A sok kicsi szorongás képes összeállni egyetlen nagy depresszióba. Ez pedig kiolthatja azt a magas érzelmi hőfokú lángolást, amit Prométheusz lopott az emberek számára: az istenek tüzét. Szomorú, de sokan a közönséges szalonnapirító parazsat értik Prométheusztüze alatt. Akinek valóban adatott belőle, az belehal, ha a láng kialszik. Ő azt is tudja, hogy nem mindenki kap belőle, ez ugyanis ajándék. Más felfogás Erósznak nevezi az érzést, még inkább varázst, amitől elevennek, az élet szerelmesének érezzük magunkat, amely által érzéki kapcsolatba kerülünk a világgal.
(Vavyan Fable)
A máglyarakás is egy remek kenyérpuding-féle. Maradék kifli vagy kalács felhasználására kiváló. Tegnap főztem egy nagy fazék frankfurti levest, ami jó kiadós és laktató. Így igazán csak valami édes tésztát kíván utána az ember lánya...
Pár napja rákívántam a bolti fonott kalácsra. Vagyis pontosabban: influenzás lévén, erőm nem volt semmit sem sütni, meg enni sem nagyon, de a kalácsot megkívántam hideg tejjel. Nem sok fogyott belőle, mára már teljesen megszáradt. És még négy almám is árválkodott a gyümölcsös tálban, így adott volt a máglyarakás.
Hozzávalók egy 30-szor 21-23 centis kistepsihez vagy jénaitálhoz:
A tejet fölforraltam 1 evőkanál vaníliakivonattal és 2 púpos evőkanál cukorral. Ráöntöttem egy tálban a szeletelt kalácsra.
Az almákat meghámoztam és levágtam a húsukat a magházról. Szeletekre vágtam és 2 csapott evőkanál cukorral, 1 evőkanálnyi citromlével, egy citrom reszelt héjával, a megmosott mazsolával, csipet sóval és fahéjjal megpároltam.
Hagytam kihűlni, csakúgy, mint a tejes kalácsot.
A tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját fehéredésig habosra vertem robotgéppel 2 csapott evőkanál porcukorral. Ezt aztán hozzákevertem a beázott kalácsszeletekhez. A tálat jól kivajaztam, liszteztem, majd a tojássárgájás kalácsszeletekkel kiraktam az alját. Megszórtam darált dióval. Erre jött a párolt alma, megint darált dió. Aztán megcsepegtettem a tetejét sárgabaracklekvárral. Betettem az előmelegített sütőbe jó magas hőmérsékletre 20-25 percre. Közben felvertem a tojásfehérjéket 1 csapott evőkanál porcukorral. Majd a kemény habot elkevertem 3 evőkanál lekvárral, de csak úgy lazán, nem simára hanem márványosra. A 20 perc leteltével kivettem a sütőből a tálat és a máglyarakás tetejére kentem a habot. Visszatettem a sütőbe, de már csak fél lángra addig, míg a hab teteje szép barnás lett.
Talán a legfontosabb dolog, ami segíthet megérteni az emberiséget: létezésünknek az Ismeretlen ad értelmet. Állandóan keresünk valamit,
nemcsak válaszokat a kérdéseinkre, de újabb kérdéseket is. Felfedezők
vagyunk. Felfedezzük az életünket nap mint nap, és felfedezzük a
Galaxist, hogy tudásunk határait kitágítsuk. És ezért vagyok én is itt:
nem hódítani jöttem, sem fegyverekkel, sem eszmékkel, hanem hogy együtt
legyek veletek és tanuljak.
(Benjamin Sisko kapitány, Star Trek Deep Space Nine)
Megint újranézem (már vagy századszor) a Star Treket. Most éppen a Deep Space Nine-sorozatot. Sisko kapitány apja New Orleansban él és van egy nagyon-nagyon hangulatos kis étterme, ahol remek kreol konyhát visz. Szakács az öreg és állítólag a gumbo-ja (ejtsd: gámbo) és a jambalaya-ja (ejtsd: dzsámbálájá) világhíresen jó. De sajnos a receptek titkosak, sőt. Még a halálos ágyán sem fogja elárulni őket...
Szóval annyiszor hallottam a napokban a jambalaya szót, hogy utánaolvastam és ma meg is főztem. Isteni jó.
Gondolkodtam, titkosítsam-e én is. Vagy mindenkit hallgattassak el, aki elolvassa? Á... nem állok semmilyen titkosszolgálattal, sem maffiával közeli kapcsolatban, úgyhogy közreadom a receptet. Bátran olvassátok. És ha fekete szemüveges, fura alakokat láttok ezután a közeletekben, az kizárólag a véletlen műve!:)
A jambalaya az amerikai dél egyik legelhíresültebb étele. Mind a kreol, mind a cajun konyha készíti, melyek fellegvárai New Orleans és Louisiana.
Nevének eredete nem igazán tisztázott. Vannak akik azt mondják hogy a spanyol sonka - jamón - szóból ered, mely az egyik legfőbb hozzávalója.
A név eredetéről John Mariani: "The Dictionary of American Food and Drink" című könyvében így ír: állítólag egyszer egy férfi megszállt New Orleansban egy fogadóban késő éjjel. Éhes volt. Kérdezte, nem maradt-e valami harapnivaló. A szakács, akit Jean-nak hívtak, így felelt: majd összedobok, összemixelek valamit. E szó a helyi dialektusban így hangzik - mármint az összekeverni, kutyulni hogy: balayez. Így a szakács nevéből és az összeütni szóból született a jambalaya név. Állítólag.
A "The Picayune a kreol Cook Book" (1900) már spanyol-kreol ételként nevezi meg a jambalaya-t.
A Wikipédia viszont egészen mást ír... Ahogy én látom, eredete az ősi homályba vész... és tisztázatlan a mai napig is. No de szerintem ez annyira nem is lényeges.
A jamabalya-ra nézvést nincs fix recept, mert ahány ház, annyi jambalaya. Állítólag mindenkinek megvan a maga titkos receptje. Egy bizonyos. Hogy rizst mindenképpen tartalmaz és vélhetően a spanyol hódítás nyomán a paellából kezdett átalakulni az amerikai dél ízlés- és alapanyagvilága szerint. Még fontos tényező, hogy többféle hús kerül bele. Füstölt sonka, kolbász nélkül nem készíthető. Kerülhet bele emellett bármilyen hús - csirke, disznó, marha. Sőt. Az ottani feketék, a szegény réteg tipikus étele volt, ezért mindenféle állatból készítették amit csak elejtettek vagy amihez hozzájutottak. Került bele aligátor, teknős, vaddisznó, kacsa, őz, stb. Jellemzője még ennek az ételnek, hogy valamilyen rák vagy kagylóféle is kerül bele általában.
A kreol változat az úgynevezett piros jambalaya, mert paradicsomot is tartalmaz. A cajun változat világos, vagyis nincs benne paradicsom, csak sokféle zöldség. Ami még meghatározó és elengedhetetlen ennél az ételnél, az az alap-hármasság: vöröshagyma, szárzeller és paprika alapon készül. Valamint kellően csípősnek és fűszeresnek kell lennie, hiszen mind a kreol, mind a cajun konyha híres fűszerességéről.
Otthon egyébként mindenki kikísérletezheti a maga kreol vagy cajun fűszerkeverékét. Szárított fűszereket használnak inkább és amit biztosan tartalmaz mindegyik keverék: fokhagymapor, vöröshagymagranulátum, feketebors, cayenne bors, köménymag, esetleg koriandermag és valamelyik vagy többféle zöldfűszer: kakukkfű, oregano, bazsalikom, tárkony.
Én egy kreol jambalayát kreáltam ma.
Hozzávalók 4 főre:
20 dkg füstölt parasztkolbász,
20 dkg füstölt sonka vagy tarja,
1 egész csirkemell,
15 dkg friss garnéla (aki hozzájut - aki nem,
ezt a mennyiséget tegye bele vagy húsból
vagy kolbászból pluszban),
25 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi),
4 duci nagy gerezd fokhagyma,
6-7 evőkanál olaj,
40 dkg hosszúszemű rizs,
2 zöld hosszú hegyes erős paprika,
5 dkg zeller vagy egy 30 cm-es szárzeller darab,
1 konzerv hámozott, darabolt paradicsom,
9,5 dl csirkealaplé (vagy 1,5 leveskocka és 9,5 dl víz),
só,
frissen őrölt feketebors úgy meglehetősen sok,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
1 csapott teáskanál cayenne bors (őrölt csili),
1 csapott teáskanál szárított kakukkfű,
1 evőkanál szárított bazsalikom,
1 csapott teáskanál koriandermag,
1/2 teáskanál köménymag,
1 csipet cukor ízfokozónak.
Mivel én nem kaptam szárzellert - mifelénk elég ritka látvány - ezért zellergumót reszeltem az alapba a kislyukú reszelőn. Tehát az olajon kevés sóval üvegesre pároltam a kockázott vöröshagymát, a lereszelt zellert és a félkarikákra vágott hosszú, zöld erőspaprikát. Mikor szépen megpuhultak, hozzáadtam a szeletekre vágott fokhagymát is, a karikákra vágott füstölt kolbászt, a kockákra vágott sonkát és csirkemellhúst is és fűszereztem: mozsárban frissen összetört kömény- és koriandermaggal, cayenne borssal, frissen tekert feketeborssal, bazsalikommal és kakukkfűvel. Ezt a fűszeres húskeveréket is pirítottam addig, míg a csirkehús át nem sült. Ekkor hozzáadtam a darabos paradicsomkonzervet és még rotyogtattam egy pár percig őket, aztán felöntöttem alaplével. (Vagy vízben oldott leveskockával.) Beletettem az átmosott rizst is és kóstoltam. Kevés sót tettem még hozzá és egy csipetnyi cukrot. Lefedve nagyon kis lángon főztem körülbelül 25-30 percig. Időnként keverjünk azért finoman alá, nehogy odakapjon. A tűz lekapcsolása után még rajta hagytam a fedőt jó 20 percig. Muszáj nagyon kis lángon főzni, mert a paradicsom miatt a rizs nehezebben puhul be, mint alapjáraton szokás.
Aki hozzájut friss garnélához vagy kagylóhoz, az a főzés vége előtt 5-10 perccel tegye bele az ételbe. Ha nem kapunk - úgy mint én - akkor hússal vagy kolbásszal pótoljuk ki azt a 20 dkg-ot. Vagy mindkettővel.
Nagyon tüzes, finom fűszeres, gazdag, laktató étel. Fantasztikus finom. Megtartom. (Pedig nem is szeretem a rizst...) Sisko kapitánynak asszem ízlene a jambalayám... :)
Részlet a "Holomaffia" című részből. És milyen remek hangja is van Avery Brooksnak...
Sok éve egy kedves szomszédtól, Piritől tanultam egy "magyar jambalaya"-t. Kép nem lesz hozzá most, csak a recept. Majd ha készítek valamikor, akkor pótolom a fotót is. Lásd a következő bejegyzésben ITT.
A szeretet útja nem könnyed vita tárgya.
Az ösvény a pusztuláson át vezet.
Madarak gyönyörű köröket írnak le az égen - a szabadság gyermekei.
Hogy hogyan tanulják?
Zuhannak, és zuhanás közben szárnyakat kapnak.
(Kabír)
A héten jártam a török étteremben. Hummuszt akartam venni, de nem volt. Helyette megleptem magam kétfajta töménygyönyör szirupos édességgel. Biztosan már mondtam, nem vagyok édesség-rajongó. Sütni meg egyenesen nem szeretek. No de az arab édességek... Egészen más kategória. Imádom őket. Csak ritkán jutok hozzá. És nagyon nem olcsó, mert tele vannak mindenféle finom maggal. Az egyik amit vettem ilyen volt, csak nem volt benne aszalt gyümölcs. Csak sok-sok pisztácia. Hát ma apunak és férjuramnak almás rétest sütöttem, mert volt jópár aszalódásnak indult almám még a téli készletből. Itt volt az alkalom. Két réteslapot feláldoztam a szirupos csodák oltárán. Mit mondjak? Jobb lett, mint a töröké. Isteni. És nem 250 forint lett így darabja, csak 90. Lényeges különbség. Ezután mindig magam készítem majd, hiszen bátran lehet variálni. És az egész nem tart tovább 1/2 óránál mindennel együtt. Imádom a bolti réteslapot. :) Sok mindenben - szinte mindenben - jobb a házi, de rétesből én a bótisat szeretem. Ez van. :) Mert olyan jó ropogósra tud megsülni. És mert lehet belőle mindenféle arabos szirupos sütit csinálni alig-munkával.
Hozzávalók 15 darabhoz:
1 csomag 6 darabos réteslap,
15 dkg pisztácia,
24 darab aszalt sárgabarack (vagy mangó),
olaj a kenéshez.
A sziruphoz:
1,2 dl víz,
1/2 citrom vagy narancs leve,
20 dkg kristálycukor,
4-5 zöld kardamomnak a magjai.
Én sós pörkölt pisztáciát kaptam csak, így a héjának az eltávolítása után szűrőben kissé lemostam hogy ne legyen nagyon sós. Az aszalt sárgabarackot pedig reggel beáztattam meleg vízbe.
Főztem szirupot 1 dl vízből, fél citrom levéből és cukorból és kardamommaggal ízesítettem. Vagyis mindezt felforraltam és hagytam forrni 4-5 percig.
A réteslapot kiterítettem a tiszta konyhapulton, majd megkentem vékonyan olajjal. Rátettem egy másik lapot, azt is beolajoztam. A felőlem eső szélére (a szélétől kb. 5 centivel beljebb) csíkban elterítettem a pisztáciát és a csíkokra vágott aszalt sárgabarackot. Kicsit meglocsoltam a tölteléket is sziruppal. A két végét 1 centi szélesen ráhajtottam a töltelékre a réteslap teljes hosszában, hogy ne potyoghasson ki belőle. Feltekertem a réteslapot. Kiolajozott tepsibe tettem és a tetejét is beolajoztam. Körülbelül 200 fokon sütöttem 10-12 percig. Mikor hűlt egy kissé, egy-egy hosszú hengert 5 darabba vágtam. Egy tálcára tettem a darabokat és meglocsoltam a sziruppal. Nem baj ha áll alatta, úgy jó, mert be fogja szívni 1-2 óra elteltével.
Nagyon finom.
És nagyon tömény. Egyszerre csak 1, maximum 2 darabot lehet megenni belőle.
Egy másik variáció: dió, vagy lehéjazott mandula és aszalt szilva a töltelék. A szirupba pedig narancsnak a levét facsarnám és tennék bele őrölt fahéjat is 1 csapott mokkáskanálkányit.
De használhatunk szirupalapnak mentateát is, vagy narancsvirágteát vagy rózsateát vagy rózsavizet, vagy zöldteát, stb...is.
Anno Görögországban nagyon sok ilyen sütit megkóstoltunk. Ott töltik például sűrű pudingkrémmel is.
Meg grízkrémmel - ennyi rémlik az évek távolából.
Amikor már vészesen rühellem a telet, részletesen magam elé képzelem atavaszt. Abban a hitben ringatózom, hogy nem hagytam ki semmit: így és így fog kibomlani, lépésről lépésre. Aztán eljő végre a valóságostavasz; de nem bomlik ám, hanem robban, csodájával ezerszeresen meghaladva képzeletemet, emlékeimet. Akár a szerelem.
(Vavyan Fable)
A szombati piacozásom alkalmából vettem egy regement tojást is. Finom falusit, kapirgálós tyúkok ajándékát. A piacon minden második árus falusi néni volt, tojáshegyekkel a szatyrában. Szerintem a tyúkoknak van egy titkos szakszervezetük. Világ tyúkjai, egyesüljetek! vagy valami ilyesmi... Nem rontják egymás üzletét. Ha tojnak, mindenhol, mindegyik tojik. Ha nem, akkor sehol egyik sem. Nagyon olcsón adták a mamik, éppen ezért. No és ha már falusi tojás... Hát az elválaszthatatlan párja sem hiányozhatott a kosaramból. A snidling. Égben köttetett páros. A snidling az a varázslatos zöldféle, amit épp akkor kapni a leginkább, mikor még medvehagymának, újhagymának híre-hamva sincs. De már nagyon vágyjuk a friss zöldeket. A snidling az egyik kedvenc hagymafélém és tojáshoz szeretem a legeslegjobban.
Egy tökéletes Valentin napi vacsora. Szerintem nincs férfiember, aki a tojást ne szeretné. Ráadásul. Hát igen. Potencianövelő is, mint az köztudott. És még egy előnye van: hamar elkészül. Ó, és még egy. Tavasz-idéző. :)
A tojásnak számtalan elkészítési módja van. Mindenki másképp csinálja és szereti.
Lássuk csak. Habart tojás, rántotta, omlett, főtt tojás, lágy tojás, tükörtöjás, bevert tojás, buggyantott tojás, tojáslepények: az olasz frittata, a spanyol tortilla, no és a klasszikus bundás kenyér.
Tojássaláta, tojáskrém. Pácolt tojás. Van még valami? Biztosan. Most hirtelen ezek jutottak eszembe.
Nektek melyik a kedvencetek? Én a jó rántottát szeretem és a habart tojást. Meg a lágytojást.
No de mi a különbség a rántotta, a habart tojás, az omlett és a tojáslepény között?
A habart tojásba kerül vaj és tejszín. Vagy vízgőz felett készítjük, vagy óvatosan kis lángon, végig finoman kevergetve, hogy lágy, krémszerű maradjon. Érdemes előtte felverni a tojásokat, hogy ne legyenek benne nagyobb fehérjedarabok. Sokkal előbb le kell venni a tűzről, mint ahogy gondolnánk és akkor lesz jó, mert a levétel után is szilárdul még. Nagyon finom krémes tud lenni. Snidlinggel csodálatos.
A rántotta. Alaposan felverjük a tojásokat sóval, tejjel vagy tejszínnel (kevéssel) és nagyon forróra felhevített olajban vagy vajban sütjük meg. Körbe-körbe rázogatjuk a serpenyőt, alányúlunk időnként és a még híg tojást a serpenyőre folyatjuk. A végeredmény egy egyben maradt, kör alakú sült tojás. Itt arra kell ügyelni, hogy nagyon forró serpenyőbe tegyük, legyen alatta bőven zsiradék (különben száraz lesz) és ezt is nyilvánítsuk késznek, mikor még remegős a teteje.
Az omlettben van egy kevés liszt is, és a fehérje habbá verve kerül bele. Hasonlóan sütik, mint a rántottát.
A tojáslepényekbe általában nem kell liszt, de jó sokféle zöldséggel gazdagítják. A frittattát, miután félig elkészül a serpenyőben, még sütőbe teszik és nincs átfordítva. A tortilla serpenyőben készül és át kell fordítani, mindkét felét megsütik. Ezt egy tányér segítségével lehet megcsinálni. Szintén sokféle zöldséggel, húsfélével lehet gazdagítani. Mindkét tojáslepényt úgy szeleteljük, mint a tortát. Bőséges, laktató fogások, sok főre, sok tojásból.
A bevert tojás és a buggyantott tojás ugyan az. Bő, forrásban lévő kissé ecetes vízbe ütjük a tojásokat, addig főzzük, míg a fehérje megszilárdul, de a sárgája krémes, lágy marad. Főtt tojás: hideg vagy forrásban lévő vízben főzzük de csak annyira, hogy a sárgája ugyan összeálljon, de még kissé krémes maradjon. Ki kell mérni az időt mindkét esetben. Ha hideg vízbe tesszük föl, kb. 5-6 perc kell a forrás után, ha forrásban lévőbe, akkor 8-9 perc alatt lesz jó. Lágy tojás: forrásban lévő vízbe tesszük, ki-ki mennyire lágyan szereti. (Én 4 percesen, hogy a fehérje egészen megfőjön, de a sárgája krémes, lágy maradjon. Nálam a főtt és a lágytojás azonos. :) Nem szeretem a nyers fehérjét.) Bundás kenyér: Kiváló a szikkadt kenyerek elhasználására. A kenyérszeleteket enyhén sózott, tejjel lazított, jól felvert tojásba mártjuk, majd viszonylag bő olajban vagy vajban kisütjük. Tálalható ketchuppal, majonézzel, mustárral, de akár édesen is, porcukorral és különféle lekvárokkal is. Természetesen friss kenyérből is készülhet.
Habart tojás készítése: A tojásokat jól felverjük, kissé sózzuk. (Finoman, mert a tojásnak amúgy is kissé sós íze van.) Tojásonként 1 dkg vajat teszünk hozzá és feltesszük kis lángra. Állandóan kevergetjük finoman. Mikor kissé kezd összeállni, levesszük a tűzről és tojásonként kb. 2 cl tejszínt vagy tejfölt (vagy a kettő keverékét) adunk hozzá. Visszatesszük a tűzre és folyamatosan, finoman keverjük. Egészen krémes, lágy állapotában vesszük le a tűzről.
Hát. Lehet válogatni. :)
(A képeken fent: főtt tojás van pirítóssal, snidlinggel és sült házi sonka szeletkékkel és az alsóbb képen habart tojás snidlinggel, sült házisonka-szeletekkel.)
Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jelmezek változtak, az együttélés rendszerei és feltételei. Az, ami az ember – a lélek és jellem -, nem változott. Ur városában, Babilonban ugyanazok az emberek éltek, mint ma Budapesten: s lelkükben ugyanúgy érzékelték a világot és pontosan úgy feleltek a világra. Csak éppen – műszerek nélkül – közelebb voltak a világ titkaihoz, az időhöz, a csillagokhoz, a természet jelbeszédéhez. Hallásuk finomabb volt, látásuk – távcső nélkül is – élesebb, érzékelőbb, sejtőbb, megragadóbb. Az emberi anyag nem változott, de az ember – hála néhány lángésznek és műszernek – vakabb és süketebb a civilizációban, mint volt az emberi idők elején. Tunyább és bambább. Értesültebb és ugyanakkor tudatlanabb. Azt hiszi, gombnyomásra igazgatja a világegyetemet. Ez az óriási szerkezet, a civilizáció, száműzte az embert a világ nagy, titkos, bensőséges közösségéből.
(Márai Sándor)
Tegnap megfőztem a tél utolsó savanyú répáját. A Répakönyv még nem érkezett meg, így kénytelen voltam magam kreálni egy újfajta módot az elkészítésére - mert pénteken a máj mellett még darált húst is vettem "majdcsak lesz belőle valami" jeligére. Aztán tegnap megláttam egy néninél a piacon a házi hordósan savanyított répát. (No meg a pult alól előkerült egy üveg jóféle vilmoskörte pálinka is... :) )
E két hozzávaló házasságot kötött hát meglehetősen méretes, négyliteres fazekamban...
Hozzávalók 6-8 főre: A lébe:
1 kg savanyított répa,
40 dkg füstölt húsos csont
vagy füstölt oldalas,
1 dió nagyságú vöröshagyma,
1 evőkanál sűrített paradicsom,
só,
10 szem egészbors,
3 szem szegfűbors,
2 babérlevél,
1 mokkáskanál köménymag. A rántáshoz:
2 kissé púspos evőkanál liszt,
6 evőkanál olaj vagy 2 evőkanál zsír,
esetleg pirospaprika. A gombócokhoz:
60-65 dkg darált sertéshús,
15 dkg gersli (árpagyöngy),
1 nagyobb tojás,
só,
frissen tekert bors,
1 teáskanál pirospaprika,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 duci gerezd fokhagyma,
1,5 dl víz. A tálaláshoz:
tejföl,
házikenyér.
A füstölt karajcsontot egyben hagyattam a hentessel, mert ha bárddal vágják, tiszta szilánkos lesz mindig. Az egyben hagyott csontot itthon bevagdostam a csontok között, hogyha majd puhul szét tudjon esni az ételben. Így tettem fel főni a 4 literes fazekamban annyi vízzel, amennyi bőven ellepte. A lébe tettem babérlevelet, köménymagot, szegfűborsot, egész borsot, apró kockákra vágott kevés vöröshagymát, sűrített paradicsomot és sót a forrás után. Kóstoljuk meg a levet, mert nem egyformán sósak a füstölt dolgok - jártam már úgy hogy egyáltalán nem kellett sózni, annyira túlsózott volt.
Hagytam egy negyed órát forrdogálni, aztán hozzátettem a kiló savanyított répát is. Egy órát főztem és közben elkészítettem a gombócnak való masszát is, mert jó ha áll egy kicsit.
A darált húst összekevertem az apróra kockázott vöröshagymával, a reszelt fokhagymával, sóval, borssal, pirospaprikával, gerslivel, tojással és a vízzel. Azért kell bele a víz, mert a gombócnak való masszának tocsogósnak, lágynak kell lennie. Így nem lesz kemény az ételben sem, és a gersli ha áll benne egy kicsit, magába tud szívni némi vizet is. Így előbb puhul meg a főzés során.
Egy órányi főzés után vizes kézzel gombócokat formáltam a masszából és a forrdogáló lébe tettem. Körülbelül 20 percig főztem. Közben elkészítettem a rántást is. Én nem tettem bele pirospaprikát, mert elfelejtettem. Szebb színe lesz, ha teszünk hozzá. Végül berántottam ezzel a vékony rántással a kész ételt. Hagytam még 5 percig forrni, hogy a rántással együtt is tökéletesen összeálljon az íze.
Saját sütésű friss házikenyérrel és tejföllel tálaltam.
Mit mondjak... Isteni. :)
P.s.: Aki nem jut savanyú répához, készítheti savanyú káposztával is.
Vegák is elkészíthetik csak gersligombóccal. (Csak nem kell morzsába forgatni, csak gombóccá formálni és a répás lében kifőzni.) Múltkorában vettem füstsót - sózzák azzal, így lesz füstös aromája az ételnek. Gersligombóc helyett nagyobb szemű babbal is készíthető szerintem vega módra.
Emlékezz erre: törekvésünk abban a reményben gyökeredzik, hogy elérjük, amire vágyódunk, ellenszenvünk célja pedig az, hogy bele ne essünk abba, amit kerülünk. Aki kudarcot vall törekvésében, az szerencsétlen, de még szerencsétlenebb az, aki olyasmibe bonyolódik, amit kerül. Ha csak olyan dolgokat kívánsz kikerülni, amelyek a hatalmadban vannak, s a természettel ellentétesek, sohasem fogsz nem kívánt dolgokba bonyolódni, de ha a betegséget, a halált és a szegénységet akarod kikerülni, akkor szerencsétlen leszel.
Fojtsd el ellenszenvedet mindazokkal a dolgokkal szemben, melyek nincsenek hatalmunkban, és vidd át az olyan dolgokra, amelyek hatalmunkban vannak és a természettel ellentétesek. Egyelőre, (míg nem ismered a helyes élet elveit), száműzd teljesen a törekvést, mert ha olyasmire törekszel, ami nincs hatalmadban, szükségszerűen szerencsétlen leszel; az olyan hatalmunkban lévő dolgokról pedig, amelyekre szép dolog törekedni, még nincs fogadalmad. Csak vonzó és taszító ösztöneidnek engedj, de ezeknek is könnyedén, válogatással és kényelmesen.
(Epiktétosz)
Íme egy majonéz, ami tojás nélkül készül. Azért próbáltam ki mert gondoltam, leállok a tojásról is. Olyan vegáknak ajánlom, akik nem esznek tojást. Szóval le akartam állni a hússal. Igen ám, de jelentem: sajt és tejmérgezést kaptam... :)) Amit nyolc éve meg tudtam csinálni, azt ma már nem. A szervezetemből kezd eltűnni a tejet lebontani képes enzim. Puffadok és hasmenésem van a tejtől és tejtermékektől, és émelygek tőle. Kis mennyiségben még kibírom valahogy, de így nagyban már nem. Szóval, ... izét - tudjátok hogy mondják, mit csináltam a számból, mert kénytelen vagyok húst enni. Csak zöldségen nem bírok élni. Ez van. Inkább bevallom nektek. Az ételhez fűződő viszonyom mostanság kissé kaotikus és viharos... :( Valójában a blogt is abba akartam hagyni, de az élet zajlik, napi szinten maradnom kell a fakanálnál és tűzhelynél, szóval ember tervez, Isten végez... Ennyit a törekvésekről.
Ez egy remek tartású, sűrű majonéz. És cirka 3 perc alatt elkészül. Célszerű egyből beízesíteni, mert önmagában nagyon tej és olaj íze van. Egy befőttes üvegbe tettem 1 dl tejet (teljes házitejet), ízesítettem 1 nagy teáskanál mustárral, kb. negyed citrom levével, sóval, kevés cukorral és borssal. A botmixert beindítottam és vékony sugárban, nagyon óvatosan öntöttem hozzá folyamatosan a dupla mennyiségű olajat, tehát 2 decilitert. Nagyon jó állagot produkál. Érdemes ha önmagában esszük zöldfűszerekkel, fokhagymával ízesíteni. Salátákhoz keverve elmegy csak ilyen tartáros ízesítéssel is. Nekem nem igazán jött be. Maradok a tojásos, igazi majonéznél.
Soha nem ott vagyunk, ahol vagyunk. Vagy a múltban kotorászunk, vagy a jövőt lessük, de csak nagyon ritkán pihenünk meg ebben a pillanatban. Susan barátnőmnek van egy fura szokása: valahányszor valami csodálatos vidéken jár, kétségbeesve így kiált fel: - Ez olyan gyönyörű! Ide feltétlenül vissza kell jönnöm! -, és minden erőmet latba kell vetnem, hogy meggyőzzem: már itt van.
(Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)
Ismét egy sajtleves. :)
Ez a nagyobbacska hokkaido tök már november óta díszítette a konyhámat. Halloweenre vettem hogy majd kifaragom, de aztán nem került rá sor. Ma viszont gondoltam bevetem levesfronton. Igen ám, de mikor ketté akartam vágni, akkor jöttem rá hogy úgy megvastagodott a héja, hogy én ezt az életben meg nem hámozom. Akkor jutott eszembe, hogy tányér legyen belőle. S ha már a húsát nem is tudom felhasználni, az ízét legalább adja át. Így fűrésszel! :)) lefejeztem szegényt. Kikapartam a magházát és kész is volt a fantasztikus, természet által formatervezett töktányér. Design by Gaia. :)
Mennyiségeket nemigen tudnék írni, mert tökfüggő. A lényeg annyi hogy feltöltöttem félig tej, félig tejszín keverékével majdnem tele. Sóztam, borsoztam, kevés kurkumát és őrölt gyömbért adtam hozzá. És reszeltem bele olvadós sajtot úgy 8-10 dkg-ot. Ráhelyeztem a kupakját és forró sütőbe toltam 45 percre.
Mivel a húsa ehetetlen volt - úgy értem annyira szálas és kemény -, ezért friss zöldekkel dúsítottam. Betétnek csíráztatott finomságokat: hajdinát szórtam bele, illetve hagymacsírát és friss, zsenge roppanós cukorborsócsírát is rágcsáltam mellé - ezeket Zolinál vettem a piacon. Hihetetlen finom volt! És a látvány... Hm... :)
P.s.: lehelletnyi tökmagolajjal is lehet cifrázni. Valamint félre lehet tenni megmosva a magjait, s ha megszáradtak, meg lehet pirítani. Vagy épp ha ráérünk, a levesbe betétnek is megpucolhatjuk és piríthatjuk a magjait.
Amennyiben nincs hozzá ilyen tökünk, jó az a hosszúkás fajta is. A gömbölyű végét hagyjuk meg egészben úgy, hogy a magház végénél vágjuk hosszában keresztbe. Állítsuk az aljára és kaparjuk ki a magházat. A száras végét vágjuk le és azt tegyük rá tetőnek. A köztes kimarad hosszúkás magtalan rész aztán bármire felhasználható. Ha ilyen tökkel sütjük, akkor a húsa is kikanalazható. Ebben az esetben nem szükségesek a plussz levesbetétek, mert a tökhús lesz az. Legfeljebb egy kis főtt kölest avgy hajdinát vagy kuszkuszt tehetünk bele.
Ha nincs alkalmas sütőtökünk ami tányérnak is jó, akkor tegyük fel főni kis kockákra vágva a tökhúst a fűszerekkel kevés vízben. Főzzük puhára, botmixerrel pépesítsük, majd tejszínt adjunk hozzá és reszelt sajtot a végén, a sajt olvadásáig. Ebben az esetben tányérban tálaljuk.
A Legfelsőbb Lélek nem vállalja magára senki jó vagy bűnös
cselekedetét. A megtestesült lényeket azonban megtéveszti az
a tudatlanság, amely befedi igazi tudásukat.
Amikor az ember értelme, elméje, hite és menedéke mind
szilárdan a Legfelsőbben gyökerezik, akkor tökéletes tudása
által teljesen megtisztul kétségeitől, és
feltartóztathatatlanul halad a felszabadulás útján.
(Bhagavad-Gíta V.15. és 17.)
Íme egy nagyon egyszerű desszert. Tejberizs. A világ minden népénél, országában megtaláljuk. Ez az indiai változat és nagyon finom. Egyrészt kicsit krémesebb, lágyabb mint a mi tejberizsünk, másrészt a kardamom íze valami fantasztikus benne. Nem is beszélve a manduláról.
Hozzávalók 5 pohárnyihoz:
7 dkg rizs (jázmin),
1 l tej,
8 dkg kristálycukor,
2 dkg vaj vagy ghí,
4 zöld kardamom,
4 dkg szeletelt mandula,
csipet só.
A díszítéshez: mandula,
pisztácia vagy sáfrány.
A rizst a ghín két-három percig pirítottam, míg üveges lett. Aztán hozzáöntöttem a tejet. Forrás után kis lángon hagytam pötyögni egészen addig, míg a rizs szinte szétfőtt benne és a tej körülbelül majdnem felére elforrt. Ez olyan 30-40 perc főzést jelent. Nincs vele gond, elpötyög a tűzhelyen, csak néha néha kevertem meg.
Mikor már elkészült, akkor tettem hozzá a kristálycukrot, a 4 darab kardamomnak a kiszedett és mozsárban porrá zúzott magjait, a szeletelt mandulát és a csipet sót. Két percig kevergettem, míg a cukor eloldódott és le is vettem a tűzről. A lábosban hagytam kihűlni.
(Az a jó, ha elkészültekor még egészen folyékony, úgy értem sűrűn folyékony. Mert később a hűtőben még kicsit úgyis besűrűsödik és az igazán jó állaga a krémesség-lágyság.) Kihűlés után átkevertem és poharakba szervíroztam. Hűtőben jól hűtsük be, s aztán tálaljuk. A tetejét aprított pisztáciával és mandulával díszítettem.
Készíthetjük mézzel is cukor helyett.
