Naan kenyér töltve (Aloo naan)

.

Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét,
és minden eredményt átad az Istenség Legfelsőbb Személyiségének,
azt nem éri bűn,
mint ahogyan a víz sem éri a lótuszlevelet.

(Bhagavad-Gitá, V, 10.-ik vers)

Ennek a kenyérnek valami fantasztikus tésztája van - állapítottam meg a készítésekor. Nagyon rugalmas, eszméletlen jó dolgozni vele. Azt hiszem, majd más formákban is fogok kísérletezni vele, pl. kis cipócskákra gondoltam.
Ez a kenyér is Vegavarázs konyhájából származik, köszönet érte.

Hozzávalók 6 darabhoz:
2,5 dl fehér liszt,
2,5 dl teljes kiőrlésű liszt,
1 teáskanál száraz élesztő (vagy 1 dkg friss),
1,5 teáskanál só,
1 teáskanál cukor,
2 evőkanál olaj,
2 evőkanál joghurt,
1/2-1 dl langyos víz.
A töltelékhez:
3 kisebb- közepes krumpli,
só,
1/2 teáskanál őrölt római kömény,
1/2 teáskanál amchoor (mangópor) - én 1 mokkáskanál őrölt gyömbérrel helyettesítettem,
1/2 teáskanál garam masala,
1/2 zöld erőspaprika,
1 csokor koriander- vagy petrezselyemlevél.

Az élesztőt elkevertem a langyos vízben a cukorral. A liszteket tálba tettem és elkevertem a sóval, majd hozzáadtam az olajat, a joghurtot és a kissé felfutott élesztős vizet is. Összedolgoztam, míg szép fényes lett a tészta. Nem kell sokat babusgatni, hamar összeáll. Kicsit bekentem olajjal, lefedtem a tálat és hagytam kelni 2 és fél órát.
Közben a burgonyát sós vízben megfőztem, leszűrtem és alaposan összetörtem. Hozzáadtam a fűszereket is.

Begyújtottam a sütőt.
Mikor megkelt a tészta, hat kis gombócot formáztam belőle. Mindegyiket kissé kinyújtottam (olyan 15 cm átmérőjűre) és a közepükbe tettem egy-egy pingponglabdányi méretű golyóvá formált krumplimasszát. A tésztát ráformáztam (mint ahogy a szilvás gombócnál szoktuk), jól összenyomkodtam és hagytam még kelni 15 percig a tésztagombócokat.
Végül vékonyra kinyújtottam őket (kb. 1/2-1 cm vastagra) és nagyon forró sütőbe tettem sülni.

Sajnos az én sütőm meglehetősen "lassú". Ehhez a kenyérhez nagyon magas hőfok kell. Akinek van kis kemencéje az udvarán, abban süsse ha teheti. Úgy az igazi szerintem.
Ez a kenyér készülhet töltelék nélkül is, más töltelékekkel is.
Isteni.

Bruscetta-variációk (gombás, cukkinis, csirágos)

.

Kolostorában egy reggel megkérdezték a szerzetesek Lin-csi apátot.
- Mondd, apát! Fontos nekünk a buddhaság?
- Fontos.
- De miért?
- Mert nincs más - felelt egykedvűen az apát, s bár a szerzetesek várakozva néztek rá, nem fejtette ki válaszát.
- Semmi más? - kérdezték a tanítványok.
- Semmi más - felelt Lin-csi kurtán.
- Úgy gondoltuk az esti beszélgetésünk után, hogy mégis lenne más választás. Hiszen nem kell az embernek sok: szerény munka, csendes élet, család. ünnepek, vidámság, kirándulás. Aztán megint dolgos napok és semmi gondolkodás. Hogy ne hiányozzon a buddhaság. Hogy soha ne is gondoljanak rá - vallott esti gondolataikról az egyik szerzetes.
- Este könnyű ilyet kigondolni szerzetesek - kezdte az apát. - Este egy kicsit véget ér a világ, nincs már szükség rád. Reggelig béke, alvás, álmodozás. Reggel aztán indulás! Jól képzeltétek a folytatást: szerény munka, csendes élet, család, ünnepek, vidámság, kirándulás. Dolgos napok egymás után, és semmi gondolkodás. Hosszú éveken át. Nincs megingás, nincs változás, s bár tilos a gondolkodás, egyszer mégiscsak rádöbbensz, hogy a végén mi vár rád. (Csak veszíthetsz, bármit csinálsz.) Egyre többször gondolsz rá, egyre közelebb kerülsz hozzá, és akkor már elkelne egy kis buddhaság. Aztán egyre több buddhaság. Hát így van kitalálva, szerzetesek, a világ! Akkor is elvesz, amikor ad, és te akkor is adsz,a mikor kapsz. Ezért kell az embereknek a vígasztalás. Ezért van a buddhaság, ezért van a Tanítás! - szólt Lin-csi apát, és sietősen elindult kifelé a csarnokból.
- Micsoda?! A Tanítás pusztán vígasztalás, apát? - kérdezte még Lin-csit az egyik szerzetes, a többi megkövülten állt.
- Mi lenne más? - kérdezett vissza Lin-csi flegmán, s még sietősebbre vette a dolgát. Odakint aztán megállt, végignézett kolostorán, majd sétált egyet a Huo-to folyó partján. Ő maga is megdöbbent a helyzet súlyosságán.

(Su-la-ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában)

Sokszor teszem fel reggel a költői kérdést magamnak: "Má' megint mit főzzek?!". Ma reggel tudtam, mit akarok főzni. Ehhez képest... kedvenc Pista gazdámnál mit találok? Citromsárga laskagombát! Elképesztően szép volt, úgyhogy az egész menüt úgy ahogy volt elfelejtettem...Kis kosárkámmal egész úton hazafelé azon gondolkodtam, mit is készítsek majd először is kedvest-szépet e citromszínű csodából. Mire a konyhámba toppanék, már tudtam.

Ma még sok futnivaló volt, szóval gyorsnak és könnyűnek kellett lennie és persze nem akartam agyoncifrázni, hogy lehessen érezni ennek a különleges lénynek az ízét.
Az ötletet az adta hogy reggel, még piac előtt kisütöttem a mai kenyerünket.

Bruscetta! Ez az.
Aztán eszembe jutott, hogy tegnap előtt felkarikáztam az egész cukkinit a quichehez és abból is maradt, amit folpackban szépen eltettem a hűtőbe. És a múltkori túrós derelyéhez is sok lett a szalonnapörc. Mindent felhasználtam és két isteni kenyérrevaló született.

Hozzávalók a gombás bruscettához:
bármilyen gomba (erdei is lehet, sőt!),
só,
frissen őrölt bors,
olívaolaj,
petrezselyemzöld,
jófajta kenyér,
fokhagyma.

A gombafejeket levágtam a szárakról, mostam, aztán olívaolajon egy serpenyőben sütni kezdtem sóval, borssal. Szép pirosra süljenek a gombafejek, ennyi a lényeg. Mikor elkészült, összeforgattam petrezselyemzölddel és egy tálkába félretettem. Az üres serpenyőben megpirítottam a kenyérszeleteket. Fokhagymagerezddel bedörzsöltem őket és a sült gombát rájuk halmoztam.

Hozzávalók a cukkinishoz:
cukkini vékonyra karikázva,
füstölt szalonna kis darabokra vágva,
újhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
szurokfű (oregano),
zsálya,
fokhagyma,
pirított kenyérszeletek.

A szalonnát jól átsütöttem a cukkinivel, a fűszerekkel, az újhagymát csak a vége felé tettem bele. Félretettem ezt is egy kis tálba, és kenyérszeleteket pirítottam a serpenyőben. Megfokhagymáztam, majd ráhalmoztam a sült cukkinit. Ezt készíthetjük szalonna nélkül is, sőt, kis kockákra vágott paradicsomot is kockázhatunk bele a végén, de azzal nem sütjük, csak összekeverjüka sült cukkinit. Ez utóbbit készíthetjük kissé előfőzött, majd ugyanígy jól átsütött, kisebb darabokra vágott csirággal is.


És itt a recept a klasszikus, paradicsomos bruscettához is, még tavalyról.

A bruscetta nagy kedvencem. Kitűnő sör- vagy borkorcsolya is, előételként is fantasztikus, de egy forró nyári, vagy csak sietős napon kitűnő éhségűző fogás. Vacsoraételként pedig evidens - gyors, finom, könnyű.

A citromsárga laskagomba egyébként nagyon finom. Vékonyabb, törékenyebb mint a hagyományos, az illata pedig szinte parfümre emlékeztet. Máskor is veszek! Sajnos a sütésnél nem igazán őrzi meg a színét, de addig is míg serpenyőbe kerül, gyönyörködhettem benne. Csodaszép! :)

Kenyérleves

..
Míg kerekét hajtja a víz,
a malom őrli a szemet.
Míg a szívét hajtja a vágy,
a lány szeretőt keres.

(Cangjang-Gjaco, a VI. Dalai Láma verse - a Lelked szélfútta madártoll c. szerelmes kötetéből)

Ez az egyszerű leves is Rézi néni szakácskönyvéből való. Írója Dolecskó Terézia és 1876-ban jelent először meg, Szegedi szakácskönyv címen. Hihetetlen!
Mintha megállt volna az idő - ma is aktuális receptek vannak benne.
Húslevest főztem a héten és mára már elfogyott belőle minden, csak lé maradt. Ideális alap volt ehhez a kortalan recepthez.

Serpenyőben kevés zsíron vagy olajon szép pirosra pirítsunk meg tányéronként fél-karéj házikenyeret. Míg pirulnak, aprítsuk fel a hagymát, szeleteljük fel a kolbászt. Minden tányérba tegyünk egy darab megpirult kenyérszeletet. Ismét öntsünk kevés zsiradékot a serpenyőbe, majd a felkarikázott (vagy apróra kockázott vöröshagymát) újhagymát és kolbászt kicsit futtassuk meg a forró zsíron. Ezt is adagoljuk szét a tányérokba. Majd minden tányérba üssünk fel egy nyers tojást is, valamint reszeljünk rá szerecsendiót és őröljünk friss borsot is rá.
Merjük a tányérokba a tűzforró húslevest. (Célszerű a tányérokat is előmelegíteni - na a mikró erre pl. tökéletes!)

Ennyi. És nagyon finom. Tartalmas, ugyanakkor könnyű leves.
No és libidónövelő is - a tojás köztudottan afrodiziákum.
Ha férfi jönne hozzám... nekem tetsző... ezzel a levessel kínálnám meg. :) Természetesen szép piros, tüzes erőspaprikát is asztalra téve hozzá - egy ilyen levesnél azt hiszem elmaradhatatlan.

Gyorslevesnek is ajánlom elfoglalt emberkéknek, mert ha nincs is mindig otthon húsleves, leveskocka bizonyára van. Lehet hogy szentségtörés, de nem mindig ér rá az ember komoly hozzávalókból komoly ételt főzni. És szerintem kenyér, szárazkolbász, vöröshagyma, tojás szinte mindenkinél mindig van otthon.
Még a bóti leveskocka is elfogadható és finom levessé alakul át így - aligmunkával, alighozzávalóval.

De ha valaki nagyon-nagyon kerülné a leveskockát, annak alapléként a sima mezei főtt krumpli levét ajánlom még ehhez a recepthez. Nem kiönteni! Megvan belőle a nagyon látványos, nagyon finom leves is! :)

Dagasztás Nélküli Kenyér

.

A tökéletes kenyér. Így jellemezte Dolce Vita ezt a csodát. Csak bólogatni tudok nagyokat. Igen! Végre. Ezt a titkos receptet kerestem már rég óta!

Hetek óta gondolkodtam, hogy kéne venni egy kenyérsütő gépet. De nagy. Meg nem tetszik a kockás kenyér. Viszont tud dagasztani. Vaciláltam, vaciláltam. És tegnap éjjel megleltem a tényleg tökéletes kenyeret. Dolce Vitának örök hálám! :)
Ugyanis tényleg A KENYÉR ez. És még dagasztani sem kell. Hihetetlen finom, belül puha, tele nagy lyukacsokkal, a héja pedig ropogós. És nincs élesztő-íze sem. Eszméletlen jó!

Ahogy elolvastam a receptet tegnap este, össze is kevertem a tésztát hogy ma egy próbasütést tudjak csinálni. Mert ennek a tésztának 12 órát kell kelnie, tehát célszerű előző este összekeverni. Nem volt itthon szárított élesztő, csak friss - úgyhogy azzal csináltam. És mifelénk nem lehet Bl 80-as lisztet sem kapni, tehát Bl 55-ös került a tésztába és egy mokkáskanálnyi búzasikér. És most csak a 2/3-át kevertem be és a kisebbik jénaimban sütöttem. Nagyon helyes kis buci lett belőle.

Hozzávalók egy nagy kerek vagy ovális jénai tálhoz:
3 csésze liszt (1 csésze=2,5 dl),
1,5 csésze normál hidegvíz,
1 csapott mokkáskanál szárított élesztő,
1 és fél csapott teáskanál só.

A lisztet alaposan elkeverjük a sóval és az élesztővel. (Ha friss élesztővel dolgozunk, akkor a vízben keverjük el homogénre.) Hozzáadjuk a vizet és pár mozdulattal megkeverjük egy fakanállal. Ragacsos, nokedlitésztánál kicsit sűrűbb állagúnak kell lennie. Nem kell simára keverni. Lefedjük és 12 órán át hagyjuk kelni.
A tésztát kivesszük a tálból és áthajtogatjuk gombóc vagy hosszúkás formára. Alul felül belisztezzük. Még 30 percig hagyjuk kelni. Míg kel a tészta, a sütőt előmelegítjük 250 fokra a jénaival együtt. Majd kivesszük óvatosan a forró sütőből a tálat, beletesszük a megkelt tésztát és a kenyeret lefedve 30 percig sütjük, majd fedél nélkül még 15-20 percig. A képen azért borzacskás-nedves még kicsit a tésztája, mert azon melegében ahogy kikerült a sütőből, fel is vágtam...

Az eredmény: a tökéletes, belül puha, kívül ropogós, eszméletlen finom kenyér. És még munka sincsen vele...

P.s.: Ma vettem 5 kiló lisztet, és egy tucat szárított élesztőt. Nem nagyon fogok már bolti kenyeret venni.

Karácsonyi narancsos kalács

Hangulat

Séta a hóesésben, este.
Csillagfényben úszó város.

Zajokat csitító
Fehér takaró
Borítja szívemet is.

A csend körültáncol,
Melegít, átölel.

Hóember a téren.
Nyakában piros sál,
Kezében kusza ág.

Azt mondja: Helló.
Azt mondom: Helló!

Beírtuk egymást
A Létezés Könyvébe.

(duende)

Megszállt az ihlet, meg karácsony múzsája. Ezen kívül, kalácsra vágytam.

Hát. Ritkán sikerült elsőre ilyen jól kísérleti süteményem. Valójában egy Planétás recept az alapja, de ott oltári mennyiséget adtak meg és teljesen el van írva a recept. Szóval kénytelen voltm én kikísérletezni a jó menyniségeket normále adagra. (Ki süt 1 és negyed kiló lisztből kalácsot?! Meg 7 tojásból?!)

Hozzávalók:

A tésztához:
35 dkg liszt,
1 csipet só,
ízlés szerint kristálycukor (kb. 8-10 dkg),
4 dkg olvasztott vaj,
1 narancs leve,
1 és 1/2 narancs reszelt héja,
1 tojás,
1 dl langyos tej,
3 dkg élesztő.
A tetejére:
1 tojásfehérje,
5 dkg porcukor,
1 félmarék mandula,
8-10 db aszalt füge,
ugyanilyen mennyiségű birsalmasajt (helyettesíthető kandírozott narancshéjjal vagy aszalt sárgabarackkal),
esetleg színes cukordara.

Az élesztőt felfuttattam a langyos tejben a cukorral együtt. A lisztet egy tálba szitáltam, majd belereszeltem a narancshéjatt, hozzáadtam a sót, az egész tojást, a narancslevet, a vajat és végül az élesztős-cukros tejet. Jól kidolgoztam a tésztát, hólyagosra, fényesre. Lágy legyen, de ne follyon. Szóval ha folyadék még kéne bele, langyos tejet adjunk hozzá. De nekem így pont jól jött ki a sűrűsége. (A narancslé mennyiségétől is függ.)
Beliszteztem, nylonnal légmentesen letakartam és egy órát hagytam kelni.
Közben apróra vágtam a tetejére való mandulát, birsalmasajtot és fügét.

Mikor megkelt kellően a tészta, átgyúrtam kissé és négy darabba vágtam. Mind a négy darabot gombócformára alakítottam és egy bőségesen kivajazott, kilisztezett kislábosba tettem. Ismét letakartam és hagytam kelni körülbelül 3/4 órát. A sütőt közben begyújtottam és a porcukorral habbá vertem a tojásfehérjét. Aztán belekevertem az összevágott finomságokat és a kalács tetejére tettem a mázat. Háromnegyedes sütőben sütöttem körülbelül 40 percig.

Tényleg finom! A narancs valami hihetetlen jó ízt ad a tésztának, a tetején lévő finomságok pedig jól kiegészítik. Ízben is, és állagban is, mert a kalács eszméletlen puha lett, a teteje pedig finom ropogós. Gondolkodtam hogy muffinsütőben sütöm, de győzött az időhiány és a lustaság... :))
A nevére pályázatot kéne kiírnom, mert most éppen semmi értelmes és kreatív név sem jutott eszembe. Fáradt vagyok, úgy tűnik.
Tegnap este viszont sétáltam egyet a hóesésben. Gyönyörű volt a város.

Hóember még nem volt - a vers egy pár éve létezett sárgarrépaorrúval való találkozásom során született. Talán esik még a hó, és akkor születnek új hóemberek is. És lehet szánkózni végre és talán fehér karácsonyunk is lesz már.

Diós szerencsepogácsa Luca-napra

A kezdet

Keserédes ízét néha én is érzem
a sose kóstolt, csak elregélt kenyérnek.

A szőke veknik jól megpörkölődtek,
szégyenére a meszelt kemencének.
Anyám irult-pirult, mikor cipóit kivette.
- Itt süllyedek el! - e halk szókat rebegte.
- Hát bizony, sütéskor figyelni kéne tán…!
– mordult egy hang az asztal oldalán.

Mégis óaranyba fordult a délután;
hisz fogságból, öt év év elteltével
toppant be végre holtnak hitt apám.
nem kellett a naptárt sem cserélni
és felsírtam a bábakézben én…

Így kezdődött, égett kenyérszagban
életem, e fekete kenyér.

(Kajuk Gyula)

Holnap van Luca napja. Ehhez a naphoz nagyon sok babona és népszokás kötődik. Többek között szoktak pogácsát sütni és az egyik darabba egy fémpénzt rejteni. Aki megtalálta annak bőséges, gazdag esztendőre nyílt kilátása.
Ma este buliba vagyunk hivatalosak. Sütöttem hát Luca napi pogácsát. Merthogy szerintem átnyúlunk a holnapba... De nem pénzt rejtettem el, hanem 13 jóslatot. Nehogymár csak egy valakinek legyen izgalmas az este. Sorsunk meg van írva hát... :))
Én sem tudom miket sütöttem a pogikba, mert vagy 40-et írtam le és nyomtattam ki és vágtam csíkra. Ebből húztam 13-at, szigorúan becsukott szemmel. Mivelhogy Luca száma a 13-as. Szóval nekem is meglepetés lesz, melyik mondatokat rejtik a kis sütik.

Egy zalában is szokásos és szeretett pogácsafajtát készítettem, a diós pogácsát. Általában szüretre sütötték, mert az édes szőlőhöz nagyon-nagyon finom. De almával is kitűnő. Persze borivóknak inkább egy pohár finom fehérbort javasolnék hozzá.
Az eredeti recept nem tudom hogy szól. Én pogácsát mindig exhas sütök. Volt tegnapról körülbelül 4 evőkanálnyi krumplipürém, az is belekerült. Jót tett neki, az ízén nem érződik, viszont isteni puha, könnyű lett tőle. És kevés vajam volt itthon, úgyhogy zsírral pótoltam. Lehetett volna csak azzal is sütni, de akkor már megolvasztottam a vajat...

Hozzávalók:
60 dkg liszt,
20 dkg durvábbra darált dió,
1 púpos teáskanál só,
4 evőkanálnyi törtkrupli vagy krumplipüré,
10 dkg vaj,
2 kanál zsír,
1 nagy poharas 20%-os tejföl,
1 dl langyos víz,
3-4 dkg élesztő,
2 csapott teáskanál kristálycukor,
a tetejére a kenéshez egy tojás.

Az élesztőt elkevertem a langyos tejben a cukorral. A lisztet egy nagy tálba szitáltam és elkevertem a sóval, a dióval, a krumplipürével, majd hozzáöntöttem a kissé megolvasztott vajat, a zsírt, az élesztős-cukros vizet és a tejfölt. Nekem épp jó állagúra állt így össze a tészta. Ha kicsit lágy lenne, kevés lisztet adjunk még hozzá.

Kidolgoztam, aztán hagytam kelni a tálban, de nylonnal letakarva, alá és rálisztezve.
Egy óra múltán átgyúrtam lisztezett deszkán, és kinyújtottam kb. 1 cm vastagra. A felverrt tojással megkentem és késsel kockáztam. Pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A kis papírtekercseket úgy rejtettem el, hogy az egyben lévő, még kiszaggatatlan tésztába dugtam oldalról. Aztán körészaggattam a formával. Így nem látszik, melyikben van üzenet. Ha a már kiszaggatott pogácsába akarnánk belerejteni, nem fog sikerülni, mert meglátszik. Szóval ez a módszer. :)
Kicsit kizsírozott tepsire tettem a darabokat és hagytam kelni még negyed órát, aztán forró sütőbe tettem. Szép pirossasra söütöttem.
Nagyon finom.

De most mennem kell, készülődni a buliba. A boszorkányok szelleme vezesse kezemet, mikor pogácsát eszem! :))

Luca napi szokások

A karácsonyi boszorkányleleplezést idejében el kell kezdeni. A néphit szerint erre a Luca napján elkezdett szék faragása az egyik legalkalmasabb eszköz.

Amikor életbe léptették a Gergely-naptárt, Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig a leghosszabb éjszaka, s mint ilyet, gonoszjáró napként tartották számon.

Luca neve a Lux (fény, fényesség, világosság) szóból ered. A legenda szerint Lúcia az ókeresztény időkben élt, fiatal szűzlányként. Édesanyja egyszer nagyon megbetegedett, és együtt mentek segítséget kérni Szent Ágota sírjához. Lúcia ott elaludt, és álmot látott, minek hatására úgy határozott, hogy Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja meg is gyógyult, de ennek ellenére sem fogadta el lánya elhatározását. Pogány vőlegényhez akarta adni, s pogány bálványok hódolatára kényszeríteni lányát. Mivel Lúcia nem tágított, elítélték. Igás állatokkal akartak keresztülhajtatni testén, de az állatok megtorpantak lekötözött teste előtt. Végül megégették, így vértanúvá vált. A legenda szerint csak akkor halt meg, amikor befejezte imáját.

Egy másik hagyomány szerint saját maga szúrta ki a szemét, hogy ne tetsszen kérőjének. Ezért is lett a későbbi szent a szemfájósok, és a vakok védelmezője.
A magyar néphitben Luca nem hasonlít a legendabeli Szent Lúciához, sokkal inkább kísértetszerű, kitalált alak, kinek külseje csúnya öregasszonyé vagy fehérleples alaké. Szerepe a büntetés és a rontás. Megbünteti azt, aki fon, kenyeret süt, vagy mos december 13-án. Kölcsönadni sem volt ajánlott ilyenkor semmit, mert az elvitt dolog boszorkányok kezére kerülhetett.

A legnevezetesebb népi szokás az un. Luca székének faragása. Ennek a szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, de csak karácsony estéjére volt szabad elkészülnie vele. (Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke.) A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából.

Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ha a széket magával vitte karácsonykor az éjféli misére, ott ráállva nyomban megláthatta azt, mert az illető ilyenkor szarvat hordott. Ám a boszorkányok is meglátták a széken ágaskodót, kit próbáltak elkapni. A menekülőnek az úton hazafelé szüntelenül mákot kellett szórnia, amit a boszorkányoknak kötelességük volt felszedni, s így nem érhették utol. Miután az illető szerencsésen hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie.
Elődeink azonban nem érték be ennyivel, hiszen a jövőt és a termékenységet is meg akarták tudni, sőt, befolyásolni is szerették volna azt. Ez volt a lucázás szokása. A fehér lepelbe öltözött lányok ilyenkor házakhoz mentek, ahol általában különböző jókívánságokkal a tyúkok szaporulatára akartak hatni. Máshol ilyenkor a gyerekeket ijesztgették. A legények pedig a lányos házakhoz jártak, s ott ilyen és hasonló mondókákat mondtak. A jókívánságokért cserébe pedig tojást kaptak ajándékba. (Forrás ITT.)

Pizza Margherita

*
 … jobb, ha a saját sorsodat éled tökéletlenül, mintha másvalaki életét próbálnád hibátlanul leutánozni. Szóval a saját utamat járom, és lehet, hogy tökéletlen vagy döcögős, de legalább teljes egészében az enyém.

(Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)

Talán a leghíresebb pizza. Ezt találtam róla:
"Ez az a híres nevezetes Margherita pizza (receptje), amit a pizza-történelem szerint a nápolyi pizzamester, Raffaele Esposito készített 1889-ben Margherita királyné tiszteletére.
Az olasz nemzeti színek dominálnak a pizzán.
Szokás még Margaréta, Margharita, Margarita, Margerita pizzának is nevezni, de helyesen Margherita pizza."

Hozzávalók 1 pizzához (a tésztához):
20 dkg liszt,
2 dkg élesztő,
1 csapott mokkáskanál só,
1 csapott teáskanál kristálycukor,
1 evőkanál olaj,
1,5-2 dl langyos víz.
Kell még hozzá:
1 zacskós mozzarella sajt (nekem most mini mozzarellám volt itthon),
némi friss paradicsom,
friss bazsalikomlevelek és
paradicsomos pizzaszósz. Amit ITT találsz. Plussz még én megkenem a szélét mikor kisült fokhagymás olívaolajjal.

Tehát elkészítettem a tésztát. Megkentem pizzaszósszal, tettem rá friss bazsalikomleveleket, paradicsomkarikákat, mozzarellát. Jó forró sütőben sütöttem. Miután kivettem a tűzből, a pizza szélét megkentem fokhagymás olívaolajjal, magát a pizzát pedig egy kevés natúr olívaolajjal is meglocsoltam. Még morzsoltam rá egy kis szárított oreganot is.
A kedvenc pizzám.
*

Bruschetta

Légy jó, és ne várj ezért jutalmat sem a földön, sem a túlvilágon. A szem sem vár jutalmat azért, mert lát, a láb sem azért, mert jár.

(Marcus Aurelius)

Egészséges és finom.
Fokhagymás pirítós paradicsommal, egészen leegyszerűsítve. De vannak még járulékos elemek hozzá: extraszűz olívaolaj, só, frissen őrölt bors, friss bazsalikomlevelek.

Nem írok mennyiségeket. Étvágy szerint a paradicsomokat felkockázzuk kis darabokra. Meglocsoljuk olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk és friss bazsalikomleveleket vágunk még a keverékbe. Frissen sült, fokhagymával megsimogatott pirítósra halmozzuk és hammm bekapjuk.

Tegnap rozsos kenyeret sütöttem tökmaggal, kevés köménymaggal. Igazán jól illett a bruscettához.

Az egyszerűség valóban nagyszerűség. Ez az egyik nyári kedvenc vacsoraétkem.

Ír szódabikarbónás kenyér

A mindenség titkát hiába űztem,
még fix pontot sem találtam az űrben,
csak egy gyöngyöt a tudás tengerében,
az is eltört, mikor cérnára fűztem.

(Omar Khajjám)

Tegnap este a Paprikán láttam az Idesüss című műsorban. A lényege, hogy villámgyors kenyér, pillanatok alatt elkészül. Végeredményben a sütő, a szódabikarbóna és az író végzi az igazi munkát, nekünk csak épp össze kell dobni a hozzávalókat. Nem is szabad kidolgozni ezt a tésztát, különben kemény lesz.
Bármilyen formában süthető, ugyanúgy, mint az élesztős kenyértészta.
Én most tettem bele teljes kiőrlésű rozslisztet is, tehát félbarana kenyér lett belőle. És kis lanaglikra (kenyérlángos) formáztam.

Hozzávalók 4 kisebb langalihoz:
30 dkg fehér liszt,
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt,
1 mokkáskanál finomabb só a tésztába,
nagy szemű só a tetejére,
olívaolaj,
1 mokkáskanál szódabikarbóna,
1 kis dobozos kefír vagy joghurt vagy író vagy kultúra,
2 dl langyos víz.

A kefírt elkevertem az épp csak langyos vízzel. Egy nagy tálba szitáltam a fehér lisztet, hozzáadtam a rozslisztet is, a sót és a szódabikarbónát. Kézzzel alaposan elkevertema szárazanyagokat. Hozzáöntöttem a kefíres vizet. Szétálló ujjakkal épp csak összekevertem a tésztát - tehát nem összeszorított ujjakkal, mint ahogy dagasztani szoktam. A tésztának ragadósnak és lágynak kell lennie. Tehát ha még kell hozzá víz, tegyünk hozzá, ha pedig túl folyós, lágy lenne, akkor kevés lisztet adjunk hozzá. De a mennyiségek körülbelül stimmelnek, amiket megadtam.
A nagy gáztepsit jó alaposan beolívaolajaztam, erre tettem a négy gombóckát, amit kézzel szétlapogattam. Kis mélyedéseket is hagytam bennük, az ujjaim nyomát. Bőven meglocsoltam őket olívaolajjal és megszórtam nagyszemű tengeri sóval. Kettőre tárkonyleveleket is tettem, a levesből maradt ki - sokat találtam levágni a kis fűszerkertemből.
Előmelegített forró sütőben 15 percig sütöttem körülbelül.





Kicsit szokatlan ízű, mert az élesztős kenyerekhez vagyunk szokva. De ízlett. Meglepően puha és könnyű szerkezetű a tésztája. Azt hiszem, így nyáron kiváló lesz vacsorákhoz - juhtúróval, túrókrémekkel, friss sajtokkal és paprikával-paradicsommal - isteni. És villámgyors.

Grissini

.

Az indián asszony a folyó partjára megy, hajlékony fűzfavesszőt szed és fonni kezd. Megfonja az első kosarat, maga elé teszi, letérdel, megáldja és így szól:

„Nem csodálkozom azon, hogy amit tettem, azt az indiánok nemzetségéért tettem. Annak az asszonynak, aki kezében mindig kosarat tart, hosszú életet kívánok. S ő reám fog gondolni. Az, amit én tettem, eszébe fog jutni, s azt fogja tenni, amit én. De senki se higgye, hogy azt mindenkiért tettem! Nem! Csak az ügyes asszonyokért, akik majd a jövőben élni fognak. Ha a hajnal földereng, szavam feléled és elméjükben megvilágosodik. Úgy legyen!”

(Hamvas Béla: Indián mese)

A grissini egy olasz különlegesség. Amitől igazából szokatlan, az a formája. Vékony hosszú kenyérrudacskák. Saláták mellé szokták kínálni, vagy csak úgy ropogtatnivalónak, míg a komolyabb falatok az asztalra kerülnek.

Ízesítésének variációszáma a végtelennel egyenlő. Bármilyen fűszert keverhetünk a tésztájába: oreganót, bazsalikomot, kakukkfüvet, zsályát, rozmaringot, ruccolát, köménymagot, koriandert, fokhagymát, hagymát, stb... Magokat is rejthetünk a tésztába. Az enyém most napraforgómaggal készült. De finom bele a tökmag is, a fenyőmag, a lenmag, a szezámmag, stb...

Keverhetünk a tésztába szalonnadarabkákat, aszalt paradicsomdarabkákat, olajbogyódarabokat, stb...

Hozzávalók:

40 dkg liszt,

2 dkg élesztő,

1 teáskanál kristálycukor,

kb. 3 dl langyos víz,

2 evőkanál olaj (napraforgó, olíva, stb...),

1 csapott teáskanál só.

Az élesztőt elkevertem a langyos vízben a cukorral. A lisztet egy tálba szitáltam, összekevertem a sóval. Olajat öntöttem hozzá és az élesztős-cukros vizet. Lágy tésztává dagasztottam. Hagytam kelni egy órát.

Nem is formáztam, csak ellapogattam a tésztát, aztán pizzavágóval vékony csíkokra vágtam. Lisztezett tepsire fektettem a csíkokat, fokhagymás olajjal megkentem és nagy lángon sütöttem.

Én most 3 evőkanál napraforgómagot szárazon megpirítottam kicsit, majd belekevertem a tésztába.

Lehet kicsit formázni is, én most rusztikusra hagytam. Meg is tekerhetjük akár. Meghempergethetjük szezámmagban vagy lenmagban... a variációk száma tényleg végtelen. Egyébként isteni. :) És fogyókúrához is kiváló, mert 2-3 rudacskát elrágcsál az ember lánya, és eltelik vele. És 2-3 rúdban aztán tényleg alig van liszt, pár deka csak...

Töltött kifli

"A zen leginkább egyfajta lelkes világlátás, amelynek égisze alatt, mindenféle "isteni mentőmellény" nélkül, az ember teljesen sebezhető és nyitott lesz az élet előtt. Nem tesz kísérletet az élet alapvető bizonytalanságának és előreláthatatlan tényezőinek kiküszöbölésére, nem akarja megoldani a létezés rejtélyeit. Ez a kísérlet ugyanis nem csak kilátástalan, de egyenesen a lélek átka. Az élet nehézségein az ember nem azzal kerekedik felül, hogy erős szövetségesre (Istenre) lel, hanem azzal, hogy lelkileg képes mindig új szempontból látni a dolgokat, és így dallá alakítja át a rideg valóságot.
A zen az élet költőivé varázsolása, az emberi lélek lendületes kifejezésre juttatása - ám a szervezett vallásokra általában jellemző külsőségek, merevség és felületesség nélkül. A zen hagyomány, amelyben nincs helye csordaszellemnek, a tömegbe való beleszürkülésnek. Mint minden művészeti ág, eredetiséget követel, hiszen a zen a szépség és az élet értelmének önmagunkban való felkutatásáról szól, a kérlelhetetlenül rögös, valós élet útviszonyai közepette."

(Kenneth S. Leong: Jézus zen tanításai)

Ezt a harapnivalót általában szilveszterkor készítenem... De a karácsonyi menüsorba is beleillhet. Előre lehet gyártani, aztán csak be kell dobni az előmelegített sütőbe. Tiszta nylonszatyorba szoktam tenni a betöltött kifliket, és természetesen a hűtőszekrényben tartom sütésig. Bulikra is alkalmas, valamint akkor ha maradék egy-két napos kiflijeink vannak, amik amúgy már ehetetlenül nyúlóssá váltak... Így elkészítve viszont visszaropogósodnak, és isteni finomak lesznek. Vigyázat! Nagyon fogy, mert tényleg finom!

Hozzávalók: kifli, sajt (trappista, ementáli, füstölt, parmezán...), olajbogyó, aszalt paradicsom, újhagyma zöldje (snidling), vaj, tejföl, só, őrölt bors.

Nem adok meg mennyiségeket, mert arányosan értendők, a kifli számának megfelelően, úgy sacc/kábé. Ha maradna a töltelékből, el lehet tenni. Melegszendvicskrémnek is fölhasználható. Az állaga ne legyen túl folyós, be kell tudnunk tölteni, ennyi a lényeg.

A kifliket félbevágjuk és a csücsköket is lenyisszantjuk. Egy fakanál nyelével kitoljuk a belsejüket, ide jön a töltelék. A töltelékbe mindent jó apróra vágunk, a sajtot lereszeljük. A tetejét is megszórhatjuk sajttal, gusztább lesz sülés után.

Forró sütőben 10 perc alatt elkészül.

Van egy másik variációja is, egy húsos, majd azt is elkészítem és leírom.

Pizza egyszerűen

"A törekvés az elme trükkje. Nincs különbség törekvés és elme között.
Nem kell gyakorolnod semmiféle szádhanát és eltékozolnod arra az egész életedet. Azonnal szabad lehetsz, hiszen a szabadság már jelen van. Ha nincs, az azt jelenti, hogy valami olyanra vágyunk, ami nincs most itt. Ha nincs most itt, és te el szeretnéd érni, akkor ha eléred, a te szerzeményed lesz. Bármi, amit újonnan szerzel, nem lehet a tudatosság, hiszen az már jelen lévő. E tudatosság sohasem válhat szerzeménnyé, mivel nem valami elérendő.
Nem kell tehát szaladnod utána, szembe kell csupán fordulnod vele. Csak maradj csendes, ne kérj semmit, és minden megadatik neked. Ha viszont egyre csak kérsz, mint egy koldus, "Királyságot akarok", akkor senki sem hagy rád királyságot. Jobb ülni a trónon, ott minden a tiéd.
Ez a trón a szabadság."

(Papaji)

Ezt a receptet anno a Mindmegettére én tettem föl. Ezen a pizzán tényleg nem sok minden van. De a jó pizza véleményem szerint extrafinom tésztából, finom szószból és némi sajtból áll. Ha túl van pakolva, elveszik a lényeg. Tehát csak kevés dolgot tegyünk rá, azt is jó lazán, épp-csak legyen rajta valami. Vékony sonkaszeletek, szalonna, hagyma, gomba, kolbász, olajbogyó, pfefferoni paprika, paradicsomszeletek, fokhagyma, friss bazsalikomlevelek, spenót - ezek jól illenek rá, de csak mértékkel. Az agyonturbózott pizza nem is pizza szerintem, hanem zöldséggel, sonkával, stb...vel megrakott tésztavalami.
Törekedjünk az egyszerűségre, mert a pizzánál is érvényesül az "egyszerű, de nagyszerű" - elv!

Anno ezeket a hozzászólásokat kaptam, köszönet érte:

Valentínnapi menü első fogása volt, bár csak a tészta receptjét használtam fel, isteni lett! 2008-02-15 08:55:00 {pezsibaba}

Kár volt megcsinálnom ezt a receptet, mert amióta először elkészült, azóta hetente 3x legalább pizza a vacsora:))Köszi a receptet. 2008-02-11 18:46:59 {tuszkaa}

Életem első pizzájáért teljesen oda volt mindenki.És ezt neked köszönhetem.A recept tényleg egyszerű. 2007-10-31 10:50:38 {Elluska}

Isteni lett a pizza! El sem hiszem, hogy én csináltam! :) En úgy szeretem, ha vékony a tészta, így ebből az adagból 4 jó nagy pizza lett. És tényleg nagyon olcsó! A szósz is nagyon finom! 2007-07-25 11:01:20 {scozzi003}

Lássuk hát a receptet. Hozzávalók 2 nagy pizzához: A tésztához: 30 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 1 csapott teáskanál só, 1 evőkanál olívaolaj, 2 dl langyos (nem meleg!) víz. A szószhoz: 1 kicsi fémdobozos sűrített paradicsom (vagy 2 dl natúr paradicsom püré), 1/2 csapott mokkáskanálnyi só, 2 mokkáskanál kristálycukor, szárított fűszerek: zsálya vagy rozmaring, bazsalikom, oregano. A pizza szélére: 1 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál olívaolaj. Feltétnek: bármi, ami otthon akad a hűtőben és sajt (parmezán vagy mozzarella vagy valamilyen olvadós sajt).. A lisztet elkeverem a sóval egy tálban, és hozzáadom az olajat is. Az élesztőt a cukorral és a langyos vízzel egy csészében elkeverem, majd hozzáöntöm a liszthez, és kidagasztom. Öt perc elég neki, ha a tészta leválik a kezünkről, akkor már jó. A tésztának rugalmasnak, se nem lágynak, se nem keménynek kell lennie. Ezért ha pár cl víz még kell hozzá, tegyük bele. A liszttől függ. A letisztított konyhai munkalapot belisztezem, a tésztát kettőbe gombócolom és ráborítom a tálat (vagy letakarom tiszta nagy nylonzacsival) hogy ne száradjon ki. Hagyom kelni 30-40 percig. Közben elkészítem a szószt: a sűrített paradicsomot egy bögrébe teszem, és kb. 1-1,5 dl vízzel felengedem - hogy olyan szósz sűrűségű legyen. Belekeverem a hozzávalókat. Ez a mennyiség két nagy pizzára is elég. A fokhagymát pépesítem és egy kávéscsészébe teszem a teáskanálnyi olívaolajjal együtt. Kenőtollal elkeverem. A sütőt előre bemelegítem, jó forró legyen. A jó pizza titka ez is: gyorsan, nagy hőmérsékleten kell sülnie, különben nagyon kiszáradhat, illetve a tészta elázhat a szósztól. Mikor megkelt a tészta, a lisztezett munkalapon kinyújtom vékony, kerek pizzaformára kézzel. A szélein vastagabb részt hagyok. Beleteszem egy picit lisztezett nagy gáztepsibe. Pont ki fogja tölteni, de a sarkokat hagyom szabadon. A pizza kereken pizza. (Ez a 30 dkg-os adag már a csökkentett, valóban 2 nagy pizzához való mennyiségű tészta.) Bekenem a szósszal (a szélén a vastagabb részt kihagyom), és ami van otthon, azt teszek rá (hagyma, szalonna, kolbász, gomba, olajbogyó, sonka, szalámimaradék, spenót, stb...). Megszórom a reszelt sajttal és mehet is a sütőbe. A kész pizzát kiveszem és még pár csipet szárított oregánoval megszórom. (A közepét is meg lehet vékonyan locsolgatni extra jó olívaolajjal ha nagyon szeretjük.) Az üres szélét végigkenem a fokhagymás olívaolajjal. Szeletelem és tálalom.

Chili con carne

Erről az ételről mindig Colombo hadnagy jut eszembe. Tudjátok... mindig chili con carne-t eszik, ez a kedvence. 

 

Hozzávalók 4 főre:
70 dkg marhanyak,
1/2 liter száraz vörösbab,
2 közepes-nagyobbacska fej vöröshagyma,
2-3 gerezd fokhagyma,
4 evőkanál olaj,
2 teáskanál cayenne-bors, vagy csípős pirospaprika, vagy sima pirospaprika,
1 mokkáskanál darált erőspaprika,
3-4 chilipaprika,
őrölt bors,
1 darabka fahéj,
1/2 teáskanál koriandermag,
1 csapott teáskanál köménymag,
1 csapott mokkáskanál kakaópor,
1 kisebb babérlevél,
1/2 csillagánizs,
5 normale paradicsom (vagy egy olyan hámozott paradicsomkonzerv télen),
2 teáskanál kokoricakeményítő v. kukoricaliszt.

A tortillához:
20 dkg kukoricaliszt,
5 dkg fehér finomliszt,
csipet só,
és annyi víz, hogy közepesen kemény, gyúrható tészta legyen belőle.

A vöröshagymát apró kockákra vágva sóval üvegesre dinsztelem az olajon, aztán beleteszem az apróbb kockákra vágott marhahúst (vagy darált húst aki azzal szereti, én az apróbbra vágott húsosat kedvelem), a pirospaprikát, a fokhagymát kisebb darabokra vágva, és a fűszereket is. A kömény- és koriandermagot mozsárban jól áttörtem, úgy tettem az ételbe. Hozzá jön még a paradicsom lehéjazva és felkockázva és kevés víz. (A babérlevél a babhoz megy.) Akik nagyon erősen szeretik (én pl.), tegyék bele nyugodtan még azt a 3-4 darab chilit is, egészben. Pörkölt állagúnak-sűrűségűnek kell lennie, csak az ízesítése más. Ezután fölteszem az előző este beáztatott babot is sós, babérleveles vízben főni.

Mikor a hús is, bab is puha, összeöntöm a kettőt, a bab levéből csak annyit téve hozzá, amennyi kell, és még tíz percig együtt főzöm. Végül kukorica keményítővel vagy kukoricaliszttel besűrítem. Tortillával tálalom. Ha éppen van itthon hozzá konzerv vagy fagyasztott kukorica, azt is szoktam tenni hozzá. De nem mindig van. 

 

Vega chili con carne: ugyanígy, ugyanezzel a fűszerezéssel készül. A lényeg, a titok a vega változatnál csak annyi, hogy ugyan annyi ideig kell a pörköltalapot rotyogtatni, főzni a fűszerekkel, mint amíg a bab is puhára fú a vízben. Mert így van ideje igazán összeállni az alapnak, és olyan kerek, tökéletes íze lesz, hogy a hús nem is hiányzik belőle... A babot mindenképpen, mindkét verziónál külön kell teljesen puhára főzni, mert a paradicsom megkeményítheti és sosem lesz puha. A fenti négyszemélyes adaghoz kell 60 dkg szárazbab és egy konzerv kukorica.

Tipp: a vega változatot a fentiek szerint szoktam készíteni bab helyett csicseriborsóval is.

 

És szeretném megjegyezni, hogy a nem csípős chilisbab az NEM chilisbab, az babos hús... Nem véletlenül híjják úgy hogy CHILI con carne... Én készítettem már teljesen csípős-mentesen is, vendégek miatt. De nem ugyanaz, teljesen más az összhatás, meg sem közelíti a csípős változatot.

Hamburger házilag (zsömle+húspogácsa)

.

Egy kisvárosban jártunk, ahol hétvégén mindenki a turistákat igyekszik kiszolgálni, ezért hétfőn szinte semmi sincs nyitva. Csak egy helyre mehettünk: a Burger-tanya nevű hamburgerezőbe. Ezt azonban még említeni se igen akartam, mert úgy gondoltam, hogy Dr. Hew Len nem szívesen enne egészségtelen ételt. De azért megemlítettem a helyet.

- Hamburger? Remekül hangzik! - mondta látható izgatottsággal.

- Biztos vagy benne? - kérdeztem.

- Hát persze. Imádom a jó hamburgert!

  Elhajtottunk az étkezdébe és leparkoltunk. Bementünk és leültünk az egyik asztalhoz. Az étlapon nem volt túl nagy választék egészséges ételekből. 

- Hamburgert kérek dupla adag hússal, dupla adag sajttal, fehér zsemlével - rendelt Dr. Hew Len.

Leesett az állam. Ettől az ételtől szívrohamot lehet kapni, gondoltam. Hús? Sajt? És fehér zsemle? Nem akartam elhinni. Ami azonban még jobban meglepett, hogy én is ugyan ezt rendeltem. Gondoltam, ha a nagy sámánnak megfelel ez az étel, nekem is megteszi. 

- Nem gond a hús, sajt meg fehér liszt? - kédeztem.

- Csöppet sem. Hangzott a válasz. - Reggelire mindig csilis, csípős ételt eszem. Imádom ezeket a kajákat!

- Nem mondod?

- Nem az étel a veszélyes - magyarázta -, hanem az, amit az ételről gondolsz!

  Már megint az történt, hogy Dr. Hew Len világlátása meghökkentett és észhez térített. Ménkü hosszú időt töltöttem el azzal, hogy egészségügyi problémákról és a különféle ételek ilyen-olyan veszélyeiről olvastam. A végére szinte már üldözési mánia alakult ki bennem, és képtelenné váltam arra, hogy jóízűen megegyek egy hamburgert. 

- Soha életemben nem ettem még ilyen finom hamburgert - jelentette ki.

Annyira ízlett neki az étel, hogy kiment a konyhába és köszönetet mondott érte. A szakács nem szokott hozzá, hogy a vendégek megköszönjék neki az olajban sült hamburgert. Nem is talált szavakat...

Ahogy én sem.

(Joe Vitale, Dr. Hew Len: Hoponopono)

 

Hozzávalók 8-10 db hamburger zsömléhez (attól függ, kisebbeket vagy nagyobbakat akarunk-e sütni):

 

• 40 dkg liszt 
• 2 dkg friss élesztő 
• 1,3-1,4 dl langyos víz (lisztfüggő) 
• 1,5 közepes tojás 
• 4 cl olaj 
• 4 dkg cukor 
• 8 gr só 
• 1/2 tk sikér (el is hagyható) 
• a teteje kenéséhez 1/2 tojás, plusz egy evőkanál víz 

A robotgép keverőtáljában alaposan összekevertem a vizet, cukrot, élesztőt, hozzászitáltam a lisztet, a liszt tetejét megsóztam, szintén ide került a kevés sikér is, az olajat is hozzáöntöttem, és az egy egész tojást is. A másik tojást felvertem, és a felét még a többihez öntöttem a tálba. Kidagasztattam a géppel, majd hagytam duplájára kelni. 10 darabba vágtam, aztán gömbölyítettem a darabokat. Olajozott konyhapulton hosszantilag kinyújtottam őket jó vékonyra (olyan 10-12 cm szélesek lettek az ovális kinyújtott darabok) és hosszában feltekertem. Aztán jól meghengergettem őket, hogy elvékonyodjanak, és fele nagytepsi hosszúak legyenek. Szilikonos papírra tettem őket a nagytepsibe, letakartam és megint hagytam duplára kelni a kifliket. Közben bekapcsoltam a sütőt. Mikor megkeltek, lekentem őket a kicsit vizezett fél tojással, és 20 percig sütöttem előmelegített, 175 fokos sütőben alsó-felső sütéssel, alulról a második rácshelyen. Félidőben letakartam sütőpapírral az egész tepsit, mert a viszonylag sok cukor miatt nagyon hamar sül a teteje. 

Hamburgerhús: 70 dkg darált marhahús, só és őrölt bors, fél dl víz. A húskeveréket jól összedolgoztam, golyókat formáztam, majd ellapítottam a serpenyőben. Kevés olajon sütöttem meg mindkét felét. Salátalevél (télen kínai kel), hagyma, uborka (vagy savanyú uborka), paradicsom jön még hozzá - no meg ketchup, mustár és persze az isteni sült krumpli sem maradhat el.

Persze lehet még extrásabbra készíteni, különböző házi szószokkal, a húsfélék keverésével és ízesítésével, a zöldségek vagy savanyúságok változatos kínálásával. 

Szerintem ha a magyarok zöme evett volna már igazi jó házi hamburgert, vezető helyen lenne a kedvencek listáján. Épp ezért legalább egyszer érdemes házilag elkészíteni.

Tipp: tudom hogy gasztromán körökben a hamburger is elitesítve van, és mindenféle csilivili húsból csinálják, de én azt mondom, hogy ha sikerül kifogni öregebb, inasabb húst, a legjobb, ami történhet vele az az, hogy ledaráljuk és hamburger húspogácsa lészen belőle. Egyébként például az arab konyha teli van darált húsból készült ételekkel, mert sok hús - akár bárány, akár marha - önmagában nemigen értékes, de darálva tökéletesen használható. Szerintem a hamburger is valószínűleg ezért és így született meg, minden esetre remek találmány.

Húsvéti ünnepi ételek

Kiűzetés

A kígyó felszisszent.
Az ember mérget evett,
s kiűzé a Paradicsomból
Istent.

(d.)

A foszlós kalács receptje itt.

Hát így fest nálunk a húsvéti hidegtál... Van rajta főtt sonka, főtt kolbász, hideg töltött dagadó, sárgatúró, főtt tojás, s természetesen mindezen finomságok mellé kalács és reszelt torma dukál. Hogy is készül a hidegtál?
A sonkát a füstölt parasztkolbásszal és a jól megmosott tojásokkal együtt főzöm vagy két órát. A főzővizet sózom, mert különben ízetlen lesz a sonka, kolbász. (Ne tessék kiönteni a főzőlét, mert ilyenkor isteni töltött káposztát, vagy székelykáposztát, vagy rakott káposztát lehet készíteni vele. Vétek lenne!)

 

A sárgatúró egyébként egy édesség, de a főtt, füstölt sonkával, kolbásszal együtt esszük. Édes-sós-füstöl íz így együtt, isteni! A képen az a szép sárga mazsolás háromszögek azok. Az elkészítésének fázisfotóit ITT találod.

Készítése:
Ahány dl tej, annyi tojás kell hozzá. Plusz ízlés szerint cukor, vaníliás cukor, csipetnyi só, és mazsola.
Én általában egy liter tejből készítem. A cukrot ne sajnáljuk, édesen finom.
A hideg tejet fölteszem a tűzre kis vagy közepes lángra, cukrozom, sózom és a mazsolát is hozzáadom. A tíz tojást felverem, és az is mehet a többihez. Végig kevergetem, míg felforr. Csak úgy finoman, hogy nehogy leégjen, nem kell nagyon vadul kevergetni. Ekkor a savó kicsapódik a tejből, és az egész túrós állagú lesz. Egy tálba nagy gézdarabot vagy konyharuhát teszek, és beleöntöm a masszát. A négy sarkát összefogva olyan helyre kötöm föl, ahol alá tudom tenni a tálat is, ugyanis ki kell csöpögnie. Két-három órát hagyom csöpögni, aztán kiveszem a gézből. Folpackba csomagolom, és mehet a hűtőszekrénybe. Pár óra dermedés után gyönyörűen összeáll, és szépen lehet szeletelni.

A hideg töltött dagadó hozzávalói:
1 nagy dagadó
1 db zsömle
4 db főtt tojás 
5 db nyers tojás
3-5 dkg füstölt kenyérszalonna
1 kis fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma,
őrölt bors,
só,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
olaj.
A dagadót felszúratom a hentessel, egyszerűbb és biztosabb.Megmosom és besózom a húst. Megfőzök négy tojást, és ha kihűlt, tojásvágóval kockázom. A zsömlét beáztatom, ha puha, kinyomom, és egy nagyobb tálba teszem a főtt tojáskockákkal együtt. (Vigyázat, ebbe a töltelékbe tényleg csak ennyi zsömle kell, a nagy részét a nyers tojás adja.) A szalonnát, a vöröshagymát, a fokhagymát, a petrezselyemzöldet apróra vágom. Ez is mehet a zsömle mellé. Beleütöm a tojásokat is, sózom, borsozom, fűszerezem. Mindezt alaposan összekeverem, és a dagadóba töltöm. Ne legyen nagyon megtöltve, mert dagad a töltelék! Összevarrom vagy hústűvel összetűzöm. (A varrás biztosabb, mert elég folyós töltelékről van szó...) Kevés olajat teszek a tepsibe és megkenem a húst is vele. Vizet is öntök alá, hogy párolódni tudjon. Először alufóliával letakarva sütöm 1 és negyed óráig közepesnél kicsit erősebb lángon, aztán leveszem a fóliát és úgy sütöm tovább, időnként locsolgatva. (Ha maradna a töltelékből, egy csészében tegyük a dagadó mellé, és azt is süssük meg, fini magában is.)
Ha kihűlt, még hűtőbe is teszem jó pár órára, mert akkor lehet szép vékonyra szeletelni. A cérnákat természetesen eltávolítom. A húsvéti ünnepi hidegtálra való a főtt sonka, főtt kolbász, főtt tojás, sárgatúró mellé. Nagyanyám receptje, csakúgy mint a sárgatúró.