2009. augusztus 20., csütörtök

Pirított csirke vadászné módra



A felemelkedés a szeretet képessége, a szereteté, mely kitágul a korlátozások világán túl a halhatatlanság világába. Az "én" előtte egy időbe és térbe zárt individuumot jelent. A felemelkedés után azonban az "én" olyasvalakit jelöl, aki megfigyeli a teret és az időt anélkül, hogy fogjuknak érezné magát: átcsúszik az idő egy szeletén, hogy megtalálja az időtlent. A mennybemenetel előtt a "te" olyasvalaki volt, akit talán szerettek, de nem olvadt fel a szeretetben. A mennybemenetel egy folyamat. Nem ragad el a másik világ. Ez a világ változik a beteljesülés mennyországává, örök békévé, örök szeretetté. Ez a folyamat semmi mást nem hív elő belőled, csak a lemondást és ismét a lemondást, amíg már nem lesz miről lemondani; ez az elkülönültségekhez fűződő kötődések feladásának utolsó szakasza. Aki felemelkedik, az ebben a világban van, s mégsem ebből a világból való.


Ahogy a mennybe emelkedsz, a szereteted extázisba fordul.

Az extázis átélésének kiváltsága mindazoké, akik az úton eddig a pontig jutottak, ahol a mennybemenetel kezdődik. Ha még nem jutottál ilyen messzire, az extázis átélése nem része érzékelésednek. Ismerheted az örömet, az elragadtatást, a túláradást, az elégedettséget és a boldogságot, ezek azonban csak árnyékai az extatikus állapotnak. Az a tény, hogy az extázis az ego határain túlra vezet, magában a világban gyökerezik - görögül az ekstasis annyit jelent: kívül állni vagy kívülre helyezkedni.

Az extázis önmagaddal való közelséged végső szakasza.

A mennybemenetel előtt a közelség úgy érhető el, hogy másvalaki felé nyújtjuk ki a kezünket. Ez magában foglalja a köztünk lévő szakadékot, s amit eddig erről megtanultunk. Ami az "én" és a "te" közötti távolságnak tűnik, az valójában valamennyiünkön belül van.

A folyamatos extázis állapotát szanszkritül úgy nevezik: móksa, melyet általában megszabadulásként fordítanak. Ugyanolyan joggal használhatjuk a mennybemenetel fogalmát is, mivel amikor megérkezel a szeretet útjának végállomására, a tiszta megfigyelővel, a tanúval, a látóval válasz azonossá, aki az úton megtett minden lépésednél veled volt, csak az ego szükségletei világán túl, vagy azok fölött. A móksa a karmikus kötöttségek végét jelenti, a kozmikus óceánban eltörli a személyes emlékezetet, vágyakat és azonosságot. Mégis, misztikus módon a megszabadulás nem kioltást vagy megsemmisülést jelent, hanem egy új születést, a teljességbe való beleszületést. A móksa 3 jól elkülöníthető felismerést jelent az individuumnak:

Én Az vagyok.
Te Az vagy.
Minden Az.

Az első kinyilatkozás az a pillanat, mikor a vízcsepp belemerül az óceánba, amikor egy ember látja létezésében a jót és a rosszat, a fény és a sötétség közötti küzdelmet, az erény és a bűn közötti ellentétet, és mindezt egyenlőnek találja. Minden, ami az elme számára fontos volt, a Lény önmagán belül végbemenő játékává szelídül. Az "Én Az vagyok" azt jelenti: "én vagyok a Létező, semmi más".
A második kinyilatkoztatásban híd épül két lélek között.
A harmadik kinyilatkoztatás: "Minden Az". Ez az első két kijelentés kiterjesztése, mely magában foglalja az univerzum minden részecskéjét. Ez a teljes egység, amikor az individuális ego felismeri, hogy valójában kozmikus ego. Az "én" többé nem egy elkülönült pontocska, az idő és a tér korlátai közé zárt nézőpont. Többé már nem azt érzem, hogy a testemben lakom; önmagamat végtelen tudatosságként érzékelem, amely végtelen dimenziókon át, végtelen sebességgel tágul.
A móksa e három felvillanása az éberség tökéletes tisztaságát és tartós kifinomultságát kívánja meg. Az extázisban kozmikus egóként ismered meg magad, akit nem kötnek az idő és a tér korlátai. A móksa azonban nem a vég, hanem kezdet: csak a megszabadulás után kezdhetjük meg a teljességben való életet.
A nyugati kultúrában valóban nem találjuk a móksa megfelelőjét, legközelebb talán mégis a megváltás szó áll hozzá. Az isteni mivoltunkban való bizonyosság talán az extázis legfontosabb ajándéka, hisz az extázis ezt a világot Isten világává teszi.

"Nem "kinyilatkoztatás" - ez - ami vár
Hanem saját tisztánlátó szemünk -"

Írja Emily Dickinson. Ez a bölcsesség tömörített üzenete, amely azt mondja, hogy nem a megváltás napjára, hanem saját észlelésünk megváltozására várunk."

(Deepak Chopra: A szeretet útja)







Ez egy kedvenc Planétás-receptem. Már sokszor készítettem, de ilyenkor a legigazibb, mert van erdei gomba és nagyon ízletes kerti paradicsom is.
Nagyon finom étel. Viszont fotózhatatlan... :))

Hozzávalók:

1 csirke (vagy combok, szárnyak, máj kb. 1 kg),
1 nagy fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
20 dkg paradicsom,
20 dkg gomba,
1 csokor petrezselyemzöld,
1 csokor friss tárkony (vagy szárított),
1 dl száraz fehérbor,
frissen őrölt bors,
só,
liszt,
olaj vagy zsír.


Én most nem egész csirkét vettem, hanem felsőcombokat, szárnyakat és májat. Megtisztítottam a darabokat, aztán sóztam, borsoztam, lisztbe forgattam és 5 evőkanál olajon fedő alatt kislángon szép pirosra sütöttem. Ez kb. 3/4 óra volt. Addig előkészítettem a többi hozzávalót. A paradicsomokat forróvízbe dobtam és lehéjaztam. Az erdei gombát megtisztítottam és aprítottam. Én most vargányát és feket tölcsérgombát használtam. A fekete tölcsérgomba a legfinomabb fűszergomba. Jó frissen is, de szárítva is.
A vöröshagymát és a lehéjazott paradicsomokat apró kockákra vágtam, a zöldfűszereket is aprítottam.
Mikor a csirke készen volt, kivettem őket a serpenyőből. A májakat csak most sütöttem át, épp csak 2-3 percig egy-egy oldalukon. Aztán a májdarabokat is eltávolítottam a serpenyőből. A visszamaradt zsiradékon megpirítottam a vöröshagymát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát, majd a gombadarabokat is hozzátéve zsírjára pirítottam. Ezután tettem hozzá a kockázott paradicsomot, a zöldfűszereket és a fehérbort. Összeforraltam, aztán a csirkedarabokat visszatettem a finom raguba és fedő alatt még 5 percig forraltam.
Ha túl kevés lenne a leve, kevés vizet önthetünk hozzá még mielőtt beletesszük a húsdarabokat.
Párolt rizzsel írja a Planétás, de nem szeressük. Úgyhogy natúr nudlit készítettem köretnek. A friss fehérkenyér is igazán passzol a csirkéhez, s egy pohár az ételbe került borból illően lekíséri a falatot.


Tipp: ha nagyobb adagot készítünk, nem lesz elég nagy serpenyőnk hozzá. Ilyenkor süssük sütőben, tepsiben a csirkedarabokat. A többi megegyezik.

6 megjegyzés:

sedith írta...

Hmm, de jól néz ki! Sejtettem, hogy gombával van, ha jól tudom, a vadász/né mód gombát takar! Elmentettem magamnak a receptet, legközelebb, így fogom készíteni a már "unalmas" csirkét. Annál is inkább, hoyg amiben gomba van, az a Férjemnek csakis finom lehet!;):P:)

trinity írta...

A sima rizst én sem szeretem köretként. De ezt a csirkeragut, ezt most azonnal megenném!!!!Nagyon finom-a májból is kérek szépen!!!

Wise Lady írta...

Ez nagyon tetszik. Még nem hallottam róla. Csoda finom lehet. El is teszem, ha jó gombához jutok, megcsinálom.

duende írta...

Edit, nem bánod meg. Isteni. :)

duende írta...

Mindenből teszek a tányéradra Trinity! :)

duende írta...

Whise Lady, igazi finom nyárvégi húsétel. Ízeleni fog szerintem - hasonló az ízlésünk, ahogy észrevettem eddig. :)