort (nekem édes volt itthon mot mert kaptam valakitől, de nem szeretem - viszont pácolni, ételekbe jó) és narancslevet. Ha száraz vörösborral készítjük, kevés mézet is tegyünk hozzá.
Körülbelül 2 órát hagytam pácolódni.
Közben betettem a céklát és lilahagymát sülni a sütőbe.



Hozzávalók 2 főre:
4-5 fej kisbb céklagumó,
4 kisebb fej lilahagyma,
só,
1 dl vörösbor,
2 narancs kifacsart leve,
kevés olívaolaj.
Ha száraz a bor: 1 teáskanál méz is.


A céklát, lilahagymát megtisztítottam, és gerezdekre vágtam. A lilahagymát csak négybe. Elterítettem a sütőtálban, sóztam, bort, olívaolajat, narancslét öntöttem rá. Alufóliával teljesen lezártam és 1 órára háromnegyedes lángon sütöttem. Mikor majdnem készen volt a cékla-lilahagyma, akkor sütöttem meg a májat.
Ha 2 főnél többre készítjük a grillezett májat (vagy bármilyen húst), inkább úgy készítsük hogy elősütjük, aztán a páclét és kevés vizet vagy még plussz narancslét és vörösbort hozzáadva fedő alatt pároljuk puhára és készre. A májnak nem kell több, csak 10-12 perc fedő alatt az elősütés után.
A grillezés szép és jó szabadban, nagyobb gillezőrostélyon, de a hirtelensültek nem alkalmasak szerintem házi körülmények között két embernél nagyobb létszámú éhes embernek. Egy 4-5 tagú családnál nem próbálkoznék, mert kihűl az eleje, mire elkészül a vége. A blogokon, újságokban és éttermekben baromi jól néznek ki a grillezett, frissen sült húsok, de ne akarjátok családi ebédre elkészíteni. Hacsak nincsen minden emberre 1-1 szakács a tűzhely mellett.
Emellett én speciel nem szeretem, ha nincs átsülve bármilyen hús. Tőlem ajánlgathatják a rozé kacsamellet is - másnak. Én a lassan, omlósra sült-párolódott húsokat szeretem. A máj azonban bármilyen elkészítési formáját nézzük, gyors műfaj. Túlsütés esetén lesz cipőtalp kemény, ha rövid idő alatt sütjük-pároljuk omlós puha marad.
Krémes burgonyapürét készítettem még hozzá.
Ha csak a sült céklát-lilahagymát készítjük a máj mellé, akkor tökéletes fehérjenapra a 90 napos diétába.
A céklaköret miatt kapott vega címkét is az étel.




Kókusz is szereti a májat. Nagyon. Persze a csirkemájat és nyersen... Ő nálunk a véres-hús rajongó. Üsse kavics, megosztozunk... :)

2011. február 9., szerda

Majonéz tojás nélkül

.

Emlékezz erre: törekvésünk abban a reményben gyökeredzik, hogy elérjük, amire vágyódunk, ellenszenvünk célja pedig az, hogy bele ne essünk abba, amit kerülünk. Aki kudarcot vall törekvésében, az szerencsétlen, de még szerencsétlenebb az, aki olyasmibe bonyolódik, amit kerül. Ha csak olyan dolgokat kívánsz kikerülni, amelyek a hatalmadban vannak, s a természettel ellentétesek, sohasem fogsz nem kívánt dolgokba bonyolódni, de ha a betegséget, a halált és a szegénységet akarod kikerülni, akkor szerencsétlen leszel.
Fojtsd el ellenszenvedet mindazokkal a dolgokkal szemben, melyek nincsenek hatalmunkban, és vidd át az olyan dolgokra, amelyek hatalmunkban vannak és a természettel ellentétesek. Egyelőre, (míg nem ismered a helyes élet elveit), száműzd teljesen a törekvést, mert ha olyasmire törekszel, ami nincs hatalmadban, szükségszerűen szerencsétlen leszel; az olyan hatalmunkban lévő dolgokról pedig, amelyekre szép dolog törekedni, még nincs fogadalmad. Csak vonzó és taszító ösztöneidnek engedj, de ezeknek is könnyedén, válogatással és kényelmesen. 

(Epiktétosz)

Íme egy majonéz, ami tojás nélkül készül. Azért próbáltam ki mert gondoltam, leállok a tojásról is. Olyan vegáknak ajánlom, akik nem esznek tojást. Szóval le akartam állni a hússal. Igen ám, de jelentem: sajt és tejmérgezést kaptam... :)) Amit nyolc éve meg tudtam csinálni, azt ma már nem. A szervezetemből kezd eltűnni a tejet lebontani képes enzim. Puffadok és hasmenésem van a tejtől és tejtermékektől, és émelygek tőle. Kis mennyiségben még kibírom valahogy, de így nagyban már nem. Szóval, ... izét - tudjátok hogy mondják, mit csináltam a számból, mert kénytelen vagyok húst enni. Csak zöldségen nem bírok élni. Ez van. Inkább bevallom nektek. Az ételhez fűződő viszonyom mostanság kissé kaotikus és viharos... :( Valójában a blogt is abba akartam hagyni, de az élet zajlik, napi szinten maradnom kell a fakanálnál és tűzhelynél, szóval ember tervez, Isten végez... Ennyit a törekvésekről.
Ez egy remek tartású, sűrű majonéz. És cirka 3 perc alatt elkészül. Célszerű egyből beízesíteni, mert önmagában nagyon tej és olaj íze van. Egy befőttes üvegbe tettem 1 dl tejet (teljes házitejet), ízesítettem 1 nagy teáskanál mustárral, kb. negyed citrom levével, sóval, kevés cukorral és borssal. A botmixert beindítottam és vékony sugárban, nagyon óvatosan öntöttem hozzá folyamatosan a dupla mennyiségű olajat, tehát 2 decilitert. Nagyon jó állagot produkál. Érdemes ha önmagában esszük zöldfűszerekkel, fokhagymával ízesíteni. Salátákhoz keverve elmegy csak ilyen tartáros ízesítéssel is. Nekem nem igazán jött be. Maradok a tojásos, igazi majonéznél.

2011. február 6., vasárnap

Csokoládés aszaltszilva mártás/leves

 .

A görög kultúrával foglalkozó és a Papadelosz által Görögország minden vidékéről meghívott értelmiségiek és szakemberek vezette két hetes szeminárium utolsó délelőttjének utolsó előadásán Papadelosz felemelkedett a terem végében álló székéből, előre ment, ott megállt az egyik nyitott ablakon beözönlő ragyogó görög napfényben és kinézett. Mi pedig követtük tekintetét az öblön át egészen a német temetőt jelző vaskeresztig. Azután megfordult. 
 - Van valakinek kérdése?
Csend ülte meg a termet. 
Ez a két hét egy egész életre elegendő kérdést vetett fel, de pillanatnyilag csak a csönd létezett.
 -Nincs kérdés?
Papadelosz tekintete végigpásztázott a termen.
Nos jó.
Föltettem a kérdést:
  - Dr. Papadelosz, mi az élet értelme?
A szokványos nevetés jött válaszul, mindenki indulásra készen mocorgott. Papadelosz kezével csendet intett, hosszasan rám nézett, szemével azt firtatta, komolyan kérdeztem-e. A szememből pedig azt olvasta ki: igen.
  - Rögtön válaszolok a kérdésére.
Nadrágzsebéből elővette tárcáját, egy darabig egy bőr pénztárcában kotorászott, aztán kihalászott egy apró kerek tükröt, nagyjából akkorát, mint egy negyeddolláros, és a következőket mondta:
  - Kisgyerek koromban, a háború alatt nagyon szegények voltunk. Egy eldugott faluban éltünk. Egy nap az úton találtam egy darabokra tört tükröt. Egy német motorbiciklit lőttek ki azon a helyen. Megpróbáltam összeszedni a tükör összes darabját, hogy összerakjam, de lehetetlen volt, így csak a legnagyobb darabot tartottam meg. Ezt itt ni. Aztán egy kövön kör alakúra csiszoltam. Játszani kezdtem vele, mint valami játékszerrel, és elbűvölt az, hogy olyan sötét helyekre tükrözhettem vele a fényt, ahova a nap sohasem sütött be, - mély lyukakba, repedésekbe és sötét beugrókba. Sportot űztem abból, hogy fényt bocsássak a legeldugottabb helyekre is.
  - Megtartottam a tükröcskét és ifjú korom üres pillanataiban elővettem és újra elfogadtam a játék nyújtotta kihívást. Amikor férfivá értem, rájöttem, hogy ez nem egyszerűen gyerekjáték, hanem annak a metaforája, mit is kezdhetek az életemmel. Rájöttem, hogy nem én vagyok a fény, még csak nem is a fényforrás. De a fény, az igazság, a megértés, a tudás létezik, sok sötét helyen csak akkor fog fényleni, ha én odatükrözöm.
  - Csak egy szilánkja vagyok annak a tükörnek, amelynek teljes alakját és formáját nem ismerem. Ennek ellenére azzal, ami rendelkezésemre áll, fényt tükrözhetek a világ sötét zugaiba - az emberek szívében lévő fekete foltokra -, és némely emberben bizonyos dolgokat megváltoztathatok. Ez az, amire én törekszem. Ez az én életem értelme.
Aztán fogta tükröcskéjét, óvatosan tartva befogta az ablakon beáramló nappali fény sugarait és az arcomra, meg a padon összekulcsolt kezemre irányította. Sokat elfelejtettem már abból, amit azon a nyáron a görög kultúráról és történelemről tanultam. De emlékezetem tárcájában még ma is ott hordok egy kis kerek tükröt... ,,Van valakinek kérdése?'' 

(Robert Filghum)


 

"Hétköznapokon egyszerű, takarékos ételeket készítettek. Reggelire gyakran ettek olcsó, laktató levest /pl. káposztalevest, rántott levest, savanyú levest./ vagy különböző módon elkészített krumplit /pl. paprikás, főtt, héjában sültet/. Főleg a szegényebbek kukoricából főzött kását, pépet, gánicát, gombócot fogyasztottak. Délben kétféle étel került az asztalra, valamilyen leves mindig megtalálható volt /bableves, gulyásleves, tejfölös répaleves, tejfölös aszalt szilvaleves/. Mellé valamilyen tésztaételt ettek, pl. kifőtt tésztát, amit itt mácsiknak neveznek, kelt rétest, pogácsát, búzagánicát stb.
Vacsorára a délről maradt ételeket ették vagy levest főztek. A vacsorát nyáron aludttejjel fejezték be, télen főtt, aszalt gyümölcsöt ettek. Az aszalt gyümölcsök felhasználása széleskörű volt, nemcsak főzve, önállóan, de levesként, és tésztaételekbe töltelékként is fogyasztották.
Télen volt a disznóvágások időszaka. Mégis télen is inkább csak vasárnap ettek húst, tartalékolták azt a nyári nagy munkák idejére. Lesütötték vagy füstölték, szokás volt egy disznólábat a következő évi disznóvágásra eltenni. Baromfit inkább csak ünnepeken vágtak vagy ha beteg volt a háznál. A vasi parasztember sok tejet, tejes ételt fogyasztott, Zalában inkább gombát, gombás ételeket ettek.
A késő esti vacsora már csak egyszerűbb ételekből állt, paprikástúró, aludttej, paprikás krumpli. Ezen a vidéken az ételek egy részét tökmagolajjal készítették, amelyet otthon, házilag sajtoltak.
Érdekes szokás volt az ország nyugati vidékén a paszita, ami a keresztelői lakomát jelentette. A katolikus családoknál igyekeztek az újszülöttet minél előbb megkeresztelni. A paszita délutántól másnap reggelig tartott és hagyományos étrendje alakult ki:
  • Tikleves /tyúkhúsleves/
  • Főtt tikhús paradicsom vagy zsemlemártással
  • Rétes /mákos, diós, túrós, káposztás, tökös-mákos/
  • Sült hús/sertés, baromfi vagy borjú/
  • Köret / hajdinakása, burgonya, újabban rizs/
  • Aprósütemény
  • Fumu"
                                                                                                          (Tusor András: Gasztronómia, tájegységek étkezési szokásai)



Miért idéztem? Az aszalt szilva leves miatt és az aszalt gyümölcsök jelentős szerepe miatt a téli étkezéseknél. No meg az is érdekesség, hogy itt nálunk egy lakodalmon a húsleves után jön a főtt hús mártással, aztán a rétesek, aztán a sültek, s végül a sütemények. Minden nem zalai elcsodálkozik ezen, pedig itt ez a normále menüsor - ez gondolom a keresztelői menüből vevődött át.
No de most a mártások az érdekesek. A tél a jó húslevesek időszaka. Tavasszal, nyáron nemigen kívánjuk, de ilyenkor télen nagyon jól tud esni. Ezért a tél jellegzetes ételei a főtt húsok mellé való mártások is. Van egy régi szakácskönyvem, abban vagy 40 féle mártás szerepel. Ma megalkottam a 41.-et. :) Ugyanis aput vártam ebédre. Nagyon szereti a jó húslevest, így azt főztem a fiúknak. És nagyon szereti a főtt húst mártással. Leginkább édes gyümölcsmártással. Nála a paradicsom és zsemlemártás nem játszik. Minden héten egyszer ő is főz magának húslevest mártással, s mivel tél van, minden héten ugyan az a menü: almamártás. Mert ilyenkor ez a gyümölcs a legelérhetőbb. Gondoltam megtöröm ezt a monotóniát. De mivel? Gondolkodtam, gondolkodtam. S eszembe jutott, hogy régen jellegzetes téli paraszti étel volt az aszaltszilva leves. Volt is itthon finom magozott, nem csontszárazra aszalt, hanem krémes és lágy. Isteni. És eszembe jutott a finom szilvalekvárom is a spájzpolcról. A kettőből kombináltam egy nagyon különleges, főtt hús mellé való mártást. Különösen marhahús mellé kitűnő.

Hozzávalók 4 főre:
5 nagy evőkanálnyi szilvalekvár,
15-20 dkg aszalt szilva (magozott),
3-4 dl víz,
egy nagy csipet só,
ízlés szerint cukor,
2 darabka fahéj,
1 csillagánizs,
8-10 szegfűszeg vagy 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg,
2 kocka étcsokoládé,
1 dl tejszín,
1 púpos teáskanál liszt.

A szilvalekvárt felengedtem vízzel, fűszereztem és hagytam forrni 20 percig, hogy jól átvegye a fűszerek ízét. Aztán eltávolítottam őket és két kocka keserű csokit felolvasztottam a mártásban. Behabartam a kevés tejszínnel és liszttel, s végül botmixerrel teljesen krémesre alakítottam. Az aszalt szilva szemeket félbe vágtam, s beletettem a mártásba. Jól összerottyantottam.

Ha kissé darabos maradna a mártás, szitán szűrjük át. És a csokoládé ne riasszon senkit. Csak elmélyíti, bársonyossá teszi a mártást.

Tipp: Ez a mártás levesként is felszolgálható, ha jóval hígabbra hagyjuk. Ebben az esetben én kevés rummal vagy vörösborral még izgalmasabbá tenném. Levesként felszolgálva díszíteném tejszínhabrózsákkal is a tetején, őrölt fahéjjal gyengéden megszórva. Melegen is tálalható, de én inkább jól behűteném. Tél ide vagy oda. :)

2011. február 4., péntek

Sajtleves töktányérban

.

Soha nem ott vagyunk, ahol vagyunk. Vagy a múltban kotorászunk, vagy a jövőt lessük, de csak nagyon ritkán pihenünk meg ebben a pillanatban. Susan barátnőmnek van egy fura szokása: valahányszor valami csodálatos vidéken jár, kétségbeesve így kiált fel: - Ez olyan gyönyörű! Ide feltétlenül vissza kell jönnöm! -, és minden erőmet latba kell vetnem, hogy meggyőzzem: már itt van.

(Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)



Ismét egy sajtleves. :)
Ez a nagyobbacska hokkaido tök már november óta díszítette a konyhámat. Halloweenre vettem hogy majd kifaragom, de aztán nem került rá sor. Ma viszont gondoltam bevetem levesfronton. Igen ám, de mikor ketté akartam vágni, akkor jöttem rá hogy úgy megvastagodott a héja, hogy én ezt az életben meg nem hámozom. Akkor jutott eszembe, hogy tányér legyen belőle. S ha már a húsát nem is tudom felhasználni, az ízét legalább adja át. Így fűrésszel! :)) lefejeztem szegényt. Kikapartam a magházát és kész is volt a fantasztikus, természet által formatervezett töktányér. Design by Gaia. :)
Mennyiségeket nemigen tudnék írni, mert tökfüggő. A lényeg annyi hogy feltöltöttem félig tej, félig tejszín keverékével majdnem tele. ztam, borsoztam, kevés kurkumát és őrölt gyömbért adtam hozzá. És reszeltem bele olvadós sajtot úgy 8-10 dkg-ot. Ráhelyeztem a kupakját és forró sütőbe toltam 45 percre.



Mivel a húsa ehetetlen volt - úgy értem annyira szálas és kemény -, ezért friss zöldekkel dúsítottam. Betétnek csíráztatott finomságokat: hajdinát szórtam bele, illetve hagymacsírát és friss, zsenge roppanós cukorborsócsírát is rágcsáltam mellé - ezeket Zolinál vettem a piacon. Hihetetlen finom volt! És a látvány... Hm... :)
P.s.: lehelletnyi tökmagolajjal is lehet cifrázni. Valamint félre lehet tenni megmosva a magjait, s ha megszáradtak, meg lehet pirítani. Vagy épp ha ráérünk, a levesbe betétnek is megpucolhatjuk és piríthatjuk a magjait.

Amennyiben nincs hozzá ilyen tökünk, jó az a hosszúkás fajta is. A gömbölyű végét hagyjuk meg egészben úgy, hogy a magház végénél vágjuk hosszában keresztbe. Állítsuk az aljára és kaparjuk ki a magházat. A száras végét vágjuk le és azt tegyük rá tetőnek. A köztes kimarad hosszúkás magtalan rész aztán bármire felhasználható. Ha ilyen tökkel sütjük, akkor a húsa is kikanalazható. Ebben az esetben nem szükségesek a plussz levesbetétek, mert a tökhús lesz az. Legfeljebb egy kis főtt kölest avgy hajdinát vagy kuszkuszt tehetünk bele.
Ha nincs alkalmas sütőtökünk ami tányérnak is jó, akkor tegyük fel főni kis kockákra vágva a tökhúst a fűszerekkel kevés vízben. Főzzük puhára, botmixerrel pépesítsük, majd tejszínt adjunk hozzá és reszelt sajtot a végén, a sajt olvadásáig. Ebben az esetben tányérban tálaljuk.

A tüskeszentpéteri liszt

.

Limara nevét szerintem minden gasztroblogokat olvasgató ismeri. Fantasztikus kenyereket és péksüteményeket varázsol mindig közös asztalunkra. Nála olvastam egyszer a tótkomlósi lisztről. Arról, hogy milyen fontos alapanyaga a jó kenyérnek a jó liszt. Okéoké.... Persze. És lapoztam tovább.



Most jöttem rá arra, ez tényleg mennyire fontos! Karácsony előtt ugyanis az utolsó nagybevársárláskor valamelyik multiban jártunk halat keresve. Ott jöttem rá, hogy elfelejtettem lisztet venni. Vettünk 2 kilót tartaléknak. Sosem szoktam semmit a különlegességeken kívül multinál venni. No mindegy, kényszerhelyzet volt. Múlt héten került felhasználásra az a liszt. Hát kérem. Egy katasztrófa volt. Ami kialakult belőle, az nem nevezhető tésztának, pusztán csiríznek. De tényleg. Ragacsos, sűrű, rossz ízű massza lett belőle. Na itt jöttem rá, mennyire fontos a jó liszt.
Hozzá vagyok szokva a tüskeszentpéteri minőséghez. Mondhatnám el vagyok kényeztetve. Mindig az ő lisztjüket veszem, mert kiváló. A vele készült kelt tészták, kenyerek, péksütemények fantasztikusak. Én meg azt hittem, ez a normále - hogy minden liszt ilyen. Hát nem. Nagyon nem. Szóval. Ha jót akarunk sütni, keressük meg hozzá a jó lisztet, mert különben bármilyen ügyesek és gyakorlottak vagyunk, az eredmény nem fogja mindezt igazolni.
A tüskeszentpéteri malom ráadásul zalai. Duplán jó! :)

"A Zala folyó mindkét partján a XVII. században több mint 50 kisebb-nagyobb vízimalom szolgálta a környezetében élőket, köztük a tüskeszentpéteri. A háborúk alatt, mint az utánpótlás fontos elemét védelmezték. A XIX. század végén a malomipar fejlődésével kiemelkedett a többi közül. Az 1920-as évektől a bérlők segítségével technikailag is megújult, megalapozva az üzem hírnevét. Az államosítás után a Zala megyei Gabonaipar része lett." Folytatás ITT.

2011. február 1., kedd

Répakönyv

.

A tegnapi Zalai Hírlapban jelent meg egy cikk.
Végre valaki írt egy szakácskönyvet a kerekrépáról! :) Talán az ország más vidékein is elkezdik majd termeszteni és fogyasztani. Mer' nagyon finom és egészséges! És olcsó.


"A Czupi Kiadó gondozásában, a Közművelődési és Városszépítő Egyesület támogatásával megjelentetett kiadványból nemcsak ezt az ízletesen feldolgozható, étrendünkben mégis mellőzött növényt ismerhetjük meg, hanem - éppen ennek feloldására - félszáz, belőle elkészíthető étel receptjét is."
A cikk folytatása ITT.



Imrei Ferenc könyve nemcsak szakmai információkat, hanem kultúrtörténeti csemegéket is tartalmaz - Fotó: Horváth-Balogh Attila
Imrei Ferenc könyve nemcsak szakmai információkat, hanem kultúrtörténeti csemegéket is tartalmaz - Fotó: Horváth-Balogh Attila Zalai Hírlap

Indiai rizspuding (Kheer)

.

A Legfelsőbb Lélek nem vállalja magára senki jó vagy bűnös
cselekedetét. A megtestesült lényeket azonban megtéveszti az
a tudatlanság, amely befedi igazi tudásukat.

Amikor az ember értelme, elméje, hite és menedéke mind
szilárdan a Legfelsőbben gyökerezik, akkor tökéletes tudása
által teljesen megtisztul kétségeitől, és
feltartóztathatatlanul halad a felszabadulás útján.

                                                                                                                                                             (Bhagavad-Gíta V.15. és 17.)




Íme egy nagyon egyszerű desszert. Tejberizs. A világ minden népénél, országában megtaláljuk. Ez az indiai változat és nagyon finom. Egyrészt kicsit krémesebb, lágyabb mint a mi tejberizsünk, másrészt a kardamom íze valami fantasztikus benne. Nem is beszélve a manduláról. Nekem sokkal jobban ízlik, mint a gyerekkori-itthoni. Hogy őszinte legyek, azt nem is szerettem. Ez viszont... Hmmm. Nagyon jó.

Hozzávalók 5 pohárnyihoz:
7 dkg rizs (jázmin),
1 l tej,
8 dkg kristálycukor,
2 dkg vaj vagy ghí,
4 zöld kardamom,
4 dkg szeletelt mandula,
csipet só.
A díszítéshez: mandula,
pisztácia vagy sáfrány.

A rizst alaposan átmostam egy szűrőben, csap alatt, aztán a ghín két-három percig pirítottam, míg üveges lett. Aztán hozzáöntöttem a tejet. Forrás után kis lángon hagytam pötyögni egészen addig, míg a rizs szinte szétfőtt benne és a tej körülbelül majdnem felére elforrt. Ez olyan 30-40 perc főzést jelent. Nincs vele gond, elpötyög a tűzhelyen, csak néha néha kevertem meg.
Mikor már elkészült, akkor tettem hozzá a kristálycukrot, a 4 darab kardamomnak a kiszedett és mozsárban porrá zúzott magjait, a szeletelt mandulát és a csipet sót. Két percig kevergettem, míg a cukor eloldódott és le is vettem a tűzről. A lábosban hagytam kihűlni.




(Az a jó, ha elkészültekor még egészen folyékony, úgy értem sűrűn folyékony. Mert később a hűtőben még kicsit úgyis besűrűsödik és az igazán jó állaga a krémesség-lágyság.) Kihűlés után átkevertem és poharakba szervíroztam. Hűtőben jól hűtsük be, s aztán tálaljuk. A tetejét aprított pisztáciával és mandulával díszítettem.
Készíthetjük mézzel is cukor helyett.




.