A következő címkéjű bejegyzések mutatása: profiknak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: profiknak. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. október 9., péntek

Pizza Margherita

*
 … jobb, ha a saját sorsodat éled tökéletlenül, mintha másvalaki életét próbálnád hibátlanul leutánozni. Szóval a saját utamat járom, és lehet, hogy tökéletlen vagy döcögős, de legalább teljes egészében az enyém.

(Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)





Talán a leghíresebb pizza. Ezt találtam róla:
"Ez az a híres nevezetes Margherita pizza (receptje), amit a pizza-történelem szerint a nápolyi pizzamester, Raffaele Esposito készített 1889-ben Margherita királyné tiszteletére.
Az olasz nemzeti színek dominálnak a pizzán.
Szokás még Margaréta, Margharita, Margarita, Margerita pizzának is nevezni, de helyesen Margherita pizza."

Hozzávalók 1 pizzához (a tésztához):
20 dkg liszt,
2 dkg élesztő,
1 csapott mokkáskanál só,
1 csapott teáskanál kristálycukor,
1 evőkanál olaj,
1,5-2 dl langyos víz.
Kell még hozzá:
1 zacskós mozzarella sajt (nekem most mini mozzarellám volt itthon),
némi friss paradicsom,
friss bazsalikomlevelek és
paradicsomos pizzaszósz. Amit ITT találsz. Plussz még én megkenem a szélét mikor kisült fokhagymás olívaolajjal.

Tehát elkészítettem a tésztát. Megkentem pizzaszósszal, tettem rá friss bazsalikomleveleket, paradicsomkarikákat, mozzarellát. Jó forró sütőben sütöttem. Miután kivettem a tűzből, a pizza szélét megkentem fokhagymás olívaolajjal, magát a pizzát pedig egy kevés natúr olívaolajjal is meglocsoltam. Még morzsoltam rá egy kis szárított oreganot is.
A kedvenc pizzám.
*

2009. szeptember 30., szerda

Mézesmázas csirke (kínai étel)


Ez egy olyan étel, mint a hamburger. Vagy a pizza. Vagy a kóla.
Függőséget okoz.
Mióta egyszer ettem Pesten egy kínai büfében, vadásztam a receptjére. Abbahagyhatatlan. És ha azt mondom rá hogy finom, meg sem közelítettem a lényeget.




Hálás köszönetem kicsi Vúnak a receptért, tökéletes a leírása. Majdnem teljesen úgy készítettem mint ő, az eltérések csak abból adódtak hogy tegnap este hirtelen nem volt itthon minden hozzávaló. De az eredmény egészen "kínai" lett. :) Elolvastam Starfokker bejegyzését is, és csak csatlakozni tudok rajongásához...

Akkor jöjjön a receptúra!

Hozzávalók 2 főre:
A húshoz:
1 csirkemell.
A páchoz:
só,
1/2 mokkáskanál frissen tört koriandermag,
1/2 mokkáskanál cukor,
1 teáskanál fehérbor (én rumot használtam, mert az volt itthon),
1 teáskanál szezámolaj (én dióolajat használtam).
A bundához:
1/2 csésze liszt,
1/4 csésze étkezési keményítő,
1 csapott teáskanál sütőpor,
2 evőkanál olaj,
2/3 csésze víz,
kevés só.
A mézes páchoz:
1/8 csésze méz,
1/4 csésze kristálycukor,
1/8 csésze ketchup,
1 evőkanál fehérborecet (nekem vörösborecetem volt itthon).


A csirkemellet felkockázzuk (én most szárnyából csináltam, igen... mert az volt itthon) 2-szer 2-es darabokra. A páchoz valókat rátesszük és alaposan elkeverjük a húson, majd 2-3 órára hűtőbe tesszük hogy összeérjen.
Mielőtt sütni kezdtem a húsdarabokat, a 2-3 darabba tört 1/2 csomagnyi spagettitésztát sós vízben kifőztem, majd félretettem. Elkészítettem a tésztára való szószt is (lásd lejjebb) egy tálkában, azt is félretettem.
Aztán kikevertem a bundához való tésztát. Jó sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie - úgy lesz ropogós és vastag a bunda.
Én nem wokban sütöttem hanem egy magasabb falú, nem túl nagy átmérőjű teflonos lábosban, mert sok olaj kell a sütéshez. Fölmelegítettem az olajat majd ellenőriztem: belecseppentettem egy keveset a tésztából. Akkor jó, ha leszáll az olaj aljára, de egyből föl is jön és gyöngyözve-táncolva sülni kezd. Ekkor kézzel belemártogattam a csirkedarabokat a tésztába és az olajba tettem. Közepes hőfokon maradjunk, hogy biztosan megsüljön a hús.
Míg a húsdarabok sültek, egy kislábosban fölforraltam a máznakvalókat is.
Mikor kisült az első adag hús, egy papírszalvétás tányérra kiszedtem, majd egyből a forró mézes mázba forgattam a darabokat. Végül egy jénai lapos tálba tettem őket.
Minden adaggal így jártam el. Ha úgy láttam hogy hűl a mézes máz, visszatettem kicsit a tűzre, hogy újra folyékonyabb legyen. Az sem jó, ha túl vastagon van rajta, mert akkor túl édes és tömény. (Nekem kicsit az volt - legközelebb lehet hogy kevés vízzel higítom majd a mázat. Nem sokkal, csak épp hogy.)
Végül százámmaggal megszórtam a kész húsdarabokat.


Rizzsel is tökéletes, de tegnap este kicsi Vú tésztaköretével ettük. De sajnos az mind elfogyott - így lemaradt a fotózásról. Majd alkalomadtán pótolom, mert sokszor kerül még terítékre az biztos.

Pirított tésztára való szósz 2 főre:
3-4 evőkanál szójaszósz,
2 evőkanál teriyaki szósz,
1 kávéskanál kristálycukor,
1 kávéskanál vörösborecet,
1/2 mokkáskanál só,
2-3 karika chilipaprika,
1/2 kávéskanál étkezési keményítő,
6 evőkanál víz.

A már kifőzött tésztát wokba tettem, a kikevert szószt ráöntöttem és nagy lángon 1-2 perc alatt összepirítottam-melegítettem. Nem kell nagyon megpirítani, lényeg hogy jó forróra fölmelegítsük a tésztát.

Fantasztikus finomság.
Ma rizzsel ettem teriyakis-vörösborecetes fejessalátával... Hm.

2009. augusztus 24., hétfő

Szabolcsi töltött káposzta


   Egyszer a világ egyik leggazdagabb emberének, egy hercegnek a vendége voltam. Harminchat kastélya volt Itáliában, gyárai és páratlan műkincsei.
   Bejött az egyik kertésze. A gazda valamit súgott a fülébe. A kertész sejtelmesen elmosolyodott, „Értem, signor!", jelezte cinkos tekintete, s bólintott. Majd eltűnt. Hamarosan megjelentek a pincérek, libasorban. Letettek elénk két óriási, gőzölgő fazekat. A szakács is velük jött. Mint egy művész, aki remekművet alkotott, vagy még inkább egy izgatott bűvész, aki most elővarázsolja a semmiből a csodálatos nyulat. A főinas csettintett az ujjaival. Ez volt a jel. A pincérek ütemre, mint a táncosok, egy emberként mozdultak... hopp!... Lekapták a fazekakról a fedőket.
   Mi ez? Mi ez a Csoda? Mi lehet ennek a dúsgazdag mesevilágnak az ünnepélyes főattrakciója? Mindenki a tányérjára meredt.
   Kaptunk egy-egy nagy kanál főzeléket.
   A gazda szeme titokzatosan csillogott. Föltette a nyakába a monogramos szalvétát, s gyermeki büszkeséggel azt mondta:
   - Jó étvágyat!... Úgy egyék, kérem, hogy ez az én káposztám! Ezzel azt akarta mondani, hogy ez nem a piacról, hanem a saját birtokáról való.
   Mintha a herceg szívét ettük volna.
(Müller Péter: Varázskő)




Milyen jó, hogy még megvan a régi receptes füzetem... Följegyeztem benne minden otthon készült, jellegzetesebb ételt.
Nagyanyámék Alföldön laktak. Valahányszor mentünk hozzájuk - és az minden évben egyszer biztosan volt - ezt a töltött káposztát készítette. Arrafelé ez az étel nem hiányozhat a vendéget váró terített asztalról.
Nagyi nyári töltött káposztának hívta, mert édeskáposztából készül és paradicsomlével van savanykássá téve. Valóban igazi könnyű nyári étel. Ha kenyér nélkül fogyasztjuk, diétásnak is mondható. Egyáltalán nem nehéz, nem laktató - tényleg könnyű és finom.

Hozzávalók 5-6 főre:


A töltelékhez:
50 dkg darált sertéshús,
1 nagyobb fej káposzta (vagy 2 kisebb)
7 evőkanál rizs vagy árpagyöngy (főttlenül),
1 gerezd fokhagyma,
1 tojás,
1 evőkanál zsír vagy olaj,
só, frissen őrölt bors,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 csapott teáskanálnyi mozsárban frissen őrölt koriander- és köménymag keveréke,
2 dl víz.
A levéhez:
egy kisebb fej vöröshagyma,
1/2 liter natúr paradicsomlé (ha házi, lehet 1 liter is),
kb. 1 és 1/2 liter víz vagy ennyi az abálóléből (a vízből, amiben a káposztaleveleket főztük),
1-2 ágacska csombor (borsikafű) vagy tárkony vagy kaporral is isteni
1 babérlevél,
2 szem szegfűbors,
5-6 szem egész feketebors.

Föltettem egy nagy fazékba kissé sós vizet forrni.
Közben megcsinálom a levelekbe valót, mert nem árt, ha áll egy kicsit - a rizs így némi nedvességet be tud szívni addig is. A töltelék ugyanúgy készül, mint a hagyományos töltött káposzta esetében. A húst kézzel jól összedolgoztam az apróra kockázott közepes fej vöröshagymával, a lereszelt fokhagymával, tojással, rizzsel, pirospaprikával, őrölt borssal, sóval, koriander és köménymaggal és 2 dl vízzel. Sokan nem tesznek a töltelékbe tojást. Úgy is tökéletes, ha a töltést profin tudjuk csinálni. Én szoktam tenni tojást, mert ha nem elég a káposztalevél, akkor a maradék tölteléket gombócként szoktam beletenni a káposztába, és akkor kell bele a tojás. Ha vizet adunk a töltelékhez a tojás mellé, akkor nem lesz kemény, észre sem lehet venni, hogy tojást is tettünk bele. Olyan "tocsogósnak" kell lennie a tojásos tölteléknek - ahogy anyukám mondta mindig.
Még egy variáció: a töltelékbe való hagymát, fokhagymát meg is dinsztelhetjük kevés sóval és úgy adjuk a töltelékhez, van aki így készíti.
Lehet sósabb, mert úgyis kifő majd belőle a sósság egy része.
A káposztát körben beszurkáltam a torzsa körül, hogy a levelek könnyen leváljanak róla. Egy hosszú nyelű húsvillát beleszúrtam a torzsába és a forrásban lévő vízbe tettem az egész fejet 3-4 percre. Ekkor kivettem, és a felső leveleket levettem róla. Ismét visszatettem a forrásban lévő vízbe a káposztafejet 3-4 perce, majd leszedtem a következő réteg levelet. Ezt addig csináltam, míg elegendőnek ítéltem a levelek számát a töltelékhez. Nekem most 34 kisebb töltelék lett a fent írt mennyiségből úgy, hogy felezett levelekbe töltöttem.
Mikor megvannak a levelek kicsit hagyom hűlni őket, aztán a főerénél középen elvágom félbe úgy, hogy az eret ki is vágom. Véleményem szerint az igazán finom és gusztusos töltött káposztában kicsi töltelékek vannak. Én ezért mindig felezett vagy negyedelt leveleket használok. Ha spórolni akarunk a töltögetéssel, ne főzzünk töltött káposztát. Mert ennek az ételnek a sok kis guszta töltelék a lényege.
Töltés:
Bal kézbe veszem a fél levelet úgy, hogy a testem széle felől legyen a káposztalevél széle is, tehát a vastagabb, ere felőli rész van befelé. Teszek rá egy kevés tölteléket, aztán elkezdem föltekerni úgy, mint egy süveget. Tehát a belső, vastagabb része lesz a tölcsér alja. Mikor körbeérek, a lelógó vékonyabb káposztarészt befelé nyomkodom, a töltelékbe. Így tökéletes gúla alakú lesz, középen egy mélyedéssel. Ugyanúgy, mint a töltött paprikánál, az ujjam helyét itt is meghagyom középen, mert a rizs meg fog dagadni.
Az összes tölteléket így elkészítem. Aztán a maradék káposztát félbevágom, majd megint félbe és aztán fél centis csíkokra.
Egy nagy lábos aljára teszek egy kevés zsírt, aztán elterítem rajta az aprókáposzta felét és a kis fej vöröshagyma felét is, amit apró kockákra vágtam.
Erre jönnek a töltelékek, jó szorosan egymás mellé. A tetejére ismét aprókáposzta kerül, a kis vöröshagyma másik, szintén apróra kockázott felével. Mindezt felöntöm paradicsomlével. Ha házi, akkor mehet egy liter rá, ha bolti, akkor fél liter is elég. A házi paradicsomlé ugyanis kevéssé tömény, kevéssé sűrű mint a bolti. Nem kell nagyon paradicsomosnak lennie. (Az enyém most kicsit paradicsomosra sikeredett, de ennyire nem kell.)
És hozzáöntök még annyi vizet, amennyi ellepi. Sózom és egy kistányérat ráteszek, hogy a töltelékek ne jöjjenek fel a felszínére. Fedő alatt főzöm, forrástól számítva 25-30 percig. Aztán lezárom a tüzet alatta, de hagyom még egy félórát fedő alatt. Tökéletesen bepuhul a rizs így a töltelékben. Teljesen fölösleges tovább főzni, csak túlfőznénk.




Friss fehérkenyérrel tálalom.
Van, ahol tejfölt is kínálnak hozzá.
Ezt az ételt készíthetjük kovászolt káposztából is. Ugyanúgy készül, mint a kovászos uborka, csak a káposztát csíkokra vágva tesszük üvegbe. Így még savanykásabb, pikánsabb, frissebb finomság lesz a végeredmény. Én nyáron ezt szoktam csinálni, télen pedig a füstölthúsos-savanyúkáposztásat.

2009. augusztus 22., szombat

Halászlé

.


Pablo Neruda: Óda az angolnaleveshez

Chile
viharzó
tengerében
ott él a rózsás
congrio, e hófehérhúsú
angolna-óriás.
És a chilei
fazekakban
a parton,
ott születik belőle
a tápdús, teli, sűrű
leveske.
Behozzák a konyhára
az angolnát, lenyúzzák,
úgy hámlik le iromba bőre,
akár a kesztyű,
és azonnal
itt láthatod
a tenger e drága-fürtű
gyümölcsét, az angolna zsenge
húsát,
mezítelen,
étvágyunkat
szolgálni készen.
No most vedd
a fokhagymát,
először
csak símogasd meg,
szívj egyet dühöngő illatából,
aztán felszeletelve vesd be hagymával és paradicsommal
a levesbe,
míg csak a hagyma
nem pirul aranyosra.
S miközben
így párolódnak
a gőzben a királyi garnélarákok,
s már mikor éppen,
betelni készen,
az ízek összefőnek
a lében,
melyben az óceáni dedvek
s a hagyma fényén átszűrődő
tiszta víz keverednek,
akkor merüljön el benne az angolna dicsőséggel,
hogy a fezékben
zsugorodva
magát olajjal teleszíjja.
Most már csak egy kell,
hogy az egészbe loccsanjon némi tejfel
mint egy tártkelyhű rózsa,
és lassu tűzön
főjjön a drága,
míg a levesben
forrón kibomlik
Chílének minden aromája,
és asztalodra
kerül, frissiben egyesítve,
a föld s a tenger
ezernyi íze,
hogy e ritka fogásban
a mennyeket megismered.

                                                            (Somlyó György fordítása)





Tegnap levest kívántam. És a halat is kívántam. Egyértelmű volt: halászlére vágyom.
Szerencsére a piacon kaptam friss pontyot is hozzá. Ha tehetjük, bográcsban főzzük, úgy az igazi.


Hozzávalók 4 főre:

1 nagy pontyfej (kb. 50 dkg),
4 pontypatkó,
1 pontyuszony,
2 "csont", vagyis a gerinc, amiről lefejtették a halhúst (elhagyható, csak halboltokban lehet, ha lehet hozzájutni),
1 keszeg vagy kárász
1 paradicsom,
1/2 csöves zöldpaprika,
1 cseresznyepaprika,
2 nagy fej vöröshagyma (30-40 dkg),
1 evőkanál pirospaprika,
só,
1 evőkanál sóban eltett darált kápia- vagy pritaminpaprika (édes anna vagy erős pista),
1 nagy gerezd fokhagyma
1 teáskanálnyi növényi olaj (elhagyható, de szebben kijön a paprika színe, és nem mindig elég zsíros a halhús)

A vöröshagymát szeletekre vágtam, a paradicsomot, paprikát szintén és a kárásszal, halfejjel, farokkal és gerinccel együtt föltettem főni. Sóztam, hozzáadtam a fele pirospaprikát és a darált paprikát is, valamint a bevagdosott fokhagymagerezdet is.
Másfél-két órán át főztem viszonylag nagy tűzön: az a jó, ha lobog és forr.
Mikor elkészült, a levét egy sűrű szűrőn átszűrtem. Mikor készen volt a sima alaplé, újra fölforraltam, a pirospaprika másik felét is beletettem. Mikor forrt, a halszeleteket is beleengedtem a lébe és forraltam kis lángon még 5 percig, míg a halszeletek megfőttek benne.

Tálalhatjuk kenyérrel vagy gyufatésztával.


Megjegyzés: a halászlét NEM turmixoljuk! Felejtsük el a vendéglőkben kapható sűrű, főzelékszerű halászlevet. A jó halászlé attól jó, hogy benne van a halak íze, hogy harmonikus, kissé csípős, és nem attól, hogy halszálkaturmix. Ha halat is akarsz enni benne, tegyél bele több pontypatkót, vagy olyan haldarabokat, amiket direkt evésre szánsz, és ezeket csak a végén főzd bele.

2009. augusztus 20., csütörtök

Szilvás gombóc

Íme a Föld.
Sose lehet tudni, hogy hol van a fent és lent.
Íme az ember.
Nem lehet látni, de ott van a lényeg benn:

Van-e titka?
Van-e íze?
Van-e szíve, ami jó?
Van-e magja?
Van-e még egy?
Van-e húsa olvadozó?
Ember, mint a Föld olyan,
Gombócnak is lelke van!

Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó!
Felszín édes hó...
Rajta aranyszínű morzsa!
Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó,
Megkóstolható!
Benne van a kenyér, benne van a víz!
Benne van a tudás, benne van az íz!
Benne van az idő, benne van a só!
Benne van a válasz: embernek lenni jó!
jó, jó, jó,jó
Rajta hó, ami tűzforró,
jó, jó, jó jó
Olyan illatosan olvadó!
Jó, jó, jó, jó!
Ez egy jóízű kisbolygó!
Jó jó, jó, jó
Gomboóóc!
Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó
Jaj, jaj, jaj de jó!

Szilvásgombóc!

                                    (Sztevanovity Dusán, Presser Gábor; A padlás)

Húsz év alatt megszámlálhatatlan vélemény, nyilatkozat született A padlásról. Ha kérdezték tőlem sikerének titkát, azt válaszoltam, nem tudom. Pedig gondoltam valamire, de nem mertem elmondani.
Ünnep van. Nem is akármilyen. Hadd fecsegjek egy kicsit, mintha a sokadik pohár után lennénk.
Idegenként érkeztünk ebbe az országba, apámat pár év múlva elvitte a politikai foglyokat gyűjtögető fekete autó. Körülöttem mindenki sírt, kesergett. Csak a nagymamám tartotta magát. Nem... Csak a nagymamám hite volt elég erős ahhoz, hogy megőrizze életerejét, humorát. Ő magyarázta nekem, hogy bármilyen gonosz és ostoba a világ ott kint, a jó itt van a falakon belül, a családban, a lelkünkben. És ez nagy erő, mert képes átlépni a sötétségen, és ott túl a felhőkön megtalálja a békét, elragadott szeretteinket. Tudom, Isten világáról beszélt, de nekem mesekönyveim manói, varázslói, törpéi és óriásai népesítették be ezt az elképzelt utazást. Később, az egyetemen tanultam a világmindenség fizikájáról, a végtelen űrről és a fekete lyukakról. Tudtam, hívő nagymamám és a tudomány világa összeér egymással. Csak kell egy hely, ahol átléphetünk az egyikből a másikba. Egy hely, ahol az embereket a barátság, a szeretet olyan erősen fűzi össze, hogy hiába dörömbölnek otthonunkon nagy fekete autók gazdái - akár börtönbe, akár a túlvilágra akarnak vinni valakit - sohasem szakíthatnak el bennünket egymástól.
A premier szünetében egy elismert dalszövegíró megkérdezte tőlem, mit akar, miről is szól ez a darab? Akkor csak zavartan mosolyogtam, arra gondolva, mi lesz ebből, ha még ő sem érti?! Húsz év múltán bevallom: A padlással csak azt szerettem volna elmondani, hogy a világból sohasem hiányzó T. Müllerek bármennyit pusztítanak, hazudnak, ármánykodnak; nem nyerhetnek. Addig nem, amíg vannak Mamókák, akár a valóságban, akár csak az emlékeinkben. Bármilyen fájdalmas volt elbúcsúzni a nagymamámtól, az édesapámtól, az összetartozás érzése, amit örökül rám hagytak, minden jó forrása az életemben. Ebből szeretne A padlás valamennyit továbbadni a közönségnek. Ha ez sikerült - nem vágytam többre.

(Sztevanovoty Dusán)

 


Azt hiszem, nincs ember, aki ne ismerné és szeretné. A magyar konyha nagy klasszikusa.


Az 1,2 kg lisztesebb, sütni való burgonyát (C jelzésű) hámozzuk, kockázzuk, enyhén sós vízben puhára főzzük. Közben 20 kisebb, közepesen érett szilvát hosszában az egyik felén késsel fölhasítunk, kiszedjük a magot belőlük. Majd jó sok fahéjjal elkevert kristálycukrot töltünk a magok helyére. A közben jó puhára főtt krumplit leszűrjük és alaposan áttörjük krumplinyomóval. Míg hűl a krumpli, 3 evőkanál olajon 15 dkg zsemlemorzsát enyhén megpirítunk egy közepes-kisebb lábosban. Ha már kezd színe lenni, le is vesszük a tűzről, és még 3 percig keverjük folyamatosan, mert a forró edény alja megégetné a morzsánkat. Ha kihűlt közben a burgonya, adunk hozzá 1 tojást, 1 csapott evőkanál búzadarát, 1 evőkanál olajat, sózzuk is kissé, és annyi lisztet szitálunk bele, amennyivel összeáll a tészta. Ez kb. olyan 25-30 dkg lesz. Épp csak túl legyen a ragacsos állapoton, akkor már formázható: nem ragad, de nem is lesz túllisztezve. Téglalap formára kinyújtjuk, és olyan 1/2 cm vastagra, és 5 cm-szer 5 cm-es kockákra vágjuk. Minden kocka közepébe kerül egy szilvaszem. A tésztát a szilvák köré alakítjuk gombóc formára, alaposan összedolgozva a széleket, hogy ne nyíljanak ki főzés közben. Míg gombócolunk, felteszünk egy nagy fazekat vízzel és egy csapott evőkanál sóval forrni. Ha felforrt, beletesszük a gombócokat, lapos fakanállal kissé és nagyon finoman alájuk nyúlunk, hogy ne ragadjanak a fazék aljára, aztán már nem bántjuk őket. Ha feljöttek a víz tetejére, még 4 percig főzzük, majd kiszedjük hármasával, négyesével a pirított morzsára, és körbegurígatjuk őket az edény füleit fogva és finoman. Így rájuk kerül a morzsa, de nem törnek és nem repednek ki. Egy szép és nagy tálba tesszük őket. Minden gombóccal így járunk el. Még egy dolog: a krumpli főzővizét egy másik edénybe szűrjük le, ne a mosogatóba. Kiváló levesalap, pl. suhantott leveshez. Így egykosszal a leves is megvan.

Pirított csirke vadászné módra (pollo alla cacciatora)





Ez egy kedvenc Planétás-receptem és ha jól tudom, valójában egy olasz recept. Már sokszor készítettem, de ilyenkor a legigazibb, mert van erdei gomba és nagyon ízletes kerti paradicsom is.
Nagyon finom étel. Viszont fotózhatatlan... :))

Hozzávalók:

1 csirke (vagy combok, szárnyak, máj kb. 1 kg),
1 nagy fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
20 dkg paradicsom (vagy egy olasz hámozott paradicsom konzerv),
20 dkg gomba,
1 csokor petrezselyemzöld,
1 csokor friss tárkony (vagy szárított) vagy zsálya vagy rozmaring,
1 dl száraz fehérbor,
frissen őrölt bors,
só,
liszt,
olaj vagy zsír.


Én most nem egész csirkét vettem, hanem felsőcombokat, szárnyakat és májat. Megtisztítottam a darabokat, aztán sóztam, borsoztam, lisztbe forgattam és 5 evőkanál olajon fedő alatt kislángon szép pirosra és teljesen megsütöttem. Míg sültek, addig előkészítettem a többi hozzávalót. A paradicsomokat forróvízbe dobtam és lehéjaztam. Az erdei gombát megtisztítottam és aprítottam. Én most vargányát és fekete tölcsérgombát használtam. A fekete tölcsérgomba a legfinomabb fűszergomba. Jó frissen is, de szárítva is.
A vöröshagymát és a lehéjazott paradicsomokat apró kockákra vágtam, a zöldfűszereket is aprítottam.
Mikor a csirke készen volt, kivettem őket a serpenyőből. A májakat csak most sütöttem át, épp csak 2-3 percig egy-egy oldalukon. Aztán a májdarabokat is eltávolítottam a serpenyőből. A visszamaradt zsiradékon megpirítottam a vöröshagymát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát, majd a gombadarabokat is hozzátéve zsírjára pirítottam. Ezután tettem hozzá a kockázott paradicsomot, a zöldfűszereket és a fehérbort. Összeforraltam, aztán a csirkedarabokat visszatettem a finom raguba és fedő alatt még 5 percig főztem.
Ha túl kevés lenne a leve, vizet önthetünk hozzá még mielőtt beletesszük a húsdarabokat.
Párolt rizzsel írja a Planétás, de nem szeressük. Úgyhogy natúr nudlit készítettem köretnek. A friss fehérkenyér is igazán passzol a csirkéhez, vagy a polenta (puliszka) is szenzációs hozzá - s egy pohár az ételbe került borból illően lekíséri a falatot.

Tipp: ha nagyobb adagot készítünk, nem lesz elég nagy serpenyőnk hozzá. Ilyenkor süssük sütőben, tepsiben a csirkedarabokat. A többi megegyezik.

A pollo alla cacciatoria-nak számtalan variációja van. Készíthető csak fokhagymával is, gomba helyett olajbogyóval is. Ahogy mondani szokás: ahány ház, annyi cacciatoria.

2009. június 22., hétfő

Spenótos pogácsa



A harmónia a Szeretet másik neve - mert ez az egyetlen olyan létállapot, ahol a másikkal zavartalanul összerezgek: mindketten úgy vagyunk együtt, hogy ugyanakkor önmagunk is vagyunk.


(Müller Péter)




Régen ettünk spenótot, de főzelékhez most nem volt kedvem. És pogácsát is régen sütöttem... És milyen jól tettem, hogy sütöttem. Sógornőmék átjöttek este, és a finom bor mellé kitűnő borkorcsojának bizonyult. Csak fogyott, fogyott... :) Nagyon ízlett nekik.

Hozzávalók a tésztához:
45 dkg liszt,
3 dkg élesztő,
1 teáskanál kristálycukor,
1 mokkáskanál só,
kb. 3 dl langyos tej,
3 dkg vaj.
A töltelékhez:
2 nagyobbacska kupóc spenót,
5 dkg feta sajt,
5 dkg trappista sajt,
1 evőkanálnyi tejföl,
1 evőkanál olívaolaj,
só,
őrölt bors,
1 csokor újhagyma zöld szára,
1 pici gerezd fokhagyma.

A tejet meglangyosítottam és az élesztőt a cukorral elkevertem benne. A lisztet egy tálba szitáltam, elkevertem a sóval. Hozzáadtam az élesztős tejet és a felolvasztott vajat és összedolgoztam. Lágy, de rugalmas tésztája legyen. Mikor már szép sima és fényes volt a tészta, alá- és föléliszteztem és letakrtam a tálat. Hagytam kelni egy órát.
Közben elkészítettem a spenótos tölteléket. A leveleket forrásban lévő vízbe dobtem 2 percre majd leszűrtem, hideg folyó vízzel átöblítettem hogy lehűljön, aztán jól kinyomkodtam. Robotgépbe tettem a zöldhagymaszárakkal, fetával, olívával, reszelt sajttal együtt. Ledaráltam. Tejfölt kevertem még hozzá, hogy krémesebb legyen, sóztam, borsoztam, kevés reszelt fokhagymát is adtam hozzá.
Amikor a tészta megkelt, három gombócba gyúrtam és még hagytam kelni 10 percig. Az első gombócot vékonyra nyújtottam, elvágtam két hosszú darabra és mindkét darabot megkentem a töltelékkel. Feltekertem, megkentem tojással, megszórtam szezámmaggal (nem minden adagot, mert van aki nem szeretni nálunk), és háromszögeket vágtam belőle. Vajazott tepsibe helyeztem és hagytam még 10 percig kelni, aztán forró sütőben megsütöttem.
Minden gombóccal így jártam el.




Tulajdonképpen a három lapot egymásra is rakhattam volna, köztük a töltelékkel és klasszikus pogácsaformára is szaggathattam volna, vagy kockákra is vághattam volna. Most ilyen kis háromszögekhez volt kedvem.
Bor vagy sör mellé kitűnő ropogtatnivaló.

2009. június 21., vasárnap

Cseresznyés-diós töltött dagadó




Behunyom a szemem, mivel látni akarok.


(Paul Gauguin)





Vettem délelőtt a piacon egy kicsi dagadót. Aztán úgy jártam, hogy semmi sem volt itthon, ami tölteléknek való lett volna. Legalábbis, a klasszikus értelemben. Nézegettem a hűtőt - semmi. A spájzot - semmi. Aztán a cseresznyés kosárkára esett a pillantásom. Ez az, gondoltam! Kicsit vad, kicsit szokatlan, de jó lehet... Az is lett, egészen fantasztikus finomság sikeredett ebből a meglepő és fura ötletemből.

Hozzávalók:
1 kisebb dagadó,
10 dkg darált hús,
1 zsömle,
1 félmaréknyi cseresznye kimagozva,
félmaréknyi dió,
1 tojás,
só,
2 késhagynyi őrölt fahéj,
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg,
1 teáskanál balzsamecet,
1/2 gerezd fokhagyma,
2-3 dkg vaj,
1 teáskanál olaj.

A dagadó nagyon vékony végéről levágtam körülbelül egy 10 dkg-nyi darabot és robotgépben finomra daráltam. Aztán a húst óvatosan felszúrtam és ahol kellett varrtam, hogy a töltelék majd ne follyon ki. Csak a szélesebbik végén hagytam egy kézfejnyi nyílást. A húst be is sóztam.
A zsömlét vízbe áztattam, majd mikor bepuhult, kinyomtam és a darált húshoz adtam a tojással, fűszerekkel, balzsamecettel, cseresznyével és diódarabokkal együtt. A diót nem vágtam, úgy ahogy megtisztítva nagy darabokban volt, úgy adtam a töltelékhez. Jól elkevertem a tölteléket aztán betöltöttem a dagadóba, és a még szabadon maradt nyílást is bevarrtam. Egy jénai tálat kivajaztam, kevés olajat is tettem hozzá, erre fektettem a húst. A tetejére is vajat kentem és körülbelül 2 dl vizet aláöntöttem. Alufóliával lefedtem és forró sütőbe tettem. Egy órát sült fólia alatt, aztán anélkül, de már kicsit kisebb lángon. Mikor szép piros lett, kivettem a sütőből.
Hagytam 20 percet állni, mielőtt szeleteltem.



Szokatlan, de nagyon-nagyon finom. Melegen is, hidegen is kitűnő - hidegtálakra is fantasztikus. Ízre is, látványra is. Fűszerként ami még illene a töltelékhez: a csillagánizs, a kardamommag, a gyömbér.

2009. június 17., szerda

Mángoldos tekercsek



Az emberi lények halálának van egy rejtett lehetősége. Ez olyan, mint egy jogi okmány cikkeje, amit olyan kicsi betűkkel írtak, hogy alig látod. Nagyítót kell használnod, hogy elolvashasd, és mégis ez az okmány legfontosabb paragrafusa.
- Mi a rejtett lehetőség, don Juan?
- A halál rejtett lehetősége kizárólag a varázslók számára létezik. Tudomásom szerint ők az egyetlenek, akik elolvasták az apró betűs szöveget. Számukra ez a lehetőség helyénvaló és működő. Az átlagos emberi lények számára a halál tudomásuk megszűnését jelenti, szervezetük végét. A szervetlen lények számára a halál ugyanezt jelenti: tudomásuk végét. A halál hatása mindkét esetben az, hogy a tudomás sötét tengere beszippantja őket. Élettapasztalataikkal megtöltött egyéni tudomásuk átszakítja a határait, és a tudomás mint energia kiömlik a tudomás sötét tengerébe.
- De mi a halál rejtett lehetősége, don Juan, amit csak a varázslók ragadnak meg?
- A varázslók számára a halál egyesítő tényező. Ahelyett, hogy szétbomlasztaná a szervezetet, ahogy az általában történik, a halál egyesíti azt.
- Hogyan egyesíthetne a halál bármit is? - tiltakoztam.
- Egy varázsló számára a halál megszünteti a testben lévő egyéni hangulatok uralmát. A régi varázslók úgy tartották, hogy a test különböző részeinek uralma szabályozza az egész test hangulatait és tetteit; ha ezek a részek diszfunkcionálissá válnak, a test többi részét is káoszba döntik, mint például akkor, amikor te magad beteg leszel attól, hogy valami rosszat ettél. Ebben az esetben a gyomrod hangulata van hatással mindenre. A halál megsemmisíti ezeknek az egyéni részeknek az uralmát. Egyetlen egységbe egyesíti a tudomásunkat.
- Úgy érted, hogy miután meghaltak, a varázslóknak még mindig van tudatuk?
- A halál a varázslók számára az egyesítés cselekedete, ami energiájuk minden darabját igénybe veszi. Te úgy gondolsz a halálra, mint egy előtted fekvő hullára, mint egy testre, amit birtokba vett a rothadás. A varázslóknak, mikor az egyesítés cselekedete megtörténik, nincs holttestük. Nincs rothadás. Testük teljes egészében energiává változik át, egy nem töredékes tudomást birtokló energiává. Az organizmus által felépített határok, amit a halál lerombol, a varázslók esetében még mindig működnek, habár nem láthatóak többé a puszta szem számára.
- Tudom, hogy majd meghalsz azért, hogy megkérdezhesd, amit elmondok, az a lélek-e, ami a mennybe vagy a pokolba megy - folytatta széles mosollyal. - Nem, ez nem a lélek. A varázslókkal az történik, mikor megragadják a halál rejtett lehetőségét, hogy szervetlen lényekké változnak át, nagyon specializált, nagy sebességű, elképesztő tettekre képes szervetlen lényekké. A varázslók akkor abba kezdenek bele, amit az ősi Mexikó sámánjai a döntő utazásnak neveznek. A végtelen lesz tetteik birodalma.
- Ez alatt azt érted don Juan, hogy örökkévalókká lesznek?
- Varázslóként józanságom azt mondatja velem, hogy tudomásuk úgy ér majd véget, ahogy a szervetlen lények tudomása véget ér, de sohasem láttam ezt megtörténni. Erről nincs első kézből származó tudásom. A régi varázslók úgy hitték, hogy az ilyenfajta szervetlen lények tudomása addig fog tartani, amíg a Föld él. A Föld a mátrixuk. Amíg az tartja magát, tudomásuk folytatódik. Számomra ez a legésszerűbb kijelentés.

(Carlos Castaneda: A csend ereje)





Tulajdonképpen nagyon hasonló ételt már készítettem. Csak sóskával. És anno meg is ígértem magamnak, hogy még terítékre kerül újra (mert isteni finom volt az is), csak tekercsek formájában.
Viszont most mángolddal csináltam, mert kedvenc biogazdámnál gyönyörű leveleket kaptam.
A recept csak azért kerül újra fel, hogy a mángoldra felhívjam a figyelmet. Véleményem szerint egy kitűnő levélzöldségről van szó. Hasonlít a spenótra, csak erőteljesebb, kicsit kesernyésebb ízű. Elkészítése is a spenótéhoz hasonló - amit spenótból készíthetünk, azt mángoldból is. Sőt, a mángold kiválóan alkalmas göngyölt húsok, vega tekercsek készítéséhez is, mert hatalmas levelei vannak. Szárát sem kell eldobni, bármit csinálhatunk belőle, amit például spárgából is. Többféle vitamint tartalmaz - A, B1, B2, C -, és ásványi anyagokban is dúskál e növény. Bővebben a Wikipédiában olvashatsz róla ITT.

Hozzávalók 4 főre:
0,5 kg bacon szalonna,
8-10 mángoldlevél,
1 bögre rizs (2,5 dl),
1 evőkanál olaj a rizsbe és egy evőkanál a jénai aljára,
1/2 fej vöröshagyma,
10 dkg reszelt sajt.

A rizst az apróra kockázott vöröshagymával olajon megpirítottam, majd duplán felöntöttem vízzel, sóztam és fedő alatt kis lángon 10 percig főztem. Aztán főzés nélkül hagytam még fedő alatt 20 percig, hogy bepuhuljon. A mángoldleveleket megmostam, a középső szárat kivágtam. Forrásban lévő vízbe tettem 1/2 percre. Aztán hideg vízzel átöblítettem a leveleket és szűrőben óvatosan kinyomkodtam.
Mikor a rizs már csak langyos volt, összekevertem a reszelt sajttal. A bacon szalonnát kibontottam a csomagolásból, és úgy ahogy egyben volt, középen kettévágtam. Túl hosszú szeletek lettek volna. Aztán 2-3 szeletet egymás mellé tettem, ráfektettem egy mángoldlevelet, rizst kentem rá vékony rétegben és föltekercseltem. Egy kiolajozott jénaiban egymás mellé sorakoztattam a tekercseket. Pont kettő fért egymás mellé hosszában, így szépen tartották is egymást, nem tudott kipotyogni a rizstöltelék.




Forró sütőben piros-ropogósra sütöttem. Tejföllel is meglocsolható. Én görög citrommártást készítettem hozzá, nagyon jól illett a tekercsekhez.
Kitűnő előételnek is, sörkorcsolyának is, és főfogásnak is.

Vegák is készíthetik, de persze szalonna nélkül. Több mángoldlevelet ajánlok egymásra tenni - kettőt-hármat és erre tenni a rizst, majd feltekercselni. Ha csak mángoldlevélbe göngyölünk, akkor tejföllel mindenképpen locsoljuk meg a tetejét, teljesen borítsa be. Nehogy a levelek megégjenek és kiszáradjanak.
Vegáknak a rizskeverékbe ajánlok még tenni friss cukorborsót, sárgarépakockákat is - gyönyörű lesz a látvány, mikor felszelik a kis tekercseket. :)
Jó étvágyat hozzá!

2009. május 30., szombat

Szőlőlevelek eltevése dolmadeshez


Tavaly már írtam a dolmades-ről, ami töltött szőlőlevél. Tölteléke lehet fűszeres rizs, vagy rizses hús, vagy tisztán hús is. A töltike - nálunk így hívják - az egész mediterraneum jellegzetes étele, sőt az arab térségeké is. Én a dolmadessel úgy vagyok, mint a japánok a szusival. Egyszerűen imádom. Minden nap meg tudnám enni. A rizsest. Én a sima rizsest szeretem a legjobban, és azt is hidegen.



Ehető persze melegen is, akkor citrommártást, avgolemono-t adnak mellé, ami így készül: 1 tojás, 4 evőkanál citromlé, némi keményítő kell hozzá. A tojást sárgájára és fehérjére kettéválasztjuk. A fehérjét felverjük egy evőkanál vízzel, majd hozzákeverjük a sárgáját. A citromléhez hozzáadunk kevés keményítőt (érzéssel) és hozzákeverjük a tojáskeverékhez. A tojáskeveréket mixerrel keverjük és apránként teszünk hozzá a dolmades főzőlevéből. A mártásnak sűrűnek kell lennie. (Nikos Tavridis receptje)

Tulajdonképpen egész nyáron szedhető szőlőlevél, de az igazán zsengék, igazán dolmadesnek valók így nyár elején szerezhetők be. Nekem szerencsém van, mert egész nyáron tudok szedni - szomszédasszonyom telkén rengeteg vadszőlő van. A szőlőlevél is jó, de cakkosabb, nehezebb betölteni. A vadszőlőlevél szép kerek, könnyű vele dolgozni. Azért is most célszerű bespájzolni belőle, mert permetezett levelek nem alkalmasak.

Idelinkelem az én dolmadesemet, amit tavaly írtam le. Kattints ide: dolmades.

És találtam arab, húsos változatot is, ez egy szír étel:
Varak el ajnab mahsi vagy dolma vagy jabrak

Hozzávalók:
30 db szőlőlevél
25 dkg rizs
25 dkg darált hús (bárány vagy marha)
1 hagyma
2 paradicsom
1 csomag petrezselyemzöldje
1 kávéskanál só
őrölt bors
1/2 kávéskanál fahéj
5-6 gerezd fokhagyma
1 citrom leve
1 evőkanál szárított fodormenta

Néhány percre tegyük forró vízbe a zsenge szőlőleveleket, majd készítsük el a tölteléket. A rizst forró vízben jól megmossuk, majd megszárítjuk és összekeverjük a darált hússal, az apróra vágott hagymával, paradicsommal, petrezselyemzölddel, sóval, borssal, késhegynyi fahéjjal. A szőlőleveleket fektessük fényes felével lefelé, és a száras végéhez közelebb tegyünk rá egy kanál tölteléket. A levél tövét hajtsuk a töltelékre, majd jobbról, balról annyit hajtsunk a levélből rá, hogy középen kb. 4-5 centiméteres csík maradjon, majd göngyöljük fel a levelet a töve felől egészen a hegyéig, jó szorosan, hogy keskeny, 4-5 cm hosszú, kemény kis rudacskát kapjunk. Töltsük sorra a leveleket, amíg a töltelék el nem fogy. Egy lábas alját rakjuk ki a maradék levelekkel vagy paradicsomszeletekkel, és nagyon szorosan rakjuk sorba egymás mellé majd fölé a töltelékeket. Közben itt-ott dugdossunk közé fokhagymagerezdeket. A tetejére egy kisebb tányért tegyünk nehezéknek, hogy a lobogó vízben ki ne nyíljanak a levelek. Öntsünk rá 2 dl vizet és citromlevet. Fedjük be, és igen lassú tűzön pároljuk legalább 2 óra hosszat, majd egy evőkanál szárított, morzsolt fodormentát dobjunk rá, és főzzük még 20 percig. (forrás ITT.)


A szőlőlevél tölteléke tulajdonképpen bármi lehet, és bárhogy ízesíthető. A variációk számának csak képzeletünk szabhat határt. Bármilyen hús használható hozzá, sőt halas dolmadest is készíthetünk. Vega variációinak száma is egyenlő a végtelennel.

Találtam egy jó videót (kattints a videó szóra) is most: a hölgy bemutatja, hogyan kell elkészíteni ezt az egyszerű, de gyakorlatot és türelmet is kívánó ételt. Megéri a munka vele, mert tényleg isteni. Amint látható volt, egy üvegből vette elő a szőlőleveleket a hölgy.

Tehát a szőlőlevelek eltevése: A szőlőleveleket megmossuk, a szárát kivágjuk. Fél percre lobogó forró vízbe tesszük, majd csap alatt hidegvízzel lehűtjük. Körülbelül tíz szőlőlevelet egymásra fektetünk és föltekerjük. Ezeket a kis tekercseket tesszük állítva szorosan egymás mellé egy szélesszájú üvegbe. Mikor tele az üveg, teszünk a tetejére vagy műanyag savanyúságlenyomó szerkentyűt (lehet kapni), vagy rövidebbre tört hurkapálcikákákat. Aztán felforralt, majd langyosra hűlt sós vízzel felöntjük. A vízhez literenként 1 és 1/2 evőkanál sót adunk. Teljesen el kell lepnie a szőlőleveleket. Végül kevés olajat öntünk a tetejére. Ez légmentesen lezárja. Folpackot teszünk az üveg tetejére, majd rácsavarjuk a fedőt is. Célszerű akkora üvegekben eltenni a szőlőlevelet, amennyi kell majd egy-egy főzéshez. Tehát ha kibontunk egy üveget, az összes levelet fel fogjuk tudni használni.
Használat előtt mossuk le a leveleket, és áztassuk pár percig forró vízben.

2009. május 21., csütörtök

Panírozási módok

*

A bundázott húsok, zöldségek nagyon finomak tudnak lenni és pillanatok alatt el is készülnek. Az elkövetkező nyár és ősz rengeteg finom zöldségfélét kínál majd, ezért gondoltam hogy időszerű írnom a panírokról.
A legklasszikusabb mód a bécsi panír. Liszt, tojás, zsemlemorzsa. Azonban nem mindenki eszik tojást. Nem kell a klasszikus "rántott" zöldségekről lemondani, hiszen van rá megoldás.
A tojás helyett liszt és víz keverékét használjuk. Olyan sűrűséget keverjünk, mint a tojásé. Tehát ne legyen nagyon sűrű, de nagyon vízszerű sem. A sorrend ebben az esetben így alakul: liszt, liszt-víz, zsemlemorzsa. Teljesen olyan lesz mint a klasszikus, sőt. Még ropogósabb és finomabb. Én sokszor ezt a változatot használom, mert mikor egyedül vagyok, sajnálok egy tojást elhasználni a kis ebédemhez. Valójában egyszer nem volt itthon tojásom - ami nem is tudom, hogy lehetett -, és ott álltam a sok leszelt zöldséggel... Pont vendégeket vártam. Na akkor találtam ki ezt a változatot. Persze nincs új a nap alatt, mások is kitalálták már - nekem akkor új és saját ötlet volt.
Aztán van az orly-mód, vagyis a sörtésztába bundázás is - ennek is több variációja létezik, lásd ITT.

Akár tojással akár anélkül bundázunk, a panírba a zsemlemorzsa mellé vagy helyett is választhatunk mást. Ha meghagyjuk a zsemlemorzsát de izgalmasabbá akarjuk tenni, keverhetünk bele magvakat például: szezámmagot, tökmagot, lenmagot, napraforgómagot. Törhetünk durvára kukoricapelyhet is a zsemlemorzsához. Reszelhetünk bele sajtot.
Ha elhagyjuk a zsemlemorzsát, akkor is liszt, tojás vagy liszt-víz a kiindulópont. Bundázhatunk tört kukorica vagy búzapehelybe, magokba, mandulába, nyers és durvára gyalult burgonyába (tócsniba, prószába), nyers és durvára gyalult cukkinibe, tökbe.

A párizsias bunda a liszt, tojás-liszt panír. A tojásba lisztet keverünk, ezzel sűrítjük kissé. Van egy változata is: liszt, tojás, liszt. Ugyanaz, csak a kettő nincs összekeverve.

A keleti konyha használ egy egyszerű módszert is: liszt, liszt-víz jéghideg vízzel kikeverve, rusztikusan. Kis csomócskák maradhatnak benne, annál ropogósabb lesz a bunda. A lényeg itt a jegesen hideg víz. Az így bundázott zöldségek csak nagyon frissen finomak, ropogósak, mint például a tempura. (Az én kedvenceim tempurásan a hagymakarikák, a káposztalevél, a spárga és a sárgarépa... Hm. Fini.)



Az indiai konyha használ panírozáshoz csicseriborsó- és sárgaborsólisztet is. Ezt keveri ki vízzel sűrűbb palacsintatészta állagúra. Lehet natúr is, de legtöbbször fűszerezett. Ezt nevezik pakorának. Lásd a videót.


2009. május 17., vasárnap

Diós-mákos foszlós kalács

- "Minek örüljek?" - kérded.
Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell, a semmiből. Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett - és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád.

(Müller Péter)




A foszlós kalács tésztájával szoktam sütni, és a bejglijéhez hasonló töltelékkel, csak kevesebbel. Háromba veszem a tésztát, mindhármat téglalapra és vékonyra nyújtom kelés után, majd megkenem a töltelékekkel és feltekertem hosszában. A három hosszú töltött szálat szoktam aztán befonni.

Ha jól rémlik, 60 dkg liszttel szoktam csinálni. S három gombócba veszem.
A töltelékbe pedig 10 dkg mák, 20 dkg dió. Természetesen, ha két mákos fonatot készítünk, akkor fordítva: 20 dkg mák és 10 dkg dió. Mindkettőt kevés forrásban lévő tejbe teszem (ledarálva persze) ízlés szerint porcukorral (kb. 10 dkg), vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal, mazsolával. Úgy hogy jó krémes, kenhető massza legyen.
Mikor kész a fonat, kivajazott tepsibe teszem, a tetejét tojással megkenem és még hagyom 20 percig kelni. Háromnegyedes lángon sütöm készre.


festmény: saját

*

2009. május 13., szerda

Konyhai alapműveletek, alapkifejezések



Már régóta tervezem, hogy írok az alapműveletekről. De valahogy mindig elmaradt.


Tehát. A legalabvetőbbek, legalábbis amik így elsőre eszembe jutottak - a sűrítési módok.

Rántás

Olajban lisztet pirítunk, ezt higítjuk vízzel. A rántásnál mindig elég sok zsiradékot használunk, annyit mindenképpen, hogy a liszt el tudjon keveredni, fel tudjon oldódni benne. Mennyiségeket most nem adnék meg, mert minden ételhez és adaghoz különböző mennyiségek kellenek. Lényege, hogy állandó keverés mellett pirítjuk a lisztet, míg kissé zsemleszínű nem lesz. Ekkor apránként és folyton elkeverve hidegvízzel higítjuk tejföl sűrűségig. Mikor elérte ezt az állagot, a besűrítendő étel levéből is keverünk hozzá egy merőkanálnyit, szintén alaposan elkeverve. Ez a hőkiegyenlítés miatt kell, így nem fognak úszkálni kis fehér szemcsék az ételben. A rántásnál jegyezzük meg a fordított-elvet. Forró rántást hideg vízzel engedünk fel, már kihűlt rántást pedig az étel forrón levével higítjuk. Így lehet homogénre keverni.
A rántásba azért is kell több zsiradék, mert általában magyaros ételekhez használjuk, amikben pirospaprika is van. Ha nem elég zsíros a rántásunk, az étel színtelen lesz, bármennyi paprikaport is tegyünk bele, mert a pirospaprika zsírban oldódik. Ha tehát úgy találjuk főzésnél, hogy színtelen az ételünk, pedig már "rengeteg" paprikát tettünk bele, akkor nem a paprikamennyiséget, hanem a zsiradék mennyiségét kell növelni.
Berántás után az ételt körülbelül 5 percig forraljuk kis lángon, hogy a liszt íze eltűnjön, és egységes ízű legyen az étel.
A pirospaprikát egyébként mindig a tömény rántáshoz keverjük de úgy, hogy félrehúzzuk a tűzről. A rántás higitását is így végezzük, nem a tűzön.

Besamel-mártás: vajon, liszttel készített rántás, amit tejjel engedünk fel - de ezt végig a tűzön tartjuk kis lángon. Mindig kevés tejet adagolunk hozzá, mindig csomómentesre keverjük. Ízesíteni csak akkor kell, mikor elérte a kívánt sűrűséget, vagyis mikor már kellőképpen hígult.


Habarás

A tejfölben, tejben vagy tejszínben elkevert liszt a habarás. Általában levesekhez és főzelékekhez használjuk. A lényege ennek is az, hogy először nagyon sűrűn keverjük, mert úgy lesz csomómentes, és ezt is apránként higítsuk, állandóan alaposan elkeverve. Mikor már hígabb, akkor teszünk hozzá a forró étel levéből, és azzal is csomómentesre keverjük. Csak ez után keverjük a habarást a levesbe, vagy főzelékbe.
Itt is igaz az, ami a rántásnál: habarás után még 5 percig főzzük az ételt, hogy homogén ízt kapjunk.


A többi alapműveletről találtam egy jól összeszedett válogatást:

Abálás:
Folyamatos, forráspont alatti 95°C-on történő hőkezelést, főzést jelent. (abáljuk pl. a szalonnát, a hurkaféléket)

Al dente:
"ami jó a fognak" - a nem puhára, haraphatóra főzött tészta jelzője

Angolos bundázás:
A bundázás egyik ismert formája. Azt jelenti, hogy a húst, a halat vagy egyéb sütni kívánt alapanyagot előbb olvasztott vajba mártjuk, majd zsemlemorzsába forgatjuk és kisütjük.

Angolos-ra (rare) sütés:
Az egészen angolos pecsenyének csak a külső pereme sül át, a hús közepe felé haladva egyre nyersebb, a hús közepe pedig teljesen nyers, véres.

Aszpik:
A hidegkonyha egyik legfontosabb alapanyaga. Készíthető csontokból, bőrökből, zselatinból is. Célja hogy megvédje a tálra kitett pecsenyéket a kiszáradástól, emellett szép csillogó is lesz tőle az étel.

Átforralás (lsd. még kiforralás):
A liszttel sűrített ételek sűrítés utáni forralása a nemkívánatos liszt íz elkerülése érdekében.

Áttörés (lsd. még passzírozás):
Az áttörés célja a durvább rostozatú anyagok emészthetőbbé, élvezhetőbbé tétele. Ma már igen jó módszer a turmixolás, de néhány anyagot még így is át kell törni (pl. paradicsom, aprómagú gyümölcsök). Egyes anyagokat még forrón kell áttörni, mert ha kihűlnek, "megszappanasodnak" (pl. főtt burgonya, gesztenye).

Bardírozás:
Kisebb húsok, vadszárnyasok szalonnalapokkal történő sütés előtti burkolása.

Barna rántás:
A barna rántáshoz a lisztet barnára pirítjuk. A forró zsiradékban először egy kevés cukrot pirítunk, ezután tesszük csak hozzá a lisztet, és készre pirítjuk. Ilyen rántás készül pl. a vadas mártáshoz, a lencsefőzelékhez.

Bécsi bundázás:
A bundázás leggyakoribb módja. Lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk a húst.

Beforralás:
Azt az eljárást nevezzük így, amikor a levest, mártást vagy egyéb ételt addig forralunk, amíg el nem éri a kívánt sűrűséget. Így készülnek a fűszerpárlatok is. A beforralást mérsékelt és egyenletes tűzön végezzük. Elég időigényes.

Blansírozás (lsd. még előfőzés):
Azt a műveletet nevezzük blansírozásnak, amikor egy nyersanyag nemkívánatos szagát, ízét el akarjuk távolítani, illetve gyakran használjuk a blansírozást az alapanyagok fagyasztása előtt is. A nyersanyagot ilyenkor csak forrázzuk, majd az első főzőlevét leöntjük és jól megmosva másik vízben folytatjuk a főzését.

Bouillon:
Általában húslé vagy húskivonat, erőleves, de lehet zöldségből, halból, vadból vagy alapanyagból főzött lé is.

Bő zsiradékban sütés:
Bundázott ételek, burgonyafélék, egyes tészták készülnek ezzel az eljárással. A sütéshez bő zsiradékot használunk, vagyis a zsiradék bőven ellepi a sütendő anyagokat, a hőmérséklet a kevés zsiradékban történő sütéshez képest alacsonyabb hőmérsékletű.

Buggyantás:
Így készül a buggyantott tojás. A gyengén sózott, ecetes vizet felforraljuk, és ebbe ütjük bele az egész tojást. Csak addig hagyjuk a tűzön, amíg fel nem buggyan. Ekkor levesszük a tűzről, és addig hagyjuk a lében, amíg lágytojás-szerű nem lesz.

Bundázás:
Az a művelet, amikor valamilyen anyagot - húst, halat - lisztbe, felvert tojásba, majd zsemlemorzsába meghempergetünk, vagy egyéb masszával vonunk be sütés előtt. Célja, hogy ízletesebbé és változatosabbá tegye ételeinket.

Csőben sütés (lsd. még gratinírozás):
A "csőben sütést", más néven gratinírozást sütőben - vagy grillsütőben - végezzük. Pirítást jelent, mert a különböző csőben sült ételeket először meg kell főzni, esetleg a megfelelő mártással bevonni, így csak rövid ideig kell sütni, azaz csak a felső rétegüket kell megpirítani. Az ily módon sült ételek elkészítését a tálalás idejére időzítsük, különben összeesik, kiszárad.

Darabolás:
A nyersanyagok megfelelő méretűre való alakítása, melynek célja: a hőkezelési idő csökkentése, a felhasznált különböző nyersanyagok egységesítése, az adagolás megkönnyítése. Darabolási formák: finom, apró, szelet, julienne, baton, kocka, cikk, karika, félkarika, félfő, stb.

Derítés:
Ez egy olyan tisztítási eljárás, melynek segítségével a levekben, levesekben (erő- és húsleves) lebegő apró, leszűrhetetlen anyagokat is eltávolíthatjuk, így a lé kristálytisztává, válik. Folyamata: A húst kivesszük, 1-2 tojásfehérjéből kevés vízzel laza habot verünk, a tisztítandó léből egy keveset hozzáadunk, majd állandó kevergetés közben visszaöntjük a tisztítandó léhez, majd levesszük a tűzről, és 8-10 percig állni hagyjuk, majd átszűrjük.

Dresszírozás:
Formaadás. Dresszírozzuk például a nyers zöldséget, egészben sütés előtt a szárnyasokat, vagy tálalás előtt a desszerteket.

Ecetes pác:
Ecetes páclevet (marinádot) készítünk a heringfélékhez vagy a marinírozott pontyhoz. Ehhez a hagymát karikára vágjuk, felöntjük vízzel, ecettel, sóval, kevés törött borssal és néhány csepp étolajjal.

Elősütés (lsd. még megfuttatás):
Mind a párolásra szánt, mind a felszeletelt húsokat párolás előtt kevés forró zsiradékban megforgatva elősütjük (megfuttatjuk), mert a forró zsiradék a hús külső felületén levő rostokat összehúzza, így képződik egy pörzsréteg, és ez megakadályozza a húsnedvek kioldódását. A húsok elősütés nélkül ízetlenek, rágósak és kevésbé élvezhetőek.

Fehér rántás:
A fehér rántást egyáltalán nem pirítjuk meg, hanem a felhevített zsiradékba beletesszük a lisztet, és csak átforrósítjuk, hogy ne maradjon nyers. Ilyen rántást készítünk pl. a tejmártáshoz (besamel) is.

Félig főzés (lsd. még posírozás):
Nyersanyagok rövid ideig tartó, csak részleges, vagy félig főzését jelenti.

Félig sütés:
A húst előbb kevés forró zsiradékban minden oldalán hirtelen megperzselünk, majd középmeleg, egyenletes hőmérsékletű sütőbe tesszük, és lassan sütjük tovább. A hús külső része jól átsül, csak a közepe táján marad vékony nyers húsréteg.

Fényezés:
Hideg ételeket, szendvicseket lehűtött aszpikkal szoktunk bevonni, így egyrészt szép fényes felületűek lesznek, másrészt megóvjuk az ételt a kiszáradástól, az elszíneződéstől. Meleg ételeket pecsenyezsírral, olvasztott vajjal öntünk le, hogy a tálalásnál szép fényesek legyenek.

Filé:
A gerincről kétoldalt teljesen lefejtett hús, vagy teljesen csontozott, tisztított, szeletelésre előkészített hús.

Flambírozás:
Kétféle módon flambírozhatunk: Egyik mód: a nyersanyagot átsütjük, átforrósítjuk és leöntjük valamilyen alkohol tartalmú itallal, majd meggyújtjuk. Miután a lángok kialudtak, folytathatjuk az étel párolását. A másik mód: a teljesen kész ételt öntjük le valamilyen szesszel, meggyújtjuk, és lángolva tálaljuk fel.

Forrázás:
Forrázásnak nevezzük azt a műveletet, amikor valamely nyersanyagot forrásban lévő vízbe tesszük, néhány pillanatig benne hagyjuk, majd leszűrjük. Ezt az eljárást alkalmazzuk pl. a csípős paprika erejének tompítására, vagy a paradicsom héjának lehúzására.

Főzés:
Olyan hőkezelési folyamat, melynek során a - megfelelően előkészített - nyersanyagot 100°C-os vízben vagy más folyadékban addig hőkezeljük, amíg rostjai meg nem puhulnak. Megkülönböztetünk gyors és lassú, egyenletes főzést.

Gasztronómia:
Görög szó. Jelentése: ínyencség, az ételek és italok szakértő ismerete, kifinomult élvezése, az étkezés művészete. További jelentése szakácsművészet, ínyencmesterség, tágabb értelemben pedig a terítés, a felszolgálás művészete, az étkezés kultúrája, de magában foglal mindent, ami az étkezéssel kapcsolatos.

Gőzölés (gőzben főzés):
Ebben az esetben a nyersanyagokat egy gőzzel telített térben hőkezeljük, folyadékkal nem érintkeznek. Ez lehet akár egy fazék is, melybe a vízszint fölé egy lukacsos lemezt, rácsot helyezünk, és erre tesszük a párolandó anyagokat, de lehet egy modern gőzpároló készülék is.

Gratinírozás (lsd. még csőben sütés):
A "csőben sütést", más néven gratinírozást sütőben - vagy grillsütőben - végezzük. Pirítást jelent, mert a különböző csőben sült ételeket először meg kell főzni, esetleg a megfelelő mártással bevonni, így csak rövid ideig kell sütni, azaz csak a felső rétegüket kell megpirítani. Az ily módon sült ételek elkészítését a tálalás idejére időzítsük, különben összeesik, kiszárad.

Gyors sűrítés:
Ha valamilyen mártás vagy krémleves a vártnál hígabbra sikerül, liszttel begyúrt vajjal sűrítsük, amelyet a forrásba lévő ételbe morzsoljunk, állandó, gyors kevergetés mellett.

Habarás:
Csak forró vagy forrásban lévő ételt habarjunk be. A habarás lényegesen könnyebben emészthető, egészségesebb mint a rántás. A lisztet vízzel tejföl sűrűségűre keverünk, hozzáadjuk a tejfölt (vagy tejszínt, tejet), majd vékony sugárban, folyamatos kevergetés mellett, a forrásban lévő ételhez öntjük.

Habverés:
Többnyire a tojásfehérjét és a tejszínt szokás habbá felverni. Tojásfehérjét csak tiszta edényben és tiszta habverővel verhetünk keményre. Mielőtt a tojáshab teljesen felverődik, tegyünk bele kevés cukrot, ezáltal jobb tartása lesz. Mind a tojásfehérje, mind a tejszín gyorsabban és keményebbre verhető fel, ha előtte jól lehűtjük. Ha tojásfehérjébe kevés sárgája is kerül, kis kanállal szedjük ki, mert nem fog felverődni a hab rendesen.

Hidegre főzés:
Ha "hidegre" főzünk valamilyen anyagot, akkor azt az elkészülte előtt néhány perccel levesszük a tűzről. Így mire az étel a saját levében kihűl, addigra teljesen megpuhul.

Ízesített pác:
Ízesített páclevet készítünk egyes salátákhoz. Tárkonylevelet, metélőhagymát, zöldpetrezselymet finomra, egy kevés ecetes uborkát pedig apró kockákra vágunk, olajjal, hígított ecettel elkeverjük, sózzuk, borsozzuk.

Juliennere vágás:
Darabolási forma, gyufaszálszerű vékony metéltet jelent.

Kevés zsiradékban történő sütés:
A sütést minimális, de forró zsiradékban kezdjük, hogy a hús felületén a rostok és a fehérjék a hő hatására védőréteget képezzenek. A hússzeleteket beletesszük a forró zsírba, egyik, majd másik oldalát is szép pirosra, ropogósra sütjük.

Kiforralás (lsd. még átforralás):
A liszttel sűrített ételek sűrítés utáni forralása a nemkívánatos liszt íz elkerülése érdekében.

Kigőzölés:
Pudingok, felfújtak készülnek ezzel a módszerrel, vagyis a pudingformát vízzel telt edénybe helyezzük, és azt zárt térben, (sütőben) hevítjük.

Klopfolás:
Szeletelt húsok rostjainak lazítása ún. húsverő kalapács segítségével. A szeletelt hús ezáltal könnyebben sül, porhanyósabb és formásabb lesz.

Lazítás:
A melegkonyhai technológiákban gyakran szerepel lazítás, melynek a célja a készítendő étel, hús, felfújt, püré, krém könnyebb szerkezetűvé, levegősebbé tétele. Leggyakrabban alkalmazott módja a kikeverés, habosítás.

Legírozás:
Krémlevesek, mártások, tejszínnel, tojássárgájával való dúsítása.

Lezsírozás (lsd. még zsírtalanítás, parírozás):
Főzés közben az ételek felszínére feljött felesleges zsiradékot leszedjük. Ha a szűréshez szűrőruhát használunk, akkor előbb hideg vízzel nedvesítsük meg és jól csavarjuk ki. Használhatunk tiszta fehér konyhai törlőpapírt is, például kocsonya lezsírozásához. Ráfektetjük a tetejére és gyorsan le is húzzuk róla. Ezt addig ismételjük mindig friss darab papírral, míg zsírtalan lesz a kocsonya teteje.

Lisztes vaj:
A lisztet a vajjal összegyúrjuk, és állandó keverés mellett tesszük az ételbe. Magyarországon utósűrítésre használják, a francia konyhában azonban normál sűrítési mód.

Lisztszórás (lsd. még staubolás):
A lisztszórás szintén az ételek sűrítésére szolgál. Amikor az étel teljesen elfőtte a levét, akkor az ételt a főzőkanállal félretoljuk, és az edény alján maradt zsiradékba lisztet szórunk. Kissé megpirítjuk, majd felengedjük vízzel, tejjel, zöldség- vagy csontlével.

Marinád (lsd. még ecetes páclé):
Ecetes páclevet (marinádot) készítünk a heringfélékhez vagy a marinírozott pontyhoz. Ehhez a hagymát karikára vágjuk, felöntjük vízzel, ecettel, sóval, kevés törött borssal és néhány csepp étolajjal.

Megfuttatás (lsd. még elősütés):
Mind a párolásra szánt, mind a felszeletelt húsokat párolás előtt kevés forró zsiradékban megforgatva elősütjük (megfuttatjuk), mert a forró zsiradék a hús külső felületén levő rostokat összehúzza, így képződik egy pörzsréteg, és ez megakadályozza a húsnedvek kioldódását. A húsok elősütés nélkül ízetlenek, rágósak és kevésbé élvezhetőek.

Montírozás:
Az ételek (levesek, főzelékek, mártások) vajjal történő feljavítása, állományjavítása. Habverővel mindaddig keverjük az ételt, amíg a vajdarabkák teljesen el nem olvadnak. Ezzel növeljük az étel tápértékét, azonkívül bársonyosan sima lesz. Fontos, hogy a vaj hozzáadása után már ne forraljuk az ételt. Befejező műveletként az étel tetejére is tehetünk egy darab vajat, így meggátoljuk, hogy annak teteje bőrösödjön.

Natúr bundázás:
A hússzeleteket csak lisztbe forgatjuk, majd nagyon kevés, forró zsiradékban kisütjük.

Nedves pác:
Nedves pácot készítünk pl. vadhúsokhoz. A páclét szeletekre vágott hagymával, zöldséggel, sóval, borssal, babérlevéllel ízesítve felforraljuk, lehűtjük, majd a húsra öntjük.

Nyitott szeletelés:
Ha egy kisebb, de vastagabb szelet húsból nagyobb szeletet szeretnénk készíteni, akkor fektessük a húst a vágódeszkára, majd azzal párhuzamosan vágjuk be középen annyira, hogy a két szelet ne váljon szét egymástól. Majd a két szelete hajtsuk szét, így az eredetinél kétszer nagyobb hússzeletet kapunk.

Olaszos bundázás:
A bécsi bundázással megegyező bundázási mód, az eltérés pusztán annyi, hogy a zsemlemorzsába parmesan sajtot keverünk el.

Orly bundázás:
Az orly bundázáshoz sörtésztát keverünk, mely lisztből, tojásból és sörből áll. A hússzeleteket először lisztbe, majd a sörtésztába mártjuk és végül forró, bő zsiradékban sütjük ki.

Pácolás:
A pácolás célja a tartósítás és az ízjavítás. Megkülönböztetünk nedves és száraz pácokat. Ízletesebbé, hosszabb ideig eltarthatóvá, porhanyósabbá teszi a húsféléket, esetleg zöldségeket.

Papillote:
Papírhüvely, amit szárnyasok csontjára húzunk, díszítésként, illetve kézzel történő megfogáshoz.

Parírozás (lsd. még zsírtalanítás, lezsírozás):
Főzés közben az ételek felszínére feljött felesleges zsiradékot leszedjük. Ha a szűréshez szűrőruhát használunk, akkor előbb hideg vízzel nedvesítsük meg és jól csavarjuk ki.

Párizsi bundázás:
A hússzeleteket csak lisztbe és felvert tojásba mártjuk, melyet közvetlenül csak a sütés előtt végezzünk.

Párolás:
A párolás során az alapanyagokat kevés zsírban megpirítjuk, majd rövid lében vagy mártásban hőkezeljük, fedő alatt, erős gőzképződéssel. Ezáltal az étel megőrzi sajátos ízét, tápnedveit.

Passzírozás (lsd. még áttörés):
Az áttörés célja a durvább rostozatú anyagok emészthetőbbé, élvezhetőbbé tétele. Ma már igen jó módszer a turmixolás, de néhány anyagot még akkor is át kell törni (pl. paradicsom, aprómagú gyümölcsök). Egyes anyagokat még forrón kell áttörni, mert ha kihűlnek, "megszappanasodnak" (pl. burgonya, gesztenye).

Pirítás:
Az a művelet, amikor a felaprított anyagot nyers, félig főtt vagy párolt állapotban, kevés zsiradékba, erős tűzön, kevergetés vagy forgatás mellett sütünk. Végezhetjük zsírban, olajban vagy vajban.

Posírozás (lsd. még félig főzés):
Nyersanyagok rövid ideig tartó, csak részleges, vagy félig főzését jelenti.

Rántás:
A lisztet a zsiradékhoz adjuk, a sűrítendő étel jellege szerint megpirítjuk. A forró rántást először hideg vízzel eresztjük fel, és keverjük simára. Az előre elkészített és már kihűlt rántást pedig meleg - de nem forró - vízzel keverjük fel. A rántást víz helyett felengedhetjük tejjel, húslével és borral is. Megkülönböztetünk fehér, világos, barna, olajos és vajas, valamint száraz rántást is.

Smizírozás:
Hideg aszpikos készítmények díszítését szolgálja, úgy, hogy a forma belső felét egyenletesen vékonyan bevonjuk aszpikkal, megfelelő módon dekoráljuk, majd beletöltjük a töltelék anyagot. Dermesztés után a formából kiborítva a díszítés a forma külső felén látható.

Sörtésztában való sütés:
A bundázás egyik ismert formája. A húst vagy a halat sörrel elkevert, palacsinta sűrűségű tésztába mártjuk bele sütés előtt.

Spékelés:
Húsok szalonna csíkokkal való tűzdelése.

Staubolás (lsd. még lisztszórás):
A lisztszórás szintén az ételek sűrítésére szolgál. Amikor az étel teljesen elfőtte a levét, akkor az ételt a főzőkanállal félretoljuk, és az edény alján maradt zsiradékba lisztet szórunk. Kissé megpirítjuk, majd felengedjük vízzel, tejjel, zöldség- vagy csontlével.

Sűrítés:
Ételeinket többféle módon sűríthetjük: rántással, habarással, lisztszórással, az étel saját anyagának áttörésével, tojássárgájával.

Sütés:
Az ételek magas hőmérsékleten (180°C vagy e fölött) történő hőkezelése, zsiradékok felhasználásával. A sütési eljárásokat alapvetően a felhasznált zsiradék mennyisége, a sütés hőmérséklete, illetve a hőközlő berendezés fajtája szerint csoportosíthatjuk.

Száraz pác:
Száraz pác készítésekor a húst törött borssal, mustárral kenjük meg, majd rozsdamentes vagy üveg edénybe helyezzük, és olajjal öntjük le úgy, hogy az a húsokat teljesen ellepje.

Száraz rántás:
Egyes, főleg diétás ételeknél ezt a fajta rántást készítjük. A lisztet minden zsiradék nélkül gyakori keverés mellett megpirítjuk, és hideg vízzel elkeverve besűrítjük az ételt.

Szűrés:
Szilárd és folyékony halmazállapotú részek, különválasztására szolgál. A célja több minden is lehet: vagy a folyadékot szeretnénk felhasználni a szilárd részek nélkül, vagy a szilárd alkotórészeket használjuk a folyadék nélkül, avagy mindkettőre szükségünk van, de külön-külön.

Tisztítás:
A válogatott nyersanyagokról száraz, nedves, vagy mechanikai úton eltávolítjuk az ételkészítéshez szükségtelen részeket, szennyeződéseket.

Túlnyomásos főzés:
Magas (100°C fölötti) hőmérsékleten túlnyomásos gőzben történő hőkezelés, amely nehezen puhuló anyagoknál javasolt. Pl. füstölt hús, száraz hüvelyesek. (Kuktában való főzés.)

Válogatás:
Kiválogatjuk az adott étel elkészítéséhez legmegfelelőbb nyersanyagot, illetve kiválogatjuk az ételkészítésre alkalmatlan nyersanyagokat, szennyeződéseket, szennyezett anyagokat.

Világos rántás:
A lisztet a zsiradékban - állandó kevergetés közben - gyengén megpirítjuk, hogy egy kis pörzsanyag képződjék. Az ilyen rántás halványsárga színű. Ezt használjuk a legtöbb zöldfőzelékhez, zöldségleveshez.

(Forrás: gourmandnet.hu)

2009. május 6., szerda

Kitört az aranyláz! Kaland híján: csak galuska formájában...



Megtanulta, hogy semminek a végső értelmét nem ismerheti meg az ember, s a szépség oly titokzatos, mint maga az élet. Megtanulta azt is, hogy a szépség fonalai mindenütt összefonódnak az élet fonalaival, s tudta, hogy ő maga is parányi részecskéje csak annak a kibogozhatatlan szövevénynek, melyet napsugárból, csillagporból és csodából szőttek.


(Jack London)






Az aranygaluska is egy klasszikus desszert. Méltán szeretett, mert egyszerűsége dacára isteni finom. Ráadásul, kelt-tészta rajongó vagyok és ha már sütésről van szó: ezerszer inkább egy kelt tészta, mint egy torta... Még nincsenek igazán idénygyümölcsök, ezért is döntöttem tegnap e mellett az édesség mellett.
Sajnos a részállapotokról most nem készült fotó, mert iszonyúan siettem. De talán így is érthető lesz a leírás, igyekszem!
Hozzávalók 6 adaghoz:
A tésztához:
25 dkg simaliszt,
2,5 dkg porcukor,
2,5 dkgg vaj,
2 dkg élesztő,
3 g só,
1 db egész tojás,
1,3 dl tej,
1 db citrom héja.
A vaníliasodóhoz:
7,5 dl tej,
1 db vaníliarúd belseje vagy vaníliás cukor vagy vanília-esszencia,
4 db tojássárga,
5 dkg cukor,
4 dkg liszt,
2 cl törköly vagy szilva vagy bármilyen jó minőségű házipálinka.
A szóráshoz, kenéshez:
8 dkg darált dió,
8 dkg kristálycukor,
8 dkg olvasztott vaj.
Az élesztőt elkevertem a meglangyosított tejben a cukorral együtt. Egy nagy tálba kimértem és beleszitáltam a lisztet, elkevertem a sóval. Beleütöttem a tojást, belereszeltem a jól megmosott citrom héját, hozzáadtam az élesztős-cukros tejet és a vajat. Jól kidolgoztam, míg a tészta rugalmas de lágy maradt, és elvált a kezemtől és a tál falától. Gombócba formáztam, lisztet szórtam alá és a tetejére, és egy tiszta nylonzacskóval légmentesen letakarva hagytam duplájára kelni.
Közben elkészítettem a vaníliasodót: A tojások sárgáját csomómentesen elkevertem a cukorral és a liszttel - ha nem menne mert túl sűrű lenne, kevés hideg tejet adhatunk hozzá -, közben a tejet feltettem forrni a vaníliarúddal. Mikor felforrt, apránként a lisztes-cukros tojássárgákhoz kevertem, mindig csomómentesen. Mikor ezzel megvoltam, visszatettem a tűzre kis lángra. Ez fontos, mert így tud besűrűsödni. Végig kevertem habverővel, hogy csomómentes maradjon. Mikor besűrűsödött, levettem a tűzről és hozzákevertem a szilvapálinkát, aztán hidegvízfürsőben néha átkeverve kihűtöttem. Közben a diót robotgéppel durvára daráltam és elkevertem a kristálycukorral egy mélytányérban.
Mikor a tészta duplájára kelt, deszkára tettem és 1 cm vastagra sodrófával kinyújtottam. Egy közepes pogácsaszaggatóval kiszaggattam úgy, hogy ne maradjon maradék a tésztából. Tehát olyan fura kis formák lettek: félholdak és háromszögek, meg gomba-formák. Aztán egy közepes tepsit kivajaztam és liszteztem. A vajat felolvasztottam, és minden darabot minden oldalról megvajaztam egy kenőtollal, aztán a diós cukorba hempergettem. Sorban egymás mellé helyeztem a tepsiben őket. A maradék diós cukrot a tetejére szórtam a kis halmoknak.
Begyújtottam a sütőt, közben hagytam még kelni a tésztát. Húsz perc múlva 3/4-es lángon sütni kezdtem. Szép piros-barnára hagytam sülni, ez kb. 25 perc volt. A vanílisasodóval tálaltam.
(forrás: desszert.eu)


A sodó valami fergetegesen sikerült, a pálinka teljesen megbolondította. Melegen ajánlom a rum helyett - meg sem közelíti az ízélményt!
Tipp: vannak emberek, aki rajonganak a mákért. Kórosan! :)) Pl. az egyik sógorom, és a sógornőmék egyik fia. Abszolút tudom ajánlani az aranygaluskát mákosan is. A vaníliasodó is nagyszerűen illik a mákhoz is. Én úgy készíteném, hogy a mák nagyját ledarálnám, de egy-két kanálnyi egészmákot is kevernék hozzá. Így roppanósabb-rusztikusabb lenne a sütemény. Jó étvágyat hozzá!